Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-15 / 62. szám

Nemzeti ünnepünkön M árcius tizenötödike, a dátum és Petőfi, a legnagyobb magyar köl- 1B elválaszthatatlanul összetartozik tuda­tunkban. Ha fölidézzük 1848. márciusának történelmi napját, akkor elsőként Petőfi jut az eszünkbe, a törékeny termetű, hatalmas szívű és indulatú fiatalember, amint a Talpra magyart szavalja, s a felhevült tö­meg dörgi rá a szent esküvés szavait, a fogadalmat, hogy véget vet a rabságnak. Még a legnagyobb emberek kivételesen mozgalmas életében is van egy legnagyobb pillanat, amelyet mindenekfölött és mind­örökké megőriz az utódok emlékezete. Pe­tőfinél ez a Talpra magyar elszavalásának pillanata a március tizenötödiki pesti utcán. Mert ekkor testesült meg leginkább Petőfi lényege az, hogy költő és forradalmár egy személyben. Ezért tartja számon a nemzet emlékeze­te márciust úgy, mint Petőfi hónapját. Mini­den, ami azon a nevezetes napon, az esőre hajló március tizenötödikén történt, meg­változtathatatlanul egybeforrt a költő ne­vével: a jurátusok és a pesti nép felvonu­lása az utcákon, a Pilvax, a múzeumkerti gyűlés, a Länderer és Heckenast nyomda lefoglalása. Táncsics kiszabadítása, a tömeg leírhatatlan lelkesedése, a villogó szemek, égnek dobált kalapok, a nemzetiszín szala­gok, az üdvíivalgás, az egységes akarat, meg-megújuló kinyilvánítása. Az idén Minek éppen százhuszonöt esz­tendeje, s egyúttal Petőfi születésének százötvenedik évfordulójára is emlékezünk. A mai nap főszereplői Petőfi és a pesti nép, a márciusi fiatalok, a megemlékezések külsőségei mögött pedig mély és őszinte a tartalom. Lehetne ez másképpen is? Ma már elképzelhetetlen, de valamikor lehe­tett. Petőfit, a forradalmat, a szabadsághar­cot, az 1849-es bukást követő sötét eszten­dők kivételével elhallgatni ugyan nem próbálták, ez lehetetlen lett volna, de meg­hamisítani annál inkább. A krónikás jól emlékszik a harminc évvel ezelőtti márci­us tizenötödiki ünnepségekre, ahol dekorá­ciókban, ünnepi beszédekben és szavalatok­ban nem volt hiány, sőt. A hazafias szóla­mok azonban üresen kongtak, mert szám­űzték a hivatalos ünnepségekről Petőfi és a pesti nép forradalmiságát, a népnek sza­badságot és jogot, a nemzetnek független­ségét követelő elszántságát Ezzel március lényegét, Petőfi politikai örökségét szent- ségtelenítették meg.- De lehetett-e tartalma a szavaknak az akkori Magyarországon a hárommillió koldus, a néhány ezer föld- birtokos, a kisemmizett gyári, munkásság és a német fasizmust kiszolgáló nagytőke ha­zájában? Március és Petőfi politikai örökségét mindig is a nép őrizte híven. Két jellemző idézet két múlt század végi lapból. A Pesti Hírlapban ez állt: „Pest megye csütörtöki ülésén Rakovszky István indítványozta, hogy Petőfi kiskőrösi születési házát vegye meg a megye, kiegészítve a már befolyt adakozást, azután jelölje meg emléktáblá­val, s gondviseletét bízza egy rokkant hon­védre, vagy pandúrra. Az indítvány vissz­hangjaként azt vetik fel kérdésül: vajon nem akarja-e inkább Kiskörös venni meg és vajon az adakozók hajlandők-e Pest me­gyének átadni a már befolyt összeget? Az indítvány fölötti döntést elnapolták”. És ugyanebből az időből a Népszava cikke: «... szégyenkezve tapasztaltuk, hogy miként becstelenítik meg Petőfi emlékét azok a nyárspolgár lelkek, akik minden március tizenötödikén összegyűlnek szobra előtt, hogy hatalmasan pózolva szavaljanak ott a szabadságról, testvériségről, egyénlőségről —, hogy huszonnégy órával később nevet­ve nézzék, mint raknak bilincseket a nép kezére, mint fosztják meg" egymás után leg­szentebb jogaiktól. Szentségtörés ez a töm- jénezés, amellyel a modem ,hazafisok’ fa­rizeus arccal veszik körül a szabadság lánglelkű harcosának emlékét”. Negyvennyolc nagy politikai céljainak gyakorlati megvalósítását első ízben az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság, majd az 1945-ben véglegesen felszabadult népi de­mokratikus Magyarország tűzte zászlajá­ra., Azóta történelem mindaz, ami akkor forradalmi tett volt: a földosztás lázas-lel­kes napjai, a nép ellenségeinek kiszorítása a hatalomból, a bankok, bányák, gyárak köztulajdonba vétele, az első alkotmány, amely végre „az emberiség nagy szent ne­vében” jogot adott a népnek. Magyaror­szág, csakúgy, mint 1848-ban, ismét az em­beri haladás első vonalába került, s a be­következett fejlődés révén megszilárdult igazságos és népi társadalmi berendezke­désével ott van ma is és lesz a jövőben is. Március mindenekelőtt a fiatalok hónap­ja. Petőfi a fiatalok költője. Az ünnepi ké­szülődésben milliók lehettek tanúi a tele­vízió szavalóversenyén annak, hogy diák­lányok, ifjúmunkások, katonafiatalok meny­nyire szeretik, értik és magukénak tekintik Petőfit. A szabad Magyarországon új ge­neráció nőtt fel, amely a szocialista hazá­ban természetes kötelességének tartja a nép szolgálatát, a márciusi örökség megvalósí­tását a fejlődés magasabb szintjén. Az idén március 15. és április 4. között hetedszer sorra kerülő forradalmi ifjúsági napok ke­retében a fiatalok mindenütt ünnepélyesen megemlékeznek a forradalom és szabadság-' harc százhuszonötödik, és Petőfi születésé­nek százötvenedik évfordulójáról, fogadal­mat tesznek a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség új tagjai, fáklyás felvonulásokat, ünne­pi KISZ-gyűléseket rendeznek. Lesznek ün­nepi beszédek és hétköznapi eszmecserék arról, hogy mit is jelent ma a forradalmi- ság, napjaink forradalmisága. Március ti­zenötödikén fiataljaink március 21-re is gondolnak, mint, ahogyan április negyedi­kén, * megvalósult szabadság ünnepén sem feledkeznek meg Petőfiről és a százhuszon­öt évvel ezelőtti pesti eseményekről. Ez a három dátum és a megemlékezés tartalma tudatunkban most már végérvényesen ösz- szetartozik. mert mindhárom a nemzeti függetlenség, a haladás, a nép felemelke­désének jelképe. S ami a legfontosabb: a ml ünnepi szavainknak megvan az aranyfe­dezete. Petőfi, a fnárciüsi fiatalok, a tízen- kilencesek és a nép országát építő kommu­nista elődeink közös útján haladunk tovább. .................. A. J. P etőfi Sándort FSItámadott a trap... Föltámadott a teng«?, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat v«t Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncod? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok* Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a n^p. Reng és üvölt a tenget, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz. Tombold ki magadat. Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre örök tanulságul; Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az ú*! 1848. március 15. kohója, a márciusi ifjak gyülekező* helye, a régi Pilvax kávéház. • (MTI-foto — reprodukció) Március 15 megünneplése az önkényuralom korában Egerben • Hazánkban * -viTágosf fegyverletétel után a régi magyar közjogi törvények és az ország független, lényegé­ben polgári parlamentális kormányzását biztosító 1848- as törvények hatályát felfüg­gesztették. Ugyanakkor Bécs is visszavonta az- 1849. már­ciusában kiadott oktrojált császári „alkotmányt”, ame­lyet a magyar forradalom el­szigetelésére csalárdul fel­használt Az 1848/49-és for­radalom és szabadságharc igy bukása ellenére is kivív­ta mindazt, ami feladatában alapvető és egyetemes volt: a jobbágyfelszabadítást és a polgári jogegyenlőséget. Az ellenforradalomból sar­jadt önkényuralmi rendszer Egerbe küldött képviselője, Kapy Eduárt császári biztos mindent elkövetett a forra­dalom vívmányainak meg­semmisítésére. Első intézke­dései közé tartozott Eger tisztikarának elmozdítása hi­vatalából, mert több tagja "a pártütő kormány .irányá­ban nemcsak bűnös rokon- szenvet tanúsított, hanem hi­vatalos állásfoglalásukat... a nép felizgatására használ­ták”. Elrendelte, hogy a bújdosó katonák 24 óra alatt kötelesek jelentkezni az egri városházán, egyúttal megfe­nyegette a lakosságot, aki „honvédet elrejt, avagy meg- szöktetésében elősegíti, az haditörvényszék elébe idéz­tetik, és szigorúan megbün- tet.tetik.” A fegyverek, a Kossuth-bankjegyek beszol­gáltatása mellett még a for­radalom jelképeinek hordá­sát is eltiltotta. Fennhéjá- zóan előírta: „a kalapok mel­lett tollak, nemzetőri ruhák és háromszínű szalagok vise­lése is szigorúan büntetés ter­he alatt tiltatik”. Bármennyire is igyekezett a császári hatóság az eltip- rott forradalom emlékét, jel­képeit kitöröltetni az egriek szívéből, az mégsem sike­rült. A legjobban tomboló KEVÉS FORRADALOM­NAK jósolták meg annyian a jöttét és várták érkezését, mint az 1848-as forradal­makét Európában. A várva várt '■forradalom elérkezett és a futótűz gyorsaságával szaladt végig a kontinen­sen. Az 1848-as év forradalmi fejleményei január 12-én Palermóban, Szicília főváro­sában indultak el. Az ekkor kitört felkelés nyolcnapi küzdelem után kiverte a fő­városból a szigetet bitorló nápolyi király csapatait. A győzelem meghozta gyümöl­csét: az uralkodó február 10-én alkotmányt adott a szigetnek, majd rövidesen szárazföldi országrészének is. A példa gyorsan hatott Itá­liában. Toscana, Piemont és a pápai állam egy hónapon belül követték. A láncreakciót azonban nem Palermó, hanem Párizs indította el. 1848. február 23-án egy békés reformla­koma betiltása miatti tilta­kozás a katonasággal való összecsapásra, majd fegyve­res harcra vezetett. A király úgy vélte, hogy miniszter- elnöke menesztésével meg­mentheti a helyzetet. A lé­péssel azonban elkésett és magának is menekülnie kel­lett. Párizsban február 25- én kikiáltották a köztársa­ságot. Az ország irányítását egy, a felkelők által kije­lölt ideiglenes kormány vet­te át. Ez a kormány — egy kivételével — polgári poli­tikusokból állott, de azt a felkelők soraiban levő mun­kások ezekben a napokban ellenőrzésük alatt tartották. Ez a magyarázata annak, hogy sikerült kikényszeríte- niük a munkához való jog deklarálását, és az általános munkanélküliség körülmé­nyei között munkát biztosí­tó nemzeti műhelyek meg- ■gxrzését. A kormány egy- IMt meffiacdta a neui&et­Az 1848-as forradalmak Európában gyűlési választások előkészí­tését. A nemzetgyűlését, amelynek feladata az új köztársasági alkotmány ki­dolgozása volt. A FRANCIAORSZÄGI hí­rek nyugtalanságot okoztak szerte Európában. Elsőnek, még február végén, a Rajna menti Baden nagyhercegség­ben, majd március elején Bajorország fővárosában je­lentkezett a párizsit esemé­nyek hatása. Ezután a Habs- burg-birodalom fővárosa, Bécs .kpvetkezett. Itt az ese­ményeket a közeli Pozsony­ban ülésező magyar ország- gyűlés fejleményei is segí­tették. Pozsonyban, ugyanis Kossuth március 3-án az egész,, i birodalomnak alkot- ' mányt1 követelt. Ez indította el azt a szervezkedést, amely március 13-án Bécsben is a tüntetők és a katonaság összeütközéséhez vezetett. Mivel a nyugalmat nem si­került helyreállítani, az ud­var menesztette Metternich kancellárt. A császár alkot­mányt ígért, beleegyezett a sajtószabadságba és a nem­zetőrség szervezésébe. A bé­csi fejlemények egyelőre megálltak itt, hogy május közepén majd az elégedet­len diákök újabb fellépése a császárt is menekülésre kész­tesse. Bécs forradalma hatott Pestre is, ahol március 15- én a radikálisok Petőfi és Vasvári vezetésével kihar­colták a cenzúra eltörlését. A magyar főváros esemé­nyeinek jelentősége elsősor­ban az, hogy a forradalmi, ifjúság az elkövetkező két hétben bátorítani, s ha kel­lett: kényszeríteni tudta a pozsonyi törvényhozást — ennek eredményeként meg­szavazták és Béccsel is el­fogadtatták az áprilisban szentesített törvényeket. Ma­gyarország alkotmányos mo­narchiává alakult, felelős kormánnyal, évenként össze­ülő népképviseleti ország- gyűléssel. De ami a legfon­tosabb: Pozsonyban törvény­be iktatták a jobbágyok fel­szabadítását, a földesurak kártalanítását, a köztehervi­selést és a törvény előtti egyenlőséget. A forradalom következő állomáshelye Berlin volt, ahol március 18-án került sor a bécsiekhez hasonló összeütközésekre. A porosz demokratikus és reformba- rát erők gyengesége miatt azonban az itt elért ered­mények viszonylag szeré­nyek voltak. Sokkal na­gyobb jelentőségű volt az osztrákok által megszállt Észak-OIaszországban Lom­bardia és Velence egyidejű­leg kitört felkelése. Mind Milánóban, mind Velence városban március 18-án lob­bant lángra az elégedetlen­ség parázsa. Az osztrák ka­tonaság mindkét várost kénytelen volt kiüríteni. Rö­videsen a független Piemont és más itáliai államok is felléptek az osztrák haderő ellen. Észak-Itáliában oszt­rákellenes nemzeti függet­lenségi háború bontakozott ki, amely jelentősen lekötöt­te Ausztria erejét. A népek tavasza még egy, elkésett meglepetést tarto­gatott : az áprilisban lezajlott előkészületek után, május 18-án a Majna menti Frantt- farthaa összeült az a ment, amelynek liberális és demokrata tagjai nem ke­vesebbet akartak, mint ki­dolgozni az egységes Német­ország alkotmányát. A tö­rekvésnek kevés realitása volt, hiszen a német nyelv- terület kisebb-nagyobb for­radalmai megállották a ki­sebb-nagyobb fejedelmek trónjainál, akik így meg­őrizték hatalmukat. EUROPA TEHÄT forradal­masodott, de nem teljesült a testvéri demokraták és más szervezetek elképzelése, hogy ezek a forradalmak egységesen lépnek fel a re­akció ellen. A nemzeti for­radalmaknak csak a kezdeti kölcsönhatás idején volt kö­zük egymáshoz, de egysé­ges cselekvésre nem került sor. Az egymástól elszigetelt, sokszor eltérő célkitűzésű forradalmak így sorra vere­séget szenvedtek. Az ellenforradalmi ese­ményeket fe Párizs indítot­ta el. A" párizsi munkások kétségbeesett júliusi felkelé­sét véresen leverték. Auszt­riának nem kellett többé at­tól félnie, hogy a franciák Észak-ltáliában segítséget nyújtsanak az osztrákok el­len harcoló erőknek. Így Itáliában is rövidesen a re­akció javára billent a mér­leg: július végén Radetzky tábornok győzelmet aratott az olasz haderő felett^ Az osztrák hadsereg felszaba­dult és Bécs keményebben fordulhatott szembe a ma­gyar forradalommal. Au­gusztus végén Becs már az önálló pénz- és hadügyek feladását követelte a ma­gyar kormánytól. Szepíem- tm Ü3É» ß horuát, JelUr slcs áfkelt a Dráván., hogy elfoglalja Budát. Pákozdnál — mint ismeretes — megál­lították és vereséget szen­vedett. A továbbiakban azonban a magyar forrada­lom és a védelmében kitört újabb bécsi felkelés nem tudott kezet fogni. A ma­gára maradt Bécs rövidesen megadta magát Windisch- .graétznek. Bécs vereségével egyide­jűleg Berlinben is felülke­rekedett az ellenforradalom. A frankfurti parlamentről nyilvánvalóvá vált, hogy nem több reformvágyó jog­tudósok és más értelmiségi­ek gyülekezeténél.. 1848 telé­re így hervadtak le a népek tavaszának virágai. Ekkor már csak Magyarország vív­ta szabadságharcát az el­csendesedett Európában Lé­tére és küzdelmére feszülten figyelt a reményeiben meg­csúfolt kontinens s Marx és Engels is lelkesedéssel kí­sérte hősies "harcát. 1849 ta­vaszának győzelmes, magyar hadjárata új lehetőségeket ígért, de a forradalom és a szabadságharc győzelmét az összefogott reakció — az osztrák és a cári haderő — túlsúlya ellen csak egy újabb európai forradalom biztosíthatta volna. Ennek hiányában a magyar vere­séget elodázni lehetett csak, nem kikerülni. A 125 ÉVVEL EZELŐTT kezdődött forradalmak még­sem múltak el nyomtalanul. Nem születtek ugyan nyo­mukban új birodalmak, rrfint Napóleon idején, sőt Európa térképén egyetlen vonást 'nem változtattak. De a ku­darcok ellenére is fontos kö­vetkezményük volt, hogy egyetlen általuk érintett or­szágban sem lehetett többé feltartóztatni a polgári át­alakulást. A történelem moz­donyai már új váltókon dü­börögted. ü- A. zsarnokság és terror idején is voltak, akik titkon össze­jöttek és , megemlékeztek március 15-éről. A pesti kir. törvényszék 1851. június 28- án ilyen eseményt tárgyalt és hozott súlyos ítéleteket. A tanúvallomások és a hadbí­rósági jegyzőkönyv szerint 1851. március 15-én este né­hány egri lakos összejött Pók Györgynek — a forra­dalom megyei hadiélelmezési biztosának — a városon kí­vül eső pincéjében és zárt aj­tók mögött megemlékezett a forradalom kitöréséről. Liesz- kovszky József ügyvéd — a forradalom volt kormány­hivatalnoka Debrecenben — tartott az egybegyűlteknek emlékbeszédet. Petőfi Sándor Akasszátok föl a királyokat! című versének elszavalása után a következő beszédet intézte a jelenlévőkhöz: „Március 1.5-e emléke össze­fűzi azokkal őket, akiket a zsarnokság eltiprott. Sokan elvéreztek a szent szabadsá­gért, de poraiból újjáéledő főnix módjára majd feltá­madnak és bosszút állnak. Ök sírba hulltak, százezrek pedig sebzett lélekkel szen­vednek, de ismét eljő az idő, amikor széttörik majd a zsarnok önkényét. Ez a hit él a népben, ez fogja vissza a zsarnok vasjogarát, a cse­lekvés ideje ismét el fog jönni”. Beszédét, „Éljen a szabadság, éljen a nemzet, átok minden zsarnok fejére!” — felkiáltással fejezte be. Ezt követően a . Bunkó-féle cigányzenész zenekar a le­vert magyar forradalom ve­zetőit dicsőítő dalokat, rész­leteket a Hunyadi-operából, valamint a Klapka-indulóból játszott. Az önkényuralom hadbíró­sága most is szigorú ítélete­ket hozott: tiltott politikai gyűlésen való részvétel vád­jával Lieszkovszky Józsefet 3 évi, Pók Györgyöt 2 évi várfogságra, Kosa Györgyöt, KapácsL Ferencet, Dombrády Lászlpt 12 havi, Sztankóczy Andrást 6 hónapi börtön­büntetésre íltélte. A hadbíróság hiába statu­ált . példás büntetéseket, a forradalmi érzést mégsem si­került elnyomnia. Néhány nappal az Ítélet után a csá­szári hatóság újabb felfor­gató esetről tudósították a város polgármesterét. A Schaffer Károly féle vendég­lőben reggeli 5 óráig mulat­tak a vendégek — noha éj­félkor már be kellett volna zárni — és ott „nemcsak forradalmi szellemet tanúsí­tottak, de a legtiltottabb da­lokat is énekelték.” Március idusának szeréte- te, a szabadság parázsló zsa­rátnoka mindig ott élt a magyar nép szívében. Dr. Sebestyén Sándor l??3. atárovs 15,, csutörtöfc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents