Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

Forgalmi csőd fenyeget Napirenden: az egri közlekedés Eger Város Tanácsa Vég­rehajtó Bizottságának leg­utóbbi ülésén méltán kísér­te a legnagyobb érdeklődés a megyeszékhely közlekedési helyzetéről adott jelentést. S tel jességgel érthető az az élénkség is, amely a beszá­molót követő vitában meg­mutatkozott — hiszen: min­denki közlekedik. A téma így vagy úgy, szinte vala­mennyi egri embert érint! A helyzet elemzéséhez — mint erre, már első monda­taiban utalt a tájékoztatás is — feltétlenül hozzátarto­zik, hogy a város csupán a legutóbbi évtized alatt erő­teljes fejlődésen ment ke­resztül. Több mint 17 szá­zalékkal gyarapodott a né­pesség, s a fokozódó sze­mély-, illetve áruszállítási feladatok következtében szá­mottevően nőtt a járművek száma, forgalma is. Elegen­dő ennél talán csak arra utalni, hogy egyedül a VO­LÁN tucatnyi autóbuszt fog­lalkoztat helyijáratként, amelyeken tavaly például már több mint 6,5 millióan utaztak, nem számítva a 22 taxit... A közúti közlekedés szá­mára ennélfogva tovább szűkült a terület, amely a többnyire amúgy is keskeny egri utcákon még inkább súlyosbította a kö­rülményeket. S különösen érezhető ez a nap egyes sza­kaszain, a csúcsidőkben, amikor például a Széchenyi út, a Zalár és Bajcsy-Zsi- linszky utcák terhelése meg­közelíti a kere&tmetszet tel­jes átbocsátóképességét! Kö­vetkeztetni lehet erre egyéb­ként abból is, hogy a főut­cán az átlagos napi forga­lom sem lesz már kevesebb az idén ötezer „egységjármű­nél” ... Valósággal csoda, hogy ilyen körülmények kö­zött — a balesetek száma mégis csökken. A csomópontokon a rend fenntartása napjainkban a járműveknél átlagos forga­lom esetén is évi 8720 óra kiesést jelent, míg három esztendő múlva, várhatóan eléri már a 13 640-et! Nem is beszélve az ezek sokszo­rosát mutató csúcsidei vesz­teségekről! Ennélfogva alig­ha lehet vitatni a közelmúlt­ban készült tanulmány fi­gyelmeztető megállapításait, miszerint például a Bajcsy- Zsilinszky utca felől, 1975- ben egyetlen jármű sem tudná majd a Széchenyi úti főirányt keresztezni... Fontos és sürgős feladat tehát a helyzet javítása! S ehhez — több más elképze­lést is mérlegelve — átme­netileg a legkézenfekvőbb leg­gazdaságosabb megoldásnak a belváros jelenlegi forgal­mának újbóli rendezése kí­nálkozik. Mégpedig a for­galmi irány egyszerű meg­változtatásával Ügy, hogy — az elképzelések szerint: már az idei tavasztól északról a város felé a Széchenyi út teljes hosszúságában, ugyan­erre kifelé pedig a Bajcsy,, Zalár, Markhot, Knézich utcákon közlekednének a járművek. S egyidejűleg — mintegy kiegészítésül — ter­mészetesen folytatni kell a belterületi raktárak kitelepítését, kiváltképpen pedig az egész Észak-Magyarországot éllá­tó, nagy forgalmú PIÉRT- tárház mielőbbi áttelepítése szükséges, miután az emlí­tettek, a rakodásokkal sok­szor útban vannak! Mindezek azonban együt­tesen csupán részmegoldá­sok lehetnek, a belváros gondjait enyhítik. Eger köz­lekedésének általános javítá­sáért ennél sokkal-sokkal többet kell tenni! Mindenekelőtt a forgalom jobb szervezésével, a szabá­lyosabb közlekedéssel, a jár­művek szigorúbb ellenőrzé­sével Kerülni kell például azt, hogy a Volán olykor egyszerre öt helyijáratot is indítson. Ne legyenek csak­nem, sőt - teljesen üres és túlzsúfolt • autóbuszok, a ka­lauzok, gépkocsivezetők min­denkor a menetidő pontos betartásával, egyeztetésével vegyék elejét a további tor­lódásoknak. Nagyon idősze­rű már a lépcsőzetes mun­kakezdés kiszélesítése, álta­lánosabb bevezetése. Aztán — többi között — még töb­bet kell törődni a meglevő utakkal. Jóllehet, az utóbbi időkben számottevő a ja­vulás, mégis csaknem annyi még Egerben például a ki­építetlen földút, mint a kor­szerűbb aszfaltburkolatú. S fölöttébb kellemetlen ez, mert a rossz utak egyrészt állapotuknál fogva lassítják, nehezítik a közlekedést, más­részt pedig azzal, hogy — az áthal&dó járművekkel — sá- rozzák az aszfaltot. » A további változásokat fi­gyelembe véve, a távlati el­képzelések szerint összesen 12 korszerű nyomvonal ki­alakítására van szükség az egri, átmenő forgalom tö­kéletes levezetéséhez, ám e program megvalósítása még éppen .hogy csak elkezdő­dött. Az élet, a fejlődés azonban nagyobb ütemof követel, sürgeti a további munkát Valamelyest biztató, hogy már készül a programban szereplő és a folytatást je­lentő, kerecsend—egri M 25- ös gyorsforgalmi út tanul­mányterve, illetve foglalkoz­nak ennek városi, átmenő szakaszával is. Szó van ar­ról, hogy a most rendkívül veszélyes tihaméri vasúti átjárót északabbra helyezik, s így a csatlakozást közvet­lenül a szembejövő utcára f biztosítják. Tervezik a már annyit emlegetett, vár adat ti alagút megépítését is, amelyből a Szarvas tér fe­lől jövő út a Május 1., illet­ve Knézich Károly utca kö­zötti tömbbelsőn át kapcso­lódna a Tűzoltó téren kiala­kítandó csomóponthoz. Má6 elképzelés értelmében a ki­szélesített Lenin út folyta­tásaként, hasonló csatlako­zással, a Beloiannisz út nyomvonala — 700 méteres tömbáttöréssel — ugyancsak a Tűzoltó térig hosszabbo­dik, s ezzel már főforgalmi körút veszi körül, egyben pedig kíméli a történelmi városmagot. Az M 25-ös út Vécsey, illetve Sas úti ke­reszteződésénél, valamint ké­sőbb a Ráckapu téren a for­galmi irányok két szintben keresztezik* majd egymást. A gyalogos forgalmat ugyanek­kor észak-déli irányban fő­leg a patakparti, a Bérc ut­cai Kilátó sétányra, kelet­nyugati irányban a Foglár— Alkotmány utca — Dobó tér — Vécsey út, illetve a Szé­kesegyház — Kossuth utca — Vár vonalakra terelik. A Szarvas és Tűzoltó téren, a Vécsey utca sarkán a gya­logosok is külön szintben keresztezik majd a jármű­veket. Feltétlenül növelni &eH a parkolóhelyek területét! Tervbe vették — s mint tapasztalhattuk: meg is kezd­ték a Füzesabony—Eger kö­zötti vasútvonal korszerűsí­tését, míg a továbbiakban a putnoki vonalon is sor ke­rül hasonló munkákra a megyeszékhelytől egészen Bélapátfalváig. A program alapján így a jövőben Fü­zesabonytól Putnok felé köz­vetlenül haladhatnak majd a vonatok, megszűnik a mos­tani egri nhgyállomás úgy­nevezett fejpályaudvari jel­lege, s a megyeszékhelynek három korszerű megállója lesx. Á legnagyobb teher-', elosz­tó- és személypályaudvar, vadonatúj létesítményként a déli városrészben épül, a mostani pedig átadja helyét egyéb várósi célokra. Mo­dernebbé formálják' ugyan­ekkor a várállomást, s meg­szűnik majd a felnémeti megálló falusias jellege is. Az említett, belvárosi szükségmegoldás nélkül már 1975-re bekövetkezne Eger­ben a teljes forgalmi csőd, a későbbiekben pedig nem is tudni, hogy mi történhetne! Éppen ezért vált rendkívül sürgőssé a legfontosabb in­tézkedések megtétele, a na­gyobb fejlesztések ütemének meggyorsítása. Remélhetően sikerrel járnak az erőfeszí­tések, s előbb vagy utóbb a közlekedéssel is kevesebb gondja lesz végre a megye- székhelynek. Gyón! Gyula Csempegyár Hódmezővásárhelyen készült a csempegyár, amely évente egymillió-kétszázezer négyzetméter burkolóanyagot állít elő. Az új gyár korszerű technológiai berendezéseit külföldről vásárolták. Képünkön: Mázas égetökemencék az új Csempegyárban. (MTI-foto — Mező Sándor felv. — KS.) Jobb munka, több nyereség Az építkezésre mindenki odafigyel. Szinte neurotikus góccá vált az építkezés az utóbbi időkben nálunk. Fő­ként a minőségi kifogások miatt mondanak az emberek könnyen és könnyelműen íté­letet egy-egy vállalat munká­járól. Ezért is tűnik úgy, mintha a gyöngyösi Mátravi- déki Építő- és Szakipari Szö­vetkezet kilógna ebből a sor­ból. őket egyre-másra dicsé­rik meg az építtetők, a beru­házók. Miért? Olyan rendkí­vüli az, sünit és ahogyan csi­nálnak? ■ ■ ■ ■ Néhány adatot meg kell említenünk, hogy a megálla­pítások igazát a tények, bizo­nyítsák. Tavaly a teljesítményük több mint tíz százalékkal nőtt az előző évhez képest, pedig a fizikai dolgozók szá­ma nem érte el a megenge­dett mértéket. Ebből követke­zik, hogy a termelékenység is jó néhány százalékkal halad­ta meg a korábbi szintet Nincs itt semmi ördöngös­ség. Csupán a szervezés szín­vonalán emeltek még. Többek között úgy, hogy négy építés- vezetőséget alakítottak ki. Ezeknek az önállóságát a szükséges mértékig biztosítot­ták. Ha a rájuk szabott fel­adatoknak eleget tettek, ak­kor egymástól függetlenül is jól jártak az építésvezetősé­gek. Amennyivel többet ter­meltek, amennyivel csökken­tették az önköltségek mérté­két, amennyivel növelték a munkájuk minőségét, annyi­val kaptak több forintot. Már mindez kihatott a szövetkezet egészére is, de nem függött mégsem az egyik építésveze­tőség a másiktól úgy, hogy a hibát yétő hanyagsága súj­totta volna vétlen is. Ha úgy vesszük, nagy a moz­gás a szövetkezetnél. Három­százötven ember kérte ki a munkakönyvét Viszont több mint 450 belépett a szövetke­zet állományába. De ezek ab­szolút számok. Ezek a mozgá­sok csupán alig több mint száz munkahelyre szűkülnek le. Ebből az is következik, hogy a törzsgárda létszáma hétszáz körül alakul. Az ő jutalmazásukra az idén közel 400 ezer forintot fizetnek ki, ami több mint százezerrel na­gyobb a tavalyi összeghez képest Ez is mutatja, hogy a munkások döntő többsége ragaszkodik a szövetkezethez. De olyan példát is elmond­hatunk, hogy az a bizonyos munkáscserélődés nem tör­vényszerű. Tréfásan jegyezte meg ezzel kapcsolatban Csö­mör József, a szövetkezet el- í, nöke, hogy nem győznek any- & nyi segédmunkást felvenni, amennyit a munkahelyeken ' elüldöznek. Nem kell ezeket a szavakat túl komolyan venni, csupán arra mutatott rá, hogy az emberekkel bán­ni is tudnia kell minden mű­vezetőnek, csoportvezetőnek, brigádvezetőnek. Például: az egyik barna bőrű kubikosbrigád december közepétől február elejéig megcsinált egy raktárt a li­es telepen. Egymillió forint * értékű munkát végeztek. Ugyanezekkel az emberekkel más munkahelyen elégedet­lenkedtek. Néhány „lenti” vezetőnek még szinte rá kell döbbennie, hogy a segédmunkás is érzé­keny. Talán legérzékenyeb­bek a cigány származásúak. Ennek okát sem nehéz meg­lelni. ■ ■ ■ ■ Nőtt a nyereség. Azt mond­ják olykor a kívülállók, hogy könnyű az építőiparban a nyereséget növelni: megeme­lik ennek is, annak is.az árát és mindjárt több lesz a fo­rintjuk. A szövetkezetiek, élénken tiltakoznak ez ellen. Ok ma­ximált áron csinálják meg a lakásokat Sőt! Sokkal ol­csóbbak, mint a többi cég. Ha azt vesszük, hogy országos átlagban egy ötven négyzet- méter területű lakás 270 ezer forintba kerül, a szövetkezet ennyiért tizenöt négyzetmé­terrel nagyobb alapterületű lakást épít meg. Berendezett konyhával! Miből telik erre a viszony­lagos olcsóságukra? Az eszközeik nagyon egy­szerűek. A termelékenység fokozására nagyobb mérték­ben gépesítenek, folyamatos munkát biztosítanak az épít­kezéseken, lépcsőzetes építés körülményt teremtenek, amelyben a munkaidőt a le­hető legnagyobb mértékig ki lehet használni. A gépesítés mértékére jellemző, hogy lé­nyegében egyetlen évben ti­zenötmilliót használtak fel erre a célra. Következménye­ként a termelésüket közel egyharmaddal akarják nö­velni. Semmi rendkívüli, semmi különös az egészben. Minden olyan egyszerűnek látszik. Csak csinálni kell. Számítógép osztja el az energiát Társadalmi munkánk rangja ■Ebben az évben több mint 250 millió forintot fordíta­nak a nehézipar vállalatai és intézményei a számítástech­nikai program megvalósítá­sára, a korszerű irányítás- technika megalapozására. Ebből a jelentős összegből 1150 millió forintba kerül a két új gép, amelyet a Vil- lamosénergia-ipari Kutató • Intézetben és az ÁFQR-nál állítanak munkába. Az R— 40-es típusú NDK gyártmá­nyú számítógép a kutatóin­tézetben elsősorban a terve­zést és a tudományos mun­kát segíti majd. Matemati­kai modellek felhasználásá­val főleg az elosztást éssze­rűsítheti, ugyanakkor a ve­zetőképzés optimális helyze­tét, irányát is a számítás- technika segítségével jelölik meg. Az elmúlt években igen sok gondot okozott a folyé­kony tüzelőanyag-ellátás, anyag hiányában, hanem az elosztásban keresendő. Ép­pen ezt a bonyolult munkát kívánja a számítógép segít­ségével korszerűsíteni az ÁFOR. A szintén NDK gyárt­mányú, R—21-es számítógép jövőre már „beleszól” az el­osztás nehéz feladatába. Több mint 100 millió fo­rintra tehető az az összeg, amelyet a korszerű számító- gépes technika alkalmazásá­nak előkészítésére fordítanak a nehéziparban. A nagy vegyipari üzemekben éssze­rűbbé teszik a belső műsze­res információhálózatot, amely a számítógép alkal­mazásának alapvető feltéte­le. Ugyanakkor már meg­kezdték az előkészítést a vegyipari számítógépes köz­pont kialakításának is, amelynek az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt, va­lamint a vegyipari üzemek a munkaadói. S zeretem a tárgyilagos megfogalmazást és a világos adatokat, de most mégis hiányérzetet és kétsé­geket hagyott bennem ez a szám. Olvastam, hogy a la­kosság egymilliárd forint ér­tékű társadalmi munkával járult hozzá lakóhelye szépí­téséhez az elmúlt két évben. Megvallom, már a lakosság kifejezés sem tetszett a tár­sadalmi munkáról szólva. Hivatalosan hangzó, passzív fogalom. Márpedig a társa­dalmi munkát korántsem tekinthetjük valamely — a szó eredeti „hivatalos” jelen­tésében —, bürokratikusán intézett munkának, amit a puszta sokaság elvégez. Mit jelent az egymillió fo­rint? Káprázatos szám. A lakosság statisztikai fogal­mában gondolkodva évente egy főre száz forint jut. De bizonyos-e, hogy egymilli­árd forintot ért társadalmi munkánk? Milyen órabére, árfolyama van? Mondjuk, olyan munkákat foglal ma­gába, amelyek révén egy vá- . tűs, eax falu, sajt in­tézmény költségvetése meg­határozott kiadásoktól men­tesült. így érthető. Ebben az esetben parkosítást, vízveze­ték- és járdaépítést, iskolata­tarozást képzelhetünk a szám mögé. De mi van akkor, ha egy úttörőraj gondoz egy magá­ra maradt öreget? Az nem társadalmi munka? Vagy ha egy brigád patronál egy ár­vát, „beszáll” valamelyik munkatárs fészekrakó, ház­építő munkájába. Nem is beszélve a pártmunkások, a szakszervezeti - aktivisták, a tanácstagok, a számos társa­dalmi szervben tevékenyke­dők, vagy akár a minden szervezett kereten kívül kö­zösségi érzésből, emberség­ből, megbízatásból, vagy együttérzésből ellenszolgálta­tást nem várva tevékenyke­dők felbecsülhetetlen órái­ról. Mindezt lehetetlen pénz­ben értékelni. Mindennek nem lehet árfolyama, fo­rintértéke. Egyfajta erköl­csi érték is létezik. * Igaz, gyakran hangoztat­rangja van. De igazán akkor van rangja, ha a közvéle­mény nagyobb elismeréssel szól arról, aki ilyen modor) is szolgálja a közös ügyet, mint alá csupán abban szol­gálja a közérdeket, amiben anyagilag is érdekelt. Úgy vélem, nem egyértelmű még a közfelfogás. Mégsem szí­vesen írom le azt, hogy a társadalmi munka, közmeg­ítélésén változtatni kell. Az ilyen kijelentés ugyanis nem változtat semmin. Minden­napi szűkebb vagy tágabb környezetünkben kell meg­tisztítanunk a társadalmi munka forrásait attól, ami rájuk rakódott. Világossá kell tenni, hogy ez a munka kö­zösségi érzésből és tettvágy­ból fakadhat. Magyarán: eh­hez lelkesedés kell. Ami az „egymilliárdos” megfogalmazásból kifnaradt —, az éppen a lelkesedés, a sokféle és lelkesítő fela­datot kereső U-rxvégy. ami országszerte ezer és ezer ta nújelét adja meglétér-k Az építőipar más, mint a többi. Szokták mondani. Ott nincs tető az emberek feje fölött, mint az üzemekben. Ha fúj, ha esik, dolgozni kell az állványokon. Fürdő, mos­dó, étterem és egyebek: lány­álom. Nem egészen. A szövetke­zet megvásárolt egy valami­kori kávéházat, amelyet na­gyon ízlésesen berendezett klubnak, napközben pedig ét­kezésre használják. Ide jár­nak a munkások is ebédelni. Kényelmes körülmények kö­zött, terített asztalnál esznek. A H-es telepen pedig min­den olyan lesz, ahogy a nagy­könyvben meg van írva. Va­lóságos munkásparadicsomot alakítanak itt ki. Nem sajnál­ják rá a pénzt, mert jól tud­ják, amilyen a légkör, úgy érzik jól vagy rosszul magu­kat az emberek, ök pedig azt akarják, hogy senki se kíván­kozzék el tőlük. A szövetkezetiek már meg­tanulták: a legjobb befekte­tés — törődni az emberekkel. Akkor van termelés, színvo­nal és nyereség. Milyen po­fonegyszerű az egész! Csak csinálni kell. G-. *folnár Ferenc íHl© 1 1314 tekvuÁr ««sk ff*' -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents