Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
8.20 9.00 ».35 10.30 11.39 12.20 12.35 13.48 14.03 15.10 15.24 16.03 16.15 Ri.29 17.03 17.35 18.30 19.25 20.05 21.18 21.45 23.20 0.10 KOSSUTH Régi melódiák. Haisan a kürtszói Operakórusok. Szimfonikus zene. Nugy Lajos: Piucenaplo- részlet. Ki nyer ma? Melódiákoktól. Törvénykönyv. Rádiójáték g.vérmekéitnek. Éneklő ifjúság. Rádióiskola. Atlasz. Debussy: Zongorára. A közérthetőségről. IL Pesti házak titkai. ILI. 100 éve született Saljapin. A Szabó család. Népzenei Magazin. Petőfi-est közv. a Zeneakadémiáról. Könnyűzenei híradó. Kodály: Mátrai képek. Nóták, Kamarazene. PETŐFI 8.05 ( sembalómüvck, 9.03 Népi muzsika. 9.53 Könyvek, tájak, emberek. 11.45 Fuss az életedért., 12.00 Az élő népdal. 12.10 Operarészletek. 13.03 Beethoven: VI. Pastorate szimfónia. Randevú kettőtől — hatig 18.10 Könnyűzene. 18.43 ir.iú Zenebarátok Híradója. 19.13 Operettrészletek. 19.35 Zenekart hangverseny közv. a Zeneakadémiáról, 21.35 Latin-amerikai históriák. 21.55 Verbunk«*ok. 22.30 Táncdalok „ 23.15. Romantikus zaaa. MAGYAR ».«5 Iskola-tv. *7.27 Jó estét, Budapeatz Közben: 18.00 Hírek. 19.15 Esti meseC 19.30 Tv-hiradó. BO.OO Jó estét, Budapest* -*■ folytatás. €2.» Tv-hiradó. / POZSONYI 9-.30 Nebánesvirég. Opera«: *6 00 öveges professzor kísérletei. 16.35 Telesport. 18.10 A t. Antarktisz on láttunk,' 18.40 Dalok. 19.00 és 21.45 Tv-hiradó. BUM A vadon hivatásai Amerikai film. ftwsa KORI VÖRÖS CSICLAG (Telelőn: 22-33.) Fél 4. f<3 6 6s 8 óra ko« A tüzes íjász (Robin Hood) Szfnes olasz—spanyol— francia kalandliim. EGRI BRODV (Telefon: 14-03.) Fél 4 órakor A lovag végakarat* szfnes szovjet kaiandfümj Fél 6 és fél 8 órakor Jöjjön el egy kávéz* hozzánk! ■ Színes olasz filmvlgjáteit (Felemelt helyárakkaiQ GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 és háromnegyed • órakor Emberrablás magyar módra ■' este 8 órakor F Nászéjszaka a börtönben . HATVANI VÖRÖS CSILtAO i Búcsúza a tegnaptól r ((HATVANI KOSSUTH I Malomkő PCZESABONV t Botrány az operában ÜGYELET Egerben7 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinsz- kv utcai rendelőben. (Telefon: n-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 117-27.) „Végi van mán a szálának is » j I tigrrisvadáss: A Szovjetunió haba- rovszki területén élő Averjan Vasziljevics Cseretanov nem kevesebb mint tizenhárom tigrist ejtett el a tajgán. Bár nyugdíjas, de még mindig megragad minden alkalmat, t hogy segítsen a vadászatban. (Foto — T ASZSZ—MTl—KS.) As olvasó kérdés az illetékes — a Heves megyei Élelmiszer Kisker, a Borsod- Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagyker és a Szövtermék — válaszol Olvassa & Qléfi-újiáyút Lapunk olvasói közül egyre többen tettek fel azonos' kérdéseket a szerkesztőségnek. Kérdéseiket továbbítottuk a legilletékesebbeknek, választ kérve. Egerben lassan hiánycikknek számit a • kilene-hatvánas, durvább szemcsézésü kristály- cukor. Mi az oka? Sokak előtt talán nem ismeretes, hogy az ország jelenleg nem termeli meg azt a cukormennyiséget, amire a fogyasztóknak szükségük van. Így a fogyasztás egy részét — s időszakosan nem is kis részét — importcukorból kell pótolnj. A finomított kristálycukor importáru, de amíg belső erőkkel nem oldódik meg a nagyobb méretű cukorrépa-termesztés ismét, addig szükségünk van rá. Különösen ünnepek előtt — de néha máskor is — hiánycikk az élesztő. A háziasszonyoknak gyakori bosszúságot szerez az egyenetlen ellátás? Az élesztő országos mére- lekben is hiánycikk, időszakonként az ipar kapacitás- hiánya miatt nem képes ellátni a sütőipar mellett a fogyasztókat is. Különösen Ünnepek előtt a sütőipar számára kell elsősorban biztosítani az élesztőt — s ez a kenyérellátás miatt érthető is —, s ilyenkor közvetlen a fogyasztók részére kevesebb jut. Ismerve az ipar helyzetét, kétféle módon igyekeznek segíteni: szárított élesztőt kívánnak behozni, s a határmentén, kishatármenti forgalommal a helyszínen csökkenteni a hiányt Időnként alaposan lecsökken Egerben — de másutt is — a Mirelit-készítmények választéka. Mi az oka, hiszen állandóan a termelés felfutásáról adnak hírt? Mirelit-árukból Egerben 1972. évben 52,5 százalékkal több-került forgalomba, mint az előző évben. A Miskolci Hűtőipar tájékoztatása szerint Egerben közel annyi Mirelit-áru fogy, mint a jóval nagyobb lakosságú Miskolcon. Tehát az időszakos hiányt ebben az esetben az egyre jobban növekvő igénynyel lehet magyarázni. A hirtelen fellépő igényt viszont valóban nem lehet azonnal kielégíteni. Változott a HYPÖ csomagolása, az üveget felváltotta a valóban korszerűbb műanyag, de ugyanakkor drágább is lett a HYPÖ. Mi ez, burkolt árdrágítás? A kereskedelem nagyrészben a vevők kívánságának is eleget tett, amikor korszerűbb csomagolásról gondoskodott. A HYPÓ-s üvegek forgalmazását megszüntették, s helyébe került a műanyagflakon. Az áru azonban ezzel nem lett drágább. A fogyasztókat külön jelzés figyelmezteti, hogy töményebb, 45 százalékos HYPÓ kerül forgalomba. Drágításról tehát nincs szó, minőségváltozás történt, ........ M l hw. a Gárdonyi téri zöldségbolttal. A környék egyetlen ilyen szaküzlete, s arról. beszélnek, hogy mégis megszűnik, helyére dohánybolt kerül. Miért, hiszen zöldségre nagyobb szükség van, mint a dohányra? A Gárdonyi téri zöldségbolt bővítésére — amire szükség lenne —, sajnos, nincs lehetőség. Sem a raktár, sem az eladóterület nem .növelhető. Ezért a rendelkezésre álló lehetőségek szerint a vállalat új, korszerűbb zöldségbolt megnyitását tervezi a.Lenin .úton. Ennek során merült fel az, hogy a jelenlegi h.elyen Viszont dohánymintabolt legyen, ezt indokolja az idegenforgalom is. Végleges döntés — ellentétben a lakosság értesüléseivel — még nincs. Mindenesetre, ameny- nyiben ez a bolt megszűnik, a vállalat a környék ellátására megfelelő másik boltot létesít. ÍGY KELL EZT LEÍRNI, mert így hangzik egri tájnyelven, amint Rozsnyai Maris néni csípőre tett kézzel, szánakozva megáll a Mária utcai kis gyaloglódnál és töltelfinti az elköltözőn tejüzem roskatag épületét: végi van mán ennek is. ,Ez az épület pedig' már csak azért is méltó az említésre, mert ifnmár másodszor van vége, amit nem minden ház mondhat el magáról. Ennek a cifrái hóstyának évtizedekig a legforróbb pontja volt. Saal —- német szó, • annyit jelent, mint terem. Ebből lett a szála, ahogy a Barty-ból lett a Barta, a Spitalból az Espita. Maradt még néhány ilyen szó a kétszáz ev előtti építő világból. — Hittük ezt mi ivónak is — mondja Maris néném, — Itt tartottuk a táncmulatságokat, kivált így, fas- sangba. Jaj, tudja, az volt csak a szép. Déltől fogva készülődtünk, hófehér ingván, vasalt s'zoknyák, volt egy jányon öt-hat is, majd leszakadt a derekunk. Alig vártuk, hogy megszólaljon a banda, mán szaladtunk is. Két sorba álltunk fel egymással szemközt. Egyikben a lányok, másikban a legények. Néztük egymást, nézegettük, válogattunk, meg minket is válogattak. Ha valamelyikünk megtetszett, kacsintott a legény, a fejével is intett egyet. Mi osztán mentünk. Ha meg nekünk nem tetszett a legény, elfordítottuk a fejünket. Né- merrészi (némely része) még a száját is elbiggyesztette. Táncoltunk reggelig. Felkérés nemigen volt. Mert a legény nem adta a lányt. Ilyenkor került elő a bicska. Más hóstyabejí, teszem a hatvani hóstyából, vagy a zellerváriak közül (Makiári hóstya, Kertész utca) el se mert jönni. A történeti, vagy éppen néprajzi igazsághoz tartozik, hogy itt szaladt a leghamarabb és leggyorsabban a borda közé a bicska. A két világháború közt majdnem minden alkalommal szorgalmasan szálitották a mentők a sebesülteket a „mizerek- he”, aminek a neve ma L sz. megyei kórház. A rendőrség később csizmarazziát tartott a befelé igyekvőknél, mert a bicska rendszerint a csizmaszarban rejtőzött. Ezután a lányok vitték be, a bicskát a szoknya alatt, ahová nem ért el a rend éber őreinek a keze. AZTÁN A PRÓBÁIT IS itt tartotta a rezesbanda. Az EMUFOK. Ez a bűvös és első pillanatra rejtjeles szó ott fénylett arány belükkel a banda tagjainak fekete sapkáján, mindjárt a „sim- léder” fölött, s ha felharsant a trombiták hangja a Széchenyi utca felső végén, még a tanulóifjúság is kiáradt az iskolákból: lagzi van, jönr\ek az EMUFOK. A szó megfejtése egy pillanatra se foglalkoztassa a nyelvészeket. Az Egri Mária Utcai Földműves Olvasó Kór rövidítése volt ez, nagy kezdőbetűkkel. Kiszolgált öreg katonazenészek, v hajdani „homisták” álltak össze zenekarrá s a kifényesített tromhiták. kürtök fújták a lakodalmak szívet pezsdítő dallamait. Mert a lagzinak végig kellett menni a főutcán. Ez hagyomány volt, rang volt és tisztesség, vagyis mai magyar nyelven státusszimbólum, ami latinul annyit jelent, hogy . a hivatal, ,a társadalmi szint jelképe. Elöl a vőfény, jobb kezében fehér kendőbe hosz- szúra kötött tányér, másik kezében egy „literes” üveg. Aztán a zenekar-. Hogy villogtak a csizmaszárak, hogy villogtak! Mert akkoriban nem olyanféle rogyós csizmákat kapkodtak össze, hanem kemény, ropogós szárú fényességes mesterműveket a . csizmadiaipar immár, alig található mesterei. A lányok fehérben, rózsaszínben, köztük koszorúsán a menyasz- szony. a vőlegény meg a legények koszorújában. Szóval, pogány egri életörömök helye volt ez a szála. Meg a szívbéli bánatoké is egyszersmind. MERT SOROZÓHELYISEG is volt az előbb való esztendőkben ez a ház. A nagyteremben vetkeztek a beh ivottak, mert igencsak pucér dolog a sorozás, ott ténferegtek, egyik a plafont vizsgálta, másik az ablak felé tűnődött. Dehogy is nézték volna egymás meztelenségét. A fal mellett húzódó padok alatt pedig ott sorakoztak az úri cipők, meg a paraszti csizmák, kapcával vegyesen. Innen vitték el a legények elejét, olyan háborúkba, amikhez semmi közük se volt s talán innen indultak útjukra a régi katonanóták: Hideg szél fúj, édesanyám; meg az, hogy Az egri nagy melegvízen all egy hadihajó. Mert akkor még netn volt strand, hanem egy nagy meleg vizű tó. sással, náddal, meg a lótusz, különös virágjaival. Elfért volna azon még egy hadihajó is, bizony. (Ugyan feljegyezte-e valaki ezeket a katonanótákat?) A háború után megszűntek az olvasókörök. Ekkor lett először vége a szálának. Akkori szemmel nézve szép, nagy épület volt. Szemet vetett rá a tejipar. Némi átalakítás után megnyílt benne az egri tejüzem. Hogy im a szórakoztató iparról áttért az élelmezési iparra, roppant büszke lett a szála. Olyan hatalmas gyárkéményt eresztett, hogy lepipálta a minaretet is, kivált ami a füstöt illeti. De a vajból baj * lett. Amikor elhelyezték benne a hatalmas vajköpülő gépet, ami napi tíz mázsa vajat is megforgatott benne, a gép szétrázta a hajdani büszke falakat. Szétrepedeztek a falak és meg kellett szüntetni a vajkészítést. Betonbordákkal támasztották meg, gerendákat ácsoltak hozzá. Aztán kiderült, hogy kicsi lett. összetöpörödött. Mint a régi autóbusz-megálló, meg a mentők székháza. Fel kellett építeni az új tejüzemet a Sas úton. S az üzem 1972. december 26-án átköltözött új helyére, akkor lett a szálának másodszor is vége. Sarudfalvi Pista bácsi itt- maradt portásnak. Mert egyelőre az udvaron pihennek meg a tejszállító autók. Azok nem tartoznak a tejiparhoz Más cég. Tejipari Szállító Vállalat. A régi gépek is itt vannak még, az új üzemhez nagyobb gépek kellettek. Nem tudni, mi lesz a sorsuk, csak nem selejtezik ki őket, jók lesznek még valahová. MEGSZŰNT A HAJNALI kannacsörgés, ami úgy el tudta zsongítani a környék alvóit, három órától ébredésig, mint ahogy elmerült a múltba a régi mulatságok bazsalikomillatú emléke, ahogy ott állt a két sor, egymással szemközt és válogatták egymást. Most már csak a gépkocsivezetők káromkodnak az udvaron, hogy keményebb legyen a gumi, de ettől npr nem repednek tovább a falak. A többi a' bontó csákányok dolga. Egyébként az egész min- denség eladó. Egymillió-hétszázezer forintért. Dr. Kapor Elemér KAAANAANAAAV>(Vi(MAM>M Az öreg mindentudó Var- gáné sem tudná megmondani, mikor kerültek a Szakai lányok a faluba. A Malommal, de még a Tiszával sem lehetnek egyidősek: a malmot alig 40 esztendeje az öreg Dávid építette, a Tisza meg valamikor a falutól távol, a mai legelőn folyt. A Szakai "lányok koráról csak ők maguk adhatnának felvilágosítást, árVibár ez a tapintatlan érdeklődés aligha volna ajánlatos, mert jaj annak, akit ők a nyelvükre vesznek. Tartott tőlük az egész falu. a tanácselnök, a három tszvezető is előre köszönt nekik. Az; idősebb Erzsi postás, Manci tanítónő volt. De még az udvarlójuk sem bírta volna megkülönböztetni, melyi- kőjük az idősebb. Udvarlói? Nem járt hozzájuk férfiember a Szakács Palin kívül, az is csak a postáért, ha hetenként kétszer-háromszor m bejött a szegegyházi tsz-major- ból. Agronómus volt a fiatalember, csak beköszönt, átvette az újságokat, leveleket és már ment is. — Te, Manci — nézett Tel Erzsi az utalványok közül — írt a Gyuszi! — No, és mit írt? — Azt, hogy leküldené a Marikát. Azt írja, ráférne a gyerekre egy kis nyugalom, a karácsonyi szünidőben kipihenné magát, hogy jövőre jól érettségizzen. És azt is írja. nem rokoni szívességről van szó, megfizet érte! — Hát — húta el a száját Manci, a tanítónő — majd rendbe hozzuk az udvari szo„ bát. Mégiscsak rokon... csak nehogy felfordulást csináljon. Egy hét K;él«a meg is év~ kőzett a csendes, szolid kis rokonlány. Akár az árnyék suhant ide-oda, segített a takarításban, a főzésben, Erzsi még a postamunkára is befogta. Mert ugye, legjobb ki- kapcsolódás a munka. * A szegegyházi Szakács Pa- fi az agronómus egy nap újra megjelent, átvette az újságokat, leveleket, de nem indult mint azelőtt, csak állt, sóvárgó szemekkel leste a szőke hajú, kék szemű kis vendéglányt. Leült, kiolvasta az újságokat, közben a lányt figyelte. És ami eddig még nem történt meg: másnap, harmadnap újra bejött — a postáért. Aztán mindennapos vendég lett: pénzt, levelet adott fel és „szót váltott” a kis Marikával. — Manci! Alszol? — suttogott fel aznap éjjel a hálóban Erzsi. — Nem! Nem bírok elaludni. — Téged is ez a... Szakács Pali izgat! — Nézd, Manci, eddig észre sem vett bennünket, most meg mindennap a nyakunkon ül, órák hosszat cseveg a Marikával. , Hosszú csend lett. Erzsi felgyújtotta az éjjeli, lámpát: — Te, Manci, tenni kellene valami okosat. És én már tudom is, hogy mit. Reggel első dolga volt, hogy elébe álljon a kis vendég- lánynak: — Marikám! Én a javadat akarom! Nem szeretem, hogy ez a Szakács Pali annyit mászkál itt. — Miért, Mancj néni? ‘ A vénkisasszony köhintett: — Tudod, ez egy megbízhatatlan ember. Akinek csak bír, udvarol. — Az nem lehet, Manci néni, Pali jó gyerek, becsületes, őszinte es.. . — Lárifári, mit tudod te, milyen jellem télén alak. Én csak a javadat akarom. Nem idevaló vagy, nem ismerheted. Tele |Van pénzzel, fogja a lányokat. A kis Marika maga elé nézett, szomorúan, sötéten. Délelőtt betoppant az agronómus. A postás vénlány csupa méz volt: — Nézze, Pali. bele kell szólnom a maguk dolgába. — Tessék? ... Mire gondol, Erzsiké? — Maga meg a Marika. . mert én sajnálom magát, látom, hogy szereti a kislányt és éppen ezért szólok. Marikának ugyanis már van vőlegénye. Szakács Pali hóna alá vágta a postaküldeményeket, kiszáguldott áz ajtón. Három napig nem jelentkezett. A harmadik napon egy kisfiú jött: — Csókolom! A szegegyházi postáért jöttem. És azt üze- rii Pali bácsi, hogy nem ér rá bejönni, mert udvarol a 60 éves Madaras Marcsa néninek. A gyerek elszaladt, Marika szemében egy-egy csillogó briliáns jelent meg. — Látod-látod — simogatta meg Marika szőke haját a vénlány tanítókisasszony, majd vijjogó hangon hozzátette — mondtam én neked, hogy ilyen alak ez. Jellem- telen! Erzsi, az öreg postáslány 1« nyugtatni akaróan károgta: — Az! Jellemtelen! Dénes Géza NmiisMGp 1&73, icfeniác 3X* KttW \
