Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

f 3t iondoni Heathrow repü16­M IC U ZM/ftd tor ®e*B mindennapi ütmep­rég színhelye volt. A sze­nyugdíjba megy búcsút „Rozsdás?-tál a két és fél éves labrador-kMtyától. A fotoriporter nem vélet­lenül örökítette meg J:lázadást? az angol rendörök, a hobbyk jellegzetes sisakjával a fején. A kutya ugyanis a repülőtér biztonsági csoportjának szolgálatban számos bűntény kiderítésében aratott babérokat. Most azonban, valamilyen betegség következtében, csodálatos szaglása tompult és nyugdíjba megy. Rozsdás” megtette,a köteles­ségét , „Rozsdás” mehet. Ilyen az élet — a kutyaélet ts.„ (tdefoto—• AP—MTI—KSj 76m u w zjző l(j diát A tanítónő megkéráezt — No, Karcsi, ki nőét HL Henrik apja? — II. Henrik. — Kitűnő, fia U «« I. Lajos apja? — Zérus Lajos. • A sonjegyántK — Tessék, vegyem sorsjegyet... — Ugyan, hagyjon ---­b é kében, Rém akarok én nyerni. — Van nekem olyan som- jegyem is, parancsdjotx—i * A franciatanar megkérded a diákot: — Miért nem voltál tag­nap franciaórán? — Tanár úr kérem, any­ucira berekedtem, hogy még szlovákul sem tudtam tisz­tességesen beszélni! * A vendéglőben: — Pincér, mit ajánl? — Kitűnő rizottánk i Gombával 7,20, gomba nél­kül 16,40... — Hogy-hogy? Gombéval olcsóbb, mint gomba nél­kül? —El tudja képzelni, mi­lyen babramunka kipiszkál- ná a rizottóból a gombát? * — Kérem, az a kutya, amelyet a múlt héten el­adott nekem, kimúlt! — Érthetetlen. Nálam ezt sohasem tette, * Egy texasi turista nézege­ti Párizsban az Eifel-tornyot: — Ez különös... Már nyolcadszor vagyok itt és semmi sem változott. Ügy látszik, mégsem sikerült olaj­ra bukkanniuk. — * — Magának szürke ruhát kell felvennie — mondja a rendező a statisztának — mert őszül a haja. A szí­nes tv-felvételeknél ugyan­is ügyelnünk kell arra, hogy a haj és a ruha színe össz­hangban legyen. Ezért a szőke színésznők sárga, a fekete hajú művésznők pe­dig fekete ruhát viselnek. Egyébként holnap készítünk próbafelvételt Yul Brinmer- rel. Az orvos kinyitja a ren­delő ajtaját és meglátja, hogy a várószobában egy fiatal pár üldögél. Az ajtó- nyílásra a nő feláll és elin­dul az orvos felé. «a» jöjjön maga is — szól 'mm az orvos barátságosán i. Mm**#* . .....mm.... ’ A rendemben megkéri az asszonyt, vetkőzzék le, majd tetőtől talpak megvizsgálja. Végül odafordul a férfihez és megkérdi: — Mindig Ilyen Mcgcgca viselkedik a hölgy? — Fogalmam sincs — vá­laszol a férfi. — Most lá­tom először életemben. — Megfogytál, megsápad- tai. Mi bajod? — Megcsal a férjem. Ret­tenetesen bank esért fogy ok rohamosan; — Válj eL — Nem tehetem. — Miért nem? — Még hat kilót kell te­adnom ... * A fiatal házasok hozzá­látnak az asszonyka első ebédjének elfogyasztásához. A férj hirtelen leteszi a kést meg a villát és meg­kérdezi: — Mondd, drágám, mivel töltötted meg ezt a csirkét? — Egyáltalán nem töltöt­tem meg, hiszen nem volt üres belül... * A férj ingerülten rászól a feleségére: — Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy levágasd a hajadat! — Te megkérdeztél engem, amikor elkezdtél kopaszod­ni? Bírósági történet. A bíró az alpereshez: — Azt hiszi, hogy elfo­gadjuk a sületlen meseit? Az alperes két fogát vesz­tette, ön pedig el akarja hitetni a bírósággal, hogy csak meglegyimtette a kesz­tyűjével! — Így is volt, tisztéit bí­róság, bár lehet, hogy elfe­lejtettem kihúzni a kesztyű­ből a kezemet. * — Tudja, elvből nem adok kölcsönt a barátaimnak, mert ez megronthatja a barátsá­got. — Nekem nyugodtan köl­csönadhat 1000 zlotyt, hi­szen mi nem vagyunk ba­rátok.^ A tapasztalt apa fgy ok­tatja fiát, aki aznap lép hi­vatalba: , — Ne feledkezz meg róla, hogy a főnök olyan mint a tűz: ne kerülj túlságosan kö­zel hozzá, mert megégeted magad, de túl távol se le­gyél tőle, mert akkor meg­Hallható zöld fény Ausztriában egy forgalmas bécsi útkereszteződésben üzembe helyezték a vakok számára készített „hangos” zöld útjelzőt. Hangszóró fi­gyelmezteti a vak gyalogoso­kat, akik teljes biztonsággal kelhetnek át az útkereszte­ződésen. Törpe fák A koppenhágai) Risoe ku­tatóintézet kísérleteket foly­tatott annak érdekében, hogy embermagasságú gyümölcs- fajtákat neveljenek ki, amelyekről könnyebb le­szedni a gyümölcsöt. A kí­sérlet során gammasuga­rakkal kezelték a frissen metszett fiatal fákat Első­ként cseresznye, és akna- fákkal kísérleteztek. A ku­tatók véleménye szerint tfa évre van szükség ahhoz, hogy a jelenlegi kísérletek eredményeit összegezhessék. Csővezeték — fából Általános vélemény sza­rint csővezeték építéséhez legalkalmasabb anyag az acél. De feltétlenül így van ez? Kanadában már több mint 30 éve üzemben van egy facsővezeték, amelyen keresztül vizet szivattyúz­nak. Nemrég elvégezték a karbantartási munkálato­kat, s a vezeték továbbra is üzemzavar nélkül működik. A fa- (illetve furnér-) csövek igen alkalmasak arra, hogy mindenféle rongáló hatású folyadékot szivattyúzzanak át rajta, amelytől a fém hamar használhatatlanná vá­lik. A furoércsővezeték elő­nye végül az is, hogy köny- nyfi — tehát a csövek hely­színre szállítása és lefekte­tése jóval olcsóbb. Bertold Brecht: A KEZDET OROMÉ Ö kezdet öröme! ö reggeli óra! Első zöld fűszál a téli dermedtség Után! Ö könyv első oldala, Meglepetéssel szolgáló! Olvass lassan, Különben hamar a végére érsz! Ö üdítő vízcsepp A verejtékező arcon! És * frissen Ördögi kaland Az ördög va­gyok — köszöntött be a minap, úgy es­tefelé Povázsai laká­sának ajtaján egy kalapos férfi, s mi­közben a kellő ud­variasság szabályai szerint kissé félol­dalra döntve meg­emelte kalapját, két kis dudor is látni látszott a homlokán. — Van szerencsém. Povázsai. Mivel szol­gálhatok? — mondta az ajtó másik oldalán Povázsai és közben azon tűnődött, hogy milyen felesége lehet ennek a szegény ör­dögnek, hogy ilyen szabályosan tudta fejbe verni a fér­jét. — Kérem szépen, én tudom, hbgy ma­ga a Povázsai. Ezt én nagyon jól tudom, azért is jöttem. Mon­dom, az ördög va­gyok. Nem érti? — Mi a fenét kell azon értenem, hogy magát ördögnek hív­ják? Azt mondja meg, mit akar? Ha hússzor mondja a nevét, akkor sem tu­dom, hogy mit akar tőlem, tisztelt Ördög úr — mondta fen- sőbbségesen Povázsai egy lépést sem hát­rálva az ajtóból. — Csak hogy, ked­ves ügyfelem, én nem tulajdonfőnévként vagyok ördög, hanem ez a foglalkozá­som ... Hogyis mondjam csak. Én a Pokol Mű­veknek vagyok a dolgozója... Vilá­gos? És eljöttem, kedves Povázsai po­koltárs, a leikéért... Világos? Akkor me­hetünk is! — Na... na, csak lassan a szarvak­kal ... Milyen lel­kemért? — Amit sok-sok évvel ezelőtt az ör­dögnek ígért, ha cse­rében boldoggá te­szi... Adós, fizess! Megadtuk a boldog­ságot, viszem a lel­ked — fordította te­gezéire és egyáltalán nem udvarias hang­hordozásra a dolgot az ördög, hogy a leg­bátrabb ember is megborzongott vol­na. De ' nem így Po­vázsai. — Jó, stimmt, már emlékszem... Azt mondtam egyszer dühömben, hogy vi­gye el a lelkem az ördög, azt se bánom, csak nyu­godt és boldog lehet­nék már egyszer... Akkor jöttem ki ugyanis a kádereitől. Annak idején. De hői lettem én boldog? Mi? — Hogy-hogy hot? A nőt, akit kívántál, megkaptad. Feleség­nek is... — Az a boldogság? öt vidd el, ördög, s az lenne nekem a boldogság... — Osztályvezető lettél, szép fizetéssel. Ez se boldogság? — kajánkodott az ör­dög. — Voltál te már osztályvezető? — Nem, én egy sze­gény ördög vagyok. — Na látod, te ok- tondi — sóhajtott ke­serűen Povázsai. — A kitüntetés a főnö­köké, a fegyelmi az enyém. A prémiumot az igazgató adja, az áthelyezést és a bér­besorolást én. Az igazgató vállalati au­tón jár, én meg a buszra se férek fel, mert nem en» dnek fel a beosztottjaim4 JL--- - - Jrm ..m. fav fa , t wffiWÖK, mton osztályvezető vagyok. A fizetésben meg az a szép, hogy a papír­pénzeknek a színük szép... S ezért aka­rod te a telkemet? — Es a szeretőid, alök voltak? Nyolc is volt... — Csak két, ördög úr, csak hét És mindből balhé lett. Micsoda boldogság az! — Az antö? — Felemelték az adóját! — Nyertei a lot­tón? — Majd megöltek a rokonok__ Szét­o sztottam, mint va­lami szent... — Ki ne mondd ezt a szót még egy­szer! — riadt meg az ördög és szemmel láthatóan tanácsta­lan volt... — Hát most mit csináljak veled? Azt mondod, nem voltál boldog? Szerencsétlen em­ber — könnyezte el mpgát az ördög és a zsebébe nyúlt. — Ki­csit meleg, de fog­jad. Egy kis forró szurokra dugtam el ördögné elől, de most neked adom — és Povázsai megha- tottan tette a zsebé­be a tűzpiros testű százast. Még az ördögöt is megvágta. Mert sír­ni tudni kell! (egri) Felnémet Az Eger vize mellé tele­pült Felnémet nevének ere­detéről s a helységhez kötő­dő sajátos szólásokról érdek­lődő olvasóinknak tömören a következő felvilágosítást adhatjuk. Az okleveles adatokba* több alakváltozatban szere­pel a mai Felnémet helynév, Ezek a változatok a követ­kezők: Felnempty (1261), Felnemü (1322), Nemű (1333), Felnemethi (1275), Felnemeth (1333). A megnevezés utótagja­ként a szláv eredetű, az ide­gen, a beszélni nem tudó, akinek szavat nem értik je­lentéstartalmakat is hordozó nempti, nemti, német köz­szói alakok vállaltak megne­vező szerepet. A helység ne­vének fel előtagja a földraj­zi fekvésre utaL Gyakori ez a magyar helynevekben. Ezt bizonyítja a szomszédos Feí- sőtárkány mai nevének ré­gi változata is: az 1261-ből származó oklevél egymás mellett emlegeti. Ol-tarkan (Altárkány) és Fel-tar kan (Feltárkány) neveket. A Felnémet helynév mr, öregebbek ajkán Felnémeti alakban is fel-félhangzik, ezért hallhatjuk ezeket a nyelvi formákat is: Felné­metiben az a szokás, Felné­metibe került stb. Felnémet lakosainak nyel­ve, nyelvhasználata is meg- ' érdemli figyelmünket. Külö­nösen érdekes a magyar szó- láskincs szempontjából a Felnémet nevéhez kötődő szólások, illetőleg a felné­metiek nyelvhasználatában még ma is szerepet vállaló szóláshasonlatok, szólásmó­dok. Legtöbbjük értékes nép­rajzi, gazdaságtörténeti, nép­lélektani vonatkozásokat is takar. Bár a szólások váló- ságmagjának tekinthető ese­mények már elhomályosod­tak, használati értékük ma is eleven. A felnémeti fehér­nép bőszoknyája is alapot adott pl. ennek a szólásha­sonlatnak a megszületéséhez^ Hebeg, mint a felnémeti asz- szony szoknyája. A hangulatos határrész- név, a Cinege is szerepet kapott e sajátos felníémeti szóláshasonlatban: ÜúR ren­delkezik, . mint Bálim, lova a Cinegében. Több felnémeti családnévhez, illetőleg ra­gadványnévhez is kötődik szólás, s e szólások ma is élnek, használati értékük ma is eleven. Csak néhány ilyen szólást mutatóban: Előre van, mint Kocsor az imád­sággal. Beleaprított, mint Bógya a holdvilágba stb. A leggyakrabban hallott szólás azonban Felnémeten az igen változatos beszédhelyzetek­ben szerepet vállaló Átlép, mint Vak Jancsi Terpesék. A falucsúfoló jellegű szólá­soknak is nagy a számuk. Eb­ből a típusból csak egyet közlünk: Ügy járt, mint a felnémeti suszter. Arra az emberre mondják, aki fon­toskodó, okoskodó, mindent összezavar. A felnémeti susz­ter sem elégedett meg az egyszerű cégtáblái felirattal, s a cukrászda szóalak ana­lógiájára megalkotta a csiz- madiárda névformát. Dr. Bakos József Vasalt ing! Ö szerelem kezdete! Elméi ázó tekintet! 1 Es kezdete a munkának, mikor olajat 1 Töltesz a hideg gépbe! Az első rántás ; és a beugró : Motor duruzsoló zaja! Első szippantás Füstje, tüdőbe hatoló! Es te, ■ Üj gondolat! Boldog Balázs fordítása. Hetvenöt éve, 1898. február 10-én született a jeles né­met lírikus és drámaíró. Egy és más a galambokról Igen régóta közismert a galamboknak az a képessé­ge, hogy .ismeretlen helyekről is hazatalálnak. A bagdadi szultánok már a XII. században galambposta-szolgálatot létesítettek. Az ókori görögök pedig az olimpiai játékók győzteseiről szóló hírek továbbítására használták a galam­bokat A Reuter hírügynökség galambok segítségével in­dította meg vállalkozását. Ezek a madarak az első és a második világháború alatt híreket juttattak át az arc- vonalakon. De miként találják meg a galambok a visszafelé ve­zető utat? Egészen a közelmúltig úgy vélték, hogy repülés közben, főként a nap szerint tájékozódnak és ezért derűs, napfényes időre van szükségük ahhoz, hogy hazatérhesse­nek. A betanított galambok azonban borús napokon is ké­pesek visszatalálni ismeretlen és igen messzi helyrőL Te­hát nemcsak a napról van szó. Egyes tudósok azt a felte­vést hangoztatták, hogy a galambok a napon kívül eset­leg még bizonyos, előre megjegyzett tájékozódási ponto­kat, vagy pedig a föld mágneses erőterét is felhasználják a navigáció céljára. Az amerikai Cornell Egyetem tudósat. Ötökön Wlfflast* Keaton professzorral, a következő kísérletet végezték: egy csoport galamb hátára mágneses lemezeket erősítettek, hogy kizárják a föld mágneses erőterének hatását, egy másik csoport hátára pedig sárgarézlemezeket Mindkét madár­csoportot borús időben, „otthonuktól” 31 mérföldnyire (1 mérföld =* 1609 méter), távolságban levő helységből bocsátották útnak. Az eredmény pedig az lett, hogy a mágneses lemezekkel felszerelt galambok egytől egyig el­vesztek útközben, a sárgarézlemezesek pedig viszont sze­rencsésen visszataláltak. Aztán megismételték a kísérle­tet napfényes időben. Ez alkalommal az összes galamb hazatért, függetlenül attól, milyen lemez volt a hátukon. Ennek alapján a tudósok arra a következtetésre ju­tottak, hogy a galambok repülése során a legfőbb navigá­ciós tájékozódási támpont a nap, ha pedig az idő borús, akkor a madarak a föld mágneses erőtere szerint tájé­kozódnak. De ez a következtetés sem tekinthető egyelőre végle­gesnek. A dolog úgy áll, hogy a későbbi kísérletek kimu­tatták, hogy a mágneses lemezekkel felszerelt, különlege­sen kioktatott galambok mégiscsak hazatalálnak borús időben is. Ezért W. Keaton professkor azt állítja, hogy ezek a madarak nyilván még más navigációs feszközöket is hasz­nainak, amelyek előttünk ez ideig ismeretlenek.

Next

/
Thumbnails
Contents