Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-10 / 34. szám
A tüzes íjász Olasz—spanyol—francia film Az a bizonyos sherwoodi erdő, ott a ködös Albion ban és a történelemben, Robin Hooddal és a romantikával együtt — örökzöld témája a filmeseknek. Igaz is, a mondanivaló nem kevesebb, mint fellázadni a kíméletlen zsarnokság elien, a normann bárók jogtiprásai ellen, hogy a kezdeti bátortalan mozgolódás után vezérre találva a nép igazságot osszon a bűnösöknek, látványosan, érzelmektől ’ túlfűtötten és boldogságot remélve. Nem azért summázunk így rögtön kritikánk elején, mert ennyire direkt és eny- nyire naiv ez a történet, hanem ennyire egyenes. Ritka példa a történelem során is, amikor a hatalmi viszonyokban ennyire pregnánsan jelentkeznek az erők és az azokat vezérlő személyek, mint ebben az esetben is. FoldnélküK János pípogya fráter, aki női munkát végez, hímzésekkel foglalkozik. Soha lóra nem ült, nem tudott. A kor felfogása szerint mindenre alkalmatlan, csak a cselszövésre nem, mert ahhoz csak morfomdí- rozás, jellemgyengeség, hm bábuk, hatalomra éhes emberek kellenek és a pénzért, aranyért mindenre ét- szánt fickókkal országokat lehetett szerezni — akkoc. A német császártól csaknem puszta kézzel érkezik a követ annak hírével, hogy a király, az igazi, az Oroszlánszívű éL Ennek a Richárd királynak a követe sem lehet más, csakis oroszlánszívű, így hát a lovagi kardjában bízva, ez a szász, nemes az elnyomott nép élére áll, a saját hazájában. Ezt a sikeres sherwoodi toborzást és hatalomnyerést kapjuk a filmen, sok vag- dalkozássai, tömegjelenetekkel, a rokonszenvünket elnyerő hősök legendás tetteivel, megdicsőüléssel, az igazság győzelmével. Talán a kívántnál több komikummal — vagy abból semmilyen mennyiség és sosem elég? — és a legendák színes, talán túlszínes mázával befedve. Azért a film mégsem egy- ’ szerűen csak egy remek történelmi téma sikerült feldolgozása; nemcsak kosztümös film, amelyben a nők megtévesztően maira stilizált ruhákban hódítják meg a közönséget, a férfiak pedig a remek operatőri helyezkedések következtében olyan mutatványokkal emelkednek emberfelettivé előttünk, ügyességben, szerencsében és jókedvben, hogy a néző már inkább azt bámulja, hogy ezeket a kameraállásokat és a rendező játékmented ötleteit hogyan tudták ilyen kitűnően megörökíteni. A film kitűnő látvány a javából! A rendező nevét megkell jegyeznünk, mert bizonyára gyakran találkozunk még vele, ebben a műfajban. Calvin Jackson Padget-nak hívják és nyugodtan lehet mondani, hogy érti a szakmát. Nemcsak tömegjelenetei kitűnőek, de jeliemszíné- szeit is hagyja játszani.' Tuck barát alakítása, a fiatal .Allan megszemélyesítője, Vagy akár Sir Robert intrikái teljesítménye — hatásos és hálás feladatmegoldás. A filmnek nem utolsósorban az is nagy nyeresége, hogy a mindig meglepetésekkel szolgáló olasz filmesek megint hoztak két új arcot ebben a filmben: Giu- liano Gemma még útban van a nagyszabású kaland- hősök útján felfelé, de Silvia Dionisio, a maga filigrán alakjával és szőkeségével, már most is egy új világsztár benyomását kelti. Giuseppe Pinori operatőri munkáját a nagy siker dicséri, Gianni Ferrio zenéje, a fináléban felhangzó Robin Hood-indulóban csúcsosodik ki. Nemcsak vonzó kzrtandfikn ez az alkotás; valami új és kellemesen fiatalos van a rendezésébe«, stílusaid. bí. Ezért hajlandö» négyszázezer forintot költeni egy új italbolt építésére még ebben az évben, ha a városi tanács telket biztosít hozzá. Erre nézve a vezetőkkel megegyeztünk. A Hatvan és vidéke fogyasztási szövetkezet «flexiói a következők; — Bisztrónkat, tejfodnkat és Aranyfácán éttermünket marasztalta el a sajtó. Az épület, ahol éttermünk van, annak idején nem ilyen célra épült, ezért képtelenek vagyunk külön ruhatár kialakítására, amit a másodosztályba sorolás előír. Szombaton és vasárnap szomszédos borozónkban szoktunk alkalmi ruhatárat működtetni. A hétközi napok forgalma, véleményünk szerint, nem is teszi szükségessé a külön ruhatára*. A bisztró tisztaságára tett megjegyzés nyomán belső átalakítást végeztettünk, ami megoldotta e problémát. Vizsgálatunk megállapította továbbá, hogy reggelizőnk alkalmazottai a hibásak, amiért a süteményhez, kalácshoz, kenyérhez szükséges csomagolópapír napokig hiányzott az üzletből, s azzal a kézzel szolgálták ki, amellyel a piszkos pénz között turkáltak. E hiányosságot megszüntettük, a boltvezetőt figyelmeztettük a hasonló helyzet elkerülésére — hangzik az ÁFESZ-elnök nyilatkozata. Igen, így kefl ezt csinálni. A gyors intézkedéseknek bizonyára velünk együtt örülnek mindazok, akiknek szívügyük Hatvan fejlődése, kulturáltsága. Köszönjük! txn. gy& Hassan beafkonyodotl, és-a sötéttel együtt nagyra nőttek a fák. Lágyabb lett a föld, a levegő meg oly» sűrű, hogy majdnem meg lehetett simogatni. A fiú meg a lány a sarkon búcsúzkodtak. — Már nem fáj annyira a fejem — mondta a lány —, kiszellőzött az úton. — Sokat tanultál ma? — Sokat! — mondta, és a fiú vállára hajtotta a fejét. — Elkészülsz vele? Akácz László: Kibúvó helyett gyors intézkedés A Panoráma Vállalat és az ÁFÉSZ a hatvani vendéglátóipar színvonalának emeléséért tápunk, « Népújság, néhány héttel ezelőtt két cikkben is bírálólag foglalkozott a hatvani éttermek, vendéglők, falatozók, italmérések helyzetével. Egyik írásunk ■— „Alacsonyabb osztályba léphet" — a városi tanács kereskedelmi csoportjának felmérő összegezésére támaszkodott, másikban — „Hatvani zsörtölődő” — saját be- . .nyomások alapján tettünk észrevételt. A két írásra most szinte egyszerre reagált az üzleteket fenntartó, működtető két nagy kereskedelmi Intézmény, a Panoráma Vállalat igazgatója, Bóta László, illetve a hatvani ÁFÉSZ elnöke, Bocsi László. Intézkedéseiket az alábbiakba sűrítjük: — Érintett üzleteink: Jereván, Sárga Csikó, Park, újhatvani Vadvirág. Az osztályba sorolással kapcsolatban tett észrevételek többségükben helytállóak. Gondolok itt a nem egységes bútorzatra, elkülönítetten mosdókra, kritikán aluli állapotban levő épületre, itt-ott a szűkebb áruválasztékra — hangzik Bóta László nyilatkozata. — Szabad legyen ezzel kapcsolatban nem mentségként, de elöljáróban megjegyeznem, hogy vállalatunk igyekszik lépést tartani az igényekkel, de a legjobb szándék is hajótörést szenved nem várt külső akadályokon. A fogyasztóközönség oly mértékben rongálja például a bútorzatot, különböző berendezéseinket, hogy azok pótlására, kijavítására rövid időn belül nem tudunk pénzt biztosítani. Ennek’ (ellenére vettünk négyszáz széket, amelyből bőven jut hatvani üzleteink bútorzatának kicserélésére. Árulistánk gazdagítását célozza, hogy a Zöldfa presszó mögött levő cukrászműhelyünket rövidesen bővítjük, a telek kisajátítása már meg is történt. Még ez év tavaszán felszámoljuk a Horváth Mihály utca elején levő, igen elhanyagolt Zöldhordó kocsmát is. Helyén ízléses presz- szót nyitunk. Rendeződött viszonyunk a Sárga Csikó vendéglő háztulajdonosával, s ennek nyomán a legszükségesebb felújítást elvégeztettük. Fájó pontunk a Buzogány utcai Vadvirág falatozó! Állapota tűrbfetetlen, tudjuk. ő jövő hét a tv-ben A fiatal Verdi (Csütörtök, 21.15) ______ R észletek a debreceni Csokonai Színház előadásából. A fiatal Verdi művészetét bemutató sorozat ezúttal az 1844-ben készült Ernanit mutatja be, amelyet Victor Hugo azonos című drámája nyomán komponált. Mikolaj Kopernikusz (Vasárna/p, 16.05)______ kengyel film. A világhírű lengyel csillagász 1473. február 19-én született Torun- bam. A toruni Kopernikusz Egyetem aulájában olyan' eseménysorozatra kerül' sor, amely felöleli a heliocentrikus világkép megalkotója életének minden jelentősebb eseményét Kepler, Galilei, Newton és mások sok tekintetben Kopernikusz nyomán indultak el, „Szent tiszta művész, Gíottú jé utóda../’ \ (Vasárnap, 21.35) .Portréfilm Gulácsy Lajos- , rőt Különös álomvilág Gu- iitácsy Lajos művészete, a lázas képzelet teremtette világ. Olaszországban tanult Famtáziagazdag művészetét Ady és Juhász Gyula is nagyra értékelte. Az első •világháború után elméje elborult, de az elmegyógyintézetben is tovább festett, egészen 1924-ig, megvakulá- sáig. 50 éves korában, 1932- ben hunyt ei. Rokokó hangulatú, légies nőalakjai, sétáló figurái gyakran térnek vissza képein. A nehéz ember Vékony, cingár, hatvan kiló sincs talán. Szemében ideges vibrálás, ujjai egy kopott aktatáskában matatnak. Nem találja, amit keres, félreteszi a táskát. — Az én panaszom, kérem, jogos. — Ezt honnan tudja? — Tudom. Itt belül érzem. Az a csirkefogó... — Amit ön mond, az sértés, rágalmazás. Vigyáznia kell a szavakkal, a kijelentésekkel. Mit szólna, ha önről beszélne így valaki? A szája szélét rágja, nem tetszik neki a figyelmeztetés. Üjra az aktatáskáját kapja elő és halmaz papírt rak az asztalra. — Ezzel az üggyel én, kérem, már a legfelsőbb szerveknél is jártam. Csak az a baj, hogy onnan mindent „leadnak”. Tessék, itt van, csak bele kell kukkantani... Az asztalon, mint fehér abrosz terülnek szét a papírok. — Ezek nem névtelen levelek. Ezeket én mind aláírtam. Ennek ellenére még mindig fut az a bitang. Ez az ember, uram, egy szemét. Érti? Egy szemétláda— A rendreutasítás után tovább biztat. — Tudom, kevés az idő. De csak kukkantson bele! Nehezen hagyja abba a szót, még egy megjegyzésre sem enged időt. — Elégedett lenne, ha csak belekukkantanék? ügye, nem! Akkor miért kér ilyet? Egy sűrűn gépelt papírlap messziről árulkodik, bogy bírósági végzés. — Nézze csak! Ez egy bírósági végzés. Eszerint önnek nincs igaza. A szeme szikrázik a haragtól, gyűlölettől, ideg« robbanásig feszülnek. — Méghogy nekem nincs igazam? Tudja mit? Hamis tanúkat, borbarátokat állított elő kihallgatásra az a gazember. Ez, uram, mindenre képes, ez egy... Most már jogásszal együtt vizsgálunk át tüzetesen minden egyes iratot Közel két teljes órát vesz igénybe, amíg az illető megkapja a választ: — önnek, kérem, nincs igaza. Ezt különben az itt bemutatott hivatalos végzések, döntések alapján, a tények ismeretében mi is állítjuk. Arca fagyosra rándul, tekintete megmerevedik- Nyugalmat erőltetve magára, összeszedi az iratokat és feláll. — Ügy látszik, maguk is összejátszanak ezzel a gazemberrel! Vegyék tudomásul, hogy részrehajlásért a legmagasabb fórumon magukat is feljelentem. Mert ép, kérem, nehéz ember vagyok. Engem nem lehet csak úgy leradírozni — Mérgesen rántja be maga mögött az ajtót, összenézünk. Egyikünk sem meri kimondani, amit gondol. Pedig igaz. Érmek az embernek mindenekelőtt gyógyíthatnia kellene magái. A saját maga és a társadalom érdekében... Szalay István A Magyar Rádió novellapályázata Á Magyar Rádió irodalmi osztálya rádiónovella-pályá- zatot hirdet. Pályázni lehet szocialista eszmeiségé, másutt még nem közölt, rádióra írt müvekkel. A terjedelem nem Ionét több tíz gépelt oldalnál. A pályázaton reszt vehet mind» író, akinek legalább egy köteté megjelent. A kézirat beküldési határideje 1973. augusztus I, eredményhirdetés 1973. december 1. Minden elfogadott, közlésre alkalmas művet — a szokásos honoráriumon kívül — 2009—6000 forint különdíjjal jutalmaznak. A díjnyertes novellákat 1974. januárjától folyamatosan közük. (A névvel és pontos címmel ellátott pályaműveket a következő címre kérik: Magyar Rádió irodalmi osztálya, 1800. Budapest, Bródy Sándor utca 5—7. A borítékra ráírandó: rádiónoveila-pályázat!) UCV£. Ml SOHA... q.SlmmU m3, február 10,, szombat — Van még három napom ... , Hosszú, barna ház állt mögöttük; sötét volt minden ablaka. Csak a túlsó végén, valami uzlethciyiaeg-. bői szűrődött ki egy kis sápadt fény. — A verseket is hozzáoi- vastad? — Csak a leiét1. — Pedig mindet kellett volna... Akkor hirtelen kinyílt az üzletajtó. Egy öregasszony lépett ki rajta. Kezében teli vödröt tartott. — A verseket okvetlenül olvasd el; azo- hat mindig ** kérdezni szokták! — Elolvasom — bólintott lehunyt szemmel a lány. Az* öregasz- szony nagy, billegő mozdulattal az árokba öntötte a vizet, aztán visz- szaindult. A fiú simogatni kezdte a lány haját. Amikor az örega^zony az ajtóhoz ért, felkiáltott. — Tört volna el annak d kese, alá aloszor, iám adott magánakT Így kell hazajönni, minden este? A fiú keze megállt, aztán lehanyatlott. Az öregasszony nem csukta be az ajtót. Valami morgás hallatszott odabentről, majd újra az ő hangja. — Így leinni magát? Száradjon el a kezem, ha még egyszer péntzt adok neki! Csend következett; nem hallatszott más, csak a seprő suhogása. — Ha az öregnél vizsgázol — mondta a fiú —, ne félj. ö igazán jóságos bácsi. — Nem félek — mondta a lány. — Vizsgáztam már nála. Az öregasszony újra kezdte. — Nincs még egy ilyen ember! Dolgozni már nem akar, méf) a fát is én vágom, de inni, azt igen... Szavaira tompa nyögés felelt. — Mindig a szemét nézd, és nyugodtan beszél). Akkor nem lesz baj most sem. — Szép szürke szemei vannak. Mindig azokat szoktam nézni! . Ad-szobában ' megcsörrent valami, aztán zuhanás hallatszott. — Már menni sem tud! — kiabálta az örcgaaszpäjL —» ügy leitta magát, hogy mindenbe belebotlik! De rettenetes! — Biztosan segíteni fog! — mondta a fiú. — ö mindenkinek segít, — Máskor is segített — mondta a lány, és lehajtotta a fejét. Az öregasszony újra felcsattant. — Menjen arrébb! Nem látja, hogy útban van? — Titeket nagyon szeret. Azt mondta, régen volt ilyen jó évfolyam... Néhány percig csend volt odabent, csak az öregasz- szony dohogása hallatszott. Aztán hirtelen nagy csörömpölés, meg a kiömlő víz zuhogó hangja. — Az átkozott! — jajdult föl az öregasszony. — Kiöntötte a vizet. Ezért dolgozom? Ezért gyötröm a beteg derekam? A víz lassan sűrűsödő patakokban csurgóit át a küszöbön. — Mindig ezt kell csinálnom! Mások után takarítani! Én aztán jól megkaptam az élettől! — De a verseket — mondta lassan a fiú —, azokat feltétlenül nézd meg. — Megnézem. Feltétlenül megnézem — mondta a lány. — Maga mellett csak ilyen, sors jutott. Csak a ktuloda^ • veszekedés1 Agyondolgoztam magam, aztán ezt kaptam vénségemre. Jobb lenne inkább meghalni! A fiú szólni akart, de nem jött ki hang a torkán. Csak álltak egymás mellett, és nézték a földet. Odabent újra megzőrrent valami, aztán megint csörömpölés hallatszott. — Még ezt is összetörd t— kiáltott az öregasszony. — Menjen innen! Menjen innen, maga, átkozott! A lány megrázkódott; arcát a fiú vállához szorította. Aztán az öregember megjelent az ajtóban. A sárga fényben megvillantak torz vonásai. Az öregasszony ütött még egyet, majd lehanyatlott a keze. Nehézkes léptekkel indult vissza a szobába. Az öreg az ajtófélfának támaszkodva állt egy ideig; amikor már nem bírta tovább, szép lassan lecsúszott a küszöbre. A fiú mind a két karjával átölelte a lányt. Táskája a földre esett. Aztán az öregasszony kijött, fölráncigálta az öreget, és behúzta a szobába. Az ajtó nagyot csörrent utánuk. Odakint erősebben fújt ti szél; megemelte a lány baját. — Sanyikáml Ugye, mi soha? Ugye, soha, de soha... — Soha — mondta a fiú, és megszorította a lány. keait. —...... —ZL i
