Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

Kiirhás a barlangban A tapolcai tavasbarlang egyik járatát, amelyik a városi kórház alatt húzódik, kísérletképpen tüdőasztmás és más légúti megbetegedésben szenvedők gyógyítására hasz­nálják. A kísérletek kedvezőek. A kezelés gyógyszert nem igényel, mert a barlang mik­roklímájának magas kálcium- és magnézium-ion tartalma és a túltelített páratartalom biztosítja a beteg gyógyulását (MTI-foto — Kovács Sándor.) Két híradós a TIT-böl Előadói konferencia Egerben — Klubest Hatvanban A TIT Heves megyei Szer­vezetének nem zetközi-politi - kai és hadtudományi szak­osztálya kedden délelőtt elő­adói konferenciát rendezeti Egerben. Érdekes témát v;' lasztottak: az előadók Euró­pa biztonságáról beszéltek, sokoldalúan tájékoztatva a hallgatókat erről a széles körű érdeklődésre számot tartó témáról. Tolnai László, a TERRA főszerkesztője, a TIT nem­zetközi politikai választmá­nyának titkára a témát a po litika, a diplomácia oldaláról közelítette, taglalta. Dr. Szántó Imre, a hadtudomá­nyok kandidátusa a katona- politikus szemszögéből ele­mezte Európa biztonságának problematikáját. Előadása különösképp sikert aratott, hiszen nemcsak változatos adatokat sorakoztatott fel. hanem kitűnő előadóként összegezett, értékelt, i Hétfőn este a hatvani TIT-szervezet klubestjén tartalmas, érdekes előadás­ban és élénk vitában volt részük mindazoknak, akik a városi könyvtár olvasótér-1 mében meghallgatták dr. Vonsik Gyula, a TIT orszá­gos főtitkára fejtegetéseit a mai magyar értelmiség hely­zetéről, szerepéről, s arról a funkcióról, amit betölthet a szocialista társadalom életé­ben. Illyés Gyulát idézve hangsúlyozta, hogy nem azok az értelmiség kiválóságai, akik a maguk szűkös parcel­láin hibátlan muiikát végez­nek, hanem azok, akik az össztársadalom sorskérdései­nek megoldását lendítik elő, nagy-nagy szenvedéllyel, sze­repük és küldetéstudatuk egyetemes ismeretében. Von­sik Gyula szólott az értelmi­ség rétegezódéséröl, arról az eltolódásról, amely egyálta­lán az értelmiség fogalma^ ngk mai megítélésében mu­tatkozik a múlthoz viszonyít­va. A klubfoglalkozást köve­tően dr. Vonsik Gyula főtit­kár és Juhász Tamás megyei titkár megbeszélést folytatott, a szervezet helyi életéről, további munkájáról Hatvan város vezetőivel. Feladatuk: ráirányítani a figyelmet az egészségvédelemre FIGYELEMRE MÉLTÓ kezdeményezéssel mutatko­zott be két esztendővel ez­előtt a megyei egészségneve­lési csoport. A kereskedelem illetékes szakembereivel, az üzemi vendéglátóval felvéve a kapcsolatot, étélkóstolóval egybekötött bemutatót ren­deztek a cukorbetegeknek. A cél tulajdonképpen az volt, hogy a kispénzű idős, nyug­díjas cukorbetegek részére részben megteremtsék az üzemi étkeztetést, részben tanácsokat adjanak a helyes étkezéshez. Az előbbi célt jelentkezők hiányában nem érték el, de az is eredmény volt, hogy a névre szóló meg­hívókra érkezettek hasznos tanácsokat, sőt ételrecepte­ket kaptak. Nagy segítség volt ez a cukorbetegek gon­dozásához. Az egészségnevelési cso­port munkatársai ezzel tu­lajdonképpen sokrétű, szer­teágazó feladatuk egyiként kezdték megoldani. Hogy mi­lyen sokrétű ennek, a töme­gek előtt még meglehetősen ismeretlen szervezetnek a munkája, azt munkatervük tükrözi legjobban, amelyben többek közölt ez szerepel: segíteni a családtervezést, nevelni a leendő anyákat, se­gíteni a lerhesgondozást és a gyermekvédelmet, támogatni a szexuális felvilágosító munkát, feladat a betegségek megelőzését szolgáló helyes életmód ismertetése, a beteg emberek életmódjának befo­lyásolása, hogy ne romoljon tovább egészségi állapotuk. S ezzel még csak a leglényege- sebbeket mondtuk el A sokrétű feladatot egyma­ga a csoport természetesen nem láthatná el. szoros kap i cso’atot kellett kiépíteni az üzemekkel, a termelőszövet­kezel ekkel. hogy megismer­hessék a kérdéseket, s a TIT- tel. a Vöröskereszttel, a tö­megszervezetekkel. hogy azok aktívái segítségével vá­laszt is adhassanak a kérdés­re. SOKSZOR emlegetett fo­galom a családtervezés, ameiv tulajdonképpen a fia­talok helyes szemléletre való nevelésével kezdődik. Ezt úgy kívánták elérni. hogv kapcsolatot kerestek a fiata­lok klubjával, s ott kötetlen • beszélgetések alakultak ki a szakemberek — és a lányok- fiúk között. A beszélgetésre alaposan felkészültek az elő­adók az előre beküldött kér­dések alapján. A gyermeknevelés az igaz­ság szerint a „pólyában kez­dődik” a helyes szoktatással. E nevelésben a szülők segítő­társai a bölcsődei gondozó­nők. Ám e nagyon is fontos munkát betöltő emberek ré­szére nincs továbbképzési le­hetőség. Ezt az űrt próbálta betölteni az egészségnevelési csoport, i Tulajdonképpen nem elzárt munkaterület. Bárki, bármi­kor kérheti az egészségneve­lési csoport segítségét ilyen irányú előadások megszerve­zéséhez, — s a tervben szere­pel az is, hogy a termelőszö­vetkezeti nőbizottságok segít­ségével igyekeznek eljutni a falvak asszonyaihoz is. Hi­szen a problémák egyformák Varoson és falun. MINDÖSSZE két esztendő­re tekinthet vissza ez a cso­port, amely a megyei tanács egészségügyi osztályának szárnyai alatt kezdte meg munkáját. Saját lelkes kis gárdájának munkáját azótr, az egészségügyet szolgált szervek és aktívák segíti!.. Már azt is komoly eredmény­nek könyvelhetjük el, hogy mind jobban igyekeztek rá­irányítani a figyelmet az egészségvédelem összetett nagy munkájára. Es ez még csak a kezdet. — d. — Tíz napig láthatta az egri közönség 3 Kisgalériában Kerti Károly Tatán élő gra­fikusművész munkáit. A ki­állítást tegnap zárták be és a rendezők jelentős sikert könyvelhetnek el: a látoga­tók bejegyzései a kiállítási naplóban arról győznek meg bepnünket, hogy a művész itt is célba talált müveivel. Mindjárt a tárlat elején feltűnik a Tükröződés és a Felhők Tata felett című tus­rajzokon. hogy Kerti Károly milyen jól rajzol, milyen könnyedséggel vetíti Ri érzé­seit, élményeit a tájba. És itt sem csak a csendes és türel­mes, az időt mindenképpen viselő tájegységet örökít meg, a felhőgomolyokban bájos leányarcok húzódnak vissza és néznek ránk szemérmesen, mintha a látás és a látvány egységbe olvadna mindenütt. A művész mégsem elsősor­ban kitűnő rajzkészségével, a realitás igényével akar min­ket elkápráztatni. Tömör és határozott kompozícióiban a harmóniát keresi-kutat.ia, azt, ahogyan a testeknek egymás iránti vonzása kife­jezheti az együvé tartozást, a szex-etetet, a szerelmet, a sor­sot. Az ölelkezők, á Táncolok, a Nő gyermekkel ezt a szo­lid és mélyen érzett harmó­niát adják' mint vallomást, amely az élet diadalmas út­járól számol be. Az Ülő nő, Kerti Károly kiállításáról az Anyaság, a Leány virág­gal már inkább a magányt, a fekete-fehérnek ezt a zor­dabb változatát érezteti. Mert rögtön, az optimis­tább indítású alkotásoknál is el kell mondanunk, hogy Kerti Károly művészete csaknem az aszkézisig szigo­rú, formai megoldásaiban. Nemcsak a játékos, eleven rajzolatokról mond le, de kerüli a színekkel való tob­zódó hatást is. Papírmetsze­tein és tusrajzain — kevés a kivétel — csak a fekete-fe­hér ellentéte jelenít meg mindent. Így aztán nem cso­dálkozunk, ha ez a formai megoldás valóban zord és elementáris hatásokat vált ki vízióinál, látomásszerű meg­jelenítéseinél. Itt van példá­nak Vietnom-sorozata. A min­dennapi hírek évek óta kop­tatták ezt a témát, de itt új tartalom és új forma jelenik meg, a látomások bonyolult képsora. Az árva, a Kikötve, a Halott leány, a Légiveszély a szenvedés egy-egy kísérte­ties mozzanata, amit nem is az ész akar megérteni, ha­nem az idegek végződései próbálnak kitapintani. Vagy vegyük a Halát lo­vasait és a lófejeket, vagy a Sirató vagy a Protest című alkotás. Mindenütt a vízió, a látomás, a belső élmény erejével és izgalmával hat­nak a formák, akár a Felke­lő nap boldogságot hirdető szemei. A szemek Kerti Károly munkáinál külön, kiemelt elemként nyernek hangsúlyt. Nem biztos, hogy egy emberi figurának mindkét golyóbis- nagyságú szeme látható. Az sem biztos, hogy az arc ana­tómiai harmóniája megma­rad-e éppen a szemek miatt, de a Dózsa-sorozat utolsó ké­pén, a Trónon ez a szem- megoldás és hatás nem eresz­ti el a szemlélődőt. Harminckét művet állított ki Egerben Kerti Károly. Ezzel a harminckét művel bebizonyította, hogy művé­szetében a drámai erő, a leg­egyszerűbb eszközökkel ki­fejezetten is világít. A kor szellemét idézi meg, sajátos eszközeivel, • tusrajzaival, el­nagyoló papírmetszeteivel, li­nóleummetszeteivel, a mai ember életérzését adja — minden ködös belemagyará- zás nélkül. Nemcsak meg­hökkenteni akar, de mindig kimondja-kifejezi azt, amit érez. (farkas) Sugár István: VWf&CIK? MAfcGlABCTMR*. rs. De azért, mintha mi sem történt volna, tovább huzat­tá a kedvenc nótáit a cigá­nyokkal. Egy váratlan pilla­natban, hirtelen előkapta pisztolyát. mely nélkül egyetlen lépést sem tett. Fel­pattantotta a fegyver kaka­sát, és se szó, se beszéd, célba véve az anátfalvi mé­szárost, agyonpuffantotta, mint a veszett kutyát. így tett hát , igazságot”, a, maga módján a hírhedt ha­ramia. W VVWV WWW» VWVWVWVWW higgye a nyája» olvasó, hogy Marci a lányokkal s asszo­nyokkal mindig valami kö­zépkori lovag módjára vi­selkedett, álljon itt példa­ként a megleckéztetett lele­szi menyecske esete. kel észről két asszony in­dult az erdei úton Eger fe­lé, de mind a ketten igen­igen tartottak a betyártól. Közben valahogy elváltak egymástól s az egyik me­nyecske előtt egyszeriben csak szétnyílt a cserjés és megjelent a betyár. Majd­nem holttá vált félelmében a jóasszony. Félt, hogy a fiai­nak csizmára szánt pénzétől nyomban, rövid úton meg­szabadítja a haramia. — Ne féljen, komámasz­szony! Nem bántja magát soha Vidróczky! — szólt a minden tagjában reszkető menyecskéhez. A felbátorodott asszony azután érdeklődött a legény­től, hogy nem látta-e a tár­sát, akivel Eger felé indult. De az olyan pokolian retteg Vidróczkjdól, hogy egész úton átkozta, szidta, mocs­kolta a betyárt, sőt le te tért a rendes útróL Amikor azután késő dél­után már hazafelé jött a két leleszi asszonyság, egy­szeriben csak előttük ter­mett Vidróczky. s annak az asszonynak, akivel reggel is beszélt, de semmi rosszat nem mondott rá. megfizette a fia csizmájának az árát. — De a másikat elkapta. I<e- teperte a földre és amiért őt szidalmazni merészelte, né­hány jókora és hegyes csiz- masarokszöget vert a piszto­lya agyával a sarkába. — Ha már szidta Vidrócz- kyt, hát most már legyen miért szidni! — mondta a rablóvezér és a sántikáló, bicegő asszonyt útjára eresz­tette, hogy elvegye a kedvét azoknak, akik gyalázni me­rik az ő személyét... Bekölcel betyórballada 1973 február 28., szerda Hogy milyen elevenen él néhol még napjainkban is Vidróczkv Marci emléke, mi setn mutatja fényesebben, minthogy 1953-ban még si­került egy néprajzi kutató­nak. egy, a bekölcei nép kö­reben ma is énekelt balla­dái hangvételű nótát felje­gyeznie. Kékül cci híres csárda. Zsandáriul van KörÜlálLva, Azért van az körülállva. Mart Vídróczky a korcsmában. ,No Vídróczky most gyere ki, Ki Lene z sandát vár ideki! Kilenc :sandar mit ér nekem? Tizenkettő gyöjjön ide! Be is lőttek az ablakon, A piros vér folyik nagyon. S z erdő je jegykendője Csupa piros vér lett tőle . . Vídróczky búvóhelyei A futóbetyár élete nem egvéb. mint az állandó, foly­tonos kóborlás. ' kószálás — részben az újabb meg újabb zsíros zsákmány után, xesz­ben pedig bujkálás a pan­dúrok egyre jobban szoron­gató kajtatása elől. A Heves és Borsod megyei nép még ma is egész sor olyan hely emlékét őrzi, ahol Marci, a híres bükki „cifra betyár” bújóhelyet. talált, vagy ahol éppen rendszere­sen meghúzta magát, ha fe­nyegette a veszély. Kolacskovszky Lajos, aki sokat bújta a természetet, a Bükk romantikus tájait, gyakorta szóba elegyedett az erdőt járó néppel. Így tudta meg, hogy nemegyszei- a Bükk magasán, a Tarkő egyik sziklabarlangjában húzta meg magát, hol télvíz idején nem Kellett fáznia sem, mert volt benne tüze- lőheiy, s így fűthető volt valamelyest a szikiaodi­Ugyancsak Kolacskovs : gyűjtéséből tudjuk, megfor­dult a cserepesköi barlang­ban is. De szerinte a bükki barlangok közül leginkább a üaradna pártján emelkedő, magas sziklába vájt Sólyom- kúti barlang volt a tanyája, mely nem kevesebb, mint tizenöt . méternyi hosszúság­ban nyúlik be a hegy mé­lyébe. Azt tartotta eiTŐl a barlangról a paraszti nép- hagyomány, hogy fényesen csillogó szögekkel volt ki- vei-ve a boltozatján a „V1D- ROCZKY” név. De megfordult a Bükk leg­északibb tájain is, a nagy- visnyói út mellett, a Szelecsi kőnél, ahol — a mese-mon­davilágot kedvelő nép sze­rbit — a kincseit is eldugta. Egyébként a maconkaiak körében ma is él annak a hite, hogy az ottani Nagykő alatt volt egy csárda, az úgynevezett Almássy-féle pince, gyakorta mulatott ott, s ott, a hutánál egy fában volt elrejtve a sok-sok. ara­nya. amelyet összerabolt, s lopott, megtetézve még sok pénzzel is. Akadt Maconkán. aki úgy tudja, hogy két ke­reskedő ember, név szerint S/.icsik és Stubler véletle­nül rábukkantak a mérhe­tetlen rablott kincsre, s at­tól kezdve dúsgazdagok let­tek. A betyárok kedvenc bújó­helye volt az akkor még egyes területeken szinte ős­erdőszerű í-engetegekben itt- ott található öreg. évszáza­dos faóriások egyike-mási- ka, melynek kikorhadt a törzse, s jókora üregek ke­letkeztek ily formán. A Borsod' megyei Ftudabá- nyán még 1946-ban állott az a fámát uzs'ílem, amelyiknek odújában futóbetyárok ver­lek tanyát. A Bilice nevű legelőn levő másik óriás fa gyomrában akár 5 betyár is megbújhatott. — Jómagam, amikor Sísa Pista nógrádi betyár emlékeit kutattam, Gyöngyöspata legészakibb határán még emlegettek egy ilyen hatalmas odvú tölgy­fát, melyben a híres betyár meglapult, ha nyomát vet­ték a pandúrcsapatok. De mint .szabad légé»?*". gyakorta menyecskék bíejlal­ták, nemcsak kamrájukban, istállójukban, de még me­leg asszonyi ágyukban is. Nem csupán Ajnácskön volt szeretője, de híres volt Mar­cihoz fűződő szerelméről egy felsőtárkányi menyecske is, ahol amikor csak tehette, megfordult Vídróczky. — Igen ám, de a fülébe jutott az egri csendbiztosnak is, hogy éppen a felsőtárkányi szeretőjénél lapul a hara­mia. Felkészítvén keményen pandúrcsapatát, útnak eredt. Hamarosan már körül volt véve a tárkányi kikapós menyecske háza. Innen az­után senki emberfia ki nem juthat már — gondolta a csendbiztos! Előre dörzsöl­ték már a pandúrok is a becses zsákmány feletti örö­mükben a kezüket. No, de hová is bújhat el ilyenkor az életre-halélra keresett betyárlegérxy? Vid- róczky megtalálta ennek is az agyalúrt módját. Letele­pedett az asztal mellé a me­nyecske. s Marci a szoknyá­ja alá bújt, ott találván a legbiztosabb menedéket!... így azután hiába tették tűvé a házat a pandúrok, hiába forgatták fel a kam­rát. istállót, meg a magas­ra tornyozott ágy párnáit — nem találták meg Vidrócz- kyt sehol. Hosszú lógó orral kullogtak hát vissza a sok- tornyú Egerbe, jelentvén a viceispán uramnak, hogy is­mét lépre cscltc őket az a kutyaházi Vídróczky, De közbexi már tovább evett-ivott a betyár a tár­kányi menyecskénél. S mi­kor már amúgy istenxgazá- ban kimulatta , magát, mint aki jól végezte dolgát, a nagy-nagy izgalomra, bebújt a szép tárkányi menyecské­vel a jó meleg ágyba... A megszegezett talpú leleszi asszony No iMti azért nehogy azt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents