Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
Lakossági összefogással gyarapodik Bélapátfalva és környéke Másutt, városoH tálán szerény eredmények mindazok a változások, amelyek az utóbbi két esztendőben történtek Bélapátfalván és a környékén. Itt, ezekben a községekben azonban derűs kedvvel, örömmel, elégedetten írják valamennyit a fejlődés listájára. S nem csupán azért, mert falun más az események súlya, hanem azért is, mert amit kaptak, bizonyos fokig felülmúlta a várakozásukat. Egy-két gondot leszámítva, többnyire jobban sikerültek az évek, mintsem remélték. S ezt Bársony Miklós vb-titkárral folytatott beszélgetésünkön túl elmondta a falvak apra~ ja-nagyja a közelmúltban tartott gyűléseken is! Bélapátfalva község közös tanácsának vb-titkára vaskos iratkötegből idézte munkájuk apróbb-nagyobb állomásait. A legutóbbi két esztendő alatt több mint hétmillió forint értékkel gyarapodott Bélapátfalva, Bükk- szentmárton és Mónosbél. összesen 2,5 kilométernél hosszabb új és felújított járda készült a falvakban. A Marx Károly utcában portalan] (ott utat, a központban autóbusz-várótermet kapott az „anyaközség” és Mónosbél, míg a harmadik „testvér” számára buszforduló kialakításával mentették meg a különben megszüntetésre ítélt járatot. Jelentős mindezek mellett a víz- és villanyhálózat bővítése is. Jellemző az előbbire, hogy Bélapátfalván eredetileg mindössze háromszáz méternyi csövet akartak lefektetni, de ez a lakosság közös akaratával végül is 1125 méterre növekedett! Ugyanitt, szánté városi színvonalon sikerült felújítani az egészségházat, az iskola* Wónosbélen ifjúsági klubra. * tsnácsháza szükséges Javítási munkáira, a A Heves megyei Vas- Ss Fémipari Vállalat öntödéjének rekonstrukciója nagyban megnövelte az öntöde kapacitását; az idén már körülbelül négyezer tonna öntvény előállítására lesz alkalmas az üzem. Bár a korszerűsítési munkák még nem fejeződtek be, a termelést úgy szervezik, hogy az folyamatos legyen a régi épületek lebontásakor is. A megnőtt kapacitást — úgy tűnik — a rekonstrukcióban is részt vevő partnerük, a Diósgyőri Gépgyár nem I kommunális ellátás további fejlesztésére, Bükkszentmár- tonban ugyancsak az ifjúsági klubra, a helyi tanintézet tatarozására és hídépítésre futotta még — jó gazdálkodással —, a forintokból. A lakosság — különösen példa erre a már említett vízvezeték-építés — anyagi áldozatvállalással és igen értékes társadalmi munkával támogatta a községfejlesztési elképzelések valóra váltását. Ha egy-egy akciót. meghirdetett a tanács, igazán, ritkán kellett kétszer mondani valakinek is, hogy; jöjjön, segítsen! S jó szándékot mutatott ilyesmiben mindig a cement- és mész- mű, a közös tsz, s az erdő- gazdaság is. így aztán —no, meg azzal is, hogy a tanács ingatlanok értékesítésével nem tervezett bevételekhez is jutott időközben — jóval többre futotta, mint a programnál gondolták. A tanácstitkár mosolyogva beszélte, hogy ennélfogva lényegében amolyan ajándék, vagy ráadás volt szinte az egész tavalyi év, hiszen eredetileg nem terveztek semmi lényegesebb beruházást, felújítást, csupán tartaléicol- ni szerettek volna, S a tartalékolás említésekor — váratlanul — elszállt a derű a titkár homlokáról. Elszállt, mert hirtelen eszébe jutott a bélapátfalvi gyógyszertár, amire már régóta gyűjtenek. Sőt: meg is vasi a szükséges pénz, meg a telek hozzá — csupán az a gyógyszertár várat magára. Kicsit pironkodva folytatta, hogy roppant kínos, kellemetlen az ügy, hiszen már annyiszor megígérték választóiknak, s most íme, megint csak enélkül kell majd elébük állni... Az ominózus gyógyszertár ügyét — mutatta — külön dosszié őrzi. Vastag, nehéz használja ki a korábbi vállalásainak megfelelően, az idén ugyanis már csökkentette megrendeléseit. Ez is arra késztette a vállalat vezetőit, hogy külföldön keressenek piacot, s előreláthatóan két külkereskedelmi vállalat közvetítésével hamarosan létrejönnek az exportmegállapodások. A vállalat egyébként az idén négymilliós termelésnövekedést tervez, amelynek mintegy a felét az öntöde munkájával kívánják biztosi- tanú dosszié. Évek óta leveleznek a témában az egri, megyei központtal, a vállalat azonban egyre csak hitegeti a községbelieket. Pontosabban a községek népét! Hiszen nemcsak Bélapátfalva, hanem Mónosbél, Bükkszent- márton, sőt Balaton is várja: összesen több mint hat- ezerötszáz ember! Űj, korszerű, nagy gyógyszertár kellene már ide, mivel a mostani csak szülcség- megoldás. Kicsi és zsúfolt, muszájból szakították el az egészségháztól. S ez az állapot nem lehet végleges; maholnap elodázhatatlan már a Il-es számú orvosi körzet kialakítása is, hiszen a mostani, egyetlen doktor a községek és a gyár számára rendkívül kevés! S legköny- nyebben, éppen az ideiglenes gyógyszertár helyiségében kínálkozna lehetőség az újabb rendelő berendezésére, megnyitására. Ám az annyit emlegetett gyógyszer- tárat — ami egyébként már a II. ötéves terv programjában szerepelt — a levelek tanúsága szerint; ismét „elnapolták”. A korábbi ígéretek ellenére is! Gond persze — van még ezenkívül is. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat felújított üzletein kívül, úgyszólván elavult, elhanyagolt az egész bolthálózat. Nagyon elkelne már Bélapátfalván az ÁFÉSZ által vállalt modem ÁBC- áruház, s feltétlenül kellene valamit termi Bükk- szentmártonban is, mert egyetlen üzlete szinte a minimálisnál is kevesebb. Sokat javult ugyan, de még mindig nem kielégítő a szolgáltatások helyzete. S —bár Bélapátfalván, különösen a stabillá vált műanyagüzem miatt megoldott már a nők foglalkoztatása is — Bükk- szentmártonban, Mónosbél- ben probléma a lányok, asz- szonyok elhelyezése. E gondokat is magukkal cipelve folytatják konok kitartással a munkát a tanács dolgozói, s iparkodnak lehetőségeikből, erejükből telhetőén mind többet .tenni a gondjaikra bízott községekért. Az idén — mint megtudtuk — a bélapátfalvi Bocskai út tavalyi belvíz- elvezetését követően, újabb csatornázás, vízvezeték-bővítés, útépítés következik, hogy csak néhány fontosabbat említsünk a programból. S hisznek, bíznak abban, hogy — az olykor elkerülhetetlen akadályok ellenére is — a lakosság, az üzemek további támogatásával, megint csak előbbre lép’ — Öntvények exportra is ...már a vetés miatt is! IT~ ulajdov.képpen a Szót* -* jetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére tett munkaverseny-vállalá- sok és azok a munkasikerek, amelyekkel mintegy 120 vállalat, üzem és szövetkezet dicsekedhet megyénkben indították el ezt a gondolatsort. Dicsekedhetnének ezek az üzemek, szövetkezetek, de nem teszik, pedig nekik volna mire! Az üzemekben kommunista műszakokat tartottak, máshol fiatalok vállaltak védnökséget fontos határidős munkákért. Szocialista brigádok tettek vállalást és rövidítették meg az időt, ismét máshol többet termeltek, költséget takarítottak meg. exporttervüket teljesítették határidő - előtt. Több tízezer munkás, szövetkezeti gazda, segédmunkástól a vezérigazgatóig, gyalogmunkástól a tsz-elnökig, ifjúmunkástól a nyugdíj előtt állóig vállalt és adott többet, jobbat, önzetlenül, munkásversengésből, a nagy barát iránti tiszteletből. Milliós értékek születtek csendben, szerényen, a kívülállónak szinte észrevétlenül Igen, csendben, szerényen, mert ez jellemzi a dolgozó kollektívákat, ez jellemzi az egyszerű munkásembert. A kiváló esztergályos nem dicsekszik tehetségével, a csendes, majdnem visszahúzódó brigádvezető valósággal tudományos „szinten” végzi munkáját. Az igazgató hozzáértésével, társadalmi helyzetével, „hatalmával” csendesen alakítja, gyarapítja vállalatát és dolgozóinak sorsát. A kutató a harmadik tudományos fokozata után sem készíttet és küld ismerősnek, ismeretlennek tudományos fokozatával ékesített névkártyát és a művész meghatódva lép ismételten a forró nézőtér elé. Szerényen meghúzódó alkotó, teremtő és cselekvő emberek. Sokan vannak, nagyon sokan talán nem is tudjuk mennyien! Nem vesz- szük észre őket. csak a javakat, az alkotásokat érezzük, fogjuk fel, látjuk, amiben ők vannak benne mindvalamennyien — szerényen. És szemben velük, a szerényekkel. ott áll a szerénytelen, a tudását, tehetségét fitogtató, a kérkedően dicsekvő, a megérdemeltnél túlságosan sokat és többet követelő, akiből feltűnően és bántóan hiányzik a szerénység. Szerencsénkre és job- hutásunkra egyre kevesebben vannak — de még mindig nem elég kevesen. Ök a „ki vagyok, mi vagyok”, ők azok, akik így beszélnek: „ezt én termettem, én ennyit arattam, én alkottam”. Ha valaki tett, hát én tettem. Nálam ezt senki nem tudja jobban. Ezt csinálja utánam valaki!” Ök nem kockáztatnak! Nem várják meg, hogy mások vegyék észre esetleg meglevő érdemeiket. Elébe mennek a dicséretnek, saját magukat az égig magasztalva, másokat kisebbítve döly- fösen sorolják vélt tehetségüket, hozzáértésüket. Az isten legyen irgalmas annak, aki mindezt kétségbevonja. Leszegett lejjel, dühtől és felháborodástól fújtatva sorolja az ilyféle régi érdemeit — amire csak ő emlékszik —, szalad fű- höz-fához, védekezik és támad — feauvertárábőL item ■ -ÓSitíá.*- "■ .... , WfitT ermel a Beremendi Cement- és Mészmü Az üzemi próbákkal egy időben megkezdődött a folyamatos termelés az építőipar egyik legnagyobb beruházásában, a BCM-ben. Az üzemi próbák alatt a gyáróriás már több tízezer tonna cementet adott a népgazdaságnak. (MTI-foto — Fényes Tamás) Mér érik a termés Szembesítés ez a javából. Az egykori elképzeléseinket, álmainkat azonosítjuk most a tényekkel. Mi lett abból a kétkedve fogadott, de belső hévvel, hittel fogalmazott jóslásunkból, hogy a szocialista nagyüzem olyan eredményeket mutat majd fel, amiket az ötvenes években el sem tudtunk képzelni szű- kö mezőgazdaságunkban? Aztán Gyöngyösön megtol- dottuk mindezt néhány évvel ezelőtt azzal is, hogy a négy tsz egyesülése után jöhet csak el a realitása az igazi fejlődésnek. Mázsák, átlagok Az általánosságok helyett ám most az adatok kérkednek, pedig egyiket sem kozmetikázta senki a szalonké- pesség orvén. Mindjárt az első: a kukorica termése a holdankénti átlagban elérte a 26,4 mázsát, méghozzá májusi morzsolt- ban számítva. Ehhez ne állítsunk oda másik számot, mint azt, hogy néhány évvel ezelőtt még a tizenkét mázsás átlag sem volt szégyen. A szőlő majdnem ötven mázsát fizetett holdanként. Itt az összehasonlítás az előző évi termés szerint történhet meg. Korábban a 26 mázsás átlagot jegyezték be a kimutatásokba. hiányzik a könny és a rágalom sem —, beteges makacssággal védi vélt hamis-igazát, de mindenekelőtt csak a széket kitöltő tisztét. Védekezésében vagdalkozva sért meg kollektívát, elvet. Arra a sok-sok jó szándékú, segítő szóra, ami az eltelt évek alatt elhangzott, dehogy is emlékezik. Azt hitte, és hiszi, hogy amit évtizedekkel ezelőtt tudott, az egy életre elég — nem tanult még a más kárán sem. Mindig csak a maga feje után megy és soha nem hajlandó meghallani a figyelmeztető szót. Görcsösen kapaszkodik a múltbéli érdemeihez — tisztelet, megbecsülés érte, azon túl, hogy azt meg 'is fizették — de abból élni, még inkább megélni, ami felett eljárt az idő, ma már nem lehet. Akármit és mennyit tett valaki a múltban, akármilyen érdemei voltak, azok elismerése nem lehet független attól, mit tesz ma. És ne képzelje sasnak magát az, aki valójában csak parlagi varjú. Amit elhesseget a sarjadozó vetésről a termésért aggódó gazda. ért ez a kötelessége! A vetés miatt! Fafip János Nem kell azt képzelni, hogy mar a tetőzéshez közelednek ezek a mázsák, de nem is lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni azokat. Biztonságukat, masszívitásukat csak aláhúzza az a fontos körülmény, hogy nem néhány száz holdas gazdaságról van szó, hanem Gyöngyös egész mezőgazdaságilag hasznosítható területéről. Azokról a dűlőkről, határrészekről, amelyekben még két évtizede is a kisparaszti gazdálkodás igyekezett kicsikarni a jobb, a több termést, korábban pedig a nagybirtok szervezete próbált a korszerűség útján busás hasznot kicsiholni. Technika és kémia Újra idézhetnénk adatokat: hány mázsa műtrágyát szórtak ki a földekre, hogyan vették igénybe a helikoptert a permetezéshez, milyen gépek álltak be a barázdákba és a sorokba, hogy az ember testi erőfeszítéseit helyettesítsék. Fontos dolgok ezek mind. Az is jelez valamit. hogy csupán a gépek további beszerzésére közel négymilliót használtak fel. Bár a munkában részt vett tagok száma túlhaladja az ezret, s a rendszeresen dolgozó tsz-tagok száma is a hatszázat, mégis gondolnia kellett a szövetkezet vezetőségének arra is, hogy egyre kevesebb lesz az ember a határban, egyre több gépet kell beállítani nemcsak a könnyítés miatt, hanem azért is, mert a gép gyorsabban, tehát hasznosabban tudja a feltétlenül szükséges munkát elvégezni. Erre a helikoptert említhetjük mindenekelőtt. Még két évvel ezelőtt is sokan morgolódtak a zümmögő lebegő, motoros-szöcske miatt. Több mint tízezer forintot kell kifizetni érte óránként, ha dolgozik. Micsoda pénz az! Elviszi a tagok elől a kereseti lehetőséget. így mondták. Aztán papíron kiszámították a brigádgyűléseken, hogy mennyivel olcsóbb a helikopter, mintha földi gépek állnának a helyére. Ha egyáltalán állhatnának a felázott talajon! Szóval; kinyütak a fejek ben a gondolatok, a gazdaságossági számítások bebizonyították, hogy a gyors permetezés mennyi mázsa szőlőt ment meg, micsoda naté- konyan működik. A rekordok éve Ilyen jó termést més soha aeat lakafitottak te gyös határában, mint Í972- ben, amióta a mezőgazdaság szocialista nagyüzemeinek szervezése megtörtént. Pedig voltak már sokkal jobb évjáratok is, akár az időjárás, akár az agrotechnológia szemszögéből nézve. Még nem fordult elő egyszer sem, hogy a kertészet minden területen túlteljesítette volna a tervét. Pedig 1972. sem volt a farsangi karnevál éve. A tsz egész sertésállományát ki kellett cserélni hirtelen a paratifusz miatt. Óriási érvágás. Ebbe talán bele lehetett volna buknia egy kisebb gazdaságnak. Mit tett ehelyett a Mátra Kincse? Gyorsan körülnézett, mivel lehetne csökkenteni a nem várt kárt. Tenyésztojásokat adott el, közel ötszázezer darabot. Beállított pecsenyeba- romfi-nevelést, aminek eredményeként 15 ezer baromfit értékesített a piacon. Volt az aszály is. De egyéb kisebb és nagyobb bajok is előfordultak év közben. Mégsem roppant össze a gazdaság, talpra állt, sőt: a legvér- mesebb reményeket is túlszárnyalta az eredményekben. Így tudtak az emberek az év végével napi 117 forintot elszámolni, ami ugyancsak jobb néhány forinttal az előre elképzelt össz-részesedés- nél. Még mindig tovább Megállni itt sem lehet. Messze még a csúcs a termésátlagokban is, a teljesítőképességben is. Szorgalomban, szervezőkészségben, tehetségben, lelkesedésben és ten- niakarásban nincs hiány a Mátra Kincse házatáján. 1972 bebizonyította, hogy a korábbi elképzeléseink nem légvárakat körvonalaztak, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem hihetetlen lehetőségeket rejt magában, csak ki kell azokat okosan aknázni. Állítjuk: most értek el a gyöngyösiek ehhez a starthelyhez, ahonnan még van hová eljutniuk — további okos és higgadt tervek alapján. G. Molnár Ferenc iMémsm0 icúruár *£» «tulerttto i
