Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

Egy százalék is milliárdokat Jelentene *7 eeető gazdaságpolitiku- » Sok, közgazdászok, el­méleti, gyakorlati szakembe­rek mérték fel: jobb, korsze­rűbb, hatékonyabb munka- szervezéssel nem kevesebb, mint 20—25 százalékkal lehet­ne növelni a népgazdaság tel­jesítményét. A veszteséget csak millíárdokban lehet te­hát mérni, hiszen a nemzeti jövedelem mindössze egyszá­zalékos növelése is nem ke­vesebb, mint hárommilliárd forinttal gazdagítaná orszá­gunkat, társadalmunkat Nem ok nélkül sürgette, il­letve hozott kötelező érvé­nyű határozatokat pártunk Központi Bizottsága 1971. de­cember 1-én tartott ülésén • munka- és üzemszervezés fel­lendítésére, tervszerű és napi feladatta való tetelére. A Központi Bizottság és a* azt követő megyei pártbizott­ság ülés határozatait a» MSZMP Eger Városi Bizott­sága a múlt év februárjában gazdaságpolitikai aktivaérte- kezleten ismertette meg a vá­ros üzemeinek, gazdasági egy­ségeinek vezetőivel, a közel­múltban pedig már azt ele­mezte a pártbizottság egy» munkabizottsága; hogyan fo­gadták az üzemekben a hatá­rozatokat, hol és mit tettek eddig a gazdaságosabb ter­melés érdekében? Szerencsére egyre több bo­lyén mérhetőek már a konk­rét, a kedvező intézkedések, változások. Országosan te egyedülálló kezdeményezés a termelési folyamat számító­gépes megszervezése a Et- nomszerelvénygyárban, biz­tató próbálkozások történtek e gépi adatfeldolgozás, a szá­mítástechnika alkalmazására az. Egri Dohánygyárban, a Heves megyei Finommechani­kai Vállalatnál, a Vörös Csil- Ing Traktorgyár egri gyár­egységében, az Eszak-magyar- orszagt Vízügyi es Közmű­építő Vállalatnál. Elterjedt módszer, hogy egy-egy szer­vezési program kidolgozásá­ra — dohánygyár, öntöde, TÜZÉP — vezetőkből és szer­vezési szakemberekből bizott­ságok, csoportok alakulnak. A készletgazdálkodás, az áruválaszték javítasa érdeké­ben intenzív szervező munka bontakozott ki a kereskede­lemben — Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat —, a megyei tanács elsősorban a tartalé­kok feltárására ösztönözte vállalatait A tanácsi építők kidolgozták az alagútzsalus technológia szervezési sémá­ját, a Heves megyei Finom­mechanikai Vállalatnál a dol­gozók véleménye alapján — kérdőíves felmérést végeztek — állították össze a szerve­zési programot. A Finomszerelvénygyár, a Fi­nommechanikai Vállalat, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat tudományos intéze­teket vont be szervezési prog­ramjainak kialakításába. Az igényekhez és a lehetőségek­hez mérten szervezési osztá­lyok, illetve szervezési cso­portok alakultak vállalatok­nál, megindult a tervszerű beiskolázás, egyre többen ta­nulnak a szervezők közül a különböző szakmai tanfolya­mokon. A város üzeme! rendkívül nagy segítséget kaptak az MTESZ megyei szervezetétől es a Gépipari Tudományos Egyesület szakosztályaitól is. Az MTESZ által szervezett műszaki hónap alatt —• 1972. november — rendkívül nagy szambán hangzottak el érde­kes, izgalmas; figyelmet fel­keltő, ötleteket, javaslatokat adó referátumok xt üzem- szervezésről, A példák azt bizony ftják te­hát; az említett párthatároza­tokat — a városi, üzemi párt- szervezetek közreműködésével és részvételével — nemcsak el­fogadták, hanem meg is ér­tették az üzemekben. Meg­kezdődött, megindult a tudo­mányos igényű üzemszerve­zés a városban. Az eredmények mrflett • gondokat, hiányosságokat te elemezte a pártbizottság. A jelenleginél lényegesen több jól képzett üzemszervezőre van szükség, a gyáregységek ilyen irányú tevékenységeit csak részterületekre korlátoz­za a nagyvállalati szervezek Különösen a szövetkezetek­nek kell nagyobb segítséget adniuk az irányitó, a felet­tes szerveknek. Hiába az érveié*, a bizonyí­tás: a megszokott feladass nem mindig jár „zaj”, harag nélkül. A párt-, a tömegszer­vezeteknek is többet kell ten­ni, hogy a vezetés jó ötleteit, jo döntéseit mielőbb elfogad­ják a dolgozók, ugyanakkor annak te érvényt kell sze­rezni, hogy az alulról érke­zett jő ötletek, javaslatokból is minél több megvalósuljon. Végérvényesen fel kell ad­ni egy szem]életet is: a mun­ka- és üzemszervezés koránt­sem csak a munka- és üzem­szervezők feladata. Sem fő-, sem albérletbe nem lehet ki­adni, valamennyi vezetőnek, valamennyi beosztottnak részt kell vállalnia belőle. Es nem kampányszerűen, nem szezo­nokra osztani, hanem tervsze­rűen és folyamatosan kell ke­resni, kutatni a jobbat, az okosabbat, az értelmesebbet A városi pártbizottság ál­talános jelenségnek találta: a középvezetők, a termelés közvetlen irányítói meglehe­tősen passzív, érdektelen ma­gatartást tanúsítanak az üzemszervezéssel. Nem örül­nek az újnak, nem szívesen veszik,' ha a megszokott he­lyett egyre több a korszerűbb munkájukban, E magatartás nemcsak a népgazdaság érdekeivel ellen­tétes, nemcsak az üzemet, a vállalatot sújtja, de megne­hezíti azoknak is a munká­ját, akik nem félnek az új­tol, akik szívesen gondolkod­nak a jobbért, a többért Pél­dát vehetnek a fiataloktól: a 30 éven aluliak, a KISZ kü­lönböző mozgalmainak akti­vistái — szakmunkások, mér­nökök, technikusok, közgaz­dászok — kifogyhatatlan kin- esesbányára találtak a sürge­tő feladatokban, egyre töb­ben keresik, kutatják közü­lük a gazdaságosabb terme­lés, a korszerű gépek, az új technika alkalmazásának ésszerű lehetőségeit. Milyen egy jól szervezett vallalat? A kérdésre 1968 előtt a következő volt a vá­lasz: ahol minden mutatót teljesítettek. Ma viszont már így fogalmazunk: ha minimá­lis ráfordítással maximális eredményt ér eL Ez pedig elképzelhetetlen a hatékonyabb munkaerő­gazdálkodás, az önköltség csökkentése, az ügyvitel egy­szerűsítése, a magas színvo­nalú technika magas színvo­nalon való kihasználása nél­kül. De fogalmazhatunk úgy is: mindez elképzelhetetlen tervszerű, tudományos mun­kaszervezés nélküL Es hogy van mit szervez­ni, azt ékesen bizonyítja a bevezetőben is említett szám, amely szerint hatékonyabb munkaszervezéssel nem keve­sebb, mint 25 százalékkal le­hetne növelni a népgazdaság teljesítményét. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: a nem­zeti jövedelem mindössze egy százalékos növelése is három- milliárd forintot jelentene. A pénzre pedig mennyi­** te szükségünk van. „ Koós József Kétszáznegyven oldalai-' ér­tekezés hever az asztalon. A szerzője már kandidátus. A tudományos fokozatot az el­múlt év utolsó hónapjában szerezte meg a kompolti ku­tatóintézet igazgatója, dr. Szalai György. — Mióta készült a lcandi- datusi értekezés? — Az adatgyűjtést 1967- ben kezdtem eL Már régen foglalkoztatott, amikor még mezőgazdasági termelőüzem­ben dolgoztam, hogy miért nem jut el a holtpontról az a vita, hogy nálunk tavaszi, vagy őszi árpát érdemesebb-e termeszteni. Hogy a kezdet kezdetén, egy talán meglepő, de mindenképpen érdekes dolgot hadd említsek meg: uen tudtuk, miért, mikor ÉÉI M « foziácpavetéa, — i-A—- ■ ■ Kétszáznegyven oldal Amikor már behatóbban fog­lalkoztam a témával, erre a részletre is fény derült Az ősziárpavetésekben a kifa­gyást nem a mínusz tíz-tizen­öt fokos téli hidegek okozták, hanem a tavaszi mínusz há­rom-négy fokos éjszakai fa­gyok, gyenge nappali felme­legedés mellett, öt év óta fi­gyeltem az ország huszonöt gazdaságában az ősziárpatáb- lák eredményeit. E megfigye­lések alapján írtam meg a kandidátusi értekezést, amely az ország egyik legfontosabb takarmánynövényének, az őszi árpának a termesztésével foglalkozik. — Az értekezés tartalmaz­za azt az új termésbecslési eljárást is, amelyet egy 1972. február 28-i miniszteri érte­kezleten „világviszonylatban is jelentős” kutatási ered­ménynek minősítettek. Mi az új eljárás lényege? — Az új termésbecslés azon alapul, hogy egy kalász 1 cm hosszon milyen termes­mennyiséget tartalmaz. Szer­kesztettünk egy táblázatot, amelyről a kalászok számá­nak és átlagos hosszúságának ismeretében a hektáronkénti termés egyszerűen leolvasha­tó. Ez a módszer az eddigiek­nél jóval pontosabb ered­ményt ad. — Várható az új eljárás­nak az elterjedése világszer­te? — Ezt nem hiszem. Jó né­hány ország azonban hasz- eÉtoí loste,Ä--­------------—­t e­— Engedjen meg egy fur­csa kérdést. Miért szánta rá magát a kandidátusi disz- szertációra? — Elsősorban el te várják ebben a funkcióban, hogy tu­dományos fokozatot érjen fel valaki. Azt hiszem, ez telje­sen jogos igény egy kutató- intézet igazgatójával szem­ben. A legfontosabb azonban talán mégis az, hogy nagyon is gyakorlati problémát dol­gozhattam fel. Ma már egy olyan tendencia jelentkezik, hogy a takarmányt is érde­mesebb megtermelni a búzá­ból. Az én véleményem sze­rint a kalászosokban termelt takarmány jelentős részét ér­demes a jövőben is árpából biztosítani. A termesztés né­hány igen lényeges részét si­került, úgy érzem új megvi­lágításba helyezni. — Okozott valami külön feszültséget a megvédésre való felkészülés? — Igen. Ezt főleg utána éreztem. Nekem, mint az in­tézet igazgatójának, az sem mindegy, hogyan doktorál valaki az intézetből. Felelős­seggel tartoztam a kollégáim­nak és intézetünk nevének egyaránt. Igen, gondolom, ez egy kicsit sablonosnak hang­zik, de kérem, képzelje el a visszahatását annak, ha egy közösség vezetője Önmaga nem tud megbirkózni egy olyan feladattal, amelyet má- isak már; legyőztek, M kte ifHtetetefaiiiiiti HWIrtli ii II ’ni*- - .< I ■ Érdeme»? Nem ét deine» ? Juhtenyésztés — kérdőjelekkel Érdekes, elgondolkodtató jelenségeket tapasztal a me­zőgazdasági nagyüzemekben gyakran megforduló újság­író a juhászattaL a juhte­nyésztéssel kapcsolatban. Egyik helyen lelkesedéssel beszélnek a gazdasági veze­tők, a szakemberek az ága­zat előnyeiről, a másik gaz­daságban pedig — még ha régi hagyományai te voltak a juh tartásnak — felszámol­ták, vagy éppen fel akarják számolni azt. Nynsat-Európában „slá' er” a bárány hús! A juhot régebben, még hat-nyolc évvel ezelőtt is, elsősorban a gyapjújáért,, majd a tejéért és csak har­madsorban tartották a hú­sáért. Az utóbbi években ez a. sorrend teljesen megválto­zott, első helyre a hústerme­lés került A bárányhú* iránti óriási kereslet Nyugat- Európában alakult lö, főleg Angliában, Franciaország­ban, az NSZK-ban, Auszt­riában, az NDK -b&n, Olasz­országban, Svájcban, sőt dé­lebbre, Görögországban is. A hirtelen megnövekedőit mennyiségi és minőségi igé­nyeket ezekben az országok­ban te igyekeznek a hazai juhállomány nagymérvű fel­fejlesztésével kielégíteni; Angliában például * koráb­binak többszörösére növeke­dett az állomány, mondhat­ni nincs olyan farm, ahol ne tartanának juhot Hasonló a helyzet Franciaországban te, ahol egyébkent talán a leg- magasábbra szöktek az igé­nyek: az utóbbi tíz esztendő alatt százszorosára növeke­dett a juhhúsfogyasztás. Ezekben a nyugat-európai országokban azonban a me­zőgazdasággal foglalkozó la­kosság részaránya igen ala­csony, s így bármilyen nagy­mértékben is növekedett a juhállomány, csak az igé­nyek kisebb hányadát elégíti ki. Ez a magyarázata annak, hogy a hazánkból exportált bárányokért kilogrammon­ként még élősúlyban is meg­adják az ötven- ötvenöt fo­rintot! (Az extrém tejesbá­rányért például a múlt év őszén 56 forintot fizetett ki­logrammonként élősúlyban a felvásárló állatforgalmi vál­lalat) Ugyanakkor a piád információk arról tájékoz­tatják á gazdaságokat hogy az elmúlt időszakhoz viszo­nyítottan a juh exportjának lehetőségei változatlanul és hosszú távon igen kedve­zőek. tőzetünkben' három kandidá­tus dolgozik. Igenis, nyomott a felelősség velük és minden­kivel szemben is. — Hogyan értéken a kandi dátusi címet? — Örülök neki. — Tekinthető-e egyéni cél­nak egy tudományos fokozat elnyerése? — fin úgy hiszem, hogy semmi esetre sem. Amikor elkezdtem a kutatást, a meg­figyeléseket, tudtam, hogy ebből a témából kandidálni fogok. A munkát mindig őrömmel és frissen végeztem. Sokáig dolgoztam éjjelekig, de nem éreztem terhesnek a munkát. És soha nem az járt eszemben, hogy ez a munka nekem egyéni dicsőséget je­lent majd. Meg voltam győ­ződve. hogy élő és meglévő gondon segítek azzal, amit csinálok. Amikor megszerez­tem a tudományos fokozatot, sokan gratuláltak. Jólesett. De talán a legjobban az egyik opponensi vélemény szerezte a legtöbb örömet. Az íróasztal fiókjából elém helyezi munkájának egyik véleményezője iratkötegét, amelyben ez áll: „... a gyakorlati termesz­les szempontjából igen meg­alapozottak és a gyakorlatba minden áttétel nélkül átvihe- tók-wat__ 1^ — Ezek után nyilvánvaló, hogy azokban a termelőszö­vetkezetekben, ahol a juh­tenyésztés felfejlesztésén fá­radoznak, elsősorban ezekre a kedvező értékesítési lehe­tőségekre alapozzák tervei­ket. Csökkenőben és elöregedőben az állomány... A kedvező értékesítési le­hetőségek, a hosszú távúnak ígérkező kereslet ellenére mégis évről evre csökken a hazai juhállomány. Heves megyében például a megyei Állattenyésztési Felügyelő­ség szerint 1969-ben még több mint 82 ezer juhot számláltak, s ezzel szemben jelenleg már a 60 ezret sem éri el a juhok száma. Ezen belül figyelemre méltó az a körülmény is, hogy megszűnt az ürü tartás, háttérbe szo­rult a szokvány pecsenye, d« bizonyos mértékig még az expressz pecsenyebárány előállítása is. A kedvező árak hatására mind jobban a tejesbárány-értékesítés ke rül előtérbe. Egyidejűleg ar előnyös, korai húsra való ér­tékesítési lehetőség negatív irányban befolyásolja az anyaállomány alakulását mind minőségi, mind meny- nyiségi szempontból. Ezt iga­zolja egy másik statisztika, amely szerint megyénk ter­melőszövetkezeteiben azt anyajuhok utánpótlására ne­velt jerketoklyó 1969-es kö­zel hétezres száma három év alatt majdnem a felére csök­kent Ami mellesleg bizo­nyos fokig érthető, hiszen as egyetlen ösztönző az export, amely viszont már tejesbá- ránykorban „felszippantja" a fiatal állomány nagyobb és egyre nagyobb hányadát! Magyarán; eladják még az utánpótlást is... így for­dulhatott elő az a furcsa és látszatra ellentmondásos helyzet, hogy a növekvő ke­reslet és felvásárlási árak ellenére nemcsak Heves me­gyében, de az egész ország­ban fokozatosan csökken a juhok szama és egyre in­kább elöregszik a jő pénzért eladható kisbárányok „ter­melésének" legfontosabb alapfeltétele, az anyaállo­mány. Az elöregedett, kevés­bé termékeny egyedekbő! álló juhásza tot pedig való­ban nem kifizetődő fenntar­tani, hiszen a gyapjúár ala­kulása, valamint a beruhá­zási, fejlesztési lehetőségek sem ösztömzóefc. (Noha érde­me* megjegyezni, hogy szö­vő-, gyapjúfeldolgozó ipa­runk ma a szüksége* alap­A horti Kossuth Termelő­szövetkezet számara az el­múlt hónapok elég sok iz­galmat jelentettek. Nem azért, mintha rosszul gazdál­kodtak volna, éppen a ki­emelkedően jő paradicsom- termés hozta nehéz helyzet­be a közös gazdaságot. A múlt esztendőben a szövet­kezetben 237 mázsa paradi­csom termett holdanként, s összesen több mint ezer va­gon termést értékesítettek.' Ebből 960 vagonnal a Hat­vani Konzervgyárnak adtak el. A gond ott jelentkezett, hogy a paradicsomtermesz­tés a közös gazdaságban döntő mértékben részes mű­veléssel történik. A megter­melt értek negyven százalé­ka a tagé, a többi a terme­lőszövetkezeté. A jó termés­átlag következtében növe­kedett a részesek jövedelme —, s ez oda vezetett, hogy a számítások szerint a közös gazdaságnak 6.2 mlHtő fo­rint jövedelem növekmény- adót kellett volna befizet­nie. anyag több mint felét im­portból szerzi be...!) Lesz-e juhteoyésztési program? A felvázolt problémák, gondok általában ismertek mezőgazdasági üzemeink ve­zetői, szakemberei előtt, s örvendetes, hogy a juhte­nyésztés szempontjából lei- jelentősebb szövetkezei ?£ többségében (például Péter- vásárán, Tiszanánán, a h : - vani Lenin TermelŐ6zöv . - kezetben, Egerszalókon), v • - lamint a törzstenyészté:-, 1 foglalkozó füzesabonyi, s a juhászatban ugyancsak élen­járó Szilvásváradi Állami Gazdaságban egyaránt előre­látó szemlélet tapasztalha o. Nevezetesen azért, mert e gazdaságokban nem a mai haszon határozza meg egye­dül a juhászati üzemág tevé­kenységét: gondolnak a hol­napra, holnaputánra is. Az viszont kétségtelen, hogy a mai, százéves juhte- nyésztesi feltételek elav jí- tak és változtatni kell rövi­desen az ezt az ágazatot be­folyásoló közgazdasági sza­bályozókon is. Ami a te­nyésztési feltételeket, körül­ményeket illett, elegen­dő utalni a Juhászok mostoha munkafeltételeire, összehasonlítva akár a ser­tés — akár a szarvasmarha­telepeken dolgozó szakmun­kások körülményeivel Amíg az utóbbi munkahelyeken már a legkorszerűbb szociá­lis létesítmények (fürdők, öltözők, étkezdék, váltott műszak stb.) is megtalálha­tók, addig a Juhhodályhoz még kerékpárral te nehéz eljutni sáros időben, mert nincs kiépített út Nem be­szélve arról, hogy vízveze­téknek, villanynak is híjával van szinte valamennyi Ez a magyarázata annak, hogy kevés és egyre kevesebb az utánpótlás a juhászok kö­zött, ami ugyancsak a juh­állomány csökkenésének irányába hat Hogyan lehet ezeken a gondokon segíteni? A gya­korlat által beigazoltan he­lyes baromfi-, sertés-, illetve a nemrég beindult szarvas- rnarhaprogramhoz hason­lóan átfogo kormányhatáro­zattal, komplex intézkedé­sekkel lehet megállítani a negatív tendenciákat. Nem mondhatunk le ilyen kedve­ző értékesítési lehetőségek mellett a juhászairól. Nem­csak a juhhúsról de a gyap­júról és a tejről sem. Adott­ságaink, hagyományaink egyaránt kínálják a fejlesz­tés, a korszerűsítés lehetősé-. ez a szövetkezetnek. Egyrészt anyagilag rendkívül nehéz helyzetbe kerültek volna, másrészt — nyilvánvalóan — lényegesen csökkentették volna paradicsom termesz­tésüket. Ez azonban gondot jelentett volna a konzerv­gyárnak is, hiszen a para­dicsomból úgyis kicsi a kí­nálat. A megyei szervek kezde­ményezésére országos fóru­mok elé került az ügy, s rö­videsen megnyugtató pont kerül * végére. Ésszerű és helyes ilyen esetekben a se­gítségnyújtás. Egyrészt azért, mert nem csupán a horti termelőszövetkezetben for­dulnak elő ehhez hasonló problémák, hnem máshol is. másrészt pedig azért, mert minden akadályozó tényezőt el kell hárítani a zöldség­termesztés útjából. (kapóst) Könnyen el tehet képzel­ni mit Jelentető volna tfWL iaaaár üaróraa® geat. Faludi Sándor Megnyugtató pont - egy vita végén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents