Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

äL^v::. hogy a szomszéd gyerekét ülik-e szájon kapni, vagy sem, ha úgy üvölt az ablakunk alatt, mintha nyúznák? A válasz teljesen egyértelmű. Nem illik. Persze, azért szájon kapjuk, ha már végképp nem bírjuk idegekkel. Mint ahogyan szájon kapjuk illem ide, illlem oda, szabad-e, vagy sem, sőt tisztesség ne essék, mondhat bármit Makarenko, saját süvölvényünket, vagy süvölvényeinket ia, ha végképpen kihoznak a sodrunkból Gyakorló szülőként és modern apaként, társaságban és vezércikkekben igenis, vallottam és vallom, hogy veréssel nem lehet nevel- is, vallottam és vallom, hogy veréssel nem lehet nevelni, de szégyenszemre bevallom, hogy amikor nem tudtam írni a vezércikket a helyes gyermeknevelésről az otthoni éktelen haddelhadd miatt, gyors kézzel rendet teremtettem, és lám, a vezércikkei, a növelés jobbítására, befejeztem.

Aki pedig ezek után azt merte volna mondani,

hogy amiért szóval fékezheteilen gyermekemet egyszer szájon kaptam, s emiatt én őt, vagy őket nem szeretem, biztos, hogy az kapta volna a másodikat. Más szóval, nem azon múlik a gyerekszeretet, hogy szeretem-e a szomszéd vásott kölykét személyesen, hogy ünnepi megemlékezést írok-, vagy tartok-e a gyermeknapra, elíenekelem-e olykor-olykor a magamét — a gyermekszeretet ugyanis általános magatartásforma, Egy társadalom, egy kisebb közösség, vagy egy ember magatartása a gyermekvilággal szemben. Általában is!

Mär» gswäffliriM

;:.asa* •wsgyefe sssM hagy as a

tervezd, aid kidolggate —* naeafc se nseadjuak paste# helyet hoi. aajaca, szerte magyarországi e 5se!yasfc2 as éj vásoeséss vslcfces teszytSgösd építés! táskát, kJ- váló családapa. Két gyermekének a eslSagskát is ss ég?<5L s ha Sagst kell héssteia a kSaebfcék- nek, hét a nagymama vsaid ei, «sast apuka agyaased- ea elsírná magái hegy gyermeke egy «fiad $£Qana6- » is nsavadhat Ans ss a <rndá.tetog apuka nyif szswstí a gysmsekebsk Es a tersesd apuka »■«< sas- isse, aeas gyemteksseretí, asset ha as t—»«,, ledVasaw meg savói hegy a szép és rte— 4&y

hastetertoazk a gyersaak életeken v)t aputehShse a swwtaá ayqfcriflo »agy kegy se a vtv—t«»;

ShSépűS ss éj vércaaéaa, s a gyaseteek imStoaj* as ablak alatt, »art még űvüíteniűk sines hol helyük, awahngy jéésfes, esd ágyberoggyanttes játszaniuk. Be a telesd bácsi imádja a saját swssaakáfe épgsaa asm gsesád a •■gysgmakvfrm

Váses, «egy vérnek» Ka.rAwwy. X bto» n—iy» % iga*, Be a jöesetefaé, as a tegigaaebte. As egáas wfcrasbsa ssbsi egy step, criBegá, hasgulaiet vesém» gymssk miiét tété <**«aas fii. A Ptetesaaetfas* vem A leghatalmasabb és legszebb fiessydt V<—őV a* as éaí endák mélyéből, es Steäk! Tea*» — ®s«eäatesa' úgy késsé! sw» ha aaas jsfcbea, mást a «üpfassáeisl tasMHet újává fis®edáaáre. A kis és negyei* vtwok jó rástebaa asakiaek- asm jut estefa* agy Jé éetelasefaes veti «esásass hangulatáé tesesstiS vivtvM,

gyesek ka.rdasoByttJdt tdáDítani Temtes*»- teses as est elmuteftsfo.vi képes veit apukák és any®* kák más mákkal is elárasztották as eétbetó alatt drtSld fiukat, lányukat Csak és&m s pwm». kékről feledkeztek assgl

Eóeeaolyapálys! Ha ven eswte éhben as TMi-fl ban érthetetlen és megfejtheteöea rejtély, »Hr— «s a soha, vagy csak as utolsó psltanatfcan éppen —«V hogy elkészült korcsolyapályák ügye au Amelyek tenyérnyiek, ha egyáltalán vannak, amelyekre »Kg dol valaki, annak ellenéi«, hogy as érte és »»»»**» gondolkodható szülők talán éppen a fcöeaiműltban vették meg a hokikorcsolyát saját gyermeküknek. Valamit építünk? A sportpálya lesz as áldozat Valamit nem építünk? A törmelék to a félbemaradt építés vésődő anyaga a játszásra alkalmas kis tereesks «s«» lesz és a gyerekek ellensége „00

Hogy miért nem szélűk meet a drága gyermek- lolmikról, a leváló talpú cipőkről, az olcsónak aligha nevezhető ískolaköpenyiő! és még annyi minden másról?

Mert csak „kis dolgokról" akartam szólni, amelyek nagyon nagyok, s amelyek a maguk mivoltában is jól példázzák, hogy más dolog beszélni a gyermekszeretetről felelős fórumokon is akár, s más dolog érdemben tenni is értük. Amíg másod-, sőt hatodrangú lesz a felnőttek társadalmában az, hogy hol iátszon a gyerek —• nem az enyém... a miénk! —, addig csak „állami” lesz a gyermekszeretet és nem társadalmi. Pontosabban: addig e társadalom államának lesz az is a gondja, ami aa állam társadalmának kellene lennie.

^Ww^vwvvwvvV>^A«ia»<M><>a.VUSA**A<VWWWW>AA<M>A^VSA»»AA»WWV><VW

Demény Ottót

Vitéz

Költő a nyitott tor előtt

— átfájja öt a széL Alom-lugas, Polgárlány? Halk idill söngicséL

Kulacs, vándorbot A gúnyát vastagon por lepL Lehetett volna oktató! Szűrét ki tette ki?-A MtosŐfc, a kényesed, m karneváli hadi ö, aki sohasem voB irigy ; papír fölött vigad.

# ha 'mami ír — keservesei Barokk báj lengi bet Vágya — miként a* orra— ^ Mg*

®s Máteüs« őtoswdtoL

hsé jé gtnatflak...

SW a tüdő, vér bugyag, éteaato, Issfi a

E

& S5 Aws£ 8 a«aga- bsrf éjszakában ta» lilkartuak, Pestisük a Bástyák tési nagybani plánon. Jóformán as egyet* len a!iyan ítelnsáráas es * aSeánasnak, amely egész éj» te ayiva tart A péaztás előtt mindig heassü a sár, írtd afekntr ätedtk&m sts&'' léas .

"■» HawsEi jfaWS'ttttf Issste- ü& abhi

Un, neked? MSnek?'

i-Meg akarom inni., pés-- «aas see^ sincs* Ectad? íkfínes!

Két teaseé aftsee vitesd

torn jegyet, megnéztem,

melyik sarokba húzódik, ■»»g»» »» odamentem, «ite tens neki a säet

— sessdes hav®5

vagy... — ügyetlen hajtással, anéQdÜ, hogy ádáas- ««utkája megmozdult volna, kiitta a korsót Azért volt annyi időm, hogy megnée- üsw az arcát Mintha egy delirium traemensben szén» védő, legnagyobb alkotói, válságát élő szobrász öl“ nálta volna, valakinek a boasantására. Homlokán, balról jobbra végigfutott egy fálceníinyi foeeadáa, biztosan régi vágés, vág? járdakő emléke, mert alatta be volt horpadva a koponyacsontja, Ä bal szeme alulról nézte a jobbot, tehetett két centi is a szintbeli különbségük, Ennek eüs- nére az igazi szenzáció as orra volt JÓ hosszúra méretezték, de középen majdnem derékszögben tört meg a nem« érzékszerv, pontosan ellenkező irányba a homlokbarázdávaL Csodálatos harmónia! Az éilát, hát, szóval az álát azt lefelejtették róla. Nem volt, gondolom, azóta sincs álla Lacinak.

— Te mit keresel itt?

— Majd reggel trógero- lek, Miér^ te nem azért jöttél?

— Pe — hagytam rá. — De nem tudsz eltolni egy tele kocsit Valaki melózik helyetted?

— En helyettem? En mindig magam helyett dolgoztam, apuskám, három annyit, mint más ember. Én apám annyit tudok dolgozni, mint.. mint ez az egész krimó együttvéve.

Körülnéztem, vajon kik Is vannak itt, akik dolgozni is tudnak, amikor 3 szomszéd társaságból át- SZÓii vaiai^j, '»»re e*y& érdeke# ktüpellttkal feíéjs;

> Q9SS-S5 ¥a| Sásai, ás Eaaaka. japán müusstareijBSh Jaseessí® « ttrgyaiáaok végéé,

(Foto: Vié Nuove)

Laci,

to«

cseres

—» SS® Megy nda, hsas

Életében nem telt él még egy trógerkocsit Nem szóltam VifiSZSj' .»»»ál j®» kábbs

*— Híüy® íüsfc, aame ttsö*

ja mit besaáL En annyit tnelózok, mint bat ktnal. Art hiszed, tudják ezek, hogy ki ■wdtam és? Eh. édesapám, a Nagyréten, kint a Hűvösvölgyben* ott annak a Nagyvendéglőnek voltam főpincére. Főd!neér. Érted, főpíneér! Tudod, kik jártak oda? Olyan «ajók, mint Szeleezky Zita, meg Gábor Zsazsa, vezéxkazi tisztekkel. Borravaló tűs pengő a főúrnak, öt-öt a kiszolgálóknak. Az volt as élet, apám. Én nem tudtam, hegy van a Bosnyák tér, én a Bristolba meg az Arizonába jártam, amikor szabadnapos voltam. Azok. voltak a menő helyek akkoriban, tudod? Micsoda lakásom volt, öcsi, el se képzeled. Csináltatott pehelypap- lanaim, meg olyan franciaágy, amilyet még nem te láttál. No, az igaz, a tulaj nem én voltain, de három szoba összkomfort volt az Üjlipótvárosban. Házvezetőnőm volt, kisapátit!

Megpróbáltam elképzelni a Laci által lefestett idillt. Elvileg nem lehet kizárva, hogy a hűvösvölgyi Nagyvendéglő főpincére Ilyen jól élt valamikor. Hallgattam volna tovább, amikor újra jelentkezett az előbbi közbeszóló;

— Menjél a dolgodra haver, ha van, mert ez reggelig dumál itt neked össze mindent. Hazudik. Itt született a Bosnyák téren, egy bódé mögött. azóta nem

= BiS KaWgiwa sijok,

»pákám, inkább hozzál még egy korsóval. Hozhatsz egy kis kaját is, már ségeu totem. No, sssesijS

Mentein, sajnáltam •**- ••íagysí a «sas* teátok tm lát,

— Ezek miBd toógeeek,

efeg’em — folytatta I*sn3 kolbásszal tele szájjaL — Nem tudják esek, milyen, amikor az ember elmondhatja magáról, hogy jobb napokat látott. En láttam! Az volt az élet! Ez? Es semmi Nincsenek már úriemberek. Vége vas annak a világnak! Tudtam és. hogy így lesz, svár akkor sejtettem, amikor elvittek katonának. Nem mondom, ott te jó sorom volt, mert főhadnagy voltam, aztán kint Oroszországban...

— Mikor hagyod már abba? Nem te láttál még to*- «es főhadnagyot.

— Látod, «Bért me®d«*®,

hogy ffle haliga »a rájuk! Ezek a világon sem voltak még, amikor én főhadnagy voltam. As még valahogy csak elment, de a háború után... Ez van, apuskámt Olyan piáiásba kezdtem, hoar már melózni se jártam el, kidobtak, egy-két helyre ugyan még felvettek azok, akik emlékeztek rám'a szakmából, aztáai azok se,.. Az asszony is elzavart, pedig három gyönyörű gyerekünk volt.. Azaz hogy van te, mert » gyerekek még megvannak, A fiamat szoktam te látni, egy nagy fekete autóval jár, gyárigazgató, a nagyobbik lányomnak egy egyetemi tanár a férje, a kisebbiknek meg egy válogatott focista. Nagyon-nagyon szép lány mind a kettő. De az apjuk, az aztán egyiknek se jut eszébe... Kértem én mind a hármat, hogy helyezzenek el valahol a szakmában, de egyik se csinált semmit. Art hiszed, a hangerlit, meg a tálcát nem tudnám még most is elhordani? Most aztán az ég alatt vagyok. Mit csodálkozol? Igen, apaféj, a Nagyvendéglő volt főpincére, a világháborús főhadnagy most nappal alszik, parkokban, ott is a bokorban. hogy a zsaru na

— Miért nem mész «A

valahová, mondjuk, éjjeliőrnek?

— Dolgozni? Ezeknek? Olyan isten nincs! Nem te lesz! Itt a téren télen-nyá- Fon összeszedek anyi rohadt gyümölcsöt, meg zöldséget, hogy éhen nem pusztulok, Szabad ember vagyok, nem parancsol senki — ínig el nem kapnak. No, to ha elkapnak? Kapok tank-ért harminc napot, Addig legalább van ágyara, meg kajám. Most, is jön a tél, lehet, ho^ lebuktatom magam... ?

Alig fejezte be, * bőrsefeéa, magas, szép arcú, árosén őszülő férfi jött be az ivó ajtaján. Megismertem, valaha jónevű fővárosi ügyvéd volt, évekig az éjszaka császára, mígnem egy alkoholelvonó kúra után örökletes elvonót csinált magának: hivatásos gépkocsivezető lett, az egyik nagyalföldi téesz piaeozó teherautóját vezeti már évek óta- Int a fejévé!, odamegyek.

— Szervusg. A Lacival

beszélgettél? /

— Ha Laci, akkor Laci Elmesélte az életág hogyan csúszott le.

— Hazudott. Onnan, ahol 6 volt, nem volt, hoúa csúszni Több már ötven évesnél te, ha jól tudóm, a Mária Valérián született amíg bírta, itt trógerolt a piacon. Mikor én kicsöppentem a magam köreiből az elvonó előtt én te itt trógeroltam. Onnan ismerem. Akkoriban még el-^i- tolt egy-egy kocsit. Evek óta nincs annyi ereje, hogy a napi húszast megkeresse. Nézz rá! Ilyen pofává! még suszterinas se lehetett, elriasztotta volna á kuncsaftokat. Lakása legalább . tír zenöt éve nincs, itt alszik nappal a tér körül, vagy hajnalban, pádon., «lön majd egy kemény tél — aztán megfagy.

Elbúcsúztam. A téren, - á teniplom melletti sötét oi dalon aludt Laci egy pádon Talán éppen azt az életéi álmodta tovább, családdal, főpincérséggel főhadnagy- sággal, igazgató és profesz- szorné gyerekekkel, amit évtizedek trógerkodása alatt elképzelt magának?

■ O. Ojíoisisíy Zottám