Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
\ Kedvezőtlen adottságok, kedvezőtlen időjárás Nehéz évet zárt a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet Felszólalt dr Faluvégi Lajos pénzügyminiszter is A tagság figyelmesen hallgatja a vezetőség beszámolóját. Hétfőn délelőtt került sor Pétervásárán a négy községet tömörítő Gárdonyi Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésére A közgyűlésen megjelent többek között dr. Faluvégi hajós pénzügyminiszter, dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyet- * tese, Gubán Dezső, az egri járási pártbizottság első titkára. A szövetkezet közgyűlésén Széli Ferenc, a közös gazdaság elnöke adott számot a tagságnak a múlt évi gazdálkodásról. Elmondotta, hogy a 4800 hektár területen gazdálkodó szövetkezetre sok gond hárult az elmúlt évben. A százhektárnyi területet kitevő almást májusban fagykár érte, a csapadékos, viharos nyár pedig a betakarításnál okozott nagy veszteségeket. A terméskiesés az almánál és a kalászosoknál meghaladta az 5,5 millió forintot. Az állattenyésztés is kisebb veszteséggel zárta az évet. A tbc-mentesítés során sok állatot el kellett adni, s a modem tehenészeti telep benépesítése után is több állatot kellett selejtezni. A szövetkezet elnöke külön kiemelte, azt is, hogy 1970-hez képest az elmúlt évben mintegy 3 millióval csökkent a gazdaság állami támogatása is. Mindez rendkívül nehéz feladat elé állította a tagokat, vezetőket. A közös gazdaság nagy erőfeszítéseket tett, hogy a kieséseket ellensúlyozza s ez a tevékenység sikerrel járt. A szövetkezet — a szerényebb eredmények ellenére — nem lett mérleghiányos. Az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelem megközelíti a 21 ezer forintot, az egy tízórás munkanapra jutó jövedelem 94 < forint 40 fillér. Széli Ferenc elnök beszámolója végén kérte az illetékes szerveket, hogy nagyobb támogatásban részesítsék a gyenge adottságokkal rendelkező, mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteket. Ügy szeretnénk megállni a lábunkon — mondotta —, hogy a jövőben ne szoruljunk az állam támogatására. Beszámolója után az e¥~ lenőrző és a nőbizottság is jelentést terjesztett elő munka jajról, majd a hozzászólásokra került sor. Felszólalt többek között dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter is. Elmondotta, hogy az utóbbi időben sok minden változott a hegyvidéki tájon, viszont most is, mint régebben, nagyon sokat kell dolgozni. A sok gond közepette azonban lemérhetőek a fejlődés jelei. Országos viszonylatban —• mondotta — a mezőgazdaság jól zárta az évek A növénytermesztés eredményei igen jók voltak. Az állattenyésztésben is vannak sikerek, különösen a sertéstenyésztésnél, de már megmutatkoznak a szarvasmarhaprogram kezdeti eredményei is. A mezőgazdaság — fejtette ki a pénzügyminiszter — egész népgazdaságunk szempontjából rendkívül fontos. Nem csupán azért, mert biztosítja a lakosság ellátását, hanem azért is, mert a külföldi nyersanyagok jelentős részét a mezőgazdasági termékek árából vásárolják meg. A szövetkezetek a műit évben jó eredményt értek e> — mondotta —, de néhány helyen komoly gondok is voltak. Különösen nehéz a helyzet azokban a gazdaságokban, ahol a rossz adottságok mellett még a kedvezőtlen időjárás is nehezítette a munkát. Ezekben a gazdaságokban a jövőben úgy kell átalakítania gazdaság szerkezetét, hogy az nagyobb biztonságot nyújtson. Utalt a szarvasmarhaprogramra, s kifejtette, az a cél, hogy a program következtében a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek ne csupán szerény, hanem jó eredményeket érjenek el. (kaposij Taggyü!é§ekrŐ! jelentjük: Felelősséggel tanácskoztak a hatvani költségvetési üzem kommunistái A 18 kommunista úgy ülte körül az asztalt, mint egy nagy család. Nem véletlen ez a hasonlat, csakugyan 'családias volt g légkör a hatvani költségvetési üzem taggyűlésén, ahol Farkas József párttitkár — többeknek egyszerűen csak Józsi bácsi — számolt be az egyéves munkáról. A beszámolóból megtudtuk, hogy nagyon fiatal, mindössze kétéves ez a párt- szervezet, eredményei azonban máris számottevőek. Amikor megalakult, mindössze nyolcán voltak, s ma már 21 tagot mondhat magáénak az alapszervezet. Igaz, időközben bővült az üzem, közel 100 dolgozóval emelkedett a létszám is. Az alapszervezet növekedése mégis elsősorban a módszeres pártépítésnek és a kommunisták példamutatásának köszönhetp. Jogos büszkeséggel szóltak a társadálmi munkáról is, amelyből bőven kivették részüket az üzem dolgozói. A strand építéséhez például 100 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá, s ezen túl összegyűjtöttek -még 14 és fék ezer. forintot is. Őszintén szóltak a taggyűlésen a gondokról, a problémákról is. A legnagyobb, hogy bővül az üzem, s a tavalyi nyolcmillió forintos termelési érték helyett ebben az évben már 15 milliós tervvel dolgoznak. S c növekedés bizony nem kevés gonddal jár. A pártszervezeten is múlik, hogyan va;6- sítja meg célkitűzését \ az üzem. Tudják ezt az alap- szervezet tagjai is, s a vitában a műit eredményei mailett elsősorban a jövő problémái szerepeltek. Szó volta párt helyzetéről, a munka- szervezésről, a fegyelemről, de az életszínvonal s a bérezés" alakulásáról is. A tagság több mint fele felszólalt, nagyon egyszerűen és őszintén beszéltek. Szavaikból segítőkészség és felelősség csendült. Mindez jó alapot szolgáltat a továbbá eredményes munkához is. ^ (m. 1.) Magul építenek - önmaguknak Éppen száz lakásról van szó. Ennyit kezdtek el, eny- nyi családnak akarnak otthont adni a Mátraalji Szénbányáknál. Méghozzá úgy, hogy saját kezdeményezésükből, a terhek túlnyomó részét is önmagukra vállalva. Oda kell rájuk figyelni, hiszen a lakáskérdés most már elég hosszú idő óta egyik „izgalmas” területe az életünknek, a tevékenységünknek. Minden valamire való kezdeményezés megérdemli a közvélemény érdeklődését. Jön-e a farkas? Arra a bizonyos mesére utalunk, amikor a juhász addig emlegette ok nélkül a farkastámadást, hogy végül nem hittek neki a végszükségben sem. Valahogy ez történt a Mátraalji Szénbányáknál is, hiszen a lakásépítés programját a vállalati KISZ-bizottság még 1969- ben szellőztette meg. Hogy a tényleges munka csak alig néhány hónappal ezelőtt kezdődött meg, elvette az érdekeltek nagy részének a bizalmát. Az első épület húsz családját valósággal be kellett szervezni. Most már újból visszaállt a bizalom, a jelentkezők között már válogatni lehet. A vállalat minden osztálya készségesen közreműködött eddig is, azóta is a tervek megvalósításában. Eljártak a jövendő lakástulajdonosok helyett. Ahol felelősséget kellett vállalni, akadékoskodás, nélkül írták alá a papírokat. Jöttek, szerveztek, felkészültek, tárgyaltak, rendeli tek anyagot, egyszóval: mindent megtettek. Mégis — évek múltak el közben. Mi lett volna, ha nem a vállalat csinálja a fiatalok helyett? Huszonötezerért Egy kétszobás, összkomfortos lakást tudnak megépíteni 234 ezerért. A lakás alapterülete majdnem hetven négyzetméter. Érdemes ezt a számot is megjegyezni, mert figyelemre méltó. A teljes kényelemhez a központi fűtés és a meleg víz is hozzátartozik. Mindezt megkaphatják az arra érdemesek már huszonötezer forint kezdő tőkével. Gondoljuk el, egyéb körülmények között az egyszeri használatbavételi díj összege sem lenne kisebb. Hogy csinálják ezt ilyen olcsón? — kérdezhetjük. A feleletet Balogh Jánostól, a KISZ-bi- zottság titkárától kapjuk meg. A bánya hetvenezer forint kamatmentes kölcsönt ad minden építtetőnek, ha még nem töltötte be a 35 évet, Mire költöttünk 50 milliót? Befejeződött a pelöfibányai gépüzem leláiíiása ’ Közel 50 milliós beruházás végére tett pontot tegnap délután az az ünnepség, amely Petőfibányán zajlott le a Mátraalji Szénbányák üzemeinek 100 főnyi dolgozója jelenlétében. A nagyarányú építkezés három ’ évvel ezelőtt kezdődött a bányatelepen, éspedig a kotrógépek javítását, a vasszerkezeti elemek gyártását, a központi kazánház építését szolgáló rekonstrukciós munkálatokkal. Ami új, ami friss és. ami a befejezést jelentette: az a most rendeltetésének átadott 600 személyes üzemi étkezde. A modern építmény a művelődési ház szomszédságában áll, felépítése 6 millió forintba került. Az étkezdének azért Is örülnek Petőfibányán, mert nem csupán az itt dolgozó kétezer munkás ; m "g ■étellel való ell 'a meg, hanem reore ent-itív kiszolgálója mindazoknak a vendégeknek akik a községből és körn' -tű nap köz- tst>, vagy este étkezés, szó* Háziurak? rakozás céljából felkeresik. A tegnap lezajlott ünnepséghez kapcsolódik Petőfibányán a kibővített régi óvoda üzembe állítása is, amely 600 ezer forintba került és 125 gyermek elhelyezését biztosítja. Az 50 milliós beruházás zárókövét jelentő étterem- és óvodaavatáson dr. Halász Tibor. a Mátraalji Szénbányák igazgatója mondott beszédet, ismertetve a rekonstrukció folyamatát, — Rendhagyó a mostani ünnepségünk, mert egy-egy létesítmény életrehívásánál általában több vállalat bábáskodik. Nálunk nincs kitől átvenni az új létesítményeket, mert mindent a marnunk erejéből oldottunk meg, vállalatunk finanszírozta az egész beruházást és mi leszünk a különböző létesítmények élvezői is — mondotta az igazgató. — És ami még nagyon fontos: ezekkel a 'beruházásokkal bizonyítottunk! (moldvait) Ismerősöm mesélte a minap, hogy nemrégiben érdekes jelenségre lett figyelmes. Megjelent — s nem véletlenül használta ez a kifejezést mondandójában — szomszédjában a háziúr felesége, vagy mondhatnok úgy is, hogy a ház asszonya, s fejedelmi méltósággal körülnézett albérlőknek kiadott új lakásában. Emelt fővel körüljárta a szobákat, bepillantott minden helyiségbe. Közben néhány szót váltott — pontosabban: néhány szó erejéig leereszkedett albérlőihez —, majd amilyen váratlanul, gyorsan érkezett, ugyanúgy el is sietett lakóitóL Amolyan év eleji kegyes látogatásról lehetett szó, másról nem, hiszen a háziúrék többnyire csak levélben érkeznek lakóikkal, s postán kérik még a lakbért is tőlük1. Jóllehet, ugyanebben a vámosban élnek, méghozzá nem is olyan messzire a meglátogatott háztól. De hát, ha egyszer semmi különösebb dolguk ebben az új. házban ... ?! Amott meg- * van nekik a tágas, kényelmes — s főleg: olcsó — szolgálati lakásuk, miért, is moz- , dúlnának hát ki belőle? S ha pedig már mindenáron me- hetnékjük támad, ugyan miért mennének albérlőik kö- ' zé. amikor sokkal érdekesebb ennél például egy-egy könnyű kirándulás épülő nyaralójukhoz, egy népszerű, mozgalmas üdülőhelyre...?! Ismerősömnek szeme t s&isb e látogatás, még inkább a stílus, a gesztus. Feltűnt, s megvallotta: rossz emlékeket ébresztett . benne. Valahogy egy régi világot juttatott az eszébe, egy soha vissza nem kívánt, kellemetlen emlékű bérkaszárnyás, háziuras rendszert. Azt, amelyben a tekintetes, vagy nagyságos úr annyi telekkel, ingatlannal rendelkezett, hogy nagy ritkán, legfeljebb efféle szemrevételezésekre, röpke látogatásokra futotta idejéből. S amikor néha megjelent, elhalkult a szó, s remegve, szégyenkezve lapított mindenki a környezetében. Attól tartva, hogy holnap esetleg kiteszi a régebbi lakókat az utcára, és jobban fizető újakat fogad házába. Ismerősömnek főleg az nem tetszett, hogy a háziűr — nem holmi régi időkből visszamaradt y tekintetes, vagy kegyelmes."hanem magát egyszerű embernek valló állampolgár. De hát akkor — kérdezte — honnan e póz' e stílus, a furcsa életmód? S egyáltalán: mire való? Főleg pedig: hová vezet? Tudja ismerősöm, s tudom magam is, hogy napjainkban nem bűn a magántulajdon — ha azt valóban birtokosa használja, ha arra tényleg tulajdonosának van szüksége. Ám szüksége lehet-e valakinek igazán egy. másik, nagy lakásra is, ha, nem lakik benne, s különösebben még csak nem is érdeklődik utána? S igazán szüksége van-e arra az üdülőre, amely több sva. kilométernyire van tágas, Kényelmes — szintén üdülőhelyi —. szolgálati lakásától? Hiszen legfeljebb csak fizetett szabadsága idején, vagy olykor a hétvégeken élvezheti? S hihető-e, hogy nyugton hagyja ilyen esetben ezt a háziurat, ha az év más részében üresen ^11 a drága pénzért felépített luxusüdülő? Aligha! A statisztikai adatok szerint hazánkban már 185 ezren rendelkeznek mértéken felüli ingatlantulajdonnal. A számadat meglepő, s egyszersmind: elgondolkodtató. Önkéntelenül is az jut az ember eszébe, hogy — józan elveink ellenére is — növekszik a spekulánsok, uzsorások, harácsoló tábora. Azolté, akik szüntelen ügyeskedésekkel további ezrek, százezrek yámszedői, korlátlan lehetőségeik bán- tatlan lovagjai. S tűrhetjük ezt? Az említett történet, s a gyakori hasonló tapasztalatok figyelmeztelőek: áz eddiginél sokkal , szigorúbban kell eljárni az építési engedélyek kiadásánál, a telekvásárlások engedélyezésénél, sokkal következetesebben szükséges ellenőrizni, hogy egy- egy felépült lakást, házat valóban tulajdonosa használ-e? Mindannyiunk érdeke kívánja ezt — s anélkül, hogy valamiféle különösebb hajszát indítana most bárki is a jogos magántulajdon ellen! legalább öt éve dolgozik már a vállalatnál és aláír egy szerződést, amelyben tizenöt évi további munkaviszonyra kötelezi magát. Ha korábban hagyná el a vállalatot, akkor a kölcsön ösz- szegét teljes egészében és nagyon rövid időn belül vissza kellene adnia. Rövid számolgatás után eljutunk a végösszegig: ha a két gyermeket' is vállalják, akkor a fennmaradó pénzmeny- nyiségnek a felét hitelezi az OTP, a bánya hozzáadja a saját' kölcsönét és így marad a 25 ezer befizetésre. De mi van olyankor, ha valakinek még ez. a 25 ezer sem áll a rendelkezésére? Nem kell fűhöz-fához szaladgálnia, itt is segít rajta a bánya. Olyan szépen hangzik mindez így, hogy alig akarja 'az ember elhinni. Pedig igaz. Segít, aki tud A közművesítési költségeket a bánya fizeti ki a lakás- tulajdonosok helyett a fejlesztési alap terhére. Helyébe a fiatalok kommunista szombatokat tartanak, a saját munkahelyükön, és így törlesztik a forintokat vissza a közös kasszába. A szükséges gépek bérleti díját a tizedében számolja el a gépet birtokló üzem. A tényleges építkezést a vegyesüzem végzi, de olyan költségvetéssel, amit másnak semmiképpen sem kalkulálna. Szerényen számították az árakat, a kiadásokat, de a jövedelmezőséget sem vették olyan szigorúan, mint egyébként. A terveket a bánya' saját irodája rajzolta meg, állította össze. Azt is tervezik, hogy a különböző brigádok is felajánlanak társadalmi segítséget, ezzel is csökkentve % tényleges kiadásokat. Mindezek mögött ott sejlik az a meggondolás is, hogy adott esetben visszakapják a nyújtott támogatást az érdekelt üzemek, mert a mostani lakásépítési akciót Petőfibánya mellett ki akarják terjeszteni már a közeli jövőben Gyöngyösre. is. Nehezebb dolog lesz Gyöngyös, hiszen a városban szabad telek alig található, a közművesítés gondja is jóvá}, nagyobb, mint Petőfibányán. De a bánya számít a városi tanács jóindulatára. A nehezen induló vállalkozás sikerrel állta ki a próbát, a fiatalok nagy reményeket fűznek hozzá. A vállalat. is nyert, mert megerősítette a dolgozók bizalmát^ munkaadójukkal szemben. Végül: olyan pénzért tudnak lakást juttatni a rászorulóknak, amit aligha tud más utánozni. Mindehhez semmi ördöngösség nem kellett. Csak ten ni akarás. G. Molnár Kercoc Gyóni Gy ula 1 1953, jaauár 30« kedd