Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

Szilveszter a televízióban Bár tecnnikai apparátu­som egy napon sem említ­hető a Gallup intézetével, hát- szakérte'mem és alapos­ságom fel sem említhető ott. ahol a Statisztikai Hivatal neve telmerül, mégis meg­próbáltam a legősibb és ép­pen ezért a mindig új mód­szerhez folyamodni a szil­veszteri televíziós műsor ér­tékelése kapcsán: a közvéle- mliny-kutatáshoz. Már egy­magában az a tény, hogy egy — a naívok számára csak! — nem nagyjelentősé­gű kérdés elbírálásában ilyen eszközhöz kénytelen nyúlni a tv-kritikus, nos. már ez is igazolja, hogy a tagadó szócska, a „nem" használata aligha volt szerencsés a te­levízió szilveszteri műsora fontosságát megítélendőn. Be \keli azt is vallanom, rögvest itt elöljáróban, hogy közvé­lemény-kutatásom. hogy úgy mondjam házilagos módsze­rei hallatán és láttán pél­dául egy félresikerült szo­ciológus is felszisszent vol­na, oly esetleges és viszony­lag kevés „alany"-t érintő volt. Hogy ezek után miért me­rek mégis a magam egysze­mélyes véleménye helyett holmi „köz”-vélemény alap­ján is foglalkozni e lap ha­sábjain a Magyar Televízió 1972. évi utolsó műsorával, az csak részben tulajdonít­ható szemermetlenségem- nek. Sokkal inkább annak a ténynek, hogy a megkérde­zettek szűk köre is élvezője (?) volt a műsornak, előfi­zetője még ma is a televí­ziónak és mind valamennyi kivétel nélkül a szilveszte­ri műsort tekintette volna december 31-e nagy esemé­nyének. a szilveszteri prog­ram, hogy ne mondjam, k vi n tessenciá jának. A NAGYMAMA: A Hott- thy az igen... Meg a Hofi„. A többi semmit sem ért... UNOKA, FIÚBÓL: ...Meg kell •örülni ettől a Honláp­tól .., Jó, jó, tudom, hogy élő csoda! De nem egy szil­veszteri műsorban... A Ho- fi az igen, és jó volt a Pest- Buda-i kabaré egy része is.- A külföldiek? Felfújt lég­gömb. drága pénzért... UNOKA, LÁNYBÓL: Irtó aranyos volt Antal Imre a bocibocitarkával... Még C ina Lollobrigida ... Az a ruha! De szép nő! És Hofi is nagyon jó volt... Egyéb­ként helyenkint akár el is aludhattam volna... A BARÁT: Nézd, öregem, én tudom, hogy sok millió ember a havi ötvenért azt várja, hogy kinek beat le­gyen ilyenkor végig, kinek kabaré vagy cigánymuzsika éjfélig ... De azért irtó unal­mas és ötlettelen pillanatok... mit pillanatok?... negyed­órák tették majdnem tönk­re a helyenkint kiváló prog­ramot ... AZ ISMERŐS: Antal Im­re ... Komlós János... Ho­fi... Es kész! Nem sok.. ■ A KOLLÉGANŐ: ...úgy kezdeni egy szilveszteri mű­sort . . . néztem az órám!... hogy húsz percig, a Komló­4 KÉPERNYŐ £&Httr sig semmi nem történik, aligha lehet jó dolog .. Árért végignéztük . . . Mit csinálhat az ember szilvesz­terkor? Erre készült! A KOLLÉGA: ...aki nekem megmagyarázza, hogy mit keresett ebber a műsorban Peterdi „aranycsapata", meg Abody ökölvívásban kifej­tett kultúrpolitikai eszmefut­tatása, annak lejátszom magnóról még egyszer a Ho- fit... Hogy a külföldi sztá­rok? Inkább egyet, sok pén­zért, mint sokat. .. Gina jó volt, s megdöbbentett, hogy, a Kesler nővérek, ha nin­csenek agyonr ende zve, bevi­lágítva, snittéivé, milyen kö­zépszerűek ... A FELESÉGEM: ... mi­lyen volt? Ha elmondom, azt mondod, ne befolyásoljalak, ha nem mondom, azt mon­dod. hogy még ebben sem vagyok hajlandó segíteni.., Az igazság az, hogy én mar szeretnék egy szilveszteri estét végre televízió nélkül jól, becsípve, nagyot táncol­va eltölteni... Azt hiszem elválok tőled, és. feleségül megyek szilveszterre egy bárzongoristához... ÉN: ...ha jól belegondo­lok, nem lehet a legháiá- sabb feladat a televízió szil­veszteri műsorának sem a megírása, a rendezése, de még a műsorában való köz­reműködés sem. Ügy érzem a televízió évről évre mind nagyobb feladatot kíván ma­gára vállalni — a közvéle­mény kívánsága alapján — a szilveszteri estéből és emiatt mind többet és töb­bet vár el tőle a közvéle­mény is. Olyan bűvös kör ez, amelyből úgylátszik, egyelőre nincs mód kitömi. Hónapok óta, egy ország fe­le legalább is, úgy és arra készül, hogy a családban, vagy a barátok között „meg­nézzék” a tévét szilveszter­kor ... A tévé és a szilvesz­ter azonosult egymással, mint a pezsgő és az éjfél, vagy mint a- Himnusz a „pontban tizenkettő. vei! Már ez egymagába« Is nemcsak kegyetlenül kelle­mes felelősséget ró a képer­nyő művészeire és munká­saira, de ráadásul még mi­lyen heterogén közönség előtt! Húszévestől kilencve- nig — korban; lány és fiú, asszony és férfi, nagymama es nagypapa — nemben; or­vos és kazánkovács, labda­rúgó és sakkozó, tudós és : politikailag majdhogynem; analfabéta — érdeklődési kör szerint: ennyi fajta ér­deklődőt kellene kielégíteni. De, ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy korántsem bi­zonyos, miszerint két nagy­mama, vagy két tudós pro­fesszor érdeklődési köre is azonos lenne — előttünk áll a szilveszteri műsorok szer­kesztőinek, rendezőinek di­lemmája: kinek, mennyit és mit? Milyen volt hát a televí­zió műsora ? Egyenetlen! És! helyenként feleslegesnek ér­zett műsorszá mok váltogat­ták egymást a műfajukon belül is kiemelkedőkkel. Kétségtelen, hogy Antal Im­re sokoldalúsága. Komlós János konferasza, a külföldi vendégek közül elsősorban Giiut Lollobrigida bájos és közvetlen kereseilensége, a Pest—Budifii Icabaré néhány telibctalált pillanata és Hofi Géza félórája messze az át­lag fölé emelkedett. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy sok más mozzanata, perce is kedves volt, sőt szórakoztató is e három és fél órás műsornak, akkor aligha lennénk igazságosak, ha nem a jó szó hangján szólnánk • szilveszteri mű­sorról. Azon persze lehet és kell is meditálnia a televízió rendezőinek, szerkesztőinek — hogy szükség van-e majd négyórás „önálló’* program­ra szilveszterkor? Hogy nem lenne-e helyesebb és éssze­rűbb egy — mondjak este 9-től 11-ig terjedő — két­órás blokkot csak összeállí­tani? Előtte és utána tuda­tosan Is olyan laza műsor- szerkezetet keresni, amely időt hagy a vidám beszélge­tésre, a fél szemmel a kép­ernyőt, fél szemmel a „po­harat” figyelő társasági han­gulat kialakítására. Nincs szükség arra, hogy a televízió óriási erőfeszíté­sek árán, évről évre önma­gát akarja felülmúlni —szil­veszter estjén. Az emberek előbb utóbb tudomásul ven­nék, hogy a televízió is ad szórakoztatást újévet köszön­tőn, az ó-t búcsúztatón — de nem akarja magára vál­lalni az élő és egymás mel­lett vigadó emberek helyett e búcsúztatás vidám benső- ségességének minden iáét és gondolatát. Magyarán: mintha, étgé­piesítené a szilveszter han­gulatának megteremtéséért folytatott gigászi és a teljes sikert soha el nem érő küz­delmében, legbensőbb bará­tunk: a televízió. tíyurkó Gén Fekete Sándor : A tisztelet, tiszteletet követel! is rávilágítanak, amit szint­úgy szóvá kell tennünk. Kémek, követelnek, pe­relnek az emberek. Sokszor joggal, kevesebbszer anélkül. Ám — ahogyan egyik helyen Bartos Imre népfront-titkár kifejtette! — még a legala­posabban megindokolt pana­szok is csupán féligazságok, mert csak a növekvő igény áll mögöttük, s megvalósítá­sukhoz nincs „aranyfedezet.” Igazán építő, igazán hasznos az a kritika, amely megszü­letése pillanatában számol a realitásokkal, a megvalósítás lehetőségeivel, a kisebb vagy nagyobb közösség, testület anyagi erejével. A hatvani, nagykökényesi, boldogi. be­redt tanacs vezetői éppen úgy tudják, mi kellene még e helységekbe, hogy kultu­ráltabb legyen a városkép, kedvezőbb legyen a polgárok életkörülménye, mint azok, akik sok esetben megalapo­zatlan követelésekkel bom­bázzák a hivatalokat, vagy úton-útfélen harsogják meg­váltó nézeteiket. Utóbbiak fő tulajdona azonban leginkább az olcsó demagógia, mintsem a közösségben élő, közösség­ben gondolkodó ember lelki­ismeretének szava. Szép és hasznos munka lenne, ha ta­nácstagjaink olykor e nézet­nek is szentelnének idejük­ből, s próbálnák felvenni a harcot a mindinkább elural­kodó felelőtlen követelőzés­sel, az őket is súlytó tiszte­letlenséggel. DOKK DOLOG, persw ezekből most olyan következ­tetést levonni, hogy az egész­séges kritikai hang, a job­bító türelmetlenség ellen va gyünk. Nem! Mi az ellen va gyünk, ami a demokratizmus» megcsúfolja, ami a kritika helyébe a kritikátlan, őnfcri- tikátlan fecsegést ülteti, ami megrontja vezetők és veze­tettek hasznos, stílusos pár­beszédét, ami megtagadja szocializmusunk alapigazsá­gát, a kölcsönös felelősség és egymásrautaltság elvét. Mi ebben hiszünk, csakis et­től várhatunk előrelépés! egyén, társadalom életében, & erre igyekszünk mozgósí­tani e percben is, megalku­vás, visszatáncolás, minden­féle engedmények nélkül, Sfoldvay Győré AHOGYAN év vége felé lenni szoisott, Hatvanban és környékén is rendre megtar­tották beszámolójukat a kör­zeti tanácstagok. Miként dr. Zölei Dávid osztályvezető összegezéséből kitűnik, közel kétezer választópolgár vett részt a lezajlott huszonhá­rom találkozón, falugyűlésen. S az esetek túlnyomó több­ségében konstruktiv vitaszel­lem, egészséges türelmetlen­ség jellemezte a hozzászólá­sokat, interpellációkat, ame­lyeknek lehetőségével bőven éltek a különböző lakókörze­tek polgárai. Miért tüzeltek és aggodal­maskodtak a legtöbben? Mi­lyen problémák megoldását remélik az elkövetkező esz­tendőktől a hatvani választó­polgárok? Nehéz sorbavenni a gondokat, de néhány jel­lemző példát kiragadunk kö­zülük. A Bajcsy Zsilinszky utcai iskolában megtartott tanácstagi beszámoló után Kovács Andrástól, Hatvani Györgytől, Vass Istvánnétól, Péter Lászlónétól például azt kérték a jelenlevők, hogy karolják fel a szűkös, idejét műit újhatvani posta ügyét, s próbálják elérni egy új hi­vatal megépítését. Fehér Ist­vántól, Malatinszky László­tól, Kovács Kálmántól, akik a Liszt Ferenc kultúrotthon­ban találkoztak választóik­kal, autóbusz-megállók sűrí­tését, a Bercsényi utcai csa­padékvíz elvezetését, járdák és utak kiépítését kérték számon a választópolgárok. Több olyan kifogás is fel­merült ezeken a találkozó­kon, amikor felében-harma- daban már megoldott gondo­kat tettek ismét panasz tár­gyává a felszólalók, joggal marasztalva el a tanácsappa­rátus egy-egy osztályát A műszaki osztály kiméretett és kiásatott példának okáért egy belvíz-elvezetó csatornát, anélkül, hogy szintezte vol­na. Így bekövetkezett, hogy más területekről is a kritikus helyre futott össze a víz, ahe­lyett, hogy az árok elvezette volna az ott lévőt Másik pol­gár néhány hónap leforgása alatt három különböző ház­szám táblát kapott mind­annyiszor ki- és bejelentke­zett a rendőrségen, s már je­lezték neki, hogy újabb, helytelen sorszámozás miatt vártiatja a negyediket NEM ÖRÖM az ilyesféle dolgokat hallani, de amikor kellő tisztelet, respektus kí­séri az előadott hibákat, tár­gyilagosan tudomásul veszi őket a tanácstag, s legjobb lelkiismerete szerint továb­bítja. a címzettnek, az illeté­kes tanácsi osztálynak vagy intézménynek, orvoslás re­ményében. Ezt tették a hu­szonhárom gyűlésen jelen volt körzeti tanácstagok is. s a választópolgárok bízhatnak abban, hogy jogos panaszuk, észrevételük mielőbb • meg­oldódik. Volt azonban a tanácstagi beszámolónak olyan kísérő jelensége is, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül, ami ellen tiltakoznunk kell! Oly­kor és ismétlődően: durva, tiszteletlen hangot ütöttek meg a felszólalók, elfeledkez­ve a parlamentárizmusnak ama íratlan szabályáról, amely a kölcsönös jómodort, az egymásnak kijáró megbe­csülést teszi a különböző vi­táit, párbeszédek alapjává. A tisztelet tiszteletet kö­vetel! — Valahogyan így fo­galmazhatjuk meg ezt a kí­vánságot, azt az igényt, ami­nek jellemeznie kell minden olyan öszejövetelt, minden olyan találkozást, ahol közös dolgainkról felnőtt ember­ként szót váltunk egymással. Vagyis: ahogyan a tanácsi hivatalokban kulturált han­gon tárgyalnak a betérő pol­gárokkal, s ahogyan tiszte­letben tartják a választók jo­gait, követeléseit, épp olyan formában kell a gondoknak, panaszoknak hangot adni. éppen olyan tiszteletet kell tanúsítani választott testü­letével szemben a város, a község minden rendű-rangú polgárának, önmagát becsü­li alá, önnön értékét csök­kenti, aki csak útszéli han­ge« tud kritizálni, követel­ni, akár vasúti aluljárót hiá­nyol, akár csak azért perel a tanácsvezetőkkel, mert szom­szédja az ő háza elé hordja a salakot, szemetet, vagy a kiégett utcasarki lámpát nem pótolta még az áramszol­gáltató vállalat De ugyanezek a problémák a tanáccsal szemben elfog­lalt alapállás helytelenségére Az ifjúmunkás tanács jaraslatai a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére A KISZ központi bizottsága mellett , működő ifjúmunkás tanács * szükségesnek tartja, hogy az állami erőből felépü­lő lakások elosztásánál az arra leginkább rászoruló fia­tal családok — elsősorban fi­zikai dolgozók — arányuk­nak, valamint a társadalmi életben és a gazdasági terme^ lő munkában betöltött szere­püknek megfelelően részesül­jenek. A tanacs Indítványoz­za, hogy a lakások elosztását végző bizottságok munkájá­ban: minden esetben vegyen részt a Magyar Kommunista Ifjtisági Szövetség illetékes szervezetének képviselője. A 4973. január szerda tanácsi lakások az igények­nek természetesen csupán egy részét tudják kielégíteni, ezért az ifjúmunkás tanács javasolja a szervezett ma­gánlakás-építés feltételeinek módosítását , Az építkezés kezdőösszegé- nék. illetve az első évek anyagi terheinek csökentése érdekében javasolják, hogy hozzanak létra, külön tanácsi alapot az e célra felhasznál­ható építési területek élőhöz- müvesítésének költségeire. A lelek előkészítési munkála­tok segítségére is kaphassa­nak váltatott támogatást a dolgozók Az ifjúmunkás tanács in­dítványozza. hogy a 30 esz tendőt még be nem töltött lakásszi Vetkezeti tagok az első évekre kapjanak mérsé­kelt kölesönlörlesztúsi ked- , pezménzi. _____ A dömsödi egy hónap Pe­tőfi életének egyik legfon­tosabb, s egyszersmint leg­rejtélyesebb időszaka. A Duna menti kis faluban nem estek meg vele látványos kalandok, szinte még emlí- tésreméltó esemény sem tör­tént körötte, s szemtanúk szerint „igen elvonultan. munkálkodva” élt. A költő Dömsödön nemcsak írt. ha­nem elmélyült tanulmányo­kat is folytatott. E tanulmá­nyok fő tárgya a nagy fran­cia forradalom története le­hetett, amelyet egyebek közt Cabet köteteiből ismert meg. Épp két évvel később meg­jelent forradalmi naplójában Petőfi ilyen szavakkal fog­lalta össze a francia törté­nelem világra szóló esetné nyelnek reá gyakorolt hátú sát. „Evek óta csaknem kire- kesztölegcs olvasmányom, reggeli és esli imádságom, mindennapi kényét?*» a francia forradalom története, a világnak ez új evangéliu­ma, melyben az emberiség második megváltója, a sza­badság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szí­vembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevened­tek, és az élethez jutottak­nak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek, ben­nem!” Természetesen nem szabad egyszerűsítenünk a dolgokat. Petőfi nem attól lett forra­dalmár, hogy egy vagy akár két hónapon át olvasgatta az 1789-es (és az 1830-as) fran­cia forradalom históriáját. Lázadó alkata, hányatott, nélkülözésekkel teli sorsa, igazságkereső természete törhetetlen jelleme, s persze Magyarország akkori álla­pota, nemzeti elesetlsége társadalmi elmaradottsága — mindez együtt ellenállha­tatlanul ragadta a forradal­mi esamék befogadására, Égy aok éves érzelmi és eszmei folyamat betetőzéseként lett a világ „új evangéliumának” hirdetője. E betetőzés azonban elég­gé pontosan meghatározha­tván ezen a tavaszon, 1846 májusában következett be. Dömsödi elvonultságából ba­rátjához és lakótársához, Várady Antal ügyvédhez írt verses levele a bizonyság rá: ... hinni kezdem, hogy dicső napoknak Érjük maholnap fényes hajnalát, Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejőket, S végigmennydörgik a föld kerekén: „Legyünk rabokból ismét emberek!” Tettvágytől égve sietett vissza Pestre, hogy a forra­dalmi szellemű irodalmi mozgalmat, a Tizek Társasá­gát tovább szervezze. Július elsejével, a második' félév megindulásával kellett volna megkezdődni a tervezett „sztrájknak”, amikor is a társaság tagjai kivonultak volna a lapokból. De a Pesti füzetek megje­lenésére nem kerülhetett sor. A helytartótanács urai épp eleget tudtak Petőfiék- ről ahhoz, hogy lapjukat ne engedélyezhessék. Ilymódon a sztrájk is. a lapalapítási terv is megbukott. A vállalkozás mégsem vott hiábavaló. Igazolta az új irodalom úttörőinek kezde­ményező szellemét és me­részségét, s még inkább nő velte az irántuk megmutat kozó érdeklődést. A költő is tudomásul vett te a vereséget. De nem éréi« vén jói magát Pesten, elhat tározta, hogy ellátogat Er­délybe. ahol épp országgyű­lésre készülődtek. A törő- kök kiűzése utáni étrendé zés során a Habsburgé nem csatolták vissza Erdélf Magyarországhoz, hanem k* lön kormányozták. A formkorban a magyar messég körében egyre á’ lánosabbá vált az Érdél) “ való újraegyesülés, az u kívánsága. Igen valószí- hogy Petőfit is az „erd<", kérdés” körüli politikai ^ galmak vonzották keletreza Utazása azonban mégzó politikai eseményeivel hoPz fontos változást életében.'1:'- 3C Petőfi ugyanis 1846 sso temberében találkc Szendrey Júliával. Egy „ napon át írta hasa relmes verseit: harminc®11 alatt pontosan tizenötőtr?,1 leány apja, Szendrey lg?® Károlyi Lajos gróf bírta? nak kezelője. A képlet kí-ő tetiesen hasonlít a gödí>? szerelmére, amely egy i?e cégi jószágkormányzó leér1" iránt lángolt fel... „De ha még szeretsz .. Szendrey Julia bátrabb volt, mint Mednyánszky Berta. „Jó parti várt reá.” egy gazdag, de üresfejű szolgabíró oldalán, ám ő — masa is regényes és álmodo­zó lélek — szívesen viszonoz­ta a költő érzelmeit. Akik ezt nem hiszik, első­sorban azzal érvelnek, hogy Petőfi — mint férfi — nem volt vonzó jelenség. Már­_ r It. csak azért is Itt az idgz hogy szemügyre vegyük W felnőtt költőt. Teleki Sí" dór, aki önmagát „vad grt‘ , nak” nevezte, s épp ezidőtá lett a költőnek egyetle arisztokrata barátja, megli hetősen pontos képet feste, róla: (Foli/tutjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents