Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

Kétharmad rögzített — egyharmad ellenőrzött Vietnami fiatalokkal a „nagy hír" után f A KÖZPONTI Bizottság ' novemberi állásfoglalása, az ismert hatásági áremelések­ről döntve, egyszersmind ki­mondta, hogy az „alapvető élelmiszerek árait az öt­éves terv hátralevő része­ljen maximálisan stabilizál­ni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasz­tási cikkek hatóságilag rög­zített árai '•nem változhat­nak. A szabad áras cikkek körét nem lehet bővíteni”. Érdemes elidőzni a jelző­nél, amely az élelmiszerek, fogyasztási cikkek meghatá­rozott csoportját alapvető­nek minősíti, amiből érte­lemszerűen következik az, hogy e termékek másik cso­portja nem tekinthető alap­vetőnek, következésképp, termelői, értékesítői febu húzhatók a szabad árkiala- kí’ás jogával. Aligha szorul bizonyításra, mekkora je­lentőségű a határvonal, amely ezt a kétféle minősí­tést elválasztja. S a különb­ség nemcsak fogyasztói, de tej1 melói nézőpontból is rop­pant hatású, hiszen ebből következik, hogy az egyik vállalat-szövetkezet emelhe­ti az árat — s ezzel: bevé­teleit, tehát a részesedési alapot is — a másak pedig a hatósági ár egyértelműéin határolt mozgásterébe» kénytelen gazdalkoam. Gondoljuk meg — végle­ges példázatként —, vajon úgy huszonöt esztendeje^ amikor előbb a sárgaborsó- leves, majJ a lódenkabái fémjelezte azokat a bizo­nyos primer-szükségleteket, miként vélekedett volna ama képzeletbeli népszavazás ar­ról, ha ide csoportosítják mondjuk a hűtőszekrényt, vagy a mosógépet. Ha vi­szont — naprakészein —az idei, úgynevezett ellátottsági szintét vizsgáljuk, kitűnik, hogy az alapvető fogyasztá­si cikkek határvonala szük­ségképp eltolódott, termé­szetes«! a magasabb igé­nyek irányába, hiszen 1973- ban — a terv előirányzatai szerint — immár ezer la­kosra 169 mosógép, 171 hü- tos'íekrány, 133 porszívó, és 212 tévékészülék jut; aligha kéíséges tehát, hogy e ter­mékek zöme, a tartós fo­gyasztási «sikkek túlnyomó többsége is az „alapvető ’ kategóriába tartozik — a mai életvitel, a kialakult szokások, körülmények nél­külözhetetlen fogyasztási ele­mei. EBBŐL. logikusan követ­kezik, hogy nincs — nem is lehet — olyan cikkhsta, amely egyértelműen és tar­tusán rögzíthetné, mit so­roljunk az egyik es mit a másik termékcsoportba, mi tekinthető alapvetőnek és mi nem. Hozzávetőleges kör­vonalakat azonban mégis ábrázolhat erről, ha az úgy­nevezett árformák statiszti­kai rajzolatára vetünk egy pillantást. Noe, mint isme­retes, a gazdaságirányítás módosítása óta többféle ár funkcionál egymással pár­huzamosan: a Központi Bi­zottság novemberi állásfog­lalása is hangsúlyozta; „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált, és a szabad árak rendszere alap­vetően betölti rendelteté­sét”. Anélkül, hogy ehelyütt ezt a rendeltetési vizsgál­nánk. csupán a bevezetőben említett határvonal hozzá­vetőleges megvonásához, ér­demes az árak e rétegezett rendszerét közelebbről is szemügyre vennünk. A kép, amely a tények nyomán elénk rajzolódik, el­ső látásra meghökkentő es elientmondani látszik a kü.- napi tapasztalásnak. Kitű­nik ugyanis, hogy a rögzí­tett ár az altalános, a ter­mészetes, az abszolút több­ség, és a szabadon mozgó ár arányaiban sokkal ki­sebb, tehát számszerűleg másodlagos. íme a tények: fogyasztói árrendszerünk­ben — 1971. tehát teljes évi adatok szerint —, az árak 18 százaléka rögzített, 28 százaléka maximált, 31 szá­zaléka hatósági korlátok között mozog —s ha ezt a három számot összeadjuk, 67 százalékot kapunk; a fennmaradó egyharmad, a 33 százalék tartozik a sza­bad árformáiba. A 67 szá­zalék azonban még némi háttérindoklásra szarul; a belső elhatamiás, ama há­rom szám közötti különbség ugyanis az utóbbi években már nagymértékben elmo­sódott. Az úgynevezett „ma­ximált”, illetve a „hatósági korlátok között mozgó” ár lényegében hatósági rögzí­tett árrá alakult, a mozgás, a — szakszerűbben — „tói”- ig változás lehetőségeit már jobbára kimerítették, az ár tehát általában az „ig” ha­tárig érkezett. Következés­képp; az összkép egyértel­műen azt mutatja, hogy — amint a Központi Bizottság állásfoglalása előirányozta: — a negyedik ötéves terv hátralevő időszakában az arak kétharmada hatosagi­Miért nem differenciálva ? „Tisztelt Szerkesztőség* Lapjukban is igen gyak­ran olvastam az elmúlt evekben a differenciáit bé­rezés jelentőségéről, * ugyancsak sokszor hallat­tam — rádióban, televi- a iában — országos vehe­tőinktől is, hogy miért van szükség az anyagi ja­vak differenciált elosztá­sára. Éppen ezért nem ér­iem, hogy az 1973. már­cius 1-óvel luitalyba lepő országos bérintézkedesekm miért differenciálás nél­kül hajtják végre? Ez szerintem igen erősen el­lentmond azoknak, akik annyira hajtották eddig a differenciálást. Mert «8­e l is, akkor melyik jobb: differenciálnak, vagy ha nem? Tisztelettel: G. P. Gyöngyös, Mátraalji Szénbányák Vállalat,” November 14—15. óta napi téma üzemeinkben, vállalatainknál a közpon­ti bérrendezés, amelynek valóban nemcsak a mér­téke okozott meglepetést, hanem elosztásának mód­szere is. Különösen a tönsgarda- tagok — bizonyára levél­írónk is közéjük tartozik — hiányolják a differen­ciálást, mondván: három- négyéves esztergályos, vil­lanyszerelő, marós még­sem érdemel annyit, mint süti húsz éve műveli szak­máját. Arról nem is be­mátne, hóm «s egyfk jhér rom-négy, a másik pedig már húsz éve dolgozik a vállalatnál. E különbsége­ket — hangsúlyozzak — mindenképpen figyelembe teli venni a pénz elosztá­sakor. Sok igazság van véle­ményükben, mégis azt kell mondanunk, hogy levélíró­ink és a differenciálás többi hiányolói sem ér­tették meg kellően pár­tunk Központi Bizottsá­gának a béremeléssel kap­csolatos határozatait s szándékát, amelyből pedig világosan kiderül: a port, a kormány nem egy-egy üzemnek, nem egy-egy iparág dolgozóinak, ha­nem a munkásosztály dön­tő többségének kívánja növelni jövedelmét. Na nem is egyforma mérték­ben, de nem is nagy meg­különböztetésekkel. A központi bérrendezés­nek tehát nemcsak az ° célja, hogy feloldja a vál­lalatoknál keletkezett bér- feszültségeket, h..nem el­sősorban az, hogy 1 300 000 munkásember élete áItalé­ban szebb, könnyebb, gaz­dagabb legyen. A megkülönböztetett anyagi, erkölcsi megbe­csülésre, a törzsgárdatagok hűségének jutalmazására a vállalati bérfejlesztések biztosítanak lehetőségeket és forintokat is... —- ícoöft — «JM- . ■ lag rögzített lesz, egyhar- madában pedig — a koráb­binál szigorúbb ellenőrzés, előzetes bejelentési kötele­zettség közepette -— módo­sulhatnak az áruk. EZ UTÓBBIRA, a szigo­rúbb, hatékonyabb ellenőr­zésre nem csekély szükség is lesz ahhoz, hogy a Köz­ponti Bizottság állásfoglalá­sában jelzett viszonylagos árstabilitás valóra váijék. A vállalati, szövetkezeti beve- telnövelő törekvések sorá­ban kétségkívül ezután is lényeges szerepet tölt be az ár. Önmagában persze ez a törekvés még nem minősít­hető. Ha ugyanis az árnöve­lés mögött a hiányok fölszá­molása, a korszerűség növe­lése, jobb, hasznosabb új cikkek forgalomba hozatala áll, akkor a társadalmi elő­nyök és hátrányok egyen­súlyba kerülhetnek. Számol­ni kell azonban a vállalati csoportérdeknek azzal a nyomásával is, hogy a ré­szesedési alap gyarapításá­nak alighanem legegysze­rűbb módja az árak emelé­se. S hogy itt valóban erő­síteni, szélesíteni kell a tár­sadalmi méretű ellenőrzést, azt a Gazdaságkutató Inté­zet egy figyelemre méltó vizsgálati megállapításával szemléltethetjük. Az intézet — kérdőíves felméréssel — elemezte a vállalatok 1973. évi szándékait, és kitűnt: bár az árnövelési törekvé­sek a korábbi évekhez ké­pest valamelyest mérséklőd­tek, ilyen törekvések van­nak, másrészt: árcsökkentés­sel a vállalatoknak csupán torodékazáza léka számok AZ ALAPVETŐ cikkek viszonylag«» árstabilitását természetesen egész sor köz­ponti intézkedés garantálja, mindenekelőtt az, hogy az állami költségvetésből 1973- ban ts nagy összegeket fo­lyósítanak ártámogatásra, elsősorban a tőkés infláció hozzánk is atezűrödé hatá­sainak ellensúlyozására. (Az árkiegészítés — folyó áron — 7,6 százalékkal emelke­dik 1972-höz képest.) Társa­dalmi érdek, hogy mindezt kiegészítsék a valla^u ti-szö­vetkeze ti áremeléseket el­lensúlyozó, visszaszorító es ellenőrző intézkedések! T. A. Holtai András, a tv kül­politikai kommentátora hosz. szú hónapokon és éveken keresztül mosolytalanul értékelte a vietnami hely­zettel kapcsolatos újabb és újabb híreket. Szerdán este ő maga beszélt a mosolyról, a felszabadult légkör még felszabadultabb lélegzetvé­teléről, amely lélegzetvétel a jó hír hangjait képezte ... Higgyék el, egy újságíró szá­mára a legszebb feladat, ha valami jót — valami „végre jót” — kommentálhat. Magam részéről a hírt a tv-ből hallottam, s biztos vagyok tenne, hogy ezt ugyanúgy fogadta mindenki idehaza is — és a világ min­den táján. Elégtétel? Igen, az is a mienk. De — első­sorban a vietnamiaké. Csü­törtök délben az egri főis­kolán tanuló vietnami diá­kokkal beszélgettünk. Ügy nőttek fel, hogy körülöttük dúlt. a háború. De ők mór azzal a céllal érkeztek ha­zánkba, hogy ismereteiket gyarapítva, a háború utáni építőmimka felkészült mun­kásai legyenek. — A rádióból hallottuk a hijrt — mondja Trinh Ngoc Don, aki a Pista nevet kap­ta a főiskolán. — A hir hal­latára eszembe jutottak az elmúlt évek szenvedései; bombázások, a pusztulás, és népéin nagy hite, nagy ereje. Győztünk a franciák ellen, s most győztünk az amerikai­ak ellen. Az igazságtalanság ellen Hatéves korom óta mindig csak a háború, a há­ború ,,, — A bátyám és az egyik öcsém katona — mondja Marika, ázaz: Dinh Thi Ai Lien. — Közel lakunk a dél-vietnami határhoz. Tu­dom, hogy több amerikai gépet lelőttek ők is. Édes­apám egy kórházban dolgo­zott. Amikor támadás érte a kórházai, ő is megsebesült. — Bátyám katona 1962 óta — mondja May Van Tuyet. — Azóta csak egyszer talál­koztam vele... A hírek szerint a béke ha­A te mai eleszi termelőszö­vetkezet — amely négy köz­ség mezőgazdasági dolgozott tömöríti — az elmúlt esz­tendőben komoly gondokkal, problémákkal küszködött. marosan elérhető valósig lesz. — Nehéz mit mondani er­re. Egy azonban biztos: a tűzszüneti megállapodás nem - csak a vietnami nép győzel­me, hanem a szocialista or­szágoké, az egész haladó em­beriségé is. Beszéltek a feladatokról is. Az építésről, ahol na­gyon sok munka vár a né­hány év múlva pedagógus­sá érő fiatalokra is. Három nagy eseményről beszélnek: — Február 3-án lesz a holdújév, kezdődik a sike­res új esztendő. Itt van a tűzszünet, ez aztán az ün­nep. Es rövidesen — hiszen • diákok — tál leszünk a vizs­gákon., .! — mondják meg­elégedetten. (kátai) A múlt évi zárszámadás mintegy másfél milliós alap. hiányt mutatott ki a gazda­ságban. Az 1972-es év fel­adata tehát a gazdálkodás megszilárdítása, az eredmé­nyek fokozása volt. Nem véletlen tehát, hogy a termelőszövetkezet párt- a lapszer vezetőnek a napok­ban megtartott taggyűlésén a legtöbb szó az alapszervezet gazdaságpolitikai tevékeny­ségéről esett. Arról, hogy a kommunisták milyen mód­szerekkel és milyen haté­konysággal segítettek a gaz­dálkodást rendbe tenni, a hibákat kiküszöbölni, jobb eredményeket elérni. A pártvezetőeeg beszámo­lója jól tükrözte ezt a munkát. Sipos Karoly párt­titkár kifejtette, hogy a szanálási eljárás lefolytatá­sa után a kommunisták kol­lektiven megtárgyalták a feladatokat, javaslatokat tettek a hiányosságok fel­számolására. a későbbiekben pedig mozgósítottak a mun­kára. A szövetkezetben a csúcsmunkák előtt minden esetten megtárgyalták, ho­gyan lássanak a feladatok végrehajtásához. A kommu­nisták javaslata alapján ke­rült sor a szövetkezeti veze­tés megerősítésére, főmező­gazdász, főkönyvelő és veze­tő erdész alkalmazására. A pártvezetőség többször fog­lalkozott a szövetkezetek ká­derhelyzetével, szervezési kérdésekkel, a munkaerő- helyzettel, s javaslatokat adott ennek alapján a közös gazdaság vezetőinek. Ä munka során azonban ügyel­tek a-ra is. hogy ne sértsék meg a gazdasági vezetés ön­állóságát. A jövőre nézve a kommu­nisták javasolták, hogy a szövetkezet vezetői fordítsá- nak nagyobb gondot a szo­cialista munkaversenyre, az ösztönzőbb bérezés kialakí­tására, a szarvasmarha- program megvalósításain és a szövetkezeti gépállomány korszerűsítésére, tejleszté- Ik* L) Evek lapozhatok vissza... A Péter-brigád naplója Az első látásra semmi kü­lönös nincs rajta. Éppen olyan, mint a tucatokhoz tar­tozó többi brigádnapló. A piros kötésre nyomott ara­nyozott betűk itt-ott már meg­koptak, s az oldalak szélét is megviselte a gyakori lapoz­gatás, hajtogatás. Kívülről olyan, mint a töb­bi napló. Am, amit a kemény fedő­lapok takarnak, a nehéz bá­nyászkézzel rótt sorok, az egyszerű mondatokkal fogal­mazott beszámolók, mind- mind valamivel többet mon­danak a tucatnál. Évek la­pozhatok vissza így, a közös munkával eltöltött óvek A Péter-brigád évei..., □ □ □ Ti évvel ezelőtt, 1963 elején választották meg brigúdveze- tőnek a munkatársai Péter Józsefet, az Özdvidéki Szén­bányák Vállalat egercsehi ak­naüzemének elővájárát. Ez volt az első nagy esemény, amit bejegyeztek a naptóba, mindjárt a fedőlap utáni ol­dalra. A színes rajz alatt ott áll azóta is az alapítók név­sora: Péter József, Révész Zoltán, Vincze Bertalan, Pé­ter György, Bényei Mihály, Boldizsár Lajos... Hatan, a legjobb bányászok közül. S az első feljegyzést követ­te a többi: a közös munka­felajánlás, a vállalati társa­dalmi tevékenység, a brigád terve a művelődésre, egymás támogatására, a helyi ovodn patronál ására. Majd egy újabb díszes oldal követke­zik az örömhírrel — 1964-ben elnyexték * szocialista ru­mét. .. Aztán egyszer a bronz,-. kétszer az ezüst-, majd öt évvel a megalakulás után az aranykoszorús cím tulajdonosai lettek! Ahogy telt az idő, úgy sza­porodtak a teleírt oldalak- Szinte minden velük történt esemény a naplóba került. Hogy más munkahelyre < ke­rült Révész Zoltán; hogy tag­ja lett a brigádnak Boldizsár Árpád, Vincze Bálint, Dorlcó Ágoston és Boros Gusztáv; hogy évente meglátogatták Darbai Ferencet, a többszö­rös sztahanovista bányászt; hogy 1971-ben 112,5 száza­lékra teljesítették a tervü­ket, s az üzem legjobbjai let­tek. .. Mi kellett mindehhez? — Egyetértés, egymás meg­becsülése és támogatása mind a föld alatt, a kétszázötven méteres mélységben, mind pedig pihenőben, a csehi la­kótelepen — összegezte véle­ményét a brigádvezető. Az egyetértésben, a közös tettekben nem volt' hiány. Többen mondták, mindez szép, ám hogy lesz tovább? A Péter-brigád megmutatta: tavaly a vállalt 350 méteres vágatfeltárás helyett több mint 394 métert haladtak elő­re, s így a tervüket 113,3 szá­zalékra teljesítették. Ez na­ponta 170 mázsa szén kifej­tését jelentette... Ekkor már bennük is fel­vetődött: van-e még előre, bírják-e még tovább az élen? Megtorpantak egv pillanatra hiszen mindenki a brigád- mozgalom ellaposoiJasárol be­szélt, s új formákat, tartal- mot. sürgetett. _________ — ügy- érezzük, . tudunk még újat adni — vélekedett a brigád álláspontjáról Péter József. — Lehet, hogy eltart egy ideig a brigádmozgalom útkeresése, mert szükség is van rá. Mi magunk is igyek­szünk az újabb ösvényt kita­posni. Mindenben részt ve­szünk, vetélkedünk, társadal­mi munkát vállalunk, kölcsö­nös üzemlátogatást szerve­zünk. A tapasztalatcsere, a jó eredmények átvétele a leg­fontosabb most számunkra, mert tálán ez lehet az új ös­vény egyik ága... □ □ □ A napló utolsó lapjuin .már formálódnak az idei tervek, elképzelések. A Péter-brigád előrelépésének apró kilomé­terkövei. De nem szólhat mindenről a krónika, mert írói egysze­rű, szerény emberek. Álljon hát Itt kiegészítésül mindaz, amit nem örökítettek meg a lapok. Ezek Gergely Béla üzemi munkaversenyfeielös szavai: — 54 ' szocialista brigád dolgozik az üzemben. Több­ségük tízéves múltra tekint vissza, s tapasztalatok so­kaságával indulnak a föld alá. a főiekbe, a munkába. Minden fél évben értékeljük a teljesítményüket, szorgal­mukat, vállalásaik végrehaj­tását. Mondhatom, nem köny- nyű feladat, mert olyan mint a Péter-brigád, nem egy van. De mindnek ilyennek kelle­ne lennie.^. |issttuasi A taggyűlésekről jelentjük Tarnaleleszen előtérbe került a gazdaságpolitikai munka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents