Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-24 / 19. szám
Fiatal művészek Petőfiről kjjP* V -»»• A festőt Birkás Ákosnak tiívják, 31 éves, Kutas László a szobrász neve, és 36 éves. Mindkét művészt több alkotásra ihlette Petőfi, illetve Petőfi művészete. Mi volt az elindítója, hogy elkezdték a márciusi forradalom vezérével, a János vitéz költőjével foglalkozni, mikor kezdtek érdeklődni iránta? Birkás: „Petőfit felnőttként újraolvasva szerettem és értettem meg. Alakja megragadott, s mint sokakat először, engem is a megszokott Petőfi képe kísértett, kezében •karddal, lobogó hajjal a csatatér hőseként. Aztán kivettem a kezéből a kardot, * megpróbáltam lehámozni róla azt a patetikus jelmezt, amit utódai ráruháztak.” Kutas: „Valahol olvastam, hogy Petőfi, miközben verseit írta, néha fel-fel ugrott, s öles léptekkel járkált A magaménak éreztem ezt a mozgást, mintha én magam is így tennék. Az első gondolatomat ólomba öntöttem: ebben a figurában a kama- szos, versírás közben fel-fel- pattanó költőt mintáztam meg.” A két művész ábrázolásai igen különbözőek. Birkás festményén például egy szinte már giccsesen magyarko- dón feldíszített asztal felett függ a Barabás festette romantikusan idealizált Petőfi, arc nélkül, 8 fölötte hivalkodó kiírás hirdeti: Éljen Petőfi! Ennél élesebben nehezen lehetne bírálni a nacionalista kispolgárság ömlengését az általuk szinte egyáltalán nem is ismert, vagy nem helyesen ismert Petőfiről, Birkás: „A formális ünneplések ellen festettem ezt a képemet. Ezek szerintem megrontják a költő emlékét, elferdítik, meghamisítják az igazságot. Felmerülhetne itt az a gondolat, hogy én Petőfi ellen festettem ezt, hiszen akik maguk is úgy gondolkoznak róla, mintha egyik kezében mindig kard, a másikban mindig toll lett volna, nem érthetik meg, hogy ez a kép tulajdonképpen az ő helytelen elképzeléseik ellen szól. Azt, hogy szeretem, vállalom a legteljesebb mértékig Petőfit, mi sem mutatja jobban, mint ez az önarc- kép-Petőfi.” Ezen a képen önmagátfestette meg, Petőfi-szakállt és -bajuszt illesztve arcára, s a kép címe: Petőfi. Kutas szobra egy nyurga, hosszú lábú fiatalt ábrázol, aki kezében bottal rója a métereket. Mit jelent ez a bot? Kutas: „Ahogy írás közben felpattant az asztal mellől nem biztos, hogy lecsapta a tollat, vagy ha igen, kezében pipa volt. Ha nem munka közben járkált, vándorbotj^a volt az, amit magával vitt. Ezért adtam a kezébe ezt a botot, amely így a nyugtalan költőnek, a vándornak egyaránt társa. Petőfi a népből jött, hogy a népnek írjon. Ahhoz, hogy szülőhelyétől eljusson a Nemzeti Múzeum lépcsőjéig, nagyon hosszú utat kellett megtennie. Talán éppen oda igyekszik most is. S amiként ezt a hosszú utat kettősen kell értelmezni: egyrészt költői pályán, másrészt a lázadástól a forradalomig (amelyhez a benyomásokat valóban hosszú vándorlások során szerezte), éppúgy kettős értelmű a bot is: lehet hosszú pipaszár, de lehet vándorbot is.” A szobor szerkezetei» egyébként jó hatással van a vízszintes forma: ezzel ellensúlyozza a magasba nyúló figurát. Egy kicsit egyébként szokatlan, kamaszosan nyurga a költő is. Kutas: „Nem feledkeztem el arról sem, pedig erről sokan elfeledkeznek, hogy Petőfi bármilyen zseniálisat hozott is létre, halálakor is csak 26 éves volt. Ezért olyan kamaszosan nyurga, gyermekien kedves ez a figura. A fejforma nem vitatható, hiszen megmaradt róla egy hiteles fénykép. De én ebbe « fejformába többet akartam belesűríteni, mint amit a fénykép elárul róla. A fejtartásban dac és düh van, amely érzések az övéi, erre tanúk a versei, s az egész magatartása. Arcán a töprengés, a gondolkozás, s talán kicsit az ábrándozás A 9 hatvani Olympiáróf A francia és angol dráma- szerkesztés klasszikus elemeit oly zseniálisan ötvöző színpadi szerző, a húsz esztendeje Amerikában elhunyt Molnár Ferenc műve, az Olympia került közönség elé Hatvanban a „téli színházi esték” sorozatában. A mű megszólaltatója ezúttal is a Déryné Színház volt, amelynek művészei évtizedek óta áldozatos munkát végeznek e műfaj népszerűsítésében, értékeink csillogtatásában. Polgári író volt Molnár Ferenc, s a polgárságot szolgálta ki elsősorban műveivel. De mindezt oly szatírával, oly ironikusan tette, ami felér valamiféle társadalomkritikával, egy ? )tűnt világnak, szűk rétegek pedig feltétlenül jellemzője, kórbonctana. így van helye színpadainkon az Oiympiának is! Á fess magyar huszárkapitányba beleszeret a császár körül lebzselő Ettingen- dinasztia nagyi-eményű, szépséges hölgytagja. Házasságról persze szó sem lehet közöttük, hiszen származási problémákon kívül, tévesen, szélhámossággal is vádolják : ÜQ. Jaouar tLi Smé* érezhető. A fej megformálását egyébként külön is elvégzem. Most faragom kőből a portréját. Itt az előbb is leírt érzéseken kívül azt a csontos, kemény 26 éves férfit próbáltam megmintázni, akit a kor tett keménnyé, s akinek nem lehetett más választása, csak a forradalom. Pedig, ahol lehet, lágyságot is vittem bele, hiszen lírikus is volt.” Birkás: „Én a képeken nem foglalkoztam Petőfi alakjával, mert számomra ez e legkevésbé fontos. Mindegy, hogy pontosan milyen magas volt, hány kiló stb. A fontosak a gondolatok, az érzések, amelyekben élt, az a világ, amelyet létrehozott. Engem csak a Petőfi által alakított nemzeti tudat érdekel, s éppen ennek korszerű megközelítését tettem képeim tárgyává. E két hasonló gondolattá kép az alföldi táj szülöttének a rózsakoszorús ünneplése ellen szólva a költő tisztaságát, s ezáltal igazságát hívatott megmutatni.” A két említett képen Petőfi egy békés alföldi táj és egy gomolygó, sárgásán izzó füstfelhő fölött lebeg, rózsakoszorúval körülölelve, s közben dühödte» ordítva a maga igazát A sorozat utolsó tagja a legmeglepőbb: Sztnnyei Mer- se Pál Majálisa közepére Munkácsy Siraktmházának főalakja van ráfestve. A kettő együtt fotomontázsként hat. Mi a kép címe, s mi köze van ennek Petőfihez? Birkás: A címe: Petőfi „Majális és Siralomház”. A kép azért született meg, mert Petőfi művészi nagyságát leginkább abban látom, ahogy fölényes természetességgel egyesíti magában a modern irodalmat és a népi nemzeti közösségérzést. A Majálist a Siralomházzal. A két fiatal művész külön utakon közelít Petőfihez. Különbségük lényege az, hogy Kutas Petőfit látja szimbólumnak, míg Birkás a szimbólumokban látja Petőfit. Hasonlóságuk pedig abban van. hogy újat és igazat akarnak mondani. Chilcán Bálint Mit jelent két forint Húsz fillér? Nem sokat! — mondaná bárki hirtelenében. De hagyjuk a felszínességet, s nézzünk a dolgok mélyére. Két forint húsz fillér. Ennyivel emelték a napi étkezési normát az általános iskolai konyhákon, a felső tagozatosok számára. Ennyivel lehet megtoldani a napi étkezésre szánt összeget. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nemcsak az étkezési normát emelték az év elejétől, hanem a tej és tejtermékek árát is. így már valóban aktuális kérdés azt kutatni, hogy mit is jelent az a napi két forint húsz fillér többlet. Kerül-e több és jobb falat a diákok asztalára? a KOR IS SZÁMÍT Dr. Szilárd Károlyné, az Egri Alsófokú Oktatási Intézmények Gondnokságának munkatársa így összegezi a változások lényegét: — Eddig hét forint tíz fillérből kellett összehozni a tízórait, az ebédet és az uzsonnát. Egy forint harminc fillér jutott tízóraira és uzsonnára, s négy forint ötven fillér ebédre. Mielőtt a változást részletezném, hadd idézzem egy nagyon lényeges vonását. A rendelkezés megalkotói — nagyon helyesen — gondoltak a korkülönbségekre, arra. hogy egy hétéves apróságnál sokkal többet eszik egy tizen- négyéves diák. Ezért a kisebbek normáját hét forint tíz fillérről nyolc forint nyolcvanra emelték, a 11— 14 éves korú általános iskolások asztalára viszont kilenc forint harminc fillér értékű ennivaló jut naponta. — Áremelés is volt, jelent-e ez a többlet valóban pluszt ? — A konyhákon érdemes lenne megnézni, az élelmezésvezetőket kellene kérdezni. JAVUL A MINŐSÉG Mefogadva a tanácsot, az egri IV-es számú iskolába látogattunk, s Ráduly Lajosné élelmezésvezetőtől kértünk tájékoztatást. A választás sem véletlen, hiszen a IV-es számú iskola konyhája gondoskodik az l-es, a IX-es, a X-es és a Xl-es iskolák tanulóinak étkeztetéséről is. A központi konyhán készült ételeket szállítják a város különböző részeire. — Minden kezdet nehéz, bizonytalankodással jár. Fel kell mérni a lehetőségeket, s kalkulálni egyre-másra. Összeültünk a városi tanács művelődésügyi osztályának illetékeseivel, s abban állapodtunk meg, hogy elsősorban a minőség javítására törekszünk. Annál is inkább, mert a mennyiség ellen eddig sem volt kifogás, s az új, a differenciált norma gondol a korkülönbségre is. Megnyugtató, hogy az emelés, a többlet valóban pluszt jelent. Ezt leginkább a számok bizonyítják. Vegyünk egy múlt évi, s egy mostani adatot. November kilencedikén 1300 diák és nevelő számára főztünk. Akkor 3856 forintot költhettünk a napi kosztra. 1973. január kilencedikén 1334-en étkeztek nálunk. A költségekre ekkor már 11 372 forint jutott. Majd kétezer-ötszáz forinttal több, mint korábban! • — Nézzünk most a számok mögé! Hogyan oszlik meg ez a többlet? — Említettem, hogy javult a minőség, s azt is meg. valósítottuk, hogy alkalmanként még választékot is biztosítsunk, gondolva a különböző ízlésre. Eddig nyolc deka hús jutott egy étkezőre, most az adagot két dekával növeltük. A fél kockasajt helyett most már egész jut uzsonnára, még akkor is, ha emelkedett a sajt ára. A gyerekek örültek annak, hogy az ebéd mellé többször jut narancs. Az elmúlt héten kétszer is színesíthettük, árnyalhattuk az étrendet ezzel. Korábban a vajas kenyérhez fél deka vaj járt, ezt most másfél dekára emelhettük. — Mit ígér a jövő? — Nyugodtan mondhatom, hogy ennél is többet. Gotyár Gyula: Hősök regénye (5.) Kovács századost. A mama: mesterkedése sem tudja: megoldani a kényes szituá-; ciót, amibe a híres fürdőhe- ; lyen flörtölő víg özvegy,; Olympia kerül. Amikor pe- ! dig minden tisztázódik, mi; több: komoly előlépésre nyí- ; lik lehetősége Kovácsnak,; már neki nem kell a rangra ; éhes asszony. Ez a mű váza!; Három szerep, s három : szereplő fémjelzi a látott! produkciót. Nehéz dönteni,! melyik nyújtott többet. Les- í t.yán Katalin (Olympia) bir-! tokában van mindannak,! ami alkalmassá teheti a be-! lül hevülő, de érzelmeire! béklyót parancsoló, számító! fiatalasszony megformálásá-! ra. Fennkölt szépségben! pompázik, majd tud megtör-! ten porba omlani. Czéh I Gitta (Olympia anyja), je-1 les komikai erényekkel bír. I Vérbő, mégis mértéktartás-1 sál gombolyítja a cselek- J ményt. Harmaczy József J (Kovács kapitány), a drá-< mai háromszög további, a; másik oldalon álló tagja. Já- < téka érett, vonzó, akár sze-' relmesként, akár a rásütött • szélhámos címnek kell meg-! felelnie. Lavina László rendezése! olykor egyenetlen, akár né-! hány mellékfigura. Ám Sós-! tarics Zuzsa díszletei egysze- J rűségükben is hatásos kere-! tét nyújtanak az egészében I jóízű előadásnak. Hármain áttett az atarts*- — náL Voíjamsrifcíj, a partosán dandárparancsnok, Pávei Barborják, partizán százados, és a magyar vezérkari tiszt. Voljanszkij törte meg a csendet: — Harapnak valamit? — Én inkább egy korty pálinkát szívesebben elfogadok — mondta Pávei, és Voljanszkij egy üveg eredeti moszkvai vodkát tett az asztalra. Megkezdődött a beszélgetés. Amolyan ismerkedésféle. Voljanszkij elmondta, hogy a Brjanszki- erdő a szülőhazája, ott gye- rekeskedett, ott nőtt fel, és ott lett partizán, amikor hazáját hitszegően megtámadták a németek. Es? — kérdezte Vo4- janszkij és Barborják szinte egyszerre. — Az Egyesült Államoktól azt a választ kaptuk, hogy az oroszokhoz kell fordulnunk, így hát nincs más kiút, ezért vagyok én itt önöknél, — Erre igyunk1 Aztán megbeszélték a részleteket Pávei Barborják azt javasolta, hogy kis csoportjával szinte lépésről lépésre biztosítja a magyar fegyverszüneti küldöttség útját. Ö maga elébük megy a határon túlra, és onnan kíséri a delegációt a Tri Du- bi-ig. — Akkor n éves voltam? Pávei is bemutatkozott Arról beszélt, hogy a Javo- rina oldalában élt gyerekkorában, ahol bizony néma betűvetés a legfontosabb, hanem a krumplikapálás. — Mifelénk még bizony ma is fokhagymával kereszteket pingálnak az istállóajtóra, hogy megvédjék a marhát a rontás ellen. A magyar vezérkari tiszt nehezen kezdte a bemutatkozást. Bizalmatlan volt és óvatos. A családja régi föld- birtokos nemzetség. Amikor katonatiszt lett, 20 ezer pengő kauciót tett le az apja. A felesége hozománya 300 hold a Tiszaháton. Unja már a háborút, de fél az oroszoktól, ő bizony azt javasolta, hogy először az angolszászoknál puhatolódza- nak a békekötés, a fegyver— Vannak már jő embereink a frontkai.,nák között, akikkel már régóta barátkozunk. Például Bársony Máté tizedes, hogy csak egyet mondjak. Ha velem jönnek a tábornok urak, akkor nem kell semmitől sem tartaniuk. Voljanszkij azonnal intézkedett, hogy Barborják kis csapatát megfelelően felöltöztessék, ellássák. Magyar egyenruhát kaptak. Barborják századosi zubbonyt öltött. Egységes volt a fegyverzetük is, gyalogsági puska, bajonettel, gázálarc vászon tarisznyában, hátizsák és patkó alakúra tekert pokróc. Ha valaki látta a kis csapatot, könnyen azt hihette, hogy a hátországból érkező kis erővel áll szemben. A nyílt parancsuk is úgy szólt, hogy „különleges megbízatással” a hadosztály- törzshöz indulnak és kérik a közbeeső egységek parancs- flöküU Ö8WÍ .kämeaak Ennek igazolására csak egy kifejéző adatot. Január 19-ig közel ötezer forintot sikerült megtakarítani, pedig így is jobbat adtunk. Megvárjuk a hónap végét, akkor összegezzük a tapasztalatokat, s ehhez alkalmazkodva használjuk fel a többletforintokat. Ha a diákok nemcsak tartalmasabb, hanem több ételt is igényelnek, akkor ezt is megoldjuk. HETI ÉTLAP — IGÉNYEK SZERINT A kíváncsiság nagy kísértő, majd mindenkit rabul ejt. Ezért néztünk be a konyhára is, s kérdeztük a legilletékesebbet, a szakácsnőt. Báló Péterné így összegezi az első hetek tapasztalatait: — Azt hiszem, a diákok a választási lehetőségnek nagyon örülnek. Aki nem kedveli a mákos tésztát, ehet káposztásat. Izletesebb lett a rakott burgonya: egy gyerekre nem másfél, hanem két tojás jut. Tavasszal, nyáron több gyümölcsöt adunk majd. — Mi a mai ebéd? — Vágott borsóleves, kolbásszal, túrós tészta szalonnával, tejföllel. S még egy jó hír. Tolmácsolja az élelmezésvezető: — Eddig saját magam állítottam össze a heti étlapot. Ötleteket hiába kértem volna, hiszen az igényeknek határt szabott a szűkös forintkeret. Ezután havonként —kéthavonként meghívjuk a napközivezetőket, s velük együtt vitatjuk meg a tapasztalatokat, s olyan étlapot állítunk össze, amely figyelembe veszi az igényeket is, eleget tesz minden jogos kívánságnak. Azt kérdeztük, mit jelent két forint húsz fillér. A körséta, a tájékozódás igazolta: sokat. Pécsi tstváo gffcségére Barna Pál századosnak. — Magam sem kittem volna, hogy ilyen szépen festenek az új mundérban nevetett Vodjaaszkij és megveregette Barborják vállát, ami éppen azt is jelentette, hogy indulhatnak a rendkívüli feladat végrehajtására. A partizán dandár törzsénél pontosan kidolgozták az útvonalat. A magyar kormányküldöttség Losonc térségében lépi át a frontot és Bralce mellett halad északnál?, gondosan rejtve és biztosítva egészen Zólyomig. Ugyanezen az útvonalon megy elébük Pável Barbor- ják a különítménnyel. A találkozás igen katonás volt Füleknél. — Barna Pál százados jelentkezem. — Szóval, maga lenne az? — mondta, kérdezte hangjában a bizalmatlanság tónusával Dálnoki Miklós Béla. — Bátran magára bízhatom a kormány titkot, a kormány- delegáció tagjait? — Teljes egészében, vezérezredes úr. Dálnoki Miklós Béla intett a segédtisztének és kiadta az utasítást: a kiscsoportot helyezzék el a törzsnél. — Pihenjenek! — Arra semmi szükség, vezérezredes úr. Az idő sürget, nem halogathatjuk az indulást. Moszkvából azt az utasítást kaptuk, hogy még ma, szeptember 28-án átsegítsük önöket a fronton, hogy elindulhassanak a szövés íoxmostkL. ^ ____ * A füleki kastély tagas dolgozószobájának sarkában megmozdult valaki. Faraghó Gábor, a magyar csendőrség vezénylő tábornoka volt. Felállt és Barborjákhoz tépett. —- Még meg sem kötöttük a fegyverszünetet, még le sem ültünk a tárgyalóasztalhoz és Moszkva máris parancsol? Barborják nagyon határozottan válaszolt: — Ügy tudom, altábornagy úr, hogy nem Moszkva kéri a fegyverszünetet... A két tábornok összenézett és Dálnoki Miklós Béla ocsúdott fel először pillanatnyi zavarából. — Ügy látszik, Gábor, meg kell változtatnunk véleményünket a partizánokról, a tisztjeikről. Jól tájékozottak, talán többet tudnak a politikai helyzetről, mint mi, akik csak a katonai térképig látunk, A következő órák azzal teltek el, hogy a magyar kormánydelegáció gondosan felkészült az útra. Barbor- jáknak megnőtt a tekintélye azzal az egy mondattal és mindenben kikérték a véleményét. Faraghó Gábor még azt is megkérdezte, hogy vi- gyenek-e konzerveket az útra és hozzá tartósított kenyeret, amit a németek szállítanak a magyar hadsereg számára is, vagy gondoskodnak a teljes ellátásról.-— Nem kell aggódnia, tábornok úr, magyar konyhát biztosítunk végig, egész útjuk során. — Ez nagyon megnyugtató — mondta a csendőr tábornok, akinek még ezekben az órákban is a legfőbb gondja a saját kényelme volt. ÜBc lülai-jukil
