Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

KOSSUTH 5,3® Magnóval a világ körül. 9,00 Az ősemberről. U. 9.35 Zenekari muzsika. 10.05 Iskolarádió. ,11.03 Mindenki könyvtára. 11.33 Barokk operamuzsika. 12.80 Ki nyer ma? 12.35 Melódiákoktól. 3.4.00 Vita a korszer« mezőgazdaságról. 34.20 Beethoven: U. szimfónia. 15.10 Népdalok. 15.51 Kóruspódium. 10.05 Ankét a könyvkiadásról. It. 16.35 Az élő népdal. 16.45 Operettdalok. 17.05 Körmikrofon. 17.33 Muszorgszkij: Borisz Godunov. Negyfelvonásos opera. *2.30 Virágénekek. 22.45 Versek. 83.00 zenés játékok!»«. 0.10 Gc3uáldo*müvek. PETŐFI J.OS Két zongora szonáta. 9.03 Operettrészletek. 9.30 A 04. 05, 07 jelenti, 31.50 Jegyzet. ­12.00 Könnyűzenei Mrad«. 12.30 Kamarazene, 13.03 Pécsi stúdió, 13.20 Áriák. Kettőtől — hatig.« Zenés délutáiv. tS.lt Húszas stúdió, 19.10 Tánczene. jgjti Bernamy Sándw visszaemlékezései. 20.28 Mindenki könyvtár»?. 80.58 Nótacsokor. 31.50 Egy új lexikonról. 02.00 Kádlőhangversesyeksfl ezjt Kamarazene. BJi Gluck: Don Mn, Balett. I ifi* | t7.4S I3SLM i SS. 40 JfW* . '4MB , íttOO ■jeun 4 «ao '10.00 suo MAGYAK Moola-tk, Hírek. Nysával a Karakoemuba«; Lengyel útifilmsorozat, 1, Hollóházat ftujartfllSL Téka. Eső mess^ , (— ------—,—. T v-fcíradtv "* ’ Amerre a 'WÚWMlúH T' járnak. VTL Fal!: Pomoadúr. Op részletek. <18 teae íeUihd Tv-híradé» ^ t POZSONYI fii VBrös bar. TwfBro. Hit-parádé, és 21.10 Tv-hlradó. Fiele stein. NDK-fiHSS Szovjet népek , I I fesztiválja, EGEI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Vél 4 és fél 8 órakoú Petőfi ’13 Színes magyar föns Este B órakor A fekete farmer sziliek, satnkronisáfc áugoil film. EGRI BRÓDV (Telefon: 14-07) Fél 4 ée fél 8 óra*»® Félbeszakadt vallatás Színes Jugoszláv film. Este fél 8 órakor A 22-es csapdája színes, szinkronizált amerikai film GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A vőlegény nyolckor érkezik HATVANI VÖRÖS CSILLAG A bűnügyi nyomozó FÜZESABONY Harminckét nevem «ott LŐRINCI Anna ezer napja (Másfélszeres helyárakf Egerben, este 7 órákon !i Viharos alkonyat S: (Mollére-bérlet) Vísontáról A Mótraaiji Szénbányák Tho- rez külfejtésének javító és kar­bantartó üzemének, s a gépsze­relő üzem fiataljai megtartották a „Kiváló ifjú szakmunkás” - mozgalom vizsgáit. A vizsgák során a részt vevő fiatalok bebizonyították, hogy alapos ismerői szakmájuknak, és a legbonyolultabb feladatokat is meg tudják oldani. A mozgalom­ba 1972-ben negyvenhat fiatal ne­vezett be, s közülük 23-an tet­tek eredményes vizsgát, elérve a kiváló címet. Különösen kitűntek tudásukkal a vizsgázó fiatalok között: Húgai Sándor, Lepko- vits István, Zavarkó András, tgony Imre és Szabó József. Remélhetően 1973-ban még több fiatat nevez be a versenybe, hogy ezzel is növeljék szakmai ismereteiket. Tóth Lajos Gyöngyösről gyűléseken részt vesznek, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg egy-egy testület problémájával. Tóth Mária Tófaluból Szibériai találkozások „Szülőknek a nevelésről", ez a címe annak a sorozat­nak, amelyet a gyöngyösi já­rásban igen eredményesen tevékenykedő TIT-szervezet. hirdetett meg az érdeklődő szülőknek, pedagógusoknak. 26 községben mintegy hatvan előadáson találkoznak majd a különböző munkaterülete­ken dolgozó, jól felkészült előadók a helyi lakosokkal. Gyermekorvosok, pszicholó­gusok, ideggyógyász szakor­vosok és több éves pedagó­giai gyakorlattal rendelkező pedagógusok adnak hasznos tanácsokat a „gyakorló" szü­lőknek, segítséget nyújtva a serdülő gyermekek neveléséi­hez, az egészséges fiatal osns» x-edék formálásán«*, * Széles választási khiWsfr get biztosít az érdeklődők­nek az előadások témaköre, a családon belüli neveléstől, a szabad idő hasznos eltölté­séig, a pályaválasztásig, sok mindenről szó lesz, Az igen vonzó és hasnzos előadásso­rozat megszervezése feltétle­nül dicséretet érdemel. Re­mélhetően a községekben nagy számú érdeklődőre ta­tók „ A községben hagyományos termelési ág a dohányter­mesztés. A kedvező talaj- adottságok és a szakértelem már évtizedek óta jó dohány­termést biztosítanak. A Béke Termelőszövetkezet tagsága az elmúlt évben 42 holdon fog­lalkozott dohánytermesztés­sel. Húsz holdon Virgíniát, 22 holdon szabolcsi dohányt ter­meltek. Mindkettő termésát­laga jó lett. A szövetkezet egyik idős tagja. Kerek Imre rendkívül erős, szép palántá­kat nevelt, s ezeket Halasi István irányításával a női szocialista brigád gondozta az év folyamán. A dohány­levelek csomózása a napok­ban fejeződött be, ez adott munkát folyamatosan a tsz nőtagjainak, már november eleje óta. A dohánytermesz­tés holdanként átlagosan 27 ezer forint bruttó jövedel­met hozott a gazdaságnak. A most szállításra került do. hány jelentős összeget hoz még a zárszámadásig, A Jó eredmények az idei esztendőben is meghozták a termelési kedvet, már készü­lődnek a palántaneveléshez, rövidesen elkezdik a meleg­ágyak készítését. «MM«*.,'. Hatvanból Hevesről Ólért fartői* M Gortsgö&oL Ssakszerveze* hevert járási bt- sottsága. Az 1970, évi gazdálko­dásról Csíkos Lajosáé gazdaság««, sető számolt be, majd jóváha­gyás végett ismertette az 1973. évi költségvetést. A bizottság egy-két módosítással elfogadta a beterjesztett költségvetést. Az üdültetésről Fekete hindié, üdültetési felelős adott tájékoz­tatást. Sajnos, mint mondotta, a családos üdültetési lehetőség még mindig kevés. Barcsik Já­nos a segélyezési albizottság munkájáról adott számot. Mun­kájukat nagy körültekintéssel végezték, bogy az e célra szánt összeget valóban azok kapják meg, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá. A járási bizottság úgy határo­zott, hogy a január havi fcap­Skemen zárták an efrwdlY, évet az Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat hatvani dol­gozói. Megyei szinten a leg­jobb eredményt érték el, tel­jesítményük Jóval túlszár­nyalta a vállalat éven ered­ményeit i& Az eredménybe* hozzá Já- jpultak a modern új boltok is természetesen, mint például m korszerűsített üveg- és iporeelánbolt, de igen jó ered­mény született a gyermekru­házati, a jármű- és bútor­boltban is, hogy csak néhá­nyat említsünk. A munká­ban oroszlánrészük van a szocialista brigádoknak, ame­lyeknek tagjai eladói mun­kájukban betartották a ke­reskedelem íratlan szabálya­ik Vállalásaikat minden eset­ben becsülettel teljesítették. A kereskedelmi dolgozók jó munkáját jelzi az is, hogy Hatvanból és környékéről na­gyon kevés panasz érkezett a kereskedelmi dolgozók munkájával kapcsolatban. JHjpPi Csúcs Teret» Családi ünnep (Befejező rész.) Kilencezer méter magas­ban, óránként több mint nyolcszáz kilométeres sebes­séggel száguldunk Szibériából hazafelé. Bár a repülőút hosszúra nyúlik — több he­lyen is le kell szállnunk, mert a rossz időjárás miatt Domedegyevo nem fogad, — mégis maradandó változást jelent azáltal, hogy a felhők fölé emelkedve, az élénken élő színek világába viszi az utast. A szibériai télre jel­lemző egyhangú szürkeség után — palaszürke az ég, a felhő, a hó, az épületek be­tontömege, a beton villany- oszlopok sora és vezeték- rendszere, az úttest, a folyók, a tavak, a víztárolók egyre hízó jégtakarója, a tajga ha­vas erdőrengetege, szinte jólesik a szemnek a színpadi hatású, sokszor émelyítően édeskés, de természetes, a felhők feletti napfénytől gyújtott színtobzódás. Az ólomszürke talpazaton gyöngyházfényben ragyog és feszül a horizont — benne a nap —, a felette húzódó mélyvörös végtelenség foko­zatosan fakul és hül ki a ró­zsaszínen, a narancssárgán, az élénksárgán, a leheletvi- lagos kéken keresztül a ké- kitő kékjéig, hogy azután li­lába, majd opálszürkébe hal­dokoljon és belepusztuljon a fekete sötétségbe — Szása bácsi jut eszembe, Alexandr Belkin, aki novo- szibirszki otthonába szibir jákká — szibériaivá — ava­tott és fogadott ö lát ennyi szint egy-egy tájban, fest­ményben, emberben, zene­műben, vagy akár egy kivá­ló konstrukciójú gépben. Szása bácsi kopasz és épí­tészmérnök, alacsony és pont ötveti esztendős, nagytenyerű és húsz eszten­deje építi Novoszibirszket, nagyszfvű és éppen huszonöt esztendeje kommunista. Azon a Ms családi ünnep- ségen minden pohárkőszönfó a nehéz, küzdelmes múlt em­lékét idézte, de ott sorakoz­tak az ígéretes jovo elé sieti» jókívánságok *&, — Láttad-e, kedves fiam, as „Orosz csoda” című fil­met?— fordult hozzám csen­desen Szása bácsi, miközben a többiek nem figyeltek ránk. — Ha láttad, akkor tudod, hogy milyen nehéz körülmé­nyek között épültek fel a harmincas években a Szov­jetunió első nagy, óriási léte­sítményei. A térdig érő sár­jellegzetes szibériai táj. ban sokszor egyetlen szállí­tási eszközünk a tacsanka, ez a kezdetleges lófogat volt. Korlát nélküli pallók vezet­tek át szédítő magasságok fölött és sokszor ezer, meg ezer ember — mint élő vib­rátorok — ugráltak, táncol­tak bocskoros, elnyűtt csiz­más lábukkal a friss földön, hogy keményre tömörítsék_ A szovjet nép akkor a leg­nagyobb áldozatokat hozta jövője érdekében. A munka, a feladat ma sem kevesebb, az életünk azonban köny- nyebb, jobb. És ha láttál építkezéseket, meggyőződhet­tél arról, hogy milyen óriási technikával rendelkezünk, hogy a munka nehezét és zömét ma már gépek vég­zik. Viszonylag sok helyen jártál, de vajon láttál-e, kedves fiam, tacsankát? — nézett a szemembe. — Lát­tál-e tacsankát? Tagadólag ráztam a fejem, mert valóban sehol nem lát­tam lófogatú szekeret, még a Bajkai környéki falvakban sem, de mindenütt hatalmas tehergépkocsikat, különböző földmunkát végző gépeket, darukat, szállítószalagokat Azon az éjszakán sokat be­szélgettünk Szása bácsival. Beszélt a munkájáról, ame­lyet rajongásig szeret. Sza­vaiból megismerhettem köz­vetlen munkatársait és hs* nagyon csendesre fogta hang­ját akkor már tudtam, hogy családjáról, feleségéről, főis­kolás lányáról, Natasáról és Jurijról, munkás fiáról lesz szó. — Ez az esztendő sok munkát hozott — mondotta. — De valahogy úgy alakult hogy az ünnepek száma is több lett Ez az esztendő számomra emlékezetes ma­rad, hiszen egyidős vagyok a szovjet állam megalakulásá­val. Elhatároztuk, hogy a nagy család, a sok nemzeti­ségű Szovjetunió születésé­nek napját és az én ötvene­dik születésnapomat egy na­pon, családi ünnepként ül­jük meg... Kilencezer méter magas­ban, óránként több mint nyolcszáz kilométeres sebes­séggel száguldunk .Szibériá­ból hazafelé. Óriási fávolsá- gokat hagyunk magunk mö­gött, fantasztikus gazdagság fölött repülünk, nagy szívű, őszinte, vendégszerető, a ter­mészet és az éghajlat viszon­tagságaival dacoló barátaink­ra gondolunk. Olyan embe­rekre, akiknek a szovjet ha­za sorsa; erősödése, gazdago­dása személyes ügyük, akik­nek a Szovjetunió megalaku­lásának félévszázados jubi­leuma családi ünnepük. Oravecz János ÜGYELET Egerben? 29 órától péntek reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Tele­fon: 11-10.) Rendelés gyermekek részé’e is. gyöngyösön: 19 órától péntek reggel 7 óráig, a Jókai utca 4l. »/.ám alatti rendelőben. (Tele­ld U7-27J ___________L A BALKEZES semmivel sem vonta magára az embe­rek figyelmét, és ez igen hasznos dolognak bizonyult munkájában. Középtermetű volt, haja egész szürke. Min­dig tisztességes, szürke öl­tönyben járt, esőköpenyét gondosan összehajtogatva a hóna alatt vitte. Éppen ez a középszerű külső tette lehe­tővé a számára, hogy Lon­don egyik legsikeresebb zseb­metszője legyen. Arra volt a legbüszkébb, hogy a rendőr­ségnek egyetlen-egyszer sem sikerült elcsípnie. Csupán egyszer járt közel a letartóztatáshoz, s noha azóta már sok víz lefolyt a Temzén, még mindig égnek áll a haja, ha erre az ese­ményre gondol. Taté nyomozó — ki tudja, miért — állandóan szemmel tartotta. Bármerre járt is, mindig felbukkant a közelé­ben. Az a bizonyos este, amikor bajba került, látszólag sem­miben sem különbözött a többitől. Két pénztárca már átkerült a Balkezes zsebébe Csak a pénzt tette el, a tár­cát az iratokkal együtt min­dig a szemétkannába dobta. Balkezes nem érdekelték áldozatai. Csupán az öltö­nyükre és cipőjükre vetett egy pillantást. Üjonnan ki­választott áldozatának szép, drága cipője volt. — Micsoda naiv pali — gondolta magában, amikor meglátta a nadrág hatsó zae­Cloy Allis&ß Jótett helyében jót ne várj! béből kidomborodó WmcftS pénztárcát. — Jobban is el­rejthette volna a pénzét* Talán soha nem jutott még ilyen könnyen zsákmányhoz. A következő állomáson le­szállt a metróról, és a kijárat felé indult. Abban a pillanat­ban azonban kővé meredt: a lépcső tétjén Taté nyomo­zó állt. Arra már nem volt ideje, hogy eldobja a pénz­tárcát. Tenyere megizzadt az izgalomtól. A véletlen azon­ban ezúttal is segítségére sie­tett: két hosszú hajú fiatal­ember összeverekedett, és Taté figyelme feléjük for­dult. A Balkezes gyorsan el­tűnt a közelből. ROSSZ ELÖÉUZETE azon­ban továbbra is kínozta. Amikor hazaért, az asztalra dobta a pénztárcát. Eddig mindig tartotta magát elvé­hez, hogy nem néz bele lo­pott pénztárcákban lévő ira­tokba, hogy nem tudja meg áldozatainak nevét. Ez alka­lommal azonban — Tata nyomozó miatt — megszegte fogadalmát. A tárcában mindössze egy kopott tízfontos bankjegy volt, aztán egy halom kifize­tetlen számla, és egy családi fénykép: az apa, az anya és kel mosolygós gyerek. A Balkezes előtt kirajzolódott Lance Tasker szomorú élete: az asszony hosszú évek óta beteg, a család minden pén­zét felemésztették az orvosi számlák, a gyógyszerek. A Balkezes megsajnálta az asszonyt meg a gyerekeket. Mérgesen az asztalra csapott, amikor eszébe jutott Taté. Ha nem szaglászik a metró környékén, most nem furdal­ná a lelkiismeret. A a lelkismeretfurdalás — ahelyett, hogy csökkent vol­na, napról napra növekedett. Hiába vigasztalta magát az­zal, hogy mit sem változtat­hat a helyzeten, és hogy sem­mi köze az ilyen alakokhoz, mint Lance Tasker. A bűn­tudat továbbra sem csökkent, és Balkezes már aludni sem tudott. Érezte, hogy valamit hamarosan tennie kell. Aztán megszületett a fejé­ben az ötlet, hogyan segít­het Taskeren. Biztos helyen volt egy kis dugpénze, amit azért rakott félre, hogy ha egy napon keze már elveszti ügyességét, tisztességesen megélhessen. Elment érte, és a zsebébe rakta. Tudta Tas­ker címét is személyazonos­sági igazolványából. Követ­ni kezdte. Tasker mindennap ugyanazon a metróvonalon átázott munkahelyére es ha­za, amelyen a Balkezes dol­gozott. S az egyik napon sa­ját nemes cselekedétől meg­hatódva előhúzott száz font sterlinget és megkísérelte Tasker zsebébe lopni. MIVEL AZONBAN a Bal­kezes a pénztárcák lopására szakosította magát, a fordí­tott művelet nem a legjobban sikerült. Tasker megragadta a kezét, és a közelben, mint egy varázscsapásra, felbuk­kant Taté nyomozó. Elvette a Balkezestől a pénzt, átadta Taskernek, a szerencsétlen zsebtolvajt pedig bevitte a rendőrségre. A bíróság 40 font sterling pénzbüntetésre ítélte, de Balkezesnek nem is ez fájt. Az bántotta, hogy elfogták, a rendőrségre cipelték, és hogy Tasker a kisujját sem mozdította, hogy a segítségé­re siessen. Pedig egy szavá­ba kerül, és ő megmenekül. Ott állt a bíróság épülete előtt, mogorván bámulva az aszfaltot. Ekkor egy kéz ereszkedett a vállára. A Bal­kezes rbssz előérzettel fordult meg, azt hitte Taté nyomozó követi. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor Taskert játtaptotte me* ---------­— Nem is tudom, hogy kezdjem — dadogta zavartan a férfi. — A segítségére kel­lett volna sietnem, de nem tudtam hogyan. Attól féltem, hogy csak bajt okozok önnek is, magamnak is. — Most már mindegy — legyintett a Balkezes. — Még­is szép volt öntől, hogy leg­alább megmondta nekem. — A pénz itt van nálam — szólt Tasker. — Jöjjön, meg­iszunk valamit. A maradé­kot visszaadom, így talán ki­köszörülhetem a csorbát. A Balkezes jókedvre de­rült, amikor beléptek az1 ivó­ba. Tasker ragaszkodott hoz­zá, hogy ö fizet. Barátilag át­karolta a zsebmetsző vállát. Két pohárka után azonban fölállt, és elment a mosdóba. Negyedóra múlva a Balke­zes aggódni kezdett, hogy Tas­ker még mindig nem jött vissza. S aztán elhűlve ta­pasztalta, hogy újdonsült ba­rátja ügyesen kiemelte zse­béből a pénztárcát. Öt a zsebmetszők királyát meglop­ta egy közönséges kezdő! Eszébe jutott az is, hogy mi­kor: amikor olyan baráti mozdulattai átölelte a vállát magasan ünnepélyes fogadalmat tett, hogy soha többé nem lesz jó embertár­saihoz, nem siet a segítségük­re.1 bármilyen bajban van­nak is. És még aznap áttette munkaterületét a metró egy jaasik útvonalára-rt**, .... ' '«itlSfÄ

Next

/
Thumbnails
Contents