Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

Mozart a nyári karneválon Tallózás a Megyei Művelődési Központ terveiben Az új évre a korábbinál is gazdagabb, sokoldalúbb prog­rammal készül a Megyei Mű­velődési Központ. Ami eddig bevált, ami eddig bizonyítot­ta létjogosultságát, azt foly­tatják. igyekezve még haté­konyabba formálni. Emellett természetesen keresik az új, a közönséget, az érdeklődő­ket sokkal inkább vonzó népművelési formákat. A jobbító ötletekről, ter­vekről beszélgettünk Fehér Vilmossal, a Megyei Művelő­dési Központ igazgatójával. Űrhajózás és a barokk 1971 őszén sikerrel szer­vezték meg Felsőtárkány- ban az ifjú Jfizikusok or­szágos találkozóját. Két év után ismét Heves megye fogadja a jövő tudóspalán­táit. Mennyiben lesz újabb, masabb az idei találkozó a két év előttinél? — Egyhetesre terveztük, ® [június 24-től július 1-ig tart­juk. Ebben az évben a me­gyeszékhely ad otthont a rendezvénysorozatnak. Cé­lunk többrétű: szeretnénk elérni, hogy elősegítsük a természettudományos alapo­kon nyugvó marxista világ­nézet kialakítását, illetve fej­lesztését, a fizika mélyebb megértetését az alkotó ön­képzés révén. Jó alkalom ez az országos találkozó arra is, hogy a munkásfiatalok számára ötleteket adjunk a szabad Idő hasznos kihasz­nálására. Célunk az is, hogy az Egerbe látogató ifjú fizi­kusok megismerhessék a megyeszékhely országhatáro­kon túl is híres barokk mű­emlékeit; egyszóval: ne csak az űrhajózás műhelytitkait firtassák — kiváló szakem­berek segítségével, — hanem általános műveltségüket is gyarapítsák. A találkozó meghívásos: minden megye művelődésügyi osztálya a négy legjobb fizikakedvelő fiatalt küldi Egerbe. Pest megyét tizenhat, s. a hevesi­színeket — házigazdaként — tizenkét ifjú fizikus képviseli majd az országos találkozón. Felkértük a Művelődésügyi Minisztériumot, a szakszerve­zeteket, az Országos Ifjúság- politikai és Oktatási Taná­csot, hogy segítsék a koráb­binál is sikeresebbé formálni az idei rendezvényt. A részt­vevő fiatalok pályaművekkel is jelentkezhetnek, a témá­kat természetesen időben kö­zöljük velük, hogy felkészül­Fekete Sándor: hessenek erre • a seregszemlé­re, s valóban bizonyítsák ké­pességeik legjavát. Az egyhe­tes program során szekció- és plenáris üléseket tartunk majd. Ügy érzem, nem ér­dektelen megemlíteni néhány témát: előadások hangzanak el o fizika és a filozófia kap­csolatáról, a fizika és a társ­tudományok összefüggéséről, a kísérleti fizika műhelytit­kairól, korunk tudományá­nak távlatairól. Azt hiszem, a fiatalok ambícióját fokoz­za az, hogy legsikeresebb pályamunkáik helyi publiká­lásáról is gondoskodunk. Sanzon, Bóbita, Napsugár — Az idén harmadszor­ra rendezik meg a forma­bontó ötletei révén köz­kedveltté vált egri nyári karnevált, melynek kereté­ben az ország amatőr szín­játszó együttesei mulatják be tudásuk legjavát. Hall­hatnánk ízelítőt — elsősor­ban kuriózumot —v sm ea évi programból? — Július 12—15. közűit fú­gád juk az amatőr csoporto­kat. Szeretnénk sokszínűbbé, változatosabbá formálni a karnevált: ezért iktattuk mű­sorba a zenét és a bábjáté­kot is. Meghívtuk a békéscsa­bai Napsugár és a pécsi Bó­bita együtteseket, s fellépnek — hazai színekben — a Har­lekin bábosai. Az Egri Szim- fónikus Zenekar is tartogat újdonságot. Bemutatnak egy Mozart-vigoperát, természe­tesen korhű jelmezekben. Ügy terveztük, hogy a nyá­ri karneválon fórumot bizto­sítunk a hivatásos művészek­nek is — többek közt azért, hogy az amatőrök lássák a távlatokat, betekintést nyer­jenek az alkotás műhelytit­kaiba. A műfaj legkiválóbb képviselőinek részvételével sanzonestet rendezünk, re­méljük, hogy Zsolnai Hédi, Psqta Irén, - Márkus,--László. Eger vendége lesz. Ismét lesznek, bemutatók a város különböző pontjain. S ha már a kuriózumoknál tar­tunk, hadd említsek meg egy újdonságot: a részt vevő együttesek saját maguk szer­vezik meg műsoraik reklám­ját, méghozzá nem is akár­milyen módon: városszerte ötperces blokkokat mutatnak be darabjaikból, invitálva a közönséget. A térzenekedve­lők se csalódnak: meghívunk 21. Minél nagyobb veszélybe Suhant az ország, annál in­kább szükség lett Petőfi sza­vára. 1849 júniusában Kos­suth is felkérte, segítsen a főváros népének mozgósítá­sában. A főváros mellett vívan­dó „véres, elhatározó, utolsó Jehelletünkig tartó csatára” nem került sor, nem Kos­suth gyávasága miatt, ha­nem azért, mert az adott vi­szonyok közepette egy ilyen ütközetnek nem voltak meg a hadászati feltételei. A költő becsapottnak érezte üMMgát, megint elkeseredett, s ..megemlékezvén még eiőbbeni” sebeiről is, csa­ládjával együtt Mezőberény- be utazott, „azon óhajtással”, vajha soha többé „a nyilvá­nos életnek még csak kü­szöbére se” kényszerítse a sorsa. De olyan idők zúdultak az országra, amikor Petőfi Sán­dor nem maradhatott béké­si magányában. Amikor Bem hívó szava elérte, nem habozás nélkül, de végül is határozottan, eltökélten fel- kerekedett, hogy vezéréhez menjen. 1849, július 2ü-i utolsó te* egy neves zenekart, melynek tagjai középkori jelmezekben játszanak a város különböző pontjain. Verseny téma — a hímzés — A Megyei Művelődé­si Központ — mint neve is jelzi — sokoldalú megyei tevékenységet folytat, gon­doskodik a szakmai tanács­adásról, a népművelők to- vébbképzéséről. Várható e téren újdonság? — Kezdem mindjárt egy érdekességgel, amely bizo­nyára sokals figyelmét felkel ti. A megyei tanács művelő­désügyi osztályával, a Haza­fias Népfront Heves megyei Bizottságával karöltve Heves megyei díszítőművészet 1973 címmel pályázatot hirdetünk, melynek célja a népművészet hagyományainak aktív ápo­lása. Hímzéseivel, fafaragá saival, népi szőtteseivel je' . lentkezhet az, akinek hob­byja, vagy éppen szenvedélye az otthoni, a munka utáni alkotómunka. A jelentkezők pályaműveiket május elsejéig küldhetik be Egerbe, vala­mint a járási művelődési központokba. Kategóriánként három díjat osztunk ki, s arra is lehetőséget biztosí­tunk, hogy a legnívósabb al­kotások — kiállítások kere­tében — közszemlére kerül­jenek. Ez évben ünnepli in­tézményünk fennállásának húszéves jubileumát. Szeret­nénk a megemlékezéssoroza­tot ünnepélyessé és színvona­lassá formálni. Megírjuk és házi kiadvány formájában megjelentetjük a két évtized eseménygazdag krónikáját. Előreláthatólag novemberben megszervezzük a megyei mű­velődési központok igazgatói­nak. valamint a népművelé­si tanácsadók vezetőinek ta­nácskozását. Újat ígér a népművelők megyei tovább­képzése is: megvalósítjuk a differenciált „oktatást." Ügy érezzük, így járunk helyes útpn,o hiszen mást. kell. nyúj­tani. .egy egyetemet, végzett, szakképzett népművelőknek, s mást annak, aki még csak újonc ebben a sosem könnyű szakmában. Megyei tevé­kenységünket szeretnénk vál­tozatosabbá, eredményesebbé formálni, elsősorban azért, mert ezen is múlik, hogy az új évben mennyit halad elő­re a szükebb pátria népmű­velése. fpéesi) veiében leírta Júliának, ho­gyan érte utol Bem sere­gét: „Bemmel Berecken talál­koztam; megálltam hintája mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elki- áltja magát, és kinyújtja fe­lém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, s össze­öleltük egymást, „mon fils, moo fils, mon fils! szólt az öreg sffva.” (Mon fils — annyi mint! fiam, franciá­ul.) Levele befejezése az utol­só fennmaradt mondatait őr­zi: „Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meg­lepjen. Csókolom a lelkete- két és szíveteket miljomszor számtalanszor imádó férjed Sándor” Ugyanezen a napon Bem visszaadta őrnagyi rangját. Másnap Székelykeresztúrra mentek. Harmadnap, 1849. július 31-én reggel három órakor fújták az ébresztőt — a maroknyi sereg megin­dult az oroszok ellen. Bem déli egy órakor, a segesvári ütközet veszélyes­re forduló pillanataiban uta­sította Petőfit, vonuljon vissza a harctól. A költő azonban nem tudott távol maradni a sorsdöntőnek ér­zett ütközettől. Délután öt óra felé szemtanúk ismét látták a Sárpatak hiújánál, a székely újoncok épp ekkor igyekeztek puskatűzzel meg­állítani a mintegy 800 főnyi dzsidás kozáksereget. Egy katonaorvos kiáltással hívta tel figyelmét az iszonyú ta­Nem. valóban nem lehet melegség nélkül élnie — az embernek. Az emberre már annyi jelzőt akasztottak — homo sapiens, homo faber, homo ludens —, hogy las­san több lesz a jelző, mint maga az ember. Pedig az ember legalapvetőbb fogal­ma egybeesik a társra — a párra, a szeretetre — az emberi melegségre való vá­gyás fogalmával. Ezt. az utóbbit a társra, a megér­tésre váró, melegséget só- várgó embert írta, rajzolta meg tiszta, szép liraisággal, illetve a groteszken belül is fintor nélküli bölcs meg­értéssel Örkény István. Ä négy kis egyfelvonásos négy történet a társat sóvárgó, emberről, olyan egyszerűen, sallangoktól mentesen meg­fogalmazva ezt, amilyen egyszerű a maga bonyolult­ságában is a tétel: az ember és a szeretet egy és ugyan­az. Még ha a tábori csendr őrök ezt tagadni is próbál­ják! Esztergályos Károly ren­dezése, Bíró Miklós képei célratörően, feszes tömörség­gel foglalták egybe a meg­kapó négy kis történetet, amelyekben mindig és min­den formában, halkra fo­gott liraisággal, a szatíra harsányságával, vagy éppen az örkény-féle groteszk el­ső látásra a meghökkentés abszurdnak tűnő módszerei ­vel az embert és világát rajzolja meg nagy szeretet­tel. És a péntek esti sikert olyan alakítások is fémjel­„Az ember melegségre vágyik” zik, mint a torkot szoronga- tóan puritán és hitében tn~ gathatallan „Asszony”, Su­lyok Mária alakításában, vagy Kozák András a kevés szavak mögött egy soha be nem teljesülő emberi élet szépséges tragédiáját fel­villantó hadnagya, Kállai Ferenc, a betegei közöli egyedül maradt és a cse­répkályhát animáló orvos.;, avagy éppen az öregkorára félretett tanárt — Rajz Já­nost — új, cselekvő életre csalafintáskodó Popradi —, Öze Lajos megformálásá­ban. Ez a televíziós film sokáig emlékezetes marad az em­berről szóló hiteles és lí­rai vallomások iránt fogé­kony néző számára. (gyurkó) A felsőoktatás szeikezetének kérdéseiről Dr. Polinszky Károly nyilatkozata A felsőoktatás fejlesztésé­nek egyik fő gondja a meg­felelő szerkezet kialakítása. Bár a magyar felsőfokú okta­tás szerkezete az elmúlt ne­gyedszázadban, különösképp az elmúlt évtizedben sokat változott, korántsem tekint­hető ideálisnak.. Dr. Polinsz- ky Károly művelődésügyi mi­niszterhelyettes ezzel kapcso­latban nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. A felsőfokú oktatás struktú­rája mindenekelőtt azt jelen­ti, hogy megfelelő arányban képezünk-e mérnököket, pe­dagógusokat, jogászokat és bölcsészeket, közgazdászokat és más szakembereket. A szakember szükséglet megál­lapítása a tervezők feladata. Csaknem valamennyi fő szakmai ágazatban, kialakult távlati, 15 éves tervünk. — A felsőfokú oktatás szer­kezete az azonos profilú kép­zés különböző szintjeinek meglétét és arányait jelenti. Az utóbbi évtizedben sike­resen alakítottuk ki a műsza­ki, az agrár és a közgazdasá­gi felsőoktatásban a szakem­berképzés két szintjét, — az üzemmérnöki, az üzemgazdá­szt és az okleveles mérnöki, okleveles közgazdász szintet. Ez a tendencia nagyon sok országban megfigyelhető. A pedagógusképzésben pedig már korábban kialakult há­rom fokozat, ha nem is ugyanazon elvek és megfon­tolások alapján, mint a gaz­dasági szakemberképzésben. Ezenkívül vannak viták, el­gondolások a jogász szakem­berek kétszintű képzéséről. Újabban a háromfokozatú képzés gondolatával egyre többen foglalkoznak, hiszen a tXidomány rohamos fejlődé­se. mennyiségi gyarapodása csakúgy, mint a képességek feltárása szükségessé teszik, hogy intézményesen is gon­doskodjunk a tudományos pályára alkalmas fiatalok ki­választásáról és továbbképzé­séről. Ezt szolgálta a két éve bevezetett továbbképzési ösz­töndíj is. — A felsőfokú oktatás szer­kezete magába foglalja a már említett szervezeti. Intézmé­nyi felépítést is. Hazánkban az intézményhálózatot egy­részt az határozza meg, hogy voltak évszázados ínl.éme- nyeink, másrészt igyekez­tünk a vidéki ipari, mezőgaz­dasági bázisokhoz intézmé­nyeket telepíteni, a területi pedagógusszükségíet kielé­gíteni, hogy ezzel is hozzájá­ruljunk az oktatás demokra­madásra, de Petőfi csak le­gyintett: „Potomság”. Ez az utolsó szava, amelyet meg­lehetős valószínűséggel hite­lesnek tekinthetünk. Ekkor vette észre, hogy ez nem olyan roham, mint amelyet Vízaknánál meg Szászsebesnél átélt, — ezt a túlerőt nem lehetett feltar­tóztatni, maga a vezér is fu­tásnak eredt. Ö még látta a menekülő Bemet, de a tá­bornokot kísérő lovasoktól Bem nem láthatta őt. Most már ő is futni kezdett. Fut­ni, mert nem volt lova! A fentebb említett katonaorvos a domb tetejéről visszapil­lantva még egyszer felfe­dezte a Fejéregyháza és Héj- jasfalva közti országúton menekülő költőt: fedetlen fővel szaladt, zubbonya szét­tárult, lengett, mint valami jelzászló. Mindabból, ami ez után következett, semmit, sem tu­dunk hiteles forrásból. Le­gendák, kitalálások, feltevé­sek, jóhiszemű vagy rossz szándékú mesék között válo­gathatunk, de a költőt meg­halni egyetlen tanú sem látta! Ez a fő oka annak, hogy. később annyi gyermeteg le­genda született a fogoly, a bujdosó Petőfiről. Minden ilyen történet alaptalan. Ha meghalni nem is, holtan lát­ták a költőt, méghozzá egy kívülálló, érdektelen tanú, az osztrák szolgálatban álló Heydte őrnagy. Heydte szolgálata abban az időben a csatatereket el­lepő sakálokéval és hiéná­kéval rokon, íStternetoti » halottakat, a tisztek iratait! elrabolja, és így tovább. Az! ispánkúti kaptatóhoz érve! polgári ruhás halottat vesz! észre — a rablásban már! megelőzték kozák szövetsé-! gesei: a mellén átszűrt fel-" kelőt azok fosztották ki,! csak az iratokat hagyták! meg. Felszedeti a halottnál! talált papírokat, amelyek! kétségtelenné teszik, hogy! Bem közvetlen környezeté- í hez tartozik e polgári ruhás! „felkelő tiszt”. Amikor a! fogoly tiszteket kérdezi, 5 azok a megadott személyle-! írásra egybehangzóan fele-! lik: Petőfi volt! ö is volt, nem lehetett j más. Menekülés közben öl- > ték meg, szembefordult a> gyilkosokkal, akik az 01-; döklést rablással folytatták. Ne részletezzük, hogyan tör­ténhetett mindez, csak egy! biztos, elesett. Ügy, ahogy annyiszor el-, képzelte, a csatatéren. És$ mégsem úgy. A fújó pari- \ pák holtteste mellett nem a; világszabadság kivívott dia-S dalára száguldtak, a győzel-j mes ellenforradalom zsoldo-5 sait repítették újabb és ] újabb gaztetteik felé. És mégis, ő győzött. Nem* szólam, nem üres vigaszta- < lás, övé a diadal. Soha oly világosan nem < láthattuk ezt, mint napjaink­ban, amikor születésének < másfél évszázados fordulóján1 az egész művelt világ az< emberisét nagy harcosainak' kijáró tisztelettel emlékezik $ meg róla, ____—4 m*# f ixálásához. Az intézményhá­lózat fejlesztése azonban túl­zott volt, hiszen néhány éve 93 Intézményünk volt. Bár a főiskolai átszervezés során 31 intézmény megszűnt, illetve nagyobb intézményhez kap­csolódott, a szervezeti felapr rúzottság még nem szűnt meg. Ma még mindig húsznál több olyan intézményünk van, amelyben a hallgatók létszá­ma egyenként nem éri el a* 500-at. A mezőgazdaság terü­letén kétségtelenül fontos, hogy az intézmények közel legyenek a termelési bázi­sokhoz, de mérlegelni kell: milyen hatékonyságot lehet biztosítani a képzésben. — nA Felsőoktatási Pedagó­giai Kutatóközpont részvéte­lével széles körű elemző munka indult felsőoktatá­sunk területi szerkezetének vizsgálatára. Látnunk kell, hogy egy-egy főiskola, egye­tem az adott terület gazdasá­gi, kulturális, sőt politikai és ideológiai életének ts szerves része, ezért nagyon sokoldalúan kell elemezni egy-egy főiskola letjogusult- ságát. A felsőfokú oktatás struk­túrájának korszerűsítésében mindig alapvető, mostani fejlődésünkben pedig minde­nekelőtt való az intézménye­ken belüli szerkezet tökélete­sítése. Az oktatás minőségi színvonalának emelése meg­követeli, hogy erre fordítsuk figyelmünk és energiánk nagy részét. Keressük a tan­anyagok ésszerű arányait egy-egy szakképzési célmeg­határozásához. Régi gond, hogy a természettudományos képzés nem ad elég társadal­mi ismeretet, a társadalom- tudományi képzés pedig elha­nyagolja a hallgatók megis­mertetését a technikával* Gyenge a természettudomá­nyos oktatás, a közgazdász- képzésben, ugyanakkor a köz- gazdasági oktatás nem kielé­gítő a műszaki képzésben. A felsőfokú oktatásban tehát optimális arányokat kell ki­alakítanunk az alapozó, » szakmai és a speciális képzés között, a továbbképzést a? oktatás szerves részévé kel! tennünk és a készségek fej­lesztésére kell energiánkat összpontosítanunk. Hogy az oktatás tartalmi szerkezete korszerűsödjön, ahhoz első­sorban a tudományos kutató­munkát kell fejleszteni és annak irányát, szerkezetét megváltoztatni. — A felsőfokú oktatás „át­állásának” rugalmasságát fo­kozni kell. , — A felsőfokú oktatás ru­galmas átállítása nemcsak azért fontos, mert így na­gyobb lehet a mindenkort összhang a társadalom szük­ségletei és a képzés között, hanem azért is, mert elkerül­hetjük az időnkénti nagy át­szervezéseket, amelyek csak zavarják az oktatás folyama­tosságát és a színvonal eme­lését — fejezte be nytlatko- salat áj, Polinszky Káj&lg.

Next

/
Thumbnails
Contents