Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-13 / 293. szám
flAAAAAAAA/\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiV\AAAAAAAAAAAAAAA/W\AA« : Kedd esti külpolitikai kommentárunk ? & * i < ff I 0 *4 I 1 II V» * i 2 Atlépik-e a Ráktérítőt? AZ EGYIK OKMÁNY, amely a napokban fögant meg az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének méhében, jelentősen befolyásolhatja azt a térséget, amely igen távol esik Bonntól, ahol a szóbanforgó okmányt jóváhagyták. Az észak-atlanti közgyűlés, vagyis a NATO tanácsadói szerve elfogadta a tengeri kapacitásról szóló jelentést, amely javasolja, hogy a tömb hatósugarát, terjesz- szék ki az Atlanti-óceán déli részére és az Indiai-óceánra, vagyis a Ráktérítőtől délre, amelyet eddig a nyugati katonai szövetség hatósugara határaként tartottak nyilván. Patrick Wall brit alsóházi konzervatív képviselő, a szóbanforgó jelentés értelmi szerzője jól ismert a délafrikai és a rhodesiai fajüldöző rendszerek iránti rokon- szenvéről. NATÓ-körökben nem először tárgyalnak arról, hogy a hadműveleti tevékenységet kiterjesszék a Ráktérítőtől «élre eső térségek felé. E tervek realizálása azonban megkövetelné a szoros katonai együttműködést a Délafrikai Köztársasággal és Portugáliával az afrikai kontinensen, A Dél-afrikai Köztársaság már régóta sok pénzt és fegyvert kap a NATO-országoktól, Portugália pedig tagja a tömbnek, amelynek segítsége nélkül ez az elmaradt európai ország egyáltalán nem folytathatná afrikai gyarmati háborúját. A Dél-afrikai Köztársaság és Portugália vezetői azonban az afrikai felszabadító mozgalom tere- bélyesedése és eredményei miatt egyre kényelmetlenebbül érzik magukat. A NATO katonai és pénzügyi segítsége nem elegendő számukra ahhoz, hogy továbbra is biztosítsák az európai kisebbség uralmát Pretória és Lisszabon arra a következtetésre jutott, hogy az egyedüli biztosíték részükre, ha a fajüldöző és gyarmati tömböt a nyugati katonai szövetség égisze alá vonják. Ennélfogva minden alkalmat megragadnak, hogy haditengerészeti támaszpontokat kínáljanak fel a NATO-nak az igazgatásuk alatt álló területeken. A NYUGATI PROPAGANDA lelkesen támogatja az érdekközösség tételét hiszen a fehér kisebbségi rendszerek fenntartása Afrikában megfelel az imperializmus általános érdekeinek, annak, hogy megőrizzék afrikai pozícióikat megakadályozzák a kontinens progresszív politikai és szociálgazdasági fejlődését Az afrikai és az ázsiai országok a saját keserű tapasztalatukból tudták meg, hogy mi az ára a nyugati katonai jelenlétnek. A kongói intervenció, a kelet-afrikai partok mentén és a Bengáli-öbölben végrehajtott fegyveres demonstráció csupán hiányos listája az imperialista beavatkozásoknak. A Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek tavalyi Sin- gapore-i konferenciáján Heath miniszterelnök „intelme” az Indiai-óceánon tapasztalható szovjet veszélyről nem váltotta ki a remélt hatást, sőt, a miniszterelnököt azzal vádolták meg, hogy szovjetellenes kirohanásaival csupán a Dél-afrikai Köztársasággal kötött fegyvereladási üzletet szeretné leplezni. A nemzetközösség afrikai és ázsiai országai már akkor tiltakoztak az ellen, hogy az Indiaiján szigetein angol—amerikai haditámaszpontokat ren- dbe* Atszelik-e a NATO hadihajói a Ráktérítőt? Az afrikai és az ázsiai országok szempontjából ez egyáltalán nem másodrendű kérdés, f TERMÉSZETESEN a jövő kérdése még. hogy az észak-atlanti közgyűlés javaslatai kormányszintű döntésekké és parancsokká válnak-e. Az afrikai és az ázsiai államok, amelyek egységükben erősnek érzik magukat, aligha nyugszanak bele, hogy az imperialisták rájuk erőszakolják a „hadihajó-diplomáciát”. Indokina békéjéért Fokytaiődnak a több <Tda?É tárgyaiasok Párizs «an A francia főváros Neuilly- Sur-Setne nevű elővárosáAllende Kubában Szűnni nem akaró lelkes ünneplésben részesíti Kuba népe a második napja Havannában tartózkodó dr. Salvador Allende, chilei elnököt. Bármerre jelenik meg a mindig mosolygó Allende, mindenütt a lakosság újjon- gása kíséri. „Köszöntünk chilei testvérünk!” Allende elvtárs, Kuba melletted áll!” Ilyen és hasonló jelmondatok láthatók a forradalmi szigetország fővárosának utcáin e napokban. A Kubai kommunista Párt lapja, a Granma teljes címoldalát betöltik a repülőtéri fogadtatás megható pillanatait megörökítő fényképek, amint Fidel Castro és a többi kubai vezető az első Kubába látogató latin-amerikai elnököt köszönti, aki megkezdte tárgyalásait. Kohl és Bahr újabb találkozója Kedden délelőtt tíz árakor repülőgépen Bonnba érkezett dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának államtitkára, hogy megbeszélést tartson Egon Bahr nyugatnémet államtitkárra! a két német állam alapszerződésének december 21-i aláírásáról. Kohl államtitkárt kisszámú küldöttség kísérte el Bonnba. , Mint ismeretes, a szerződést kormánya megbízásából a két államtitkár írja majd alá Berlinben, a Német Deban kedden a késő délelőtti órákban megkezdte tanács- kozasát William Porter, a párizsi Vietnam-értekezieten résztvevő amerikai küldött ség vezetője, valamint William Sullivan távol rk elet i ügyekkel megbízott amerikai külügyi állam titkár Xuan Thuy miniszterrel, a VDK delegációjának vezetőjével és Nguyen Co Thach-csal, a VDK külügyminiszter-helyettesével. Ezzeil egyidöbem Choisy- Le-Roi-han megbeszélésre ültek. össze a demokratikus Vietnam és az Egyesült Államok tárgyalóküldöttségéinek technikai szakemberei. A tanácskozás két albizottságban folyt. Az egyik albizottság, amelyben Le Dúc Thon és Kissingeren kívül részt vett a két küldöttség valamennyi magasabb rangú tagja; a tűzszünet ' politikai vonatkozásával foglalkozott A másik albizottság — a küldöttségvezetők utasításainak megfelelően — katonai kérdéseket, térképekéit tanulmányozott Délután az albizottságok valamennyi tagja részt vett a plenáris ülésen, amelyen Le Dúc Tho és Kissinger elnökölt VIENTIANE: A Laoszi Hazafias Front küldöttsége a Vientiaheban folyó béketárgyalásokon javasolta a Souvanna Phouma kormánydelegációjának, hogy haladéktalanul írjanak alá tűzszüneti megállapodást. A Laoszi Hazafias Front Vientianet semleges zónának kívánja minősíteni és indítványozza, hogy válasszák azt a tűzszünet után megalakuló kormány székhelyéül. A megállapodást a Laoszi Hazafias Front javaslata értelmében Pheng Phongsavan, a Souvanna Phouma kormány belügyminisztere. a „vientianei fél” küldöttségéA jugoszláv kormány Belgrádban megtartót! ülésén, úgy határozott, hogy sürgősségi eljárással javaslatot terjeszt a szövetségi nemzet- gyűlés elé. Azt indítványozza, hogy a gazdaság nem termelő szféráiban a kereseteket — a novemberi helyzetet alapul véve — 1973. január 1-től június végéig fagyasszák be. A kormány célntv. ezelöje. es Phoun Slnh- rstseulh, a Laosz’. Hazafias Front küldöttségének vezetője írná alá. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének. szóvivője kedden délelőtt kemény szavakkal utasította vissz.;: Thiru dél-vietnami elnök ....jjzurö javasl atát arra, hogy csupán karácsonykor hirdessenek ki ideiglenes fegyvernyugvást Dél-V ietnamban. Ez az indítvány — hangsúlyozta a D1FK szóvivője — ismételten bebizonyította. hogy Thieu a béke és a no ríja, hogy meggátolja a személyi jövedelmek további Indokolatlan növekedését. Az ország tagköztársaságainak és tartományainak megegyezése alapján indítványozzák továbbá, hogy hagyják jóvá azt a törvényt is, amely konkrétan meghatározza a Jugoszlávia kevésbé fejlett köztársaságainak és Koszovo tartománynak nyújtandó támogatás összegét. A kormány ezenkívül könnyítéseket hagyott jóvá az importban és szabaddá tette több mint 1500 árucikk — korábban, korlátozott — behozatalát. GENF: Genfben, az ENSZ európai központja mellettműködő szovjet képviselet épületében kedden' megtartották a második SALT-fordpló hetedik tárgyalását. A találkozó két óra hosszat tartott A nyolcadik megbeszélés a tervek szerint pénteken az amerikai képviselet rezidenciája lesz. mokratikus Köztársaság fővárosában, miután egyéb kötelezettségei folytán a két állam kormányfőinek nincs rá módjuk, viszont az aláírás időpontját egyik fél sem kívánja elhalasztaniA megbeszéléseken a két államtitkár tisztázza az aláírás körülményeit és egyezteti az aláíráskor elhangzó nyilatkozatok szövegét. Brit állampolgárok ugandai tartózkodásának feltételei KAMPALA: Az ugandai kormány szóvivője biztosította az országban tartózkodó valamennyi brit állampolgárt, hogy a kormány semmit sem tervez ellenük, sőt üdvözli a briteket, ha Ugandába jönnek, s ha „Uganda barátaiként ott is maradnak”. A kormányszóvivő hozzátette azonban, hogy mindennek feltételeként az ugandai brit állampolgároknak le kell tenniük az Uganda elleni propagandáról és a felforgató tevékenységről. Korábban Idi Amin elnök „drasztikus intézkedésekkel” fenyegette meg az ugandai brit állampolgárokat, ha december 18-a után is az országban kívánnak maradni. zeti megbékélés egyik legnagyobb akadálya. A jugoszláv kormány ülése MINTHA sokkal aktívabb lenne Nixon elnök most, amikor már tűi van a választási kampányon; igencsak gondoskodik arról, hogy a kongresszusi szünet hetei ne minősüljenek belpolitikai üresjáratnak. Miközben néhány kibukott republikánus honatya azon panaszkodik, hogy októberben hiába kö- nyörgött a Fehér Háznak, jönne N'xon egy kis kampánytámogatásra az államába, novemberben úgy adagolja az újságok szalagcímeit, mintha választásra készülne. Az amerikaiak szinte most kezdik megismerni elnökük távlati elképzeléseit; a választás óta több lényegbevágó nixonj oelpoli- tikal fejtegetés jelent meg, mint annakelőtte... Csak az sajtó elől bújik továbbra I is Nixon: Camp David-i olimposzi magaslatáról küldözgeti üzeneteit, szervezi át majdnem úgy a washingtoni államapparátus vezérkarát, mintha elnöki őrségváltás lenne. Ennek a sajátos, az elnök táborában idegességet keltő, a novemberi győzelem hangulatából kiábrándított őrségváltásnak még nem vonható meg a mérlege. Annyi mégis látszik, hogy Nixon folytatja a rá jellemző egyensúlyozga- tást, s hogy nagy lendülettel készül a januárban összeülő demokrata többségű kongresszussal várt csatára. Amerikai elemzők eltérően ítélik meg ennek a második Nixon-korszakot alighanem meghatározó belpolitikai küzdelemnek kilátásait. Úgy tűnik, az elnökválasztáson megnyilvánult jobbközép többséggel szemben a kongresszusi választások inkább egy árnyalattal liberá1972. december IS., szerda Republikánus elnök, demokrata kongresszus Tárgyalások Kína és Ausztrália kapcsolatáról Washingtoni tudósítás lisabb összetételű T. Házat eredményezhetnek, s elmondható, ez a szenátusról is. Az utóbbiban pedig az elkövetkező évek nagyon lényeges, messzeható változást érlelnek: mivel a kongresz- szusi hagyományok szerint mindig a rangidős szenátor elnököl az egyes bizottságokban, s mert több kulcspozíció déli, konzervatív birtokosa a nyolcadik évtizedét tapossa, hamarosan eljön az Idő, amikor az immár régi szenátornak számító északi liberális demokraták, Edward Kennedy és társai veszik át e posztokat. HA TEHAT Nixon ragaszkodik mostanában kifejtett aktívan konzervatív belpolitikájához, valóban nagy küzdelem várható. Az elnök számára nem annyira az amerikai kongresszusban korántsem áthághatatlan párthatárok, tehát a formális demokrata többség idegesítő, mint inkább a liberálisok mindkét pártban való térnyerése. Éppen ezért konzervatív stratégiájának kulcseleme az alkalom, a kezdeményezés megragadása. Ezért Nixon hamar értésére adta a demokratáknak, és a liberálisok által Roosevelt óta ápolt programok híveinek, hogy folytatja a szőnyegek kihúzásának politikáját. Emlékezetes, hogy Nixon újraválasztásában jelentős szerepe volt az ismert demokrata programok kisajátításának. Nemcsak a kelet-nyugati politikában állította Nixon nyitott kapuk elé ellenfeleit, hanem a demokraták ár-bér ellenőrzési gazdaság- politikáját is kisajátította. Most pedig ejabb szőnyegeket akar kihúzni belpolitikai ellenfelei lába alól, amikor háborút indít az átlag- embért persze idegesítő adók ellen, csökkenteni ígéri az állami költekezést. EZ A KÖLTEKEZÉS — kivéve az éppen nem csökkenteni ígért katonai kiadásokat — természetesen a kapitalista társadalom állami tüneti kezelése; a nixoni lefaragás ugyan enyhíti a közepesen vagy jól élő adófizetők (Nixon többsége) terheit, azonban — mint Amerikában mondják — „kint hagyja a hidegben” azokat, akik rászorultak a szociális programokra. Roosevelt és demokrata utódai azért hozták ezeket a programokat, mert belátták, hogy a tőkés társadalom spontán képtelen bármit is enyhíteni a társadalom halmozódó bajaiból. Amerika különben még ma is messze lemarad a szociális fronton a nyugat-európai kapitalista országok mögött. Nixon most ezeknek a programoknak a nyilvánvaló félmegoldásait vette tűz alá — az adófizető rétegek többségére hivatkozva. A „takarékos” elnök és „költekező” kongresszus kibontakozó küzdelme az elkövetkező négy évet szinte sorsdöntővé teszi az amerikai belpolitikában. Ma még megválaszolhatatlan a kérdés, hogy a fenti kongresz- szusi fettételek közepette képes-e Nixon végrehajtani a Roosevelt óta tartó irányzat megfordítását, és ha mégis, milyen társadalmi hatása lesz? Hiszen a „demokrata” Wallace legutóbbi nyilatkozatai és a környezetéből «aármazn éri^öések arra vallanak, hogy az idei választási szövetség aligha volt átmeneti: a Baltimore Sun tudósítója szerint ugyan még nem dőlt el, vajon tud-e majd egyáltalán járni az alabamai kormányzó, de vezérkara máris meg- • kezdte a felkészülést 1976- ra! Egyelőre Wallaceék a McGovem-hatást próbálják felszámolni a Demokrata Pártban. Mivel egy Kennedy felé forduló pártban aligha lenne helye az alabamai demagógnak, a Sun szerint Wallace azt fontolgatja, hogy átlép a politikailag amúgyis közelebb álló republikánusokhoz. Hogy az északi, a liberális republikánusok mit szólnak ehhez, az más kérdés; de Wallace ötlete egy kialakult választási koalíció logikus folyománya. Az egykor szolidan konzervatív és demokrata amerikai Dél most már évek óta a republikánusok felé tart, MINDEZEK még csak tendenciák, jelzik azt, hogy az évszázada kialakult republikánus-demokrata kétpárt- rendszer súlyos válságát éli: hiszen mindkét pártban egyre tarthatatlanabbá válik az eltérő erők különös koalíciója, amely a formális pártegységet biztosítja. A szavazók egyre kevésbé törődnek a pártokkal, inkább a jelöltek személye érdekli őket, ami persze inkább a tv és a pénz szerepét növeli, mint az igazi választási lehetőséget. A fellazuló pártkeretek viszont csak még súlyosabbá tehetik a várható konzervatív-liberális tnérkő- j zés következményeit. j Asae Jam» £ Kína és Ausztrália párizsi nagykövetének a francia fővárosban tartott hétfői megbeszélését követően Gough Whitlam ausztráliai miniszterelnök1 kedden, Canberrái sajtóértekezletén kijelentette: jól haladnak a kínai— Tanaka és a A japán parlamenti választások eredménye, amely a negyedszázada hatalmon levő liberális demokrata párt stagnálásáról és a baloldali ellenzék, mindenekelőtt a kommunisták és a szocialisták rohamosan fokozódó népszerűségéről tanúskodik —, valóságos sokként érte Tanaka miniszter- elnököt és nagytőkés támogatóit. Tanaka, a választást kővető első sajtóértekezleten elismerte, hogy konzervatív pártjának mérsékelt választási teljesítménye „a japán közvélemény fokozatosan csökkenő bizalmának” félreérthetetlen jele. Ami viszont a japán kommunisták látványos választási sikerét illeti, a szokatlanul komor arckifejezésű miniszterelnök csupán arra szorítkozott, hogy kijelentse: „attól tartok, hogy alábecsültem a kommunista pártot”. S az új politikai légkört misem tükrözi jobban, mint az a tény, hogy Tanaka, aki a választások előtt nemlétezó- nek tekintette a Japán Kommunista Pártot, ezúttal első ízben közölte, kész találkozni a kommunista párt vezetői - vak --------------a usztráliai tárgyalások a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Mielőtt azonban a diplomáciai kapcsolatok felvételére sor kerülne — tette hozzá a miniszterelnök — még további megbeszélésekre lesz szükség. sokkhatás A ..japán nagytőke, amelyet régóta foglalkoztat a liberális demokrata párt népszerűségének fokozatos csökkenése, az utóbbi időben mind nagyobb pénzügyi támogatásban részesítette a középutas demokratikus szocialista pártot, megfelelő alternatívát keresve a konzervatív párt helyett. A vasárnapi választás azonban érzékeny csapást mért erre a kísérletre. A demokratikus szocialista párt, amely esetenként a liberális demokrata párton is túltett a kom- munistaellenességben, súlyos vereséget volt kénytelen elkönyvelni. Ennek következtében felborult a hagyományos hatalmi egyensúly és a Japán Kommunista Párt az ország harmadik legerősebb politikai pártjává vált. Nagytőkés körökben nyíltan céloznak rá, hogy Tanakánalt nem sikerül záros határidőn belül olyan teljesítményt nyújtani, amely helyreállítja a közvélemény bizalmát a liberális demokrata pártban. A júliusban hatalomra került pártelnök és miniszter- elnök napjai meg vannak «támláivá»
