Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
fi CÓLVAK Sokak szerint a sors kegyeltjei, hiszen álmuk teljesült, tervük valóra vált: gólyák, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola első éves hallgatói lettek. Íme a három kérdés, amelyre választ kértünk tőlük: 1. Miért a pedagóguspálya az életcéljuk? 2. Négy év múltán hol szeretnének tanítani? 3. Azt kapták-e a főiskolától, amit reméltek, amit váriak? matematikaDruga Irma fizika szakos: — Gimnazista koromban határoztam el, hogy mindenképpen tanár leszek. Az első nekifutás nem sikerült, mégsem keseredtem el, hanem e3 mentem a Komárom megyei Tárkány községbe képesítés nélküli nevelőnek. Az sem zavart, hogy nem kedvenc tantárgyaim tanítottam, csak annak örültem, hogy bár ideiglenesen is, de csak katedrát kaptam. Egy evre rá ismét próbálkoztam, s most már sikerült, felvettek. Lehettem volna levelező hallgató is, ám úgy gondoltam, hogy nappali tagozaton sokkal alaposabb tudást lehet szerezni. Négy év hosz- szú idő, persze az ember már előre tervez: én szívesen megyek bármilyen eldugott faluba is, bárhová, ahol szükség lesz munkámra. Élmények? Valamikor, regényekben sokat olvastam főiskolás fiatalokról. Nos, a valóság kevésbé színes, de szebb, tartalmasabb, örülök, hogy bekerültem, hogy tanulhatok, mégha nemegyszer sok is a feladat. Radies Pál, matematikafizika szakos: — Gödöllőre jelentkeztem, agrárgépész szerettem volna lenni, de helyhiány miatt nem vettek fel. így kerültem Egerbe, így leszek tanár. Annál is inkább, mert most már végleg így döntöttem. Nem volt könnyű diákkorom: heten vagyunk testvérek, s mind szüleim, mind testvéreim analfabéták. Nem tudták fedezni a tanítás költségeit sem, így aztán, amikor másodikos koromban kollégiumba kerültem, majd minden délután kijártam a hatvani állomásra dolgozni, rakodni, hogy mindenre fussa a. kevés pénzből is. Azért leszek tanár hogy cigány sorstársaim elmaradottságán segítsek. Nincsenek különös igényeim, négy év múltán oda megyek tanítani, ahol szívesen fogadnak, ahol igénylik munkámat. A főiskolában kellemesen csalódtam, sosem hittem volna, hogy ilyen kötetlen légkörben is lehet, méghozzá eredményesen tanulni. Csajka Edit, orosz—angol szakos: — Szeretem és könnyen is tanulom a nyelveket, természetesen a gyerekeket is. Ezért választottam a tanári pályát. Mehettem volna egyetemre is, én mégis a főiskola mellett döntöttem, nem azért, mert könnyebb megszerezni itt a diplomát hanem azért, mert kevés az angol szakos általános iskolai tanár, s ugyanakkor az idegen nyelvek tanítását már az ötödik osztálytól kellene kezdeni, mert eredményt csak így lehet elérni. Gondoltam: rám is szükség lesz, az én munkám is segítséget jelent. Hol tanítanék szívesen? Nincs kikötésem: a falut ugyanúgy *szeretem, mint a várost, hiszen mindenütt gyerekek vannak. A főiskolát olyannak képzeltem mint az egyetemet. Ismerőseim mondták, hogy ott nincs erős kollegális összetartozás. Megvallom: ez kissé meglepett. Nos, az egri főiskola családiasabb, az egyes csoportok tagjai nemcsak magukért, hanem társaikért is felelősséget éreznek. Gulyás Katalin, magyar- ének szakos: — Én a családi hagyomány hatására választottam a pedagóguspályát. Nagyanyám ; középiskolai tanárnő, anyám j a jászdózsai általános isko- j Iában tanít. Annyira meg- • szerettem ezt a hivatást, hogy már gimnazista koromban addig győzködtem édes-j anyám igazgatóját, hogy ■ megengedte: egy-két alka- ' lommal én helyettesítsem. Négy év ^múltán szívesen megyek falura tanítani, hi-1 szén megszoktam az ottani ‘ életet, édesanyám mellett. Az az álmom, hogy egysze/. j egy tantestületben, mint kol- ' legák taníthassunk. Talán • sikerül, hiszen Jászdózsán' nincs ének szakos tanár. Jó visszagondolni az első < hónapokra, jó. mert sikerült, j könnyebb lett az indulás, mint azt gondoltam. Dorkó Attila, magyar-történelem szakos: — Az egri Malom utcai : szakközépiskolában érettsé- • giztem. így érthető, hogy so- j kákát meglepett választó- som, a magyar-történelem 1 szak. Jóllehet a magyarázat: egyszerű: időközben jobban' megszerettem az irodalmat 1 Bástyasétány Gárdonyi Géza sírjához Az egri vár fokán teljes hosszában elkészült a bástya- sétány. A vár megmaradt létesítményeinek és romjainak konzerválása 15 éves távlati terv szerint halad és az érdekes munka most fontos szakaszához érkezett: helyreállították a városra néző déli várfal mintegy 120 méteres ChMmusm 19VI. december *12., kedd és a történelmet, mint a reál tárgyakat. Szabad időben sokat olvastam, az egyik barátommal' történelmi szakkönyveket, tanulmányokat böngészgettünk. Sokat jelentett tanáraim segítsége is. Ezért tudtam helytállni, ezért vettek fel. Falu, vagy város? Nagyon szeretem Egert, ma még úgy érzem: sosem tudnék máshol élni, dolgozni. Tudom, hogy nem lesz köny- nyű ittmaradni, mégis megpróbálom négy év múltán. A középiskolai kötöttségek után szinte üdítőleg hatott rám a főiskolai légkör. Különösképp tetszik a pinceklub változatos, színes programja, az írók, költők, színészek bemutatkozása, a velük . rendezett viták, beszélgetések. Vonzó a KISZ-élet is, mert sokkal tartalmasabb, mint a középiskolában volt: itt az ember tudja, hogy mit és miért csinál. Négy év múltán ismét találkozunk a volt gólyákkal, hogy számba vegyük: mi lett a fogadalmakból, tervekből ... Pécsi István A íonÖK A/ ÖRÜLT nem lesz, hanem születik. Ámbár e kór — ha egyáltalán ismerik és így isrherik ezt az ideggyógyászok — egy. folyamat vége, kifejlete, egy belül burjánzó, félelmetes nyavalya. valamiféle neuron-rák teljes kirobbanása: állapot. A hisztéria még nem őrület, de azzá válhat. Ha nem gyógyítják, ha nem korlátozzák, fékezik meg a hisztériást, dühöngő és közveszélyes őrült lehet e baj hordozójából. Gondolom, a diktátor mindenképpen lesz. Diktátornak senki sem születik manapság, régen is csak királynak, vagy főnemesnek... De diktátornak? Mert mi kell ahhoz, hogy valaki diktátor legyen? Kétségkívül és alapvetően olyan társadalmi, történelmi környezet, amely természetesnek veszi, hogy a hisztériásból őrült, az „elhivatott” vezetőből gyilkos, diktátor váljék. Nagy és tragikus pillanata a történelemnek, ha egy őrült kelletik az élre! Újkori .történelmünk e tragikus pillanatát a fasizmus fémjelzi, a legnagyobb őrülttel, Hitlerrel, és a semmivel sem kisebb, csak lehetőségeikben mélyen korlátozottabb egyéb őrültekkel az élen. Dehát ez már a múlté! A múlté? Goffredo Parisé főhőse, Max doktor az ellenkezőjét kívánja bebizonyítani, S bizonyításának és bizonyítékainak hinnünk kell. A neofasizmus, amely a legjelenebb korú tőkés társadalom talaján próbál szárba szökkenni, vagy legalábbis e talajba mind mélyebb gyökeret ereszteni, finomabb, ravaszabb, de végső hatását és eredményét tekintve semmivel sem veszélytelenebb módszerekkel dolgozik. Hau- mann Péter remek, a még csak hisztériás, de ha módja lesz rá, őrültté váló, még csak egy kis pedánsan és penetránsan szervezett üzem vezetőjét, aki amint mód lesz, egy egész világ diktátorává is válhat, nos, Hau- mann.e veszélyes típus alakját formálta meg. Meghökkentően. Precízen. Patalógi- kus és kiagyalt erkölcsi normákkal. MAX DOKTOR elhivatottnak érzi magát. Max doktor nem akar vezetni. Max doktor vidéken élne és filozófusok műveit szemelgetné. De teheti? Nem teheti! Elhivatott. Vezetnie kell, keményen, mindenféle szentimen- talizmus, sőt, az emberi arcokra való tekintet nélkül is. S ehhez, ehhez az elhivatottsághoz, ennek megvalósításához ki kellett dolgoznia az üzem rendjét. „A” rendet! S a fiatalember — érdekes és kifejező alakítást nyújtott ebben Tímár Béla — e rend tagja lesz. Szólhat, hogyne szólhatna. Utóvégre demokrácia. s~ moxrácia tévéjáték viiaguea-í. v. . .- hat, hogyne vitázhatna főnökével és miért ne mondta teá el moralizáló vélemé- i, ét a vállalat, azazhogy a ‘.ág rendjéről. Am < gyéni- -;e. személyisege. jelleme ■ ben a félelmetesen precíz, a ?.nyeret és a ver:i'!\ s :' v,. I • '.: alázat a. Anyá a . •• ú t ■ ivekvő rangot a í’.nt• sadalomban végűi is a,-c- nélkülivé, embertelenné válik. PARISÉ televíziós játékát kitűnő ritmusban és hangsúlyozottan egyértelműen : idézte Mihály fi Imre. Egy pillanat kétséget sem akart hagyni a nézőben: Max doktor személyében egy új, legfeljebb e század végi Hitler kapaszkodik a hisztéria és a vállalati társadalom lépcsőin az őrült diktátor kancélláriája felé. Halász Mihály kamerája különösen az irattári jelenetben volt kifejező. Olyat is elmondott, amit az író, a színész nem mondhatott el, e félelmetes rend még félelmetesebb bürokratizmusát, hatalmas nyilvántartását úgy mutatta be a képernyő, hogy még a koncentrációs táborok fapriccserdeje is fel rémlett a nézőben. Bulla Elma. Alfonzé, Major Tamás és Pálos Zsuzsa emelkedett ki a népes szereplőgárdából. Gyurkó Géza llj (lokumeDtumíilin í) más bánata nem a másé A Szovjetunió filmszínházaiban új dokumentumfilmet vetítenek. Konsztantyin Szii- monov, az ismert szovjet író „A más bánata nem a másé” (Csuzsogo górja nye bi- vajt) c. Vietnamról szóló filmpoémája néhány nappal a bemutató után a közvélemény figyelmének központjába került. A rendkívüli írói ér/élik el megalkotott és . ősz- szeállított dokumentumsoiro- tkon bombákkal „felszántott” termőföldek, kiégett parasztházak, sebesült, halott csecsemők idézik az embertelen népirtó háborút. A poéma öt részét az író szavai vezetik be: „Amikor szakaszát, a több mint négy ; i méter vastag várfal tetején ’ 1 pedig 280 centiméter szélességben sétányt építettek. Az < erkélyszerűen kiképzett sé-; tényről fes-toi kilátás nyílik: Egerre. A bástyasétányon a var; bejáratát képező Varkots-ka- ; pútól a gótikus kaputornyon ; át a Gárdonyi Géza sírjáig ; sétálhatnak a város vendé-: gei. A vár valamennyi felszíni és föld alatti nevezetessé- ! gét a sétányról lehet megközelítésű. 28. Az első kanyartól kezdve minden métert izgalommal, káromkodással, melóval, néma fogadalmakkal kell megváltanom. Nem személykocsiknak találták ki ezt a csapást, amin haladni kell. A pilóta egyfolytában nyöszörög, nem igazánból, csak azért, hogy megszolgálja az aranyláncot — később már a kocsit félti. Vagy dobál az út — s még ez a jó, mert van tartása az útnak —, vagy belefolyik a földekbe, vagy teli van jeges kátyúkkal, amelyek beszakadnak alattunk. Minduntalan ki kell szállnom megtolni, gallyakat dobni a kerék alá, s minduntalan órámat nézem. Arra nem is merek gondolni, mi történik, ha leyohadunk. Legkevesebb, hogy hadbíróság elé visznek, de azt is megérhetjük, hogy itt jön ránk a víz. Mert mondanom se kell, sehol egy lélek. Kínomban már röhögök a pilóta nyavaiygásán. Amitől begerjed, s vissza akar fordulni, szerencsére nem tud Keskeny az út vagy szántók, vagy árok. Ügy saccolom, jól benn vagyunk már, amikor elénk kerül egy tanya, s a pilóta megmakacsolja magát, be akar kanyarodni, elkapom a kormányt. — Nem ez volt megbeszélve — mondom hidegen. Meg kell, hogy álljon. El van torzulva a pofája. — Nem érdekel. Nem megyek tovább. Készre csinálom a motort. Lekapom az órámat, a kezébe nyomom. — Innen két- ' három kilométer, a franc abba a csatoínaszagú pofádba ! Meginog. — Mi ez? Pakfon, kell a fenének . .. Meglátja a kezemben a bicskát, elakad a szava. — Beléd vágom — mondom. — Itt döglesz meg, levisz a víz a tengerbe, soha nem jönnek rá, hová lettél. Lehet valami a szememben, mert zsebre vágja az órát és morogva ráadja a, gyújtást. Ilyen a szerencse, csak oda kell csordíteni neki: a legközelebbi dombtetőről meglátom a kápolnát. Lehetetlen, hogy kettő legyen, lehetetlen, s ezt Bibokéktól is láttam. ■ 'Most jut eszembe az öreg. Hogy mit szól, ha meglát. — Te! Van nálad valami stukker? — Minek? — Hamis a kutya. Ravaszul néz rám. — Attól félsz, hogy itt- 'i agy lak? Jó, hogy mondja. — Ne légy hülye! Majd meglátod a dögöt, mindjárt megértesz. Sose lehet tudni a hangulatát. Még engem is sarokba szorított egyszer — s elmeséltem az esetemet a tornácon. Nem is kell hazudnom. Röhögve tesszük meg az utolsó métereket. Ahogy a komondor előrohan, mindjárt a géppisztoly helyét is megtudom. Te talán ki se szállj — mondom a pilótának. — Mennyi az idő? — Negyed négy. öt perced van, úgy igyekezz. Éppen előkászálódom — kezemben a „gitár” — amikor feltűnik Margit. Fut lefelé, mikor engem meglát, megtorpan. — Maga az? Azt hittem, Miska! Nagyot nyelek. — Margitka, azonnal indulni kell. Jön az árvíz, elönti a szigetet. 'Megnő a szeme. Aztán tétován összébbhúzza magán a kendőt: — Nem ér föl az ide. — De igen Azért jöttem. A mérnökök kiszámították. Kapják össze a legszükségesebbet. — Nem lehet. Apánk átment az Akasztó-tanyára. Jó helyre, gondolom, mindjárt ki is próbálhatnánk rajta, hogy jó-e a név. — Mire felpakol, ö is megjön — s mert látom, nogy ez nem győzi meg, hozzáhazudom: — Miska a lelkemre kötötte, maguk nélkül ne menjek vissza, különben megnyúz. húsz esztendős voltam, az olasz fasiszták abesszin gyermekeket bombáztak; még nem tudta feledtetni velem az idő. Egy évvel később Spanyolország gyermekeit pusztították a fasiszta német gépek, erre is nagyon jól emlékszem... Huszonhat vagy huszonhét éves lehettem, amikor a fasiszták válogatott kegyetlenséggel gyilkolták Belorusszia, Ukrajna, Oroszország fiait éc leányait. .. Nem, az ilyet nem felejti el az ember. A film a tiltakozás, a gyűlölet, az igazságos harc poémája. Ez jó szöveg, mert megmozdul. — S ő miért nem jött? A szemem se rebben. — Nehéz ő erre a kis kocsira. Nagyon rosszak az utak. Mar a tornácig tereltem, Tnegint megtorpan: — Dehát, hogy hagyjuk itt az állatokat, mindent?! Nem tudom, mi költözik most belém. A szám elfásul, a szívem döngeti a bordáimat. — Margitka — mondom rekedten —, az életül^ múlhat minden percen, nem érti? Megérti. S ijedelem költözik a szemébe. — Jaj, C6ak apánk jönne már! — s besiet. Cigarettát keresek. Űgv reszket a kezem, három szál gyufát is elejtek. A pilóta rám dudál. Igaza van. Bemegyek a konyhába. — Segíthetek? Valami nagykendő az ágyon, abba dobál mindenfélét. Ahogy meglát, leesik a karja, s elsírja magát. Odasietek. — Nem szabad! — Egy pillanat az egész, vállamon a feje, rázkódik a válla a karomban. Duda. Újra meg újra. Ahogy felnéz, végigsivni- tok az arcán, ujjaimat benedvesítik a könnyei. — Gyorsan a kocsihoz, üljön be. Én ittmaradok, segítek Bibok bácsinak... Ki mondja ezt? Az én hangom szói, az én nyelvem mozog, az én kezem tereli kifelé a lányt, de ... — ... maga pedig megkeresi Miskát. Majd mi itt elrendezünk mindent, aztán . . Mi lesz aztán, valóban ? — ... aztán majd mi i.s kijutunk lovon. Ez az, lovon. Már a kocsinál vagy un'. . A pilóta pofáján álmélko- dás, és méreg kevereg: íFolytatjuk.)
