Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

Fellebbezés, vagy - mosakodás...?! [ Hég mind Lapunk 1972. augusztus 13-i számában „Nyáj nélkül maradt juhász” címmel cik­ket közöltünk arról, hogy id. S.ahó Mihály, larnaszent- t.-'.klösi tsz-juhászt — mert „nem tisztelte fellebbvalóit”, «— fegyelmi határozattal le- v Állották a juhászaiból, s bánta lésből gyalogmunkára helyezték át. Szóvá tettük, hogy a „tegyelmit” törvény- sértő módon hozták, mert sem fegyelmi eljárást nem fűlj latiak le az ügyben, sem f iiebbezési 'lehetőséget nem 1:Á ztosítottak a falu határán Kívül sehová. Cikkünkre a tarnaszent- r lósi termelőszövetkezet a mai napig sem válaszolt, el­lenben a hevesi járási ügyészség azonnal felülvizs­gálta az ügyet, s már au­gusztus 26-án arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket — köszönjük! —, hogy az id. F'zabó Mihály ellen hozott fegyelmi határozat valóban törvénysértő, s: „A törvénysértés orvoslására fnKzólalással éltem a szövetke­zet« döntőbizottsághoz ... Fel­hívtam a döntőbizottság elnökét, hogy határozatukat megfelelően igazítsák ki, s azt kézbesítsék id. Szabó Mihálynak .. ■— olvasható dr. Naav Ferenc járási vezető ügyész hozzánk írott levelében. Ezután került a „fegyelmi” — id. Szabó Mihály fellebbe­zése folytán — a Hevesi Já­rásbíróság ifj. dr. Gáspárdy József tanácsa elé. Kétszer tartottak tárgyalást az ügy­ben, mert egyszerűen az után kellett a bíróságnak „nyo­moznia”, hogy tulajdonkép­pen miért is kapott fegyelmi büntetést id. Szabó Mihály? Sok-sok tanú meghallgatása, a beszerezhető összes iratok tanulmányozása után sikerült kibogozni, hogy id. Szabó Mihály sehogy sem tudott összeférni egy másik juhász­g nyáj nélkül a szál, aki akkor még munka­csapatvezető volt a juhászok között, de már nem az — mert mások sem tudtak ve­le kijönni... Nos, ebből a folytonos egymást szidásból tornyosult, ágazott szét id. Szabó Mihály fegyelmezet­lensége. A tárgyalásokon — a bíróságon — ezt nyíltan be. is ismerte, sőt, azt is, hogy egyik alkalommal — mert a főállattenj'észtő nem neki adott igazat — hirtelen haragjában azt mondta a fő- állattenyésztőnek, hogy „a falhoz ragasztja ...” (Mond­ta ezt egy 60 kilós, idős ju­hász, az egy mázsán felüli fiatal főállattenyésztőnek...!) Ennyi fegyelmi vétséget tu­dott tehát mindössze a já­rásbíróság megállapítani, melynek alapján 1972. októ­ber 2-án — mint a termelőszö­vetkezetek fegyelmi íellebb- viteli hatósága — ítéletet ho­zott. ítéletet, amely távolról sem, olyan drákói, mint a termelőszövetkezet előző ha­tározatai: a leváltás, illetve áthelyezés fegyelmi büntetés helyett „az egyes kedvezmé­nyek megvonása” fokozatot alkalmazta a bíróság. Ez konkrétan annyit jelent, hogy id. Szabó Mihályt a terme­lőszövetkezet vezetőségének vissza kell állítania beosztá­sába, s büntetésül a beismert vétségekért 1973. június 30- ig a közös falkával együtt tartható 20 darab saját anya­juh helyett tizenötöt tarthat csak. A juhász — aki hattagú családot tart el, s immár egy fél éve e kálvária miatt nem dolgozik — megnyugodott az ítéletben, de a termelőszö­vetkezet vezetősége a mai na­pig sem állította vissza a ju­hászaiba, A termelőszövetkezet jog­juhász ,., tanácsosa makacsul és kitar­tóan újabb változatban akar­ja „továbbvinni” az ügyet. Már járt a Legfelsőbb Ügyészségen, sőt, szorgalma­san beszerezte id. Szabó Mi­hály előző munkahelyeiről évtizedekre visszamenően a boszorkányüldözők módszerei szerint, a neki megfelelő véleményeket. És fellebbez, sőt, perújrafelvételt emleget. E&y héttel ezelőtt beszél­tünk a közös gazdaság elnö­kével, aki belátta, hogy kár az időhúzásért, az energia és perköltség pazarlásáért. Ugyanis — mint mondotta — legfeljebb annyival súlyos­bíthatják a juhász büntetését, hogy nem öt birkával, ha­nem! hattal tarthat keveseb­bet a jövő nyárig. Viszont a juhász és családja még sú­lyosabb anyagi helyzetbe ke­rül, s ezért végül is kárpó­tolni kell, legalábbis olyan mértékig, amilyen mértékig a közös gazdaság vezetősége, jogtanácsosa okozta a kárt e huzavonával. Az elnök megfontolta a dolgot, de majd a vezetőség dönt — mondotta —, hogy mégis mi legyen. Néhány nappal később értesültünk: a munkába, illetve a juhá­szaiba való visszaállítás he­lyett — fellebbeztek... Üjabb, hónapokig tartó kálváriát idézhetnek tehát elő — bár a józan logika szerint reménytelenül. Ügy tűnik viszont, hogy Tarna- szentmiklóson vannak dol­gok, amelyeket nemcsak a józan logikának, de még a legalapvetőbb humánus meg­fontolásoknak is fölé helyez­nek .. .! Mindezt természetesen nem jogilag, pusztán „csak” em­berileg jegyezzük meg. Faludi Sándor Vízért kiáltó — Van a faluban egy templom, a templom tor­nyában harangoznak, a ha­rangszó szép és messzire hallatszik... Ügy mint 80 ívvel ezelőtt, mint tegnap, ma és holnap is. Szóval: ez a megszokottság, ragaszko­dás a inában is a régihez, a tegnapihoz, az olyanféle gon­dolkozás, hogy ha jó volt délelőtt, jó lesz délután is. Ezekkel kell nekünk gyür- kőznünk azért, hogy legyen végre, sürgősen és mielőbb, egészséges jó ivóvizünk. És ez nem anyagi kérdés, ha­nem létkérdés mindannyi­unk számára. Belátják ezt azok is, akik most még hú- zódoznaK forintjaikat bele­rakni a közös kalapba. Én már most azon gondolkozom, hogy ha túl leszünk minde­nen, kellene valami jel, va­lami emlékeztető mostani küzdelmeinkre. Valami kis szobor, emlékmű, oszlop, .aminek azt az elnevezést ad­hatnánk: „Vízért kiáltó”... Ennyit tudtam meg bará­tomtól a Baj patak falujá­nak mai, égető gondjairól, mielőtt Recskre utaztam. Széttártam a faluban, hallgatóztam, nézelődtem. És leültünk közös beszélgetésre, így: Fodor Istvánná peda­gógus, országgyűlési képvi­selő; Maruzs János tanács­elnök; Klamank Lajos isko­laigazgató, községi párttit­kár. Amit tőlük hallottam, azokból a következőket je­gyeztem fel: A falut négyezer ember lakja, több mint ezeregyszáz család. Akik valamiféle in­gatlannal rendelkeznek, községfejlesztési hozzájáru­Lú.Mmüsm Wit december 10., vasárnap lást fizetnek. Ezek igen ke­vesen vannak, így évente körülbelül 120 ezer forint gyűlik egybe. Még egy szo­lidabb családi házat se ad­nának érte. Akiknek nincs ingatlana, s ezek vannak többségben, jó keresettel semmit -se fizetnek, csak él­vezői a mások forintjaiból teremtett változásoknak, elő­nyöknek. önkéntességi ala­pon is fizethető hozzájáru­lás, ez a lehetőség azonban kiszáradt forrás. Minden év­ben megírják a tanácson és szétküldik az udvarias han­gú, segítségre felkérő leve­leket. Pár évvel ezelőtt össze is gyűlt úgy 40 ezer forint, most pedig már ennek a ti- zedrésze, még 4 ezer forint is alig csorog egybe. A tanács csak a 120 ezer forintra alapozhat hát. Ez a legminimálisabb fejlesztési igény kielégítésére sem elég. Ami kevés kölcsönt szerez, ami külső támogatást kap a tanács, azt a pénzt az út, villany, a járda koptatja el. S itt érkeztünk el a kiin­duló ponthoz újra, az ivóvíz kérdéséhez. Már készen van a Köszörű völgyi víztároló vizét Parádfürdőrol Recskre eljuttató 6 kilométeres ge­rincvezeték. Az Országo“ Vízügyi Hivatal ezt a 7 mil­liót érő beruházást ingyen, ajándékba adta a falunak. Most tovább kellene lépni, megalakítani a víztársulatot, hogy így hitelhez jutva, meg­épülhessen az a 14 kilomé­ternyi vízvezeték, amely egészséges jó ivóvizet ad több mint húsz utcának. S itt rekedt meg az egészsé­ges szándék szekere. Am nem egyszerűen anyagi aka­dályok küllőzik a továbbju­tás kerekeit. — Amióta világ a világ, a. recski ember csevicét iszik, Jő volt a csevice minden előttünk valónak, jó volt eddig nekünk is, hát jó lesz ezután is. És sokat, sokszor ismétlő­dő refrén: ha jó volt dél­előtt, jó lesz délután is. Csevice. Ezt isszák a recs­kiek évszázadok óta. Meg­szokták és jónak tartják. Jónak tartja Józsi bácsi, Já­nos bácsi, Rozi mama és so­kan, sokan a fiatalabbak közül is. Jó vagy nem jó, ez pusztán ízlés dolga. Mindez azonban aligha változtathat­ja meg azokat a tényeket, amelyeket tudományos és orvosi vizsgálatok támaszta­nak alá. S a tények azt iga­zolják, hogy a recski csevice rossz, egészségrontó. Az Országos Közegészség- ügyi Intézet a 30-as évek közepén szakszerű és hivata­los felvételt készített a vár­megye községeinek ivóvizé­ről. A tabelláris összeállí­tásban nagyon rossz minősí­tést, kapott már ekkor is Recsk faluja. A Közegészségügyi Intézet mai utódja, a Közegészség- •'igvi-’-ívvánvüsyi Állomé« KÖTÁT'V rendszeres szak- Vikka! ellenőrzi az vóvizet. Ezek a szakvizsga - latok is mindannyiszor ? recski víz egészségről! u szervezetet károsító hatása it igazolják. A recski csevice nnavmár tákben cóli-bacilussal fertő zött. Ezek a kórokozóvá vá­ló baktériumok az emberi bélcsatornában élnek. Pará­nyi élősködők, amelyek olyan betegségek előidézői, mint a bélférgesség, bélgyulladás, bélhurut stb. Ne hallgasson hát senki azokra a „jóakaró”, em’oe­Uj bányakincsünk: a jásp’ís Régóta, ismert, hogy a Mátrában jáspiskibúvások ta­lálhatók a különböző ércek kíséretébe. A kutató szakem­berek több alkalommal is rá­bukkantak erre a korábban igen sokra becsült ásványra, de szervezett feltáró munkát mind ez ideig nem folytattak. Most azonban az alkalmazá­sára több lehetőség is nyílt, s a gyöngyösöroszi ércbánya szakemberei a közelmúltban kutatni kezdték a Mátra déli lejtőit, hogy hol található gazdaságos kibányászásra elegendő mennyiség. Hol lehet felhasználni ezt az üvegnél is jóval kemé­nyebb, csiszolt állapotban szépen csillogó, különböző színekben előforduló ás­ványt? Egyik érdeklődő ép­pen a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat volt: kül­földi példa nyomán burkoló­lapokat akarnak készíteni- a nemes jáspiszuzalékból. A néhány külföldi országban már alkalmazott, ilyen alap­anyagból készült burkolóla­pok értékét növeli, hogy szépségük mellett igen tartó­saik is. A vállalatnál jelenleg kísérleteket folytatnak a né­hány mázsányi, rendelkezé­sükre bocsátott anyaggal. A jáspiskő kevésbé szeny- nyezett darabjai csiszolva féldrágakőnek számítanak. Felhasználóként ezért jelent­kezett a hazai ékszeripar. is, sőt az NSZK-ból ugyancsak érdeklődött egy cég képvise­lője az ásvány iránt. Mint azt Flóriánt Gusztáv­tól, az ércbánya igazgatójától megtudtuk, egyelőre az ér­deklődő partnerek vélemé­nyét várják, s a felhasználók igénye alapján kezdenek hoz­zá az alaposabb feltáró mun­kákhoz. Az új profil érdeké­ben további gépesítést is ter­veznék s már előkészített la­pok, tömbök formájában ad­ják majd tovább az ásványt a partnereknek. Az eddig kibányászott jás­pist külszínről fejtették. A' különféle rétegezett kövektől kezdve a vörösig és az opálos kékig sokféle színű ásványt találtak, s ezek között nem kevés értékesebb darab is élő­__________________/ ■ _____ r ekre, akik a csevice-ivás pártján állnak és a csevice áldásait dicsérik. Nem jót akarnak azok, akik az egész­séges ivóvíz ellenzői. Nem jót akarnak, hanem bélfér- gességet, bélgyulladást, bél­hurutot. Nem jót akarnak, mert nemcsak önmaguk, ha­nem más emberek egészsé­gének is az ellenségei. Az egészséges jövő ellenségei. Nem is olyan régen, a vasútépítés idején, sokan el­lene voltak e korszerűbb közlekedés megteremtésének. Több recski ember, kik ma már a temetőbe költöztek, kaszát -kapát ragadva vo­nultak ki földjeikre, hogy megakadályozzák a sínek le­fektetését. Ugyan ki lenne ma a recskiek között, aki igazat adna maradi és fej­lődést ellenző ősének. aki azt mondaná, hogy rosszat tettek azzal, amiért erre hozták a vasutat? Akkor a vasút ellen vol­tak nem kevesen, most az egészséges víz bevezetését ellenzik későbbi utódaik. A vasútra szükség volt. Most még inkább szükség van a vízz'e, az egészséges vízre! Pár nap múlva falugyű­lést tartanak Recsken. Árról kell dönteniük az emberek­nek: egészséges vizet akar­nak-e inni, vagy megmarad­nak a coli-bacilussal fertő­zött víz mellett? S arról is döntenek: vállalják-e önere­jükből a vízellátás tervének megvalósítását? Pontosabban szólva, abban kell határoz­niuk: akarnak-e egészsége­sek maradni és mit áldoz­nak arra, hogy egészségesek maradjanak. (?!) Pataky Dezső fordul. Az ércelőkészítő gépei alkalmasak lesznek arra, hogy továbbfeldolgozással foglalkozzanak:-aprítva, osz­tályozva, különböző típusú zúzalékok formájában szin­tén forgalomba tudják hozni terméküket. Elsősorban tehát ipari fel­használásra lesz alkalmas a Mátra déli lejtőinek új bá- nyakincse. Az előzetes becs- > lések szerint nagy, több évti­zed munkáját igénylő kész­l letek nincsenek sem a kül­színen, sem az esetleges mélyművelésnél. Az ércbá­nyászok elsősorban arra tö­rekednek, hogy megfelelő gé­pesítés mellett gazdaságos profilt fejlesszenek ki. Több részletre is kiterjedő kutatá­si eredményt az elkövetkező hónapok feltárásaitól várnak: ekkor már felmérhetik a ta­lálható ásvány mennyiségét és átlagos minőségét is. (kékem t /wWWWWWVVAAAA/WS/\AA/sAAAAAAAő/vvWWWAAWWWAAAAAMAM»» < Látványosság helyett Amikor kigyulladt a fény a Fővárosi Tanács ülés­termében, s a padsorok között fiatalnál fiatalabb arcok fordultak az elnöki emelvény felé, a karzaton az új­ságírók is egymásra néztek és a kimondatlan kérdés ott lebegett a kérdően nyitva hagyott jegyzetfüzetek, a ké­szenlétben tartott vakuk, fényképezőgépek felett: mire képes ez a tanácskozás? A válasz hamar érkezett meg. Herczeg Margit, a KISZ-kb mezőgazdasági ifjúsági tanácsának elnöke meg­nyitójában elmondta, hogy az ülés keretén belül létrehí­vott fórumra előzetesen írásban százharminckét kérdést küldtek hé az ifjúsági tanács tagjai, s választ várnak az őket, az általuk képviselt fiatalokat érintő problémák­ra, gondokra. Az előadások, a hozzászólások adatokkal és tények­kel bizonyították, hogy napjaink ifjúsága tekintélyes részt vállal .társadalmunk építéséből. Dr. Fogaras Lajos, a kiskörei vízlépcső KISZ-védnöksége országos operatív bizottságának elnöke elmondotta, hogy a kiskörei épít­kezés pontoskn tartja az ütemezett programot, annak el­lenére, hogy az 1970-es árvíz, a későbbi anyaghiány ko­moly nehézséget, időszakos lemaradást idézett elő a Tisza második vízlépcsőjének építésénél. Az 1985-ig ter­jedő program határidejének módosításai szerteágazó ne­gatív következménnyel sújtották volnak az öntözési programot, az egész mezőgazdaságot. Kétszáz vállalat, 1200 KISZ-szervezet kötött egymással két- és többol­dalú szocialista szerződéit, hogy segítsék az építkezés munkáját. Sikerült. Az építkezés tartja a határidőket. Illisz László, a KISZ-kb titkára előadásában a fiatal­ságot érintő morális problémákról szólva elmondotta, hogy nemegyszer találkozni az életben olyan jelenségek­kel, ,,mintha elfogadnánk és természetesnek vennénk, hogy vannak még visszaélések.” Kemény véleményt al­kotott a KISZ-kb titkára azokról, akik szóban csatla­koznák az ifjúsági mozgalom céljaihoz, de tetteikben megmaradnak a közösség rovására élő embereknek, s csak előnyszerzés reményének az érdekében csatlakoz­nak formailag a közösség munkájához. Tóth József erdész felszólalásában rámutatott egy olyan együttes miniszteri rendeletre, amely indokolat­lanul háttérbe szorítja a falura kikerülő fiatal szak­munkások, technikusok, mérnökök letelepedéséi, mert nem teremt egyenlő feltételeket a, falusi és városi fészek- rakók számára. A rádió, a televízió, a sajtó munkdtársai fültanúi voltak annak is, amikor egy kérdést háromszor juttattak el az elnöki asztalhoz, mert a fiatalok úgy érezték, nem > kaptak egyértelmű választ kérdésükre. < A tanácskozást nem követte sem állófogadás, sem ^ líszebéd. Az ifjúsági tanács tagjai egyszerűen vállra j •ették kabátjukat, vagy egyszerűen hónuk alá csapták i decemberben is friss, tavaszias időjárásban anorákju- kat és csendesen lementek a főlépcsőn, hogy úgy dol- | gozzanak tovább, ahogyan tanácskoztak: egyszerűen, < felelősségteljesen és célratörően. | • Sz. A. Ww'.WViMAAWV'.'WWWV'MA/WWWVWyVWW'MWWWV'AAAAAAAMJ s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents