Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
Ohol a jó minőség - természetes Egy a sikerek részeseiből: Kis János kőműves. (Foto: Kiss B.) A közelmúltban, egy megyei értékélés alkalmával elismeréssel emlegették a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz nevét, mert, hogy úgymond: a szakmában páratlanul jó minőségű a munkája. A dicséret alapján kerestük, fel a minap a szövetkezetét, hogy- közelebbről is megismerjük, hogyan is dolgozik. S egyáltalán: mi á siker titka? Érdeklődésünk során szót váltottunk Csömör József elnökkel, Tóth László főmérnökkel, Kiss Tibor szövetkezeti bizottsági titkárral és még a ktsz több más dolgozójával is. S miközben beszélgettünk a témáról, többször is megfogalmazódott az elmondottakban, hogy a minőségi munka — természetes valamennyiük számára. Korántsem valami újdonság ez, hanem eléggé hagyományos már. Titka pedig, szinte egyáltalán nincs! Ha csak az nem, hogy a szövetkezet létszámának közel háromnegyede ktsz-tag és a sajátos viszonyok között ennélfogva másoknál jobban kifejezésre jut a tulajdonosi szemlélet. Ilyen arány mellett — amikor a tagság a többséget jelenti, az érdekeltség ekkora — szinte elképzelhetetlen, hogy ne mindenki tudása, igyekezete legjavát adja a közös sikerért. A módszerek sem különösebbek. A munkavezetőkön túl, az építésvezetők, a központi műszakiak, vezetők is sűrűn látogatják a munkahelyeket. Élő a kapcsolat az emberekkel, a munkájukkal: idejében észreveszik a legapróbb hibát, hiányosságot is, s többnyire azonnyomban, ott a helyszínen intézkednek kijavításukért. Egy-egy menet közben tapasztalt minőségi rendellenességnél szigorúan felelősségre vonják a vétkest, kártérítésre kötelezik, vagy minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül újra — de most már becsületesen —, elvégeztetik vele a feladatot. Mondani sem kell, hogy a zsebbe vágó eseteket ki-ki igyekszik elkerülni. Olyannyira, hogy szinte nem is emlékeznek arra, hogy legutóbb mikor kellett így „büntetni”! Különösen a szakipari dolgozók érzik magukra kötelezőnek a kifogás nélküli munkát, aminek híre igazán messzire jutott. Ma már egyáltalán nem ritkaság, hogy megyén túli megbízásokat is kapnak, egyre több pesti, belvárosi exkluzív üz- 'et, szalon kialakításában, ■>erendezésében igénylik a :özreműködesüket, vagy éppenséggel az ország más, távoli városából kapnak rangos megrendelést. Pedig az az emlegetett érdekeltség, 'anyagiakban nem is túlságosan jut kifejezésre. Hiszen — mint ismeretes —-, a szövetkezetben cseppet sem rózsásabb a helyzet, mint a tanácsi, vagy az állami építőknél. Sőt! Mégis ragaszkodnak aztem- berék munkahelyükhöz — a dolgozók több mint fele tartozik a törzsgárdához —, s újra meg újra iparkodnak öregbíteni a ktsz kivívott jó hírnevét. S eközben egyi- kük-másikuk személy szerint is valóságos „márkává” válik: a kőműves Bánszki Jánost, Székely Dezsőt egész szocialista brigádjukkal együtt, vagy éppen Kis Jánost, az asztalos Farkas Gyulát, Pászti Kálmánt, Hibs Elemért, a villanyszerélő Bakocs Lászlót, Nagy Gy. Tamást és Somody Ottót ugyanúgy megismerik a megrendelők — mint a szövetkezetei. Nem dicsekvésből — hanem kifejezetten kérésünkre —, szedték elő a ktsz- ben a műszaki átadás-átvételek jegyzőkönyveit, amelyekben — többi között — a gyöngyösi, Kolozsvári úti társasházról, a közel 20 millió forintos balatonberényi OKISZ-üdnlőről, a felújított gyöngyösi mentőállomás határidőre elvégzett, jó minőségű munkáiról jegyeztek be elismerő sorokat partnereik. Legutóbb pedig — mint kiderült — a megyei pártvezetők voltak a szövetkezetről hasonló véleménnyel, amikor építkezéseit járták. — Tagadhatatlan, hogy jólesik a dicséret — mondták a gyöngyösi építők látogatásunk alkalmával —, de bizony, még korántsem vagyunk elégedettek! Imitt- amott ugyanis még mindig éppen elég javítanivaló van a munkánkon. Többet, sokkal többet is mutathatnánk, ha például kevesebb lenne az igazolatlan hiányzás, ha kisegítő dolgozóink nagyobb segítségére lennének szakmunkásainknak. Nem utolsósorban pedig folytatnunk kell a műszaki fejlesztést, még erőteljesebben muszáj törekednünk az újabb, a korszerűbb technológiák alkalmazására, különben elveszítjük előnyünket, lemaradunk a „versenypályán”. S miközben a további feladatokról beszéltek, szólták arról is, hogy bár az idén minden eddigi esztendőnél többet, összesen 157 lakást építenek — jövőre e rekordot jócskán meg akarják dönteni. Nem kevesebb, mint 200 új otthont szeretnének jó minőségben átadni tulajdonosaiknak! Gy. Gy. elemzése 4m a jövő évi feladatok , meghatározása. Az előkészítés legfontosabb feladata: a párttagok nunkájának, magatartásának, a pártmegbízatások tel- 'esítésének felmérése és r pártcsoport-megbeszélése- en történő értékelése, az íapszervezeti vezetőség és ■z alapszervezet össztevé- enységének átfogó, kritikus -íemzése. A járási jogú pártbizottságok apparátusai kiemelt feladatként nagy gondot fordítanak a taggyűlések politikai -is szervezeti előkészítésére. Titkári értekezleteken ismertették az előkészítés és lebonyolítás tartalmi ésmód- szerbeni feladatait. Valamennyi járási jogú pártbizottság megszervezte a pártmunkában tapasztalatokkal rendelkező aktívák bevonását. Az aktívák felkészítésével, tájékoztatásával lehetővé válik, hogy a taggyűléseken minősítsék az alapszervezet vezetőségének munkáját, segítsék a beszámolók elkészítését, a feladatok meghatározását. Az alapszervezeti munka értékelése nagy körültekintést igényel, csak akkor hatékony, ha a való életet tárja fel. Ebből következik, hogy beszámolni arról kell és arról lehet, amit az alapszervezet végzett. Ez elsősorban a taggyűléseken, vezetőségi üléseken tárgyalt napirendekben, az ott hozott határozatokban, azok végrehaj tágéban« & pártmegbízatásokat 'teljesítő kommunisták munkájában ölt testet. Ezért elsősorban. át kell tekinteni az év során tartott taggyűlések munkáját. Értékeljék, hogy a taggyűléseken az alapszervezet működési területének legfontosabb politikai jelentőségű kérdései kerültek-e napirendre. A kommunisták szamára alapvető jelentőségű, hogy ahol dolgoznak, van-e szavuk, igénylik-e véleményüket. Á kommunista elsősorban alapszervezete területén akar a jelen és a jövő alakítója lenni. A .taggyűlések fontos feladata, hogy elbírálja, mennyiben sikerült a vezetőségeknek ezt biztosítani. A párszervezetek vezetőségei ne törekedjenek arra, hogy a pártmunka minden ké-déséről számot adjanak. Érjék el, hogy a taggyűlések szinte kizárólag az alapszervezetek, a csúcsvezetőségek életével, munkájuk hatékonyságának növelésével, működési területük főbb kérdéseivel foglalkozzanak. Munka- értekezlet jellegű tanácskozások legyenek, amely után a kommunisták valósítsák meg a beszámoló taggyűlés főbb célkitűzéseit. A beszámoló elkészítésénél érvényesítsék a kollektív vezetés elvét. Vegyék figyelembe a pártcsoportok, a párttagok véleményét. Gondoskodni kell a1 kollektív- munkafeltételek megteremte-\ Síéről, mert az nem jön létre önmagától. Nem léheit tényleges kollektív mélyreható elemzést, mérlegelést, s fel- adgtmeghatározást várni, ha a kommunisták csupán csak a meghívóból értesülnek a taggyűlésről, ha velük előzetesen nem tanácskoznak. A kommunisták teljes jogú tagnak akkor érzik magukat az egész párt ügyével kapcsolatosan, ha alapszervezetükben számolnak velük, kérik véleményüket, tekintetbe veszik kritikai megjegyzéseiket, s megvalósítják javaslataikat. A pártcsoportok, mint a kommunista közösségek kicsi, de fontos tényezői, átszövik a társadalmi élet minden területét. Döntően járulnak hozzá a párt belső életének javításához, a párt- határozatok végrehajtásához, a párt gazdaságszervező, kulturális nevelő tevékenységéhez. a tömegkapcsolatok fejlődéséhez. Legtöbb helyen a pártvezetőségek az év folyamán felismerték, hogy- a korábbiaknál jobban kell velük törődni, jobban kell rájuk építeni a pártszervezetek előtt álló feladatok megoldásában. Azokban a pártszervezetekben. ahol a pártvezetőség rendszeressé tette a pártcsoport-értekezleteket, igényelték véleményüket, munkájukat, ott biztosítva van, hogy az év során végzett munkáról reális, a valóságnak megfelelő mérleget készítőéinek, , , _ . Megyénk mezőgazdasága eredményes évet zárt Beszélgetés Nagy Lászlóval, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével- ti 30 mázsát sikerült betaRövidesen itt az év vége, a számvetések ideje. Felkerestük Nagy Lászlót, a megyei tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét: milyen feladatokat kellett az idén megyénk mezőgazdasági üzemeinek megoldaniuk és - ez milyen sikerrel járt? — Az idén is alapvető feladatunk volt a párt és a kormány által kidolgozott gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása. így többek között a termelékenység fokozása, a munka- és üzemszervezés színvonalának emelése, az ■ intenzív kultúráknál — cukorrépa, dohány, zöldség — jelentkező feszültség feloldása, egyes növénytermelési ágazatokban, mint például a kukorica, a zárt termelési rendszerek bevezetése. Továbbá feladatunk volt új termelési technológiák bevezetése és alkalmazása, a termelőkapacitások jó kihasználása azért, bogy a termelési színvonalat a célkitűzéseinknek megfelelően emelni tudjuk. Nem utolsósorban pedig a lakosság zavartalan és folyamatos áruellátása, valamint az életszínvonal-politikai célkitűzéseknek megfelelően a mezőgazdasági dolgozók jövedelmének növelése, életkörülményeinek javítása. — Hogyan sikerült e feladatokat megvalósítani? — Alapjában véve sikerrel. De talán nézzük részletesebben az egyes ágazatokat. A növénytermesztés-, nél, a kalászosoknál kedvező tényezőként szükséges megemlíteni, hogy az alapvető munkákat, mint például a szántást, a vetést a termelőszövetkezetek a múlt esztendő őszén időben és jó minőségben elvégezték. Lényeges mértékben emelkedett az intenzív fajták vetési aránya és jó volt az át- telelés is. Meg kell említeni, hogy a kalászos terület nyolcvan százalékán az üzemek vegyszeres gyomirtást végeztek. A műtrágya-felhasználás — követve a múlt év emelkedő tendenciáját — az idén is mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az időjárás ebben az évben közepesnek bizonyult, de nehezítette az üzemek munkáját az is, hogy az aratás éppen egy esős periódusban zajlott le. Ennek ellenére búzából az eddigi legnagyobb termést, hektáronkénA PARTSZERVEZETEK vezetőségei irányítsák a legfontosabb kérdésekre a kommunisták figyelmét: a határozatok végrehajtására, a pártmegbízatások számonkérésére, a kommunista példa- mutatás fokozására, a párt belső életének fejlesztésére, a pártcsoportok munkája hatékonyságának fejlesztésére, a gazdasági munka pártellenőrzésére, az agitációs és propagandamunka fejlesztésére, a tömegszervezetek pártirányítására. Az 1972-es évet záró taggyűléseken teremtsenek olyan kritikai légkört, 'amelyben, a párttagok bátran vitázhatnak, kritikus 'szemmel, nyíltan és őszintén vethessék fel észrevételeiket, javaslataikat, tényleges vagy vélt problémáikat. A párttagság véleménynyilvánításában lényegesnek tartjuk, hogy közösségi kérdések megoldásáról szóljanak, amelyek kollektívákat, az alapszervezetet, intézményt vagy termelőegységet érintenek. A felvetések növeljék a pártélet demokratizmusát, a párt tekintélyét, a pártvezetés kollektivitását. AZ ELVÉGZETT MUNKA vitáját követően a figyelem középpontjába az 1973. évi főbb, de konkrét feladatok kerüljenek, amelyeknek meghatározására, ha lehetséges — még nagyobb gondossággal és körültekintéssel készüljenek, mint az ez évi munka értékelésére. karítani, őszi árpából pediá hektáronként 32 mázsát. Érdemes szót ejteni arról, hogy két évvel ezelőtt üzemeink még csak 7300 vagon, az idén pedig 1.4 136 vagon búzát termeltek. Igaz. hogy mintegy 13 százalékkal nagyobb területen, de azt is hozzá kell tenni, hogy a termésnövekedés viszont közel 94 százalékos. A búzán es az őszi árpán kívül kielégítőnek, mondható a rozs. a triti- cale és a tavaszi árpa termésátlaga is. A nyári beta- karítású nővén veken kívül jó termést hozott a kukorica. a cukorrépa és a burgonya is. A burgonya 27, a cukorrépa 13, míg a kukorica közel 50 százalékkal adott nagyobb termést, mint 1970- ben. A növénytermesztésben tehát dinamikusan fejlődő tendencia érvényesül. — Hogyan alakult a zöldségtermesztés? — A kormányprogram, amely a zöldségtermelés mennyiségi és területi növekedését célozza, az idén megyénkben is hozott .bizonyos eredményeket. Nálunk is nőtt a terület és mintegy 10 százalékkal több volt a megtermelt zöldség is, mint egy évvel korábban. Azonban őszintén meg kell mondani, hogy a jelentősebb növekedés a konzervzöldségeknél volt s éppen ezért további erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a lakosság közvetlen ellátása is zavartalan legyen. — Megyénk egyik jellemző profilja a szőlő. Milyen évet zárhatnak a szőlős termelő- szövetkezetek? — Az elmúlt években nagyon célszerű, rekonstrukciós jellegű beruházási tevékenységet folytattak termelőszövetkezeteink. Az volt a cél, hogy biztosítsák a nagyüzemi szőlőtermelés feltételeit. Azonban meg kell mondanunk, hogy a korábbi években hiába alakultak ki a korszerű telepítések, nem hozták meg a kívánt eredményt. Az elmúlt esztendőben és az idén azonban széleskörűvé vált a légi növényvédelem, az üzemek betartották a precíz technológiai fegyelmet és az eredmények sem maradtak eL Bár végleges adataink még nincsenek, de az idén mintegy 65—70 mázsa szőlő termett hektáronként — s ez igen szép eredménynek mondható. — Miképpen alakult az állattenyésztés? — Ez év nyarán a kormány határozatot hozott a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. S bár a program végrehajtását a jövő évben kezdjük, az idén is sok tennivalónk volt. Megyénkben az egy tehénre jutó tejtermelés az országos átlag alatt Van, s az állatsűrűség is alacsonyabb az országos átlagnál. Ebből adódik, hogy még fokozottabb gondot kell fordítanunk a határozat végrehajtására. Bizonyos előrelépés azért történt, ma már az állomány nagy része tbc- és brucellamentes. Mintegy kétezerrel növekedett szövetkezeti gazdaságainkban a szarvasmarhalétszám és ma meghaladja a 41 ezret. Értékelendő, hogy a borjúnevelésnél a gazdaságok a legkorszerűbb eljárásokat folytatják és a hizlalásnál is kedvezőek az eredmények. Megyénkben a program végrehajtására koncepció- tervet készítettek a szakigazgatási szervek és a tsz-szó- vetségek. Célunk az volt, hogy ezzel is segítsük a termelőszövetkezeteket. Leszűrhető, hogy alapvető feladat a tartási feltételek — takarmányozás, állategészségügy Stb. — megjavítása, szakszerűbbé tétele, a tenyésztői munka megindítása és az állattenyésztési technológiák (elsősorban a szakosított telepeken) maradéktalan betartása. — Mi a helyzet a sertéssel? i — A korábbi intézkedések — így például a szabályozórendszer ösztönző kialakítása, a jelentős népgazdasági eszközök befektetése — meghozták a kívánt eredményt. Az elmúlt esztendőben a tanácsi szektorból például 84 ezer vágósertés került eladásra, az idén már — várhatóan — több mint 120 ezer. A feszültséget itt az okozza, hogy a húsipari vállalatnál hiába vezették be a két műszakot, rtiég mindig nem elégséges a vágókapacitás. . Helyes lenne, ha társulásos alapon újabb kapacitást hoznának létre megyénkben a tsz-ek, az állami gazdaságok és az ÁFÉSZ- ek. A vágóbaromfi mennyisége az elmúlt évhez képest az idén mintegy 13 százalékkal növekedett, de az lenne a cél, hogy a baromfitenyésztés a jövőben a nagy testű baromfifajták irányába tolódjék el. összességében pedig kiemelném, hogy az idén először a tömeg-, a szálas és az abraktakarmányokból is meg tudtuk teremteni az állatállomány számára a kellő bázist. Csak abrakból több mint háromezer vagonnal termett több, print tavaly. — Milyen a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzete? — Az idei év eredményesnek mondható. Az előzetes felmérések alapján tavalyhoz képest jelentősen emelkedik a termelőszövetkezetek bruttó termelési értéke, s bár nem ilyen mértékben, de emelkedik a bruttó jövedelem is. A tavalyihoz képest a felére csökken a veszteséges szövetkezetek száma, s mintegy felére csökken a veszteség összege is. Rendkívül pozitívnak tartjuk, hogy a gazdaságok a jövőre is gondolnak, s jelentős mértékben fejlesztik biztonsági alapjukat. A szövetkezetekben a termelés növekedése az idén kizárólag a termelékenység növeléséből származott. — Milyen tartalékok vannak még az osztály vezetője szerint a mezőgazdaságban? — Ha az előttünk álló feladatokat vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy sok olyan ' tartalékkal rendelkezünk, melyek feltárása kedvező fejlődést biztosít. Elsősorban a szilárd gazdasági és politikai vezetést említeném — e téren még bőven akad tenivalónk. Kiemelem a szakemberek, szakmunkások szerepét, annál is , inkább, mert nincs minden üzemben kellő _ szakgárda. Javítani szükséges a szakmai tevékenységet a műtrágya, a vetőmag felhasználásában, az öntözéses gazdálkodásban és a takarmány- termelésben. Szélesebb kör ben kell a termelésbe be vonnunk a magasabb bioié giai potenciállal rendel!«'- fajtákat Meg kell teremte ni minden üzemben a tenyésztői munka feltételei:, gyorsítanunk kell a szakosodási folyamatokat, erőfeszítéseket kell tennünk } a korszerű termelési rendszerek bevezetésére. Elő kell segítenünk a termelési és ellátási feladatokat szolgáló szövetkezeti társulások létrejöttét. Az egész gazdálkodásban pedig fokozottabban szükséges érvényesülnie a gazdaságossági szemléletnek. — fejezte be Nagy László. Kaposi Levente
