Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-05 / 286. szám

Lányliul>e az osztályharc a tőkés országokban ? Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Canberra ii| fiiakra lép •> KOI’ ÜLTTEL azutan, hogy a szomszédos Üj-Zé-; Úridon választások zajlottak le és győzött az addig el-; lenzéki munkáspárt, ugyanez történt Ausztráliában is.; A szombati ausztrál választásokon, 23 év után először,; megbukott a konzervatív színezető liberális párt és az J ■űzési, munkáspárt kapta meg a szavazatok többségét; Most már nvilvan rövid idő kérdése, hogy az eddigi ; miniszterelnök, a 64 éves William McMahon helyére lé- ; pó 56 éves Edward Gough Whitlam munkáspárti vezér; megalakítsa új kormányát. Amennyiben hű marad a kór- ; teshadjárat idején tett ígéreteihez, akkor váltpzások vár-; hatók Ausztrália politikai életében. Belpolitikai lag a munkáspárt azt ígérte, ha hatalom­ra jut, az állami költségvetésnek az eddiginél nagyobb; részét fordítja szociális, egészségügyi és oktatási célok-; ra, bevezeti az általános szociális orvosi ellátást A bel- ; politikának á külpolitikával összefonódó mozzanata, hogy ; a gazdasi. üben korlátozzák a külföldi (elsősorban TJSA-beli tótvi . jvábbi beáramlását, s az méginkább, hogy fel akarják számolni az Ausztrália területén levő külföldi 1 (Itt mégintcsak az USÁ-rói van szó), katonai támasz­pontokat.. Külpolitikai ígéretük, hogy rendezik Canberra dip- j lomáciai kapcsolatait Pekinggel, hogy kivonják a külföl- j dön (ez idő szerint Indokínában és Singapore-ban) levő j ausztráliai csapatokat és — ez lenne a legjelentősebb ; lépés —. a délkelet-ázsiai semleges övezet létrehozását j Ausztráliának a SE A TO nevű amerikai paktumból való < kilépésével támogatnák VAJON MEGVALÓSÍTJA-E majd ezeket a válasz­tási ígéreteit Whitlam és munkáspárti kormánya most, ; hogy — 23 évi liberális párti uralom után —, hatalomra : kerül ? Ez a jövő kérdése. Minthogy azonban a választók ; bizalmát megkapta, számolnia kell a lakosság többségé- ; nek akaratával, érzelmeivel. Ezek pedig egyértelműen a ; függetlenebb ausztrál politika, az Egyesült Államok nyomá­sával való szembeszegülés mellett vannak. (v/wxaaAAVsAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ K fi I föl fl I ka leidoszkép Hétfőn hivatalé» látoga­tásra 'Prágába érkezett az iraki katonai küldöttség, me­lyet H urnád Se hab tábornok, iraki hadügyminiszter vezet. A delegációt Martin Dzur vezérezredes, csehszlovák hemzetvédelmi miniszter, Radko Kaska belügyminisz­ter és más hivataláé szemé­lyek fogadták a prágai re­pülőtéren. Az iraki katonai.kormányí. küldöttség ezt megelőzően, november 20-től december 4-ig Bulgáriában tett baráti látogatást, Hamad Sehab hadügyminisztert a látogatás során fogadta Todor Zsivkov, az államtanács elnöke is. Hétfőn délelőtt a CDU el­nöksége, délután pedig a párt országos vezetősége ta­nácskozott Bonnban arról, hogy fenntartsa-e a parla­menti frakcióközösséget a ba­jor CSU-val. NDK-beli ENSZ-megfigyelők Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakához kapcsolódó csendes, ae messze m utaló történelmi jelentőségű ese­mény színhelye volt vasárnap este a New York-i John F. Kennedy repülőtér: megér­kezett a világfórum színhe­lyére az NDK hattagú meg­figyelő missziója, ár. Horst Grunert nagykövet, az NDK állandó ENSZ-megfigyelője vezetésével. A szocialista né­met állam nemzetközi elis­merésének Új magasabb szintjét femjelző küldöttség üdvözlésére a repülőtéren megjelentek a baráti szocia­lista országok BNSZ-képvi- selői, köztük Szarka Károly, hazánk- állandó ENSZ-képvi- selője és Jákov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője. Dr. Horst Grunert nagy­követ, repülőtéri sajtónyilat­kozatában azt a meggyőző­dését fejezte ki, hogy 02 NDK megfigyelő küldöttsége- nek a világfórumon való jelenléte előmozdítja és meggyorsítja az NDK teljes jogú tagállamként való fel­vételét az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe. A megfigyelő státus a vi­lágszervezet gyakorlatában azokra az országokra ter­jeszthető ki, amelyek vala­milyen oknál fogva ugyan nem tagjai az ENSZ-nek, de már felvételt nyertek vala­mely szakosított szervezeté­be. Az NDK-t két héttel ez­előtt, november 21-én vet­ték fel az UNESCO-ba, s közvetlenül azután kérte,' hogy megfigyelői misszióval képviseltethesse magát az ENSZ székhelyén. Az NDK-nak 1952 óta van megfigyelője New York-ban. Hasonlóképpen megfigyelője van még Svájcnak,,,a Vati­kánnak, iMőttáCÓnák,' Dél- Koreának, Dél-Vietnamnak és Bangla Desh-nek. „Nyelvi háború” és kormányválság Belgiumban nyok ipara az utóbbi évti­zedben rohamos fejlődésén ment keresztül. Az import­kőolajon és földgázon ala­puló vegyipar és más, gyor­san fejlődő iparágak megte­lepülésével jelentős eredmé­nyeket értek el, és megfor­dult a munkaerő-vándorlás iránya. Az eddig háttérbe szorult flamandok ezek alap­ján harcot indítottak a fran­cia nyelv ellen, jogaik bőví­téséért. — TERRA — Most érdemes i inepekre {levásárolni! A belga belpolitika visz­szatérő vonása az időről időre megismétlődő nyelvi vitát, kísérő kormányválság. A 30 514 km2 területű Bel­ga Királyság 9,73 milliós la-, kossága két nagy nemzetisé­gi csoportra oszlik. A népes­ség 50 százaléka — a hol­landokéval azonos irodalmi nyélvet beszélő — flamand, 34 százaléka a francia ajkú vallon, I százaléka német, a többi olasz, holland, lengyel, írancib és spanyol nemzeti­ségű. Az 1971. júniusában elfogadott törvény kulturá­lis autonómiát biztosít a fla­mand és vallon területek­nek. Az alkotmánymódosítás a két nyelvközösség között közel 150 éve dúló nyelvi vitát igyekszik rendezni. Azonban a „nyelvi háború” Um. december 5, kedd egyik legfontosabb problé­máját — mint a flamand te­rületek szívében fekvő — főleg vallon lakosú Brüsz- szel terjeszkedését nem tud­ta megoldani. (A zsúfolt fő­város vallon lakossága egy­re nagyobb számban költö­zik a környező flamand fal­vakba.) A „nyelvi háború” Belgi­um esetében is gazdasági el­lentéteket takar. Belgium dé­li, francia nyelvű tartomá­nyaiban alakult ki a nehéz­ipari körzet, amely hosszú időn keresztül a világ ipari termeléséoen az ország rang­ját biztosította. Az itteni bányák szolgáltatták az ipar akkori legfontosabb energia- hordozóját, a szenet, f A szén visszaszorulása (a II. világ­háború után 30 millió ton­náról, 1971-ig 11 millió ton- j nára esett vissza) és a ha- •vományos iparágak lassú ■j'ödése az országrész gaz­dasági súlyának csökkentését vonta maga után. Ezzel i szemben az északi tartómé ­1972. december 1-töl 15-ig Amikor 1968. április 4-én az amerikai Memphis város­ban gyilkos golyó érte Mar­tin Luther Kinget, az ameri­kai néger mozgalom vezető­jét, az amerikai sajtó azt kürtölte világgá, hogy ez egy magányos fanatikus gyilkos tette volt, hogy ez a faji tü­relmetlenség tragikus követ­kezménye, semmi esetre sincs köze az országban tapasztal­ható növekvő osztályfeszült' «éghez. Felmerül a kérdés, hogy a sajtónak ez az állás­foglalása paradox vagy át­gondolt taktika? Az osztály harc, amelynek alapja a munkásosztály és a burzsoázia közötti feloldha­tatlan ellentét, a tőkés tár­sadalom politikai életének egyik alapvető tényezője. Az osztályharc az utóbbi idő­ben kiéleződött és jelentős méreteket öltött. Lássunk néhány összehasonlító ada­tot: 1919 és 1939 között 74 millió dolgozó sztrájkolt, 1945 és 1959 között 150 mil­lió, s az utóbbi tíz évben, vagyis 1960-tól 1970-ig már 360 millióra tehető a sztráj­koló dolgozók száma. 1971- ben több mint 70 millió em­ber sztrájkolt a tőkés világ­ban. Ennek ellenére a burzsoá propaganda bizonygatni igyekszik, hogy a tőkés or­szágokban az osztályharc je­lenleg gyengülőben van, sőt, egyáltalán nem is létezik. Az elmúlt évek sorén a nyugati szociológusok és köz­gazdászok számos elméletet gyártottak a modem tőkés társadalomban tapasztalható konfliktusok szociális struk­túrájára és jellegére vonat­kozólag. Ez lényegében az úgynevezett menedzserizmus és technokratizmus — azzal a tétellel kiegészítve, hogy a hatalom a képzett szakembe­rek kezébe kerül, s ez állító­lag kiküszöböli a, nagybur- zsoázia egyeduralmát, , át­szervezi a tulajdonviszonyo­kat és létrehozza az új típu­sú társadalmat, amely se nem szocialista, se nem ka­pitalista. Állításaik szerint a különböző osztálycsoportok közötti fokozódó összeolva­dás teljesen kiküszöböl min­den osztálykűlönbséget. En­nek a teóriának az a célja, hogy a modern burzsoá vilá­got a társadalmi stabilitás, vagy más szóval a szociális stabilitás társadalmává kiált­sák ki, olyan társadalommá, ahol a politikai realitás már nem a dolgozók harca a fel- szabadulásért, hanem az úgynevezett osztályegyütt­működés, vagyis a társada­lom forradalmi átalakításá­ról való lemondás. De milyen társadalmi együttműködésről lehet szó, amikor csupán az Egyesült Államokban több mint öt­millió munkanélküli van és — az Egyesült Államok hi­vatalos szerveinek adatai sze­rint — ezer és ezer dolgozó él nyomorban, a létmini­mum határa alatt, a mono­polisták profitja pedig évről évre növekszik. Hogyan be­szélhetnénk arról, hogy a ka­pitalizmus önmagától meg­szűnik, amikor az utóbbi években a legnagyobb va gyónnál rendelkezők száma nemhogy cspkkent volna, ha­nem éppen növekedett? Lás­sunk egy statisztikai példát: 1929-ben az Egyesült Álla­mok lakosságának 1 százalé­ka a részvénytőke 63,6 száza­lékával -rendelkezett, 1953- ban már a részvények 76 százaléka volt a kezükben- Ma viszont — amerikai for­rások szerint — a leggazda­gabb családok a részvények legalább 77,3 százalékát tart­ják kezükben. Hogyan fest tehat az osz­tályharc az Egyesült Álla­mokban és Nyugat-Erurópá- ban? A burzsoá propaganda mindent elkövet, hogy a po­litikai életben járatlan em­bert ezekben a kérdésekben félrevezesse. Hogyan értékeljük például azt a tényt, hogy 1972-ben 300 000 angol bányász a leg­nagyobb kitartásról, össze- forrottságról és munkásszo­lidaritásról tanúskodva, meg­érdemelt győzelmet aratott? Hogyan magyarázzuk azt, hogy Svédországban a szlrájkharc olyan fokot ért el, hogy a szociáldemokrata kormány a múlt évben kénytelen volt különleges törvényt hozni a sztrájkjog ideiglenes felfüggesztéséről? Miért történhetett az, hogy az egyetemi hallgatók, akik harcukat az oktatási reform jelszavával kezdték, végül is radikális szociális változáso­kat követeltek a nyugati vi­lágban? És ezt még lehetne tovább sorolni. A válasz egyértelmű: mindez azt jelenti, hogy fo­kozódott a szociális feszült­ség, fokozódott az osztály­harc a tőkés országokban. A kapitalizmus objektiv realitása abban foglalható össze, hogy kizárólag a ma­ga javára kívánja kamatoz­tatni a technika fejlődését, amelynek pedig az összem- beriség javát kellene szolgál­nia. A tudomány és a tech­nika az embereknek az anya­gi függőség és a kulturális korlátozottság bilincsétől va­ló felszabadulásának hatha­tós eszközéből egyre inkább a gazdasági és a szociális le­igázás eszközévé válik. A bűnös nyilvánvaló: a bűnös a kapitalista termelési és el­osztási rendszer. A monopolisták természe­tesen nagy jövedelemre tö­rekszenek, tehát növelik a munka intenzitását, fokozó­dik a szakmai megbetegedé­sek és sérülések aránya. A munkás szellemi és fizikai sérülésnek van kitéve. A ka­pitalisták, hogy még többet keressenek, az integráció út­ját választják és a monopó­liumok hidegvérűen számol­nak a munkanélküliség nö­vekedésével. Az Európai Gazdasági Közösség nemré­gen adatokat tett közzé, amely szerint a Közös Piac országaiban több mint két­millió munkanélküli van. Először történik a harmin­cas évek nagy válsága óta, hogy nem csupán ipari mun­kások, hanem mérnökök, technikusok,, sőt, hivatalno­kok Is munkanélküliekké vál­nak. A sok-sok ey.ef munka- nélküli diplomás reális bizo­nyítéka annak, hogy a mono­polisták képtelenek megbir­kózni azokkal a problémák­kal, amelyeket a tudomá­nyos-műszaki forradalom ál­lít eléjük. A munkanélküliség mel­lett a megélhetési költségek szüntelen növekedése is sú­lyos problémát jelent a dol­gozók számára a tőkés or­szágok Többségében. Ez fel­emészti a munkabérnöveke­dés jelentős részét, amelyet a dolgozó tömegek szívós küzdelemben vívnak . ki. Nagy-Britanniában például az elmúlt év alatt tíz szá­zalékkal, Spanyolországban hét százalékkal. Argentiné- ban pedig majdnem egyhar- madával növekedtek a meg­élhetési költségek. Az Egyesült Államok in­dokínai háborúja nemcsak Amerikát, hanem az egész dollárövezetet valutaválság­ba kergette. Nixon, amint 1971. augusztus 15-én beje­lentette a rendkívüli intéz­kedések programját, nyom­ban rendkívüli megszorító intézkedéseket foganatosított a munkásokkal szemben, tníg a monopóliumok tovább gya­rapodnak a háborúból. Ez a véres üzlet növelte a felhá­borodást országszerte. A felháborodás és a szem- behelyezkedés háborúellenes megnyilvánulásokhoz veze­tett. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozók szemben állnak a jogaikat tipró mo­nopóliumokkal, hanem azt is, hogy egyben aktívan tá­mogatják a népék önrendel­kezési jogát. Ez is óNztaly- harc tehát: küzdelem az im­perializmus embertelen, ag­resszív politikája ellen. Tizenöt évvel ezelőtt, a kommunista- és munkáspár­tok tanácskozásán megálla - pították, hogy nemcsak a burzsoázia és a munkásosz­tály, hanem a monopoliszti- kus burzsoázia és a széles néprétegek között is éleződ­nek az ellentmondások. Ezt a megállapítást a társadalmi fejlődés gyakorlata tökélete­sen igazolta. Ma már a monopóliumok népellenes politikája elleni harchoz a munkásosztály mellé csatlakozik a paraszt­ság, az értelmiség, az ifjú­ság, valamint a burzsoá tár­sadalom számos egyéb réte­ge és csoportja. Ez pedig azért lehetséges, mert a munkásosztály a legnagyobb, a legerősebb és a legkövet­kezetesebb forradalmi osz­tály. Létszáma már eléri a félmilliárd főt. (A századfor­dulón 30 millió munkást tar­tottak nyilván.) Korunk objektív történel­mi folyamatai egyre jobban igazolják a kommunista- és munkáspártok képviselői 1957-es tanácskozása követ­keztetéseinek helyességét. A dolgozók monopóliumellenes küzdelme növekvőben van, s addig folytatódik, amíg létre nem jön az új társadalmi vi­szony: a szocializmus győzel­me. Volerij Kovalenko nagy karácsonyi vásár az 9FESZ új-hatvani üBC-áraházánan Minden vásártó, aki egyszerre háromszáz forinton felül vásárol borítékos ajándékiegyet húzhat Nagy nyerési lehetőségek. Több mint száz árucikkből nyerhet Fortuna szeszélve és szerencséje szerint. Szeretettel várja önt az új-hatvani ÁBC-áruház. Allende New Yorkban Dr. Salvador Allende, chi­lei köztársasági elnök befe­jezte mexikói látogatását, és vasárnap a késő esti órák­ban megérkezett New York­ba, az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyére. Aílende és Cheverria, mexi­kói elnök eszmecseréjéről közös közleményt adtak ki. Rövid New York-i látoga­tása során a chilei elnök meglehetősen zsúfolt progra­mot bonyolít majd le. Talál­kozik Kurt Waldheim főtit­kárral, valamint Stanislaw Trepczynski lengyel külügy­miniszter-helyettessel, aki a jelenlegi közgyűlési ülésszak elnöke. Később Allende megbeszélést tart a latin­amerikai országok ENSZ- kép viselői vei, majd részt vesz a Waldheim által tisz­teletére adandó 60 személyes ebéden. Programjának leg­főbb pontja az a beszéd lesz, amelyet az ENSZ-közgyű- lésben kíván mondani. Mint elindulása előtt Santiagóban kijelentette, ebben az egész világ közvéleménye előtt el akarja lté1ni azokat az in penalista manővereket, am ' lyek a nemzeti függetlensé­gükért küzdő népek megtö­résére # anyuinak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents