Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

WAK&AS Mmstdät­Szilveszterkor Szép e* at éffM. Több mutató it tálfedi egymást, Egyik a porszem Pillanatomnak Méri a testét, Másik az órát Rakja le szépen, Mint a halottat, Míg a nagyobbik Csendben a napnak Vallja ki buzgón, Hogy minek éltünk — Van mutató, mely Hónapot, évet, Évtizedet, kort Századot old el Innen, a kínok Tétova láncán Küldi a múltba. Küldi homályba. Majd feledésbe. to az os éjfél Rendre betöm Jó hivatását Rennern, a földi Ember agyában Sok mutató leng, Méri, kiméri, Mit, hova tennék. Es ha nekem van, Még kinek adnám Azt, ami itt, most Pillanatomnak Szárnyakat Ígér — Éjfelet m Egy kicsi nulla. Egy kicsi nulla Most ez az óra. Egy kicsi nulla Most ez a n/tp még, Egy kicsi nulla Most a « hónap, Évszakok, évek. Évtizedeknek Nulla a szárnya Most, eme percen. Még ki se mondom. Még nem is érzem, Hogy van a kezdet, Hogy jön a kezdet Hálaadással Annak a múltnak, Melyben a nulla Nem, sohasem volt, Mert a görög bölcs Már kitanulta, Hogy csak a földön Nincs meg a nulla — Hogy csak a földön Nincs nyugodalmunk, Hogy csak a földön Renne szerelmünk, Hogy csak a földön Elet az élet Emberi módra — Addig az éjfélt Büszke örömmel, Borral, a lélek Oj erejével Bízva köszöntőm, fis a nagy órái Látva a térben, És a nagy órát Látva időben, Ügy ölelem meg, Kis remegessel. Nagy szeretettel Cseppnyi családom. Régi barátok Tiszta világát, Hogy nem az önzés Adja a percnek Kis koronáját. ru-Ln-jyuVLr.nj-.nr.-i-n-i--i------*i--—'WAWWlWWAW"www é Tótán^1 Anyaköny?vezető a felhők fölött Ez a jég KÍGYÓK (Toto Erii lm B04> Am. „Aspen Products" ctg rendkívüli képességű kenő- esőt hirdet. Az ezzel bekent talpú lábbeli nem csúszik sem a jégen, sem a nedven faanyagon, sem a szurok­kal bevont aszfaltú ton. A eég véleménye szerint an ÚJ találmány teljesen megoldja m biztonságos problémáját. Kgy japán légitársaság azt javasolja a fiataloknak, hogy „magasabb szinten”, a fel­hők között ünnepeljék a la­kodalmukat. Eddig már 2000 fiatal pár folyamodott a légi­házasságkötést kínáló válla­lat szolgáltatásaihoz. Az anyakönyvbe történő bejegy­zés a repülőgépen, a Csen­des-óceán fölött, tízezer mé­ter magasságban történik. Keljfeljancsi-oszlopok C£ú*g,áei&k A fordítás mindig megvdt- Umtatja az eredeti müvet és valamilyen éj oldalát emeli ki: értéke üy módon meg­kétszereződik; s az olvasó egy helyett két müvet kap. 1 ★ r Am rips« embereket te­kintjük hőseinknek, alak ■olyasmit tudnak cselekedni, amit mi, sajnos — néha szé- gyeljük is ezt — nem tudunk megtenni. Önmagunkban ke­vés elragadtatásra méltó jel­lemvonást találunk, s lel­künk mélyén mindig arról ábrándozunk, hogy másva­lakihez hasonlítunk. Ha min­denkit önelégültség töltene el — akkor hősök sem volna­Kilencvenezer jegyet adtak el a Holdra A Pan American Airways 90000 JelcnfloezSt fent szá­mon Hold-utazásra, a társaság szóvivője kijelentett», hogy sok ezer ember nem habozott 10—25 dollárt fizetni, hogy helyet biztosítson magának egy ilyen kirándulóéra, amely pedig a XXL század előtt egyáltalán nincs kilátásban. A szerencsétlen tB járt autóvezető kidöntött néhány útszéli oszlopot Ameddig az útkarbantartó szolgálat hely­reállítja ezeket, sok idő eltel­het, a szétrombolt korlát pe­dig veszélyezteti az autófor­galmat Ennek elkerülése végett az angol BTM cég tűzbiztos po­lipropilénből hajlékony osz­lopokat gyárt: ezek bármifé­le összeütközés után újra függőleges helyzetbe kerül­nek. Tyúktojásnyi gyémánt Sierra Leonéban A jelentkezők között 3 űrhajós van,. Heti Armstrong, a* első, aki a Hold földjét taposta, Edwin. AJrirln és Michael Collina. Az első, aki feliratfeoaott, egy osztrák új­ságíró, Gerhard Piakor, hat évvel eaelőtt jelentkezett Egy philadelphiai dédnagymama, a 66 éves Augstárw Dillon ott van az első tíz jelentkeaő között, de minden nemzedék képviselteti magát A világ harmadik: legna­gyobb gyémántját Sierra Leonéban találták meg. A gyémánt tyúktojás nagyságú és 969.8 karátos. Az állam el­nöke az óriásgyémántot „Sierra Leone csillagának” nevezte el és kijelentette, bogy a gyémántot Free town- ban, az ország fővárosában, a Népi Múzeumban fogják elhelyezni. Sierra Leone a világ egyik legjelentősebb gyémántlelő­helye. 'A kiásás végtelen, csupán 1 leplezésének képessége véges. '■ Kocsma a sorompónál — méltó fogiala- ; toeság, másokat tanítani; azonban még méltóbb és ; egyszerűbb. •ér A legboldogitóbb dicséret; számomra az, ha gyermekei- • met dicsérik. •k „A férfiakban sohasem a; külsőt néztem, nem érdekel­nek olyan másodlagos tu­lajdonságaik sem, mint pél­dául az intelligencia vagy a < gyengédség. Egész életemben ; a szexualitás foglalta el az < első helyet. Minden idők leg- \ nagyobb szexszimbólumának < tartom magam. Még ha az ! idő elvégzi is romboló haiá-; sát, mindig én maradok BB.! Másik Brigitte Bardot nem j születik.” A 38 éves, teenagerek által; irigyelt alakú Brigette Bar-; dot álszemérem és álszerény- ; ség nélkül jelentette ki ma- ! gáról mindezt a Vouge című hetilap munkatársának. Az angliai Spendborough- l ban a város polgármestere felavatta a nudisták számára készült uszodát. Megnyitóbe- \ szédét a szokástól eltérően nem sötét ruhában, hanem ádá mkosztümben tartotta A kocsma jó helyre épült. A sorompón túl a gyárne­gyed, meg az egyforma me- lósházak, ahonnan a leg­több szemetet hétfőn szállít­ja el a kukáskocsi, s heten­te legalább egyszer babfőze­léket főznek. A kocsma rögtönzött ér­tekezletek, röpgyűlések, ter­melési tanácskozások szín­helye. „Döntenek” nemzet­közi és országos kérdések­ben, beszélnek megindító emberi és köznapi életigaz­ságokról. Elítélnek és fel­mentenek. Lukács, a kocs­mafilozófus tisztában van a világ dolgaival. Állítólag négy nyelven beszél és gyakran használ idegen kife­jezéseket. Alkalmi hallga­tósága olykor kineveti. Lukács néha fröccsöt iszik, de főleg a társaság miatt jön. Tájékozódik és tájékoztat: történelemről és irodalomról, doktrínákról és csomagtervekről, hogy van­nak államok, amelyek nem ismerik el egymást, és van­nak igazgatók, akiknek fo­galmuk sincs a demokráciá­ról. A csap alatt forognak a poharak, s- kiszáradt ínyü emberek öntik magukba a stampedli pálinkát, a krigli sort, a nagyíröccsöt. Pufaj­kás munkások hideget hoz­nak magukkal, bekapják a törkölyt, a jaffát, a hosszú- lépést. Sietnek. Üjabbak és még újabbak jönnek. A kocsma sohasem üres. Cigaretta a számban, vá­rom, mikor ad valaki tü­zet, Fütyülnek rám. RákönyökSlök! * bádog­pultra, fújom a füstöt. Bejön egy fehéringes és összemosolyog a kocsmai-os- sal. — Parancsoljon, az úr kül­di — mondja a kocsmára» és fél konyakot tesz elém. — Nem kértem. — Az úr kérte. — Igya meg az úr. Az úr felháborodva rend- reutasít. „A konyakomat nem szokás visszautasítani, hölgyikém! Itt nem!” — Milyen a világ a pult másik oldaláról? — kérdem a kocsmárost. — Zavaros, nagyon zava­ros — mondja. — Sok min­denről előbb hallok, mint azok, akiknek tudniok kelle­ne róluk. A kocsmában két dologról beszélnek az embe­rek: a munkáról és az asz- szonyokról. Minden asszony pénzéhes, s minden munka­helyen van valami, ami nem tetszik az embereknek. Ami azt illeti, nem is szeretek odafigyelni. Még véletlenül elkotyognék valamit. De lá­tatlanban is ismerek igaz­gatókat, művezetőket és bri­gádvezetőket. Tudom, hogy ki készít selejtet. Mit és ho­va szállít a FŰSZERT. Ki érdemelne fegyelmit. Tudok áthelyezésekről és fel nem fedezett üzemi szarkákról. — Van-e a törzsvendégek között jómódú ember? — Az senkire sincs ráír va. De úgy gondolom, hog van. Akinek fizetéskor száz kétszáz forint nem számi az vagy jómódú, vagy nem ■ törődöm. Mert az igaz, hogy nem keresnek rosszul, de az ital mellett lakás is kell, ru­ha is kell, tüzelő is kell. Egyet nem tudtam még ki­deríteni: miből van egyik­másik embernek naponta rendszeresen ötven-hatvan forintja italra. Ha kérdem, azt mondják, én azzal ne törődjek. A kocsmárosok igyeksze­nek fogni a vendéget — hisz százalékra dolgoznak — sok­szor nem is az itallal, ha­nem a kocsma sajátos at­moszférájával, s megértő be­szélgetőpartnerek maguk is. De csábítóerő az is, hogy az azonos ivásúak között bát­rabban, szabadabban mond­hatják el az emberek a vé­leményüket. Aki ugyanis azt hiszi, hogy a kocsmába csak inni jönnek, az téved: be­szélgetni is jönnek. S téved az is, aki azt hiszi: itt több a részeg ember, mint a jó­zan. Körülbelül minden ne­gyedik betérő sörös-, vagy jaffásüveget emel le a pult­ról. Részeg azért akad. So­kan aludtak már a sarki kocsma melletti árokban, s az ajtóval szemközti öreg diófát is megölelgették né- hányan. Az üzlet havi for­galma januárban 110 ezer forint volt — napi három ésj fél ezer forint körüli a be-! vétel — egy nap alatt elfogyj 20 liter pálinka, három hek-< tó sör és hatvan liter bor.! Összehasonlításul: 1964-ben! ebben a kisvárosi kocsíná-, ban egy hónap alatt adtak! el négy hektó sört — Mondjon nagy ivókat — Van egy fiatal férfi, aki! mindig tele van. Azzal hét-! venkedik, hogy bokszoló! volt, s az a szokása, hogy! leüti az emberek fejéről a< sapkát. Ez sértés Van né-5 hány férfi, akiről a munka­helyén nem is tudják, hogy< részeges. Este iszik es sza-< bad szombaton. Van, aki! napközben állandóan után- tölt. — Verekedés? — Én itt rendet tartok. A; rendőrség másfél éve volt< kint utoljára. < — Lát-e szegénységet? — Csak a cigányoknál. — Lát-e gazdagságot? — Azt is látok. Ha nem j is a törzsvendégeknél. Az< ilyen kocsmát a finomabb! emberek elkerülik. Igaz, ma-5 gunkfajta meg a bárba nem J menne be. Lehet, hogy nem! is a drágaság miatt... I>. Varga Márta Szilveszterez Az év utolsó napja, decem­ber harmincegyediké vala­mikor Szilveszter pápa tisz­teletére rendelt ünnepnap volt. Szokássá vált, hogy az ezen a napon született gyere­keket a Szilveszter névre ke­resztelték. Ennek a bevett szokásnak a következménye­képpen a múltban gyakori utónév volt Családnévvé is vált, s az erdős, erdei, erdő­höz tartozó, erdőn levő je­lentésváltozatokat hordozó latin Silvester köznévből származó keresztnév család­névként is igen gyakran vál­lalt nyelvi szerepet. Napjainkban családnév­ként és utónévként egyre rit­kábban fordul elő. A tulaj­donnévből alakult köznévi formákat annál gyakrabban használjuk szóban és írás-’ ban egyaránt A december harmincegyedikéről január elsejére forduló éjszakát, a vidám szórakozások idejét megnevező szilvester közszó köré egész szócsalád formá­lódott: szilvesteri, szilvesz- teres, szilveszterez, szilvesz- terezés, szilveszterező, szil­veszterest, szilveszteresti stb. stb. A szilveszterkor szórako­zó emberek azt is tudják, hogy az a költőnk, akinek születése 150. évfordulója megünneplésére készül az egész világ, szilveszterkor született. Az sem véletlen, hogy egyik hősének a Szil­veszter nevet adja, s Szil- veszter éje, 1847-ben című versében oly megrendítő mó­don végez számadást a be­teg, a haldokló, az elmúlt esztendő felett: „Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halai t Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkózik, magába száll.” , 1847, december 31-én Pesten irta ezt a verset, s a szilvesz­teri hangulatban, hűen elvei­hez, a zsarnok és a szolgaié­lek ellen emel szót, ezeknek nincs megbocsátás még szil­veszter éjjen sem. A mulatságok, a vidám szórakozások hagyományos idején, szilveszterkor oly gyakran emlegetett nyelvi formák eredetének és nyelv­használatbeli életútjának be­mutatásával elsősorban az volt a célunk, hogy azt is bi­zonyítsuk, nemcsak az évek sora, rendje formálódik, alakul, változik, hanem az évek sodrában dolgozó tár­sadalom s a társadalommal együtt alakuló, fejlődő nyelv is. Dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents