Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
A Népújság Európa fóruma Új fejezet Európában 1972 „nagy esztendő volt” Európa életében. 1973 pedig a „nagy várakozások éve’’. A Központi Sajtószolgálatunk és lapunk megbízásából Varga József, a Szolnok me gyei Néplap főszerkesztője földrészünk sor sának alakulásával kapcsolatos kérdéseket intézett — részben személyesen, részben le vélben —, az európai szocialista országok politikai és társadalmi életének néhány jelentős képviselőjéhez. Ez a kezdeményezés azokban a napokban indult útjára, amikor a szocialista országok testvéri közössége, a nemzetközi munkásmozgalom és az egész haladó világ a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileumát ünnepelte. Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Kreml kongresszusi palotájában hatalmas ívű, összefoglaló képet adott egyebek között a .világhelyzetről és a nemzetközi politika állapotáról is. Ebben természetszerűen helyet kapott az esztendő ..európai mérlegének” megvonása. Ez a rendkívüli alkalom olyan szinten adott szovjet értékelést az 1972-es év európai eredményeiről és távlatairól, hogy az a fel nem adott kérdésekre nyújtott válaszon túl egyben mércéül is szolgál. Mércéül ahhoz, hogy értékelni tudjuk az egyes testvéri szocialista országok sajátos alkotó hozzájárulását az égető európai kérdések megoldásához. Szovjetunió leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára az európai helyzet távlatairól Az SZKP xxrv. kongresz- szusán elfogadott békeprogram meghirdette, hogy a Szovjetunió kész elmélyíteni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat minden területen mindazokkal az államokkal, amelyek a maguk részéről erre törekszenek — Európával kapcsolatban még határozottabban fogalmazódott meg a feladat: gyökeres fordulatot kell megvalósítani ezén a földrészen az enyhülés és a béke felé. A XXIV. kongresszus óta nem sokkal több mint másfél év telt eL Már most bizonyossággal mondhatjuk azonban, hogy pártunk és a szovjet állam nem keveset tett a békeprogram legfontosabb megállapításainak megvalósításáért. Amilyen mértékben növekszik a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ereje és befolyása, amilyen mértékben aktivizálódik békeszerető politikánk és fejlődnek más fontos, a mai világban végbemenő haladó i jl vaipatok, annál inkább ;Jelentkeznek a realizmus elemei több kapitalista állam politikájában is. Ez mindenekelőtt Franciaországra vonatkozik, amelynek vezetői. De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök, már néhány évvel ezelőtt határozottan hozzákezdtek a kölcsönösen előnyös együttműködéshez a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Vonatkozik es a Német Szövetségi Köztársaságra is. Az a reális -külpolitika, amelyet Brandt kancellár kormánya folytat, jelentős hatást gyakorolt a* európai légkörre. Ez vonatkozik a* Amerikai Egyesült Államokra is annyiban, amennyiben készség mutatkozik, hogy lemondjon a hidegháborúi időszakának sok dogmájáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész amerikai külpolitika irányát. Más szóval a mi következetes békeszerető politikánk és az események egész menete fokozatosan annak a szükségszerűségnek a felismerésére késztetik a tőkés világot, hogy a békés egymás mellett élés talaján intézzék az ügyeket a szocialista államokkal. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, amely rögzíti a fennálló európai határok sérthetetlenségét, a Nyugat- Berlinre vonatkozó megállapodások összessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjairól szóló szerződés, az NDK diplomáciai blokádjának végérvényes áttörése — ezek Európa fejlődésének hatalmas lépései a békéhez és a biztonsághoz vezető úton. És mindez nem valamiféle egyoldalú győzelem, hanem az értelem és a realizmus nagy diadala a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen Európában nI diktátum felszámolásának szükségessége, valamint az NDK és az NSZK felvételi háború után kelettkezett terheiktőL Az európai történelemben új fejezet nyitására hívatott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amelynek összehívásáért sok éven át küzdöttek a szocialista országok. Minden arra vall, hogy az értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyíllik. A népek komoly reményeket fűznek az európai értekezlethez. Elvárj ák, hogy az értekezlet az európai béke megerősítésének alapvető problémáival foglalkozzék majd, véget vessen a hidegháború keltette gyanakvásnak, félelemnek, és a jövőbe vetett hitet adjon az európaiaknak. Ügy véljük, hogy az európai államok és az értekezlet nem európai részvevői — az Egyesült Államok és Kanada — közötti kapcsolatokat hasznos és egészséges elemekkel gazdagítaná' az értekezlet munkájának sikere. A jövőben is arra törekszünk, hogy az értekezlet meggyőző eredményeket hozzon valamennyi részvevőjének. Mindenki előtt ismeretesek azok a politikai elvek, amelyeken a Szovjetuniónak és szövetségeseinek véleménye szerint az európai népek biztonságának nyugodnia kell. Ezek: az államhatárok sérthetetlensége. a belügyekbe való be nem avatkozás, a függetlenség, az egyenjogúság, valamint a lemondás az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetésről. Ügy véljük, eljött az ideje annak, hogy napirendre tűzzük az. európai gazdasági és kulturális együttműködési program kidolgozását is. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: fellelhetők-e az alapok a kereskedelmi kapcspla- tok valamilyen formájához az Európában létrejött ál*ág> szervezetek — a KGST és a Közös Piac között? Bijak a természetes kétoldalú kapcsolatok fejlődését és az európai együttműködést Nemritkán hallatjuk, hogy Nyugaton jelentőséget tulajdonítanak a kulturális együttműködésnek és különösen az eszmék cseréjének, az információk kibővítésének, a népek közötti kapcsolatoknak. Engedjék meg, hogy itt félreérthetetlenül kijelentsem: mi is emellett vagyunk. Magától értetődően akkor, ha az ilyen együttműködés valamennyi állam szuverenitásának, törvényeinek és szokásainak tiszteletben tartásával valósul meg, a népek kölcsönös szellemi gazdagodását, a kölcsönös bizalom növekedését, a béke és és a jószomszédság eszméinek megszilárdítását szolgálja. Síkraszállunk az idegen- forgalom bővítéséért, Síkraszállunk a különböző országok közvéleménye közti széles kapcsolatokért, az ifjúság, a rokonszakmák képviselőinek találkozóiért, az állampolgárok kollektív vagy egyéni utazásaiért. Egyszóval ezen a területen nem kis lehetőségek nyílnak, ha a kölcsönös tisztelet és az egymás - ügyeibe való be nem avatkozás szellemében és nem a hidegháború álláspontjáról kiindulva cselekszünk. Mint ismeretes, előttünk állnak a tárgyalások a fegyveres erők és a fegyverzetek csökkentéséről Európában, elsősorban Közép-Európa térségében. A Szovjetunióban, elsősorban Közép- Európa térségében. A Szovjetunió állást foglal ezeknek a tárgyalásoknak a komoly •előkészítése és hatékony lefolytatása mellett. Az erőviszonyok a kontinensen a béke es a békés együttműködés javára alakulnak. És mi hisszük, hogy a háborúkat ki lehet iktatni as európai nupek eleteboi. vannak még megoldásra varó nemzetközi problémák, Eiegendő például megnevez,ül elánokat, mint a muxichs*. kunkon hercsiteuelnu-r-uzuazonyara igen, ha a közös le az ENSZ-be. Ezeknek piaci tagországok tartózkod- a kérdéseknek a megoldása nak bármilyen diszkriminá- lehetővé tenné, hogy Európá- reiós próbálkozástól a másik ban sikeresen meg tisztítsuk féllel szemben, és előmozdít- nemzetközi kapcsolatokat Egység a cselekvésben AZ UTÓBBI hónapokban élénk és erőteljes viták folytait pártszervezeteinkben, a pártélet különböző fórumain. A gazdasági és társadalmi helyzet megítéléséről vitázók a további cselekvés útját keresték. Különböző nézetek csaptak össze a taggyűléseken, a pártoktatás foglalkozásain, a politikai vitakörökben és a magánbeszélgetésekben. S hogy ez így volt, abban semmi rendellenes, vagy rossz nincs. A gazdaságirányítás reformjának bevezetése óta eltelt évek alatt igen sok tapasztalat halmozódott fel, s e tapasztalatok elemzése során természetszerűen vetődtek fel eltérő, különböző nézetek. A kongresszusi határozatok végrehajtásának értékelésekor a Központi Bizottság a többi között e viták tanulságait is figyelembe vette es hasznosította. Ebben az értelemben e viták megfeleltek a marxista—leninista pártokban betöltött rendeltetésüknek: hozzájárultak a helyes döntések megéri elődéséhez, a további cselekvés irányának meghatározásához. A legutóbbi párt- határozat megjelölte ezt a* Irányt; a pártnak most egyértelmű és világos álláspont, ja van a vitás és vitatott kérdésekben. Ezért a hangsúly most már azon van, hogy minden pártszervezet és párttag egységesen képviselje ezt az álláspontot, egységesen munkálkodjon a X. kongresszus és a novemberi KB-ülés határozatainak megvalósításán. AZT JELENTI EZ, hogy most már mindenféle vitának be kell fejeződnie? Természetszerűen nem erről van szó. A pártoktatás tanfolyamain, a politikai vitakörökben tovább folynak az eszmecserék a pártpolitika értelmezéséről, összefüggéseiről. Bizonyára szóba kerülnek ilyen kérdések a Központi Bizottság határozatáról tanácskozó decemberi párttaggyűléseken is. A pártfórumokon — a pártszervek ülésein, a taggyűléseken, a pártcsoportokban — folyó vitáknak azonban most már más kell hogy legyen a tartalma, az iránya. Nem azt kell vitatni, amiben a Központi Bizottság inár ál lást foglalt, hanem azt, miként lehet az adott helyi viszonyok között ezt az állásfoglalást a lehető legjobban végrehajtani. Nem új elvek ezek pártunk gyakorlatában. Csaknem öt esztendővel ezelőtt, 1968 februárjában Kádár elvtárs így szólt erről az Ikarus-gyár művelődési otthonában mondott beszédében: „A megfontolt, helyes elhatározások vitából ková- esolódriak ki. A viták tekintetében is van azonban egy alapvető szabályunk. A megfelelő fórumokon különböző dolgokról vitatkozunk, de amikor befejeztük a vitát. és azt mondjuk: elvtársak, tehát megegyeztünk, akkor utána már ne vitatkozzunk tovább, hanem dolgozzunk, váltsuk valóra azt, amiben megállapodtunk. Ha eleve nem vitázunk és nem tisztázzuk, hogy mit is akarunk, hanem csak kijelentjük, hogy ez és ez a feladat, gyerünk, munkára —, akkor az emberek munka közben, a munka rovására fognak, vitatkozni. Ha viszont megvitattuk és ennek alapján elhatároztuk, mit fogunk csinálni, akkor ne kezdjünk újra vitatkozni a munka helyett: ez nem a mi módszerünk”. Nos, ezek a gondolatok teljes mértékben érvényesek és irányt adóak jelenlegi helyzetünkben is. A további cselekvés során a pártszervezeteknek érdemes és szükséges megszívlelniük az utóbbi idők vitáinál* egy fontos tanulságát. A pártmunka gyakorlatát értékelve a Központi Bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy egyes pártszervezetek és párttagok nem tartották be a lenini normákat. A pártéletnek ismeretes — és az MSZMP szervezeti szabályzatában is rögzített — lenini elve, hogy minden párttag kifejtheti különvéleményét az illetékes pártfórumokon, de a nyilvánosság előtt, a párton kívüliek előtti fellépéseiben köteles a párt érvényben levő álláspontját képviselni, nem léphet fel az ellen, s nem is térhet el attól. Nem teheti meg, hogy álláspontjának a párton kívül próbáljon híveket toborozni, vagy hogy hangulatot keltsen bármely pártszerv döntése ellen. Mondjuk meg őszintén: az utóbbi időben néhány an elfeledkeztek erről. nem érezték magúkra kötelezően ezt az elvet. SOKAT VITATKOZTUNK az utóbbi hónapokban, s fogunk vitatkozni bizonyára ezután is. Ez nem baj, ez az egészséges, demokratikus pártélet jellegzetessége. De sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a vita nem öncél, hanem az egységes cselekvésnek, a jó politikai munkának, a párt vezető szerepe érvényesítésének eszköze. S hogy e feladatainkat minél jobban megoldjuk, ahhoz most — a KB-határozat szavaival élve — „a párt szervezeteinek egységesnek kell lenniük a helyzet és a feladatok megítélésében, a párt politikájának következetes képviseletében”. {Gy. L.) Maguknak is építették... —Jó estét kívánok! Molnár Sándorékat keresem! Takaros kis családi fészek fogad. Látszik, hogy jó ízléssel, nagy gonddal rakták helyre a berendezés minden darabját; a legkisebb dísznek is nagy jelentősége van, hiszen oda került, ahová jóelő- re elképzelték, megálmodták. Három szoba, összkomfortos boldogság. December elején költöztek' be az egri Csebokszári Lakótelepi OTP-lakásukba. Ezeket a tanácsi építőipari vállalat dolgozói építették; köztük Molnár Sándor szobafestő és brigádja. Ezt a házat — a sok másik mellett — kicsit magának is építette... — Megmutatnám a szobákat, tessék csak jönni... Ez itt a gyerekszoba, kis erkély- lyel. Ez a háló, itt a nappali. Arra a konyha, fürdőszoba; ide a szőnyegpadlót magam csináltam. Velünk tart a lakásnézésben az if jú asszonyka is. Kritikusan sorolja, hogy bizony hibákat is hagytak maguk után az építők, de azért büszkeségtől csillog az ő szeme is. Kicsit töri még a magyar nyelvet, alig több mint egy esztendeje jött Magyarországra férjével, az NDK-ból. — Zwickauban ismerkedtünk. Farsang volt. Aztán jöttünk Magyarországra. Férjem szüleinél egy szoba, kellett nagyon lakás. Igaz, baj volt műanyagpadlóval, szőnyeg- padlóval, fűtéssel, de már jó meleg... — Az biztos, nem mindent sikerült úgy megcsinálnunk, aho'gy szerettük volna — veszi át a szót a férje —, de mi is itt tanultuk az új technológiát. Az első PEVA-rendszer- rel épített lakásaink ezek, a gyakorlást valahol el kellett kezdeni, A harmadik épületnél már úgy ment minden, mint a karikacsapás. Gyorsabban és kevesebb hibával is. Azért az nagy dolog, hogy jó fél év kellett mindössze a felépítésükhöz. Szerencsére jutott belőlük nekünk is egy lakás. Persze, segített a vállalat. - ............. — Én 1957-ben kerültem a vállalathoz, tanulóként. Azóta, leszámítva az NDK-beli három évet — itt dolgozom. Akkor még biciklivel jártunk le a telepre, ma már tömegével vannak az autók. A nőmet építőipar? Hát az egy kicsit még előbbre tart mint a miénk, volt mit tanulnom. Mint szobafestő szakmunkás mentem ki, de ha jól megtanultam a szakmát, azt a kint eltöltött éveknek is köszönhetem. Nem is felszereltségben van ott több, hanem a szervezés, az áll magasan fölötte a miénknek. Nálunk is volna mit javítani, pedig a mi rövid határidőink szintén dicsekvésre méltóak. A karácsonyt; már új otthonukban töltötték. Férj, feleség, s a kislány. Szilveszterre, ha sikerül, kiutaznak az NDK-ba. Elujsagolni, milyen az új lakás — mondják lelkendezve mindketten. Nem jelent problémát, hogy a szülők ilyen messze laknak; szeretnek utazni: sorolják, milyen sokfelé jártak már, amióta hazatértek. A fiatalasz- szony új hazájával ismerkedett. — Eger nagyon szép. Én egy ilyen kisvárosban laktam, de ott füst, korom sok. Az nagy iparvidék. Itt akarunk maradni, most már van lakás... Meg megnézzük a házilag készített tükörkeretet, az elő szobadíszeket, aztán elbúcsúzom. — Kikísérem — mondja Molnárné —, úgyis menni kell a gyerekért, ügy megszokta már, hogy mindig a szomszédban találom...! (hekeli) Víté . december 31* yasámap
