Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Hóágyú a Kékesen 1 Hemes tervek megvalósításán fáradoznak a Kékesi Sasok A KÉKESED járunk, hazán« legmagasabb , pontján Az ut is elfogyott már, amelyik idáig szerpentmezett velünk a zúzmarós fák, bokrok között. A tv-torony tövében kirándulók, üdiilővendégek, pinenésre vágyók sétálgatnak. szívják a/. oxigéndús levegőt, kicsit távolabb pedig gyerekhad önfeledt zsivaja veri fel a táj méltóságteljes csendjét. Iskolások. A kékesi általános iskola diákjai haneúroz- nak a friss levegőn, akik néhány éve Kékesi Sasok címmel betörtek az országos lapok sportrovataiba is. Kitűnő síelők lettek az alpesi számokban. Ahol megjelennek, minden bajnoki címet elhódítanak; — Öt éve, 1968. márciusában alakult sportkörünk — emlékszik vissza Mészáros István, az iskola igazgatója, a sportkör elnöke, gondnoka és edzője, ahogy leülünk beszélgetni vele a sportkörről, aki döntő érdemeket szerzett annak létrejöttében, s abban is, hogy gyökeret tudtak verni ebben a pesti nagy sportkörökkel tűzdelt, sziklás tájban. — Uttörőrajunkról neveztük el a sportkört. A raj neve volt a Kékesi Sas. Eleinte megmosolyogtak bennünket, hogy micsoda nevet választunk, hiszen ilyen név- választás mág nem fordult elő. De a gyerekek ragaszkodtak hozzá, így aztán kiadták a működési engedélyt is, s azóta igyekszünk jól dolgozni. A SASFIÓK AJK valóba» Sói és szorgalmasan, s ami a legfontosabb, nagyon eredményesen dolgoznak. Pedig a megyei és a városi TS kivételével eleinte senki sem bízott abban, hogy életképesek maradnak. Nehezen is indultak, hiszen drága sport a síelés, A felszerelés sok pénzbe kerüL Egy versenyléc például nyolcezer forint, egy- egy versenyző felszerelésre BO—25 ezer forintot kell költeni. Ha lassan is, de est », hatalmas összeget előteremtették. Ma már minden kékesi versenyzőnek két léce (van, teljes felszereléssel Az MTS ég a megyei KISZ-M- üottság, az Üttörőszövetség évente jelentős összegekkel rietett segítségükre. Csak e>z idén 80 ezer forintot kaptak, amelyet a sífelvonóra és Sífelszerelésre költöttek éL —. Nem panaszkodhatunk folytatja az elnök, — Szinte mindenünk megvan ahhoz, hogy zavartalanul versenyezhessünk. Énnek köszönhetjük, hogy az első év kivételével minden országos versenyen rajthoz tudtunk állni és szin te valamennyi versenyszámban elhódítottuk a bajnoki címet. Tavaly már Mészáros Edit és Horn Kati a junior bajnoki címhez felnőtt versenyt is megnyerték. S ezek a gyerekek még ifjúsági korúak, sokra vihetik. Megtudjuk azt is, hogy az elmúlt esztendőben a hal tagú ifjúsági válogatottnak négy tagja a Kékesi Sasokból került ki, mégpedig Mészáros E., Horn K., Kovács J. és Borsos J. személyében. Csehszlovákiában versenyeztek, tíz ország csapatával mérték össze tudásukat és a középmezőnyben végeztek, ami nagy szó, hiszen szomszédainknál a sísportot sokkal fejlettebb szinten űzik, mint nálunk. Csehszlovákiában gyermekverseny is volt, ezen Varga Gy., Asztalos A. és Kives J. vett részt a kékesiek közül. — Az idén a válogatott keret 75 százalékát a mi versenyzőink adják — mondja büszkén az iskola igazgatója. — Kerettagok: Kovács J., Balogh T., Mészáros l., Borsos A, Kovács Zsz, Kivés A, Varga Gy., Asztalos A, Horn IC, Mészáros E„ Peltzer K. és Bácsi R. Valamennyien a januárban megrendezésre kerülő nemzetközi versenyre készülnek, amelyen öt ország csapata vesz részt Reméljük nem kell ott sem szégyenke»- nünk... v A HAGYOMÁNYOKAT fi- gyelembe véve, erre nem kerülhet ser biztosan, hiszen a gyerekek erős edzésekkel készülnek az idei versenyév feladataira. Nemcsak a 26 mit nősített versenyző, hanem a sportkör valamennyi tagja egy emberként végzi a munkát Reggel hét órakor mór a pályán vannak. Nyolc órától kezdődik a tanítás. A 20 perces szünetben rendezik meg a futóedzést majd ebéd után pihenő következik. és délután 2-től 4-ig, ismét edges. S e* így megy mindennap. Nincs is panasz arra,, hogy étvágytalanok Naponta ötször étkeznek —» kitűnő az ellátásuk —, s minden ennivaló elfogy. — Nagy terveink vannak Szeretnénk a magyar bajnokságon 16—17 aranyérmet szerezni. Szeretnénk megnyeri» az úttörő-olimpiát ' és jól helytállni a román ifjúsági válogatott elleni portyán Poianában, valamint Csehszlovákiában és Jugoszláviában is, ahová készülünk. Ezért örülünk annak, hogy itt fenn másfél hétig volt már hó, s ezt ki tudtuk használni. Havas edzéseket folytattunk — sorolja. — Elkészült a sífelvonó mellé a világítás is társadalmi munkában, s így a gyerekek este is tudnak edzeni. Lelkes aktíváink vannak, 10—15 ember fáradozik azon, hogy a gyerekeknek meglegyen mindenük, mint például Kocsis Kálmán, Csorlos Nándor és Asztalos Pál. örömmel hallgatja ezeket az ember, mert látja, hogy S közös összefogás, a céltudatos munka, az áldozatvállalás, a sportszeretet mi mindenre képes, még egy ilyen kicsiny sportegyesületnél is, mint a Kékesi Sasok. Példát mutatnak. Rekorderedményeket érnek el a versenypályákon — kitűnően tanulnak az iskolában —, ugyanakkor nagy gondot fordítanak así- sport további népszerűsítésére és elterjesztésre. Már apnyi síbírót neveltek ki soraikból, hogy önállóan is tudnak országos versenyt lebonyolítani, amelyhez társadalmi munkában megteremtették a technikai feltételeket is. Ezenkívül Horn Lajos, Gazáig Gyula és Géczi István edzők tudatosan irányítják a versenyzőket az edzőképző iskolákban. Jelenleg hárman járnak ilyen tanfolyamra, a legjobbakat pedig a TF-re küldik majd, hogy onnan hazatérve, a megyében újabb »bázisokat hozzanak létre. A NYÁRON a KÍSZ-sael közösen, felújítják majd a versenypályákat és ha sikerül vásárolnak egy hóágyút is, amelynek segítségével két és fél hónapig ki tudják „tolni” a havas napok számát a Kékesen. A 30 ezer forintos csehszlovák szerkezet, ugyanis mesterséges hó előállítása-^ ra képes. Egy köbméter vízből 25 köbméter havat készít, amelyet 10—15 cm vastagságban terít el a pályán. Ha ez meglesz, nem jelent többet akadályt a természet sem, akkor síelnek majd, amikor akarnak. S ez újabb sikerekhez vezethet, amelyre valamennyien áhítozunk, velük együtt. 1.9. .*>. t Fazekas István Varga a skit Aberdeen játékosa '^Kutyából nem lese «te Ionná” tartja a régi, jó közmondás. Bizony így van ez Varga Zoltán esetében is, A Ferencváros néhány év előtti válogatott csatára mint ismeretes, az 1968-as mexikói olimpia színhelyéről tette át — hazáját és csapatát rútul cserben hagyva — működési színhelyét előbb Belgiumba, majd később az NSZK- ba. Varga Zoltán a legképzettebb játékosaink egyike volt, igen fejlett technikával, jó cselezőkepességgel és gólerőveL Nem csoda, tehát, hogy a berlini HERTA BSC- ben tárt karokkal fogadták a magyar disszidenst. De adjuk át a szót a tekintélyes zürichi SPORT- nak, ahol az egykori zöld- fehér csatárról a következőket olvashatjuk: — „A franciák ügy döntöttek, hogy nincs rá szükségük, ezzel szemben a skór tok tárt karokkal várták Varga Zoltánt, az NSZK Bundesligájában feltárt vesztegetési botránysorozat felderítése alkalmával a játéktól örökre eltiltott csatárát. Hogyan lehetséges az — teszi fel joggal a lap a kérdést —, hogy egy olyan játékost, akit pénzzel megvesztegettek, s aki lazsálásával a mérkőzés kimenetelét meghamisította, s amivel a labdarúgásnak morálisan rengeteget ártott, más országnak eladhatnak, s az ott nyugodtan tovább fejtheti ki ^áldásos” működését. A futbaílsportnafc aa Ilyen esetek elképzelhetetlen méretű károkat okoznak. Vajon mit szól ehhez a FIFA, a legfelsőbb labdarúgó fórum, amely, mindig hangoztatja a tisztaság elvét, a becsületesség szükségességét, a amely csúcsszerv, úgy látszik, struccpolitikát folytatva, egyszerűen szemet húny a történtek felett. Az egészben az az érdekes, hogy a hiba tulajdonképpen nem is a FIFA-ban van, mert a szabályok az egyes országok szövetségeinek százszázalékos autonómiát biztosítanak határozataik meghozatalában. Az NSZK labdarúgó szövetségének, a DFB-nek azonban módja lett volna arra, hogy úgy tiltsa el szél- hámoskodó játékosait, hogy ezek a-határozatok necsak az NSZK területére, hanem az UEFA összes tagállamaira is vonatkozzanak. Ez esetben természetesen a FIFA-t is értesíteniük kellett volna erről. Mivel ezt nem tették meg, Varga esetében a skótok számára lehetőséget adtak a játékos leszerződteté- sére. De túl Vargán, a többi jómadár is vígan a markába nevet, hiszen jó néhányan közülük Dél-Afrikában kergetik a labdát. Az ilyen aljas üzleteket kötő embereknek, mint amilyen Varga Zoltán és társai, végképp el kell tűnniük a labdarúgópályák gyepéről, a EIFÁ-nak pedig olyan szabálymódosítást kellene hoznia, ami az ilyen büntetések hatályát automatikusan, valamennyi tagország számára kötelezővé teszi”. Eddig a cikk, amihez a magunk részéről csak any- nyit fűzhetünk hozzá, hogy az ügynek anyagi háttere is van. Az örökre eltiltott játékosokat ugyanis nem szívességből adták át más országbeli egyesületeknek, hanem komoly összegekért. Tovább a megkezdett úton GYORS AKCIÓK, kemény, test-test elleni küzdelem, változatos, ötletes megoldások, élmény számba menő gólok jellemzik a jó kézilabdázást, ezt, a népszerűségét tekintve a labdarúgás után következő labdajátékot. Nemcsak játszani, de nézni is sokan szeretik akár salakon, akár teremben, parketten — hazánkban sajnos még elég ritkán — küzdenek a kézilabdacsapatok. A sportág helyzete megyénkben is hasonló. Igaz, ha az utóbbi időszak minőségi eredményeit tekintjük, szembetűnik, hogy Heves megye nem áll az elsők között az országos rangsorban. A legmagasabb szintet jelenleg NB Il-es együttesek képviselik. Két férfi és egy női kézilabdacsapatunk küzd ebben az osztályban. A Gyöngyösi Vasas Izzó a múlt évben esett ki az NB I. B- ből, s most csoportjában a harmadik helyen végzett. Ugyanitt a Zalka SE csak hajszállal kerülte el a kiesést. Az Egri Kinizsi női csapata, a korábbi esztendőhöz hasonlóan, bár annál valamivel gyengébben szerepelt 1972- ben. Megyei bajnokaink — az Egri Tanárképző férfi- éá az Egri Spartacus női együttese — elvéreztek az osztályozott. ‘ Nem mutatkozik biztató jelenség? Nem várható előrelépés a jövőben sem? Csak felületes, a dolgok mélyére nem tekintő ítélet formálhatná ezeket a kérdéseket állítássá. A megyei kézilabdabajnokságok színvonalát, a szakszövetség munkáját vizsgálva ugyanis tapasztalhatunk kedvező változásokat. Az idei küzdelem egy-két kivételtől eltekintve, különösebb zökkenő nélkül zajlott le a megyei X. osztályban. A sportszerű keretek betartására, ha nem is mindenütt és minden mérkőzésen, de sokkal inkább törekedtek a csapatok. mint a korábbi években. Csak helyeselni lehet, hogy a szövetség kellő szigorral lépett fei a fegyelmezet- lenkedőkkel szemben. Ez azért is fontos, mert a durva, kíméletlen védekezés ■— ami elsősorban a játékelemek ismeretének hiányából következik — gátolja az összjáték, a taktika, a technika fejlődését is. Néhány együttes ■— ezek végeztek az élcsoportban — próbálkozik egyszerűbb rendszer alkalmazásával. SZAMUK AZONBAN mág kevés, a mérkőzések többségén a rögtönzésekkel, az ötletjátékkal találkozhatunk. Akadályozza a továbblépést, hogy legtöbb csapat gerincét egy kiemelkedő képességű játékos alkotja. A cserejátékosok pedig legtöbbször kényszerből lépnek pályára, képességük általában elmarad a kezdő együttesben szereplőkétől. Ez alól vannak kivételek. Néhány csapat képes mérkőzés közben is taktikát változtatni, , természetesen egyszerűbb megoldásokkal. Törekvés mutatkozik.. tehát a rendszerjáték alkalmazására, a próbálkozások eredményességét azonban csökkentik a taktikái fegyelmezetlenségek. Pár évvel ezelőtt találkoztunk még olyan csapatokkal a megyében, melyek csak vasárnaponként, a bajnoki találkozókra verődtek össze. Jelenleg általában heti két, esetenként három edzéssel készülnek á fordulókra. Mindez persze kevés, ha az országos követelményeket tekintjük, de az edzésszám növekedését nem az igénytelenség, hanem a létesítményhiány gátoljá elsősorban. Komoly gond, hogy az. őszi és tavaszi idény között bosszú a kiesés, a holt időszak, nincs megoldva kézilabdázóink rendszeres foglalkoztatása. Helyhiány miatt a terembajnokságokat egykét vasárnapra kell sűríteni. A megyei bajnokság győztesei idén már nem esélytelenül indultak az osztály özön és talán a legnehezebb csoportba kerülve, szoros küzdelemben, nem sokkal maradtak alul. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy köny- nyebb az NB Il-ben bentmaradni, akár gyengébb képességű csapatoknak is, mint a feljutást kiharcolni. Mert az osztályozón sokkal inkább döntő a pillanatnyi forma, sokszor a szerencse is, javításra pedig itt nincs lehetőség. Női együtteseinknél egészséges rivalizálás alakult ki Egerben. Helytelen és elítélendő azonban az a kísérlet, hogy a már NB Il-es gárda erejének* gyöngítésével, játékosainak elcsábításával akarja bármelyik vetélytárs feljutását elősegíteni. Eredményes, jól szervezett az ifjúsági bajnokság. Ezen a területen azonban még több jó szakembernek kellene tevékenykednie. A Bornemissza emlékversenyt a Gyöngyösi Vasas Izzó ificsapata nyerte, nem véletlenül, hiszen ezekkel a fiatalokkal képzett edző foglalkozik rendszeresen. A MEGYEI SZAKSZÖVETSÉG munkájában különösen aktívan vett részt Végh József és Fehérvári Miklós, rendszeresen, .hetenként két alkalommal tartották meg a szövetségi napokat A fegyelmi bizottságban Boldizsár Pál ugyancsak közmegelégedéssel végzi feladatát. Elmondható, hogy a fegyelmi ügyek száma csökkent, de még nem a kívánt mértékben. A szakszövetség idei tervei között rendszeres városi bajnokságok beindítása is szerepel. Ezeket megszervezték, nem sikerült azonban — főként létesítménygondok miatt — mindenütt zavartalanul lebonyolítani. Tervezték a szakvezetők továbbképzését is. Tavasszal Tardoson háromná- pos tanfolyamot rendeztek edzőknek, játékvezetőknek. Ez is hasznos és eredményes kezdeményezés volt, a folyamatos képzés viszont, ami ennél értékesebb, még nem valósulhatott meg. Mint más sportágakhoz, úgy a kézilabdázáshoz is elkelne még néhány általános, vagy középfokú bázisiskola, melyekben kifejezetten kézilabdával foglalkozó testnevelő tanár oktatná a fiatalokat. Általában oktatják iskoláinkban a kézilabda alapismereteket, de nem olyan intenzitással, amely valóban képzett, tehetséges utánpótlás növekedését biztosítaná. A MEGYEI KÉZILABDA szövetséget egy évvel ezelőtt szervezték át, akkor alakultak különböző szakbizottságok a jobban csoportosított, következetesebb, átgondoltabb munka végzése érdekében. így tekintve 1972 megyei eredményeit, a felsorakoztatott, elemzett erényeket és hibákat, elmondhatjuk, hogy a kedvező változások vannak túlsúlyban. A bajnoki idény kezdete előtt, márciusban, Csillag Béla, a szak- szövetség elnöke mondta azt, hogy Heves megye a kézilabdasportban még elmarad más megyék mögött. Egy esztendő alatt nem lehet teljesen átformálni egy kialakult helyzetet, nem lehet maradéktalanul behozni a hosz- szabb időszak során kialakult hátrányt. Az igyekezet, a törekvés erre irányul mind a szakszövetségekben, mind az együttesekben. Ha következetesen továbbhaladnak az elkezdett úton, legalább úgy, vagy helyenként még jobban, mint az idén, akkor biztos, hogy a jobb eredmény sem fog sokáig váratni magára Viragh Tibor Az év legjobb sportolói: Gyarmati Andrea, Baiczó András és a párbajtőr válogatott A Magyar Újságírók Országos Szövetségének sportújságíró szakosztálya immár tizenötödik alkalommal rendezte meg hagyományos szavazását az „év legjobb sportolója” cím odaítéléséről. A szayazatok alapján 1972. legjobb ‘női sportolója: Gyarmati Andrea, 267 pont 2. Monspart Sarolta 192 pont 3. Bóbis Ildikó 83 pont Szavazatokat, kapott még Császár Mónika, Békési Ilona, Magos Judit és Verőczi Zsuzsa. 1972. legjobb férfi sportolója: Baiczó András 242 pont 2. Földi Imre 147 pont, 3. Hegedűs. Csaba 87 pont. Szavazatokat kapott , még dr. Fenyvesi Csaba és Gedó György, 1972. legjobb csapata: párbajtőr válogatott (dr. Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző. Schmitt Pál, Erdős Sándor és Osztrics István) 293 pont. 2. Olimpiai sakk válogatott 87 pont, 3. Női tornász válogatott és az OSC vízilabda csapata 57—57 pont. EMBER, VÍZ, LABDA S A JÖ, IZGALMAS VlZlLAüüS /* IFoio; Molnár István*
