Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk * «p Ötvenedik születésnap AMIKOR E SOROKAT NYOMDÁBA \UJUK, már hetven ország küldöttségei érkeztek meg IV.jszkvába, de lovábbi delegációk egész sorát várják még. Jönnek a kommunista- és munkáspártok, a nerhzeti és nemzetközi haladó mozgalmak, a legkülönbözőbb államok és kor­mányok küldöttségei — jelen lesz a szovjet fővárosban gyakorlatilag az egész világ: mivel az esemény is, amely­nek megünneplésére most sor kerül, alapjaiban érintette az egész világot. Ez az esemény a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának félévszázados jubileuma. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcsét arat­ták le 1922. decemberében a nagy Oroszország népei és nemzetiségei. E győzelem legpompásabb gyümölcse: az állammá szerveződés, méghozzá olyan állam alakult meg öt évtizeddel ezelőtt, amilyen korábban a földön nem lé­tezett. A Lenin alapította soknemzetiségű munkás—pa­raszt állam, a Szovjetunió, ahol minden hatalom a dol­gozó népé és ahol minden nemzetiséget, népcsoportot egyenlő jogok illetnek meg. A NAGY ÜNNEPEN — amelyet egyébként nemcsak Moszkvában ünnepelnek, hanem világszerte mindenütt megemlékeznek róla, természetesen részt vesz hazánk is: párt- és állami küldöttségünket Kádár János vezeti. De­legációnk nevében jelképesen egész népünk ott van ezek­ben az ünnepi órákban, mert nemcsak örömmel oszto­zunk a testvéri Szovjetunió ünnepében, de hálás szívvel is. Hiszen jól tudjuk: elsősorban nekik, a felszabadulást hozó szovjet katonáknak köszönhetjük, hogy nálunk is új típusú allam alakulhatott, a párt vezetésével hazánk­ban is a dolgozó nép kezében van a hatalom. A Jubileumi ünnepségen nemcsak arról a napról em­lékeznek meg, amelyre az évforduló esik, hanem az azóta eltelt egész történelmi korszakról is. Mégpedig jogos büszkeséggel. A polgárháború által annyit szenvedett, legyengült és egyszál magában álló, ellenséges környe­zettől körülvett, ötven évvel ezelőtti fiatal szovjet állam ma: a világ egyik legerősebb ipari hatalma. S egy egész világrendszer, szocialista szövetségesei egész sorának élén álL Túl ezen támasza és példaképe a nemzetközi munkásmozgalomnak és a nemzeti felszabadító mozgal­maknak. A kizsákmányolástól mentes társada­lom megvalósítóját, a világbéke legfőbb őrét és táma­szát, a világ minden elnyomott, s elmaradott népének támogatóját és szövetségesét, a szocialista Szovjetuniót, az egész haladó emberiség köszönti megalakulásának öt­venedik születésnapján. Moszkvában ma kezdődik a jubileumi díszünnepség !A Magyar párt- és állami küldöttség Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezetésével a szovjet fővárosba érkezett a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alk aim bábót rendezendő ünnepségekre. A képen: Bal szélen Kádár János, mellette Arvid J- Pelse, az SZKP PB tagja, Moszkva Kijevi pályaudvarán. (Népújság-tele foto — TASZSZ—MTI—KS.) (Folytatás az 1. oldalról.) kára: Losonczí Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a Magyar Népköztár­saság kormányának elnöke üdvözlő táviratot küldött L. L Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­ge elnökének, A. N. Koszi­gin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkvába. Kedves elvtdrsate A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége meg­alakulásának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Szocia­szemlét tart... lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében szív­ből jövő elvtársi üdvözle­tünket és őszinte jókívánsá­gainkat küldjük önöknek és a Szovjetunió testvéri né­peinek. A távirat a továbbiakban méltatja a világ első mun­kás-paraszt államának jelen­tőségét, küzdelmeit, sikereit Kedves elviársak! A ma­gyar nép mélységesen tiszte­li a szovjet népet, becsüli a sokszor nagy erőfeszítést, ál­dozatot és megpróbáltatást követelő félévszázados dicső­séges útját. Pártjaink, kor­mányaink és népeink szi­lárd elvi alapokon nyugvó őszinte barátságának és test­véri együttműködésének újabb jelentős állomása volt a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének magya/r- országi látogatása. A magyar nép a Szovjetunió testvéri népeivel együtt ünnepli az 50 éves Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségét. Amikor a Szovjetunió megalakulásána-k félévszá­zados évfordulója alkalmá­ból pártunk, kormányunk, és népünk nevében üdvözle­tünket küldjük, újabb sike­reket kívánunk önöknek és a testvéri szovjet népnek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa által kitűzött feladatok meg­valósításában. a kommunis­ta társadalmi, építésben. ★ A Szovjetunió megalaku­lásának 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre szerdán további küldöttségek érkeztek Moszkvába. Mint ismeretes a történelmi jelen­tőségű évforduló megemlé­kező díszülését ma és hol­nap tartják a kongresszusi palotában. BONN: Az idei utolsó ülését tar­totta meg szerdán délelőtt az egy hete megalakult új nyu- ga' ' net szövetségi gyűlés A képviselők hosszú vita után harmadik olvasásban elfogadták az 1972. évi 1015.9 milliárd márkás költségve­tést. Az ellenzék — mint várható volt — a Köl ts4'ívo­vés ellen s".av;r-.c>1 l. R/1 U",­vetően a kőim ’t nártí kép­viselők s 'PViV-.íl* ‘ i\ oar­lament 5 \ H • i OVUF,­díjreform műi.! sí*: ' ' * ! ' 1 S/Ó­ló törvényjavaslatot is. SAIGON: Alexander Haig tábornok, Kissinger amerikai nemzet- biztonsági főtanácsadó he­lyettese — a korábbi jelen­tésekkel ellentétben — szer­dán Thieu elnökkel tartott második megbeszélése után nem Bangkokba, hanem Vien- tianeba utazott. Az amerika- barát laőszi vezetőkkel az indokínai tárgyalások ala­kulásáról fog konzultálni. A legfrisebb jelentések szerint Vientiane laoszi fővárosból utazik majd tovább délkelet­ázsiai kőrútjának következő állomására Bangkokba. BERLIN: Az NDK és Svájc megál­lapodott, hogy nagyköveti szinten felveszi egymással a diplomáciai kapcsolatokat. A megállapodást januárban realizáljak. Ezzel az NDK valamennyi európai semle­ges állammal diplomáciai kapcsolatot létesített. Szerdán Nepál is elismerte a Német Demokratikus Köz­társaságot és ugyancsak nagyköveti szinten felveszi vele a kapcsolatokat. Djakartában Malik kül­ügyminiszter bejelentette, hogy az alapszerződés alá­írása után Indonézia is nagy­követet cserél az NDK-val. (Cse bokszári tudósitónk­tól.) . HOGY a troliról leszál­lunk, lépten-nyomon meg­szólítanak, nincs-e felesleges jegyünk. Még csak három­negyed hét, de a Csuvas Állami Színház már szinte zsúfolásig megtelt. Alig tu­dunk átvergődni a tömegen, csali a bűvös szó segít: Ma­gyarországról jöttünk. Hét óra. Lassan felmegy a népi mintákkal díszített füg­göny : megkezdődik a falu­si népi együtteseknek a Szov­jetunió ötvenéves fennállá­sának tiszteletére rendezett köztársasági szemléje. Az elődöntők legjobbjai gyűltek ma össze, hogy bemutassák az élő népdalt és táncot. Ki­gyulladnak a reflektorok: felragyognák a színes ruhák, az egyesített kórus telt, ér­ces hangja felzendül: Hirbju csuvas zeneszerző; dalát .éneklik a Szovjetunió népei­nek barátságáról. Itt vannak a kormány tagjai, a párt képviselői, lá­tok ismerős tanárokat, főis­kolásokat. Gyönyörködve fi­gyelik a színpadot a fejken­dős nénik, paraszt- és mun­kásfiatalok. Csebokszári még nem szakadt e1 a falusi gyö­kerektől. hiszen a város az utóbbi évtizedben duzzadt fel szinte a négyszeresére, a város lakosainak nagy része falun töltötte ifjúságát. A dalok a gyermekkort idézik, nyári forróságot, szénakaszá­lás, aratás idejét, holdfényes esti sétákat a folyóparton az egész napi munka után, téli vidám napokat, amikor a friss pornavon csengős szá­nok röpítik lagziba a ven­dégeket. Ülünk a. nézőtéren mi, kőfalak közt élő, de on­nan szabadulni nem tudó és nem is akaró városiak. Szeretjük a várost, nem tu­dunk nélküle élni, de vala­hogy homályosan érezzük, hogy egészségesebb a falu. mintha ott lenne az élet forrása. Ezért nézzük olyan szeretettel ezeket a termé­szetes piros arcú, friss moz­gású táncoló fiúkat, lányo­kat, ezért fogadja olyan osztatlan derű a civilszki © Mimim ion. december 21., csütörtök járásból való szűke legényt, aki egy magánszámot ad elő, „Falusi reggel” címmeL Egy szót se szóL Hángután- zó. Hajnali kakaskukoréko­lás hangzik fel, tyúkok, csir­kék reggeli ébredése, távo­li kutyaugatás, madarak pityegése, malacröfögés, te­henek bánatos bőgőse, juhok bégetése, jön a kandúr ékte­len nyávogással Tökéletes illúzió. Óriási taps, nevetés. „Csuvas lakodalmas” a cí­me az egyik Jadrin környé­ki kolhoz műsorának. Tűz­ről pattant menyecske az eiőtáncos, már nem fiatal, de egy húszéves is megiri­gyelhetné. Hetyke kis öreg­emberrel ropja a táncot, látszik, ők tudják a módját, milyen is egy igazi lakodal­mi tánc. CSUVASIABAN tatárok is élnek és marik, régi nevü­kön cseremiszek. A tatár művészetet egy ferdeszemű legény képviseli, két ember­re való hanganyaggal. Sárga ingben, bordó bársony arany- sújtásos mellényben énekli a régi-régi bánatos • tatár dalt, talán még Batu kán idejéből. A marikat különös figyelemmel nézem, mégis, ezek igazán rokonok, finn­ugorok. És úgy rémlik, vagy csak képzelem talán, hogy amikor összefogózva, páro­sán ropják a táncot, valami magyaros van bennük, a mozdulataikban, a melódi­ákban. De így van ez a csuvas táncoknál is, fel-fel- rémlik valami ismerős moz­dulat, közös ükapánk egy hetyke, „Sohse halunk meg” vállrándítása, egy dallam­foszlány, amit talán még együtt énekeltünk Ázsiából jövet. Nézem sorban az ar­cokat, amikor fellép egy-egy kórus, és ismerősöknek ta­lálom őket, hiszen ilyen fe­kete, nagy szemű lányok . vannak nálunk is a Kiskun­ságban, ez a derék paraszt­asszony akár palóc is lehet­ne, és nagyapámnak is ilyen kiugró pofacsontja volt, mint ennek az öregnek, aki itt a dudát nyekergetl. EGYÁLTALÁN, arcokat némi a legérdekesebb do­log. Mennyi törzs maradéka élhet itt, hányán maradhat­tak le a nagy hordákról, amelyek nyugat felé vándo­roltak napkeletről. A nép jelent meg ma Itt, Csuvasia 'minden tája képvi­selve van. A finálénál a színpad már szűknek bizonyul. Kezdetben néhány pár táncol csuvas táncot, aztán bejönnek a többiek is. a Szovjetunió sok-sok népének képviselői, orosz, ukrán, tatár ruhában, kavarog az egész, mindenki a magáét táncolja és mégis összhangban, szimbólumként e sok nemzetiségű és mégis egységes országnak. Aztán megmerevednek a táncolok, rendeződnek a sorok es fel­hangzik a „Drága föld, szü­lőhazámnak földje”. Feláll a közönség is, mindenki éne­kel, szívből, igazán: „Nincs a földöm boldogabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad.” Ebben a perc­ben mindenki így érzi, va­lami romantikus, nagy ér­zéssel, már nincs én, meg te, hanem csak mi, és re­ménykedünk, hogy minden múló rceszon túl lehet lép­ni, hogy csak egy a fontos: békében, barátságban élni, hogy az embernek ember a barátja és testvére és el kell jönnie annak a kornak, amikor ezt minden ember meg is érti. Vége az ének­nek, kitör a tapsorkán, lel­kesen, boldogan, hálásan tapsolunk, a színpadon ott szorong mind a (100 résztve­vő, felemelik a kezüket, 600 kéz integet, kézerdő a fejek felett, fiatal lányok fehér tenyere, barna, bütykös öreg kezek, mind dolgos, mind teszi a dolgát ezen a földön, önmagáért és másokért. Ke­zek integetnek, világot tar­tó, világot formáló munkás­kezek. Nekik nyilván eszük­be se jut, hogy egy lelkesült külföldi mit gondolhat ró­luk, csak fáradtak, boldogok ebben a percben: a köztár­saság fővámsa elégedett ve­lük, sikerük van. ’ Lassan tódulunk kifelé a színház­ból, közben megindult a hóesés, friss, pár centis hó lapul a talpunk alatt és el­nyeli a léptek zaját. KAVAROGNAK a hópely- hek a lámpák fénykörében és az utcák fehérsége még csak fokozza ünnepi hangu­latunkat. azt a tiszta, áhí- tatos érzést, ami az igazi művészet láttán mindig el­fogja az embert % Hering Margit Vietnami hadiielentés (Folytatás az L oldalról.) kedett a demokratikus Viet­nam légitereben megsemmi­sített amerikai támadórepü­lőgépék száma. A saigoni amerikai hadve­zetés szóvivője szerdán beis­merte, hogy a VDK partvé­delmi ütegei kedden eltalál­ták a „Goldborough” nevű amerikai torpedórombolót, amely részt vett a demok­ratikus Vietnam elleni had­műveletekben. A hajó le­génységének több tagja meg­halt, illetve megsebesült, ma­ga a hadihajó súlyosan meg­rongálódott. 1964. augusztus 4—5-én intézte az. amerikai légierő első bomba­támadásait a VDK ellen, miután azt állították, hogy a Tonktni- öbölben támadás érte a Mad­dox es a Turner Joy amerikai hadihajókat. A bombatámadá­sok 1965. február 7-én váltak először széleskörűvé és jelentős­sé, é$ ezen a szinten folytatód­tak 1965. május 13-ig. Ekkor Johnson, az akkori amerikai el­nök elrendelte a bombatámadá sok megállítását azt remélve, hogy már térdre kényszerítette Eszak-Vietnamot. Miután a légi agresszióval való zsarolás nem hozott eredményt, a támadáso­kat négy nappal később újra­kezdték. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni légitámadá­sok ezután 196S. március 31-ig csupán az egyes ünnepek idő­tartamára vonatkozó tűzszüne­tek idején szüneteltek néhány napig. 1968. tavaszán Johnson a 20. szélességi foktól délre fek­vő területekre korlátozta a bora- batámadásokat es — ezzel rész­ben beismerve Vietnam-politi­kájának csődjét — bejelentette, hogy a következő elnökválasz­tásokon nem kíván indulni. Ezt követően jött létre a megállapo­dás a VDK és az Egyesült Ál­lamok között, hogy Párizsban tárgyalásokat kezdenek a prob­léma rendezésére. 1968. október 31-én megszüntették az amerikai légitámadásokat a VDK ellen. 4&z ezt követő időszakot az úgynevezett „védekező reagálás” elve alapján folytatott, kisebb arányú akciók jellemezték, majd 1971. április 6-án, minden hiva­talos bejelentés nélkül az ame­rikai légierő gépei ismét töme­ges támadásokat indítottak a VDK ellen. Május 8-án Nixon elnök bejelentete, a háborút rendkívül veszélyesen kiszélesí­tő döntését: aknazár alá veszik az észak-vietnami kikötőket, és folytatják a bombatámadásokat a VDK egész területe ellen. Az amerikai elnök október 22-én elődjéhez hasonlóan abban bíz­va, hogy sikerült megtörnie Eszak-Vietnara ellenállását, a vietnami nép küzdő szellemét, elrendelte a bombázások kor­látozását. A légi agressziót hét­főn azonban minden eddiginél nagyobb mértékben újították fel és a Fehér Ház nyíltan kijelen­tette, hogy a bombázások ad­dig folytatódnak, amíg a VDK kormánya bele nem egyezik egy, az amerikaiak számára kedvező tűzszüneti megállapo­dásba. LIMA: A Paraguayiról Limába ér­kezett Juan Perón, egykori argentin diktátor a perui fő­városban háromnegyed órás megbeszélést folytatott Juan Velasco Alvarado tábornok­kal, Peru elnökével. Az esz­mecserét, követően Perón megelégedetten nyugtázta, hogy: „valamennyi kérdés­ben egyetértettünk”. Szerdán Perón sajtóértekezletet tar­tott, s ma este folytatja útját Madrid felé. MOSZKVA: „Európának lehetősége nyílt arra, hogy több nemze­dék számára biztosítsa a békét” — jelentette ki Willy Brandt bonni kancellár a Lityeratumaja Gazeta című moszkvai hetilap különtudó- sítóinak adott interjújában. Brandt kancellár arra a kérdésre válaszolva, hogy miként képzeli fel az európai fejlődés következő öt-tíz évét, hivatkozott a keleti szerződésekre és az NDK- val kötött eddigi megállapo­dásokra. „Amikor ezekhez, amint remélem, csatlakozik a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­sággal kötendő szerződés, il­letve az NDK-val megkötött alapszerződés ratifikálása, akkor a kétoldalú szerződé­sek rendszerét Európában befejezettnek minősíthetjük”. Helyreállították a Pietá-t ROMA: Helyreállították Michelan­gelo remekművét, a Pietá-t. a szobrot ismét eredeti pom­pájában mutatta be a sajtó­nak a vatikáni múzeumok igazgatója. Mint ismeretes, a Pietá-t ez év májusában kalapács­ütésekkel súlyosan megron­gálta egy Tóth László nevű őrült. A helyreállítási mun­ka nem volt könnyű, a vati­káni múzeum restaurációs részlege azonban sikerrel birkózott meg a feladattal. A helyreállítás tökéletesen si­került a legkényesebb helye­ken — a madonna-alak bal­szeménél és kezénél — is. A remekmű a közönség elöl egyelőre azonban to­vábbra. is zárva marad: még nem készült el az a golyóálló üvegfal, amellyel a jövőben oltalmazni fogják a Szent Péter Bazilika oldalkápolná­jában alle szobráé,

Next

/
Thumbnails
Contents