Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

(Záetív xUSSUTh 8.iti Dalok 8.»y Harsait a kürtszó! y,.ri Haydn: Aki auUen, par. V lg opera pórul­11.91 v aei-versek 11.10 ^oiigoramuvek 12.-n ivi nyer ma7 Aiclúii lakok Lel 13.30 lörvénykönyv 14., > Az 11'jUhági Ka dió 13. . «juiri a muzsika 13-4 Uadioisko.a. Korúimul U..4J V íeinumi versek lb.-.u! Bartók nyomában 1Ü.50 A Szovjetunió 50 gazdasagáról. III. 17.05 iJmlekezrs Broni.slá.v Iliibermaunra 18.oü ivónjiyuzenci Híradó Ili. íü \ Szabó család 19. ..i *va Iridoszkóp 21.14* {Napló a metróról 2'i- .* Népzenei magazin 23..0 F,Kiadás 23.-’ i Upérarészl. (v Filmzene PETŐ ti 8. i-i Unch-kanlálák 8. M) lTivószene !) . Viacsokor ü lyvek, tájak, emberek 11.45 Még nem késő . . . 12.00 S/Jmfónikus zene Randevú kettőtlő hatig . ., 18.10 A szervátültetésről 18.40 Petőfi és a zene 19.10 Operettrészl. 20.28 Tiara Dolubanova ária- és dalestje 21.29 Nóták 22.00 Hanglemezgyüjtf5knck 23.15 Tánczene ®V) 17.05 Hírek 17.10 Kuckó 17.30 Melyiket az ötezerből? T8.10 A DNFF megalakulásának évfordulóján 18.30 Szó-mi-szó 18.50 Moszkva és a moszkvaiak II. 19.15 Esti mese 19.30 Tv-hiradó 20.00 Vadul, vagy engedékenyen. Mb. angol film (ltí éven fel.) 21.55 Nyitott boríték 22.45 Tv-híradó POZSONYI 9.30 A hattyúk tava 19.00 Híradó 20.15 Románc a hóról Megyénk s hazai sajtóban 1972/11 EGRI VOR3S CSILLAG (Telefon: 22-33) Kél t órakor ( snpajev / Szovjet film a forradalom legendás hírű parancsnokáról Ke, 8 es este B órakor Kmherrablás magyar módra Színes magyar lilmvlgjáték. 1 BhODY telefon: 14-07) ’ fél 8 és fél 0 óralto. \ liegytetón zöld fenyvesek ' Színes. szinkronizált Jugo­szláv kalítodfilm. V-JSI SZABADSÁG M I é« háromnegyed 6 es este 8 órakor -Joe Hill balladája IMI VÖRÖS CSILLAG Harminckét nevem volt. HATVANT KOSSUTH A csalóka szerelem játékai HEVES A cár tisztje és a komisszár > FÜZESABONY Fantomas a Scotland Yard ellen HARANYI IMRE: EREDMÉNYEK ES GONDOK A GYÖNGYÖSI JARASBAN Könyvtáros, 1972. 11. szám.: A Gyöngyösi Városi—Járá- . Könyvtár igazgatója rövid 'kkében a járás könyvtá­rinak eredményeiről és i obi ómáiról számolt be. A .írásban ezer lakosra mirit- ,’gy kétezer kötet könyv jut. A lakosság 22 százaléka ol­vasója a tanácsi fenntartású könyvtáraknak. Az utóbbi néhány évben tíz új könyv­tár épült a járás területén, nyolcat pedig nagyobb mér­tékben korszerűsítettek. 1971-ben az adáesi és a lő­rinci könyvtár elnyerte a ki­váló' könyvtár megtisztelő címet. A szép eredmények mellett számos gond is jel­lemzi a járás könyvtárügyét. Több községben — így kesé­den, Csányban, Szűcsiben stb. — nincs megfelelő könyvtári helyiség. Több könyvtárban ki kell egészí­teni a bútorzatot. Növelni kell a könyvtárosok szak- képzettségét, a könyvtári órák számát. Javítani kelle­ne a helyi tanácsok ellen­őrző tevékenységét. KOVÁCS ISTVÁN: FEI.SÖTARKANYI TAPASZTALATOK Napjaink, 1972. 11. szám. Korunk fontos feladata az emberek gondolkodásának, tudásának helyes irányú formálása. E felelősségteljes feladat megoldása jegyében szervezte meg az írószövetség KISZ-szervezete a KISZ Köz­ponti Bizottsággal, a KISZ Hatvan Városi Bizottságá­nak és a hatvani városi mű­velődésügyi osztállyal közö­sen a felsőtárkányi olvasó­tábort. Kovács István a Nap­jainkban erről számolt be. A táborban Hatvan és környé­ke általános iskoláinak he­tedik és nyolcadik osztályos tanulói kerültek. 37 gyerek­kel öt író- és költő foglalko­zott, öt csoport vezetőjeként Mindegyik csoportnak meg­határozott programja volt. Ilyen program volt például Illyés Petőfi-könyvének megbeszélése. A tábor mun­kája nagyon sikeres volt. A cikkek Írója szerint a jövő­ben az eddigi tapasztalatok felhasználásával más jellegű olvasótáborokat is kellene szervezni, így a szakmunkás fiatalok, tsz-fiatalok és egyéb rétegek számára. MOLDVÁT GYŐZD: HEVES MEGYEI MŰVÉSZEK BEMIJTATKOZASA VÁSÁRHELYEN Művészet, 1972. S. szám. A Művészet c .folyóirat ez évi 8. száma megkésve ju­tott el az olvasókhoz. A leg­újabb számnak megyei vo­natkozása is van. Moldvay Győző rövid cikkében a He­ves megyei képzőművészek hódmezővásárhelyi tárlatáról számolt be. A kiállításon ki­lenc művész (szobrász- és festőművész) mintegy ötven festménnyel, grafikával, szo­borral szerepelt. A megye művészei sokrétű anyagot mutattak be. A kiállításon Balogh László, BlaSkó János, Kátai Mihály, Kastalv Ist­ván, Kengyel Zoltán, Király Róbert, Nagy Ernő, Seres János, Szabó László alko­tásai szerepeltek. Annak elle­nére, hogy a kiállított fest- ■ mények, szobrok és grafikák stílusa összességében elütő volt a vásárhelyi iskola szel­lemiségétől. a tárlatnak még­is nagy sikere volt. Jelezve azt, hogy a tiszta és becsüle­tes kifejezési szándék min­dig utat talál az emberekhez. NAnASOT PETER: A MEC.KIALTO Képes Ü.jság, 1972. novemberi 25. A közelmúltban ünnepel­tük Dobó István halálának 100., Gárdonyi Géza halálá­nak 50. évfordulóját. A ne­vezetes évfordulókról nem­csak a helyi sajtóban, hanem az országos jellegű napila­pokban, folyóiratokban is megemlékeztek. Nádasdi Pé­ter a Képes Újságba irt meg­emlékezést. Dobó István és hősi vitézeinek emléke ma is él bennünk. A cikk szerző­je szerint azért él az egri hősök emléke bennünk, mert volt „megkiálltójuk.” Volt egy író, Gárdonyi Géza. aki ér­tett a történelem emberi ta­nulságainak felmutatásához. Nádasdi Péter, akit a jubi­leumi ünnepségek híre el­hozott Egerbe, végigtekint a nagy író pályáján, leírja azo­kat a benyomásokat, amelye­ket a Gárdonyi-házban tett látogatása keltettek benne. Az író könyveit nézegetve el- álmélkodott a sokoldalúsá­gán, forrásgyűjtő szenvedé­lyén. NAGY ILDIKÓ! KATA! MIHÁLY Műgyűjtő, 1972. 4. szám. Ifjú Kátai Mihály neve nem ismeretlen a lap olva­sói előtt. A neves művészt családi kapcsolatai is Eger­hez kötik. Az elmúlt évben nagy sikerű kiállítása volt a Képcsarnok Vállalat egri Rudnay termében. A cikk szerzője erre a kiállításra emlékezve foglalta össze Ká­tai Mihály művészetének sa­játosságaik Kátai Miháh' fő­iskolai tanulmányaitól «Kezd­ve a legkülönbözőbb techni­kákkal próbálkozott. Díszítő­festő szakon végzett, de foglalkozott szobrászattal, gobelinnel is. 1962 óta fog­lalkozik zománckép készítés­sel. Ebben a számos terüle­tet — fesztészet, ötvösség, grafika, plasztika —, lehető­séget magában sűrítő techni­kában találta meg az igazi műfaját. Zománcképei meg­alkotásakor sikeresen hasz­nálja fel a régi korok (ókori Kelet, Bizánc stb.) művészé­nek stílusjegyeit. Szecskó Károly A Zsil völgyén át Turnü Severinig Romániai úti jegyzetek Karácsonyi gondok UGYELET Egerben 19 árától szerda - reggei 1 óráié. a Hajcsy-Zsnins,'- ky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10) Rendelés gyermekek ré­szére is. Gyöngyösön 19 órától szerda reggel í óráig, a Jókai utca :i szám alatti rendelőben. (Tele­fon: 117-27). 0!vsb**J! a ÍLépájUujúi Már december elejétől kezdve idegesen nézegetem a naptáramat: mivel lep­hetném meg szeretteimet, anélkül, hogy komoly pén­zembe kerülne? Őszintén be kell vallanom,, hogy év köz­ben átkozottul könnyelmű­en éltem, és jnost mindösz- sze néhány forint szomor- kodott a zsebemben. Végül is zseniálisan megoldottam a problémát, tízéves kisfi­amnak, Gézának, vettem egy papírtrombitát, amivel már szilveszter előtt ricsajozha- tott. Van-e a gyereknek en­nél nagyobb boldogsága? (2 forint). Hivatalbeli szép tit­kárnőnknek, Valikának egy utcai telefonfülkéből felszól­tam, és közöltem vele tört magyarsággal, hogy a nica raguai olajkirály húszon négy éves, éjfekete hajú fi ' vagyok. Karácsony után, d- még újév előtt megeski szünk. Legyen szíves, vár türelemmel újabb telefon hívásomat. (1 beszélgetés, tantusz bent maradt a ki szülékben: 4 forint.) Főnö­kömnek dísztáviratot küld­tem: A Hivatalos Közlönyt megelőzve, közöljük önnel, hogy a helyi központ veze­tése után megbízzuk az or­szágos központ vezetésével. Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak önnek. S. K. fő­intéző. (26 szó, összesen 9,20 Ft.) Legnagyobb problémám az volt, mivel szerezhetnék örömet élettrásamnak, akivel immár húsz éve élünk együtt jóban, rosszban. Névtelen le­velet írtam a drágámnak. Többek között ez állt ben­ne: „... Hónapok óta szerel­mes szívvel, de némán kö­vetem a kisasszonyt. Enged­je meg, hogy ismeretlenül bár, néha bámulhassam, cso­dálhassam az utca forgata­gában. Örök imádója: egy szőke egyetemista." (Levél­papír, boríték, bélyeg = 60 fillér.) Dobozlainé, aki a fér­iétől csak egy pár bunda - béléses csizmát kapott, majd megpukkadt az irigységtől. Mindent összegezve, kará­csonyi ajándékaim 15 forint 0 fillérbe kerültek. Egy 1 csit kiköltekeztem, de mag érte. Sikerült örömet sze­li. Górj megye a többi me­gyékhez viszonyítva talán valamivel kevesebb műem­lékkel rendelkezik. Vala­hogy kimaradt a nagy „szó­rásból” — az ország egyik legszegényebb területe volt a múltban — így nagyon is érthető, hogy ami itt van, igyekeznek becsben tartani, megóvni, megőrizni. Az sem véletlen, hogy büszkén mutogatják az idegeneknek. — Ti, külföldiek, azt hi­szitek, hogy Constantin Brancusi francia volt. Pe­dig nem igaz. Román volt, csak Párizsban halt meg 1957-ben. Halálos ágyán így vallott erről: „Hol az én ha­zám? Romániában van az én . hazám.” E mondatokat minden kí­sérőm pátosszal hangsúlyoz­ta, a meggyőzés erejével. A világhírű szobrászművész valóban ebben a megyében született 1876-ban, Hobita- Pestisani községben, ahol most is lóháton jár a pos­tás és nem kevés a régi sorsra emlékeztető ház sem. BrancuSi, hasonlóan nyomo­rúságos körülmények közölt élt, mint a „Zsil-völgyi szűz”. Lakóházuk, annak be­rendezése is teljesen hason­ló —, s ez most múzeum. Talán annyival több e ház, hogy két fészerrel nagyobb, ahol már felnőtt fejjel, míg el nem költözött, maga főz­te a pálinkát a szobrászmű­vész, kezdetleges eszközök­kel, mert Brancusi nemcsak a művészetet, de a cujkát is nagyon kedvelte. Legszebb alkotása; — már ami a monumentálisakat il­leti —, Tr. Jiuban találha­tók. Az Unirii utca és Jiu partján elterülő Városi Parkban találjuk a „Hall­gatás asztalá”-t, a „A szé­kek sorá”-t és a „A csókok kapujá”-t. Valamennyi á park főutcáján helyezkedik el és összefüggéseiben azt szimbolizálja, hogy az em­ber születése pillanatában mind egyforma — 12 kerek szék az asztal körül —, de forpjálható,. , szenvedéseken keresztül, mint a szögletes székek távolabb, a szere­lemben egyesül, s akarat­ereje végül is a végtelensé­gig emeli, amelyet a park­ból kivezető út meghosszab­bításában elhelyezett „A yégtelenség oszlopa” című alkotása is jelképezi. A szo­bor bronzból készült, 29,33 méter magas, faragott min­tázata a népművészetből táplálkozik, ugyanis a tor­nácokat tartó székely és ro­mán oszlopokon található „alma” adta meg ehhez az alaphangot... Á népi művészet őrzése a falumúzeumokban kristályo­sodik ki. Községenként hoz­ták és hozzák ezeket létre, A leiesti falumúzeum újjáalakított, díszes íaragású be­járata. Az ajtóban aki létrehozta: Grigoroin Ion. T embertársaimna ünnepén. Galamög* Szilveszter l de tervezik egy központi múzeum létesítését -is közel a városhoz, Curti,sarában. Régen az épülelsor bojárok és szegény emberek lakhe­lye volt — magyarul tanya — a sűrűn ültetett fák kö­zött. Most azokat a haszná­lati tárgyakat őrzi, amelye­ket a megyében felleltek, amelyek hozzátartoztak a román jobbágy, de általában a román háztartás minden­napjához. Plosk (kulacs), só­tartó, vízivásra használt kí­gyó alakú fakanál, pálinkás­hordó faabronccsal, tejköpü- lő, ikonok, különböző szőt­tesek, férfi- és női ruhada­rabok, bocskorok, cseréptá­lak és fazekak Galesooia, Glogova, Stefanesti, Stroies- ti, Tr. Jiu és Pesteana Vul­can környékéről, amely ma is élő múzeuma ennek a nép mélyében gyökerező szakmának, a fazekasságnak. A múzeum 40 hektáron fekszik. Most épül ki. Ide hozzák azokat a faházakat, istállókat, malmokat stb., amelyeket muzeális tárgyak­nak nyilvánítanak, hogy egy helyen legyenek, a turisták egy tálcáról betekintést nyer­hessenek a román népművé­szet hagyomány kincsestárá­ba. Nagyon kedvesek, meghit­tek a falumúzeumok, ame­lyeket a községekben, a fa­lu apraja-nagyjának kollek­tív ereje, munkája és gyűj­tőkedve hoz létre. Leiesti­ben, ebben a kicsi „isten háta mögötti” községben Grigoroin Ion iskolaigazgató állt e szép mozgalom élére. A faluban megvásárolták a legszebb régi 'műemlékhá­zat 1970-ben. A falu lakói önként, társadalmi munká­ban tatarozták, majd meg­kezdték a gyűjtést saját por­tájukon, széjjelnézve. így került aztán ide minden el­lenszolgáltatás nélkül két- háromszáz évvel ezelőtt használt sok ünneplő és hét­köznapi ruhadarab, az összes kellékekkel — külön karto­tékon tüntették fel az ado­mányozók neveit —, kecs­kebőrből készült pénz­zacskó, bőrkalappal, váll- kendővel, meg aztán hajdú­pisztoly egyenruhával, olaj- és zsírtáplálta lámpás, kony­hai felszerelések, priccsek, egy fából kivágott szoba- és pinceajtók stb. Külön szoba őrzi az iskolát felszerelése­ket, könyveket, csengőket, pala- és homoktáblákát a falu múltjából. Hasonló múzeum áll Ar- kani község közepén is, ahol a hétezer éves kőbaltától a lentörőig mindent egybe- gyűjtöttek a falu lelkes „muzeológusai”. Azt is öröm­mel derítették fel, hogy az egyetlen község az övék a Vizeiben, ahol több magyar szó is meghonosodott beszé­dükben, amelyet még ser- téskereskedó- korukban hoz­ták magukkal dédapáik Ma­gyarországról, mint például a hordó, a nadrág stb. sza­vukat. Nem tud az ember úgy i menni Tismana mellet', sem, hogy ott időt ne sza­kítson az országhatáron túl is híres kolostor megtekinté­sére. Megéri a fáradságot. Romantikus, égbe nyúló sziklák és fenyőfák között, gyors folyású patak fölött terül el az 1300-as évek de­rekán épült kolostor, ahol jelenleg is a pravoszláv val­lás szerint miséznek a pa­pok és ezt a vallást hívő apácák lakják a templom mellett bástyaszerűen épített erődítményt. A falakon, belül rideg mindén. Egyházi rend és a múlt századok dohos leve­gője érint, amerre csak el­haladsz. Alexandru Celan nyugdíjas pap tárt készség­gel előadást a kolostorról, amelyben élete nagy részét ő is leélte. A falak a nagy történelmi múlt minden je­lentősebb mozzanatát lát­ták, menedéket nyújtottak a fejedelmeknek, a hadvezé­reknek, s az egymással min­dig szemben álló feleknek. Megsanyargatták 1716-ban a török seregek, később pedig osztrák uralom alá került. Ma ez is múzeum. Legérté­kesebb kincsei a freskói, ugyanis többi értékeit a bu­karesti Művészeti Múzeum­ban helyezték el. A kolos­tortemplom kis múzeumá­ban ma már csak az 1762- ben készült másfél méter magas díszes gyertyatartó, hímzett főpapi kendő, két hímzett stóla, Nicodim ólom- keresztje látható. A hímzé­sek a XVI. századból szár­maznak. A templom régi freskói nagyon szépek. Mindjárt a bejárati ajtó • fölött Dobro- mir Jézus alma című képét láthatjuk. Az előcsarnokban Chiriachi és Varvara szentek képei, a fogadalmi kép, Má­ria meglátogatása, a Prófé­ta és más vallásos jelenete­ket ábrázoló freskók díszí­tik a falakat. A templomha­jóban először a kupolát uraló Krisztus király-kep ra­gadja meg a figyelmünket, s rögtön utána a Krisztus kínszenvedéseit nagy erővel ábrázoló freskók. A képek értékét külön növeli az, hogy 1844-ben űj olajképe­ket festettek rájuk, de 1955- ben és az azt követő évek­ben eltávolították, s azokat most eredeti mivoltukban a templom mögötti' épületben láthatják a nézők. Nem kis munkáról volt szó. Kétszáz- hatvan négyzetméter terü­letet kellett összességében leválasztani vízágyú és egyéb speciális műszerek, felszerelések segítségével. Sok pénzbe és fáradságba került, de a román állam nem sajnálta a kiadásokat, mert így a Tismana-kolostor történelmük egyik igen fé­nyes ékköve lett: turisták, kirándulók zarándokolnak ide az év minden napján... Fazekas István (Folytatjuk.) Umüsm @ 1972. december 19., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents