Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
te '' r Fogadődélután a hatvani tanácsházán. A város megyei tanácstagja, dr. Pápay Gyula várja választóit Aki sérelmével keresi: Herédről jött. Egyszerű parasztasz- ^szony. Csontos, inas, vékony teremtés. Fején kék kendő, szemében vád. — Tizenhárom éve szolgálom a termelőszövetkezetet, a tizenhárom esztendő alatt panasz nem volt rám, mégis úgy kezelnek, mint valami jöttmentet Két évvel ezelőtt jelentkeztem az elnöknél, hogy tovább szeretnék tanulni. Majd elvégzem a gimnáziumot. Elutasított. Illetve úgy volt hajlandó aláírni a beiskolázási papírt, ha minden törvény által biztosított kedvezményről lemondok- Még ilyen áron is vállaltam. Most második gimnazista vagyok, levelezőn, Hatvanban. De úgy érzem, beletörik a bicskám. Nem bírom pénzzel, energiával, meg az önérzetem tiltakozik az elbánás ellen. Pedig négyesnél jobb volt a bizonyítványom... Két részlet a herédi Mátra vidéki Mg. Tsz alapszabályából, a IS—16. oldalról, illetve a 22-ikről: „A szövetkezet kulturális és oktatási bizottságának feladatai közé tartozik, hogy a tagok, családtagok, alkalmazottak általános és S2nkmai képesítését elősegítse. Erre pénzt is biztosít a szövetkezet, felhasználásáról a bizottság dönt”. ,^Ha a folyamatosan dolgozó tag a vezetőség engedélyével tovább tanul, az erre vonatkozó jogszabályok szerint munkaidő-kedvezmény és tanulmányi szabadság illeti meg”. Rendezett porta, szép kis ház a Kökényesi út 49. szám alatt. Itt lakik Tóthné, született Józsa Margit, férjével, két gyermekévek A leány gyors-gépíró iskolába jár, a fiú villanyszerelést tanuL — Margitka, miért ragaszkodik annyira a gimnáziumhoz? — Öt évvel ezelőtt jó eredménnyel végeztem a négyhónapos önkéntes ápolónőképző tanfolyamok Akkor vettem észre, hogy egy harminc éves asszonyt még nem lehet eltemetni. S hát jó az, ha az ember kicsit tovább lát. mint a falujának a határa. Szeretnék műveltebb lenni! — És amikor az általánost elvégezte? — öreg szüleim voltak. Mellettük szó sem lehetett Hatvani fozadódélután ... Józsa Margit kálváriája arról, hogy tovább tanuljak. Dolgozni, keresni kellett. Most lassan maga lábán megáll mindkét gyermekünk, hát nekivágtam. Jogom van hozzá, vagy nem? — Milyen diák ez a herédi asszony? — Biológiára tanítom, nem tudok rosszat mondani róla. Szorgalmas, értelmes teremtés. Bár mindegyik levelező tagozatos olyan komolyan venné az iskolát, mint 6! — S mit szól hozzá tanárnő, ha ez a talpraesett ember félúton megáll, abbahagyja az iskolát, mert a termelőszövetkezet a minimális segítséget sem adja meg neki? Nem téritik az Útiköltségét, nem részesítik munkaidő-kedvezményben, nem adnak vizsgaszabadságot Margitkának. =— Nagyon sajnálnám! — mondja Vashegyi Katalin. S érzem telefonon keresztül is, hogy őszintén beszél. — Adorján elvtársi Tárgyalta. arcnak idején a termelőszövetkezet vezetősége Tóth Jóasefné ügyét? — Az elnök nem ter^ss- tette elő a kérelmet. De tudtommal az asszony aláírt egy olyan nyilatkozatot, amiben kedvezmények nélkül is vállalja a továbbtanulást — Nem terjesztette elő, mert az elnök kerek perec elutasította az asszonyt illetve csak a nyilatkozat kicsikarása után volt hajlandó ellenjegyezni a beiskolázást papírt — Erről nem tudtam! — mondja a pártszervezet titkára. Már a nyáron felhagyott volna Margitka a tanulással. Nagyon megkeseredett egy esztendő alatt. De brigád- vezetője, Gregus Jani bácsi, meg Varga Lajos technikus azt mondták neki: gyűrje tovább, vétek lenne kiállni a sorból. Segítették, bátorították a baromfitelepen dolgozó munkatársnők is. Hor- váthné, Makai Mihályné, Kapusztáné. — Kovács néni! Bosszú ideje együtt dolgozik Tóth- néval, milyennek ismeri? — Dolgos asszony, becsülettel felnevelte két gyerekét, példásan ellátja otthon a háztartást, a családot! Miért ne érdemelné meg, hogy tovább tanuljon, ha egyszer kedve van hozzá? Mi segítünk rajta. Minden második kedden a szabad napos beugrik helyette, hogy iskolába mehessen, ö aztán viszonozza, csekélyke szabadsága terhére. Hogy miképpen készül ilyen hajszában az órákra, vizsgákra, a jóisten a megmondhatója. En biztos nem vennék magamra ekkora terhet! — Birinyi elvtárs, on a herédi szövetkezet főkönyvelője. Humánusnak tartja, ami Tóthnéval történik? Még ha nem is kell érettségi a csibeneveléshez, mint ahogyan valaki a fejéhez vágta. Hát tönkremenne a gazdaság, ha hetenként hat forint buszköltséget adnának neki, meg némi munkaidő- kedvezményhez juttatnák? — Arról nincs szó, kérem. Persze, hogy nem menne tönkre a szövetkezet! Csak hát ez a vezetőség gondja, egyedül nem rendelkezem. — Eszerint Tóthné folyamodhat a vezetőséghez? Módosíthatják a korábbi álláspontot? — Adja be a papírt Majd meglátjuk! A szövetkezet elnökével, sajnos, nem beszélhettem. Hosszabb ideje betegszabadságon van, távol a falutók De Hatvanban még aznap este egy igen érdekes vitán vettem részt, s Maráti Andor, az BLTE csoportvezető tanára itt mondatta a. következőket: Város és falu műveltségi szintje között mindmáig jelentős különbség van. Hogy ez ne maradjon így, minden kulturált, vagy arra hajló főt meg ketl becsülni, mert ők a kovász, csak ők képesek arra, hogy maguk képére formálják egész környezetüket Tóthné ezzel az igénnyel, belső vággyal vetette magát a tanulásba másfél esztendeje! Miért az oktalan gáncs, a jó szándék és megértés helyett? Csak nem pozíciójukat féltik némelyek megszolgált sáncaikban? Szomorú lenne. Moldvay Győző A Zsií völgyén át Turnu Severinig Romániai útijegyzetei A város — centruma a gyönyörű Górj Szálló kivételével — egyemeletes, régi épületekből áll, az új lakótelep viszont négyemeletes tömblakásokból tevődik ösz- sze. Sok elavult házat bontottak le, annak helyére építették. De ez nagyon költséges építkezés — rájöttek —, ezért a jövőben már nem csinálják. Csupán a foghíjakat építhetik be, valamint a szabadon álló területeket... De hát ismerkedjünk meg közelebbről is Tirgu Jiu-val, amely jelentős közlekedési csomópont. Innét eljuthatunk Filiasi községen át Craiovára, kelet felé Rimni- cu-Vilceára, délkelet felé Dragasaniba, nyugati irányba a hírneves Tismana-ko- lostorhoz, délnyugati irányba pedig Tumu-Severinbe, a Vaskapuhoz, az épülő új Or- sovára. A városról az első írásos feljegyzés 1406-ban kelt. Mircea cél Batrin fejedelem a Tismana-kolostorra vonatkozó parancsában tesz «Hűtést a településről, de nem írja sem városnak, sem községnek. Húsz évvel később viszont rendszeres vásárhelyként emlegetik a Jiu folyó partján elterülő várost, amelyet magyar fordításban így is lehetne nevezni: a Zsilíolyő vásárhelye. Több bojár bitorolta annak idején a települést, majd kétszer is a tűz martaléka lett, aztán kétszer a török hódító csapatok fosztották ki. Később Górj megyeszékhelye lett. A városban főleg az állatkereskedelem virágzott, innét hajtották az állatokat a Vulkán-szoroson át Erdélybe, sőt, még ennél is tovább, Budára és Becsbe. A kereskedelem nagyobb arányú kifejlődését azonban a törökök megakadályozták. Az első nyilvános iskolát 1775-ben alapították, és ez egyike az ország legrégibb iskoláinak. A város lakói részt vettek Tudor Vladi- mireseu 1821. évi forradal- • inában és az 1848-as forradalomban is. Tudor Vladi- mirescu ebben a megyében született, hadvezér volt éa a törökök ellen bontotta ki a szabadságharc zászlaját. Szobrát a gimnáziummal szemben levő park őrzi, amely mögött az úttörőház álL Tirgu-Jiuhan jelentősebb építkezés csak 1834-ben kezdődött Tíz évvel később megépítették a városi kórházat majd 1884-ben elkészült a vasútvonal is, amely az ország fővárosával és más városokkal könnyítette meg az érintkezést. A II. világháború előtt a városnak tulajdonképpen már az elmondottakon kívül más ipara nem volt, ezért kevés munkásember élt itt, nem véletlen, hogy a régi rendszer a közelben hozta létre a legnagyobb intemálótábort, mivel az itt fogva tartott kommunistákat, pártvezetőket el tudta szigetelni a proletariátustól. Itt volt internálótáborban többek között Gheorghiu-Dej is. Jelenleg négy és fél köbméter a tároló dóképessége, 12 méter’ gas töltés közé zárva, akadályozzák meg az zet. De már tervezik a méter magas gát építés« De térjünk vissza a v ba! A cementgyár és a zőgazdasági technikum érkezve, a zsongó, olajpiac mellett elhaladv, hídon kelünk át a-> ~7 ' >. •> 'ff if A „Zsil-Völgyi szúr“ szülőháza Tr Jluban. A jobbról a második, a hő* húga, aki gondozta a mű 75 éve született Sallai Imre x-A.HtíJüUStU 1972. december 17- vasárnap r p gy rövid, áldozatos, eseménydús életről, ■* a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik kiemelkedő harcosáról emlékezünk most, születésének 75. évfordulóján. Sal- lai Imre rövid életébe annyi eseményt zsúfolt össze, hogy nehéz lenne röviden összegezni azt Már diákorában megtalálta helyét a baloldali mozgalomban: kereskedelmi iskolai tanuló volt, amikor a Galilei-kör tagja leír, az első világháború idején aktív szervezőjévé vált az antiimperialista mozgalmaknak. Horthy kopói állandóan a nyomában jártak, többször el is fogták, de amikor kiszabadult újabb és újabb feladatokat vállalt magára, ezernyi ötlettel kereste a tennivalóit a népért Amikor 1919. februárjában már másodszor fogták el, rabságából a proletárdiktatúra szabadította ki. A Tanácsköztársaság alatt Korvin Ottó helyetteseként dolgozott A dicsőséges 133 nap után azonban emigrációba kényszerült. Előbb Bécsbe ment, ahol nyomban felvette a kapcsolatot az ottani baloldali mozgalom vezetőivel, ö szervezte meg például az első magyar pártiskolát, majd a Vörös Segély magyarországi képviselője lett. Ezután — 1922-ben — már részt vett a Kommunista Ifjúmunkások Internacionáléjának III. kongreszusán Moszkvában és 1924-től a moszkvai Marx—Engels Intézet munkatársaként dolgozott. A párt 1928-ban újra Magyarországra szólította és itthon az illegális kommunista sajtó megjelenésének feltételeit kellett megszerveznie. 0 biztosította gonak a nyomdának a működését, ahol a Kommunista című lapot készítették. Sallai is részt vett a lap munkájában, éles cikkben leplezte le például a biator- bágyi merénylet hátterét és a kihirdetett sta- táriális bíráskodás kommunistaellenes lényegét Akkor még nem gondolta, hogy ő is ennek áldozata lesz. Az események peregtek, Sallait újra külföldi feladatta! bízta meg a párt Bécs, majd ismét Budapest volt munkáiénak állomáshelye. Az illegális KMP vezetősége már 1931- ben a titkárság irányításával bízta meg és 1932-ben beválasztották a Központi Bizottságba. Ugyanez év július 15-én többedmagával letartóztatták és két héten át kegyetlenül kínozták. Hasztalan, mert Sallai elvhűségéhez nem férhetett kétség. A tárgyalási a Horthy- biróság példátlan rövidséggel bonyolította le. A korabeli lap, a Pester Lloyd azt írja, hogy sem írásos, sem szóbeli bizonyítékot nem tudtak ellene hozni, de az ítélet Horthyéknak nagyon sürgős volt, mert a tiltakozó hullám mind Magyarországon, mind külföldön egyre növekedett. Július 19-én reggel fél 9 órakor nyitották meg a tárgyalást, fél 3-kor már meghozták a halálos ítéletet és fél 5-kor harcostársával, Fürst Sándorral együtt ki is végezték. Sallai Imre ma, december 17-én lenne 75 éves. Élhetne még és élnie kellene, hogy átadhassa életének nagyszerű tanulságait annak a népnek, amelyet annyira szeretett és amelyért az életét adta. ___1_____’ A város történeti, ásatási műemlékeit a Muzeul Ju- detean, ez az egyemeletes ódon épület óra. Ma már ía- és építőipari, fémfeldolgozó, textilgyára van a városnak, de ide kell számítani a környező községekben létesített ipari üzemeket is, amelyek tudajdon- képpen Tirgu-Jiuhoz tartoznak. A várostól huszonegy- néhány kilométerre épül például Románia egyik legnagyobb erőműve, amely teljes egészében hasonlít a mi Vi- sontánkra. Rominari Elektromos Műveknek nevezik. Körülbelül ötmillió leibe kerül, ha elkészül. Lignitre épüL A gépek egy részét Csehszlovákiából, másik részét az NDK-ból szállították, de jelentős a saját gépparkjuk is. A most készülő harmadik és negyedik turbina már teljes egészében román gyártmány lesz. 15 ezer embert foglalkoztat az építkezés — ebből ezer a párttag — ahogy erről Ser ban Pet- re, az erőmű párttitkára tájékoztatott és 1975-ben, amikor elkészül az erőmű, 1390 MW elektromos áramot fog termelni. Az építkezéshez 1969-ben kezdtek hozzá. Jövőre 730 MW-oí, 1974-ben pedig 1060 MW-t termelnek. Egyénként olyan gazdag ez a terület lignitben, hogy 50 kilométerre innét a következő ötéves tervben újabb hasonló erőművet építenek. Ennek kapacitását már 2600 MW-ra tervezik. Hogy megépítik, biztos, hiszen már hozzáfogtak az előkészületekhez. Ezt az erőművet teljes egészében román szakemberek építik, román turbinákkal, gépekkel, függesztett kazánokkal — román találmány ez is — száz méter magasban elhelyezve. A hűtéshez szükséges nagy mennyiségű víz biztosítása nem jelent különösebb problémát a környék gazdag folyókban. Az Evacnatornál vízgyűjtőt építettek, ahol öt folyó vizét fogták fel. s annyit engednek le belőle, amennyi!« szükségük van. apr| harc lyón. A híd két tartóos- pán egy-egy ágyú enüi tét az I. világháború eseményeire. Az 1916. .Z&il-völgyi harcokból ki te részét a város nagyja, hogy megállítsa németek előrenyomi Ez sikerült is, amelyet emléktábla örökít meg. kell elmondanunk azt hogy a város sfíilö- „Zsil-völgyj szűz” is, életét adta a Vulkán környékén lezajlott ban. Fiútestvérei sorra estek a frontokon, és Ecafc rina Teodoroiu beöltöző katonaruhába, fegyvert fi gott és személyes páldájáv buzdította a román csapat* kát a harcra. Később hat naggyá léptették elő, ily- rangban vett részt a marj sesti ütközetben, ahol 191 augusztus 23-án hősi halé halt. Szülőháza ma múzeum Május 1. utcában. Húga, két életben maradt testv* egyike a nyolc közül, gór dozza Aki belép a házba, lé hatja, tapasztalhatja, rrí lyen nyomorúságosán, szú te az állati sorba kénysz rítve éltek annak idej ezen a tájon az embers Fapriccs az ágy, nyitott, sz badkéményű a tűzhely, t? rek az egy fából hasított a», tál, amely körül úgynevez« súszterszékeker. foglalt helyet a család tagjai De ezek a házak szült! a nemzeti hősöket, akik ner. sajnálták életüket, ha házi •jukról, családjukról volt szí Mint ez a hős lány, akirie’ történeiét tiszteletből utókor Ecaterina Teo< rolu címmel színpadra feldolgozta, amelyet a bú resti Néphadsereg Szinh több ízben bemutatott, háromfelvonásos műt Tr Jiuban 1957. és 58-ban já szották Az idén az évforduló nar ján a fiatalok emlékverseny, valamint staféta verseny rendeztek a „Zsil-völg. szűz” emlékere. Fazekas Istv (Folytatjuk} óig: uáiJ tddl
