Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-02 / 284. szám

Vendégünk volt Rasid Bejbutov Sajátos, sokoldalú művész­et • irúse-g, abból a ritka fal­ta bl. amei,> nem tűri a be- sk jtúly’ázast. az egysíkúsá­got, Játszik, énekel, rendez, s mindezt magas színvona­lon. Direktora az Azerbajd­zsán i Állami Dalszínháznak. Énekesi képességeit, nemcsak ez ríe.a Szovjetunióban is­merik. hanem Európa nagy7 dalszínhazaiban is megtap­solták jó néhány siekres ala­kítását. 1949-ben megnyerte a Budapesten rendezett nemzetközi énékverseny első díját. Címeit, funkcióit felsorol­ni nem lenne könnyű, így csak néhányat említünk: a Szovjetunió és Dagesztán népművésze, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tag­ja. — Politizáló direktor... ? Az ösztönösen fakadt kér­désen meglepődik: — Nincs ebben semmi kü­lönös, Igaz, a művész a pro- . dukcióvál, az általa megje­lenített figura és mondani­való erejével, hatásosságává, politizál; hat a közönségre, formálja, csiszolja a nézők gondolatvilágát, kivétel azért mégis akad: ha az emberben megbíznak, ha méltónak tartják arra. hogy sok ezer társának érdekeit képvisel­je, akkor túl kell látnia a színpadon. Ez történt ve­lem / — Elfoglalt ember, leköti művészi munkája, a játék, a rendezés, a színház vezeté­se; miként jut ideje gyakor­lati közéletiségre ? — Az időbeosztást a leg­nehezebb megtanulni, erre nincs használható recept, leg­feljebb csak néhány ötlet. Most a legpraktikusabbat idézem, mert nálaim lega­lábbis bevált: kerülni kell az üresjáratokat, a céltalanul pazarolt órákat, s akkor mindenre adódik mód és lehetőség. — Mit vártak, mit kérnék öntől választói? — Elsősorban a kulturá­lis gondok megoldását. Nem­egyszer keresnek meg, hogy szorgalmazzam művelődési házak építését. Ilyenkor — mihelyt időm adódik — le­utazom. elbeszélgetek az em- berekkel, gondjaikról, örö­meikről. Számomra ezek a találkozások jelentik az élet­közelséget, azt a hajtóerőt, amely nélkül minden alakí­tás csak technikai bravúr, de nem igaz, nem hiteles művészet. — Legutóbb 23 éve járt Magyarországon. Ennyi év után milyen élményt jelen­tett az újabb találkozás? — A sajtó révén szűkebb hazámban is sokat hallottam azokról a sikerekről, amelye­ket produkáltak. Ám az írott szavaknál sokkalta többet je­lent a személyes találkozás, mert élettel tölti meg a híreket. 1949-ben barátokkal beszélgettem, akik hittek ab­ban, hogy megalkotják az új rendet. A fogadás most is baráti volt, ám akikkel ta­lálkoztam, már eredményeik­re is joggal lehetnek büsz­kék. — Milyennek tartja a ma­gyar, az egri közönséget? — Hadd válaszoljon most a rendező, aki a műsort komponálta. Nem kellett idegeskednem a színfalak mögött: talált minden „poén”. Ehhez csak annyit, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház közönsége látta Rasid Bejbu- tovot a színpadon is, s o taps itt sem maradt el... (pécsi) Hárommillió lakost érintenek az utóbbi két év társadalombiztosítási intézkedései Az utóbbi 2 évben 23 szá­zalékkal nőtt a társadalom- biztosítási juttatások összege — tűnik ki a SZOT legújabb adataiból. A juttatások össze­tételének alakulása arra is utal, hogy a szociálpolitika elvei a X. pártkongresszus határozatának megfelelően valósulnak meg. A kongresszus állásfogla­lása szerint a munka szerin­ti elosztás elveinek érvénye­sülése mellett szociálpolitikai intézkedésekkel csökkenteni kell a családi jövedelmek kö­zötti különbségeket. A kong­resszus óta eltelt két évben egész sor új társadalombiz­tosítási jogszabály jelent meg, lépett érvénybe, amely kö­rülbelül az ország három­millió lakosának ' helyzetét javítja. A legnagyobb töme­geket az a hét új rendelke­zés érinti, amely a nyugdí­jasokat juttatja az eddiginél kedvezőbb helyzetbe. 1971' január 1. óta minden naptári évben két százalék­kal emelik a nyugdíjasok, baleseti járadékosok, hadi­gondozottak, szociális se­gélyben részesülők ellátását, ami 1,6 millió embert érint, s csupán az idén 320 millió forint többletbevételt jelent számukra. Ugyancsak 1971. január 1-én lépett életbe 50 000 mezőgazdasági szak­szövetkezeti tag nyugdíjbiz­tosítása. Igen népszerűeknek bizo­nyultak az 1972. január else­je óta érvényes új lehetősé­gek, amelyek a nyugdíjas korúak, illetve nyugdíjasok számára az eddiginél több módot nyújtanak a tovább- dolgozásra. Arról - nincsenek pontos adatok, hogy a to- vábbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék a nyugdíjkor­határon túl hány embert ösz­tönzött továbbdolgozásra, ar­ról azonban már készült becslés, hogy 1972-ben várha­tóan 13 000 nyugdíjas része­sül az ösztönző nyugdíjpót­lékban, amelynek összege el­éri a 15 millió forintot. Ugyanakkor főbb százezer nyugdíjas szociális helyzetét javítja az a rendelkezés, amely az eddigi évi hatezer forintos kereseti határösszeg helyett lehetővé teszi, hogy a: nyugdíj korlátozása nélkül általában 840, sőt egyes kate- I góriákban 1260 órát dolgoz- ! hassanak egy évben, a 700 fo- : rintnál nem nagyobb nyugdí- 1 jak esetén pedig még időbe- • li korlátozást sem alkalmaz- j nak. A nyugdíjasokat érintő né- j hány rendelkezés 1973. janu­ár 1-én lép életbe. Ettől az < időponttól fejlesztik a mező- ' gazdasági tsz-tagok nyugdíj- j rendszerét. Az 1973. január 1-én élet- : be‘ lépő rendelkezések közé tartozik az az intézkedés is,' amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjba vonulók az utolsó négy évben elért jövedelmük 1 helyett az utolsó öt éven be­lül a három legkedvezőbb esztendőben elért jövedel­mük alapján kapják nyugdí­jukat. Biz a nyugdíjasok szá­mára körülbelül 27 millió fo­rint többletbevételt jelent egy év alatt. Ugyancsak 1973. január 1-től bővül a korked­vezményesek köre, vagyis az eddigieknél nagyobb terüle­tekről, s bizonyos esetekben rövidebb szolgálati idő ese­tén is nyugdíjba vonulhatnak a korhatár elérése előtt 1972. január 1. óta gyerme­kenként 100 forinttal na­gyobb családi pótlékot kap­nak a három és több gyer­mekes családok, valamint az egyedülállók. 4ffffó Angol tilm A filmben semmi nem utal arra, hogy ezt a törté­nelmi . drámát vígjátékból írták át mozgóképpé. Ahogy az előadás után a moziból kijövünk, arra gondolunk, milyen is lehet Maxwell An­derson színpadi vigjátéka, ha ilyen komor drámát le­het belőle csinálni? Vagy a fenségesség is tud nevetsé­ges lenni anélkül, hogy tar­talmából bármit is veszíte­ne? Egy bzonyos: Charles Jár­tott, a rendező nagyon ko­molyan vette feladatát: azt tudniillik, hogy VIII. Hen­rik életéből kiemeljen egy szakaszt, a sok asszony kö­zül egyet, a hatalmi tüleke­désből néhány jellegzetes és történelmet csináló figurát, hogy Boleyn Annát hőssé emelhesse. Amilyen talán soha nem is volt. Legalább­is VIII. Henrikkel szemben nehezen akarjuk elképzelni a szenvedélynek, az akarat­erőnek, a gyűlöletnek, a ha­talom «kívánásának azt az asszonyi méretekre szabott egyvelegét, amely a filmben lepereg előttünk. Régi közhely, hogy a ki­rály, mint fenség, az ország korlátlan ura, él és visszaél adott hatalmával. A közép­korból kisugárzó felfogás szerint, a király Isten ke­gyelméből való, csak neki tartozik számadással. Ezt a hatalmat, ezt az ellenőriz­hetetlen és korlátlan lelki- ismereti szabadságot VIII. Henrik után majd megkér­dőjelezik később a jó ango­lok és veszik fejét az enge­delmeskedni nem akaró uralkodónak. De az már nem VIII. Henrik. Mit tehet egy fiatál te­remtés, mit tud ellene vet­ni zsarnoki királyának, ha az már nővérét is ágyába vitte? Ha családja sorsa- élete azon múlik, hogy ő, a lány mit mond, mit ígér, mit vált be adott ígéretéből? Hány vallató és kényszert teremtő pillanat múlik el, amíg VIII. Henrik végre cél­hoz ér? Hány okos fejnek kell lehullnia azért, mert a trón és a király fiút kíván? Mit képes egy nép, egy nem­zet, egy ország elviselni sze­mélyes szeszélyekért, önző okoskodásokért, a hatalom szerelmeseinek gyilkos har­cáért? Mennyi érdek; bűn, jellemesség és jellemtelen- ség keveredik egybe, alkot végül is szörnyű tetteket csak azért, mert egy ember nem hiszi el, vagy nem akarja elhinni, hogy a ben­ne folyó hatalmi téboly és férfiönzés nem ismer értel­mes vagy értelmesnek lát­szó fogódzót? Anna modern asszony. Amikor a hatalomhoz közel- férkőzik, éppen mert benne nem asszonyisága a fontos és lefegyverző elsősorban, ha­nem az akarat, amely ellene szegül Henriknek, zsarol, hi­deg aggyal, felmérve mind­azt, ami körülötte történik, vagy történhetik. Szerepe az állandóan borotvaélen tán­colás. Az utód világra hozá­sának határozott dátuma be­árnyékolja minden napját, múló örömeit, reményét, ma­gabiztosságát. Mindig nyitott kérdés marad: ha netán Bo­leyn Anna fiút szül Henrik­nek, megmarad-e ez az asz- szony a trónon, akiért a szigetország elszakad Rómá­tól és Mórus Tamás vérpa­don hal meg? Nem is ez a lényeges: ebben az Anná­ban a sorsvállalásnak nyo­masztó ereje játszik, 1 olyan ellenféllel szemben, akinek éppen azért nincsenek gát­lásai, mert a trón, a király személye, a jog logikája és az emberi okoskodás szerint csalhatatlan és fellebbezhe- tetlen. Ezt Anna, az asz- szony nem mérhette fel, no­ha tudta, milyen áron és hogyan jutott a hatalomhoz. Azért is időztünk el a tör­ténelmi szituációnál, hogy érzékeltessük a rendezői szándékot: részlet, s apró­zó, lelkiismeretes jellemzést kívánt adni a korról, a kor embereiről, azokról a feszí­tőerőkről, amelyek Angliát ezekben az évtizedekben korlátlan világhatalommá növeljék, Mórus elbukik, Cromwell korlátlan parla­menti tényezőve ugrik majd ki, miután kijárta Wolsey bíboros és Henrik iskoláját. Ebben a filmdrámában pár­harc párharcot követ a szó- kimondas. csak fűszerezi, jelzi az indulatokat; bérc-' zeti a kérlelhetetlenül ro­hamozó eseményeket. A gazdagon illusztrált tör­ténelmi tabló ezúttal másod­rangú . szerepet visz, nem akar a rendező külön - hatni- ezekkel az erődítésekké!, an­gol várkastélyokkal, gr /dag ruhákkal, ékszerekkel: mind­ez csak körítés, külső kife­jezője annak, ami Anna és Henrik körül történik. Kitűnő jellemszínészek vo­nulnak itt fel és nem vé-i letlenül kapott több Oscar- díjat ez a film. Richard Burton nagyméretű egyéni­ség, kiérlelt, árnyalt kifeje­zője a hatalmi tébolynak és a féktelen szerelmesnek, ha- ragvásában félelmetesnek tűnik. s Anna alakítója, Geneviéve Bujold számunkra új arc: versenyben van Richard Burtonnal a szenvedélyek többrétű játszmájában. Ire­ne Papas, mint Aragóniái Katalin, Anthony Quayle, mint Wolsey kardinális, John Colicos, mint Cromwell el­gondolkoztató példái a sok­színű jellemformálásnak. Arthur Ibbetson képei és Georges Delerue zenéje eme­lik a dráma bonyolult hatá­sát. Egy kérdés rel is merül a film láttán: miért van az, hogy a rendezőknek általá­ban, itthon és külföldön egyaránt kosztümös filmet kell alkotniuk, hogy a ko­moly jellemformálásra ked­vet kapjanak a művészek? (farkas) „A hónap műtárgya „A hónap műtárgya” be­mutatósorozat keretében de­cember 2-án, ma, a Magyar Nemzeti Múzeumban mutat­ják be a közönségnek a XVI. századból származó értékes régiséget: egy török börkö- penyt, a gondosan restaurált műtárgyat 1969-ben vásárol­ta a múzeum Ausztriából, ahol korábban egy magyar arisztokrata család birtoká­ban volt. A finom rátétdíszekkel éke­sített lovasköpeny a hagyo­mány szerint a mohácsi csa­tatéren is gazdáján volt, ami készítésének korát tekintve lehetséges is. ÉRTESÍTJÜK a LAKOSSÁGOT, hogy Eger, Almagyar utcai vízvezeték-hálózat rekonstrukciós munkái befeje­ződtek. E városrész forgalmi pontjához csatlakozó forgalomelterelés megszűnt A VOLÁN 4. sz. Vállalatnál történt megállapodás szerint az 5. sz. helyijárat (camping—városi kertészet) a régi járati útvonalon- Almagyar utca—Kertész utca fog köz- »ekedni 1972. december 4, hétfőtől Az építés során, a lakosság által tanúsított türelmet ezúton köszönjük meg, amely nagymértékben segítette a munkák gyorsütemű befejezéséi. Heves megyei Vízmű Vállalat 20. — Nem, én akkor úgy éreztem, nem ismerem többé ezt az emberkét... Meg az­tán ... volt gond, probléma elég, hisz mire mi a lakta­nyába értünk, az egység már útrakész volt... s a Sziget­közben már harmadfokú volt a készültség ■.. — Attól kezdve nem is ta­lálkoztatok, csak...« _ ... csak a kórházban. Csak ott tudtam meg, mi történt vele időközben. — S ott megtudtad? — Igazad van. Máig se tu­dom, mi történt vele. Csak azt tudom, hogy rosszul is­mertem.) Órák óta megyünk. A fü­lemben, a fejemben, az egész testemben zúgás van. Egyszer-egyszer olyan inge­rültség fog el, legszívesebben üvöltenék egyet: elég legyen már! megállni! de a motor visszafojtva, mélyen, foly­vást csak jár. s mi cammo­gunk. A parancsnoki kocsi, amelyben ülök, legalább há­romszor ilyen gyors menet­hez van szokva, de alkal­mazkodni kell az oszlophoz, mögöttünk — egy-egy ka­nyarban hátralesek — kilo­méternyi hosszan jönnek a teherautók, ponyváik alatt a fiuk, meg a szerelvényeink. Az öreg alszik. Egyenes a feje, de egy-egy huppanó jobbra-balra dobja, akkor megint elhelyezkedik —holt­fáradt lehet, csupa vér volt a szeme, amikor rám nézett. Nagyon nagy slamasztikából húzott ki, nem vitás; na­gyobb a szerencsém, mint az eszem. Ha a srácok közt ma­radok, igen hamar kenyér­törésre került volna a sor Miska meg énköztem. Hogy Parázs főhadnagy elvtárs közvetlen futárja lettem, megoldódott a probléma. Nem úgy ismertem meg Mis- kát. hogy bemószerolna a többiek előtt. Ha pedig mégis megtenné, meglenne a válaszom. Meg­mondtam neki kerek-perec, amikor elindultunk, hogy hülyeséget csinálunk. A pos­ta igenis igazolta volna, hogy nlem tudták kikézbesíteni a táviratot a tanyára. S altkor nyugodtan mehettünk volna körbe, a mohácsi rév felé. Arra hivatkozni, hogy kfell a segítség!... Pont mi ketten hiányzunk, megfékezni a Du­nát! Arról nem is beszélve, hogy mi lehettünk volna az első két áldozata az árvíz­nek! Lehet, hogy őneki mind­egy. összeveszett a drágalá- tos faterjával, kapott egyet az ostorral, glmant az életked­ve. Nem vitatom. Megértem én, mi van ilyenkor. De én­nekem miért kellett volna a jég alá kerülnöm? Mert ki­dobtam a taecsot a konyhá­jukban? Margit megbocsá­totta, megcsókolt? Azt mond­ta, menjek el újra hozzájuk! De ha vége lett volna a do- , lógnak — ami jóformán el sem kezdődött — akkor se kockáztatom az egyetlen tyúkszaros kis életemet! Nagyra volt vele, hogy át­jut a jégen. Azt mondta, még a zajló Dunán is át le­het kelni. Mint ahogy át is ment!, jó, megfürdött, de át­ment. Ha én ehhez nem kel­lettem, akkor mire a nagy, műfölháborodás, hogy cser­benhagytam őt? így fest a dolgok logikája, s ezért nem fogom neki so­ha az életben megbocsátani, hogy leköpött. Letöröltem. Ilyen nagy marha emberrel szemben nem fogok fejjel a falnak menni. Meg fogom találni a módját, hogy visszaadjam neki a sértést. Ezerszeresen, Én hiszek abban, hogy az ember megkapja azt, amit megérdemelt. Ott volt az én esetem, Vénekkel és Szomol- nokka.. Ha más talán nem js tudja, én tudom, hogy Véne­ken nagyon elkapartam ma­gam. Azt hittem, hogy ne­kem minden sikerül, fifesy I

Next

/
Thumbnails
Contents