Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
Készülődés a télre R/idíe 8.18 9.1)0 9.30 10.05 10.20 11.28 12.20 12.35 11.00 14.20 14.10 15.10 15.39 16.05 17.05 17.23 17.48 19.25 19.35 19.54 13.33 KOSSUTH Operettrészletek. Esti beszélgetés. Nóták. Iskolarádió. Zenekari muzsika. Pásztor Béla ébresztése. Ki nyer ma? Melódiákoktól. Riport. Nótafaiskola. Gellért Endre? Szövőlegény, örmény népzene. I, Kórus pódium. Hangjaték Darvae Józat” regényéből. Schumann-dalok. Riport. Zenéről tíz percben. Kritikusok fóruma. Népdalok. Rossini: Teli Vilmos. Négyfelv. opera. Könnyűzene. PETŐFI g.«$ Zenekari muzsika. ».03 Líszt-zongoramüvek. 9.30 A Barátság U. olajvezeték avatására. EL.50 Jegyzet. 12.00 Könnyűzenei hiradó, 12.30 Janequine-felvételek. 12.13 Pécsi stúdió. 13.03 Operarészletck. Kettőtől — hatig ._ Zenés délután. ÍS.10 RádióhangverseopAjfflt 18.40 Népi zene. 19.10 Ifjú zenebarátok híradója, 19.37 Idegen nyelv — anyanyelv. 0&28 Gorkij: Ellenségek. Az Ifjúsági Rádiószinpnd bemutatója. B.48 Riport. 2U59 Zenés Játék. 62.25 Nótacsokor. 63.15 Hacsaturjánt I, MAGXÄB I M* f in .so | «7.33 I «8.00 í_ «8.15 98JS «9.1S »9,30 J*0JK) ) Isfc5l»-t»i Hírek. Belga zenés türrC Miről ír a világsajt#» Portréfilm Vén Emü festőművészre, Téka. „ *, Esti mesa! Tv-hlradó. Vldocq uiabb katandM! f m. «U» Ózd, csodák nélkül; 6200 Vldeotcm-dzsesazfcjáttw® «2.25 Tv-híradé. POZSONYI r *£»B Pajzs és kard. Szovjet tv-sorozat »8.55 A j égkorongozás hfrefi «9.09 és 22.03 Tv-hlradó. \THOSU ) EGRI VÖRÖS CSILKAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél « és este 8 órako* Joe Hill balladája Színes svéd—USA Ülni EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Fél 4, fél 6 és fél 8 órako* Egy rendörfelügyelő vallomása az államügyésznek Színes, szinkronizált olasz ülm _ GYÖNGYÖST SZABADSÁG Délután fél 4 és háromnegyed 6 órakor Utazás Jakabbal Színes magyar film Este 8 órakor: A rend gyilkosai Színes, szinkronizált francia film HATVANI VÖRÖS C8IM.AO Felszabadítás FÜZESABONY Saceo és Vanzettl LORTNCI A 22.es csapdája §z7nhai Egerben este 7 órakor: A furfangos özvegy (Bemutató-béiiet) IŰE uoy BQSÍ GYEIET '■-MW (Kiss’ Béla felvétele) Didergő panasz Az utóbbi évek, s újabban az utóbbi napok divatos témája lett az olaj tüzelés, ami a maga nemében nagyon jó, kellemes, praktikus, s ha lehet olajait kapni, még kényelmes is. De, ha nincs olaj, a lekor minden jó az ellenkezőjére fordul. Sajnos, éppen ez történik a káli o&aj- kályha-ttóajdonosofckal, akik szokás szerint a kápodmaá ÁFÉSZ által feláHított és üzemeltetett, korszerű fűbó- cdajkútrói hordják, Sietve csak hordanák az tüzelőolajat, ha volna. Sajnos, októá bér 28-a óta nem lehet kapni olajat, mert üresen áll az üzemanyagtartály — az ÁFOR illetékesei nem tutinak szállítani Az cfejfo- gyasztás egyre több lakost érint Káilhan is (nem hivatalos adat szerint több százra tehető az olaj kályhák száma a községben). Az olaj- hiány meglehetősen bosszantó annak ellenére, hogy a komoly hidegtől tatán meg egy kicsit idébb vagyunk. De mi a biztosíték arra, hogy a meglehetősen akadozó olaj- ellátás a tél folyamán jobb lesz, hiszen a községi tanács üledékeseinek érdeklődésére ez ÁFOR ügyintézője azt közölte, hogy máshová sem tudták kiszállítani a szükséges fűtőolaj-mennyiséget Mi megértjük, hogy az ÁFOR is nehézségekkel küzd, de azt már nem, vagy csak nehezen, hogy ha most a viszonylag szép és csendes őszben nem képes ellátni a felügyelete alá tartozó fűtőolajkutat akkor hogyan fogja decemberben és a zord januári—februári hónapokban. A kérdés annál te inkább bosszantó és „fagyasztó”, mert az a család, amely átállt a viszonylag drága olajkályhák használatára, most kénytelen lesz újra a hagyományos tüzelésű berendezéseket előszedni, s másfajta tüzelőanyagot beszerezni Panaszunk inkább kérés, mint követelés — ha lehetne, csak egy picivel javítsanak az olajkútedlátáson. Csak annyira, hogy legalább kétnaponta lehessen olajat kapni Ez a kívánság, ügy érezzük, jogos, még akkor is, ha a tartáűykocsipark nem a legtóetógítőbb a füzesabonyi ÁFQR-telepen. Varga Gytzta Kál Barátságból és számvetésből Közvetlen kapcsolat az olaiköztársasággal — Elkészült a második csővezeték — Évente 10 millió tonna olaj mák 300—100 új kutat, addigra azután a város is nagyobb lesz egy-két új házsorral. Ma már százezren élnek itt emeletes, távfűtéses, korszerű házakban. Innen indul, a város környékéről. a 30 olajelőkészítő- állomásról (mielőtt a csőbe kerül a szállítmány, nagy gonddal kezelik, hogy kifogástalan és főképp állandó minőségű legyen az olaj), a Drúzsba csőrendszer Kujbi- seven át a végállomások Plock (Lengyelország), Schwett (NDK), Pozsony és Százhalombatta felé. 15—20 atmoszféra nyomással tolják, szívják a kisebb-nagyobb átemelő állomások, szivattyútelepek a szállítmányt fél Európán át, átlagosan napi 100 kilométeres sebességgel. (Egy fürge turista tempójával halad az olaj a csőben* 4—5 kilométert tesz meg óránként.) Ha vonattal szállítanák az olajat, nyolcszorta lenne nagyobb a szállítási költség. A különbözetiből így nagyon gyorsan megtérül a vezeték és a szivattyútelepek! beruházása. Az univerzális alapanyag Tavaly Moszkvában összeült VIII. olaj-világkongresz- szus felhívta a figyelmet a kőolaj komplex felhasználására Vagyis, hogy a kőolaj nemcsak energiahordozó, nemcsak vegyi alapanyag, hanem mindkettő együtt Mindent ki kiéli venni belőle, ne pazaroljunk el semmit A KGST-országok lassan már egy évtizede így: univerzális alapanyagként kalkulálnak a kőolajjal, mind a vegyipar legkorszerűbb, szénhidrogénekre épülő ágát, mind az energiaszerkeze t átalakítását nem kis részben éppen erre alapozzák. Ezt az „alapozást” pedig a szovjet kőolaj teszi lehetővé a KGST- országoknak. A magyar olaj- és földgázkincs nem elégséges a szükségletek fedezésére, sót: az igények nagyobb részét mi is szovjet importból elégítjük ki. Különben, hogy miért fokozódik a világ olajéhsege, s a magyar gazdaságé is, anA tervezettnél két hónappal hamarabb értek az építők a határtól Százhalombattára a Barátság II. kőolajvezeték magyar leágazásával. Ennek a második csőrendszernek a megépítése volt az egyik előfeltétel a Dunai Kőolajipari Vállalat kapacitásának megkétszerezéséhez. Az építők lelkiismeretes, gyors munkájáért dicséret jár. Kijár — nem kevésbé —, a szovjet építőknek is, hiszen nekik nem éppen csekély a szerepük abban, hogy a Barátság folyójának második medre elérkezhetett az Uraitól a Dunáig. A „Barátság folyó!” — így nevezik (találó hasonlat!) a szovjet kőolajbányászok a Drúzsba I. és II. vezetéket. Az első „folyó”, a Barátság I., lassan 10 esztendeje szállítja az olajat a KGST-országok olajfinomítóihoz. Évente 45 millió tonnát A Barátság II. évente 70 millió tonna olajat továbbíthat majd. Ebből mi — a teljes kapacitás kiépülése után — évente 10 millió tonnát ereszthetünk be a százhalombattai finomító lepárlórend- szereihe. A forrás A második csővezeték másik vége a Dunától több mint 3000 kilométerre esik. A „forrásvidélc” az Ural előhegyeinek koszorújában, a Melekevszkaja fennsíkon, a Tatár Köztársaság délkeleti sarkában terül eL Fantasztikus méretek: 10 ezer kút. Évenként 100 millió tonnán felüli termelés. Csaknem egy órát repül az ember a köztársaság fővárosából. Kazánéból Bugulmába, szüntelenül olajkutak felett Innen azután még egy óra autóbusszal az olaj mező fővárosáig, Almetyevszkig, végig kút- és fúrótoronyerdőn át. Joggal fogadja tábla az utast a repülőtéren: Üdvözöljük az olajköztársaságban. Ez a Ta- tarnaft kőoiajkiteimelő vállalat birodalma. Almetyevszk pedig kifejezetten olajváros. Egyszerűen az olajra épült 1943-ban, nyolcévi kutatás után találták meg az első forrást — azóta épül a város. MegnyitKéjlakom története Egerben: 19 órától péntek reggel ? óráig, a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcai rendelőben. (Telelőn: U-10.) Rendelés gyermekek rési«re is. Byöngyösön: 19 órától péntek »éggel 7 óráig, a Jókai utca 41. lián. alatti rendelőben. (Telefon: 117-27.) Barátom, a nyugdíjas fő- vigyázó tanácsolta, hogy építsek bungalót fából, a Balaton-parton. Először is olcsó, sógora az ács, fölhúzza fillérekért. Másodszor kicsi az adója, mivel a kivető hatóság szerszámkamrának nézi Harmadszor praktikusan szűk, rokonság ide nem kívánkozik. Kettőnek ki kell menni, hogy a harmadik beférjen. — Mese kis palotád lesz •r- csillogtatta meg a lehetőséget — éppen csak nem lesz kolbászból a kerítése, és nem dicsekszel mézeskalácsablakokkal. Valódi cukordoboz gazdája leszel, leteszem rá a főesküt. Messze földről sereglenek ide, hogy megbámulják. — Nem túl meleg az nyáron? — hárítottam el erőtlenül. — Egy nyavalyát! Fölszerelsz két ventillátort. Ügy érzed magad benne, mint egy jégkunyhóban. Nemcsak a szerzés ősi ösztöne dolgozott bennem, de a hiúság is. Senkinek sincs ilyen eredeti favillája To- csogófelsön. Nevet is adtam már kisded hajlékomnak: „TÖRPESZUPER A sógor egyik ebédszünetében összeütötte a bungalót. A címfestő, aki koporsó- készítő is volt egyben, egy hétig elpiszmogott a fölirat betűivel. Amikor mindez elkészült, kiálltam a teleksarokra, hogy megfigyeljem a hatást. Az arrajárók diszkréten heherésztek, vihogtak, vagy legyintettek. Volt, aki szánakozva mustrált végig, miféle cserebogár lehetek, hogy pont üde épfteto faházat, <t luxusnyaralók közé... Egy kisfiú magyarázta a lánykának, miközben kiköpte a rágógumit: í— DeszkabódŐ. Az első emberpár lakott ilyenben. A sortnadrágos akadémikuskülsejű úr. kis kecske- szakállal, azonmód tüzet fogott: szélvédő korlát úgy fityegett, kifelé a gyomvilágba, mint valami odvas zápfog. A műanyagtetőn mosogatórongy szorítkozott. Két kövér könnycsepp gördült lefelé az államig. Gyorsan kijavítottam « hibákat. Restaurálással töltöttem a szabadságot. Eredmény: makacsul gyógyuló tokszalagszakadás. Kétszer estem le a létráról — Kerítened kellett volna <*— hangoztatta barátom, a •.fV' “ Odanézz! Ba latonfej- lesztés a huszadik században! Ilyen otromba csúfságot nem pipáltál! — Elctfogytjglanra ítélném, aki építette — sziszegett a másik, aki egyik felső itélőszék szavazóbírája lehetett. Egyelőre elég volt nekem ennyi. Visszabotorkáltam a házba, egészen fölkavart ekkora emberi korlátoltság. Fogalmuk tincs a romantikáról! ,Ezután kezdődött faház- tulajdonosi kálváriám. Hét végi kirándulók szalonnát sütöttek a verandán. A lecajtót leszagatták, s a fővigyázó —. kétszeres srögesdróltal. — Mit jelent ez anyagilag? — Tizenkettőezer betonoszlopokkal. Fából még drágább. Reménytelenül intettem gipszkötéses karommal: — Akkor várnom kell. Éjszakáim se voltak eseménytelenek. Népes szúcsa- lád költözött a tartógerendák közé, szívósan percegett és szöszmötölt, ki vékonyan, ki vastagon. Akkora zenebonát ctaptak, azt hittem, itt a végítélet. Még nem hallottam ennyire lármás rovarokat. Cickányok és mezei poc-i kok lakmároztak napközbeni a deszkákon. Rágcsáltak rajti keveset, aztán bűntudat nél-\ kül odébb álltak. — Kend be a házat csó-í naklakkal. így lesz tartós ai kalyiba. A cickány se ked-i véli a szagát! — tanácsolta1 a tapasztalt fővigyázó. Kilószám kentem a csónaklakkot a bordákra. Egyi ragacs volt a lábszáram és ai képem, mintha akkor búj-1 tam volna ki a festekdoboz-i bóL Legpimaszabbak mégis a? verebek voltak. Befészkelteké a tetőhasadékba, éppen a< veranda fölé. Napszámban$ dolgozhattam rájuk, egy takarító vállalat is megirigyelhette volna. — A ménkű csapna ebbel a vityillóba! Te aztán prak-5 tikus tanácsot adtál! — tá-S madtam barátomra, a fövi-\ gyázóra. — Add el, így ahogy vani — vigasztalt. — Jó pénztS kapsz érte. Majd én kezem-\ be veszem a dolgot. Hűlt helyét találtam aS bungalómnak, mire ismét le-\ rándultam. — Egy maszek vette köl-i csőn a házikót. Guruló fagy-i laltszalonnak használja, furi-i kázik vele a parton — ra-i gyogott barátom, a fővigya-i zó. — Csak láttad volna azti a gyors intézkedést. Négyé marcona fogdmeg-legényi kapta marokra mind a négyé sarkát. Alvázat csúsztattak5 alá, kerekekkel. — Legalább hosszúlejáratúi ez a kölcsönzés? — aggá-\ lyoskodtam. — Nyáron viszik a fagylalt-idénnyel. A szezon végén hozzák vissza. Megnyugodtam. Ezentúli messze elkerülöm a Törpe-\ mupert. Hunyadi István nak magyarázatául álljon itt két tény. Az első: egy tonna kőolajból, annak lepárlásával, annyi különböző vegyi- anyagot és fűtőanyagot kapunk, amennyit csak 20 tonna igen jó minőségű szén feldolgozásával érhetnénk el. A második: ha szénből kellene kielégíteni azt az energia- és vegyianvag-szükségletet amelyet ma már olajból fedez á világ, akkor éppen még egyszer annyi szénbányára lenne szükség, mint amennyit jelenleg ismer az emberiség. A kimerül teke t is ideszámolva. A kooperáció láncreakciója A magyar szánva gyón mér eleve nem volt elégséges egy korszerű gazdaság alapanyag- és energiabázisaként. A magyar gazdaságnak tehát már eleve ezzel az univerzális alapanyaggal kellett számolnia — a 60-as évek elejétől —, a vegyipar és az energiaszerkezet korszerűsítésében. Az ország energiaszerkezetének átalakítása az MSZMP IX. és X. kongresszusának határozatai alapján megy végbe, folyamatosan, megfelelő ütemben. 1960-ban pl. az ország energiahordozó-mérlegében még csak 18 százalékot tett tó a szénhidrogének aránya; 1970- ban már 41 százalékot. A negyedik ötéves terv végére pedig eléri majd az 53—55 százalékos arányt. Ehhez is kell a Tatamaft szállítmánya. Már ma 1,5 millió háztartási kályhát kell ellátni fűtőolajjal. Sokasodnak az ipari és erőművi olajtüzelésű kazánok is — a földgáztüzelésűek mellett. Így kapcsolódik az energiastruktúra korszerűsítéséhez is ez az új vezeték. A vegyiparban pedig egy egész nemzetközi kooperációs láncreakciót indított meg az olaj. Az olajra, a szénhidrogénekre épül pl. a korszerű vegyipar első, önálló, nagy bázisa Lenihvárosban, a negyedik ötéves terv kiemelt programjaként: az olefinmű. Erre pedig — mint ismeretes —, a legkorszerűbb mintájú nemzetközi termelési kooperáció szerveződhetett: a leninvárosi olefinműben etilént és propilént állítanak elő az Almetyevszkből Százhalombattára érkező nyersolajból nyert és csővezetéken a Tisza partjára szállított benzinből. Az etilént és a propilént csövön és tartálykocsikban a Szovjetunióba, szállítják, ahol egy polimerizáló üzem épül. Itt polietilént és polipropilént készítenek abból, a korszerű műszál és csomagolópapír nélkülözhetetlen alapanyagait, s ennek egy részét visszaszállítják Magyarországra a műszál- és csomagolóanyagiparnak. A leninvárosi etilén kisebb része pedig — szintén csövön —, Kazincbarci- kara jut, ahol az új PVC- üzemiben feldolgozzák. És mos ezzel még csak néhány százezer, vagy 1 millió tonna olaj útját néztük meg nagyon röviden, abból a 10 millióból, amely évente érkezik majd a Barátság 11-n. Az olaj- és olajszármazék-ipar azonban a végtelenül fontos alaptermékek majdnem végtelen sorát produkálja. Motorhajtóanyagokat, kenőolajokat, bitument, paraffint, benzolt, toluolt (a gyógyszer- iparnak stb.). A sor végén pedig megjelenik a jobb és több műszálas textília, kötöttáru, csomagolóanyag, a jobb hatásfokú gyógyszerek, a melegebb, tisztább, kényelmesebb fűtés, a több benzinkút, a jobb festékek, lakkok... Együtt jelentősen járulnak hozzá a 70-es években az élet' és munkakörülmények további javításához, az életszínvonal emelkedéséhez. Gerencsér Ferenc 1972. november 9„ csütörtök
