Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
A stafétabotot e«ysz.cr ál kell adui... Gondolatok egy ankétről A FIATALOKRÓL, az utánpótlásról volt szó, egy füzesabonyi megyei szintű tanácskozáson. amelyen az ÁFÉSZ-ek elnökei és KISZ- titkárai vettek részt. A szövetkezetpolitikai kérdések mellett néhány szakmai és a fiatalokat érintő más témát vitattak meg. Mint az élet több területén, itt is elsősorban a generáció^ problémákat kellett tisztázni. Néhány felszólaló ugyan utalt arra, hogy a kérdés elvileg már megoldott, vagyis: generációs kérdés nincs, de a tapasztalatok, amelyekről beszéltek, bizony cáfolják a szép kijelentést. A kerekasztal-beszélgetés a szó szoros és átvitt értelmében is — szögletesre sikerült. Nemcsak a bútordarab formája, hanem ennél sokkal komolyabb ok miatt... Idős emberek beszéltek túlnyomó- részt a fiatalok nevében —, akik viszont túlnyomórészt foglaltak helyet a tanácskozáson. Érthető, hogy a referátumban felvetett kérdésekkel másként foglalkozik az, akit közvetlenül, és másként az, akit közvetve érdekel a téma. , Na igen, a téma. SOKRÉTŰ VOLT, érdekes; kérdéseket provokáló a referátum. A vita azonban sokáig megrekedt a helyiség és a pénz kérdésénél. Pérrz a kultúrára, helyiség a kultúrának. Vagy: előbb az egzisztenciális feladatokat, vagy a járulékos dolgokat oldjuk meg? Nevezetesen lakást előbb, vagy a kulturálódás feltételeit teremtsük meg? A iudasi ÁFÉSZ fiataljai képviselőjének frappáns megjegyzése elvileg megoldotta a meddőnek induló kérdést: egyik sincs s. másik nélkül. És hozzátette, hogy ahol nincs klubhelyiség a szabad idő eltöltésére, ott az a probléma, ahol van, ott meg az, hogy nem mindig használják ki a lehetőségeket. Jó szervezés kell, talpraesett vezető, és akkor nincs gond. SZÓ ESETT az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos kérdésekről is. A szövetkezeti fiatalok fórumai és maguk a miniszteri rendeletek nagy segítséget jelentettek a keret- törvény feladatokat jelző tartalmi megtöltéséhez, de a végrehajtásban figyelemre méltó* akadályt lehet sok helyütt találni, s nem árt, ha a Kommunista Ifjúsági Szövetség erre felfigyel: nem kevés fiatal dolgozik a szövetkezetekben, viszont — nem minden szövetkezetben alakult meg a KISZ-szervezet. Márpedig az érdekvédelmi, a mozgósító és természetesen a számonkérő szerep a szövetkezeti ifjúsági bizottságainak nem elsőrendű feladata. Ne felejtsük el: a helyi lakosság megelégedése nem csupán az üzleti, hanem politiAnalfabéták Az analfabéta szó írástudatlant jelent, s a görög nyelvből került hozzánk. De jelenti — átvitt értelemben —, a műveletlen, tudatlan, hozzá nem értő embert is. S ez nem véletlen, hiszen aki írni-olvasni nem tud, önmagát fosztja meg az ismeretek bővítésének legnagyobb lehetőségétől. Hazánkban a fel- szabadulás előtt mintegy 600 ezer analfabétát tartottak számon. A főid lakosságának igen jelentős része — a leg- frisebb adatok szerint 783 millió ember — még ma is írástudatlan. A hazai analfabétizmus jelenleg — így fejezik ki a hivatalos jelentésekben — már nem számottevő. Ennek ellenére semmi okunk a megnyugvásra. Igaz ugyan, hogy a statisztika szerint 1930-ban még a lakosságnak 9,3 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, az arány 1970-re már 1,8 százalékra javult — és ez viszonylag valóban nem nagy szám, alig 186 ezer ember ... Egyes megyékben eléri a 17—18 ezer főt — a lakosság 3—4 százalékát. S ez akkor is így van, ha mindjárt hozzáfűzzük: a legtöbb helyen az elmúlt húsz év alatt több mint felére csökkent az analfabéták száma. Lehet játszadozni ezekkel a számokkal, viszonyíthatjuk más országokéhoz, kimutathatjuk. hogy még a fejlettebb országokban is akad ennyi írástudatlan. A tényeken azonban ez mit sem változtat. Ha átlagot számolunk is. azt jelenti, hogy megyénként legalább tízezer ember, amikor az aláírását kérik, csak keresztet rajzol a neve helyett vagy legfeljebb a nevét tudja lekörmöíni. Minden megyében egy nagyköz- ségnyi ember számára a könyvesboltok kirakatai csak színfoltok, az újságok címlapjai csak tarka ákombáko- mok. A rohamosan fejlődő technika korában ennyi ember még az útjelző táblákat sem tudja kibetúzni. Az UNESCO teheráni világkongresszusán 1965-ben határoztak el, hogy világszerte harcra buzdítanak az írás- tudatlanság felszámolásáért. De nemcsak abszolút írástudatlanság létezik. Van átmeneti állapota is ennek. Van olyan, aki csak éppenhagy elvégzett egy-két iskolai osztályt, aztán kimaradt. Igénye, műveltsége, szellemi felkészültsége alig különbözik az írástudatlanokétól. S ezeket ki tartja számon? A felkutatásuk is nehéz, mert rejtőznek, szégyenkeznek, leplezik tudatlanságukat, s takargatják ezt még a hozzátartozók is. Nem nagy ügy a* a megyénkénti tíz-húszezer analfabéta, mondhatja bárki, kár ennyit beszélni róluk. De ha ez alatt nemcsak írástudatlant, hanem az alapvető műveltség megszerzéséből kirekesztett embert is értünk, már nem lehetünk közömbösek. Van még tennivaló bőségesen, K. Tóth PaU kai kérdés Is. A szövetkezeti tagság azonos nívójú megelégedését is jelenti, egy bizonyos és nagyon jelentékeny vonzerőt, amely nem hagyja ki az utánpótlást, a fiatalok cselekvő részvételét sem. A növekvő lakossági igényeken túl nálunk számolni kell a statisztikában egyre nagyobb számmal jelzett idegenforgalommal is. A kulturált, a minden formában meggyőző ellátás és kiszolgálás embereket, friss, jó szándékú munkaerőt kíván. Az egyik legnagyobb gond viszont: az utánpótlás! A SZÖVETKEZETI tagsággal kapcsolatos kérdések 'vitájában különösen az ragadta meg a figyelmemet — kár, hogy minimális megyei példa szerepelt —, hogy a szervezéskor elhangzott ígéretnek legyen alapja, ne csak amolyan névleges tagságról essék szó. Egy pécsi példa — fiatalsággal kapcsolatos —: az orvostudományi egyetem ifjúsági szövetkezete már odáig jutott, hogy balatoni üdülőtelket vásárolt, vagy az egyik budapesti gimnázium, ahol az ifjúsági szövetkezet 20 ezer forintos ösztöndíjat alapított! E mögött ‘— vagy inkább ezek mögött — nemcsak gazdasági, hanem nevelési eredmények is meghúzódnak. A fiatalokat sok mindenre meg kell tanítani, például a jó gazdálkodásra is. Ebben pedig a szövetkezetek igen sokat segíthetnek. Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban pedig hamarosan egy boltot nyitnak a fiatal szövetkezők. Másütt sem ártana ilyen, vagy ehhez hasonló kezdeménye*. A FÜZESABONYI ifjúsági nap példája azt mutatja, hogy nem árt időnkint, és jó formában, jó szervezéssel a sok embert érintő kérdésekkel ilyen fórumon is foglalkozni. Ezt maguk a részt vevő megyei vezetők is leszögezték. És ide kívánkozik egy furcsának tűnő, de szerintem — ezt tapasztaltam — megjegyzés: bár a hétköznapok másütt is produkálnák azt a valóban fiatalos hozzáállást, őszinteséget, amelynek tanúi lehettünk. NEM HISZEM, hogy csupán kötelességből szentelnek az ifjúságnál« figyelmet a megyei vezetők... Nem hiszem, hogy csupán a „beosztás” ismertetheti el másokkal a stafétabot átadásával járó természetes kötelezettségeket. Ügy érzem, ez minden szinten kötelesség, még — középen is! jRíff Kátai Gábor Méjf egyszer „A jövő emlékei^ címűi filmre Meghökkentő film. Vagy inkább elkápráztató? Másfél óra alatt térben és időben nagyon sokat néztünk, hogy láttunk-e, az már más kérdés. Vajon el tudtuk-e azokat raktározni emlékezetünkben? A pedagógiának volt egy módszertani kifejezője: ap- percepció. Ez annyit jelent, valamihez felfogni, tartozni. Nos, e film megtekintéséhez előtanulmányokat kellett volna folytatni, az ókori és őskori kultúra emlékeit sorra venni, szemlélni. Lapunk hasábjain már írtunk az élet lehetőségeiről a földön kívül. Ismeretes, hogy a nap környezetében, tehát a tejútrendszeren belül nyolc olyan csillagot ismernek, amelyeknek van sötét kísérőjük, ha úgy tetszik, bolygórendszerük. Ezen adatot, mint statisztikai alapot felhasználva, a film 50 millióra becsüli azon égitestek számát — belül a mi csillag- városunkon —, ahol kialakulhatott a földihez hasonló élet. Eddig rendben van a kérdés. De hogyan juthattak a földre az idegen égitestek lakói? Mert valamit már a földi ember is ismer. Például a fizika sok-sok alaptörvényét, amelyek nemcsak földi, de kozmikus viszonylatban is érvényesek. A film forrása Erich von DaSicken „Erinnerung an die Zukunft” (Emlékezések a jövőre) című könyve. A forgatókönyv írója, a riporterek, a rendezők, emberfeletti munkát végezve hordták össze káprázatos felvételeiket. Ismétlem, lenyűgöző hatást értek el vele. De a könyv írója és a filmíró nem azon festmények szemlélése közben jöttek, vagy éppen döbbentek rá arra, hogy azok nem földi lényeket, hanem idegen csillagzatról érkező valakiket ábrázolnak. Ellenkezőleg. Ök egy feltett céllal válogatták össze a sok-sok ezer festmény, emlék, barlangrajz közül a nekik legjobban megfelelőket. Röviden: nem megmagyaráznak egy-egy képet, de belemagyaráznak. A filmfelvételekről láthattuk, hogy azon valamennyi „űrember” nagyon hasonló a földi értelmes lényekhez. Márpedig, hogy a földi ember olyan testalkatú, amilyen, hogy ilyenné fejlődött emberré válása óta, annak egyedüli okozói a földön uralkodó fizikai—kémiai viszonyok. Ezzel szemben az idegen bolygókon, ahol szintén megvannak a feltételek az élet kialakulásához, azok a feltételek semmi esetre Eger, vitézele iskolája ... (5.) Diadal Szikszónál JP72. november 1., szerda A külföldi, elsősorban német újságlapokban nemegyszer szerepel a XVI. század végén egri hír egy-egy ütközetről, török—magyar összetűzésről. Az újságolvasót talán mindegyik egri kalandnál jobban foglalkoztatta az 1588. évi szikszói ütközet leírása. A törökök 10—12 ezer emberrel érkeztek Szikszó alá, míg velük szemben az egrieknek a szomszéd végvárakkal együtt mintegy 2500 katonája állott. A füleki és Széchenyi bégek, egyesülve a Fehérvár felőli érkező csapatokkal, Kassa felé indulva, Szikszót rohanták meg és nagy zsákmányt ejtettek. A gazdag zsákmánytól megszédülve, a szikszói pincék és éléskamrák fosztogatása közben lepték őket a magyar csapatok. A támadást a magyarok kezdték, közülük is elsőnek az egriek. Magasan lobogott az egriek zászlaja, aminek láttán a török „két béget kiverte a fél szeplő”. A túlnyomó erő azonban már-már győzedelmeskedett, amikor Balázsdeák István, összeszedve lovasait, az éj leple alatt új támadást kezdett. A habáraikon elnyugodni térő törököket meglepte a támadás. Amikor Balázsdeákék elfoglalták az ágyúállásokat, a seregbontókat a tábor ellen fordították. Lövéseik nyomán óriási kavarodás támadt. Ezzel lett az egri csapatoké a győzelem, és a nagy zsákmány. Az egriek 13 török zászlóval tértek haza és 110 török fejet tűzhettek ki a vármenti palánkokra, mintegy elrettentésül az arra kóborló törököknek. Mint Tardy György krónikás írta, az egriek mellett ebből a csatából a kassaiak 40 fejet, az ónodiak, szend- rőiek, diósgyőriek is szépszámú fejeket vittek haza. De ezzel a szikszói csata története nem ért véget. Rákóczi Zsigmond egri kapitány, a későbbi erdélyi fejedelem, felelősségre vonta tisztjeit a majdnem elvesztett csata miatt. Azért Segney Job és Páczolth Andrásnak halálra szóló bajviadalt kellett vívnia a törökökkel. 1589. október közepén került sor a bajviadalra, a mai vasútállomás melletti mezőn, amit a szemtanú Leibitzer így írt le: „Miután a pórbajvívók lovagmódon iáodzsát értek, először Segney Job lépett porondra, török ellenfelével megvívni. Oly hevesen rohantak egymásnak, hogy lovaik összeütődve hanyatt vágódtak, maguk alá temetve lovasaikat, kik halott módra maradtak ott. Segneyt barátai nagy lármával biztatták, hogy keljen fel, végezzen a törökkel. Segney magához jött. s lova alól ki szabadulva, sántítva ment el lenfeléhez, s tőrével, melyet Kassán adtak neki, leszúrta a törököt, s azután kardját rántva ©lő, levágta fejét. Énnek befejeztével Páczolth András rohant össze ellőnie lével, kit bal karján sújtott meg erősen, majd dárdájával űzte a vívótéren, s buzo gúnyával főbesujtván földre verte, ott barátai „jól van Páczolth” kiáltásai között nyakát szegte. A szikszói ütközet utolsó epizódja is szerencsésen fejeződött be és így maga az egész ütközet méltán, került az újságlapokra és Felvidék- szerte a városi polgárok, jobbágyok mindennapos beszédtémái közé. Varga László sem egyeznek a földi valósággal. így az ottani feltételezett értelmes lények sem „ember alakúak”. Most jön az ellenvetés. Ismeretes a filmről egy kép, ahol az „űrembernek” négy arca volt. Igen, de azok is földi lényeket utánoztak. Ide kívánkozik a P. Ka- zancev professzor által bemutatott japán páncélos agyagszobrocska említése. Az olyan kis szabályos figura volt, amely ma is keleti vonásokat mutat. Utal az „űrhajós” szeménél levő fénycsökkentő résre. Figyeljék meg az olvasók egy mongol, japán, vagy éppen koreai ember képét, milyen kicsiny a szemnyílásuk. Gyakran hivatkozik a film az „űrhajós” sisakjának alakjára. Mindenki láthatta, hogy az indián nők ma is a bizonyos régi divatú, kobak-kalapot hordják. Miért nem lehet ez több ezer éves viselet, egyidős a falra került rajzzal? Idézzük vissza emlékezetünkbe a maya főpap alakját, aki állítólag egy űrhajó | belsejében ül és annak műszereit kezeli. Miért egy tökéletes maya indiánt ábrázol e kép, miért nem egy idegen „űrhajóst”? Valójában az ott látható főpap vallási szertartást végez. A film gyakran idéz a bibliából is. Ismeretes a Sodorna és Gomora városokhoz fűződő legenda. Az angyalok képében ott tartózkodó „űrhajósok” a földről való vissza- indulásuk előtt figyelmeztetik Lótot: meneküljön családjával együtt. Lót ezt megteszi. Utána kénköves és tüzes eső zúdul a két városra. Tudjuk viszont, hogy Elő-Ázsiában gyakori a földrengés. Ennek a nyomát viseli a Holt-tenger. A földrengést gyakran vulkánikus működés, illetve gázkiömlés kíséri. Egy pillanatra gyönyörködtünk a Holt-tenger mesés vidékében, majd utána vulkáni lávával, hamuval takart tájat mutatott a film. (Az nem más, mint a Kat- mai tűzhányó kitörése utáni ábrázolás.) Itt van a piramisok építésének rejtélye is. Kétségessé teszi a film, hogy egy-egy fáraó élete alatt megépíthettek egy piramist. Azt sejteti velünk, hogy idegen űrhajósok segítkezhettek abban, legalábbis tudásukkal, technikai javaslataikkal. Pedig éppen itt nem maradt homály. Az egyiptomi falfestmények bemutatják a hatalmas kőtömbök, szobrok szállításának az egyszerű, egyben nagyszerű magyarázatait. Ezzel szemben nem tüntették sehol fel az idegent, aki géppel vagy tanáccsal segíthette volna okét. Van azonban mind az attikai, mind az amerikai piramisoknak egy közös vonásuk: a csillagászati vonatkozás, az időszámítás. Ide kívánkozik egy ellenvetés. A film elvezet bennünket a föld másik oldalára is. De mélyen hallgat az Anglia és Franciaország egyes tájain található kőoszlopokról. (Angliában 46, Skóciában 66, Franciaországban 12 ma is megtalálható). Ezen kövek némelyike 30—35 tonna súlyú. Nem volt szükség ezek felállításához idegen „űrhajósok” segítségére. Elrendezték azokat a „megalitok” (= nagy kő) népei, az időszámításunk előtti második évezredben. Ugyanis ezekről már megfejtették, hogy valamennyi kör Kőből kirakott naptár, a nap és hold járásának mutatói. . Még a Húsvét-szigetek esetére kell kitérni. Elismerjük, szembetűnőek az ott látható kőszobrok. De az is feltűnő, mennyire hasonlítanak egymáshoz, főleg a földi emberhez. Dánicken szerint az idegen bolygók lakói ott leszálltak s bemutatták képzőművészeti képességüket és eltűntek (mint sok esetben más helyről is). Mondja a film, ma 2000 ember él a Húsvét- szigeteken, valamikor régen sem lehettek többen 4000- nél. Most egy ideig nem olvasott feltételezést kockáztatok meg. Bizonyára hallottak már sokan az olvasók közül arról, hogy Itália és Franciaország partjai mentén 2000 év előtti városok romjai fekszenek a tenger vizében. Köztudomású, földünk szilárd kérge egyes helyeken süllyed, máshol emelkedik. Talán egyszer kinyomozzák, hogy a Húsvét-szigetek is egy nagyobb földrész maradványai, ahol nem 2000, hanem kettő-, vagy több millió ember élhetett, azoknak volt idejük és erejük azon szobrok kifaragásához. Ez a földrész megközelíthette Dél- Amerikát, amelynek lakóival összeköttetésben állottak. Lehet, hogy a történelmi óknyomozás még nem derített fényt azon ábrák eredetére, az ókori technika leleményességére — s talán a régmúlt időket visszafelé jobban el kell nyújtanunk. De amit itt láttunk, itt találtunk, azokat a földi ember egy letűnt kultúrával alkotta. Vagy inkább az a feltevés az igaz, amidőn egy fejlettebb, idegen civilizáció küldte ide követeit, hogy itt piramist készítsenek, kőtömböket szállítsanak, s a királysírok mélyén világítsanak a falfestőknek? Lehet rajta vitatkozni! Dr. Zétényi Endre Örkény István forgatókönyve alapján Macskajáték címmel f r gat ja új filmjét Makk Károly. A színes, szélesvásznú film ■eratvre Tóth János. Képünkön: Makk Károly Dombradí ^ Éva jelenetét rendezi. S? éMTI foto — Friedmann Endre íe^J
