Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

Sikerűit Befejezés előtt €8 húsipari rekonstrukció Még néhány hét, és meg­nyugvással tekinthetnek visz- sza az elmúlt három észtén­él e:3tesrit4setre Gyöngyö­sön a Heves megyei ÁUa'- íor’almi és Húsipari Válla- la'. vezetői. Amit elkezdtek l'i-n.'-en. annak a végére ír nentot tehetnek.. Sike- r; a korszerűsítés, a fel- ú1 'tis, a bővítés. A részleteket Tóth-Daru Józseftől, s vállalat főköny­velőiétől kérdeztük meg. e 0 o o Kinőtte a kereteit a vágó­it pedig annak idején, alig tíz évvel ezelőtt, még na- g o modernnek, kényelmes­nek számított. Aztán nem találtak helyet maguknak az öltözőkben az emberek, tu­multus keletkezett a, fürdés­nél, de a hűtőtér sem tu­dott egynapi termelésnek megfelelő mennyiségnél töb­bet befogadni. A tröszt mindezt figye­lembe vette a fejlesztési programja összeállításában, majd előteremtette azt a mintegy harmincmilliót is, amennyi a költségekre kel­lett. A vállalat ettől kezdve kézbe vette a feladat végre­hajtását. Tárgyalt a Heves megyei Állami Építőipari Vállalattal, majd amikor ki­derült, hogy ez a cég nem tudja a teljes lebonyolítást ellátni, akkor a hűtőtechno­lógia elkészítését a budapes­ti Kiima Ktsz-re, a szállító- berendezés beszerelését pe­dig a Monori Gépjavító Vál­lalatra bízta. így aztán három kivite­lezője lett a munkáknak. Ezekkel együttműködni, egyeztetni, tárgyalni, előké­szítem és mindent meghány- ni-vetni: egyszerűbbnek lát­szott az Élelmiszeripari Ter­vező Vállalatnak kiadni. Képviseljék ők a húsiparia­kat, intézzék ők az ügyeket a vállalat helyeit. Persze, csak nem tudták kikapcsolni magukat a be­ruházásból, de nem is akar­ták. Éber tekintettel figyel­tek a munkákra, olykor kö­zölték is meglátásaikat. Pél­dául: a zsírolvasztó világítá­sát nem tartották megfele­lőnek. De a bélüzem techno­lógiájának tervezett módját is megmásíttatták, ahogy a higiéniai előírásoknak meg­felelően a hűtőajtókra le­mezborítást kértek. Hiába, hogy a beruházás ügyintézését kiadták más­nak, mégis ott voltak min­dennél és mindig, hiszen jól tudták, ami készül, az ne­kik készül. Azzal nekik kell majd dolgozniuk. © o o o Először a 360 személynek helyet adó szociális létesít­mény készült el. Majd a ti­zenhat vagonos hűtőház is üzemelni kezdett. Most már nincs más tennivaló, mint átkötni a régebben is meg­volt részeket az új gépház­ra. Év végére ez is elkészül. Lényegében tehát már alig van hátra valami. De az a három év, az mégiscsak sok volt. Ugyan miért nyúlt el ennyire a beruházás? Több olyan aka­dály is útját állta a gyor­sabb munkának, amit előre nem lehetett látni. Találtak közművekét a földben, amik­ről nem tudtak. Felborult tehát minden azonnal. Újra tervezni, újra tárgyalni, , © újabb határidőket- megálla­pítani: ez ment nem is egy­szer. Bár nem panaszkodhatnak a húsipariak, mert a három vállalkozó készségesen tár­gyalt és intézkedett minden esetben. Nehezítette a munkákat az a körülmény is, hogy a ter­meléssel nem állhatták le a vágóhídon. Márpedig úgy építeni, gépeket, berendezé­seket szerelni, hogy közben a vágás és feldolgozás is zökkenő nélkül folyjék, nem tartozik a legkönnyebb mun­kák közé. o o o © Nem mondhatjuk, hogy a több tízmilliós beruházás csupán a húsipariak hasznát szolgálta.. Közvetlen hatását a fogyasztók is érzik, hiszen több áru lett, nagyobb vá­laszték áll a rendelkezésre, de a folyamatos ellátás biz­tonsága is megnövekedett. Igaz, még a jövőben bőví­teni kell a feldolgozó üze­met, mert ennek a kapaci­tása most a többihez képest alacsony. Már azt is tudják, hogyan hajtják ezt végre. Két évet szánnak rá arra. hogy most már saját maguk bonyolításában az élőállatok átvételéhez megfelelő helyet1 alakítsanak ki. Bővíteni fog­ják az állatszállást is. Kor­szerű tmk-műhelyeket épít­tetnek. A szennyvíz-előtisztí- tó is a tervben szerepel, ahogy az új olajtüzelésű ka­zánház is. A mostani tmk-műhelyek helyiségeit hozzácsatolják a feldolgozóhoz, és ezzel a feltétlenül szükséges bővítést el tudják végezni. Ezek a munkák újabb mil­liókat követelnek, de ha- lászthatatlanok. Ha mind­egyikkel elkészülnek, azt is elmondhatják, legalább tíz évre elvetették a gondját a bővítéseknek. o o © Még néhány hét és befe­jezik a beruházást. Még né­hány hét és elkezdik a to­vábbi bővítéseket. Fáradsá­gos munkát vállalnak ma­gukra, de szívesen teszik, mert nemcsak saját munka- körülményeiket tudják javí­tani, hanem a lakosság élel­miszerrel való ellátását is fokozzák. Az egyiknek még vége sincs, már kezdhetik a má­sikat. Ez az élet, örökös be­fejezés és kezdés, ami maga a haladás is egyben. Kellett es Herédnek ? (G. Molnár F4 A címben szereplő kérdést sokszor feltették itt egymás­nak az emberek, amióta „városkörnyéki község” utó­nevet kapott a kétezer lel­kes település. Persze, a név magában, nem izgatta volna őket, ha három évvel ezelőtt — az új tanácstörvény életbe­léptével — a régiben marad Heréd státusza. Bizonyos ha­tósági ügyekben másodfokú döntési jogot kapott azonban Hatvan, némi állami költség- vetési keret lebontását is odabízták, valamint szakmai szempontból ellenőrzési, fel­ügyeleti joga van a közeli városnak. Ezekből aztán olyasféle következtetést von­tak le a túlbuzgó lokálpat­rióták, hogy megszűnt im­már a község önrendelkezési joga, minden aszerint törté­nik, ahogyan Hatvanban fü­tyülnek. Látogassunk ki a faluba, nézzük meg közelről, milyen, tapasztalatokkal járt az utol­só három esztendő? Mi igaz, mi nem igaz a mende­mondából, szóbeszédből? Temesvári József tanácselnök szabadságából áldoz fel egy órát, hogy sű­rítse számunkra a község irányító testületének észre­vételeit, véleményét — Nem a függőségi vi­szony beszél belőlem, ilyen nincs is Hatvan és Heréd között! — kezdi mondákéját némi gondolkodás után. — De nyugodt lelkiismerettel ál­lítom, hogy önállóságunk ed­dig mindenkor megvolt, _ s ha- táskör-elvanás szándékát so­hasem tapasztaltam a hat­vani tanácsvezetők részérőL Annál több volt viszont a segítség. Szakmai útbaigazí­tás dolgában éppen úgy, mint amikor a lakosság valamifé­le gondján kell enyhíteni. Az idén kaptunk például egy komplex ellenőrzést, amelynek sarán a hatvani szakigazgatási szervek mun­katársai felhívták figyelmün­ket a herédi kommunális igények fokozott kielégítésé­re, s tanáccsal szolgáltak, miként vonhatjuk -be a la­kosságot a különböző fej­lesztési munkákba. Múlt hé­ten átadtuk rendeltetésének korszerű egészségházunkat, amely legalább huszonöt .év­re megoldja minden ilyen irá­nyú gondunkat. Készül ugyanakkor a ré­gen szükséges buszforduló, amely a közlekedést teszi za­vartalanabbá. Ezek megint elmaradtak volna, ha a vá­rosi vezetők nem járják ki a hozzájuk szükséges pénzt! S még nem beszéltem többi új létesítményünkről. A klubkönyvtárról, a termelő­szövetkezettel közösen létre­hozott vízműről, öt kilomé­ternyi vízvezeték-hálózatról, meg az ugyanilyen hosszú, szilárd burkolatú járdáról, iskolatatarozásról... Kell nekünk ez a kapcsolat. Ara­nyat ér, ha okosan élünk vele. Vagy jobb lenne ügyes- bajos dolgokkal Gyöngyösre utazgatnia a herédi ma­gyarnak— ? Víczián Mihály iskolaigazgató e dolgokat mind helyben hagyja, de né­mi kritikai él keveredik hangjába, különösen az ok­tatásügy helyzetének elemzé­sekor. — Őszintén mondom, a mi területünkön sok negatí­vummal járt az átállás. Elé­gedett még most, három év múltán sem vagyok, noha a városi művelődésügyi osz­tály megfelelően értékeli a tantestület tevékenységét. Ez az értékelés nem mutatkozik meg ugyanis a nevelők anya­gi megbecsülésében! Tavaly novemberben, Hatvanban, a . pedagógusok fele jutalmat kapott vagy soron kívüli elő­léptetésben részesült. Mi mind a tizennégyen kimaradtunk : ebből. Mást mondok. Tízezer forintunk hiány­zik jelenleg az iUet- ménykeretböl. Ennyivel ke­vesebb az itteni pedagógu­sok rendes fizetése, mint amennyit minősítésük alap­ján megérdemelnének köte­lező érvénnyel. Még tovább megyek! Kétszázötven nö­vendékünk van, s bár évek óta mindig kevesebb és ke- . vesebb nyolcadikost bocsá­tottunk kd, a gyermekgon­dozási segély bevezetése most jóval kecsegtet. Így már ta­valy éreztük, hogy idén ősz­szel meg keli bontanunk az első osztályt, ötven apró­ságra számítottunk. Kérel­memre még augusztus 30-án sem kaptam választ. Mér­Elkészült az első hazai radiálabroncs A Gumiipari Kutatóintézet­nél . elkészült az első hazai' gyártmányú radiálabroncs, amely az osztrák Semperit Cég ,technológiájának sikeres átvételét, adaptációját bizo­nyítja. Ez az új termék lesz vrh;C a nagyszabású Sempe­-program, harmadik készít­ménye. A gumiipari vállalat . és az osztrák cég megállapo­dása értelmében ugyanis fo- . kozatosan oevezetik hazánk­ban a már bevált kiváló 'eernc' áglákat a diagonál és a radiálabroncsok gyártásá­hoz. :. .ben az esztendőben már ... ........ú..k a mezőgazdasági Erdőkben kanyargó sínek... Mémis&s mz. november 26., vasárnap gépekre használatos semperit- abroncs-gyártást; ezek az új készítmények 15—20 száza­lékkal tovább használhatók, mint ismert elődjeik. 1972- ben már a teherautó-abron­csok kétharmad részét is az úi eljárással készítik, amely ebben az esetben 20—30 sza zalékos élettartam-növeke­dést eredményez. A sikeres laboratóriumi kí­sérletek után 1974-ben kezdik meg majd a Cordaticná.1 épü­lő új üzemben a radiálab- . roncsok, gyártását, amelyben a biztonságos közlekedésről, a megnövekedett . élettartamról az abroncsot erősítő acélváz gondoskodik. A budapesti új gyárat Nyíregyházán követi majd a nagy teljesítményű radlálabroncsgyár, ahol évente 300 000 abroncs ké­szül ______________ A CIVILIZÁCIÓS ártal­maktól meggyötört ember a természet még érintetlen, rej­tett zugait keresi, hogy csön­det, nyugalmat, növényzetet, vizet, tiszta levegőt találjon. Ezek az érintetlen zugok távol esnek a zsúfolt, rossz levegőjű, lármás telépülések- től, így legelőször is ezt a távolságot kell legyűrnie az embernek. Ha teheti gépko­csit vesz, ha nincs erre mód­ja, más járművekkel — au­tóbusszal, vonattal, erdei kls- vasúttal — közelíti meg a ter­mészet áldott rejtekeit. A Bükk és a Mátra erdei vasútjain több mint fél mil­lió ember utazik évente. S ez a szám azért is jelentős, mert nem nagy távolságok­ról van szó. A két hegység erdei vasútjainak hossza ugyanis csak 73 kilométer hosszú, s ebből mindössze 41 kilométer szolgálja a sze­mélyszállítást. Az erdőkben kanyargó sí­nek szép, gyönyörűséges vi­dékekre, vadregényes tájakra vezetnek. Hullámosra gyú­ródott kőráncok. szélborot­válta szálkás kőcsontok, to­ronysziklák éles csipkefodrai, ezüstfényű tiszta források, napfényes tisztások, rétek, füves mezők, hegyi kaszálók, ritka látványt kínáló bércek és tetők hívják pihentető ba­rangolásra a természet sze­relmeseit Évek óta sokan panaszkod­nak amiatt, hogy az erdei kisvasutak állapota egyre rosszabb, siralmasabb, s a korszerűtlenség, elavultság hovatovább az utazó százez­rek legminimálisabb kényel­mét sem biztosítja. Még csak halvány nyomát se lehet fel­fedezni a fejlesztésnek, fel­újításnak Az erdőgazdaság­nak mostoha gyemteke az erdei kisvasút s úgy tűnik, mintha véfiervéuyeaea ki­mondták volna felette a ha- láthassa a „minden szépség lálos ítéletet. kútfejét ’, a „sellők völgyét”, Vajon mi az igazság az er- a vadregényes Szalajka-vől- déi kisvasutak körül ?..... gyet. És nem bosszankodhat Ennek kiderítésére indultunk . senki. hogy. kényelmetlen az utazásra az erdőkben ka­nyargó síneken. FELNÉMETEN szálltunk fel a felsőtárkányi erdei vas­út ,,bahnwagli”-nak neve­zett motoros kiskocsijába. A közúti, keresztezést elhagyva nagy sebességgel iramodtunk az egyenesnek, de tüstént las­sítani kellett, annyira ránga­tózott. hánykolódott alattunk az ülés deszkázata. Szinte minden pillanatban várható volt, hogy a hibás, egyenet­len pályáról leugranak avas­kerekek S ez , így tartott egé­szen a tárkányi mészégető kemencékig. Csak a lassú tempó, az óvatos vigyázat óvott meg bennünket a ve­szélyes kisiklástól. Tarkany­iéi a Stimecz-házig és vissza, már igen tűrhető volt uta­zásunk. Szerettem volna fel- kocsizni a Vaskapu sziklaszo­rosán át a Barát-rétig, erről azonban lebeszéltek, mert ez a vonal teljesen járhatatlan. Így azután a vasút központi telepén szem! élőd lünk, ahol — mint téli kikötőbe vonult bárkák — személykocsik ócs­ka tákolmányai darvauoztak a mellékvágányokon. Ezek a tákolmányok recsegő-rop<<gó eresztékeikkel, korhadt oosz- kafálaikkal a vasút legősibb korszakát juttatták az<-~z**-n- be. Megkérdeztem: miért ez a nagyfokú elbam ltság? „Nem adnak pénz.', a fejlesz- téshéz!” — hangzott a tömör V 313SZ UTAZÁSUNK máscd’k színhelye a szilvásvárad « dei vasútüzem volt. sújtott homlokú sziklák, er­dős magaslatok tövében ka­nyarog a vaspálya. Tavasztól őszig több mint hetvenezer ember tereiül meg itt, hogy utazás. legfeljebb azért kell türelmetlenkedniük a kirán­dulóknak, mert nincs elég nyitott kocsi, s emiatt nagy a zsúfoltság. A vasút műszaki állapota megnyugtató., Kivé­ve a fatelepen, ahol ’trakto­rok, teherautók rontanak ne­ki minduntalan a keskeny sí­neknek, s olyan közel hány­ják le terheiket,* hogy nya­kát, lábát törheti a vigyázat­lan utas. A gyöngyösi Mátra-vasút sorsa megint csak aggasztó. A favázas kocsik szörnyű ál­lapotban vannak, szekrényei­ket csak a csoda őrzi a le­szakadástól. S ha azt vesszük, hogy több mint 320 ezer em­ber utazik évente a mátrafü- redi. a gyöngyössolymosi, la- josházi vonalakon, elképzel­hető, milyen tömegszeren­csétlenség okozója lenne ez az elhanyagoltság. Am nem­csak a kocsikkal van baj, ha­nem a pályatesttel is: több vonalszakaszon nincs meg a kellő szintezés, s a síneket tar­tó keresztfák, betonaljak is mind hibásak. Arra a kérdés­re, hogy miért tűrik ezt az ál­lapotot, „tt is csalt azt a vá­laszt halljuk, mint Felsőtár- kányban vagy Szilvásvára­don: „Nem adnak pénzt a fejlesztésre!” Talán azért nem adnak, mert nincs — gondolhatnánk. Ám ez a „nincs” többszörö­sen nem igaz. Van pénze az erdőgazdaságnak, de az a helyzet, hogy minden fillért sajnálna* a vasúttól. Még a kormányrendeletben megsza­bott értékcsökkenési leírást is más ágazatokra fordítják. Azt az értékcsökkenési há­nyadot, amelyet áz erdei vas­utak állóeszköz •állománya gemben írtaim a miniszter- helyettesnek, s ennek kö­szönhető, hogy sikerült egy másik első osztályos tanítói állás pénzfedezetét megkap­nunk. .. Dehát miért kellett nekem ezért „idegen vizek­re” eveznem, amikor Hat­vanban és Egerben is isme­rik az idevágó utasításokat? Maga-váii Gyula főagronómus egyéni és kö­zösségi szempontból egy­aránt mérlegre tette a kér­dést, amikor a Mátravidékí Mg. Tsz irodájában leültünk beszélgetni. Szavaiban az ügyes-bajos dolgai után sza­ladgáló heréd! polgár ta­pasztalata is benne van. — így is, úgy is jó. Nekem ez a véleményem három esz­tendő múltával! Tyúikper? Ott a városi bíróság. Telek- , probléma? A földhivatal hat­vani kirendeltsége Heréden is illetékes. Orvosi felülvizs­gálatra lenne szükség? Ki­jön hozzánk a főorvosnő. Kereskedelmi ellátottságunk lehetne jobb, ez nagy igaz­ság. Erről azonban nem Hatvan tehet. A mi boltjaink a lőrinci fogyasztási szövet­kezethez tartoznak... Ha a gazdaságot tekintem, me­gint azt kell mondanom: M- ügyeletileg valahova kell tar­toznunk! Akkor ez legyen Hatvan, ahol megvannak a régi járási emberek, akik még az útmenti fákat is is­merik. S ahogyan tapaszta­lom, szívügyük a herédi gaz­daság sorsa. így társulhat­tunk be 15 százalékos teher­rel a sertéskombinátba, 5 százalékkal pedig a TÖVAL- ba, amelyek néhány év múl­tán komoly hasznot hozhat­nak nekünk. El is kelne már valami nagyobb megtakarí­tás, hogy a gépesítésre gon­dolhassunk 1 ★ Igen, úgy vélem, az Ilyes­féle dolgokban fog lecsapód­ni egyszer a Hatvanhoz kap­csolódó három község — He­réd, Boldog,” Nagykökényes — összehangolt szakmai irá­nyítása. Gépesítésben, kö­zös vállalkozásban, kultú- ráltabb életvitelben! Gon­dok menet közben, terme-' szetszerűleg adódnak. Hat­vanban erre is figyelni kell. Moldvay Győző hoz az erdőgazdaság konyhá­jára. Márpedig nem kevés pénzről van szó. Ha 1968-tól 1971-ig számoljuk áz érték- csökkenési leírásból szárma­zó forintokat, ez több mint kétmillió forintot tesz ki. AZ ERDŐGAZDASÁG csak profitál az erdei vasútokból — és tegyük hozzá. í-gen jól profitál! — ám a fejlesztés­re, korszerűsítésre semmit sem. áldoznak. Mert nem áldoz­tak 1968 óta, még a legszük­ségesebb és legminimálisabb fejlesztési feladatoknak sem tettek eleget. Szóvá kell tenni itt azt is, hogy 1968 óta — a turizmus fellendülését segítendő ■—, jelentős állami dotációt rák Zsebre az erdőgazdaság az er­dei vasutak személyszállítá­sa után. Az állami dotáció több mint 8 millió forint be­vételt jelent 1968-tól 1971- ig. Az érvényes pénzügymi­niszteri rendelet értelmében ennek a több mint 8 millió forintnak a 35 százalékát kellett volna fejlesztésre for­dítani. S a vasutak esetében ezt elmulasztotta az erdő- gazdaság. A pénzt természe­tesen nem dobták ki az ab­lakon, ahogy mondani szok­ták. Az erdei vasutak forint­jaiból vadászházak épültek. Természetesen szükség van vadásziházakra is. De mégin- kább szükségesebb lett vol­na. hogy a vasutak siralmas állapotain változtassanak. 1971. óta minisztertanácsi rendelet is előírja az érdé vasutak fejlesztését, amelyet a Bükkben és a Mátrában igen jelentős idegenforgal­mat bonyolítanak le. S ezt ? határozatot nem lehet figy- men itivül hagyni. Nem ! továbbra is elodázni, akadályozni az üze ságot szolgáló munkát, szerűsí lések elvégzését. CSELEKEDNI KELL, hi­szen már az utolsó orához ju­tottak. Patak; Desső \

Next

/
Thumbnails
Contents