Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-25 / 278. szám

A siker titka az alkotókedv Rendhagyó jegyzőkönyv egy nevelőtestületi értekezletről Időpont. 1972. november Si i i únhely az egri Y. számú Ä ' mos Isuoía nevelő; szo­b . úgy: a kóro ktatás to­V .'jfejiesziéset megszabó P határozat eg' • séges étr ti ■•nézésé. Jelen vannak: a nevelő­t>. ilet iagjai. . • • • Valahogy így illik kezde­tt, hv vísV.djv- ’.ag szabályos jt. ■ zok&nyveí, s folyta’ni k -ne ebben a hűvös ban n:. .osn. tönkre teve jórészt u lé /epei, elhagyva as indu- la jk ízét. megfeledkezve a m.ndennél többet mondó szeméiyes élnieityekrul. Nem tehettem. inkább rendhagyó szubjektív ízű jegvzőkönyv írására vállal­koztam. Így kellett tennem, mert tanári pályám során annyi érdektelen, annyi fe­szélyezett légkörű, oly sok értelmetlen, unalmas érte­kezletet ültem végig, hogy az értekezlet szó hallatán évek múltán is megborzon­gok. Itt viszont mindjárt kelle­mes csalódás ért. Meglepett a szinte családias légkör, a közösen fogyasztott kávé, hangulata, a fesztelen be­szélgetés tízórai közben, s az az oldott légkör, amely az egész értekezletet áthatotta. A sok rosszon edződött em­ber csalhatatlan szimatát nem lehet félrevezetni! • • • Az igazgató, dr. Lendvai Vilinosné beszámolója első látásra megriasztott, régen láttam ilyen vaskos iratkö- teget. Mikor lesz ennek vé­ge, morfondíroztam. Szeren­csére hiába, mert idővel ész­re sem vettem, hogy múlnak a negyed, a fél órák. A sok­szor hallott, annyira ismert mondatok helyett azt kap­tam, amit reméltem: hely­zetképet a helyi gondokról, a helyi tennivalókról. Zsúfolt az iskola, nincs tornaterem, szorongnak a gyerekek, tanterem híján délelőtt, délután tanítanak. A bővítésből forint híján semmi gém lett, nem bővel­kednek szemléltető eszkö­zökben sem. Mégse higgyük, hogy ez csak a tehetetlen panasz hangja, mert a tes­tület tagjai a hiányzó pluszt akaraterejükből, ötletességük; révén pótolták. Az első ősz-; tályokban az utóbbi tíz év­ben mindössze három gyerek ; bukott. A tanárok erejéből; még arra is futotta, hogy vállalják az úttörők, a kísér- . létezők szerepét. És ezt sem ; divatból! Feláll, szót kér az egyik 5 első osztály tanítónőié, s ar­ról beszél, hogy az új mód- ; szerű matematikaoktatással miként segíti a gyengébb ta- ; nuiókat. Ne gondoljuk, hogy i mindent kézi könyvben, ké­szen kapott, a fogásokat ma­gának kellett kiötlenie: ő ké-! szítette el a könyvjelzőnek! használható számegyenese- két, s játszva tanította azJ apróságokat. Az eredmény ? 1 Hadd idézzem egy monda-! tát: „Odaszól az egyik gye-! rek: tanító néni tessék segí­teni gondolkodni.” Kolléganője tapasztalatai! is figyelemreméltóak, s az ! is, ahogy ezeket idézi. Elő-! szőr idegenkedett a, kísérlet- ! tői, képességeiben sem bí- ! zott, délutánokat kínlódott ! ’ át otthon, órákat véve el a í csaldától, csakhogy mégta-' lálja az óravezetés új mód-! szereit. S két és fél hónap ■ után megtörtént az, amiben! maga se hitt: a fél osztály < megtanult olvasni. Mindeh- < hez hozzáteszi: „Igen, vál- < toztatni kell a belénk rög-! ződött szemléleten, ez sok < munka, de higgyétek el, < megéri, mert a siker feldob- < ja az embert, érzi, hogy van< értelme annak, amit nap < mint nap csinál." es Mimim HOTS, wwembcf 25., szombat íme a pari határozat el­képzeléseinek egy része, már r valóságban! • • • Az ember jégvzetel, de egy friss, egy ritkán hallott mondat kizökkenti a meg­szokó!: tempóból. És érde­mes is megállni. A felsőta- «osatos matematikatanár sa­ját. sznrnvcté'v.t idézi. íme a mondat: „Bármennyire elfog­lalt a tar.ár. a’cj.-cr is érjen rá szerelni a gyerekeket!'’ S magyarázza: ..A diák töb­bet, több órát dolgozik egy;- nap mint a felnőttek. Ez tény, csak keveset gondo­lunk rá, pedig lehet segíte­ni. Tanítsuk meg az órán a gyerekei, érezze az alkotás örömét, a sikerélményt, s máris órákat nyertünk szá­mára, Nem könnyű egyszer­re foglalkoztatni a gyenge, a közepes, a kiváló képessé­gű diákokat, de meg lehet oldani. Igaz, gyarapszik a tanár otthoni munkája, ám a sikerélmény mindenért kárpótol.” Ezen az értekezleten má­sok, más megfogalmazásban már mondták ugyanezt, még­hozzá úgy, hogy nem általá­nosságban töprengtek, hanem eredményeiket, gondjaikat idézték, s keresték a kiutat. Elsősorban így, elsősorban emiatt egységes egy tantes­tület. I • • • A nevelés a pedagógus politikai hitvallása. Ismer­jük, hallottuk, egyetértünk ezzel a megfogalmazással. Mégis mennyire más, ha gyakorló pedagógusok mond­ják ezt, méghozzá úgy, hogy gondjaikkal fűszerezik. Le­gyen ízelítő ebből is. „A mai szülő alig ér rá, fia, lánya nevelésével tö­rődni, figyelemmel kísérni az alakuló jellemet. Mi pe­dagógusok tehetünk a leg­többet. Ideált kell adnunk, mutatnunk. A családi ház legfeljebb arra képes, hogy munkamorálra szoktassa a fiatalt.” „Az úttörőmozgalomba ro­mantikát kellene vinni, nem úgy általában, hanem az őr­söktől kezdve.’ „Nem tudásmorzsákat kell adni, hanem világkép kiala­kítására nevelni.” „Nem épp kötelességtudók fiaink, lányaink? Lehet, de erre is szoktatni kell, s en­nek is megvan a maga me­chanizmusa. ha erről a ta­nár megfeledkezik, ha ezt nem kíséri állandó figyelem­mel, akkor épp a rossz szo­kások rögződnek.” „Örülök annak, hogy ne­velés terén szabad kezet kaptunk. Nem lesz könnyű, hiszen a hogyant magunk­nak kell megtalálnunk, még­is jó, mert azt érezzük: szá­mítanak ránk. A felelősség- tudat szárnyakat ad.” „Itt sosem volt divat az igazgatói diktatúra, mert az csírájában fojtaná meg a demokratizmust. Nem volt, hiszen a pedagóguspálya sa­játos munkaterület. Igazga­tó és beosztott nevelő egy­forma képzettségű, s azt is az idő, a gyakorlat dönti el: ki tud jól vezetni, alkotó légkört formálni.” • • • Idézhetném azokat az öt­leteket, javaslatokat is, ame­lyek a párthatározat meg­valósításával ~ kapcsolatiban elhangzottak. Megannyi jó fogós, megannyi hasznosít­ható, a gyakorlat forintjai­ra váltható elképzelés. De ez _ már szaktudomány, így hát maradjunk csak a lé­nyegnél: az értekezlet részt­vevői nem ismételgették a már olyan jól ismert hatá­rozat megállapításait, hanem arról beszéltek, arról vitáz­tak, hogy miként lenne jobb, eredményesebb a megvalósí­tás. S még égy,- ami rendkívül lényeges, amiért irigylendők a tévések. Egy villanás is érzékeltetné a sikert sugalló hangulatot. Pécsi István Gépjármű­vezető-képzés rádió­irányítással J A gépkocsivezető oktatás­ban november elsejével élet­be lépett oktatási reformnak megfelelően, Pécsett az Autó­közlekedési Tanintézet isko­lájában elkészült az új ok­tatási és tanpálya. Az új pá­lyán — amely este kivilágít­ható —, mesterséges lejtőt is építettek. Újításuk, hogy az oktató URH-rádióval irányít­ja a tanulót. (MTI-foto: Bajkor József felvétele — KS.) Erősödnek, bővülnek a magyar- szovjet televíziós kapcsolatok AZ ELMÜLT hónapok so­rán színesedtek, fejlődtek a magyar és a szovjet televí­zió kapcsolatai — nyilatkoz­ták a Magyar Tv illetékesei az MTI munkatársának. Televíziónk legtekintélyesebb műsorpartnere a Szovjetunió, vele bonyolítjuk le a leg- gazdagab.b csereprogramot. Míg 1970-ben a Magyar Te­levízió 6318 percnyi időben sugárzott szovjet filmeket, tv-játékpkat, dokumentum­produkciókat, riportokat, ad­dig 1971-ben ez az idő­mennyiség megközelítette a 8000 percet. Különösen nagy sikere volt az elmúlt években su­gárzott, szovjet témájú fó­rumnak, amelyben neves szovjet személyiségek szólal­tak meg, s országos vissz­hangot váltott ki a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusáról kül­dött számos tudósítás, köz­vetítés. Az elmúlt nyáron az irodalom híveinek figyelmét keltette fel az a kerekasztai- konferencia, amelynek során világhírű magyar és szov­jet írók, költők cserélték ki véleményüket a Magyar Te­levízió nagy nyilvánossága előtt. Különösen fontos sze­repe van népeink barátságá­nak elmélyítésében a tele­víziós napok megrendezésé­nek. A Magyar Télevízióban ebben az évben két alka­lommal is sor került szovjet tv-napra. Először Moszkva 14. Dohányzás közben rám te­relődik a szó. A „vitéz úr­ra”, ez nincs is ellenemre. Beszélek valamit a dolgaim­ról, aztán a katonaságról. Hogy igen, Miskával egy sza­kaszban, sőt egy rajban va­gyunk, sőt egy ágyban is al­szunk, csak éppen emeletes­ben. Meg, hogy nem olyán veszélyes a szolgálat, ha va­laki ügyeskedik. Lám, itt van az én eljövetelem. Ju­talomra adják a szabadságot, én mégis eljöhettem. Miska azért kapta, mert jól célzott (s itt van feléje egy finto­rom, hogy, tudja, mire gon- dolók: Mohács, elvált asz- szony); én meg azért, mert jól fogok lőni. A haverom erre lehervad, de üsse kavics, a többiek­nek tetszik a dolog. Mesé­lem az akadálypályát, aztán egy-két régebbi bulimat. Olyan világos a fejem, hogy csuda, torlódnak benne a té­máik, egymás sarkát tapos­sák. Dolgozok keményen, hogy megröhögtessem őket. Egyszer-egyszer iszunk is. ■Mikor lélegzetet veszek, közbevág az öreg: — Te Fabján^ nem a «*­torát támasztottad oda az ajtó mellé? Vedd már elő, he! A „vedd már elő”-ről eszembe jut egy jó vicc. Igaz, itt a lány, de hát mond­tak őelőtte olyanokat... — Hallották azt a viccet, hogy a skót házaspár fölül a villamosra, aztán... Elmondom, kiélezem a po­ént, nevetek — de egyedül. Nem értik. __ Nem értik? — s elis­m étlem. Hiába. Miska menti meg a hely­zetet: — Hangoljon rá, Fáb- ján\ bácsi! — s koppant a poharával, hogy igyunk. Szürkére kopott deszkalap kerül elő a papírból, rajta húrok. Hehehe, mit szólnak majd ezek, ha Fülemüle atya füttyre csücsöríti az ajka­it!... Zúgás van a fejemben, kellemes, hullámzó melódiák. Zörgés. A társaság äjtato- san halgat, én addig kor- tyimtok egyet. Fütyülnék valamit, hanem szólna ez a vacak. Micsoda marhaság! s mekkora lölhaj- tást csinálnak vele. Múze­umba való. Akár á hallgatóság. Micso­da figurák! Pórnép, ahogy régen mondták. Isa pór és hamu vagytok, gondolom, s röhögök. Éles, kellemetlen csatto­gással szól a citera. Ha nem hagyják abba, istenbizony behozom a kisbaltát és csi­nálok egy kis gyújtóst Mar­gitkának ... ...az ám. S ő? Áll a tűz­helynél, lcarbafont kézzel. Miért nem ül le? Fölállok. Kicsit nagy len­dületet vettem, nem is hit^ tem volna hogy ilyen köny- nyű vagyok. Jó móka. — Te-tessék leülni! Fölriadnak, rámnéznek. Le vannak ejtve. — Miért nem t-tetszik le­ülni? Olyan nincs, hogy a férfiak ülnek, a hölgyek pe­dig állnak. Nyúlok a székért hogy oda­viszem a tűzhelyhez, de ez meg olyan nehéz, kilódul a kezemből, én meg hajszál híjján utánaesek. — Az istenit a gazdád­nak! — mondom, de rögtön eszembe jut, hogy ott ül ő is, hát rávigyorgok, intek, hogy ez csak egy éle volt, ha nem tetszik neki, ez se ér­dekel, engem csak a lány ér­jelentkezett képernyőnkön egész délutánt és estét be­töltő műsorral, majd az Észt Szocialista Szovjet Köztár­saság dolgozóinak életét mu­tatták be az Észt Televízió estje sokrétű adásaiban. A közeljövőben kerül sor az Ukrán Televízió estjének közvetítésére is. A Szovjet­unió megalakulásának ötve­nedik évfordulója alkalmá­ból sok más program mellett a Magyar Televízió 15 részes sorozatot indított a szovjet köztársaságok megismerte­tésére. NÖVEKEDETT a Szovjet­unióba látogató magyar té­vés forgatócsoportok száma is. Magyar tévések eddig Szibériában, Grúziában, de Örményországban és Ka­zahsztánban is jártak már, s számos dokumentumfilm-so- rozatbam számoltak, illetve számolnak be tapasztalataik­ról. 1969-ben a Magyar Tele­vízió olvasómozgalmat indí­tott „írók, könyvek, olva­sók” címmel a szovjet és orosz szépirodalom népsze­rűsítésére. 1972-ben kezdő­dött meg. a „Kell a jó könyv!” című vetélkedősoro­zat, amelyben könyvtárosok, olvasók beszámolóiból nyer­hettünk képet arról, hogy milyen mértékben nőtt ha­zánkban az orosz és a szov­jet irodalom népszerűsége. Az elmúlt időszakban rendszeressé vált a vendég­rendezők cseréje is. 1970-ben dekel. Ha Pestre születik, ő a sztár. — Ha maga Pestre szüle­tik — akarom mondani, de Miska odaér és elkap. (Go­rombán. — Gyere! — mondja. Tiltakozom: — Hová? — Gyere csak! — s meg­ránt. Megmakacsolom magam. — Ez a szabadság hona — ki­áltom, s széttárom a karom, ahogy a szavalásnál kell. — Mindenkinek jogában áll szí­ve szerint... Megtetszik a szó: — Szív küldi szívnek szívesen! Tudod mit? — s feléje fordulok, eligazítom a számat, elkezdem fütyülni: — „Mondd el, hogy imádom a pesti nőket, ha...” Fölemelkedek a levegőbe. A jakómnál fogva tart, s visz kifele. Káromkodni sincs időm, kinn vagyunk a sötét pitvarban. Zökkenve érek földet. Elfog a hülye düh! — Te szar paraszt, mi az anyád ... Nem látok semmit, csak a fájdalom vörösessárga vil­lámlását, ahogy a keze az arcomba csap. S elesve fel­kavarodik bennem minden, az öklendezésig. Van , nekem egy bölcs mondásom: „ha valaki hülye, akkor az nagyon hülye”. Olyan bölcs mondás, csuda, hogy én találtam ki. Kutyaszorítóba kerültem. Elmenni nem lehet, akkora a sár, maradni pláne nem lehet, akkora a zűr. Még szerencse, hogy emelet van: ha már ki nem lehet bújni, el igen. Naphosszat itt ülök a padláson. Már ismerek minden zugok szovjet rendező irányításá­val rögzítették nálunk kép­szalagra Turgenyev „Vidéki asszonyság” című darabját, míg a következő évben Moszkvában magyar rendező irányításával vették fel Sarkadi Imre „Szeptember” című művének tv-adaptá- cióját. A jövő év januárjá- ban ismét szovjet rendezőt üdvözölhetünk •hazánkban. Pavel Reznyikoc, a Moszk­vai Televízió rendezője irá­nyítja majd nálunk Kazakie- vics „Lauterburg várospa­rancsnok” című művének tv- felvételeit. A magyar képernyőn az elmúlt években nagy sikert aratott számos szovjet tv­és filmprodukció. , RENDSZERESSÉ váltak a magyar és szovjet televíziós vezetők találkozásai. A szak­mai tapasztalatcsere nyomán új szovjet írók nevével, al­kotásaival ismerkedhettek és ismerkedhetnek meg a ma­gyar tévénézők milliói. Szá­mos közös munkára is sor kerül a közeljövőben. A Magyar Televízió ifjúsági osztálya a szovjet . ifjúság­ról készít színes tudósítást; a riporterek felkeresnek majd egy Krím-környéki szovhozt, egy moszkvai óra­gyárat, valamint egy egye­temet is. A Szovjet Televí­zió az előzetes elképzelések szerint 1973. április 4-én rendezi meg a Magyar Te­levízió estjét. (MTI) Érdekes, az öreg sose jön fel ide. Azt várná az em­ber, hogy a déli jelenetei után egyszer föleszi ide a fene, aztán tisztázzuk a dol­gainkat, férfi a férfival. De ő — nem! Nyavalya tudja, hol bujkál. Este megint elő­kerül, eszünk, aztán minden­ki megy vackára, ha jól ki­nyitom a fülem, hallom, amint odaát, a tisztaszobá­ban, morog a gyerekeire. De nekem nem szól, rám se néz. Én csak Margitot sajná­lom. Ügy csöppent a bajba, mint<az új subler az olaj fes­tékbe. Tett-vetl szépen ide­haza, gyanútlanul, erre a katona bátyja megjelent egy vadidegennel, egy igazi gyö­kérrel — mert az vagyok, no szépítsük, akkora gyökér, hogy na — s fölborul min­den, kidűl a liszt. Ö dolgo­zik, míg a többiek szórakoz­nak, aztán ő takarítja föl a mocskot, s aztán még ő a rossz, ővele nincsenek meg­elégedve, ővele kötözködnek, hogy finom legyek. Nem akarom a magam dolgait kisebbíteni, de amit az öreg művel, az azért több a soknáí. Ahogy szekálja mindenért, tán még azért is, mert lélegzetet vesz. S köz­ben az ember tudja, hogy fal az egész, inás a baj. Mondaná meg, hogy taka­rodja^ a sunyiba! Szó nél­kül veszem a cuccom, s ha kell, négykézláb, de ■ elme­gyek. Ami, igaz. az igaz, így nem lehet viselkedni egy idegen háznál. (Folytatjuk%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents