Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

I

Közlemény

f iFolytatás a 3. oldalról)

fépa-, a dohány- és a zöldségtermesztés, az állattenyésztésben a szarvasma rha-tenyész- tés, a hús- és tejtermelés erőteljes fejlesztése és gazdaságosabbá tétele a fő feladat.

| i | Az ismert és még meglevő hiá- I ** I nyosságok ellenére a kereskedelem solial fejlődött. Ezt meggyőzően bizonyítja a viszonylag egyenletes és kielégítő közellátás olyan körülmények között, amikor az országban több éves átlagot összehasonlítva, az egy főre eső fogyasztás a régebbi évi 3,6 százalékkal szemben, az utóbbi időben évi 5,5 százalékkal növekedett.

A feladat most az, hogy az ipar és a kereskedelem között jobb együttműködés alakuljon ki; a kereskedelem átgondoltabban adja meg rendeléseit az iparnak; az ipar gyorsan, jó minőségben és a kívánt mértékben elégítse ki a kereskedelem megrendeléseit, s feleslegesen ne halmozzanak fel készleteket.

m

Á közlekedés és áruszállítás kielégítően megoldja a népgazdaság évről évre növekvő szállítási feladatait. A vasúti szállítás korszerűsítése, a jelentős méretű útépítés, a gépkocsi-teherszállítás, az autóbusz-hálózat, a személygépkocsi-állomány növekedése lendületesen folytatódik.

A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordítani a még nem kielégítő tömegközlekedés fejlesztésére, elsősorban az egyesítés századik évfordulóját ünneplő fővárosunkban, Budapesten.

[TI Az 1968. január 1-én életbe léptetett L___J gazdaságirányítási rendszer alkal- mas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évék tapasztalatait és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változnak a feltételek, új technika lép be és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben. Legfőbb tennivalók a következőik:

— a Központi Bizottság kezdeményezésére, a pártszervek irányításával elkészült a gazdaságirányítás mai helyzetének és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szerveinek, erre építve, ki kell dolgozniuk a népgazdaság tervszerű fejlődését, biztosító közgazdasági szabályozók módosítását úgy, hogy azok 1975-ben, az új ötéves terv indításának időpontjára bevezethetők legyenek;

— 1973-től kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérék alakulásának szoros kapcsolatát a szénbányászatban és a villamosenergia-iparban, központilag szabályozva a bérfejlesztést. Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vállalatnál be kell vezetni az atlagbér-szabályozás helyett a létszámmegtakarításra jobban ösztönző bértömeg-szabályozás rendszerét

m

Az új irányítási rendszer bevezetése óta eltelt négy év alatt a népgazdaságban a termelés és a fejlődés tervszerűsége a korábbinál nagyobb mértékben érvényesült. A tervezőmunka is fejlődött, növekedett a középtávú ötéves tervek megalapozottsága és szerepe. Ebben a ciklusban van először az üzemeknek és a tanácsoknak is önállóan kidolgozott ötéves tervük. Megkezdődött a tudományosan megalapozott, országos 15 éves távlati terv és annál hosszabb időre szóló fejlesztési programok kidolgozása. Feladataink:

— a gazdaság tervszerű fejlődésének erősítése érdekében javítani kell a népgazdasági tervek megalapozottságát, fejleszteni kell a tervező szervek közötti együttműködést és munkamegosztást, fokozni kell a tervek végrehajtásának ellenőrzését. A tervek megalapozottságának javítása a központi fejlesztési programok és a beruházások jobb műszaki- gazdasági előkészítését, a naturális célok és a pénzügyi fedezet pontosabb összehangolását. valamint az ár- és értéktervezés fejlesztését teszi szükségessé;

_ a népgazdasági tervezésről törvényt

k

ell alkotni, amelyben biztosítani kell az Országos Tervhivatal nagyobb hatáskörét is. Növelni kell az ágazati minisztériumok felelősségét tervjavaslataik realitásáért, a műszaki fejlesztés irányáért és a tervezési struktúra korszerűsítéséért. Megfelelő előkészítés után létre kell hozni a minisztertanácsi szerveknek, az állami tervbizottságot, amely jobban összehangolja a minisztériumok és főhatóságok tervező munkáját, javaslatokat tesz a kormánynak a népgazdasági tervre és a gazdasági szabályozásra, s ellenőrzi a végrehajtást;

a beruházások több éven át meg- 1 & l haladták a népgazdaság lehetőségeit, tulrc£ "e'ezetié váltak, szétszórtságuk növekedett és a befejezetlen beruházások állománya magas szintre emelkedett. 1970-71- ben a beruházások és a fogyasztás együttes összege érezhető mértékben meghaladta a megtermelt nemzeti jövedelmet; növekedett a költségvein Sí hiány és az ország külföldi adóssága.

A Központi Bizottság és a kormány 1971 végén az 1972. évi beruházások fő összegét lényegében az 1971. év szintjen állapította meg. .Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges .beruházási előírásainak. Az intézkedések hatására 1972-ben . a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a vállalati beruházások. A kérde. r.agy. népgazdasági hörderéjét számra véve a beruházásokat a továbbiakban is szorosan kézben kell tartani, hogy azok külön-külön bármennyire is indokoltak volnának — összességükben ne haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehetőségeit.

I"' I Jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben az árrendszer fontos yihi jzó szerepet tölt be a népgazdasági tervek megvalósításában, a gazdasági munka

Bizottság november 14—15-i üléséről

hatékonyságában, a termelés és a fogyasztás alakulásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését.

Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatározott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, a kivitelezés költségeinek növekedése esetenként lehetetlenné teszi a tervek végrehajtását és súlyosan terheli a költségvetést. Fix árú végterméket kibocsátó számos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó kooperáló vállalatok által felemelt termelői árak hatása nehéz problémákat okoz a gazdálkodásban.

A rögzített fogyasztói árak egy részénél a rendkívül magas állami ártámogatás a költségvetésiben fokozódó feszültséget okoz. Ugyanakkor a szabadáras fogyasztási cikkek áremelkedéseinek egy réme indokolatlaniul terheli a fogyasztót.

A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérése érdekében folytatni kell a jelenlegi árpolitikát Továbbra is az értékarányos árakra kell törekedni, de ’Kökben maximálisan, biztosítani kell az árak stabilitását. A felismert hibáikat ki kell küszöbölni. Ennek érdekében:

— mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál javítani, szélesíteni és szigorítani kell az áreUenőrzést. Ki keli terjeszteni az árváltoztatás bejelentési kötelezettségét, s a megalapozatlan áremeléseket nem lehet engedélyezni;

— a termelői áraknál a rögzített, a limitált és szabad árak mellett széleskörűen be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szerződéses árak rendszerét;

— a kötött építőipari árak arányát a jelenlegi 60 százalékról. 90 százalékra kell növelni. Az építőipari költségeket kötelező normatívák alapján kell felszámolni és .maximálni keli a

hasTfmjki íJesnl,

A Központi Bizottság, mérlegelve a helyre-’ tet és megvizsgálva az illetékes allamai garda- sági szervek idevonatkozó javaslatait elfogadta, hogy néhány fogyasztási cükknél — különböző okoknál fogva —, most áremelést kell végrehajtani. Ezek a következők;

— a ráfordítási költségek megközelítése és az állami ártámogatás csökkentése céljából a tej- és termékek fogyasztói árát átlagosan 30 százalékkal kell. felemelni. Az utalványra adott csecsemőtej ára nem emelhető. Az élelmezési normák felemelésével, a költségvetés terhére a gyermekgondozó intézmények, a kórházak és hasonló intézmények tejeliátík- sárnak eddigi szintjét fenn kell tartani;

— a tej- és tejtermékek fogyasztón ára emelkedésének részbeni ellensúlyozásául, az áremeléssel egyidejűleg a nyugdijakat, a járadékokat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt- és az ösztöndíjakat egységesen havi 50 Ft-tal fel kell emelni;

— a költségvetési bevételek növelése céljából fel kell emelni az égetett szeszes italok és a cigaretta árát;

— a költségvetés bevételeinek; növelése céljából, valamint: a gépjármű-közlekedés nagyarányú növekedése miatt szükséges járulékos beruházások (útépítés sfb.), költségeinek részbeni fedezésére fel kell emelni a személyi tulajdonban levő gépkocsik adóját — a gépkocsik nagyságától függően differenciálva —, átlag havi 100 Ft-tal, a motorkerékpárokét havi 20 Ft-tal.

A Központi Bizottság megvizsgálta a nagy állami hozzájárulást igénylő fogyasztói húsárakat is. Ügy foglalt állást, hogy a hús fogyasztói árának indokolt és szükséges felemelésére 1976-ban, a következő ötéves terv elején kerüljön sor. Akkor is úgy, hogy a hús árának felemelését ezzel egyidejűleg és annál nagyobb mértékben bér- és szociálpolitikai intézkedésekkel, valamint a textil-, ruházati és egyéb iparcikkek árának csökkentésével kell ellensúlyozni.

A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a most elhatározott áremelések után az alapvető élelmiszerek árait az ötéves terv hátralevő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változ- .- hatnák. A szabadáras cikkek körét nem. lehet bővíteni

■ ,«. | Országunk adottságai — különösen I 1 'l nyersanyag-szegénységünk — következtében népgazdaságunk, s annak fejlődése nagymértékben függ a nemzetközi gazdasági tevékenységtől. Nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a külkereskedelmi forgalomban realizálódik és ma már a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelése a külkereskedelmi forgalom 2 százalékos növelését igényli.

Mindennek következtében Magyarország széles körű gazdasági kapcsolatokat épített ki, s azokat növelni kívánja a jövőben is, elsősorban a Szovjetunióval, a többi szocialista Országgal. Gazdasági kapcsolatainkat bővítjük a fejlődő országokkal és a fejlett kapitalista országokkal is.

Külkereskedelmünk az elmúlt négy év alatt is lendületesen fejlődött, 1968—69-ben a tervezett irányban, 1970—71-ben. azonban, nem

a tervezettnek megfelelően, összességében az import négy óv átlagában évi 15 -ezázalék-kni, az export csak évi 12 százalékkal növekedett. Mivel ez az arány tartósan egészségtelen, az illetékes párt- és állami szervek 1971. decemberében határozott intézkedéseket hoztak és ennek eredményeként 1972. első 9 hónapja alatt az import 4 százalékkal csökkenj az export viszont 23 százalékkal, növekedett. Ez azonban csak átmeneti és részeredmény. A népgazdaság megfelelő fejlődését, az ország nemzetközi fizetési mérlegének kívánatos alakulását az export és az import egészséges arányának tartós megteremtésével lehet csak biztosi tani.

Nemzetközi gazdasági kapcsolataink különleges fontosságú eleme a KGST- országok közötti szakosítás és kooperáció gazdag lehetősége, amellyel ez ideig még csak kis mértékben tudtunk élni Az együttműködés új, magasabb formáját nyitja meg az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció közösen kidolgozott Komplex Programja, amelynek megvalósítását a Magyar Népköztársaság minden tőle telhető módon előmozdítja.

E

r»! A X. kongresszus gazdaságpolitikai Zj határozatainak végrehajtása folyamatban van. de ez még sók irányú és lendületes munkát kíván az illetékes párt-, állana, gazdasági szervektől, a társadalmi szervezetektől, a dolgozó tömegektől egyaránt. E határozatok végrehajtásától függ népgazdaságunk erősödése, az életszínvonal további emelkedése, szocialista társadalmunk fejlődése. A tennivalók gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése érdekében 1975-ig;

— a népgazdaság irányítóinak meg kell vizsgálniuk a gazdasági fejlődést eddig hatékonyan segítő, de a nagy állami vállalatok műszaki, gazdasági fejlődését ma már inkább fékező eszködékötési járulék csökkentésének, esetleg megszüntetésének lehetőséget;

— 1975-dg a közszolgáltató vállalatok gazdálkodási rendjét újból átfogóan felni keli vizsgálni és tovább kell fejleszteni «t V. ötéves terv feladatainak megfelelően.

A feladatok megoldása érdekében a gazdasági vezetőknek intenzíven kell dolgozniuk a Központi Bizottság és a kormány üzem- és munkaszervezésről szóló határozatának végrehajtásán. El kell érné, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség Ennek során gátat kell vetni az adminisztratív létszám egészségtelen felduzzadásának is. E folyamatot a párt- és szakszervezeti szervek fokozott mértékben ösztönözzék, segítsék és ellenőrizzék.

— Jó, hogy az utóbbi időben a szocialista munka verseny-mozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibátlanul véglett munka követelménye kerül előtérbe. Fontos politikai feladat, hogy ezek a célok és követelmények a munka versenyben, a szocialista brigádok vállalásaiban még nagyobb súlyt kapjanak és a mozgalom egészére kiterjedjenek.

— A munka hatékonyságának rendszere« emelése útján biztosítani kell, hogy a termelés szélesebb területein csökkenjen a termékek önköltsége, főként a korszerűség és a nagy sorozatokban való gyártás fokozásával. Intézkedni kell az irányítás és a végrehajt» minden szintjén a munka termelékenységének további javítására, a korszerű termelői kapacitások fokozottabb kihasználására, az előállított termékek minőségének javítására, valamint a termelés önköltségének a rezsi- éa az általános költségeknek a csökkentésére.

— Az ötéves terv végrehajtása megkívánja a fegyelmezett és intenzív munkát, a normáknak a bevezetett új technikával és technológiával lépési tartó folyamatos karbantartását ugyanúgy, mint a jobb munka megkülönböztetett díjazását, a szocialista bérezés elvének. jobb érvényesítését.

w

IV. Életszínvonal, szociális kérdések

A X. kongresszus újólag megerősítette pártunk politikájának azt az alaptételét, hogy a szocialista társadalom építésének menetében a dolgozók életszínvonalának rendszeresen emelkednie kell, és több döntést hozott az életszínvonal kérdésében.

A X. kongresszusnak az életszínvonalra vonatkozó alaptétele és határozatai a gyakorlatban megvalósulnak. A lakosság teljes foglalkoztatottsága lényegében, megoldódott. Minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kulturális ellátottsága javul, életszínvonala rendszeresen emelkedik.

A kongresszus óta központi intézkedésekkel emeltük az építőipari, a közlekedési dolgozóknak, a fegyveres erők tagjainak, a pedagógusoknak, az egészségügyi, az igazságügyi, és egyes kulturális intézmények dolgozóinak bérét. Emelkedett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és helyi intézkedés nyomán javult a nők, a fiatal dolgozók helyzete.

Ez a kedvező összkép azonban nem homá- lyosíthatja el, hogy az elmúlt két évben a kereseti viszonyok és az életszínvonal általános javulása mellett egyes dolgozó családok —különösképpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltartott, a gyermek —életszínvonala alig, vagy nem emelkedett. Következetesen kell dolgozni azon kongresszusi cél érdekében, hogy a családi jövedelmek közelítsenek egymáshoz.

Külön probléma, hogy az alapvető dolgozó osztályok és rétegek közül általában a munkások, különösképpen az állami nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben emelkedett A nyereségrészesedés egyenlőtlen, néha igazságtalan megoszlása is rendezést kivárt A fogyasztási cikkek egy részenek áremelkedése is érezhető teher a dolgozók számottevő részénél.

A kongresszus életszínvonalra vonatkozó határozatainak megfelelő végrehajtása érdekében az alábbi intézkedések szükségesek: f . I A népgazdasági tervnek megfelelően

I * | — az előző évek bérfejlesztéséhez hasonlóan —, a bérből és fizetésből élő dolgozók keresete 1973-ban átlagosan 4—5 százalékkal emelkedjék.

S

Ezen túlmenően 1973. március 1-től külön központi bérintézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag 6 százalékkal fel kell emelni.

A béremelést vállalatok és foglalkozások szerint, a közelmúltban végrehajtott bérfejlesztéseket is szem eiőrt tartva, differenciáltan kell végrehajtani. Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobbré>zt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket. E központi bérintézkedés az állami lakbér-hozzájárulás mértékét nem csökkenti.

[ o I A tanácsi dolgozók jutalomkeretét a béralap 6 százalékára kell felemelni.

m

A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség szocialista alva

következetesebben megvalósuljon. A megfelelő kereseti arányok biztosítása érdekében a bértarifarendszer részeként ki kell dolgozni a szakmai bérek országos táblázatát. Ezúton fokozottabban érvényt kell szerezni annak, hogy az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon kkálájú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy- vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti, vagy a magánszektorban dolgoznak. A szakmai bértáblázatban is kifejezésre kell juttatni, hogy a magasabb képzettséget, a nagyobb erőkifejtést igénylő, illetve kedvezőtlen körülmények között végzett munkát az ’ átlagosnál nagyobb alapbér

illeti meg.

I - I A dolgozók munkaidejének csökken- I J I tését előirányzó program szerint az iparban már megvalósult a 48 órás munkahétnek 44 órás munkahétre való csökkentése;. További tennivaló:

— az iparon kívüli egyes területeken lehetséges munkaidó-csokkentes keretében 1973. június 1-én kerüljön sor a 44 órás munkahét bevezetésére — többletlétszám és bér igénybevétele nélkül — az államigazgatás területén ;

— a további munkaterületeken lehetséges munkaidő-csökkentésre, valamint ennek ,központi irányítására és ellenőrzési rendszerére a kormány a miniszterekkel és szakszervezetekkel együttesen dolgoztasson ju programot.

[TI A X. kongresszus az életszínvonal, I u I illetve a szociális ügyek központi kérdéseként foglalkozott a lakáshelyzettel,

amelyben a kongresszusi határozatok végrehajtásával ugyancsak nem lebecsülendő javulást értünk el.

1971—72-ben a tervezett 143 000 helyett mintegy 455 000 lakás épül. A

lakásépítés struktúrája azonban eltér a tervezettől, mert 8 ezerrel kevesebb az állami építésű lakás és 20 ezerrel több a lakossági építésű lakás. A IV. ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás felépítése összességében 1975 végére teljesíthető, ami a lakáshelyzet lényeges javítását eredményezi. Ezen belül azonban az állami segítséggel épülő magán- lakásépítés jelentős túlteljesítése mellett sx állami lakásépítésben a IV ötéves tervre előirányzott feladatok, anyagi okok következtében, mintegy féléves késéssel valósulnak meg. Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv keretében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető lakások felépüljenek.,

A lakáshelyzet további javítása érdekében:

— a folyó ötéves tervben évente növekvő számú, éspedig 1973-ban 33—34 ezer, 1974- ben 36—37 ezer 1975-ben 40—41 ezer állami lakás építését kell előirányozni;

— a lakótelepek tervezésével, a beépítendő területek közművesítésével ás más módon is. fel kell készülni az V. ötéves terv mamái nagyobb állami lakásépítésére;

— a lakásépítő szövetkezeteknél a készpénz-előtörlesztés összegét lakásonként átlagosan 20 000 forinttal csökkenteni kell; több gyermekes munkáscsaládoknál egyedi elbírálás glapján az előtörlesztést teljesen el lehet engedni;

<folytatás az 5. oldalam)

éJÜ3