Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
Kososén, eredményesebben Egyesülés előtt Eger termelőszövetkezetei Nem túlzás azt állítani, hogy a négy egri termelő- szövetkezetben szinte mindenki lázban ég. A tagokat és a vezetőket leginkább foglalkoztató téma ma az egyesülés gondolata. Igaz, hogy a közös utat választó, vagy az azt elutasító közgyűlésekre csak e hét végén kerül sor, de mégis azt lehet elmondani, hogy a kérdések jelenleg már nem is annyira akörül forognak, hogy igen, vagy nem, hanem arra keresnek választ: miképpen lehet együtt és jobban? Az egyesülés gondolata Egerben sem újkeletű. Régebben is esett már szó róla, és nem is ritkán. Az idén azonban sokkal erősebben és határozottabban merültek fel az igények a négy közös gazdaság tagjai részéről! most már nem beszélni, hanem cselekedni kell. A városi pártbizottság és a tanács is úgy ítélte meg ennek alapján a helyzetet, hogy az egyesülésnek mind a politikai, mind a gazdasági feltételei megértek. Alapos elemzés Eger termelőszövetkezetei megalakulásuk óta igen nagy utat tettek meg. Gazdálkodásuk erősödött, tagjaik élet- és munkakörülményei javultak. Azonban az utóbbi időben az is bizonyossá vált, hogy a négy termelőszövetkezet gazdálkodása egyre nehezebbé válik — a széttagoltság miatt. Az egyesülést előkészítő bizottságok alapos helyzet- elemzést végeztek és rámutattak arra, hogy az utóbbi tíz évben a dolgozó tagok száma mintegy kilenc- száz fővel csökkent, ugyanakkor az átlagéletkor a hatvan fölé emelkedett Nyilvánvaló, hogy a munkák elvégzése csupán úgy lehetséges, ha a gazdaságok jóval több és korszerűbb gépet alkalmaznak, széleskörűen használják a vegyszereket és ésszerűbben szervezik meg a termelést. A jelentős arányú műszaki fejlesztés azonban csupán együtesen valósítható meg, éppen az anyagi eszközök szűkössége miatt. Mindenki előtt köztudott, hogy a város közös gazdaságainak fő profilja a szőlőtermesztés. A mintegy 1200 holdas korszerű szőlőültetvényhez jelentős tároló és feldolgozó kapacitás is kellene — ennek megvalósítása azonban szintén csak együttesen lehetséges. A szántóföldi növénytermesztésnél is igen nagy gondok voltak. A szövetkezetek sokféle növényt termeltek kis területen — ami nyilvánvaló, hogy nem lehet gazdaságos. Hasonló a helyzet az állattenyésztésben is; csak példaként ehhez: 120 anyakoca négy gazdaság között oszlott meg! Komoly gondot okozott a gépesítés és a gépjavítás, hiszen a szétaprózott javító és karbantartó kapacitások miatt a gépparkok üzemeltetése sem volt gazdaságos. De nem csupán a gazdasági körülmények miatt látszik ésszerűnek az egyesülés, meg kell azt is említeni, hogy a különböző jövedelmek, munkadíjazásd rendszerek is sok feszültséget okoztak a különböző szövetkezetek tagjai között. Milyen előnyök ? A fenti okok elemzéséből következik, hogy a közös út sok olyan előnnyel jár, amelyet egy-egy gazdaság eddig nem tudott biztosítani. A megnövekvő terület — több mint öt és fél ezer hold — az anyagi eszközök koncentrálása lehetővé teszi majd, hogy a szőlőkhöz a korszerű tároló, feldolgozó, palackozó kapacitások is kialakul janák. Mód nyílik a szántóföldi növénytermesztés szerkezetének átalakítására, a szakosodásra. Ez maga után vonja a géppark ésszerűbb, gazdaságosabb kihasználását is. A növekvő földterület lehetővé teszi a kellő takarmánybázis megteremtését és lehetségessé válik így az állattenyésztés kibővítése, korszerűsítése. A közgazdasági elemző számítások azt bizonyítják, hogy érdemes szakosított sertés- és szarvasmarha-telepet építeni. Vágóhíd építésével és a húsbolthálózat kiépítésével az egyesült szövetkezet sokat tehet a város húsellátásának megjavításáért. Hasonlóan sokat tehet az egyesült nagy szövetkezet a jobb zöldségéllátásért is. Érdemes külön kitérni arra, hogy a közgazdasági számítások szerint 1975-ben, amennyiben a szövetkezetek még mindig külön gazdálkodnának — 76 millió forintot lennének képesek beruházni. Az egyesült termelőszövetkezetben ez az összeg a duplája lehet. Emellett az egyesült szövetkezetben az árbevételek is mintegy 20— 25 százalékkal növekedhetnek, a részesedési alap 12 százalékkal, míg a szociális-kulturális alap 200 százalékkal lehet nagyobb — mint külön-külön gazdálkodás esetén. A számok tehát egyértelműen bizonyítják, hogy az egyesült gazdaságnak sokkal nagyobbak a fejlődési lehetőségei — és ami végül is a legdöntőbb: jobb és biztonságosabb megélhetést tud tagjai számára biztosítani. Kedvező előjelek Érdemes arról is szót ejteni, hogy a város termelő- szövetkezetei milyen alapokon kezdhetnek hozzá a közös gazdálkodáshoz. A felmérések tanulsága szerint az év folyamán a közös gazdaságok termelésüket jelentősen fokozták, s mindent megtettek, hogy kellő gazdasági és pénzügyi alapok képződjenek. A szövetkezetek bruttó jövedelme várhatóan kétmillió • forinttal lesz több, mint az elmúlt esztendőben. A kiegyensúlyozott munkadíjazás egyik tényezője, hogy a szövetkezetek biztonsági alapja is mintegy 2,5 millió forinttal növekszik. Az egyesült szövetkezetek fejlesztési alapja közel 8 millió forint lehet, a meglevő hitelállomány ennek csupán 20—25 százalékát köti le. A gazdasági és a pénzügyi helyzet tehát kedvező alapokat teremt a közös gazdálkodáshoz. Az is bizonyos, hogy az anyagi- és szellemi erőforrások biztosításával jobb élet- és munkakörülményeket is lehet biztosítani. Az Induláshoz ieháT*a feltételek adottak. Azonban arra is utalni kell, nogy a jó gazdálkodáshoz nem csupán pénzre, gépekre, műtrágyára van szükség, hanem elsősorban az emberekre. Arra, hogy továbbra is mindenki nagy lendülettel és szorgalommal végezze munkáját és bízzon a közös ügy sikerében. Különösen a szövetkezet kommunistáira vár nagy feladat. Nekik szükséges megteremteni azt a iég- kört, amely biztosítéka az eredményeknek, a jövőnek. A jövő biztató — de maga az út fáradságos. Ám a jól végzett munkának szebb és jobb gyümölcsei lesznek. Kaposi Levente VENNE AZ EMBER — otthonra, vagy kedves rokonának, barátjának — egy jóféle italt, valami olyant, amivel még nem próbálkozott máskor, hadd ismerje meg azt iá S ott táblából percekig az üzleti polc előtt, talán kétszer is végignézte már a sort, ám még mindig nem tudott választani. Mit tehet erre, mint azt, hogy végső elhatározásával segítségül hívja az eladót, tőle kér tanácsot. Vajon milyen lehet ez vagy az a nedű ott az üvegben? Sokkal azonban most sem lett okosabb, sőt semmivel sem, mert az — egyébként kedves kiszolgáló — még nem kóstolta a jelzett italt, s ennélfogva teljesen tájékozatlan róla. Máskor — talán ugyanebben a boltban — mondjuk, újfajta, por alakú burgonya akad a vásárló kezébe, egy tasak olyan „csodaszer”, amiből a. felirat szerint krumplipüré készíthető rendkívül gyorsan. Jó, jó, kétségtelen előny a gyorsaság napjainkban — dünnyöghet az ember —,. de az íz sem lehet azért mellékes! S máris feltesz egy másik kérdést. Ugyan, jó-e az a püré, finom, kellemes-e? S miközben a választ várja mohó kíváncsisággal, a kiszolgáló sajnálkozását hallja: bizony, még nem próbálta e terméket. Hiányos kínálat Sajnos, az ember nem jár jobban akkor sem, ha nem holmi pár forintos, száz forintos, hanem történetesen sok száz forintos cikkel próbálkozik is. Ha például egy drágább bőrkabát előnyeit próbálja tudakolni az olcsóbbal szemben, vagy fordítva: az olcsóbb hátrányát az értékesebb ellenében. A különben fölöttébb aranyos eladót ugyanis a minőségi különbségekről nem tájékoztatta a gyártó cég ... ÍGY MEGY EZ nap nap után, ez a helyzet sok helyen. S ha ilyen esetben a kínálatot emlegeti az ember — pillanatokon belül beléfojtják a szót az egyébként tényleg széles választék bemutatásával. Érvelnek a maguk módján, s teljes erőbedobással próbálják meggyőzni a reklamálót állítása valótlanságáról. Eközben pedig ó, dehogy gondolnának arra, hogy a hiányos kínálat alatt a vevő nem a tényleges választék szegényességét érti, nem a szám szerinti mennyiséget kevesli —hanem azt, amit az áruhoz itt Vepparun!i fBrmelélienysép a iíBST-feímérés tükrében Less elég édesség a mikulási ajándékasáshas A Szerencsi Csokoládé - gyár diósgyőri gyáregységében már befejezték a különféle télapó-figurák gyártását. A hazai kereskedelem ellátása mellett IS országba exportálnak csokoládéfigurákat. (MTI Foto — Kóbor Paß is. ott is nyújtanak. Az egyes cikkek tökéletes ismeretét várná, amelynek birtokában a kereskedők mindegyike mindig, részletesen, kielégítően tájékoztathatná az érdeklődőt a kiszemelt termék minőségéről, tulajdonságairól. Ez utóbbi igény nem először hangzik el nagy nyilvánosság előtt — magam is találkoztam már vele, ráadásul több alkalommal szakmai tanácskozáson — mégis hiába várunk teljesítésére. A gyártó vállalatoknak egyszerűen nem jut eszükbe az ilyesmi, s igazán csak a legritkább esetben mellékelnek leírást, útmutatót termékükhöz, alig-alig van példa arra, hogy a kereskedőket szóban is tájékoztassák, közvetlenül megismertessék az eladandó cikkekkel. TÖBBET, SOKKAL TÖBBET kellene törődniük a vállalatoknak a részükről ma még mindig amolyan apróságnak tartott információval, hogy ne okozzanak, újra meg újra gondot a kereskedelemnek, a vásárlónak. Végső soron pedig önmaguknak, hiszen az ismeretlen áru — kevésbé kelendő, ami visszaüt a gyártó vállalatokra is! Gyóni Gyula „ízelött együtt éltünü A KGST termelékenységi munkacsoportja nagyszabású felmérést végzett több szocialista országiban a termelékenység alakulásáról. Ebbe a munkába bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia ipargazdasági kutató- csoportja és a közös tapasztalatok módszerek felhasználásával a Nehézipari Minisztérium Közgazdasági főosztálya átfogó képet vázolt egyetlen iparág, a dinamikusan fejlődő vegyipar termelékenységének helyzetéről, az elmúlt években bekövetkezett fejlődéséről és a folyamat tendenciájáról. Huszonhárom nagyvállalattól gyűjtötték össze az adatokat. amelyekből megállapíthatták, hogy 1960. és 197L között évente átlagban 7,25 százalékkal nőtt a vegyipar termelékenysége. A növekedés elsősorban a nagy kapacitású üzemek belépésének, a termelékenyebb technológiák alkalmazásának köszönhető. Egyes gyárakban az országos átlagnövekedés többszörösét is elérték, a Péti Nitrogénművekben a termelékenység csaknem megháromszorozódott. Különösen a gyógyszeripari, valamint a szerves- és szervetlen vegyipari termékek termelékenységének növekedése figyelemreméltó, ezeken belül is kiemelkedik a nitrogén- műtrágyáé: egy tonnájának előállításához 1968-ban még 2,66 órára, 1971-ben pedig csupán 1,5 órára volt szükség. A felmérés összegezi azokat a véleményeket is, amelyek a termelékenység növekedését serkentő, illetve gátló tényezőkre vonatkoznak. A magyar szakemberek véleménye szerint a növekedéshez elsősorban az új termékek jellege és műszaki színvonala járult hozzá, ezt kö- követi a vállalat méreteinek változása és az egyre szak- képzettebb munkásgárda. A csehszlovákiai felmérés azonban első helyre a sorozatgyártást, a lengyel tapasztalat pedig a specializá- ciót teszi. A nagyszabású elemzőmunka lehetőséget adott az összehasonlításra is. Az európai fejlett ipari országok vegyipari, termelékenységének csupán 63 százalékát érték el hazai üzemeink, 75 százalékát a csehszlovák üzemek. Az anyag- és energiafelhasználás a vegyipari termékeink 65 százalékánál megfelel a legjobb európai átlagnak. A KGST-béli és a hazai felmérések lehetőséget adtak arra, hogy prognózist készítsenek a vegyipari üzemek termelékenységének 1980-ig várható alakulásáról. Ezek szerint a vegyipar teljes termelése Magyarországon évente 9,4 százalékkal, Csehszlovákiában 7,7, Lengyelországban 9,6 százalékkal emelkedik. Panaszkodott az Atány melletti tanya gazdája, hogy nincs nyugodt éjszakája, mióta „kollektív a határ”. Traktorok reflektorai világítanak be az ablakon, végig- pásztázzák a szobát, aztán eltűnnek egy fordulóra és kezdődik minden elölről. — A lánctalpasok hangja meg olyan, mintha óriás emberek követ ennének, legalábbis úgy hallatszik az éjszakában. Én mondom, feldőlt a világ rendje... Azelőtt mi, parasztemberek, együtt éltünk a nappal. Ha ■felkelt a nap. munkához láttunk, ha lement, akkor mi is lepihentünk. Mostanában a határ éjszaka is olyan zajos, mintha nappal lenne. Valóban... A gépzúgás, a fénypászták jellemzői az éjszakai határnak. Ezt a hangversenyt „lánctalpasokra írták”, s a keresztbe, hosszába vetődő fények dolgos tűzijátékként ismétlődnek az éjszakában. Átány és Heves között nem is nagy határrészen legalább nyolcán húzzák a barázdákat, köztük Csontos József, az átányi Búzakalász Tsz trak- toroH. Mondom neki a panaszt, mit a közeli idős tanyasi gazda szóvá tett az éjszakai munka miatt. — Hol vannak már azok a tanyák?... Útban voltak,kerülgetni kellett, lebontották. Az öregek beköltöztek a faluba. Ilyenkor a sötétben mi vagyunk itt csak ... szántunk Ficsór József kollégámmal. A szemközti táblában meg az állami gazdaság gépei dolgoznak. — Érdemes szántani ilyen „egyiptomi sötétségben”? — Nem vagyunk kezdők. Jó a gép, jó a reflektor. Csak az a baj, hogy a kukorica- szár-maradék miatt időnként beszorul az eke, most is azért kellett megállnom. — Mi a titka az éjszakai jó szántásnak? — Titka? A gyakorlat! Most vagyunk huszadik éve ebben a szakmában. Még a hevesi gépállomásnál kezdtem. Volt időm, lehetőségem megtanulni minden fortélyát a traktorvezetésnek. — Tehát csak a rutin számít ilyenkor, éjszaka? — Érzék is kell hozzá. A reflektorok előre is világítanak és hátra is. De egyszerre nem lehet kétfelé figyelni. o nappal” Előre nézünk és figyeljük a motor hangját, hogy „fog-e az eke”, vagy csak karistol- ja a földet. Mert hiába van sötét, akkor is meg kell tartani az előírásokat; a szántás mélységének 26—32 centiméternek kell lenni. Ha az eke „felszalad” a föld tetejére, leállunk, rendbe hozzuk a hibát. A főagronómus különben rendesen ellenőrzi a munkánkat, most is csak naplemente előtt hagyott itt bennünket. Amíg takarítgatja a gépét, tovább magyarázza, hogy bár sötét van itt a határban, azért nem lehet „lógni”. Nyolc-kilene holdat fel kell szántani, mert még ebben a hónapban szeretnék befejezni a szántást, hiszen ki tudja, milyen idő köszönt majd ránk. — Gondolom, ez a határidő nem magukon múlik ... — Mi tizenkét órát dolgozunk naponta. Ha kell napfénynél, ha kell sötétben. Ugyanis a gumikerekű traktorok már leálltak, csak mi szántunk a lánctalpasokkal, az utolsó barázdáig. kábultan, az unalmas fordulók egyhangúságától megviseltem, a sáros, gazos talajjal küzdve, ott dolgozik a földeken húsz éve. Mi ad éhhez erőt és... kedvet? — Az ember mindig többet akar munkában... — keresetben. — A család is megérti ezt? — Ez az én szerencsém... — teszi hozzá, miközben a következő fordulóra készíti elő lánctalpasát. A sárgubancok, kukoricaszár-töredékek puhán huppannak le az ekéről, nemsokára folytatni lehet a munkát, csak még ki kell várni, míg a társa és a többi éjszakai szántó úgy fordul, hogy egymást ne vakítsák e; a reflektorókkal. A reflektorokkal, amelyek úgy pásztáznak szerte a határban, mintha azt tapogatnák, hol is van még munkálni való föld. ök, akik- e gépeket, fényeket irányítják, már „nem élnek együtt a nappkl”. Maguk teremtette világosságban készítik elő a földet, hogy jövőre bőven teremjen. Kovács Endre Mmísm 0 Fáradtan, a figyeléstől égő szemmel, a gép zajától kissé 1972. november csütörtök
