Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-02 / 259. szám
Hol volt az igazgató? A párttaggyűlés résztve- vői összenéztek: az r igazgató elvtárs ismét hiányzik. „Ez már a harmadik eset egymás után” — düny- nvügte. inkább csak önmagának, a párttitkár. „Külföldi üzletfelek vannak nála, azokkal tárgyal” _ magyarázta a titkárnő. Ö is párttag volt; így az igazgató külön a lelkére kötötte, hogy figyeljen jól oda, s jegyezzen fel mindent, az ő munkájával összefüggő észrevételt. Ez az eset voltaképpen Bem egyedi, nem nevezhető egeszen kivételesnek. Az utóbbi időben jó néhány üzemi és szövetkezeti párt- szervezetben lehetett hallani olyan észrevételeket, hogy a párttag igazgató, illetve elnök gyakran távol marad az alapszervezeti taggyűlésekről, nem vesz részt pártszervezete életében. Ügy tűnik — mondották a tényt kifogásoló kommunisták —, mintha ezekre a vezetőkre nem Vonatkozna teljesen a szervezeti szabályzat, mintha számukra másfajta előírások lennének az irányadók <— márpedig ez lehetetlen és elfogadhatatlan. Mondjuk meg mindjárt: 3 tényt kifogásolóknak teljes mértékben igazuk van. A pártban nincs kétféle jog és kötelesség: az előírások egyformán vonatkoznak mindenkire, tisztségtől, funkciótól, beosztástól, rangtól függetlenül. A távol maradás nem igazolható, még iákkor sem, ha tudjuk, hogy azért ez a kérdés mégsem olyan egyszerű. Mert hát hol volt a taggyűlés idején az elnök vagy az igazgató? Nem moziban, nem a strandon, nem is vadászaton : dolgozott, tárgyalt, tanácskozott valamilyen fontos vállalati vagy szövetkezeti ügyben. Lehet, hogy éppen egy értekezleten ült, hiszen az ilyesmiből ma bőven kijut egy /vezetőnek. Ült az értekezleten — vagy éppen előadott —, s magában arra gondolt: tulajdonképpen lenne most egy másik értekezletem is, most van a taggyűlés, de hát hiába, a fizika objektív törvényei miatt nem lehetek két helyen egyszerre. Nos, alighanem valami ilyen szemlélet, ilyen „hozzáállás” lehet a fő oka a gazdasági vezetők említett távol maradásainak. Az, hogy többük szemében a pártalap- szervezet taggyűlése nem más, mint egy értekezlet a sok közül. Holott a taggyűlés, ha formájában egy tanácskozás is, tartalmilag mégis több ennél. Több — és más. A szervezeti szabályzat adta meghatározással élve: „az alapszervezet legfőbb szerve”. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy az alapszervezeti pártélet legfőbb fóruma, a pártszervezet megtestesítője. Az egyes párttag alapszervezete munkájában mindenekelőtt a taggyűlésen A szakosodás jegyében 1 Heves megyében is megvalósul az iparszerű kukoricatermesztés vesz részt. És e megállapítást meg is fordíthatjuk: aki rendszeresen hiányzik a taggyűlésről, az nem vesz részt megfelelően alapszervezete munkájában. Márpedig az utóbbi a párttagnak ismeretesen egyik legalapvetőbb kötelessége. Vonjuk le tehát a következtetést, hogy a szóban forgó vezetők lebecsülik a pártmunkát, a közéleti tevékenységet, „technokratákká” váltak? Vigyázzunk — ez sem ilyen egyszerű! Hiszen jó néhány ilyen igazgató vagy elnök többféle fontos társadalmi-közéleti tisztséget is betölt. . S ha megyei, a járási, a városi pártbizottság bízza meg valamivel, kéri fel valamire, nagy igyekezettel, gondossággal és lelkiismeretességgel törekszik annak eleget tenni. Csak éppen az alapszervezetet nem becsüli valami sokra. Itt van tehát a szemléleti buktató”. „Ismerünk olyan gazdasági vezetőket — fogalmazta meg egy felelős pártmunkás —, akik napokig nem alszanak, ha a pártbizottság kér tőlük beszámolót, saját alapszervezetüket viszont félvállról veszik. Az ilyen elvtársákkal meg kell értetnünk, hogy az alap- szervezet és a pártbizottság ugyanaz a párt...” Ugyanannak a pártnak a szervei, ugyanolyan fontosak, s senki nem oszthatja az egyik, illetve a másik területen teljesítendő kötelességét első- és másodrendű, komolyan veendő és elhanyagolható kategóriákra. Akkor sem, ha egyes helyeken az alapszervezeti összejövetelek színvonala valóban hagy kívánnivalót maga után. Hiszen ezt a színvonalat javítani nemcsak a párttitkár, vagy a vezetőségi tagok kötelessége, hanem minden egyes kommunistáé — a képzettebb, felkészültebb párttagoké pedig különösen. A KUKORICA elterjedését főként annak köszönheti, hogy a gabonafélék közül egységnyi területen a legtöbb tápértékét termeli. Hazánkban a múltban kukoricát úgyszólván csak a paraszti gazdaságok termeltek. A nagyüzemek többnyire részes művelésre adták ki a tagoltnak, mert az egyelés és a kapálás fáradságos munkája nem volt gépesíthető. Időközben a nemesített hibridfajták robbanásszerűen betörtek a termelésbe. A gépesített szemenkénti vetéssel nagyrészt kiküszöbölték a nehéz kézi egyelóst. A technika további tökéletesedésével pedig a sorközök kézi kapálását a „vegyi kapa” váltotta fel, amely a kémia bevonulását jelentette a kukoricatermesztésbe. Ennek ellenére a termelés a kukoricaföldeken nem sokat változott. A betakarítás mondhatni sok helyütt továbbra is hagyományosan kézi erővel valósult meg, amely nem csökkentette az önköltséget a szövetkezetekben. Heves megyében a kukorica-termésátlagok ugyan valamelyest növekedtek az utóbbi években, de a közös gazdaságok mégsem tudták zökkenőmentesen megoldani az abraktakar mány-ellátást. MINDEZ arra kényszeríti as üzemeket, hogy a kukoricatermesztést megreformálják, vagyis korszerűsítsék a vetésszerkezetet és megfelelően gépesítsék az agrotechnikát. De hogyan? Erre a kérdésre ad választ az a nemrég kidolgozott módszer, amelyet dr. Bóta László, az Eger—Gyöngyös vidéki és Gáspár Jenő, a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa készített az ipar szeri kukoricatermesztés megoldására megyénkben. Üj ku- koricatermeszté'ú módszerek ugyanis már vannak hazánkban. A szerzők éppen a bábolnai és a bajai állami gazdaságos tapasztalatai alapján dolgozták ki új módszerüket, n. Bábolnai Állami Gazdaságban lényegében az Egyesült Államokból importált gépsorral, Baján pedig a KGST-országokban gyártott gépekkel, valósítják meg az iparszerű kukorica termcsztcst. Mindez ma^aba foglalja a termesztés teljes gépesítését — a talajműveléstől egészen a betakarításig, illetve a tárolásig. Baján például az utóbbi két évben 10 ezer holdon termesztettek iparszerüen kukoricát és holdanként 30 mázsás termést takarítottak be, amely lényegesen nagyobb és jövedelmezőbb volt a korábbi évek eredményénél. Az új módszer megyénk természeti és közgazdasági viszonyait messzemenően fi- gyelembe véve tesz javaslatot a korszerű nagyüzemi kukoricatermesztés megvalósítására. Alátámasztja ezt az a sokéves megfigyelés is, miszerint a száraz és csapadékosabb években a Tisza mentén és a Mátra—Bükk déli lejtőin váltakozva alacsonyabb, illetve magasabb átlagterméseket értek el az üzemek kukoricából, amely így nem volt gazdaságos. Az egyszerű társulás alap- • ján Hevesben megvalósuló iparszerű kukoricatermesztés hosszabb távon biztosítja majd az együttműködő mezőgazdasági üzemek abrakta- karmány-szükségletét. Mindez magába foglalja a helyi körülményeknek megfelelő út- és tereprendezést, a kukoricaföldeken a táblák kialakítását, a talajművelés, tala jerő-gazdalkodás és növényvédelem kialakítását, a betakarítás, a szárítás és a tartósítás, valamint a tárolás technológiáját, illetve a termés legelőnyösebb felhasználását. Megyénkben ezt a rendszert a bajaihoz hasonlóan 10 ezer hodon valósítják meg, amely a megjelelő agrotechnika és technológia betartásával, számítások szerint 300 ezer mázsa kukoricatermést irányoz elő már a következő évben. Egyben lehetővé teszi a legkorszerűbb kukoricatermesztő gepek. gépsorok, vegyszerek és mű- ttágvák elter' osztásét, illetve alkalmazását is. AZ EGYSZERŰ társulás várh-t'an még az i l ín megalakul, melynek működéséi intéző h;"'ttság irányítja majd. Mindez hozzájárul megyénk élelmiszer-gazdaságának további szakosodásához és az eredményesebb termeléshez. Mentesz Károly Ezeknek a gondolatoknak az elfogadtatásában a felsőbb pártszerveknek is megvannak a maguk tennivalói, de a fő felelősség magáé az alapszervezeté. Nem elég, ha csupán a megyei vagy a járási pártszerv képviselőjének panaszkodjak el a helyzetet. Elsősorban magúk lépjenek fel, igényeljék következetesen a vezetőiktől is kötelességeik teljesítését, figyelmeztessék erre őket négyszemközti beszélgetéseken vagy az egész kommunista kollektíva előtt Hiszen számos alapszervezet példája tanúsítja: ahol elvszerű a légkör, ott a vezetőnek egyszerűen eszébe sem jut lebecsülni a pártszervezetet, elhanyagolni a munkájában való részvételt A kérdés nyílt feltevése persze konfliktusokkal is járhat. De ahol óvatoskodnak, előbb-utóbb ott is feszültség támad ebből. Jobb tehát elvszerű módon fellépni, nyíltan, és főleg következetesen. Gy. E, Pizsamás vasárnap délelőtt; Az olajkályhát felöntöttem, a meccsnek vége a televízióban. Könyv mellett dorböze-, lók. Éles csengöberregés. Az ajtóban apró gyermek áll. Haja, mint a sün sortéi, égnek kefélve. Ártatlan szemét rá.m függeszti. — Csókolom. Van újságja? Értetlenül, kicsit süketen magam elé nézek. A hang élesebb. — Van újságja? — Nem ... Nincs ... Illetve miféle újságra gondolsz? Csomag a hónap alatt. Rá,csap. — Ilyenre. Hulladékot gyűjtünk. Amiből a gyárban szép fehér papír lesz. A. pénzből meg táborozás. Tetszik a szakszerű felvilágosítás. De helyzetemben ismét tagadó választ kell adnom a süvölvénynek. Száját elhúzza. S szabad kezével mögém int, a lakásajtó névtáblájára. — Ott pedig az van, hogy újságíró. Ha még magának sincs! A gyereket meg kell enni. De hoaam vegyek papírt? Vörösbor-szőlőfajták kutatása bSSSi a vörös bort adó szőlőfajták magasmüvelésének lehetőségeit. A Szőlészeti es Borászati Kutatóintézet egri állomásának kutatói jelenleg 10 olyan szőlőfajtát — köztük a Kékfrankos, Nagyburgundi, Cabernet, Sauvignon, Cabernet Franc, Malboc — vizsgáztatnak, amelyeket már magasműveléssel termesztettek. Képünkön: Bíró Istvánná és Szőke Lajosné laboránsok a vörösbor-szőlőfajták mustjainak savtartalmát és cukorfokát mérik. (MTI foto — Kozák Albert íelv.) As egri tapaastalatcaere után Fiatal szakemberek az üzem- és Alig egy* fél éve, 'hogy Egerben a MTESZ szervezési és vezetési tudományos társasága mellett megkezdte munkáját a fiatalok bizottsága, amelynek tagjai máris szép eredményekről számolhatnak be. Legutóbb például ők adtak helyet annak a lsét napig tartó országos amkét- nak, amelynek munkájában a Heves megyei üzemek, vállalatok képviselőin kívül részt vettek a budadpesti, a pécsi, a nyíregyházi, valamint a salgótarjáni fiatal mérnökök, közgazdászok és technikusok küldöttei is. Az ifjú szakemberek itt kaptak fórumot, hogy megvitassák az üzem- és munkaszervezésben elért eredményeik tapasztalatait. s szót ejtsenek a további tennivalóikról. — Vidéken szinte az elsők között hívtuk életre a szervezési és vezetési tudományos társaság mellett működő fiatalok bizottságát, ennek tagjaival pedig gondos előkészítő munkával megszerveztük az országos érdeklődést is kiváltott üzem- és munkaszervezési ankétot —, tájékoztatott bennünket Farkas József, a fiatalok bizottságának vezetője. — Mi tette szükségessé ezt a tanácskozást? — Mindenekelőtt az, hogy országszerte egyre több fiatal kapcsolódik be az üzem- és munkaszervezési munkákba. Mindenhol születnek új és követendő kezdeményezések az ifjú szakemberek munkája nyomán, de aligha van lehetőség arra, hogy ezek Vasárnapi idití Végül beérem okos magyarázattal, ami ugyebár, nem nélkülözi a korszerű nevelés elvét sem. — Gyermekem, én csak írok az újságba! Cikkeimet a nyomdász bácsik ölömből kiszedik, kinyomtatják. Aztán árudákba kerül a lap. Majd a fogyasztóhoz. Aki elolvassa. Vayj... Hopp! Álljunk meg a pedagógiával. Eddigi izzadá- som amúgy is eredménytelen. A cipőgomb-szsmek csalódottan végigsétálnak rajtam. Ajkbiggyesztés. — Csak ír?! Leforrázva csukom be a* ajtót. — Ki volt az? — szólal meg ekkor nőm érdeklődéssel. — ökUömnyt kisdobos. Újságért jött. Gyűjtenek. — ts te nem adtál! y- Jajaz eredmények, tapasztalatok eljussanak az ország különböző részeiben levő üzemek szervezési munkatársaihoz. Régi igényüket elégítettük ki tehát ennek az an- kétnak a megszervezésével. Másrészt az volt a célunk, hogy szinte első kézből —• Dugár Árpádtól, a KISZ központi bizottsága ifjúmunkás tanácsának tagjától —, vehessék át azokat az instrukciókat, amelyeket az ifjúmunkás tanács dolgozott ki a fiatal mérnökök, közgazdászok és technikusok számára. Ezen túl pedig, hogy a vitában elmondhassák e munkával kapcsolatos tapasztalataikat ... — Mely kérdések képezték a tanácskozás, a vita gerincét? — Egyebeik között az, hogy ki tulajdonképpen az üzem- és munkaszervező: aki ilyen szakon végzett az egyetemen, vagy aki a gyakorlatban már évek óta ezzel foglalkozik? Továbbá annak az általános tapasztalatnak az ismertetése váltott ki nagyobb vitát, hogy nem mindenhol adják meg a lehetőséget a szervezési munka végzéséhez. Van olyan hely, ahol elismerik ugyan a fiatal szervező munkáját, de mindabból amit csinált, nem használnak fel semmit, minden marad a régiben. Sokan úgy érzik, feleslegesen dolgoznak, pedig nem ezért tanultak. Máshol viszont újabb és újabb üzemszervezőre lenne szükség. — Hozzávetőlegesen hány szakember kellene?. dúlt fel, mintha most szúrtam volna le az anyját, — Miből? — kérdek vissza hasonló éllel1. — A napi sajtóval rendszerint begyújtasz a fürdőszobában, az uÉs’’-t bekötjük. — Oda kellett volna adnod. Hogy viseli most ez a kis jószág a csalódást? — Drága! Neki legalább fél kiló kellett volna. Húszszor fél, az tíz egész. Tíz kilóért kap tíz forintot. — Stimmt. Fél kiló! — válik halk fenyegetővé a hitvesi szózat. — Holnap végigjárod a bódékat, s veszel fél kiló makulatúrát. Nevetséges. Te oktattál valamikor? Tudhatod, a gyermek szomjúságát maximálisan ki kell elégíteni. Tehát makulatúra. S ha megint jönnek... Megegyezünk. Majd emel* hangon, hogy látszatra legalább erdő felől maradjak, vitát zárok. * Ha pedig nyakunkon marod, minden nap tintalevest kapsz, papírgaluskával! Hajdan ez is a pedagógia zsargonjához tartozott. __i.í i ___ . imeldvay) — Az országban körülbelül ötezer szervezőt tartanak nyilván. Többségük fiatal szakember, akikhez hasonló felkészültségű szervezőből pillanatnyilag még 20 ezerre lenne szükség ahhoz, hogy a párt és a kormány idevonat - 'kozó rendelkezéseit maradéktalanul végre tudjuk hajtani.., A tanácskozás egyik egri résztvevője az Agria Bútorgyár fiatal közgazdásza, Kis Molnár Anna — mint a vendéglátó SZVT tagja — a következőképpen értékelte az ankét tapasztalatait: — Minden vállalatnál más és más körülmények között kell dolgoznia az üzem- és munkaszervezőknek. Erre a feladatra nem lehet egy mindenhol használható sémát készíteni. Nekünk sem az volt a célunk, inkább az, hogy megismerkedjünk egymás munkájának eredményeivel, s hasznos tanácsokat adjunk a közös tevékenységhez. Azonos véleményt alkottunk arról, hogy a vidéken dolgozó kollégák nehezebben jutnak hozzá a szükséges szak- irodalomhoz. Jó lenne továbbá, ha gyakrabban találkozhatnánk, s tágabb publikálási lehetőségeket kapnánk, hogy eljuttassuk egymáshoz a tapasztalatainkat. A tanács, kozáson kialakított közös elképzelések és szakmai kapcsolatok feltétlenül hasznossá tették ezt a két napot. .„ Ugyancsak ott volt a tanácskozáson az Egri Dohánygyár ifjú mérnöke, Bóta János is: — Gépész vagyok, s a tmk-részlegben dolgozom. A munkám az alkatrészellátással kapcsolatos, mégis érdeklődve hallgattam a vitaindító előadást és a hozzászólásokat. Most ismerkedem tulajdonképpen az üzem- és munkaszervezés elméletével. Ügy vélem, számomra azért volt hasznos ez az ankét, mert ott több olyan konkrét kezdeményezésről esett szó, amelyek közül néhányat idővel én is eredményesen tudok majd alkalmazni a munkámban. A véleményeket summázva, nem véletlen tehát, hogy a fiatal szakemberek oly nagy érdeklődéssel vettek részt az egri ankéton. Talán még arra is biztatást adott az SZVT vezetőinek, hogy a megye valamennyi fiatal szakemberének a bevonásával rendezzenek egy hasonló tapasztó latcserét a jövőben. Szilvás István 1 I
