Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

Régészeti kiállítás Abasáron A / utóbbi években ismét több esetben tolytattak ása­tásokat Abasáron a megyei múzeum régészéi. A kutatások során értéke­sebbnél értékesebb Árpád- kori htvr'r-.5lati eszközök, kor­sók. berendezési tárgyak ma­radványai kerültek eió a föld mélyéből. Ezekből a leietek­ből rendéinek most kiállítást az abasári művelődési ház­ban. A tárlat megnyitásakor — ma délután — dr. Nagy Ár­pád. a Dobó István Vármú­zeum régésze, az ásatások vezetője larl ismertetőt a fel­tár! leietekről. A FILM egészen egyszerű külső cselekménye ne tévesz- sze meg a nézőt! Látszólag itt csak arról van szó, hogy egy egyébként életerős fia­talember, szellemi fejlődésé­ben igen alacsony fokon áll­va, tudósok kezébe kerül, tu­dományos kísérleti alannyá lesz. Versenyre kél a prepa­rált, a kísérletekre „kimű­velt” egérrel, míg ő is elő­készülvén a mai tudomány vegyikonyháján, nem tud győzni az egér felett, mert a test, ez a csodálatos kémiai folyamatokat összefogó egy­ség, bázis és szerkezet fel­mondja a szolgálatot. Char­ly visszahull eredeti állapo­tába, miután megkísértői túl­feszítették a lehetőségeket. Daniel Keyes regényéből készült Halp Nelson filmje, amely képszerűen tálalja elénk azokat a gyötrő kétsé­geket, amelyekkel ez a kor viaskodik. Értjük és érte­nünk kell, hogy itt nem tu­dományos-fantasztikus áb­rándozásokról van szó. A tu­domány már sok mindent megfejtett a DNS-sel kapcso­latban, hiszen a Nobel-díjas Watson kettős spirálja pél­dául már ismert származás­iam képletek megoldásában. Az ember agya, az agykéreg manipulálható, hatásoknak, fokozott feltöltésnek lehet alávetni. Ezt az agyat fogja intenzív hatás alá a film és regény tudóscsoportja, bom­bázza fejlődésének késői sza­kaszában és csaknem érin­tetlenségében olyan ismere­tekkel, amelyek éppen fel­gyorsult ritmusuknál fogva képesek talán az eddigiek­nél magasabb, nagyobb isme­retekre ösztönözni Charly agyát. És Charly mint vala­mi számtani sor automatája, még kidobja a számunkra is sejthető diagnózist: a tech­nika, a tévé, a civilizáció, a sok-sok készen kapott anya­gi elem egyre szürkébbé, egy­re elviselhetetlenebbé teszi az életet. CHARLY ebben a filmben tudását, látását, szemléletét nem akarja hatalommá avat­ni, nem tör senki ellen sem, ő csak azt tudja, hogy az em­ber a mai napig megszerzett tudás birtokában egyre in­kább előkészíti a maga hol­napi boldogtalanságát. Nem nehéz felfedezni ebben a filmben, a Charly méretére és szerepére szabott szemlé­letes históriában az erkölcsi indítékokat. A regény írója és a film rendezője is hatá­rozott mozdulattal írja és íratja fel a kor nagy kérdése­it. Kit és miért kell kérdez­ni? Charly Gordonnak kell megkérdeznie Charly Gor­dont, mert az ember mégis­csak önmaga végett van első­sorban a világon. A film mondanivalóját azonban lehet egy másik ve- tületében is vizsgálgatni. Az emberi ismereteket előbb vagy utóbb, így vagy úgy, megszerezzük, s ezek általá­ban véve elegendők ahhoz, hogy az életben megéljünk, eligazodjunk. Hogy milyen szinten és hogy miért? Char­ly későn indul, nagyon ma­gasra jut, de ennek a végle­Q[Hwmq MTO. október 14., szombat 4 r-éjrrohajtá* útján Csökkentik a pedagógusok Szabályozzák a képzési és rendszert > megterhelését továbbképzési Az állami oktatás tovább­fejlesztésére hozott közpon­ti bizottsági határozatnak megfelelően a Művelődésügyi Minisztériumban napirendre került a pedagógusok meg­terhelésének csökkentése. A néhány hete megjelent uta­sítás mgr egyszerűsítette az iskolai adminisztrációt, s most újabb intézkedések kö­vetkeznek. Mérsékelni fogja például a nevelők terhelését a tanulók heti óráinak terve­zett maximálása, de 1975-ig végrehajtják a nevelők kö­telező tanóráinak már beje­lentett 15—20 százalékos csökkentését is. A pedagógu­sok szakszervezetével együtt­működve dolgoznak azon a dokumentumon, amely meg­határozza a pedagógusok jo­gait és munkaköri kötele­zettségeit. Az idei tanévben javasla­tot terjesztenek a ■ kormány elé az iskolarendszer fej­lesztését szolgáló pedagógiai tudományos kutatások és kí­sérletek elősegítésére. A ter­vezet tartalmazza majd a pedagógusi tudományos ku­tatások legfőbb irányait, meghatározza a köznevelés távlati fejlesztésére vonatko­zó kutatások sorrendjét, mindazt, ami az iskolarend­szer szerkezetének, iskolatí­pusainak, s tartalmának kia­lakítását szolgálja. Az elő­terjesztés foglalkozik a tu­dományos kutatások és kí­sérletek pénzügyi támogatá­sának módjával, és kitér az országos koordinációra is. Jövőre szabályozni kíván­ják a pedagógusok képzési és továbbképzési rendszerét. Elkészült az általános iskolai nevelóképzés fejlesztésének terve. A párthatározatnak megfelelően javasolják, hogy a tanítóképző intézetek vál­janak a tanárképző főiskolák kihelyezett karaivá, az óvó­nőképző intézetek pedig a területileg illetékes tanárkép­ző főiskola intézeteként mű­ködjenek. Mindkét képzési forma tanulmányi ideje vál­tozatlanul három, illetve két év marad. Megindult a kép­zés korszerűsítése is. Ennek során erősítik az iskolai ne­velőmunkára való felkészí­tést, javítják a tantárgyi ala­pozó képzést. A főiskolákon is arra törekednek, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók körében fokozzák a tudományos munkába való bekapcsolódást, s jobban biz­tosítsák a tudományos kuta­tások eredményeinek hasz­nosítását az oktatásban. Körvonalazódnak azok az elképzelések, amelyek az is­kolai élet külső és belső rendjére vonatkoznak. Napi­rendre került az új rendtar­tás kidolgozása. A jelenlegi rendtartás ugyanis oktatás­központú. Ez megmutatkozik a nevelőkkel szemben tá­masztott követelmények meg­fogalmazásában, a teendők csoportosításában, az eljárá­si szabályok felfogásában. Az öltözködés, a divatozás állandó probléma a pedagó­gusok, a szülők és a diákok körében. Megoldása — mint minden nevelési feladaté — a pedagógusok és a szülők jól összehangolt nevelőmun­kájától függ, és nem lehet csupán rendeletekkel elin­tézni. Mégis: törekedni kell egységes gyakorlat kialakítá­sára (MTI) Chariy Amerikai film ges kifáradás az ára, vissza kell zuhannia oda, ahonnan elindult. Az egész emberi élet gyorsított folyamatát éli át Charly előttünk, s csak azért, hogy elhitesse velünk: nem szabad az agyat ma még olyan kíváncsisággal megter­helni, amelyet nem bír el. De hát hol van az agy befo­gadóképességének a felső ha­tára? Feltörhetjük-e, hogyan és mikor, milyen eszközök­kel a megismerés felső bur­kait? A mindent elnyelő agyonmagyarázással, a rádió­val, a tévével, a filmmel elé­be megyünk-e a teljes tudás­nak, vagy távolodunk tőle? Nevezhetjük-e a tudást az emberi szabadság egy formá­jának, vagy meg kell eléged­nünk az öröklött és a min­dennap kapott ismeretekkel, amelyek között élnünk kell? Kérdések, amelyek a filmből adódnak, és nem tudjuk, hogy \ ezeket a kérdéseket menti­ben köszönhetjük a regi írójának, vagy a filmrentL zőnek. Egy azonban biztos! Cliff Robertson nagyszerűen ala­kítja Charlyt. Az ügyefo- gyottság állapotából kibonta­kozó, erőteljes, öntudatos fér­fi szerelmes lesz, okos, nagy gyerek, tragikus hős, a ki­szolgáltatottság hőse és ön­nön tudásának raboskodó zsarnoka, hogy aztán megint hintázni menjen, a gyere­kekkel, de már egészen más­ként, olyan emberként, akin a megismert és elhagyott tu­dás már semmit nem segít. Az asszonyt alakító Claire Bloom érzelmileg hangsúlyo­zott szükségessége jó alakí­táshoz vezet, de nem tudunk mit kezdeni vele, mert ne­künk a kísérlet és annak eredménye lenne a fontos. Arthur Ornitz képei és Ravi Shankar zenéje is se­gítség volt ahhoz, hogy Cliff Robertson ezért az alakítá­sáért Oscar-díjat kapjon. TELT HÁZAK előtt megy a film, okos siker, jelzi a néző fogékonyságát a valódi kérdések iránt. (farkas) Modern Uuruzslók Az ország gyógyszerfogyasztása — képletesen szólva — a csillagok leie halad. Az úgynevezett házi patikákban je­lenleg annyi orvosság halmozódott fel, hogy azzal egy gyen­gén fejlett országot ei lehetne látni. — Miért van ez így? — Megszokás, divat, szenvedély. Egy beszélgetést kaptam el a napokban. — Hogy vagy, drágám? — Köszönöm. Verám, nem egészen jól. Hajnaloni.'-ó:.' fejfájással ébredek és ha nagyon zsírosat eszem, fájni ke a gyomrom. — Ne egyél túl zsírosat! — Miért ne! Nem akarok én fogyni. És különben is. Öt évvel ezelőtt soha semmi bajom nem volt. Akár kiskanál­la’ is ehettem a kacsazsirt. .. — Voltál már orvosnál? — A fenét! Hanem ajánlottak egy új gyógyszert. Mindjárt tudtam, hogy beválik, mert alig kaptam meg a gyógyszertárakban. Mecxase a neve. Azt írattam föl az or­vos bátyámmal. — Ne mondd! És ki ajánlotta? — Nem tudom, ismered-e Mariska nénit? Tudod, az1 a kövér. .. Neked is javaslom, édesem. Szedd csak ezt a csodaszert és meggyógyulsz. — Köszönöm, de nekem sohasem fáj a gyomrom, én inkább a frontokkal küszködöm ... A szívélyes, segíteni kész hölgy összecsapja tenyerét. — Frontátvonulás! Erre ma már, kicsim, százféle gyógy­szer van. Néhányat közülük akár recept nélkül is adnak. Nyílik a kis táska, papír, ceruza kerül elő és a barát­nő már írja is a jó szándékú „javaslatot”. , — Mik liánnak a táskádban? — Mik lennének? Nevetséges. Mik vannak egy női tás­kában? Rúzs, zsebkendő, pénztárca, cigaretta, meg a kedvenc gyógyszerek. — Mutasd ezeket! — Ugyan, semmi különös. Manapság minden modern ember hord magával gyógyszert. Andaxin, Valeriána, De- malgon, Karil nélkül szinte már utcára sem léphet az em­ber ... Ez egy vélemény. A gyógyszerek ajánlgatása pedig egy­általán nem új keletű jelenség. Régi-régi divat szép hazánk­ban. Vagy nem ismerős az alábbi beszélgetés? — Hogy élnek itt falun, Mari néni? — Vagyunk, fiam. Csak vagyunk. Göthös a nép. Egye­bet sem csinálnak, csak az orvoshoz szaladgálnak az em­berek. Méregért. Tudhatnák pedig, hogy fűben, fában az orvosság... — Hátfájás ellen tudna-e valamit ajánlani? Az öregasszony gyűszűnyire hunyorítja szemét. — Én ne tudnék, fiacskám? Gyerekkel tapostatni és sok hordós káposztát enni. Ha nem használ... Jöjjön csak közelebb, mert... Éjszakára ötször-hatszor marhatrágyával bekenni. És szamárfű-teát inn'. — Sose hallottam. Az öreg nevet és máris a markomba nyom egy zacs­kót. Eltettem emlékbe a szamárfű-teát. Mindenkinek szíve­sen megmutatom, aki nem hiszi el. hogy a modern kuruzs- lásnak nálunk mély gyökerei vannak... ~"r Szalay István Zoli egyetlen szót sem szól. A máriavárosi sorompó előtt fejét oldalvást a kormány­mű felé fordítja. A sofőr las­sít, billent a sebességváltón. Az átjárón túl gyorsít — újabb billentés. Ezt figyeli a fiú. A Homokbányánál Robi is a kocsira tereli a szót, s köz­ben észreveszi, hogy a sofőr a taxiórán valamit átkapcsolt. Túrára váltott... Robi az ülés közepén ül, kissé előre dőlve. Ezt kérdi: — Itt is oldaltsze- lepelt még a motor, mint a régebbi típusnál? — A sofőrt kellemesen éri a fiú tájéko­zottsága, v s buzgón válaszol: — Nem, ez már felülszelepelt. — Robi mesterien fordítja a beszélgetést a számukra meg­felelő irányba: — Mint a Zsigulinál... De hol áll ez ahhoz?! Kérem szépen, arra már el lehet mondani, hogy autó. — Berta, kicsit sértő­dötten: — Az már rég ócs­kavas lesz, amikor ez még mindig gurul. Én nem cserél­ném el... Ha kapna egy kis szupert a tankjába, megmu­tatnám, hogy mit tudna! De még így is, figyeljék csak. . — Gázt ad. 80-ról a sebes­ségmutató lassan, de egyen­letesen kúszik a 100-ra, majd a 110-re, sőt, kissé még azon is túl. 12. „Mandula­műtét” Sándortelepen Világosság árad az ágas- egyházi halászcsárda előtti parkolóhelyre. Berta János jobb oldalra lehúz, fékez. — Máris itt vagyunk — mond­ja, szinte természetesnek tartva, hogy a fiúk még be­térnek egy italra, mielőtt ha­zamennének. De Zoli idegesen mutogat: — Tovább me­gyünk ám. Keresztül a. falun és majd balra. Majd szólunk előtte... — A sofőr vissza- indexszel az útra, direktbe ELŐRE meg*5zÁNP^KkaT kapcsol, csipetnyi bosszúság fészkelődiik az agyába, tudja, hogy megint valami isten­verte dülőútra keLl hajtania. Sándortelep felé térnek le. Széles, homokos út ez, sok­sok huppanóval. A bukdá­csolástól a kocsi folyton vál­tozó mélységben világítja meg az utat. Jobbra a gaz­daság gyümölcsöse, balra rit- kás erdő, irtás utáni nagy tisztásokkal, Egy jó kilomé­ter után az út kettős ka­nyarral fordul be az erdőbe. Az alacsony, borókás nö­vényzetet mind sudárabb nyárfák váltják fel. Tanya, ember sehol. Az eget csak az út felett látni. Bujkáló holdvilág van. Ez az erdő valójában egy jókora homokhalmot borít be, az úgynevezett Vaskapu­hegyet. Néhol így is észlelni, hogy lejtős. Téli időben, ami­kor hó van, a gyerekek szíve­sen kijönnek ide szánkózni. Jobbról egy tanyabejáró út ágazik le. Amikor mellé érnek, Zoli ezt mondja: — Megérkeztünk. Itt álljon meg. — A kocsi még gurul vagy húsz métert, eközben a jobb oldali fák mellé húzódik. Zoli arra gondol ,hogy leg­jobb volna mindjárt elkez­deni. . .Berta János a mel­lette lévő ajtót kicsit meg­nyitja, kigyullad a belső vi­lágítás. Zoli szeme társára villan, aiki ebben a pillanat­ban mond le végleg a kara­te alkalmazásáról. A sofőr erős, díjbirkózó külsejű em­ber, a kocsiban nincs elég hely a lendülethez, ezért könnyen elvétheti az ütést. Méghozzá úgv. hogv a sofőr el sem szédül, akkor pedig fölénybe kerülhet... De leg­jobban az zavarja, hogy a sofőr oldalra néz, ezért köny- nyen észreveszi, ha a kezét emeli. Marad a „mandula­műtét”. — Százkilencvenhét forint — mondja a sofőr, s Robi, mivel látja, hogy 96-ot mu­gyan ilyenkor szokás, a sze­mélyi igazolvány félig kilóg a tokból. — A fenét, itt nincs, mondja Zoli és újból hátra néz, közben a zsebei­be! nyúlkál. — Ott kell an­nak lenni — erősítheti Robi tat az óra^ megállapítja, hogy nem számolt többet, mint ami az oda-vissza útra jár. Zoli a zsebébe nyúl, előveszi a tárcáját, megint hátra néz, de mivel nem történik sem­mi, elkezd keresgélni. Meg­nézi mindkét rekeszt, adó­én magam láttam, hngy a Hívös-ben odatelléi nyo’e- százat. — A mólói- alap.r ratban duruzsol, tompító: • fény vetődik a füves, faleve­les erdőszél kis szakaszaidra. A Bíró-tanya,. ahová a be­járó út vezet, nam ledet messzebb 50—60 méternél, de a fák miatt nem látni oda, meg a tanya is háttal van az útnak. Különben is rég lefeküdtek... A sofőr továbbra is nyit­va tartja az ajtót kis rés nyíre, jobb keze azonban a volánról lassan átcsúszik a szomszédos üléstámla szélé­re. — Ha odatette, akkor az ott is van — mondja, hang­jában árnyalatni türelmet­lenséggel. Robi eközben ész­revétlenül a zakója zsebébe nyúl, s a nagykabát alatt ki­nyitja a bicskáját. Sohasem lehet tudni. „Ha szorul a helyzet, átvágom a torkát.” — Aztán maga is elcsodál­kozik, mennyire nincs semmi izgalom a hangjában, ami­kor ezt mondja: — Nem baj, bemegyünk apádhoz, majd a Pista bácsi kifizeti. — A sofőr erre nem szól semmit, ellenben egy könnyed moz­dulattal elveszi a tokból ki­lógó személyi igazolványt, hunyorogva néz a fiúra: — Tulajdonképen hol laksz te? — kérdi tőle. Pillanatnyi kétségbeesésé­ben Zoli hátranézni is elfe­lejt, nem érti, hogy Robi miért nem kezdi el, ám az ebben a pillanatban ismeri fel, hogy kritikus fordulatot vett a dolog, mert a sofőr bánmelyik pillanatban, ki­szállhat és akkor... Bal keze mintha a másod­perc milliomod része alatt kapná el a sofőr állát és máris húzza hátrafelé. Ber­ta Jánosnak arra sincs ide­je, hogy felfogja, mi történt, jobb kezével mindenesetre lendületes ütést mér a mel- lette ülő fiú mellkasára. ZoJ li nekivágódik a kocsi ajta­jának, aki csak ekkor fogja fel, hogy megkezdődött. Dd öklével máris a sofőr gyo­morszájára sújt, hátát az aj­tónak veti, és felhúzott Iá­inkkal rugdossa a nagy da­rab embert. Berta János már tudja, hogy miről van szó. Léleg­zete elakad, torkára mintha acélkapcsok szorulnának!

Next

/
Thumbnails
Contents