Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

t, Vasutasok polgárvédelmi gyakorlata Füzesabonyban A közlekedési és postaügyi jniniszter utasítására polgár- védelmi gyakorlatot tartottak tegnap délután a füzesabonyi MÁV-állomás területén. A nagyszabású gyakorlatot megtekintette dr. Pásztor Pál. a Miskolci Vasútigazgatóság vezetője, valamint a honvéd­ség képviselői, a megyei pol­gárvédelmi parancsnokság v ezetői. A riadó elrendelése után megjelentek a sugárfelderí- tők. Bombák, köd gránátok robbantak. „Az állomás négy pontján tűz keletkezett.. A MÁV füzesabonyi polgár- védelmi szervezetének több száz tagja — imitált környezetben — mentő, men­tesítő és ideiglenes helyreál­lító munkálatokat végzett, az egyéni védőfelszerelésekben. A tűzoltók gyors közbeavat­kozása után megkezdték a műszaki károk helyreállítá­sát. Felsővezetéket javítot­tak, síneket cseréltek ..; közben az egészségügyiek és a vegyiek is munkához láttak. A műszaki telepen kocsikat Javítottak, vagonokat fertőt­lenítettek, mozdonyfordítót javítottak... A tűzoltók a haboltó' „bevetésével” pillanatok alatt lokalizálták a lángokat. A jelenlevő szakembere'- véleménye szerint az előírt polgárvédelmi gyakorlatot jól hajtották végre a füzesabo­nyi vasutasok. (—vary) A szakmnnkíÍKképzésről Pályamunkások váltőjavitás közben. (Foto: Tóth Gizella) A szakmunkásképzéssel foglalkozó mintegy 320 ha­zai intézmény vezetőinek, valamint a képzésben érde­kelt szervek, főhatóságok képviselőinek részvételével kedden a MÉMOSZ székhá­zéban országos igazgatói ér­tekezletet tartott a Munka­ügyi Minisztérium. A tanács­kozáson — amelynek elnök­ségében helyet foglalt dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osz­tályának helyettes vezetője. dr. Cosztonyi János művelő­désügyi miniszterhelyettes és Szűcs Istvánná, a KISZ KB titkára, és Nagy Imre mun­kaügyi miniszterhelyettes tá­jékoztatta a több mint 600 főnyi hallgatóságot, számba véve azokat a tennivalókat, amelyek a párt központi bi­zottságának az állami okta­tás fejlesztéséről szóló ez évi határozatából a szakmunkás­képzésre hárulnak. Múzeumi hónap '72 Az egri képtárban rendezett hangversenyről A múzeumi és műemléki hónap keretében az egri kép­tárban adtak hangversenyt az egri zeneiskola művészta­nárai. A műsor ismertetését ellá­tó Kelemen Imréné megál­lapításához kell csatlakoz­nunk: keresve sem lehetne illőbb környezetet találni a kamarazenéléshez Egerben, mint a képtár. Az ú,i szerze­mények terme hatalmas vásznaival gondolatébresztő és hangulatot teremtő; mint­egy előkészíti a hangverseny közönségét az ünnepi ese­ményhez. Mért hétköznapon is ünnep az, ha Farkas Fe­renc feldolgozásában meg- szólal öt tánc a Kájond kó­dexből. A csiksomlyói szer­zetes által lejegyzett dalla­mok bepillantást engednek egy emlékeiben újra éledő ás élő magyar zenevilágba, ahonnan friss üzenetként szóltak ezek a dallamok is. Az egri vonósnégyes játszot­ta el Farkas Ferenc feldol­gozását. Asztalos Lóránd, Halmai Katalin zongorakíséretével, Bach e-moll fuvolaszonátá­jának első két tételét adta elő. A technikailag is nagy felkészültséget követelő mű megszólaltatása kitűnően si­került, mint ahogy a Szabó József által játszott c-moll brácsaverseny első tétele, Christian Bach alkotása is Vendégül várják Berkesi Andrást (Tudósítónktól) i Már beszámoltunk arról, hogy Halmajugra az igényeknek meg­felelő könyvtárat kapott. A köz­ségi tanács gondoskodott arról is, hogy felemeljék a kölcsönzési órák számát, s azóta ~a könyv­tár több alkalommal áll az ol­vasók rendelkezésére. Kondás Károlyné, aki pedagógiai mun­kája mellett már tíz esztendeje vezeti a könyvtárat, továbbra is végzi ezt a munkál. A község jellegéből adódóan, szükség van a fiókkönyvtárra is, s ennek mű­ködéséhez is szeretnének minél jobb feltételeket teremteni. Az új berendezéssel együtt — melyet megyei segítséggel szerez­tek be, — fokozatosan megszer­zik a megfelelő irodalmat, s ugyanakkor megfelelő klubprog­ramról is igyekeznek gondoskod­ni. A gyöngyösi járási-városi könyvtárral közösen, meghívták a községbe Berkesi Andrást, a népszerű írót, aki a meghívásnak eleget téve, október ll-én a klub vendége lesz. Ezenkívül iro­dalmi est megtartását is terve­zik, s még ez év során a hal- majugraiak vendége lesz a gyön­gyösi Anonym Irodalmi Színpad. komoly hatás! váltott kt. Vincze Teréz zongoramű­vésznő emlékezetes diplo­mahangversenye után most újból szerepeit az egri kö­zönség előtt. Mozart c-moll szonátájának első tételét és Brahms A-dúr intermezzó- ját játszotta. A fiatol mű­vésznő energikus alkat, a drámai, a patetikus hangvé­tel áll közelebb egyéniségé­hez, abhan tudja elsősorban kifejezni és megtalálni ön­magát. Ezért sikerült közel jutnia a közönséghez a Mo- zart-szonátával: a szenvedé­lyes mondanivaló — tartóz­kodó és önuralommal irá­nyított játéka ellenére is — élményt adott a hallgatóság­nak. a líra, a romantika nemcsak a finomabb, a csen­desebb hangok, az álmodozá­sok világa, de árnyalt, sok­sok érzelem által, ezerszí- nűen megfogalmazott legen­da is az emberi lélekről; éppúgy eá lehet és el kell mélyedni benne, mint a drá­mai ékesszólással fogalma­zott művekben. Ezt a meg­jegyzésünket azért írjuk le, mert Ismerjük és elismerjük a fiatal pianista értékeit. Veracini Komeertszonátá- ját Radnóti Tibor adta elő. Ismét elismeréssel kell szól­nunk játékáról, arról a fér­fiasán markáns líráról, amellyel zenei anyagát fel­dolgozza és hallgatósága elé tárja. A műsor betetőzéseként hangzott el Mozart Adagio és fugája: komor fenség és messzelátó bölcsesség bonta­kozik ki a mély tónusú ze­néből. Mintha nem is az a Mozart vallana itt az élet szeretetéről, aki a vígoperá­kat írta. Ebben a szeszélyes őszi időjárásban, a képtár nagy vásznai között nagyon otthonosan hatott ez a mű, az egri vonósnégyes — Rad­nóti Miklós, Lévay Zsolt, Szabó József és Farkas Ist­ván kitűnő tolmácsolásában. . (farkas) Zoli oldalvást pillan­tott a levélre, szemhéja meg­rándult. — Ezt a banda egyik tagja írta. — De hiszen ez a te írásod! — Ügy van. kényszerítettek rá. Ezután még kétszer talál­koztak. Az első esetben a lány végleg szakítani akart, de Zoli könyörgött, öngyil­kossággal és a banda bosszú- állásával fenyegetőzött. A második alkalommal viszont majdnem felcserélődött a sze­rep. A lány kezdte: — Nem bánom, Zoli, ha ezután is be­szélgetünk, tartjuk a kapcso­latot. — A fiú arca fagyos szigorúságba meredt. Csak ennyit mondott: — Most már vége. — De nem fogsz bosz- szút állni? — Nem fogok — ígérte meg Horváth Zoltán. 9. Egy kirándulás emléke Végiggyalogol a majd há­rom kilométer hosszú főut­cán, az állomástól a közpon­tig. Robinak nincs kedve ha­zamenni. Kifejezetten örül, hogy találkozik egy lányis­merősével, és félórát elcse­veghet vele. Ténfereg a kecs­keméti útelágazás tájékán, s épp akkor ér mellé Illés Pis­ta, a Simson Stárjával. Egye­nest a munkahelyéről jön, az állami gazdaság géptelepéről, ahol villanyszerelőként dol­gozik. — Helló — köszönti Ro­bit. — Épp keresésedre in­dultam. Ügy tudtam, itthon vagy. — Nagyjából igen. Tudod, táppénzen vagyok — hazud- ja. — Gyere, vigyél el hoz­zánk. ojsm*­1*72. október 11., szerda ven-zölden tombolt a nyár. Solt után rákanyarodtak a töltés műútjára, s Harte alatt, a vízparton verték fel a sát­rat. Dél körül bementek Har- tára, felkeresték az ismerős lányokat. Este a kultúrházfé- leség nagy hodályában sváb bál volt, arra számítottak, hogy beat-zene lesz, de nem volt, csak keringő, polka, sramlizene. Mindegy, az a fontos, hogy kimozdulhattak a családi kórból! Jót alud­HATVANI DANIEL TaZ "Fontolt ^iggyAL .. . - Dokumentumreg é ny amazt küld. Aki barátságos volt hozzá, mindenkinek ígért valamit. Akkor én is csak mosolyogtam a képzel­gésein .. Pistát mindig kedvelte. Ami­kor cselgáncs-edzésekre járt, mondta neki: — Gyere te is el­viszlek, beavatlak, megjatto- sodsz majd, s ha mi ketten bárhová elmegyünk, sehol sem mernek belénk kötni. Most is arról keseregnek, hogy Izsákon semmi lehető­ség nincs a fiatalok közös szórakozására. Robi kapva kap ezen a témán. Még 1969- ben belépett a községi KISZ- alapszervezetbe, szeretett volna ifjúgárdista is lenni, de aztán ő is épp úgy elma­radozott, mint a többi. Egy darabig mondogatta, hogy végezni kellene valamilyen közhasznú társadalmi mun­kát, kapnának érte egy kis pénzt is, s azt közös kirán­dulásra fordíthatnák, hiszen a gazdaság ingyen odaadná a buszt.' Elmehetnének Bugac- ra, a Tőserdőbe, meg más­hová. Mindebből nem lett semmi, mert a szervezéstől mindenki húzódozott. — Egy igazi, komoly túrát kellene csinálni a jövő nyá­ron — mondja Pista, s mind­kettőjükben. megelevenedik az idei közös kirándulás em­léke. • Június elején lehetett. Szombaton reggel indultak: irány a Duna! Robi hátán jókora csomag: összegön­gyölt kétszemuyes sátor, há­tizsák, benne kaja, cigaret­ta. Végigrepesztettek a hosr- #zú betonúton, kétoldalt ele­tek ä sátorban, reggel le­mentek fürödni. Szelesre, bo­rongásra fordult az idő, a viz is átkozottul hideg volt, vacogott a foguk, amikor ki­kecmeregtek. Körülnéztek a közelben, mivel lehetne elüt­ni az időt. A falu szélén, 3— 490 méterre i parttól, házat az az ötlete tárpadt, hogy rúgják be — a víz alatt. No­sza, rugdosni kezdték,, de bi­zony nem indult be, csak bugyborékolt tőle a víz. — Toljuk ki Robikám, megszá­rítjuk és motorozunk még egy kicsit. — S:káig kínlód­tak, aztán cse; részgetett az Felkapaszkodik táísa mögé, elpöfögnek a Damjanich utca felé. Otthon csak kettesben vannak, nyugodtan beszél­gethetnek. A harmadik álta­lánostól kezdve egy padban ültek, méghozzá legelöl, hogy szem előtt legyenek. Azóta is tart a jó barátság. Robi gya­kori vendég Illéséknél. Pis­ta apjával — aki hosszú időn át volt Izsák tanácselnöke, s jelenleg Ágasegyházán tölt be ugyanilyen funkciót —, jól el tud beszélgetni mindenfélé­ről. Különösen azt szerette megfigyelni, hogy kijelenté­seit idősebb Illés István ho­gyan támasztja alá érvekkel. „Mert érvek kellenek ahhoz — mondotta később —. hogy másokba belefojthassam a szót”. Idősebb Illés az eset után elmondja: — Egyszerűen be­hízelgő volt a modora. Ille­delmes volt, megnyerő. Ha beszélgettünk, bekapcsoló­dott. Mindig igazat adott az embernek... A nyáron épít­keztünk. Egész napokat itt dolgozott Este, a fiammal együtt, felöltöztek és -szóra­kozni mentek. Adtam pénzt mindegyiknek. Azt persze tudtam, hogy munkahelyeit sűrűn váltogatja. Többször kérdeztem tőle: „Ott vagy még, Robi?” — „Ott hát, Pis­ta bácsi” — mondotta. Pe­dig már akkor rég máshol volt. Arról áradozott, hogy olyan munsanolyet keres, ahonnan külföldre is ki le­het menni dolgozni. Oft kint vesz egy motort és azzal jön haza. Meg ígérte a fiúknak, Iáitoknak, hogy ezt.; azt. építettek éppen, kalákában,' beálltak ők is, hordták a tég­lát, maltert. De félóra múl­va továbbálltak, végül is nem melózni jöttek. Bemen­tek, csavarogtak egyet a fa­lu központjában, majd, hogy kissé kisütött a nap, fürödtek egyet. Pista eközben kitalálta, hogy be kellene tolni a motort a vízbe, le­mosni. Volt is egy öbölszerű mélyedés, ahol sekély és las­sú folyású volt a víz, s ahol valamikor vízimalom állha­tott, a kőzátony törmelékei­ből felismerhetően. Be is tol­ták a motort két vagy három méterre, pacskolták rá a vi­zet, mosogatták. Beindítot­ták, járt szépen a motor üresben, Pista azt mondta: — Toljuk beljebb! — Leál­lították, beljebb tolták. Már majdnem az egész motort el­lepte a víz, amikor Robinak eső is, meggyújtott gyufaszá­lakkal melegítették a hen­gert. Végül, nagy nehezen, beindult. Ügy ahogy voltak, fürdőnadrágban, felültek a gépre, s behajtottak az üt- neplőbe öltözött faluba. Ro­bi még dagasztotta is az iz­mait, hadd lássák a lányok, hogy milyen jókötésű gye­rek. Mire elvackolódtak a töltésig, háromszor taroltak meg a sárban, el is estek, utána lemosakodtak. De a motor nem volt jó, folyton lefulladt. Később felöltöztek, Pista ráakadt egyik lányis­merősére, gkivel aztán el­ment a Szelidi-tóra. Robi­nak meghagyták, hogy a töl­tés közelében várjon. Ami­kor úgy három óra eltelté­vel visszajöttek — Robi se­hol. Keresték a központban mindenfelé, végül egy eldu­gott kocsmában akadtak rá, egy négy- vagy öttagú tár­saság közepén ült, s iszoga­tott a többiekkel. Kihívta onnan, s kérdőre vonta, hogy mi volt a megállapodásuk •.. Robi szabadkozott, hogy kö- tözködtek vele, de amikor látták, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, összehaver­kodtak... A motort ezután szétszedték, késő éjszakáig bütykölték, de hajnalnál előbb nem lettek volna kész. Pistának szünideje volt, Ro­binak viszont dolgoznia kel­lett volna hétfőn... Ügy döntöttek, hogy alusznak egy jót, majd reggel megcsinál­ják, s utána mennek haza. Bizony, dél is elmúlt, mire elindulhattak. Otthon már majdnem a keresésükre in­dultak ..; 1.! Emlékeikbé merülten hallgatnak. Pár pillanatig még a saját szívverésüket is hallják. S ekkor hirtelen ár­nyék vetődik az ajtó üvegé­re, s belép Horváth Zoltán. öt óra felé jár az idő. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents