Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám

•la c*s(<* évadnyitó prenrcr a Gárdonyi Géza ^/'nháyban

IPW W— —-— ------------------ ------- -- - - - -. - %

Á Macska;áték Egerben folytatja

diadalútját

Ma este új színházi évadot köszöntünk. A nyári szünet után ismét megtelnek .1 nézőtér széksorai, s a közönség ünnepélyes csendben várja az előadás kezdetét. Különös izgalom vibrál ilyenkor az, öltözőkben és a nézőtéren egyaránt. A színészek már magukra öltötték az író formálta hősök ruháit, jellemvonásait, s izgatottan várják az ügyelő intését. A közönség pedig nagy remény- nycl tekint az új évad elé, s reméli, felejthetetlen élmények, izgalmas színházi esték részese lehet az 1972 —73-as évadban.

Mit kívánhat ezek után a krónikás? A közönségnek jő színházat, a színháznak jó közönséget!

Gong! Mehet a függöny!...

Még jóformán le sem csendesedtek a Tóték sikerhullámai — Isten hozta, őrnagy úr című filmváltozatát jól ismerik olvasóink is —. s

máris egy újabb Örkény-drá- ma hódítja a színpadot és a közönséget. Ritka írói bravúr két ilyen nagy siker.- A Macskajáték az utóbbi évek egyik legérdekesebb és legsikeresebb új magyar darabja. A szerző — Örkény István —, így nyilatkozott:

— Ebben a darabban azt próbáltam meg, hogy megfogalmazzam valamiképpen azt a bennünk élő tudatos kettősséget, amit a halálunk jelent. Az ember az egyetlen lény, amely tudja magáról, hogy meghal és ezt tudjuk is mindnyájan, de mégsem hisz- szük el. Ebből aztán valójában minden cselekedetünk kétértelműséget kap. Mert

egyszerre játszik benne az a ludat, hogy hiábavaló úgyis minden, de ugyanakkor ennek a belátásnak a homlok- egyenest ellenkezője is: az tudniillik, hogy mi ezzel a tudattal dacolva tudunk élni, cselekedni, alkotni. Tehát a halált semmibe venni. És én ezt érzem az emberi lét leghősiesebb gesztusának.

Bár tudjuk, hogy az ember gyengébb a halálnál, mégis úgy élünk, cselekszünk, dolgozunk, álmodunk, hogy mindezt szó szerint ellopjuk a haláltól. Más szóval: erősebbek vagyunk, mint ő. A Macskajáték is ezt mondja: még hatvanévesen, a halál küszöbén is képesek vagyunk egy nagy szenvedélyre. A darab hősnője, Orbán Béláné ezt a nagyszerű küzdelmet testesíti meg.

Szolnokról indult el a siker. Először a Szigligeti Színház mutatta be a Macskajátékot, majd pár héttel később a fővárosi Pesti Színház tűzte műsorára. Aztán Pécs következett, majd Győr, Szeged és Miskolc volt a kirobbanó siker újabb állomása. S most Egerben folytatja diadalútját Örkény István tragikomédiája.

A véget nem érő pörlekedés egyik szereplője, a dráma egyik hőse özvegy Orbán Béláné. Az egri színpadon Máthé Éva Jászai-díja« kelti életre.

— Elég hosszú ideje nem voltam színpadon, így most, hogy sppr tnyel ven fejezzem ki magam, labdaéhesen várom az egri premiert.

— Egyébként nagyon szeretem Orbánnét. Szeretem, mert érdekes egyéniség és mert nagyszerű szerep. És ez

utóbbi sem közömbös a színész számára. Ilyesfajta szerepet én még nem játszot- lam. Itt együtt van a dráma, a komikum és az irónia is. Együtt van tehát mindaz, ami a sikerhez vezet. Izgalmas ez a szerep azért is, mert, egy újfajta stílusban játsszuk az előadást. A kis színpadon két világ, két emberi magatartás ütközik össze, s a hősök levelezéseinek és telefon- beszélgetéseinek nyomán szinte felelevenedik a régen volt ifjúság is. Ábrázolni, eljátszani mindezt igen ritka és nagyszerű színészi feladat. Zsémbes, veszekedős vénasz- szony ez az Orbánná, de azért meglátják, milyen nagyszerű ember...

Szereplők: Máthé Éva,

Márffy Vera, Antal Anetta — Héczey Éva, M. Szilágyi Lajos, Olgyay Magda, Komáro- my Éva, Szili János, Hamvay Lucy és Somló István.

Rendezte: Nyilassy Judit Jászai-díja«.

| A magyar népdal hete a rádióban

Hagyomány már, hogy a Magyar Rádió zenei főosztálya évenként megrendezi a magyar népdal hetét. Az idén erre október 16—22. között kerül sor, a budapesti művészeti hetek eseménysorozatában. Ebből az alkalomból Solymosi János szerkesztő elmondotta az MTI munkatársainak, hogy az említett héten naponta öt alkalommal jelentkeznek népzenei műsorokkal.

A program szerint az eredeti és feldolgozott formában elhangzó népdalokon kívül a többi között a lakodalmak zenei világába nyerünk betekintést Szendrei Janka összeállításában. A legismertebb népi hangszerekről Sárost Bálint tájékoztat négy adásban. A népművész népballadákból két műsort állított össze Kriza Ildikó. Október 16-tól kezdik el a „Népdalgyűjtő úton Bartók Béla nyomában" című, több adásból álló sorozat sugárzását. Kodály Zoltán emlékezetére a „Változatok magyar népdalra” című műsort, La.it- ha László méltatására pedig Tóth Margit összeállítását közvetítik ,,A népzenekutató Lajtha” címmel.

(márkusz)

Hamvay Lucy és Máthé Éva a tragikomédia egyik jelenetében.

H szülők nem a nélkülözés

Tóth Ferenc, az MTI igazságügyi tudósító ja írja:

NEMCSAK ERKÖLCSI, hanem jogi kötelessége is a gyermekeknek az idős szülőkről való — természetbeni vagy anyagi — gondoskodás." Érről sokan megfeledkeznek, mások meg egyszerűen nem akarják tudomásul vennr Eléggé széles körben tapasztalható közömbösség, nemtörődömség a szülő- tartással kapcsolatban.

A téma társadalmi fontosságára tekintettel az Igazságügyi Minisztérium a közelmúltban megvizsgálta a szülőtartási perek ítélkezési gyakorlatát, majd a Legfelsőbb Bíróság elhatározta, hogy magas szintű iránymutatást, irányelveket ad ki a bíróságok részére. Ennek kidolgozása már folyamatban van.

A szülőtartási perek nagyobb részére jellemző, hogy több, illetve sokgyermekes szülők fordulnak tartási igénnyel a bírósághoz. Ezek a szülők általában kisigényű, elesett emberek, az egy-egy alperestől (gyermektől) ki-, vánt havi tartási összeg rendszerint igen alacsony, legtöbbször 100—150 forint körül mozog.

Ami az ítélkezési gyakorlatot illeti, a bíróságoknak pontosan tisztázniuk kell: a szülőnek megélhetése biztosítására milyen összegű tartásra van szüksége, ugyanakkor a leszármazó mekkora összeg fizetésére képes saját és gyermekei tartásának veszélyeztetése nélkül. Azzal kapcsolatban, hogy a szülőnek milyen mértékű tartásra lehet igénye, érdemes idézni a Pécsi Megyei Bíróság egyik tételét: „A házaspár öt gyermeKet nevelt fel.

Az ilyen sokgyermekes szülők esetében a tartásdíjra való rászorultságót különösen nem szabad úgy megítélni, hogy csak a létminimumot jelentő szűkös tartásra lehet a szülőknek igényük. Gyermekeik felnevelése érdekében életük nagy részében kifejtett áldozat- vállalásuk feltétlenül indovállalhatták

keserveit

kolttá teszi, hogy idős korukban kissé jobb módban élhessenek. A rászorultságnak csak az ilyen értelmezése találkozhat a közvélemény helyeslésével.”

PROBLÉMÁT jelent az ítélkezésben, hogy ha a szülő az egyik gyermekénél él. aki őt természetben tartja és gondozza, ez az ellátás milyen értéket képvisel. Megfelelően tisztázniuk kell a bíróságoknak ezt a körülményt, hogy a szülőt természetben tartó leszármazó- ra ne jusson aránytalanul nagyobb teher, mint a többi gyermekre, aki tartásdíjat fizet. Tisztázásra vár az ítélkezés egységesítése során, hogy az egyik testvér saját jogán, a maga nevében felléphet-e szülőtartási díj fizetéséért a másik testvér ellen.

Társadalmi igénynek tesz majd eleget a Legfelsőbb Bíróság azáltal, hogy tervezett irányelvével olyan értelemben is befolyásolja — a birósági ítélkezésen túl — a közvéleményt is, hogy a jövőben, az eddig tapasztaltakkal ellentétben, a szülők ne vállalják a nélkülözés keserveit csak azért, hogy ne kelljen a bíróság előtt fellépni a hálátlan gyermekekkel szemben. A nyilvánosig előtti szégyenkezés motiválja ugyanis számos esetben, hogy az öreg szülő sokszor morzsákkal is megelégszik, csak azért, hogy közte és a gyermekek között egyezséggel rendeződjék a tartási jogvita. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint önmagában is elítélendő az a körülmény, hogy a vagyoni és kereseti viszonyainál fogva arra képes gyermek nem érzi kötelességének az érte küzdő, őt felnevelő öreg szülőkről való önkéntes gondoskodást, hanem azt a társadalomtól vagy még gyakrabban testvéreitől várja.

A SZÜLETŐBEN levő irányelvet a hivatalos lapban, a Magyar Közlönyben

is közzéteszik majd.

wwvwv->

4.

Munkahelyek és csavargások

Ugyancsak np vem bér 5-én reggel, a kecskeméti nagy- állomason az Izsák felől befutó vicinálisról alacsony, gyors mozgású, fekete hajú fiatalember száll le. Végigballag a peronon, egyre tétovább iépesekkel. végül megáll az újságpavilonnál, a dróthálón átvilágító magazin-címlapokat nézegeti.

Már-már indulni készül, hogy elmegy a Sütőipari Vállalat központjába, mivel pár nappal azelőtt ígérték, hogy felveszik átképzős segédmunkásnak, csak a szükséges papírokat kell beszerezni. .

Ekkor hirtelen valaki a vállára csap. Megfordul.

— Ni csak, a Király Robi!

— lelkendezik a szőke, göndör hajú fiatalember. — Mit keresel itt?

— Munkát — feleli Robi.

— Amit jól megfizetnek.

Nagy Béla, a kecskeméti

fiatalember — pályamunkás a vasútnál — tűnődve mosolyog. Ezt mondja:

— Pajtás, at nem nekünk terem. Nem a mi fajtánknak. Különben ... Nézd, ide is eljöhetnél. Most is keresnek pályamunkásokat. Ha ráhajtasz, megvan a kétezer- három-kétezer négy.

•— És életem végéig legyek pályamunkás?

■

_No nem ... Ha betölt

ötted- a tizennyolcat, jelentkezhetsz Dieselmozdony-ve- zetői tanfolyamra.

Király Róbert gondolkodóba esik. Csakugyan, ezt meg lehetne próbálni. Szabad levegő, mozgás, gép — mégiscsak más, mint az élesztőszag. Meg is kérdi Bélától; — Hol lehet jelenthezOéSMkM

|BVi. Oktober 5., csütörtök

ni? — Keresztanyám ott van a munkaügyön, mondd meg, hogy én küldtelek.

Felmegy. Béla keresztanyja elkéri a munkakönyvét. Forgatja a lapokat, majd végignéz a fiún és így szól;

— Ahhoz képest, hogy még csak tizenhét éves, elég sok helyen megfordult. Igaz? — Robi vállat von: — Hát ez igaz:

.. . Közepessel végezte a nyolcadikat. Felvették, napi négyórás munkára, táviratkézbesítőnek. Édesanyja közbenjárására, aki külterületi kézbesítő. A postától csak pár házzal van odébb Rácz Károly pékmester sütödéje, s a postahivatal alkalmazottai gyakran elküldték őt, hogy hozzon kenyeret. Egy ízben a pék megkérdezte: — Nem tudsz valakit Robi, a haverjaid közül, aki eljönne hozzám tanulónak? Sok a munka, elkelne a segítség. Cserébe jó szakmát adnék.

— A fiú azt mondta, majd érdeklődik. S legközelebb, amikor kenyérért ment, így szólt: — Ha Karcsi bácsinak megfelelnék, én is eljönnék,

Megfelelt... Ereje volt a munkához, ügyessége is — igen hamar megtanult dagasztani —, csak a szorgalma olykor ki-kihagyott. Másnaponként bejárt elméleti oktatásra. Kecskemétre, ahol a Nagykőrösi Élelmiszeripari Technikumnak volt kihelyezett osztálya. A péknél kapott reggelit, ebédet, néha uzsonnára is ottmaradt. Olykor éjszakai munkát vállalt, ilyenkor Rácz Károly az ösztöndíjat megtoldotta egy ötvenessel, százassal, mikor hogy. Kapott pénzt mozira is. Pár hónapon át bennhagyta az ösztöndíját, azzal.

hogy ha összegyűlt egy nagyobb összeg, kiveszi és , vásárol egy versenykerékpárt. De akkor megjelent az édesanyja, elkérte a pénzt, mert szükség volt rá odahaza. A fiú napokig rosszkedvű volt, ímmel-ámmal végezte csak a munkát. Összesen kilenc hónapot töltött el a péknél, s az év végi vizsgáig csak jó két hét volt hátra, amikor megjelent az anyja, s azt mondta, hogy Robi nem maradhat tovább, mert nagyapja, Szőke János, most íratta rájuk a házrészt és havi 600 forintot kell törleszteni, ezért a fiúnak igazi keresőfoglalkozást kell folytatnia.

Szemén gyulladás keletkezett, pár hétig a szegedi szemészeti klinikán feküdt, majd dolgozott még a péknél is, de már nem mint tanuló, hanem mint segédmunkás. Aztán, 1970 nyarán, elment Kecskemétre, felvették a Barnevál hűtőházába. Albérletben lakott, a Zöldfa utcában. Az egyhónapos próbaidő utolsó hetében már nem dolgozott újsütetű barátaival csavargóit a városban. Hazatért, munkát vállalt az Izsáki Állami Gazdaságban, mint rakodómunkás és kocsikísérő. Ha csak szerét tehette, a traktorostól elkunye- rálta a gépet, s vezetgette a . gyümölcsösben, a fák között. Egyszer Ajkára szállítottak őszibarackot, éjszaka. A sofőr megengedte, hogy vezessen. Vagy 150 kilométeren át ki sem adta a kezéből a volánt.

Anyja rábeszélésére kétszer Is jelentkezett a posta- forgalmi technikumba. Először egy számtahi hiba miatt nem sikerült a felvételi.

Másodízben már felvették, de kollégiumi elhelyezésre nem volt mód.

Három hónapig mint szerződött alkalmazott dolgozott újra a postán. Aztán, már 1971-ben, bejárt Kecskemétre, a Posta Távközlési Üzeméhez. Kábelfektetésen, légvezeték-építésen dolgozott. Nemcsak Kecskeméten, hanem Félegyházán, Baján, meg másfelé is. A hideg

kosztot nem szerette," a vendéglői étkezéshez viszont nem volt pénze. Húsz-harminc forintokat kért kölcsön. ezeket csak többszöri kérésre adta vissza. Az utolsó heteket már itt sem dolgozta végig, napokon át járta az utcákat, tereket, nézegette az autókat, s tűnődött, hogy mihez is kellene kezdeni. Az az ötlete támadt, hogy tiszthelyettesi iskolára jelentkezik. Ha adnak lakást, ruhapénzt, kosztot — az élethez való legszükségesebb már megvan. Sokat olvasott ekkortájt, főleg Marx

és Lenin életrajzát tanulmányozta. A felvételi mégsem sikerült, a jobb l'üle miatt, amelyre 12 éves kora óta — akkor esett át operáción — alig hall.

Júniustól kezdve öccsével együtt újra Kecskemétre járt be. A Kiskőrösi úti pin- ceépitkezésen dolgoztak. Keverték a maltert, adogatták a téglát a mesterek keze alá. Róbertben egyre inkább megfogalmazódott a felismerés, hogy az egyhangú munkát nem bírja sokáig végezni. Ügy érezte, végtagjaiban mázsás csömör halmozódik fel. Még viszonylag a reggeli egyórás vonalút szórakoztatta leginkább;

öccsével együtt sohasem ült le, a vonat egyik végétől a másikig járkáltak állandóan, haverkodtak ismerőssel, ismeretlennel, csakhogy teljen az idő.

■ Szeptember 20-tól kezdve már nem jártak el az építkezésre. Elkezdődött a csavargások minden eddiginél hosszabb időszaka. Odahaza úgy tudták, hogy továbbra is dolgoznak. Róbert, hogy pénzhez jusson, eladott egy pár csizmát és egy bőrbekecset, amelyet munkaruhaként még a távközlési üzemtől kapott, s amelyet kilépésekor meg is kellett váltania.

Róbert azt mondogattam olyan cégnél szeretne elhelyezkedni, amely külföldi munkára is elviszi az embereit. Hallott olyasmit, hogy bányagépszerelőket keresnek, NDK-beli munkára. De azt nem tudta, hol lehet jelentkezni.

... így jutott el a kecskeméti nagyállomás felvételi irodájáig Király Róbert.

Az asszony visszaadta a munkakönyvét. Aprót sóhajt és ennyit mond: — Ha tényleg dolgozni akar a vasútnál, akkor most arra kérném, hogy menjen el a tanácshoz, ahol majd kiközvetítik. Utána az SZTK-ba, s amikor az is megvan, visz- szajön ide és a vasúti orvos is megvizsgálja.

Elmegy a tanácshoz, az SZTK-ba, de a vasútnál kiderült, hogy az orvos csak szombaton rendel.

Azt határozza el, hogy körülnéz a váróteremben, s hátha eszébe jut még valami jó ötlet. Az információs fülkénél a középső várócsarnok felé kanyarodik, s nyomban észreveszi, hogy az öcs- cse haverja, az ágasi fiú épp akikor lép el az újságpavilontól, kezében egy csomag külföldi cigarettával.

Horváth Zoli is észreveszi őt. Annak idején, amikor még átjárt Izsákra kenyérért találkozott vele a péknél. Ha sokan voltak, soron kívül kiszolgálta.

— Szia. Öcséd nem jött be? — Ma nem. Anyám nem engedte el. —, Ma már nem is jön? — Nem valószínű. Miért? — Beszélni szerelnék vele ... Te, délután szeretnék átmenni hozzátok, hátha megtalálom! — Gyere, ha jónak látod.

Elsétálnak a buszállomásig. Itt Robi lemarad. Zoli bemegy a rendelőbe, de még mindig korán érkezett. Elmegy, körülnéz a taxiállomáson. Előbb a csemegebolt elől, aztán a parkból nézi a taxikat, úgy 15—20 méter távolságból. Ekkor áll a sor végére a kékesszürke Volga. Vezetője lassú mozdulatokkal bújik elő. Ügy látja, alacsony, sovány ember.

4