Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-04 / 234. szám
A iűsxontánc- képek egyik ultoroje A tűzzománc ősi festészeti technika, amelyet a XX. század elején fedezett fel újra az európai képzőművészet. Hazánkban 8—10 éve kezdték felhasználni a tűzzománc sajátos lehetőségeit a művészek. A tűzzománc felhasználásának magyarországi úttörői közé tartozik Lőrincz Vitus fóti festőművész is, aki 1964 óta foglalkozik tűzzománcképek készítésével. Több kiállításon szerepelt munkáival. Nagy sikere volt legutóbb az 1971-es miskolci önálló kiállításának. Képünkön: a művész műtermében, előtérben „Anya gyermekével” című alkotása. (MTI Foto: Király Krisztina) Szovjet filmek ünnepi bemutatói Budapesten, a Corvin moziban díszelőadáson mutatják be a „Fekete tollú fehér madár” című filmet. A november 3-tól 8-ig tartó ünnepi hét során Jurij Iljenko alkotását még kilenc vidéki városban is vetítik majd. Budapesten, továbbá tíz vidéki városban kerül a nézők elé „A katona visszatért a frontról” című film, amelyet Nyi- kolaj Gubenko rendezett. A „Felszabadítás” című monumentális háború tabló IV. és V. részét panoráma változatban mutatják be Szegeden, a 35 milliméteres verziót Budapesten és kilenc vidéki városban láthatja a közönség. November 3-tól három új szovjet rövidfilm is színezi a programot, az ..Odessza”, a „Vörös nap országa” és a „Hevszur földön”. Érlelődik a terv Csendes őszi nap Kecskeméten. Horváth Zoltán a város- központban, a Bányai Júlia Gimnázium előtt száll le a buszról. Kivárja a forgalom alkalmas pillanatát, átszalad a széles keramitúttesten. A taxiállomáshoz érve önkéntelenül lelassítja a lépteit. összesen három-négy kocsi áll benn. Sofőrök beszélgetnek a padnál. Nincs bent az a kékesszürke Volga — állapítja meg. December 30. és január 5. között a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából is több új film kerül a filmszínházak műsorára. A „Kezed melegével” játékfilm, „A Szovjetunió 50 éve” egész estét betöltő do- kumentumíilm, s- ugyancsak ■dokumentumok alapján készült a „Találkozás Gorkijjal” című alkotás. Budapest és két vidéki város mozijainak műsorán hét felújított filmből álló összeállítás szerepel, amely a Szovjetunió nemzetiségeinek filmgyártását reprezentálja. A MOSZ- FILM Stúdióban készült Bon- darcsuk filmje, az „Emberi sors” és a Romm rendezte „Egy év kilenc napja”, a Grúzia Filmstúdióban készült a „Lombhullás”, Ioszeliani rendező alkotása, Mihalkov —Koncsalovszkij filmje „Az első tanító”, a kirgiz film- művészetet reprezentálja. Az „Egy falat kenyér” üzbég film, az „Oleszja” a Dov- zsenko Stúdióban készült, a „Senki sem akart meghalni” litván alkotás. Felújították a „Haza hű fiai” című, egész estét betöltő dokumentumfilmet, s két önálló „tematikus”, egyórás rövidfilm-műsor is szerepel a programban. November 7-től a MOKÉP az MSZBT-vel és más társadalmi szervezetekkel közösen nagyszabású filmrejtvény-já- tékot és pályázatot rendez „Ez a való világ” címmel, amely szorosan kapcsolódik mindkét évfordulóhoz, illetve az akkor bemutatandó és felújított filmekhez, a pályázat jövő év május 9-én zárul. Azt mondják: a nevelés közügy. Hogy mennyire igaz a tömör megállapítás, azt igazolta az az országos érdeklődés, amelyet a parlamenti közoktatáspolitikai aktíva kiváltott. Remélt és nem is csalódott sem a szülő, sem a diák, hiszen valóban köny- nyebb lesz a tanulás, több a szabad idő, kevesebb a felesleges izgalom. Vajon mi a véleménye minderről a pedagógusnak. aki nap mint nap katedrára áll? Erről érdeklődtünk az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Szak- középiskola tanári szobájában. TÖBB, MINT VÁRTUK Pólyán Alajos igazgató elégedett : — Annál is inkább, mert tantestületünk részt vett az MSZMP Központi Bizottsága elé kerülő anyag gyűjtésében: javaslataink, felméréseink, s az azokból levont következtetések eljutottak az illetékesekhez. Jó érzés volt konkrét megfogalmazásban visszahallani, amit reméltünk. Taskár Károlyné, matematika-ábrázoló geometria szakos tanárnő, egy tv-riportra utal: — Mi tagadás: aggódtunk, akárcsak az a pedagógus, aki a riportban szót kapott. Attól tartottunk, hogy a sok konkrét javaslat kevéssé zsugorodik majd, s elsikkad több jó elképzelés. 'Jólesett kellemesen csalódni, s azt érezni, hogy többet kaptunk, mint amennyit vártunk, hiszen a párthatározat a legégetőbb gondok megoldását biztosítja, s a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei már meg is tették az első lépéseket, olyan intézkedések születtek, amelyek megkönnyítik a diák munkáját, s fokozzák a Közoktatás — ma PillanatfMel a mMÉőnél tanár alkotókedvét. Ez nemcsak az én véleményem, hanem így gondolkodik tantestületünk többi tagja is. Érthető, mert régóta vártunk erre, évek óta morfondíroztunk, nemegyszer türelmetlenül sürgetve, hogy az iskola közelítsen végre az élethez, a mindennapok valóságához, s levesse a megkopott 'tradíciók béklyóit. NEM FÉI.KEZÜ ÓRIÁS... Dr. Rapcsák Lászlóné huszonkét éve tanít kémiát és biológiát. Ennyi idő alatt bőséges tapasztalatra tett szert, s ezért különösképp érdekes a véleménye: — A pedagógia már nem félkezű óriás, az oktatás napi gondjai mellett ezután sokkal több idő jut a nevelésre, árra a tevékenységre, amelyről eddig oly sokat beszéltünk, csak éppen lehetőségünk, időnk nem volt, hogy munkánk középpontjába állítsuk. Pedagógus számára, aki felelősséget érez, nnnél nincs, ennél nem lehet idegőrlőbb helyzet, hiszen őt nemcsak az érdekli, hogy a diákok ismerik-e a Linné-fé- le rendszert vagy a benzolgyűrű képletét, hanem az is, hogy miként gondolkodnak a világról, hogyan tervezik életüket, milyen emberekké nőnek. Ennek a kínzó feszültségnek most már vége, számomra ez a legvonzóbb intézkedés, s úgy látom — azt hiszem jól —, hogy minden egyéb rendelkezés ezt a nevelésközpontúságot igyekszik elősegíteni. Kétségtelen, hogy minden a megvalósításon múlik, de úgy vélem, hogy ezzel aligha lesz baj, hiszen erre várt, ezt a lehetőséget remélELOHE meg rfl, sötétszőke göndör haj bukik a homlokára. Jó pajtás, belevaló srác. Körülbelül hét hónapja ismeri, bátyja, Király Robi mutatta be neki. Akkor is itt voltak az állomáson. Azóta gyakran találkoztak. Zoli tudja, hogy a „máA rendelőben a nővér elkéri beteglapját, majd kis idő múlva kiszól, hogy 12-re I jöjjön. I Végigballag a Nagykőrösi utcán, kiér a vasútállomáshoz. Beül a tanuló-váróterembe, tagjait meglazítja, szemhéja megrándul... Biztosra veszi, hogy hamarosan itt lesz megint Király Zoltán, az izsáki fiú. Vele egyidős, de magasabb, vállasabb, izmosabb, mint ő. SűMfiZ. október 4., szerda sik Zoli” és á bátyja nyáron az építőiparhoz járták be dolgozni. Vonattal. Aztán otthagyták a melót. Tengtek- lengtek a vasút- és az autó- buszállomás tájékán, a parkban, meg mindenütt a városban. Ügy egy hónap óta pedig szinte naponta összefutnak. Már ő sem jár be az intézetbe, sem a konzervgyárba. Otthon persze úgy tudják... Ök ketten együtt csavarogtak. Lassanként kitapogatták egymás gondolatait. Közben telt az idő, mintha ostorral kergették volna. Egyszer a buszállomáson összeakadtak egy lánnyal, Király Zoli ismerte valahonnan, cipőcskéjén egy-egy plexiüveg-disz- gomb csillogott. Addig-ad- dig kérlelték, míg a lány hajlandó volt a gombokat leszedni és nekik adni. Király Zoli megjegyezte: — Amikor találkozunk, mindig felmutatjuk egymásnak. Meglátjuk, melyikünk őrzi tovább. Többször a parkoló kocsikat nézegették. Horváth Zoltán egyszer ezt mondta: — Ha meglesz a szakmám, sok pénzt fogok keresni, házat veszek meg motorbicikiit. Abban mindketten egyetértettek, hogy a jó élethez sok pénzre van szükség. Király Zoli hozzátette, hogy ehhez Nyugaton könnyebb volna hozzájutni. Erre váratlanul kicsúszott a száján: — Induljunk el gyalog. — Mire amaz: — Ne hülyéskedj, legalább háromszáz kilométert kéne gyalogolni... .. Három nappal ezelőtt, november 2-án ugyanitt ültek, kettesben, rajtuk kívül más nem volt a váróteremben. Az utasok kint tolongtak, ünneplőben, koszorúkkal, krizantémszaggal — halottak napja volt. Horváth Zoltán ekkor már elhatározta, hogy megszervezi az akciót. Király jó lenne társnak, vállas, erős fiú. És elszántnak is látszik. Ki kell próbálni, hogyan fogadja az ötletet. Azt kérdezte: — Te vezettél már kocsit? — Tehert, de azt is pár kilométeren. — Én semmilyet sem vezettem, de állítom neked, ha negyedóráig figyelem, hogy váltják a sebességet, utána én is elvezetem. — Marhaság! Hiába ismered a kapcsolást, ha nincs rutinod... Most az alkalmas pillanat.; — Próbáljuk ki. Beülünk és átmegyünk a határon, Nyugat-Németországba. — Király Zoli elgondolkodott. Nem is olyan mamlasz ez, amilyennek látszik, gondolta. De ha már így van, ő sem maradhat el. Ezt mondta: — Klassz! Lopunk kocsit és megyünk. Amelyi- kőnk jobban tud vezetni, az vezet. Horváth Zoltán szemhéja megrándult. „Ráharapott” a fiú. Most már lehet adagolni a tervet. — Nem lopni kell hanem szerezni. Taxit, mert azt nem igazoltatják. — Király megütközve nézett rá: — Mit csinálsz a vezetőjével? — Elintézzük egy eldugott helyen. — Rázós ügy... Mégis csak jobb lenne a kocsi. Átfestenénk, rendszámot cserélnénk... — Horváth Zoltán türelmetlenül szólt közbe: — Az hosszadalmas. A taxi jobb! — Na, de a vezető. .. — Mondom, hogy elintézzük! Amikor majd fizetni kell. gyomorszájon vágom. — És én? — Te pedig. .. Hirtelen elhallgatott. Kicsit megrettent, úgy érezte, túl messzire ment. De hát nem kell félni, Kjrály nem olyan fiú, aki beárulná. Amaz türelmetlenül kérdezte: — És én? Leülném, úgy gondolod? Vagy. ..megfojtanám? — Horváth kis tűnődés után így válaszolt: — Leütnénk, bekötnénk a száját, fához kötöznénk. Na jó, de megtalálják, mielőtt még átérnénk... — Ez igaz. Mégis csak az volna a biztosabb, ha megfojtanánk. Betennénk a csomagtartóba és valahol a Dunántúlon kiraknánk. A Uuv mindkettőjüket feN villanyozta. Horváth Zoltán? úgy érezte: itt a soha vissza? nem térő alkalom. Agyát as kaland lehetősége valósággal? áttüzesítette. Király Zoltán? viszont azon tűnődött, hogy? a terv keresztülvitelében az? ő szerepe a fontosabb: nélkü-í le Horváth egyedül, semmi- s hez sem merne kezdeni. Ha? cselekvésre kerül sor, majd? meglátjuk, gondolta, ez most? mint elmejáték, kitűnő. Min-? denesetre megkérdezte: —< Na és, milyen típusú kocsira? gondoltál. — Volga vagy? Polszki Fiat. Ez mindegyik? stabil, gyors kocsi... —? Gyorsan elharapta a szót.? Itt tovább nem! Ez már csak? az ő „területe”. Azt most? nem kell elmondani Király-? nak, hogy azért kell nagy? kocsi, mivel Kiss Arankának? és az édesanyjának is ké-? nyelmes helyre van szüksé-? ge. Majd megtudja idejében,? amikor már nem léphet visz-? sza. — Oké — hagyta rá a? másik, majd hozzátette: —? És mivel fojtanánk meg a? sofőrt? — Gondolkodtam? ezen is. Vaskampó kéne,? meg egy kötélhurok. S Mindketten elhallgattak.? Egész lényüket ismeretlen? borzongás kerítette hatalmá-? ba. Majd Király ezt kérdez-? te: — De hogy megyünk át? a határon? — Ügy, hogy át-? törjük a sorompót. — És ha? ránk lőnek? — Visszalö-? vünk. Apám katonatiszt volt? — hazudta. — A pisztolya? még meg van. Ügy el van? zárva, hogy nem tudom meg-? szerezni. De el tudom hózni? a vadászpuskáját. < Megállapodtak, hogy va-? sárnap este 6-kor itt, az ál-? lomáson találkoznak. Hor-> váth busszal jön be, Király? pedig vonattal. ? Aznap a délutánt is együtt? töltötték. Négy óra körül? Horváth azt mondta Király-? nak, hogy menjenek be a? Nagytemplomhoz, a központi? buszrn ■ • állóhoz, odajön majd? Kisfáiból egy Aranka nevű? leányismerőse. ? Besétáltak a Rákóczi? úton. Fél ötkor bejött a rep-? téri busz, de az ismerős? lány nem szállt le róla. ? •• -J........ (Folytatjuk) £ te minden valamirevaló pedagógus. RANGOT A JEGYEKNEK! Megszűnik az átlagosztályzat — többek között —, ennek örül minden diák. Miként vélekednek a tanárok? Pólyák Alajos: — Ez az intézkedés áldatlan állapotokat számol fel. Az átlagosztályzat ugyanis pontatlan mércéje a diákok képességeinek, szorgalmának. Csak egy-két példát erre! Vegyünk két 3.5-es átlageredményű tanulót. Az egyik kiváló matematikus, fizikus, jeles kémiából és fizikából, s jó eredményt ért el az idegen nyelvekből is; a testneveléshez, a rajzhoz, az génekhez, a gyakorlati foglalkozásokhoz azonban nincs érzéke. A másik kiváló tornász, ügyesen forgatja a ceruzát, az ecsetet, gyakorlati érzéke kiváló, a matematikával, fizikával, kémiával, a nyelvekkel viszont sehogy sem birkózik meg. Átlageredményük egyforma, de nehéz összehasonlítani a két diákot! S volt a régi rendszernek még egy hibája: olykor-olykor leértékeltük a jegyeket. Kevés tanár akadt, aki egy egyébként kitűnő tanulónak elégségest, vagy közepest adott volna a készség- tárgyakból, vagy éppen gyakorlati foglalkozásból, tgy viszont joggal keseredett el az a diák, aki kiváló tornász, rajzos, énekes, vagy ezermester volt. Most rangot kaptak a jegyek. GONDOK CSAK JELENLEG Mindenki helyeselte — a Szilágyi Gimnázium és Szakközépiskola tantestületében is —, a tananyagcsökkentést. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy aggodalommal is találkoztunk: a kép teljessége érdekében adunk helyt ezeknek is. Taskár Károlyné: A szak- . középiskolákban már megjelent a tananyagcsökkentést szabályzó utasítás, s természetesen néhány új tankönyv, amelyet ehhez méreteztek. A szándék jó, de a megvalósítás nem mindig sikerült: az első osztályos matematika- könyvben olyan fogalmak bukkannak fel újként, amelyekkel mi csak az egyetemen találkoztunk. Ha ezt megmagyarázzuk — márpedig meg kell —, akkor elvesztjük a réven, amit a vámon nyertünk, Dr. Rapcsák Lászlóné az áruismeret oktatója is, zsörtölődik: — Az utasítás a pedagógusokra bízza, hogy a lényegtelen anyagrészeket hagyják el, ki-ki saját elképzelése szerint. Mi lesz ebből, ha minden kolléga ízlése szerint szelektál, hői marad az egyöntetűség? A pedagógusok örülnek az átlagosztályzat eltörlésének, ám kételyeik azért maradnak, íme, ezekből is egy kis ízelítő: — Nem irigylem a negyedikes osztályfőnököket, hiszen hogyan magyarázzak meg ezentúl az irodalmat kedvelő, s a • matematikával hadüábon álló diáknak, hogy ne hanyagolja el a számok birodalmát. Vagy fordítva. — Nem lesz könnyű sem az osztályfőnöknek, sem a pedagógusoknak, ez az új helyzet sokkal átgondoltabb, tervezettebb, motiváltabb munkát kíván tőlük. Mégis azt hiszem, hogy megéri, hiszen törődhetnek tanítványaik emberré formálásával, s a mai gondok idővel eltörpülnek a lehetőségek, eredmények mellett — összegez az igazgató. A tétért megeri az aidozat is, vélekednek kollégái, munkatársai is. Ez különösképp biztató, hiszen rajtuk múlik. miként valósulnak meg a jobbat ígérő ötletek... Pécsi István
