Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám

ücí-ogh András kiállítása az egri képcsarnokban Balogh András képei csü- törtoKtól láthatok az egri képcsarnokban. A művész közönségsikere az első napoo Után maris mutatkozik. Érdekes szsmügyre venni ezt az azonnali reagálást a müvekre, keresni okait. Ez a vizsgálódás annál inkább helyénvaló, mert a Rudnay- teremben kiállító művészes nemcsak egy vidéki tárlat és kirándulás erejéig érkeznek ide, de azért is, hogy a mai piktűra állapotáról tudósi t- sanak bennünket. ' A legszembetűnőbb — és ez nagyjából-egészéből meg­nyugtatóan elüt a nagy át­lagtól —, hogy minden ké­pén ott van a valóságos em­ber. a mai, modern fiatal lány, vagy anya, aki lírával telített levegőt, atmoszférát sűrít maga köré. A festő megragad egy-egy pillanatot, vagy beállít egy-egy helyze­tet és addig-addig igazgatja modelljeit, addig keresi a meg nem unhatatlant, amíg a rajzolatok, a színek össze nem állnak azzá a varázslat­tá, amely kifejezni képes azt a lelki tartalmat, amelyet a művész magában hordoz és a világ elé akar tárni. Meglepő, hogy a művész nagy formátumú leporrelójá- ban szavakban is indokolja önmagát, mintegy felmen­tést kérve a mai közönség­től amiatt, hogy ő konzerva­tív, hagyomány tisztelő me­részkedik lenni, nem hagyja magát belehajszolni a mo; dernizmusok nehezen hihető ..mindennap csináljunk vala­mi újat” — áramlatába. Mentegetőzik, pedig nincsrá szüksége. A líra életszükség­lete az embernek, minden­napjait szépíti meg, még ak­kor is, ha tudjuk, hogy ez a líra nem salakta-lan, s hogy a líra mögött mindennap­jaink gondjai, féltései, a holnapra vágyódásai, az újat keresésnek és a nagyot akarásnak hol felszegj hol sikeres mozdulatai rejtőznek. Kell ez a líra! Egyik Pél­da • a nyitott ablak mellett, .1 budai hegyekre lehet lát­ni. nyilván az esti fények csillogását veri vissza a víz tükre. A kép jobb sarkában a nem is nagyon mai stílusú szék támlájára, felénk for­dulva, két kezefejére hajtja a fejét a modell és az arcá­ra közelből zuhog a fény. A padló fekete-fehér kockái adják az ellennyomást a kép felső sötét tömegéhez. Min­denki érzi, hogy ez így nem egy fotoriporteri pillanat, nem is csak egy kitűnő ral- za egy sokszor ismétlődő és megörökíthető jelenetnek, sokkal több ennél: a nyuga­lomnak az a perce, amely­ben a fáradság csak egyik összetevője a bonyolult em­beri érzéseknek. A modell­ben a fekete ruhában. a dísztelenül előttünk fekvő lány tartásában visszaverő­dik ránk annak a hangulat­nak a fénye, amely a lát­vány hatására a művészet­ben eluralkodott. Egy másik példa: a hosszú - hajú lány jobb kezével tá­masztani látszik az arcát, oly könnyedén és kecsesen, amennyire a távolba nézés azt megkívánja; bal karját maga előtt a jobb könyökéig viszi át, csak azért, hogy a blúz fehér foltja még inkább az arc felé terelje a figyel­met, hogy ott arra legyünk kíváncsiak, mit is nézhet ez a lány olyan kitartóan és olyan érdeklődéssel. S már nagyon nem is figyelünk rá, hogy teremben, műteremben vagyunk, ahol a fal közöm­bös hátteréből egy tájkép lendületes szín folt j a i - vonal ai látszanak. Szándékosam emeltünk ki két példát annak bizonyítá­sára, hogy Balogh András elbeszél egy történetet, egy pillanatnyi eseményt, amely csupa líra, érzelem, hangu­lat — minden drámadság nél­kül. Ezek az igazán őszinte képei. A tájban és a szoba­belsőben ábrázolt alakok csak annyiban ugranak ki a szini és rajzolati környe­zetből, amennyire a mondani­való ezt kívánja. Ezért lesz­nek ezek a képek sikeresek Egerben is és bizonyára nem egy műgyűjtő törekszik majd vásárolni Balogh And­rástól. Egy-két képén azonban a teátrálitást, a beállítottságot kifogásolnánk. És ez a kifo­gásunk azzal van összefüg­gésben, hogy a művész, ami­kor drámát akar magából ki­vetíteni, olyan területre té­ved, ahol nincs egészen ott­hon. Vagy egyáltalán nem az ő világa a felfokozott drámai effektusok világa. Ahogyan a Menekülő anya ráhajo) gyermekére és védi a nem látott, vagy nem jól látta­tott veszélytől, nem tud kö­zeljutni hozzánk, nem tu­dunk azonosulni vele. Az al­kotó teljében lévő művész minden bizonnyal újabb, ta­lán most kezdődő alkotói szakaszának egyik kivetitő- dése ez a megoldás, tör a drámai kompozíciók irányá­ba, de itt még vegyesek az eszközök, nincs meg az a sűrítés, amely a lírai elemek visszafogásával az akciót markánssá, a drámát hiteles­sé tenné. Az egri közönség örömmel veszi tudomásul, hogy a hazai, külföldi komoly sike­rek után is tárlatot rendezett Egerben Balogh András. Vele olyan művész érkezett a vá­rosba, aki indokoltan állít­hatja magáról, hogy „a jel­lem stabilitásából születik a szépség”. Szép mondat, s tiszta levegőt árasztó képiéi­vel összhangban áll. Farkas András Csodálatos az emberi tudo­mány, de félelmetes is egy­ben. Kezdetben az udvari festő dolga volt megörökíteni az utókorra és az utókornak az arcot, a fenséget, vagy ha igazán művész volt, a „fen- ségtelenséget” is. És az ős ott függött a vár, a kastély, vagy a rimes-romos úri kúria fa­lán évszázadokig, mereven bámulva bele a számára tel­jesen érdektelen és ismeret­len világba. Aztán jött a fo­to, a fényképezés, amely „élethűbb” volt minden fest­ménynél. mint ahogy a tech­nika általában szenvtelenebb, mint az emberi szubjektum. Nagyapáink és nagyanyáink, politikusok és művészek régi fényképei valami mást, vala­mi többet mondtak el már magukról, mint eladdig a hű­séges arcmásolók ecsetje. Aztán jött a hang! Döbbenetes volt. És feled­hetetlen. Megszólalt a halott. Ifjúsági klubok találkozója föngyösön Gyi A Gyöngyös városi KISZ- bizottság és a Kertészeti Fő­iskola ifjúsági klubja október 29-én rendezte meg a város ifjúsági klubjainak találko­zóját a főiskolán. A rendez­vényen részt vettek a klubok vezetői, valamint a KISZ-bi- zottság mellett működő kul­turális szekció tagjai. Dér István, a KISZ-bizottság po­litikai munkatársa a vitain­dító referátumában foglalko­zott a klubélet nevelési je­lentőségével, a programterve­zés és szervezés módszerei­vel, A hozzászólók egyöntetűen hangsúlyozták, hogy erősíte­ni kell a klubok közti kap­csolatokat, ezért a tanácsko­zás határozatot hozott arra, hogy megalakítják a klubve­zetők tanácsát s évente sor .kerül a városi klubtalálko- I zára. Délután a főiskola ifjúsági klubjának színpada tartott bemutatót, majd az egész na­pos program táncos rendez­vénnyel zárult Ass utolsó simítások as egri főiskolán Ez év decemberétől eredeti szépségében pompázik majd az egri főiskola udvari homlokzata, amelyet 2 millió 545 ezer forintos költséggel állít helyre a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A barokk és copf stílusban készült műem- lékjellegű épületen a múlt év áprilisában kezdték meg a hibás kőfelületek javítását és a renoválását. Jelenleg az udvar kőburkolásán és a homlokzat festésén dolgoznak, amelyet eredeti színben az eddigieknél egy tartósabb mű­anyag festékkel vonnak be. (Foto: Tóth Gizella) Itt szólt mellettünk, a szobá­ban szólt, hogy hangjára tel­jesen rárévedtünk, de hiába szóltunk mi, válaszolni, arra képtelen volt. Aztán jött a film. A hang mögött meg­mozdult a halott: járt, kelt, nevetett, üzenhetett is. Köz­tünk járt és jár, mi látjuk, halljuk, csak hát. ugye, ő.. Csodálatos az emberi tudo­mány, a holográfia bepillan­tást ad abba, hogy plasztiku­san, térhatásúan járhat és beszélhet közöttünk megholt kedvesünk, vagy kedven­cünk? S talán eljön az az idő, hogy mintegy testet ölt­ve, beprogramozva, mint va­lami halott élő, vagy élő ha­lott szól, válaszol egyszerű kérdéseinkre? Nem itt még nem tartunk! A félelmetesig még nem ju­tott el a tudomány, csak a szépséges kegyeletig: most Básti Lajos közreműködésé­vel a/halott és ím mégis élő Gózon Gy.ulát idézte fel a képernyőn. Csodálatos, tisz­teletre és hálára is méltó a tudomány. De néha megbor- zongtató, ha az ember kissé merészebb fantáziával előre tekint. * * * * S * * * * 10 mit ráfizetni valójuk Grál Albert rendező könnyed já­tékstílust próbált teremteni, bár néha mintha komolya’ o-/ ra, borongósabbra siker.it volna a hang is, a kép is, a tempó is, mint amit a Fér­fiak mesélik megérhetne1 \ Kállai Ferenc, Siiikó Lás'.ló és Sinkovits Imre tetszeti i legjobban, Somogy vári Ui dolf erőltetett hóditónak Inni, míg Benkö Péter nem sokat tudott mit kezdeni kamasz- szerepével. Bárány Tamás elfecseré­S2ett a nőkről. S mivel Bá­rány Tamás író, nem tudott unalmasan csevegni, az egyébként nem túl mély gon­dolatokat felsorakoztató kis történetkék keretein belül a férfi és a nő viszonyáról. Megvizsgálta e viszonyt a nő oldaláról, megtette ezt most elegáns könnyedséggel, s a sokat mondással szembeni túlzott óvatossággal a férfi oldaláról. Néhány jellemző és örök pillanat e kapcsolat­ban és máris hiteles a köz­hely is, és máris igazi szituá­ciónak tűnik a keresettség is, — ha mindezt együtt és jól csinálják. S meg kell mondani: kel­lemes-kedvesen csinálták, — elsősorban sors- és kortársa­im, akik vagy ráfizetnek, ha van mit mesélniük, vagy azért szenvednek, hogy nincs Nemcsak az átlag televízió- néző, de az átlagosan érdek­lődő ember sem tud általá­ban túlságosan sokat a mai finn irodalomról, drámaírás­ról, a televízióműfaj ottani helyzetéről Ha csak egyedül azért is tűzték vplna műsor­ra Elvi Sineívo televíziós já­tékát, hogy erről kapjunk va­lamiféle megközelítő képet, vagy legalábbis az irodalom „balszárnyáról”, s annak lé­tezéséről tanúsítványt, — már akkor is helyes volt Ti- mo Bergholm, a finn tv fő­rendezőjének munkája nyo­mán képernyőre vinni a „Fia­tal még a világ”-ot. Minde­zen túl azonban a negyvenes évek Finnországa és az akko­ri Magyarország történelmi és társadalmi helyzetében fellelhető kétségtelen párhu­zamosság, s az ebből máig levonható konzekvenciák is aktuálissá tették e témát a magyar televízióban is. Nem állíthatnám, hogy az idős munkásírónő drámája fémjelezhetné akár a prog­resszív finn drámairást is. Nemes szándéka, hite, s első­sorban az a készsége, hogy megpróbált emberi hősök he- ‘lyett hősies embereket ábrá­zolni. — azonban igen figye­lemreméltó. Sulyok Mária alakítása azt igazolja, hogy egy nagy művész a viszony­lag vázlatosabbnak tűnő fi­gurából is gorkiji mélysége­ket képes kicsiholni. A töb­biek — a dráma adta lehető­ségeken belül — megfeleltek. Gyurkó Géza „Hajnal a Dráván” Bulgária az 1944. szeptem­ber 9-i felszabadulást kö­vető napon hadat üzent a hitleri Németországnak. A fasizmus feletti győzelem Ausztriában találta az el­ső bolgár hadsereget, a leg­Telefon — tárcsa és gomb nélkül Ezt a telefonkészüléket az amerikai „Bell Telephone” eég dolgozta ki. A tárcsázás automatikusan, beszédhang­gal történik cs egy kis táb­lán ellenőrzés céljából mind­járt meg is jelennek ezek a számok. Ha a telefon fog­lalt, akkor a készülék maga hivja a keresett felet mind­addig, amíg választ pem kap. ©Hűl W2. október 3U kedd Eger, vitézek iskolája . .. (4.) Kótyavetye 150 kocsin Az 1577. évi vadnai győze­lemnél üstökös jelent meg az égen. Ezt a végekben úgy ér­telmezték, hogy az egrieknek nemcsak a földön, de az ég­ben is szerencséjük van. Ez a hiedelem mindenesetre jelzi, hogy a végbeliek cselekede­teit a néphit milyen fontos­nak, tiszteletre méltónak tar­totta. A lovagi élet ezekben az évtizedekben érte el a csúcs­pontját, kialakult a végvá­rakban egy népi lovagi rend­szer, amelynek külön élet- felfogása volt a becsületről, katonai vitézségről, a páros viadalokról, a szegények vé­delméről. A középkori feu­dális lovagi élet e későbbi és népi virágzása csak Magyar- országon a végvárakban ala­kulhatott ki, hiszen itt volt hosszú évtizedeken keresztül olyan helyzet, hogy ez a né­pi lovagi rendszer messze vi­dékről is magiához vonzotta a kalandvágyó fiatalokat. A kaland egyik eleme ^ a vagyonszerzés. Eme küü/imö- sen jő alkalom nyílott a so­kadiknak megütése alkalmá­val. Az egriek kedvelték a vásárütést, és a sok panasz közül csak az egyik az, amit 1578. június 20-án maga a tö­rök szultán í# Becsbe a ki­rálynak Jaoay az egriek Fegyverneken ra­bolták meg a vásárosokat. 1579- ben Vejsz basa azért panaszkodik, hogy az egriek közül Gyulai Balázs és 25 vitéz a váci törökök juhait elhajtották. A panasz úgy szólt, hogy az egriek meg­sértették a békét, ezek a rablások háborúhoz vezet­nek, persze, az egriek sem voltak rest, egyszerűen leta­gadták a birka elhajtását. Merész dolog volt részük­ről az Erdélybe küldött tö­rök követek levágása is. Még ez évben Sárközi Mi­hály egri hadnagy lest vetett, és egy török csausz kíséreté­vel együtt ráment a lesre. Három törököt még ez évben halálra való bajviadalra hív­tak ki, majd lovagokat haj­tottak rá. Szóval, zajlott a végbeli élet. Nemhiába írta hát Veisz basa: „Nagy köny­vet írhatnánk, de látjuk sem­mi foganatja nincsen írá­sunknak.” 1580- ban. a szolnoki bég csapatát támadták meg Nád­udvarnál. Szokás szerintiest vetettek neki. A törökök rá­mentek a lesre és egyesített egri és a diósgyőri had 400 törököt elfogott, 300-at levá­gott) közülük. Szintén 1580. április 6-án az-egg. katonák HaUe»n kute városát rohanták meg, ahol a kémek szerint sok gazdag tö­rök kereskedő tartózkodott. Bár a várat nem sikerült el­foglalniuk, de nagy zsák­mánnyal, sok török fogollyal tértek haza, az egri rabszol­gapiacra. 1582-ben a szolnoki bég Di­ósgyőr és Ónod között pusz­tított. De az egriek a kassai —ónodi—diósgyőri hadakkal egyesülve úgy megverték, hogy 1500 török veszett el a csatóban. Maga Sasvári bég is csak álruhába öltözve menthette meg az életét. Ebben a csatában különö­sen kitüntette magát Borbély András, akinek a lovasroha­ma döntötte el a csató sor­sát. 1584-ben is próbálkoztak az egriek. Eger alá akarták csal­ni a törököt, de nem volt si­keres a lesvetés. 1584-ben az egriek egyik legnagyobb fogásukra készül­tek: a törökök által szigo­rúan őrzött túri vásárt akar­ták megütni. Az első kísérlet nem sikerült, de a második 1585-ban már igen. Az augusztus 24-i országos vásáron maga a szolnoki bég őrizte a vásárosokat. Az eg­riek a kállóiakka.1, kassaiak­kal, szatmáriakkal, tokajiak­kal együtt megrohanták, a vásárt őrző bégek csapatát és óriási zsákmányt ejtettek. Csak az egerbe vitt kótyave­tye 150 kocsin fért el, és mellette ott volt még a 132 török fogoly. Persze, ezek a nagyszerű hőstettek nem voltak áldozat nélküliek. Számos egri, He­ves megyei végvári vitéz sínylődött a hatvani, budai, vagy súlyosabb esetben a • konstantinápolyi börtönök­ben. 1587-ben éppen Eytzi nagy­követ jelentette Konstantiná­polyból, hogy Hatvanból 31 egri rabot és 10 levágott fe­jet vittek a törökök diadal­menetben a városba. Volt te­hát veszteségük az egrieknek is épp elég. Nem adták in­gyen az egri vitézeknek a di­csőséget. De még ez sem vette él a kedvüket. Sőt. minden fur- fanggal törekedtek fogságba esett társaik kiszabadítására. így történt, hogy Füzy Szabó Tamás egri vitéz kereskedő­nek öltözött, Pestre ment be portékával és fényes nap­pal 5 rabot szöktetett mega kocsijával. Valóban drága portékát rabolt Füzy Szabó, mivel a foglyok váltságdíja 10 000 forintot tett ki. A mieink igazán nem pa­naszkodhattak a hadiszeren­csére, az még mindig az ég zenitjén állott, legalább olyan magasan, mint az a bárso­nyos üstökös a vadnai győz­tes ütközet után. ssst1 ^ r’> 9mm moó l nagyobb harcokat azonban magyar területeken, a Drá­vánál vívta ez a hadsereg, jelentős szerepet vállalva a Dunántúl felszabadításában. Lényegében ez volt a bolgár nép „honvédő háborúja’, amely az utóbbi időben egy­re gyakrabban válik játék­filmek témájává. Zakó Hesz- kija rendezte a tavasszal el­készült „A három tartalékos” című filmet, amely három katonamundérba öltöztetett civil esetlését-botlását ábrá­zolja a háborúban, megne­vettetve és elgondolkoztatva a nézőt. Teljes két folytatást szen­teltek a drávai harcoknak a „Minden kilométerkőnél” cí­mű tizenhárom részes film­sorozat rendezői — Nedel- cso Csernev és L. Sarland- zsiev. Ezek a fimek (vetíté­süket a napokban fejezte be a szófiai televízió) csakúgy, mint A három tartalékos, részben magyar színészeket is szerepeltetett, akik közül Venczel Vera főszerepet ját­szott mindkét említett foly­tatásban. Zakó Heszkija rendező most — a bolgár nemzetvé­delmi minisztérium kezde­ményezésére — egy újabb, minden eddiginél nagyobb szabású film készítését kezd­te el. A „Hajnal a Dráván* kétrészes, színes lilmalkotós lesz, s már ezzel is újdon- Ságnak számít a bolgár film­gyártás történetében, amely (eddig csupán Dimitrovról produkált ilyet. A Magyar»; országon játszódó film —1 rendezője szerint — „a do-j kumemtallitás kegyetlen őszin­teségével akar szólni a há­borúról, fejet hajtva azok előtt, akik fegyverrel, ön­magukat feláldozva küzdöt­tek a fasizmus meg semmi-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents