Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

f A KÖZPONTI Statisztikai Hivatalban elkészült az idén tavasszal tartott általános mezőgazdasági összeírás első vázlatos feldolgozása. Az adatok még szakértők számára is meghökkentőét Kiderült, hogy Magyarorszá­gon a nagyüzemeken kívül 1 681 076 gazdaság található. Ebben benne vannak a szö­vetkezeti tagok háztáji gaz­daságai, a szakszövetkezeti tagok gazdasági és a lakosság kisegítő gazdaságai. Nem szerepelnek benne a vífcend- telkek. De család tagokkal együtt még így is 5 173 697 személy érdekelt; tehát ha­zánk lakosságának több mint fele így vagy úgy közvetle­nül kötődik kisebb, vagy na­gyobb darab földhöz. Érde­kes ennek a több mint öt­millió embernek a foglalko­zás szerinti összetétele. Kö­zülük mindössze 13,1 száza­lék a termelőszövetkezeti tag, 2,6 százalék az állami gaz­dasági dolgozó, 0,7 százaiéit alkalmi munkás, 8,3 száza­lék mezőgazdasági nyugdí­jas. Meglepően magas azok­nak az aránya, akiknek szak­ma szerint a földhöz semmi közük: 25,2 százalék nem mezőgazdasági dolgozó és 5,9 százalék nem mezőgazda- sági nyugdíjas szerepel a földhasználók között. A hiányzó részt a családtagok teszik ki: arányuk 43 száza­lék. Az összeírt kisüzemek ke­reken kétmillió hold földet használnak. Ez az ország összterületének 12 százaléka. Nem jelentéktelen arány. Ebből a kétmillió holdból egymillió hold termelőszö­vetkezeti háztáji gazdaság 283 ezer hold a szakszövet­kezeti tagok földje, a töb­bi pedig statisztikái szem­pontból kisegítő gazdaság­nak minősül. Érdekes rész­letezni, hogy ebből 619 ezer személy egészen kicsi, egv holdnál kisebb, 200 ezer sze­mély 1—5 hold nagyságú területet használ. Tizenkét­ezren vannak azok, akiknél? a területe öt holdnál na­gyobb. A valóságos egyem gazdák ennek a két kategó­riának valamelyikében talál­öreg gesztenyefák’ alatt, bokáig rozsdabarna avarban, három fiatal beszélget. Fél füllel hallom, mit mondanak. — Bevált? Mert ezek ígér­nek tücsköt-bogarat, amikor leszerződsz. A bratyómat is beugratták — így az egyik. — Február óta nyolcvan fillért emeltek! — Neki is. De fürdő nuku, szabad szombat nuku, Ráadá­sul a műhelyfőnöke egy te­hén. Néhány hónap alatt azt is elfelejtette, amit három év alatt belevertek. — Lehetséges — bizonyta­lanodik el a vállasabb. — Ha nem hiszed, kérdezd meg a bratyót! Elmondja, mi várt rá, hiába volt a kezében kitűnő szakmunkás-bizonyít­vány ... Tényleg. Hová jutottak, milyen környezetbe kerültek a fiatal szakmunkások? Mi várt rájuk? Hogyan váltál? be reményeik? A bizonyít­vány még nem minden. Csak belépő az életbe. Az igazi küzdőtérre. Ahol > esetleg újabb buktatók, vermek so­rakoznak. Klajzov'cs József a Heves megyei Építőipari Vállalat kőművese. Horti fia­talember tavaly szabadult fel, akkor szerzett szakmun­kás-képesítést, s most Hat­vanban dolgozik. Reggel busz hozza, délután busz viszi ha­za. a szülői házba. — Hogyan fogadta be a munkahely? — Nehezen ment! Egy olyan brigádba kerültem, amelyiknek a tagjai húsz esztendeje együtt dolgoztak, s éppen akkoriban ütötte fel a fejét közöttük az egyenetlen­kedés. Többen ki is léptek. Most maszekolnak. De Bab- csánv Pista bácsi összefogott frissünket. Most m .r megj a »«ser. Az kell. Értelmes, jú­hatók. Országosan 63 ezren modták magukat egyénileg gazdálkodónak. AZ ADATOK már eddig is figyelemre méltóak, de még inkább azok, ha az állat­számlálás eredményeit vizs­gáljuk. Kiderült az össze­írásból, hogy hazánkban kisgazdaságok kezén van a szarvasmarha-létszám 36 szá­zaléka, a .sertés 60,2, a juh 15,6, a ló 39,8, a tyúkfélék 69,2 százaléka. Igen magas arány, noha a számok bizo­nyos magyarázatot azért igé­nyelnek. Kiderült az összeírásból, hogy a sertés, a juh és a. baromfi nem kötődik köz­vetlenül a földterülethez. Abrakot lehet vásárolni és a juhok legeltetését is meg lehet a más földjén oldani. Szép számmal vannak még egyéni juhászok, jelentős számban olyanok, akik több ezer baromfit tartanak és nem ritkán akadnak olyanok is, akiknek az udvarában 50—100 sertés hízik. Ezek persze már inkább vállalko­zások, mint kisegítő gazda­ságok. A szarvasmarhánál más a helyzet. Ez igen szorosan kö­tődik a földterülethez. A fél hektárnál kisebb háztáji gazdaságok közül például csak minden tizedikben ta­láltak szarvasmarhát, a fél hektárnál nagyobb háztáji gazdaságoknál már minden harmadikban. Viszont a fél hektárnál kisebb kisegítő gazdaságok tulajdonosai kö­zül csak minden harminca­dik (pontosan 3,6 százalék) tart tehenet, vagy borjút. De a három hektárnál nagyobb (gyakorlatilag egyéni) gazda­ságok 60 százaléka tart szarvasmarhát és nem is ke­veset, mert egy gazdaságra átlagosan 3,3 szarvasmarha jut. Tanulságosak ezek a számok ha a kormány szarvas­marha-tenyésztésről szóló ha­tározatára gondolunk. Nem mehetünk el szó nél­kül egy szociális tanulság mellett, ami az adatokból szinte tolakszik. Vizsgáljuk meg a termelőszövetkezeti családok fél hektárnál (ke­reken 1350 négyszögölnél) indulatú brigádvezető. Aki mellesleg tud is. Fel lehet rá nézni, újat lehet tanulni tő­le! Pista bácsi ilyen. Az épü­lő szakmunkásképző iskolán dolgozunk, nemrég fogtunk a klinkerezéshez. Ez teljesen új dolog, tanuló éveimben ezzel a munkával nem talál­koztam. A klinkerezés az épület falának külső burko­lása kis méretű, fényezett téglával. Mutatós, igényes munka. Kellett pár hét, mi­re belejöttem. Harmincnyolc forintot fizet négyzetméteré­ért a vállalat, s ha jól megy, egy nap négyet megcsinálok. — Szabad szombat? — Minden héten! Ilyenkor otthon dolgozm, a ház kö­rül. Az este pedig a szóra­kozásé. Most már két és fél ezret keresek, megengedhe­tem magamnak... Barta Margit kissé t'elindültan ül le mel­lém a felújított Park Ven­déglő egyik asztalához. — Az imént bejött egy pa­sas, a tanulófiútól két üveg sört kért, majd tejfeles nut- riát. Míg a tapasztalatlan gyerek a konyhán a tejfeles nutriát követelte, a pasas fi­zetés nélkül távozott. Utána futottam, kértem a sör árát. Szemembe nevetett, s elsze- lelt. Ez a ml szakmánk. De sokan csak a sok borravalót emlegetik, ha rólunk ejtenek szót! — Főnöke dicsérte. Azt mondta, hogy gyors, udvari­as, becsüli munkatársait. Már meg is jött a véglegesítése az egri központból! —■ Ennek Örülök, bár kisebb háztáji gazdaságait. Ebben a kategóriában a gaz­daságok átlagos népessége 2.3 fő, holott országos átlag­ban 3,1 személy tartozik egy kisgazdasághoz. Országos át­lagban a kisgazdaságokban ezer férfira 1051 nő jut, a fél hektárnál kisebb háztáji gazdaságokban azonban 1370. Ez a két adat megmutatja, hogy ebben a csoportban a magányos öregek, a nyugdí­jasok, az özvegyasszonyok vannak. Mindenféle összeha­sonlításban ők a legszegé­nyebbek.' Közülük csak min­den tizedik tart tehenet, csak 40 százalékuknak van serté­se. Vagyis helyzetük a me­zőgazdaságban, de talán mondhatnánk, hogy az or­szágban a legsanyarúbb. A statisztikai adatok is mutat­ják, hogy emberi kötelessé­günk őket segíteni. AZ ÖSSZEÍRÁS egészéből pedig kiderül, hogy a mező- gazdasági munkában az or­szág lakosságának fele köz­vetlenül érdekelt, az ország területének 12 százaléka kis­emberek kezén van. Minden politikai lépésnél, minden gazdasági szabályzó megálla­pításánál gondolni kell te­hát arra, hogy ez egy rend­kívül erős, népgazdaságilag is jelentős kategória, amely­től sokait lehet várni, de amelyet nem szabad kifelej­teni a támogatásból sem. A kisgazdaságokban, az állat­tartás magas aránya önma­gában hordozza azt a követ­keztetést, hogy ezt a renge­teg állatot a terület 12 szá­zalékán nem lehet eltartani. A nagyüzemekben terem meg jórészt még a széna is, a kisüzemekben felhasznált abrak pedig túlnyomórészt. Ha tehát produíkái nálunk a kisüzem; a háztáji, a szak­szövetkezeti gazdaság, vagy a nem mezőgazdasági fog­lalkozásúak kisegítő gazda­sága, akkor ez agrárpoliti­kánknak és a nagyüzemi ter­melés tiszteletre méltó fel­lendülésének köszönhető. megvallom, eleinte nem hit­tem, hogy két hétnél tovább kibírom a vendéglőben. Presszóstanuló voltam, gya­korlaton a selypi Kinizsiben dolgoztam, erre is szól a ké­pesítésem. Különösen a tá­nyérfogást tanultam meg ne­hezen. Egy kolléga, Gyimesi Ottó bátorított, ő volt segít­ségemre, hogy mindent elsa­játítsak, ami az új munkakör ellátásához szükséges. — Jövedelem, munkabe­osztás? — Hatszáz alap, plusz a százalék. Ez egyszer ötszáz, máskor ezerötszáz forint. Tu­lajdonképpen ezért jöttemát a vendéglőbe. Selypen pult mögött dolgoztam, kevés volt a kereset. Hát igen, a mun­kabeosztás teszi nehézzé ezt a szakmát! Egyik nap délelőtt tizenegytől este tízig dolgo­zom, másnap tizenkettőtől háromig. Az utazgatás miatt azonban tulajdonképpen mindig egész napom elúszik. Zagyvaszántón élő szüleim­től járok munkába, amíg ... — Amíg? — ... férjhez nem megyek! Jövőre tervezzük az esküvőt vőlegényemmel. Fejes István a gépkocsik ifjú doktorai kö­zé tartozik, s e minőségben ez év júliusa óta ténykedik a 4-es Volán hatvani tele­pén. Az üzem- ebédlőjében ülünk le a halk szavú, ifjú szakmunkással. — Amit ígértek, megkap­tam! Az új, télen is jól fűt­hető műhelyben végzem a gén' sík kettes szemléjét, mint karosszéria lakatos. Saját gázfejlesztő Az akadozó palackos <lissou-gázellátás nem egy esetben okozott fennakadást a folyamatos termelésben a Csőszerelő Ipari Vállalat lő­rinci üzeménél, ahol a kü­lönböző munkák elvégzésé­hez naponta nagyobb meny- nyiségű gázra van szükség. sóként saját gázfejlesztő-te­lepet létesítettek a lőrinci üzemben. Az automatikus vezérlésű és működésű ace- tiléngáz-fejlesztő berendezést a Német Demokratikus Köz­társaságból szerezték be, saz NDK-beli szakemberek irá­nyításával állították is üzem­be. A próbatermelés után az új gázfejlesztő berendezés megkezdte a folyamatos üze­melést, s az igényeknek meg­felelő mennyiségű gázt ter­mel. Az automata berende­zés — amelynek a beállítá­sához és a vezetékrendszer kiépítéséhez közel négymil­lió forintra volt szükség — egyébként óránként 25 köb­méter gázt képes továbbítani Hatvanból Hétforintos órabérrel kezd­tem, azóta ötven fillért emel­tek. Reggel hétre járok be, s délután háromkor leteszem a munkát. Ez mindennél fonto­sabb. Jut bőven idő szórako­zásra, tanulásra. Mert bele­fogtam a gimnáziumba. Nem akarok beszűkülni, a szakma rabjává válni. Szeretem a jó zenét is. Meg az utazgatást. Nagyapám motort ígért, ha megszerzem a jogosítványt. Ehhez megint tanulni keil! De megéri. Felülünk szabad szombatokon a haverokkal a motorra, s neki az ország­nak. — Spórol valamire? — Egyelőre nem tudok, bár most már ezerhatszáz forint körül keresek, s erre jön va­lami tervteljesítési százalék is. Nyomjuk haza a pénzt anyuéknak. Építkezünk a Sztahanovban. — Nyomjuk? — Nyomjuk. A bátyám­mal, Jancsival, aki tizenöt perccel öregebb nálam. Ikrek vagyunk, s még a szakmánk is azonos. Mint' ahogy Vígh Pista bácsit valljuk közös mesterünknek. ★ Hát ide jutottunk három hatvani szakmunkás-bizo­nyítvány nyomában. Úgy vé­lem, hasznos volt a séta. Amit láttunk, hallottunk, nem vet rossz fényt az elbo­csátó iskolára és azokra a mesterekre, akik elindítottak három fiatalembert a mun­kás hétköznapok útján. Xtt-ott akad gond, problé­ma? Arra születtünk, hogy úrrá legyünk rajtuk. (M. Gy; az alapanyagok melegítésé­hez. illetve a csövek hegesz­téséhez. Mint a lőrinci üzem veze­tői elmondották, az NDK- berendezés beállítása óta biz­tosítani tudják a napi ter­meléshez szükséges mennyi­séget, s mivel az egyes mun­kahelyekre a föld alatt le­fektetett csöveken át jut él a gáz, a dolgozóknak nem kell a munkaidejük egy részét a hagyományos palackok moz­gatására fordítaniuk. Ezen­Szeróny, de energikus fia­talember, alig haladta túl a harmadik X-et. Nemrég a MEDOSZ megyei titkárává választatták. Mondhatni ízig- vérig mezőgazdász, közvetle­nül a termelésből került a Szakszerveze tek Heves me­gyei Tanácsához. A Szilvás­várad! Állami Gazdaság üzemgazdászaként, később pedig szakvezető-helyettese­ként tevékenykedett közel egy évtizedig. Űj munkahelyén kerestük fel Czirmay Tibort, Életéről, pályájáról beszél. — Szolnoki vagyok. Apám mezőgazdász volt, így hát ko­rán, egészen kisdiák korom­ban megismerkedtem a föld­del, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemre jártam, ott szereztem diplomát és álta­lános mezőgazdasági mérnök lettem. A hatvanas évek ele­jén szerencse folytán a hír­neves Szilvásváradi Állami Gazdaságba kerültem, ahol összefogással elértük, hogy az igen alacsony aranykorona értékű földeken is, a körül­ményekhez képest hatéko­nyan termeltünk: gépesítet­tünk, kemizáltunk és helyes növényfajtákat választottunk. Czirmay Tibor 1964. óta párttag, évekig az állami gaz­daság szakszervezeti bizott­ságának elnöke volt, később pedig pártvezetőségi tag is lett. A párt- és a szakszerve­zeti mozgalomba mint propa­gandista ifjan bekapcsoló­dott. Politikai oktatásokat szervezett és vezetett éveken át. — De hogyan lett a ME­DOSZ megyei titkára? — Bevallom, váratlanul ért. Az SZMT vezetői felke­restek és kértek, hogy vállal­jam el ezt az igen fontos munkakört. Sokáig gondol­kodtam, míg igent mondtam. — Mit jelent az ön számá­ra az új munkakör? — Alapvetően nagy fele­lősséget. Nagyon sokat kell tanulnom. Az első problé­mám az volt, hogyan is kezd­jek hozzá a munkához? Ho­gyan csináljam azt, amit csi­nálok? Ehhez az SZMT veze­tői az első pillanattól nagy segítséget nyújtottak és nyúj­tanak ma is. Munkám rend­kívül szerteágazó, nagyon sok határozattal kell megismer­kednem egy-egy adott prob léma megóvásakor, vagypa vsszcs levél kapcsán. De ta­tul lehetővé vált, hogy az üzem kapacitásának növeke­dése esetén is — mivel a gázfejlesztő berendezés bő­víthető — elengedő mennyi­ségű gáz álljon nap mint nap a különböző munkahe­lyek rendelkezésére. Képün­kön: Tóth István és Varga János, a nagy teljesítményű gázfejlesztő berendezés ke­zelői, ellenőrzik a készülék működését. Ián a legcsodálatosabb ebben az egészben az, hogy embe­rekért tehetek valamit, em­bereken segíthetek. — Mit szeretne megvalósí­tani? Teleírt papírlapot mutat. — Harmincnégy megyei szerv, állami gazdaságok, az erdőigazdaság, a szakmunkás- képző intézet, a MEZŐGÉP, a vízügyi szervek és még so­rolhatnám a cégek nevét, amelyek hozzánk tartoznak. Ezek szakszervezeti bizottsá­gainak munkáját ellenőriz­zük. és nyújtunk segítséget tevékenységükhöz. Ami most leginkább foglalkoztat, hogy mihamarabb felülvizsgáljuk a kollektív szerződéseket és a különböző hatásköröket. Ele­mezzük a dolgozók bérszín­vonalát, hogy a fizetésemelé­seket következetesen hajtot­ták-e végre az üzemekben. A gazdaságirányítási rendszer új környezetet teremtett, amelyben egyre dinamiku­sabban bontakozik ki az üze­mi demokrácia. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a szakszer­vezetek munkája. Ennek aka­runk minél következeteseb­ben érvényt szerezni. Szeret­nénk sokat termi a mezőgaz­daságban dolgozó nők és családanyák érdekében is, hogy az ipari üzemekben dolgozókhoz hasonlóan ők is megfelelően élvezhessék a párt nőpolitikái irányelved­ben foglaltakat. Mentusz Károly ^taiíesiSHSBBsaamsmá^ 1972. október 28., szórni}« Földeaki Béla Remények, első lépések... Három ifjú szakmunkás Az evek óta gondot jelentő gázellátási probléma most _ megoldódott: az országban el- # As új titkár (Foto: Tóth Gizella.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents