Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

Légből kapott történetek Stewardesses „civilben" Bemutatni nem kell őket, hiszen a tévénézők sokszáz­ezres tábora nézte végig ve­télkedőjük fordulóit, druk­kolt azért, hogy sikeresen megoldják feladataikat. Mi csak sztorikat kertünk tőlük, s arra vállalkoztunk, hogy lejegyezzük ezeket a légből kapott történeteket. Kérdéseink: — Miként lett stewardess? — Felidézné legjellegze­tesebb útiélményét? — Magyarországról, Eger­ről, mit mond el otthon legelőször? t Natasa Zimina: — Azt vallom, hogy az életben a legjobb rendező a véletlen. íme a bizonyíték 1 hogy budapesti vendégsze­replése után egy gépen uta­zunk Frankfurtba. Felhívták a figyelmünket arra: igye­kezzünk maximális kényel­met biztosítani a művésznő­nek, s kíséretével együtt a hátsó kabinban helyezzük el. A fogadásra felkészültünk, Ella Fitzgeraldot készséggel tessékeltük a hátsó utastér­be, ő köszönő mosollyal fo­gadta szívességünket. Ele­gánsan helyet készült foglal­ni, s akkor „robbant a bom­ba”, akkor hervadt le ar­cunkról a mosoly. A művész­nő ugyanis semmiképp nem fért el egy helyen. Nosza, ugrás a szerelőért, s kiemel­tetni az ülések közti vá­lasztó támlát. — Egerben és a megyében másodszor járok. Már diák­koromban megtetszett a barokk város, most jő érzés volt újra felfedezni az isme­rős utcákat Az is jó, hogy itt több a szabad időnk, s lió kilométert repültem, s szüleim is megnyugodtak, én is elégedett vagyok, hiszen annak a hivatásnak élek, amelyre mindig vágytam. — A stewardess munkája szép, de nemegyszer fárasztó, különösképp, ha hosszabb utakra indul. Egyszer leszál­lásra készültünk Párizs fe­lett, láttam, hogy egy utas­nak sincs szüksége segítsé­gemre, átengedtem magam a szorongató fáradtságnak. Hirtelen leblokkoltam, úgy éreztem magam, mintha ott­hon lennék. Levetettem ma­gam az egyik ülésre, s le­húztam cipőimet. Mikorra észbe kaptam, mindkettő szétgurult az utastérben, bár­hogy is kapkodtam utánuk, semmiképp nem értem ei egyiket sem. A mosolygó utasok segítettek ... — Otthon Tokajról beszé­lek, borainak hírét már sok­szor hallottam. Most arra is lehetőség adódott, hogy szü­reten vegyek részt. Kitűnő időnk volt, hamar ragadt rám is a többiek jó hangula­ta. Magyarország, Eger? Nem túlzás, ha azt mondom, so­Mit és miért hell megvámaini ? f Natasa Zimina Nem álmodoztam arról, hogy stewardess leszek, hogy mé­gis így történt, azt egy talál­kozásnak, egy esős moszkvai estének, 3 egy esernyőnek köszönhetem. Metróállomás­ról siettem hazafelé, bele­nyugodva abba, hogy bőrig ázom. Akkor köszöntött az egyik ismerősöm, felajánlotta ernyőjét,, s beszélgetés közben arról igyekezett meggyőzni, hogy érdemes stewardessnek leinti, ö ugyanis már ré­gebben az Aeroflotnál dolgo-, ■zott. Hallgattam rá, jelent­keztem, felvettek. Azóta már kétezer órát repültem. — Nálunk rendkívül nép­szerű a jégkorongcsapat. Egy ízben én kísértem őket, ami­kor Montreálba utaztak. Ba­rátnőmnek igen tetszett az egyik neves játékos, s min­denképpen fényképet akart szerezni róla. Megkért, hogy útközben, észrevétlen én ké­szítsem el. Vállaltam, ám, amikor megnéztem az alanyt” megdöbbentem: semmi vonzót nem találtam a fiatalemberben. A fénykén azért elkészült. S most jöj­jön a csattanó: két hónap múltán én lettem a jégko- rongozó félesége. — A megyei tanács elnö­kének fogadásán beszélget­tem az egyik tanácsi vezető­vel. ő mondta, hogy Csebok- szári testvérvárosa Egernek, s megyeszékhelyük új város­részét is csuvas fővárosáról nevezték el. Többször jártam Csebokszáriban, s Egerrel ismerkedve rájöttem, hogy van valami — bár nehezen megfogalmazható, ezt az ember inkább érzi — közös vonás a két város között. Szepesvári Mária: — A véletlenre hivatkoz­nék én is. Amikor elvégez­tem a Vendéglátóipari Főis­kolát, pályáztam a MALÉV- hez is, persze nem stewar- dessnek. Végül mégis más lehetőséget választottam, s szállodai portás, majd gond­nok lettem 1969-ben értesí­tést kaptam a MALÉV-től. közölték, hogy ha kedvem van: jelenkezzem felvételi vizsgára. Elmentem, sike­rült. Egymillió kilométer után csak azt monthatom: megérte. — Rendkívül szeretem El­la Fitzgeraldot, rajongok mű­vészetéért. Érthető, hogy örömmel értesültem arról Az ÁRU ÉS A VÁM amo­lyan ikertestvérek, s amióta csak nemzetközi kereskede­lem létezik, az országhatáro­kon mindig találkoznak. Az országok jelentős része, első­sorban azok, amelyek tagjai a GATT-nak és aláírták az Általános Vámtarifa és Ke­reskedelmi Egyezményt, ma is a£t vallja, hogy az áruk nemzetközi kereskedelmét adminisztratív eszközökkel nem szabad korlátozni, a for­galom szabályozását vámok­kal célszerűbb megoldani. Magyarország, amely már korábban kifejezte készségét az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményhez való csatlakozásra, 1968 óta a tőkésországokkal folytatott kereskedelmében nem alkal­maz importkontingenseket, amelyek korábban meghatá­rozták a magyar piacon érté­kesíthető külfödi áruk meny- nyiségét, ehelyett vámokkal igyekszik a forgalmat — a népgazdasági és a kereskede­lempolitikai érdekekkel össz­hangban — szabályozni A VAMOK nemcsak a behozatal. áruösszetételére hatnak. Köztudott, hogy aru- cserefargalmunk nagysága, értéké tőkesországohként kü­lönbözik. Kivitelünket nagy­mértékben befolyásolja, hogy partnereink milyen kereske­delempolitikát alkalmaznak, könnyítik, avagy nehezítik áruink bejutását piacaikra. A velünk szemben érvénye­sített kereskedelempolitikára mi is a vámok névén rea­gálunk, s ennek megfelelően a kedvezményes, vagy a maximális vámtételeket al­kalmazzuk áruikra. S miután a vám a belföldi piacon be- lefcalkulálódik a behozott termék árába, nyilvánvaló, hogy külkereskedőinket és az importáruk hazai felhasz­nálóit ez a tény beszerzéseik­nél nagyon is befolyásolja. Vagyis: abban az országban vásárlunk többet, amely a mi exportunkat — kölcsönös­ségi alapon — vámkedvez­ményekben részesíti. A vámok gyakorlati alkal­mazásának érzékeltetésére érdemes utalni arra, hogy a divatáru-üzletekben gyakran találkozhatunk a világ külön­böző részeiből importált ru­házati termékekkel, amelyek között Afrikából és Ázsiából származók is akadnak. Az utóbbiak ára korántsem mi­nőségi okból alacsonyabb, mint például a francia, vagy az angol áruké, hanem alap­vetően azért, mert Magyar- ország a fejlődő országok ipartermékeit különleges vámkedvezményben részesíti. MANAPSÁG NEMCSAK az áruk áramlanak hatalmas tömegben az országhatárokon át, hanem az emberek is, a nemzetközi turizmusban már százmilliók vesznék részt. A nemzetközi turizmust és utasforgalmat is élénk áru­mozgás kiséri, mert az árará­nyok országonként eltérőek, amit a turisták világszerte kihasználnak. Magyarország a turisták által behozott áru­cikkekre — meghatározott értékhatáron belül — nem ró ki vámilletéket, az értékha­táron felüli árukra pedig általában 40 százalékos vám­tarifát alkalmaz, amely áru­fajtánként változó. (A gyógy­szerek és gyógyászati eszkö­zök vámtarifája pl. 10 száza­lék.) A turisták által beho­zott áruk teljes értéke az évi 150 milliárd forintos belke­reskedelmi forgalomhoz ké­pest elenyésző, néhány áru­csoportban — s épp ott, ahol a hazai és a külföldi árará­nyok eltérőek — azonban már számottevő. A ruházati cikkeknél például 17—20 szá­zalék, a vegyes iparcikkeiknél 3—4 százalék. A MÁSODIK világhá­borút követő nehéz eszten­dőkben sokszor emberbaráti feladatot is teljesítettek a külföldről érkezett ajandék- küldeményék. Gazdasági helyzetünk azonban alapve­tően megváltozott, az esetek többségében, az ajándékkül- demények segélyjellege meg­szűnt, s ezért az ilyen külde­mények is általában vámkö­telesek. Kongresszuson Kairóban.. néhány őrára elfeledtük a versenylázat Otthon elmon­dom: Eger szebb lettt mint valaha volt. Jacqueline PajoK iPNjü — Én nem hiszek a vélet­lenben, hanem azt vallom, hogy az ember, ha nagyon akar valamit, ha nem szűnik meg küzdeni, áldozni érte. akkor azt eléri, akkor az megvalósul. Gyerekkorom­tól kezdve stewardess szeret­tem volna lenni. Szüleim hallani sem akartak róla. mert féltettek. Valahányszor erről beszéltem nekik, min­dig tiltakoztak. Ez a magya­rázata annak, hogy csak hu­szonkét éves koromban tel­jesült az ifjúkori álom. Az­óta már több mint négymil­'JáChüeline Pa jót áa. (Foto: Kiss Béla.) "sem felejtem él az itt töltött napokat, mert a vetélkedő élményei frissen élnek to­vább bennem. Ehhez csak annyit, hogy a magyar tévénézők sem fele­dik egyhamar az ötletes, a csinos stewardesseket, hi­szen friss színeket, az ifjúság hangulatát varázsolták Pá­rom alkalommal a képernyő­re. I Akárcsak most, „civilben". Pécsi István Szeptember utolsó napjai­ban az Egyesült Arab Köz­társaság fővárosában, Kairó­ban tartották meg a keres­kedelmi dolgozók IV. nem­zetközi szakmai konferenci­áját. A rangos találkozón 67 ország delegációja vett részt. Hazánk kereskedelmi és ven­déglátóipari dolgozóit kilenc szakszervezeti vezető és ak­tíva — közöttük Pilisy Sán­dor, a KPVDSZ Heves me- - gyei titkára — képviselte. — Milyen átfogó szakmai kérdések megvitatását tűzték napirendre 4 konferencia részvevői! —> Mindenekelőtt a leg­utóbbi, szófiai tanácskozáson hozott határozatok végrehaj­tásáról számoltak be a nem­zetközi szakbizottság vezetői, majd a 170 küldött megvi­tatta a tagországok kereske­delmi és vendéglátóipari dol­gozóinak jelenlegi élet- és munkakörülményeivel kap­csolatos vizsgálatok, felméré­sek tapasztalatait. Követke­zésképpen szó esett e körül­mények javításának lehető­ségéiről, valamint a dolgozók erdekképviseletének helyze­téről is. — A magyar delegáció tag­jai konkrétan melyik mun­kacsoport tevékenységében vettek részt és milyen ered­ménnyel! —- A részvevők több szek­cióban tanácskoztak. Mi áz -európai küldöttek munka­csoportjában dolgoztunk a tanácskozás ideje alatt. Dele­gációnk vezetője, Ligeti László, a KPVDSZ központi vezetőségének főtitkára, két alkalommal is szót kapott. Referátumában hangsúlyoz­ta, hogy a konferencia cél­jainak megvalósítása során nagy jelentősége van a nem­zetközi kapcsolatok szélesíté­sének, a munkavédelmi in­tézkedések betartásának, de magának az ideológiai harc­nak is. Utalt továbbá a ta­pasztalatcserék fontosságára s arra a támogatásra, ame­lyet mindezek megvalósításá­ommm L *72. október 22., vasárnap gyakorló gépjármű­vezetők, különösen azok, akik ismerik a baleseti sta­tisztikát, inkább lehúzódnak szerényen az országút szé­lére, megállnak, és aki tud, imádkozik is, amíg a veszet­tül robogó ZIL tehergépko­csi látótávolon kívülre jut. Van úgy, hogy néhány ka­nyar után ismét találkoz­nak, de a teherautó ékkor már esetleg kerékkel fölfe­lé pihen az árkon túl, s ha a vezetőjének sikerül élet­ben maradnia, esetleg sérü­lés nékül megúsznia a bal­esetet, égre-foldre eskü­szik... Csak éppen saját magáról feledkezik . meg. A szállító vállalatok egy­re nagyobb számban vásá­rolják a ZIL tehergépkocsi- lkat. Nemcsak azért, mert olcsó, hanem azért is, mert korszerű, technikailag meg­bízható, és mert strapabíró is. Nagyrészt a Volán egri 4. számú Vállalata is ezt a típust használja. Mi lehet mégis az oka ennek a feltű­nően nagy karambolsoro- zatnak, amely az utóbbi időben rettegetté degradálta ezt a kitűnő tehergépkocsit? A szakemberek véleménye szerint konstrukciós hibák­ról szó sem lehet. Rendkí­vül nagy teljesítményű, s képes a nyolchengeres V motorjával száz-százhúsz ki­lométeres sebességre is. A szervo rendszerű kor­mánymű igén érzékeny. A A félelem oka: a ZIL... megoldás indokolt, hiszen ä , hagyományos ’ * kormánymű használata iyen nagy ten­gelynyomásnál (6—8 tonnás tehergépkocsikról van szó!) nagy fizikai erőkifejtést is igényelne. A gyakorlatlan, de még inkább felelőtlen gépkocsivezető csak a sebes­séggel törődve, bizony ké­sőn „kapcsol” — ekkor már kisodródott a kanyarban. S elég egy sáros útpadka, vagy az úttest és a padka közötti néhány centiméte­res magasságkülönbség, hogy a jármű kormányozhatatlan- ná váljék. Fékrendszere ugyancsak megbízható a ZIL-nek, de logikus, hogy a megterhelt kocsi, nagy sebes­ség mellett nagyobb fékutait is követéi. Sok vezető erre sem gondol, vagy ha igen, akkor — utólag.. Amikor már bizony késő! A SZAKEMBEREK VÉLE­MÉNYE szerint az optimális sebesség óránkint 70 kilomé­ter. (Maga a KRESZ is egyébként ezt írja elő, kivé­ve a pótkocsis teherautókat, ahol 50 kilométeres a megen­gedett sebesség). A ZIL-nél különösen jó ez, mivel a ta­pasztalatok szerint ekkor negyven liter benzint fo­gyaszt. Gondoljuk át mind­ezeket s aztán még jobban megdöbbenhetünk azon a fe­lelőtlen gépkocsivezetőn, aki egy pótkocsis ZIL-t vezet, s a mögötte kilencven kilo­méteres sebességgel jövő személygépkocsi képtelen megelőzni... Műszakilag ki­fogásolható hibák persze akadnak A vezető visszapil­lantó tükörje nehézkesen ál­lítható, s ez különösen a vál­tó sofőröknek okoz gondot. Sokan panaszkodnak a gumi­ra is. De műszaki hibának könyvelhető el — igaz, eb­ben nem ártatlan sem a sze­relő, sem a vezető —, hogy a ZIL első két kerekének fékrendszerét átalakítják gördülőre. Márpedig a mű­szaki előírások határozottan tiltják ezt. A „fékpofáknak” mind a négy kereket egyfor­mán hatásosan kell fogniuk. Emiatt volt annak idején az a súlyos baleset is Eger és Kerecsend között Gyorshaj­tás közben hiába fékeznek, a teherkocsi megterhelt hát­só része kisodródik a ka­nyarban. A gyorshajtást emlegették a szakemberek, s erre hivat­kozik elsősorban a kőzleke- désrendészet is. Száguld a ZIL, vezetője helyzeti előnyé­re számít, és arra gondol: aki nem akar balesetet, fél­reáll. Ez már morális kérdés. Hivatkoznak anyagiakra, hogy „rákényszeríti” őket a norma a gyorshajtásra, de ezt már a múltkori tv-mű- sor is megcáfolta, különös­képpen nem kell újra vitá­ba szállnunk a rögtönzött okokkal. A gépkocsit tehát nem marasztalhatjuk el, az egyes vezetők magatartását azonban igen. Ha felül a ZIL-re, természetes, hogy is­mernie kell a kocsi adottsá­gait a közlekedéssel kapcso­latos más tudnivalók mellett. A KÖZLEKEDÉS BIZ­TONSAGÁRÓL szóló minisz­tertanácsi határozat nyomán a megyénkben is nagyfokú és alapos ellenőrzést folytat­tak a közlekedésrendészet szakemberei. Ennek köszön­hető, hogy az utóbbi időben lényegesen csökkent Heves megyében a gyorshajtás mi­att bekövetkezett balesetek száma. E? nagyrészt a hatá­sos rendőri intézkedéseknek is köszönhető. Remélhetőleg a jövőben már egyre keve­sebb alkalommal szerepel a ZIL, illetve vezetőinek neve a baleseti statisztikában, s akit illet, rájön, hogy azzal még nem lesz az országút ura, ha rettegésben tart más gépjárművezetőket. Egyéb­ként is: ezzel a magatartás­sal elsősorban saját maga el­len hívja ki a sorsot K. G. hoz a SZOT nyújt az elkö­vetkező években. — Az egymást kővető szak­mai programok meUett bizo­nyára volt Ideje tanulmá­nyozni az egyiptomi vendég­látók munkáját is. — A házigazdák igyekez­tek mindent megtenni, hogy jól, érezzük magunkat, s meg­felelő ellátást kapunk. Csak egy példát: naponta felsora­koztatták a keleti ételek és italok sokaságát, félméteres halakat, rákokat, homárokát, a finomabbnál finomabb gyü­mölcsöket, mint például az itthon csak hallomásból is­mert gránátalmát. A vendég­látást a keleties pompa, a szertartásosság jellemzi, amit nehezen szoknak meg az európaiak. S még egy érde­kesség: az ottani berögzött hagyományoknak köszönhető, hogy a vendéglátásban csak férfiak dolgoznak; felszolgá­lónőt még véletlenül sem láttunk... A férfiak főznek, tálalnak. •- Mi ízlett a legjobban ax arab ételek közül? — A gyümölcsöket kedvel­tem a legjobban. S azt a hazai ízt, amellyel hazánk kairói nagykövete, dr. Randé Jenő lepett meg bennünket A tiszteletünkre adott foga­dásán ugyanis borjúpaprikást vacsoráztunk — hazai mód­ra. .. — A tanácskozások után ju­tott egy kevés idő a város, a műemlékek megtekintésé­re is. Mi volt a legemlékeze­tesebb ezek közül a kirándu­lások közül? — Nehéz választani, mert minden, amit láttunk; csodá­latos volt. Mégis kiemelke­dő program volt a Kairói Múzeumban tett látogatá­sunk, a Tutenkamen-gyűjte- mény és. a piramisok látvá­nya. Jártunk egyebek között Memphisben, II. Ramszesz 13 méter magas kőszobránál, a Nasszer-mauzóleumban, de eljutottunk Alexandriába is. Felejthetetlen volt a Föld­közi-tenger azúrkék csillogá­sa, s a villasorral szegélye­zett partvidéke, “hol iártunk az utolsó uralkodó, Faruk ki­rály nyaralójában, a Monta- zah-palotában, s több más évezredes műemléknél, s vé­gül Kairóban a nagy „per­zsa vúsuíy.oz ' hasonló bazár­soron tett látogatás marad örök emlék Egyiptomból..,, fsaival

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents