Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

Üzenet a múltból EGET LYUKASZTÓ ké­mények, tömzsi, vaskos hű­tőtornyok, barna földhányá­sok. morrogó, dübörgő gép­óriások, lignitteherrel surra­nó gumiszalagok — s háttér­ben a Mátra erdős magasla­tai. Ismerős ipari táj. Visánta bányája és erőműve. Feldör- renő robbanások' tépik a sze­net a föld húsából. A föld mást is rejt. A föld óriási múzeum, az ember minden maradandó emlékét elraktá­rozza, megőrzi. A régész dol­ga, hogy az emlékeket nap­fényre hozza, tanulmányozza és segítségükkel rekonstruál­ja, tolmácsolja a múlt, letűnt korszakok művelődési, szelle­mi, gazdasági és társadalmi életének üzenetét. Mikor Visen ba határában a lignitvagyonra rábukkan­tak. s megállapították, hogy a szénmező a falu alatt is át­húzódik, olyan terv szüle­tett, hogy elbontják a háza­kat és más helyütt építenek uj Vlsontát. A hír nagy üte­mű kutatómunka elindítója lett, régészeti, néprajzi és társadalomtörténeti vizsgála­tok kezdődtek a faluban. Ké­sőbb döntés született, hogy Viaonta a helyén marad, a megkezdett kutatások azon­ban tovább folytatódtak —, eredményesen Hat «teendőn át tartott a termékeny kutatómunka. Hogy mennyire intenzív és eredményes volt a kutatás, azt leginkább a régészeti le­letek igazolják: 1* régészeti lelőhelyet tártak fel. A Fel­sőrét nevű határrémem pél­dául Kovács Béta és dr. Nagy Árpái, 77 X—XI. századi sírt, valamint egy X. száza­di települ«* lémét tárták, fal. . . A hatówee kultatSsl munka eredményeiből — Régészeti kutatások Visontá» 1966— 1972 címmel —, kiállítást nyi­tottak az egri Dobó István Vármúzeumban, a múzeumi és műemléki hónap kereté­ben. Hét tárlóban, vitrinek­ben sorakozik a »«adag kiál-' lítási anyag. Áss első tárlóba*) a föWDör- téneti múltban élt élőlények: kövületekként megmaradt S rései láthatók. A lignitmező; kiterjedéséé vizsgáló kutató-, fúrások réfegmintáibói kerül-: tek példám elő az 1 millió! «was (fosszilis) növényi ma­radványok. Az első kövületet; magam is felismerem, a víz- partokat kedvélő égerfa jó • megtartású levél nyoma tát < mutatja a kő. Eteket a le- • nyomatokat az egykori Fan- • non-tenger iszaprétegei őriz- j ték meg, s a kutatófúrások j vezető szakemberei gondos-' ságának kösaBenhető, hogy a j múzeumba kerültek. őskori emlckeket m«­twt be a második tárló. Amint a kutatások igazolták, mór a középső kőkorban (mezoli tiikum) éltek ezen a tájon emberek, az emberi élet legkorábbi nyomai is in­nen valók. A Sárhegy délke­leti nyúlványain azi.e. 9—8. évezredben nagy kiterjedésű település húzódott. Ugyanitt ismeretesek a neoUt.ikum (új kőkor) település- és temető­maradványai az i. e. 5—3. év­ezredből. A visontai Farkas- Icút nevű dűlőben az ún pili- nyi műveltség népénél: telepü­lését tárták fel. a késő bronz­korból. A feltárás során gaadag anyag került elő, va­lamennyit láthatjuk most itt. Kőből, kovából, vulkanikus kavicsokból készített szerszá­mokat. nyíl- és lándzeahe- gyekel. orsógombokat, főző- és díszedényeket agyagból. Házépítés során, a funda­mentum ásásakor érdekes le­letre bukkantak a halmojug rai Április 4. utcában. Két kdLta Imre os sírját bontották , meg az építők. A harcosokat Idején teljes fegyver dénárok lelőhelyei korábban csak a Dunántúlon voltak, ki sejthette volna, hogy Visonta földjében is rejtőzik belőlük jó néhány. Senki nem sejtet­te mindaddig, amíg a falu nevét adó Aba-nembéli Vi­sonta család egykori kúriája közeiében elő nem került a föld alól az 1000 bécsi dénár­ból álló pénzlelet. A summás kincset a XIII—XIV. század fordulóján, még pontosab­ban, a rozgonyi csata idején (1312) rejthették el. Ez a kincs is látható a Visonta- kutatás eredményeit bemu­tató kiállításon. Szólj u-nk végül a legérde­kesebb, legszenzációsabb le­letről is, amelyet a közönség még egyelőre nem láthat Ez a lelet: 3 darab rnammut- agyar! A nagy méretű cson­tok az erőmű előkészítésiékor végzett föld munkálatok so­rán, 1965. októberében buk­kantak elő. Egy földgyalu meg is rongálta az egyik agyart, jó méternyi szel­vényt vágott le belőle, Két agyart — bár a csontok na­gyon rossz megtartásúak vol­tai: —, sikerült megmentenie Rozsnyói Márton muzeoló­gusnak és Damcza János ku­tatónak. A két agyar — egyik: hosszúsága 300 cm, legnagyobb átmérője 24 cm; másik: hosszúsága 320 om, legnagyobb átmérője 26 cm — most még a múzeum rak­tárában pihen. HAMAROSAN elkészülnek vasból a szükséges tartószer­kezetek, s akkor ezek a mammutlleletek is elfoglal­hatják helyüket a kiállítás anyagai között /Is Pataky Dezső Itt lenne az ideje... Egy rendelkezés lehetővé teszi, hogy az Intézmények, vállalatok, termelőszövetkezetek közösen is létrehozzanak gyermekintézmé­nyeket, Illetve hozzájáruljanak ezek bővítéséhez, fenntartásához. Amikor a megyei tanács illeté­kes osztálya ennek értelmében felhívással fordult az egri érde­kelt üzemelthez és Intézmények­hez, a válasz így fogalmazódott meg: elvileg nem zárkóznak cl a segítségnyújtástól, s ha a je­lentkező igények valóban gon­dot okoznak, hozzájárulnak böl­csődék létesítéséhez, bővítéséhez Is. Az igények jelentkeztek. Az idén csak Egerben több mint száz gyermek felvételét, kellett elutasítaniuk a bölcsődék veze­tőinek, férőhelyhiány miatt. Az amúgy is kevés férőhely mellett gondot okoz, hogy az óvodák szűk kapacitása miatt sok gyer­mek marad a bölcsődében há­rom esztendős korán túl Is. Ez rossz a gyermekek ellátása és nevelése szempontjából egy­aránt, mert másra van szüksége egy óvodás korú gyermeknek, s másra egy csecsemőnek. Kevés a bölcsődei férőhely, s kevés is marad. Már most ki­derült, hogy a tervezett bölcső­dei férőhelyek létesítését köz­ponti keretből nem tudjuk meg­oldani a negyedik ötéves terv­ben. A szükségesnek a fele sem épül meg. Es még súlyosabb a helyzet a nagyközségekben, mert sok helyen a kihelyezett üze­mek vezetői még elvileg sem járultak hozzá a lehetőségek ki­használásához, hanem kereken kijelentették, nem áll módjuk­ban segíteni új bölcsődék létesí­tésében, pedig ezekben a köz­ségekben, ahol annyi új üzem létesült, egyre égetőbbé válik a bölcsődei elhelyezés. Ügy véljük, — a bölcsődei ér­tekezlet résztvevőivel együtt —, valóban itt lenne az ideje, hogy az elvi hozzájárulást most már felváltsa a tényleges anyagi tá­mogatás. Hiszen azokról az asz- ■zonyokról és gyermekeikről van szó, akik ezekben az intézmé­nyekben, üzemekben dolgoznak, akiknek távollétét igen is megérzik az üzemek. Egymagában a gyermekgondo­zási segély — amely tagadhatat­lanul nagy lehetőség, és egye­düli a világon — nem oldotta meg a három éven aluli gyer­mekek elhelyezési problémáit. S mivel a központi keretből nem megoldható a bölcsődék fejlesz­tése száz százalékig, valóban szükség lenne az üzemek, in­tézmények támogatására. Hogy a szavakat most már felváltsák a tettek! — d. — zetben temették el, s ezek a harceszközök is múzeumi tárgyak lettek a kiállítás ne­gyedik tárlójában. A lelete­ket Pituch Béla iskolaigazga­tó mentette meg és juttatta el az egri vármúzeum gyűj­teményébe. A KIÁLLÍTÁS legtekinté­lyesebb részét a visontai At­tila utcában feltárt kései avar kori temető, leletanya- ga foglalja el. A temetőt dr. Nagy Árpád régész tárta fel. ő most a kalauzom is, hogy a kiállított tárgyak között el­igazodjam. — Az utca neve korábban Nagycsapás volt, ezt keresz­telték át Attilára — magya­rázza. — Az itt feltárt kései avar kori temetőt a VII. szá­zad utolsó harmadéban nyi­tották meg és a VIII. század közepéig használtál:. Érde­kessége, hogy azok temetkez­tek ide nagy csoportokban, akik részt vettek a nyugati szomszéd bajorokkal vívott harcokban. Látható itt bronz csalt, avar harcos rangját jelző díszöv, és egy széles, rövid kard is, amely bajor műhelyben készült. Külön tárlóban helyeztük el a nól temetkezésekből való lelete­ket — karpercek, fülbeva­lók, mellboglárok, gyönggyel kivairott ruhák — s a min­dennapi élet tárgyait. Külön tárlót kaptak a kiállításon az avar temetőből előkerült edé­nyek. Etek díszítése, meg­munkálása. igen közel áll a IX. század végi, X. század eleji fazekassághoz. IV. Béla uralkodásának vége .felé, a tatárjárás után kerültek Magyarországra a bécsi dénárok, amelyek igen jelentős szerepet játszottak a pénzforgalomban. A bécsi )VV%^^\^^VIAAAAA<VVV,kA»,V^^NAAA,VSAAAAAAAi^V\Aó^VVV>VVVVVVŐw<^VVVVVVS/VVVVVVVV>AAAAAAAAAAAAAAAÁAAA/>AAAAAAA/SAAAAAAAAAAA>VN^AAAAAAAAA/VV\AA tWVWWW ^AAAA/VAA/WV^MMA/VWVVV Gazdagok Ez a falu arról híres, hogy több milliós betétje van n Takarékpénztárban. Kapásból felsoroltak legalább négy csa­ládot, ahol — gondolatuk szerint — sok százezer forint van a könyvecskében. A ház új. háromszobás, berendezték a fürdőszobát is. Régebbi ismerősök vagyunk, felkeresem őket. Beszélgetünk. — Milyen volt a szőlőtermés? — Mennyiségre szép, csak a minőséggel van baj. — A nagylány? — Nagy nehezen benyomtuk az orvosi egyetemre. Má­sodik esztendőre sikerült. Ponciustól Pilátusig kellett men-, ni, pedig jó tanuló volt. — Keiive volt hozzá? — Ha volt is, elment annyi gyötrelmek után. De végre most már ott van. A fiúcska — tizenkét esztendős lehfet — berobban. — Anyukám! Tessék adni tíz forintot. Az iskolában kérik... v — Az asszony — kezét-lábát eldolgozó, negyven körüli — méregbe jön. — Pénz, pénz! Mindig csak azt a francos pénzt kérik. Mondd, hogy nincs. Érted? Nincs és kész! A gyerek pityeregni kezd. — Úgyse hiszi el senki... A háziasszonyt kérdezem. — Maguk hogyan élnek? Az egészség? Elégedetlenül legyint. — Gürcölünk megállás nélkül. Nappal a tsz, hajnalban, meg este a háztáji. Úgyszólván alvásra is alig jut idő. — Színházba, moziba jámak-e? Nevet. Biztos benne, hogy ezt a kérdést nem gondoltam komolyan. — Nincs itt idő ilyesmire. Hajtani kell, ha azt akarja az ember, hogy valamije legyen ... — Anyagiakban, úgy látom, nincs hiány. Elkomolyodik. — De rámegy az életünk. A kocsi is csak itt áll a ga­rázsban. Egyszer voltunk vele Jugoszláviában. Láncot meg fülbevalót vettünk a lánynak. — A nagymama volt-e már Pesten? A fejét rázza. — Egerben? — Egyszer, lánykoromban ILI — Újságot járatnak-e? — Minek? Ki olvasná? Elég a tv utón fizetni az ötven forintot. A férje iránt érdeklődöm,' — Reumás. Néha már alig vonszolja magát. — Miért nem pihennek telente egy kicsit? Fürdő, gyógy­kezelés. Megtehetnék. Igazán megtehetnék ... Az asszonyka kesernyésen mosolyog. Válasz helyett visz- szeres lábait, félig elnyomorodott, izületes ujjait mutatja. Őszintén sajnálom őket, pedig mindenki tudja, hogy ők a falu leggazdagabb emberei. Szalay István MTC. október *1, <*w>mbal Leadtam a szőlőt, a mustot, de a szakszövetlcezet még ez­után fizet. — És az idén, amikor a legtöbb pénz lehe­tett odahaza? — Törzsúr, az sem érte el a tízezret. Hiába terem a szőlő, annak vissza kell adni... Mert jövőre is csak úgy várhatunk tőle. A körzeti rendőr még az­nap kihallgatja a lányt is, az anyját is. Aranka tűnődve megjegyzi: — Ha csak néma Horváth Zoli volt a másik ... Félóra múlva Űjszásziék erősítik meg a lány feltevé­sét: amikor náluk jártak, Zo­li ült a taxiban. ... Kilenc-fiz kilométerrel odébb — szintén 6-án reggel — Izsákon a Damjanich ut­ca töpörödött házában Király Zoltán másnaposán, lüktető fejfájással merül fel az éb­renlét felszínére. Homloka mögött hínárok, moszatok módjára kavarognak a zagy­va álmok. Az egyik különös élességgel válik el a többi­től: itt járt Horváth Zoli, a kapuban, beszéltek és azt mondta, van kocsi, lehet menni németbe ... Még ak­kor is ez jár az eszében, ami­kor elhatározza, hogy be­megy a faluba, kicsit körül­nézni. És amikor kilép a ka­pum, csodálkozva veszi észre az odatámasztott biciklit. Kié lehet? Nincs rajta névtábla. Mindegy, jobb helye lesz a kapun belül. Betolja. Ekkor motorzúgást hall, s a követ­kező percben már a kapu előtt fékez Illés Pista a Sim- son-jával. Érdeklődik, hol van Robi. — A fene se tud­ja, még tegnap reggel be­ment Kecskemétre, munkát keresni és azóta sem jött vissza. Biztosan talált me­lót és már benn is maradt. — Ne hülyéskedj, tegnap dél­után itthon volt, beszéltem is vele. Azt mondta, táppénzen van. Aztán együtt mentünk be a központba. Ja igen. itt volt még egy ágasegyházi fiú is, nagyon keresett téged ... — Király Zoli csodálkozva toéaxii: — Fiú, Ágasról? — S agyában hirtelen megmoccan a sejtés: — Hogy nézett ki a srác? — Olyan vékony, bar­na hajú, gyerekes képű. • • — Te, ez a bicikli itt no in az övéi -mm De, igeik wtlófztnú. ELŐRE fdEGfO jjtolt szándékkal- Dokument um regény — „Ügy látszik, ezt nem ál­modtam. Ez megtörtént!” Amikor Illés Pista elber­reg, a kapu előtt az utat vizslatja. Nedves, nyirkos a földút napok óta, ha autó járt itt, a nyomának látsza­nia kell. De keréknyom se­hol ... Kicsit megnyugszik: ha járt is itt a Zoli, biztos, hogy csak linkelt. ... Szombathelyen, a me­gyei rendőrkapitányság épü­letében folyik a kihallgatás. A nyomozó előtt az ország kiterített térképe. A két fiú össaeroskadva ül. A nyomozó türelmetlen: — Azt mondjá­tok el végre, mit csináltatok a sofőrrel? Nagyon ajánlom, ne nézzetek hülyének ben­nünket. A taxisok, de álta­lában az autósok sem szok­ták otthagyni a kocsit az ut­cán, nyitva, benne a slussz­kulccsal. Ott kint, a major bekötő út jónál még ezt mondták. Amikor a nyomozó kézbe veszi a szakértői leleteket — vérnyomokat találtak a kocsi csomagtartójában —, Robi látja, nincs értelme továbbá félrevezető szövegelésnek. Most már csak szépíteni le­het a dolgon. — Igen, csak­ugyan betettük a csomagtar­tóba, amikor elszédült. Há­tulról leütöttem. — Ettől vér­zett? — Ű — Zolira mutat — rugdosta .. Biztosan, attól. — De hol tettétek ki? — Ez megy a legnehezebben. Robi köntörfalaz: valahol a Du­nántúlon ... Félóra is elte­lik, amíg a megközelítőleg pontos helyszínt sikerül Robival lerajzoltatok S aztán a kérdés: milyen állapotban volt a sofőr? Élt-e egyálta­lán? Robi tűnődik: — Igen, élt, mert valami ilyesmit mondott, amikor kitettük; „Na, gyerekek, cleg legyen már”. — Zoli rábólint, hogy csakugyan, ezt mondta. A nyomozó az anyagot át­küldi az URH-s terembe: — Kérem, azonnal továbbít­sák ... ... November 6.; kora dél­után. A 64-es műúton, Dég határában a három sárbo­gárdi rendőr kiszáll a kocsi­ból. Itt van az erdő sarka. Pár száz méterrel odébb a „zöld kapunak”. nevezett er­dei út. Befordulás előtt fé­kezniük kellett, „félkerékkel” esetleg le is húzódtak a föl­des részre. Rábukkannak a nyomokra. A keréknyom vé­gig követhető a ritkán járt erdei úton. Az elágazásnál fordulási nyomok. Innen azonban követhetetlen... Folszléger Gyula szakaszve- vető két társát jobbra, illet­ve balra küldi, ő maga visz- szafelé irányban vizsgálgat- ja az utat. Ni, az elszáradt fű, mintha kerékkel lenne letaposva. Ott, a bozótban pedig mintha csapást vágott volna valaki ... Elindul a csapás irányába. Többször is utat téveszt, míg végre elver­gődik az alacsony, nyesetien fenyőfáig. Félrehajtja az ágat, s olyan látvány tárul elébe, hogy két perc is elte­lik, míg társainak leadja a füttyjelzést... , I. November 7-én reggel nyolc órakor Horváth János kecskeméti rendőr főhadnagy lakásán csenget az ügyeletes gépkocsivezető: azonnal vo­nuljon be a központi ügye­letre. Bevonul... A parancs ez: csukott tehergépkocsival induljon Sárbogárdra, de mi­előtt elhagyná a várost, a megyei kórházban vételezzen egy koron;-:. .. ...November 11-én délután gyy^ssalsi|gcje taxik sorakoz­nak fel a kecskeméti közte­mető bejáratánál. 18. Interjú a fojtogatóval Karácsony előtt pár nap­pal e sorok írója magneto­fon segítségével készít inter­jút Király Róberttól. — Hogyan telik az idő itt, a fogdában? — Elolvastam már vagy tizenhét könyvet. Meg kap­tam anyámtól csomagot, volt benne csoki is meg külföldi gyártmányú erős cukorka. A csoki fóliájából és a cukros­zacskóból csináltam hamu­tartót. Felerősítettem a fal­ra. így, ha cigihez jutok, nem kell a padlóra hamuzni. Nagy híve vagyok a tiszta­ságnak ... — Ha előbb tud a cselek­mény tervéről, vajon elköve­ti-e? — Az idő, az hiányzott hozzá... Hogy fontolóra ve­gyem a jogi következménye­ket. Finomabban ki lehetett volna dolgozni... És ha együtt hallom a két Zolit, te hogyan gondoltad, te meg hogyan, és ha nem lett vol­na logikus, amit mondanak, elküldtem volna őket a fené­be... — Furcsa kérdés ilyen helyzetben: vannak-e ter­vei? — Szeretnék még egyszer becsületes ember lenni. Az őrnagy, aki itt volt a BM-től, szintén ezt kérdezte Neki is ezt mondtam, amit most. De ő erre megvetően csak eny- nyit mondott: ,A fenéket, még nagyobb gazember le­megmutatom, lesz belőlem még becsületes ember... Egész nap álmodozom, hoRy mi lesz majd akkor, ha ki­szabadulok. Mondtál: itt, hogy majd szép pénzt fogok kapni, ami összegyűlik a munkám után. Lehet, hogy húszezer is lenz. FelruháZko- dom belőle. Ha sikerül szak­mát tanulni, akkor a mara­dék nyolc-tízezerből nyitok egy maszek vízvezeték-sze­relő műhelyt. Mert ezt a szakmát szeretném itt kita­nulni, ha egyáltalán még mód lesz ró. Ilyen szempontból még jó is, hogy itt vagyok, mert nem pocsékolódik el az időm, a munkára és a tanu­lásra tudok majd koncent­rálni .., Ha sikerül a ma­szeküzlet, akkor két év alatt én összeszedem magam. Mert az biztos, hogy jó szak­ember leszek. És a jó szak­embert megfizetik. Lesz há­zam, kocsim. És vezethe­tem-e? Azt mondta, hogy ez lehetséges lesz. Mert majd egyszer rehabilitálnak. De én tudom, hogy nem leszek már úgysem az az ember, aki eredetileg lehettem vol­na. Nem szakmailag értem ezt... Hiába leszek becsüle­tes, mások számára én le­szek a taxisofőr gyilkosa. — Lehetséges tehát a be­csületes élet? —- Azt hiszem, igen;" A vízvezeték-szerelő szakmáról beszéltem... Van Izsákon egy ismerősöm, ennek is az a szakmája, még csak hu­szonhat éves, de már Kecs­keméten van lakása, s min­dennap csak azt látom, Illet­ve hát láttam, hogy furikázik a kis Trabantjával, végig - suhan a falun, mintha nem is dolgozna. Pedig hát, tu­dom, dolgozik. De amúgy semmi gondja nincs... A tiszthelyettesi jó lett volna. Ha megnősülök, azt mond fáik, kapok szolgálati lakást. De én elhatároztam, >.*»***. (FtúytatíukJi

Next

/
Thumbnails
Contents