Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-19 / 247. szám

A hajrá marad? Egyszer hopp, máskor kopp f Mint a rossz háziasszony. Hol rogyásig rakja meg az asztalt, hol éppen csak föl­tálal valamit. A család dol­ga. Ám, ha nagy az asztal, s körülötte sokan ülnek, már nem lehet beletörődni ‘ az ilyesfajta gazdálkodásba. Ezért, hogy újra meg újra előkerül a téma: az ipari termelés egyenetlensége. Hontja a termelékenységet, károsan befolyásolja a lét­számmal való gazdálkodást, kihat a termékek minőségé­re. Mindezzel gyűrűző moz­gást indít meg. Fölborulnak a kooperációs tervek a hó végén, a negyedév zárásakor „kirabolt” alkatrészraktárak­ban hetekig nem lelni sem­mit, akadozik, vagy éppen megáll a munka, hogy az­után újból, mint elkerülhe­tetlen természeti csapás, csőstül szakadjon a műhe­lyek, gyáregységek nyakába, Hajrá-nak titulálja mindezt a gyári szóhasználat. A haj­rá nagyon régi buzdító sza­vunk. De ebben az esetben olyasmit fed, amit már jó lenne átadni a múltnak. Rossz hagyomány Természetesen nem lehet kívánni, elérni az-ipar min­den ágában teljesen egyenle­tes ütemű termelést. Am a jelen — s a hosszú évek óta hagyományosan ismétlődő — különbségek az indokoltnál nagyobbak, különösen az egyes hónapok termelési pro­duktumának eltérése szem­beszökő. A termelés megsza- lú thatatlan folyamat, de a naptári időszakok túlzott sze­repe — pénzügyi, elszámolá­si értlemben is — hol lassú, hol meg lázas tempójúvá változtatja. A többi között bizonyítja ezt, hogy negyed­év, félév végén a legnagyobb a túlórafelhasználás az ipar­ban. S igazolják azok a vi­ták is, amelyek a készlete­zés miatt támadnak: az egy­szerre és nagy mennyiség­ben szállított árut nem akar­ja átvenni a kereskedelem, vagy a felhasználó vállalat, hanem „ütemezett” termék­kibocsátást óhajt. Az olyan iparterületeken, ahol többségében folyamatos üzemű vállalatok dolgoznak — így a villamosenergia­iparban, a vegyiparban, a kohászatban, — kisebbek az eltérések, mint másutt. Idén, az első félévben a villamos- energia-iparban 12 százalék volt a legnagyobb és legki­sebb havi produktum közöt­ti különböség. A kohászat­ban 17 százalékot tett ki, a villamosipari gépek és ké­szülékek gyártásában vi­szont már 33, az építőanyag­iparban 44, a műszeriparban 67 százalék volt! Akár a lázgörbe Ha grafikonon ábrázoljuk a szocialista ipar termelését, altkor a havi átlagokat ösz- szekötő vonal akár lázgör­bének is belllenék. Tavaly — a tizenkét hónap átlagát száznak véve — 85—113 szá­zalék között, azaz 28 száza­lékot kitevő volt az ingado­zás, idén az első félévben 90—108, azaz 18 százalék az eltérés, a legkisebb és a leg­nagyobb teljesíményt össze­vetve. Még elgondol koz ta- tóbb a kép, ha a teremlés és a létszám együttesét helyez­zük nagyító alá. 1971. ja­nuárjában az ipar 1722 ezer foglalkoztatottal az átlagter­melés 85 százalékát érte el, júniusban viszont hétezerrel kisebb létszám mellett 105 százalékot produkált. Decem­berben — 1729 ezer fővel — a csúcs: 113. Januárban — a létszám 1706 ezer — 90, júniusban — 1697 ezer em­ber — 108 százalék. Hason­ló a helyzet az egyes ágaza­tok esetében, is, A közlekedési eszkötaok gyártása idén januárban a havi átlag 84 százalékát tel­jesítette csali, 109 ezer fővel. Júniusban viszont ugyan­annyi ember a januárinál 40 százalékkal többet 124-et ért el. A híradás- és vákuum- technikai iparban a január mellett a 68-as szám áll — 84 600 ember, — júniusban viszont —■ mindössze két­százzal több dolgozó — 141 (!) százalékot produkált. Eny­hén fogalmazva: a vállalati szervezetek túl sok tartalé­kot rejtenek, „prolongálják” a hajrát, s mindez kellő fényt vet az üzem- és mun­kaszervezés jelenlegi állapo­tára, s a teendőkre. Elvben független A szállítási • szerződések rendszere — amelyre ma a termelők és fölhasználok, ér­tékesítők kapcsolata alapo­zódik — elvben független a naptári időszakoktól, a gya­korlatban mégis a kényel­mesebbet, azaz a naptárt kö­vetik a vállalatok. A ne­gyedév végét, vagy éppen ' december 31-et jelölnek meg a szerződésben, s ha sikerül a korábbi szállítás, az tiszta haszon, ha nem, akkor sem . szólhat semmit a másik fél, hiszen ott áll a papíron... Jó néhány helyen ügyesked­nek is, azt veszik sóira, ami­ből gyorsan pénzt látnak. El­hanyagolják az alkatrész­gyártást a készre szerelés ér­dekében, a termelési prog­ramból a rövidebb megmun­kálási idejű egységek rukkol­nak előbbre; „mazsoláznak”, mondja az üzemi szóhaszná­lat. Hiszen rendben van. hogy Diesel-mozdonyból, motorvo­natból nem lehet egyenletes átlagot produkálni, mert ezek lényegében egyedi da­rabok, gyártásuk átfutási ideje nem egy-két hónap. De az már elgondolkoztató, hogy — például — a szalag­Ma bőséges választék• •• és holnap? Elkápráztató a bőség, a választék, mi szem-szájnak ingere, itt megtalálható a „Korszerű háztartás, több szabad idő” étel-ital bemu­tatóin. Felvonultatják a szakács-, hentes-, cukrásztudomány szinte valamennyi produktu­mát. Csak nyel az ember ... És vásárol. Soha nem kóstolt, vagy ritlcán kapható hentes­árut, süteményt, salátákat, s örvendezve állapíthatja meg: ez igen! Tudnak a mi száj­ízünkhöz sütni-fözni, kínálni. Utána mégis mintha kese­rű lenne az ember szájíze attól a gondolattól, hogy igen, ma bőséges a választék, de a múlt hetekben még régi is­meretségünkre hivatkozva a boltvezetőtől kellett kunye- rálni a gyereknek tíz deka parizert. Kirándulás előtt is ajánlatos volt előre gondos­kodni a néhány deka kői­ké szról, szalonnáról a csur- sb.QZt meri mm. biztat,, hogy az induláskor mindezt be lehetett szerezni. És nem régi emlék, hogy mindössze egy-két tál hideg étel, illetve saláta „kérette” csak magát a pultokon —, ha volt egyál­talán. A mélyhűtött áruk válasz­téka is kritikán aluli a me­gyeszékhelyen, arról nem is beszélve, hogy a korszerűbb fóliás ételek egyáltalán nem kaphatók. Most van! Ma bőséges a választék, mindenki megtudhatja, meg­kóstolhatja, mi a jó, mi a korszerű... De holnap? Megint „kolduljunk” pári­zsiért, hurkáért, salátákért, mélyhűtött, félkész életelek­ért? Félő, hogy így lesz. Pedig a kereskedelem és az ipar most megmutatta, hogyan kellene ellátni a lakosságot ezekkel az árukkal. tgy kellene! .... --*■*­szerű termelésben készülő televíziókból januárban 24 ezer, márciusban 40 ezer da­rab, a kárpitozott ülőbúto­rokból 125, illetxe 157 ezer darab hagyja el az üzemeket, mint volt az idén. Á gyógymód: a szervezés Időarányosan nagyjából el­fogadható a belkereskede- lannek történő szállítások megoszlása, ám a beruházá­si célokra, s az exportra va­ló értékesítés már a negyed évek végére, de különösen az esztendő befejezésére zsúfo­lódik. Az állami ipar a bel­kereskedelemnek idén ja­nuárban 5,7 milliárdért, márciusban 7,1 milliárd fo­rintért adott árut. A külke­reskedelemnek viszont 3,1, illetve 8,1 milliárd értékű volt a szállítás! S itt nem véltlen jelenségekről van szó, hanem rendszeresen is­métlődő gyakorlatról. A kül­kereskedelmi értékesítés 33 százalékát a negyedik ne­gyedévben teljesítette az ipar 1971-ben, de ennek fe­lét decemberben1! Majdnem annyit ebben az egyetlen hó­napban, mint az első ne­gyedévben ösiszesen. Hason­lóan kirívó egyenetlen a beruházásra való értékesítés. 1971. októberében 655 mil­lió forintot tett ki, decem­berben 3,4 milliáxdotj Talán fölösleges a fények »órát folytatni, hiszen min­dennél beszédesebbek. A ter­melés hullámzása rengeteg gond forrása, hatalmas vesz­teségek szülője. A gyógymód ismert: az előrelátó, a ‘/£L~ varó tényezőket időben fel­derítő és lekiizdő, céltudatos szervezés. Ismeretesek a baj okozói, okai is. Föltehetően „doktorokban” sincs hiány. Remélhetően most már — az üzem- & munkaszervezés napirendre kerülésével — cselekedetekben sem lesz. PH Mészáros Ottó „Maszek' múzeum Csépany László ayrurmér- nök gyöngyösi hazának pin­céjében egy kis sarkot mú­zeumnak rendezett be. ide gyűjti mindazolcat a borter­meléssel, a pincészettel és az „ide vonatkozó” hagyomá­nyokkal foglalkozó érdekes tárgyakat, amikre csak szén tud tenni. Kulacsotc, regi kis hordók, cseréptárgyak, lám­pák sorakoznak a polcokon és a falon; némelyek több száz évesek. (Foto: Tóth Gizella.) A konzervipar legjelentősebb partnere Több mint ezer vagon paradicsom - Hortról A HORTI Kossuth Terme­lőszövetkezet paradicsom­termesztése ma már nemcsak a megyében, de az országban is nagyhírű. Nem véletlenül, hiszen a termelőszövetkezet 430 katasztrális holdon ter­meli ezt az ízletes, keresett növényféleséget, s ilyen terü­leten nemhogy az országban, de még Európában sem ter­mel paradicsomot egyetlen gazdaság sem. A szövetkezet így a magyar konzervipar legjelentősebb partnerének számít. Bizo­nyítja ezt az a tény is, hogy a hatvani konzervgyár para­dicsom-szükségletének egy­negyedét ez a közös gazda­ság biztosítja. Önmagában a nagy terület termeszei esen még nem elég a jó hírnévhez, sok egyéb té­nyező szükségeltetik hozzá. Kozsda András, a termelő- szövetkezet elnöke papírt, ceruzát vesz elő. — Eddig több műit ezer vagon paradicsomot szállítot­tunk el. A konzervgyárral 809 vagonra szerződtünk, de ehelyett 960 vagonnal küld­tünk. A számok önmagukért be­szélnek. S' ha még hozzá­tesszük, hogy a gazdaságban, a hektáronkénti átlagtermés meghaladta a 410 mázsát, akkor elmondhatjuk, hogy a hortiak nem csupán a nagy területre, hanem a termés­eredményre is büszkék 1®* hetnék. A JÖ EREDMÉNYEK per­sze nem születnek könnyen. A szövetkezet elnöke el­mondja, hogy a kedvező üzemi adottságok mellett a szövetkezeti dolgozók kiváló értői a paradicsom-termesz­tésnek. Minden csinját-bín- jat ismerik a mesterségnek s különösen a palántaneve­lésben járnak az élen. A szövetkezetben korszerű ter- ,ines;stési technológiával dol­goznak, a területegységen­kénti tőszámot az utóbbi időben például háromszoro­sára növelték. Régebben nyolcezer tő volt egy hol­Lakásépítés, szövetkezetben Egy esztendeje jelent meg a lakásépítés „porondján” az ifjúsági szövetkezeti társu­lás. A KISZ-es akciókat is itt szervezik, ide jelentkeznek a fiatalok, a fészekrakó, kis­pénzű, ifjú házasok is. He­ves megyében, Egerben és Gyöngyösön alakult már ilyen szövetkezet, s a kezdeti lendület azt a reményt éb­resztette a belépőkben, hogy már az idén megkapják az első lakásokat. Olcsóbbnak ígérkezett ez a lakásépítési forma, s rögtön előre kell bocsátanunk: még ma is an­nak számít a konkurrens építések között. A jelenlegi helyzetről érdeklődve a la­kásszövetkezeti titkárságot kerestük fel. DRÁGA TELKEK — Hatszáz lakás építésé­hez kaptunk területet — tá­jékoztatott Antal János, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkára. — Háromszázhetven­nyolc lakáshoz már megtör­tént a kisajátítás, a városi tanács előlegezte a telkek költségét, s ígéretet: tett a közművesítésre. Egerben a Lajosvárosban kaptunk tel­keket. de elkezdődött már a kisajátítás Gyöngyösön is. Pillanatnyilag 112 lakásra van szerződésünk, 88 pedig szerződéskötés előtt áll. A Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat a 200 tálcást a jövő év végére adja át. — Ezekkel nincs is semmi probléma? — Ügy tűnik, itt nem lesz nehézség. Mi inkább a foly­tatás miatt aggódunk. Elkép­zeléseink szerint már az idén kellett volna átadni több la­kótömböt, de különböző ár­viták. miatt ez nem sikerült. Viszont az építők jövőre még többet is vállalnának, ha... s itt az első gond. Hetven­két lakáé helyén ugyanis nagy gödrökre, lágy talajra bukkantak a felszín alatt, és a cölöpözés lakásonként 50 ezer forinttal emelné a költ­ségeket. Fiz így természete­sen nem megy, nem vállal­ja senki. — A másik gond a telek. A Lajosvárosban rendelkezé­sünkre bocsátott területnek csak fele közművesített; ta­nácsi forintok híján az épí­tőknek kell vállalniuk a köz­művesítés egy részét. Ugyan­ez a helyzet a közvilágítás­sal is, s a költségekből ké­sőbb térítenek vissza a la­kóknak. Ezek persze növelik az árakat, méghozzá a legér­zékenyebb ponton, a „beug­rásnál”. Nem beszélve arról, hogy a telkek ára is nagyon magas: miig országos adatok szerint az ilyen jellegű épít­kezésnél ötezer forint az át­lagár, Egerben 15 ezerért, Gyöngyösön pedig 26 ezerért (!) kapják a szövetkezeti tagok a közművesített telkeket. Összevetve ez négyszerese az országos átlagnak. TERVSZERŰBB ELŐKÉSZÍTÉST — Ebben az ötéves tervben Irány egri lakás felépítését tervezik? — Ha tartani tudjuk a je­lenlegi kalkulált árainkat, 1974-re 310 lakással leszünk készen. Többet nem tudunk építeni, mert a fennmaradó területen különleges cölöp­alapozásra van szükség a már említett okok miatt, — Mennyi költséget vállal­tak a jelentkezők? — A körülbelül 4500 forin­tos lakás-négyzetméteren­kénti ár az, amelyet elfogad­nak. Ha ennél nagyobb ár alakul ki, akkor kilépnek. A mostani szerződéskötésekben ez az összeg szerepel, illetve nem sokkal több. Ennyiért épülnek a már elkezdett la­kóházak. A PEVA térzsalus módszerrel igen gyorsan ha­ladnak az építők. Persze, ha drágul a lakás, a' tagok igé­nyeihez igazodva, nekünk csökkentenünk kell az építé­si ütemet. $ — Több száz lakás a. Lajos­városban, s azok mindegyiké­ben vállaltak két gyermeket, így az igény igen hamar je­lentkezik a különböző járulé­kos beruházások iránt is. A lakásokon kívül mi szerepel még a fejlesztési tervekben? — A későbbi rendezési tervben kultúrház, szolgálta­tóház, posta építése szerepel, s bővítik az ABC-árüházat is. Jövőre egy 100 férőhelyes óvoda épül a lakótelep mel­lett. Persze mindehhez igen sok pénzre van szükség, . s egyelőre nagyon korlátozót tak a fejlesztési lehetőségek. Előreláthatóan ezek később készülnek el, mint ahogyan az igény jelentkezik. Éppen ebből kiindulva kellene már most foglalkozni az V. ötéves tervi építkezésekkel. Már jö­vőre el kellene kezdeni pél­dául azoknak a közművek­nek az építését, ahová 1975. után kerülnek lakások. Csak úgy teljesíthetjük elképzelé­seinket — egyébként legalább a kétszeresét szeretnénk fel­építeni a mostani előirány­zatnak —, ha megfelelően előkészítünk mindent. Ezt a mostani nehézségekből tanul­tuk meg. A tapasztalatokat most szerző, fejlődő lakásszövet­kezeti akcióban jelenleg mintegy 350 család vesz részt. Mindig többen lesz­nek; nem közömbös, hogyan alakul a sorsuk. A saját erő­ből vállalt lakásépítkezés több támogatást érdemel, hi­szen jóval kisebb közterhet jelent, mint az állami lakás­ra várók sokasága. Hckcli Sándor dón, ma 16—20 ezer között A talaj tápanyag-utánpótlá­sa tudományos alapokon tör­ténik. Minden táblát felmér­tek s tudják, hogy egy bizo­nyos termésátlag eléréséhez milyen adagú trágyák szük­ségesek. Jelenleg három kecskeméti és egy amerikai fajtát ter­mesztenek. A fajtákkal azon­ban úgy vannak, hogy egy- egy fajtát csak 2—3 évig termesztenek, azután levált­ják újabbal. S nem utolsó­sorban azt is meg kell emlí­teni, hogy a növényvédelem­re különös gondot fordíta­nak. A permetezéseket nyolc­tíz naponként helikopterrel végzik s a betegségeket meg­előzik. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években » paradicsom legnagyobb el­lensége, a íitoftóra nem oko­zott kárt a közös gazdaság­ban. Az ilyen színvonalú mun­ka persze nem kis pénzbe és ’ fáradságba kerül. Hiszen csupán egyetlen permetezés munkadíja közel ötvenezer forintba kerül. Mégis meg­éri, mert földi gépekkel szin­te lehetetlen lenne időben el­végezni a védekezési mun­kákat. A termelőszövetkezetben jelenleg részes művelés fo­lyik. Arról kérdezzük a szö­vetkezet elnökét, hogy lesz-e a jövőben is elég munkaerő? — Három-négy évig még igen. Utána pedig majd meg­látjuk, hogy mi lesz. Az idén 15 holdon kísérleteket folyta­tunk, miképpen lehetne ná­lunk is megvalósítani a gépi p arad i cső m- termesztést. A kísérletek nem hoztak egy­értelműen jó eredményeket, s így a jövő bizony fejtörést okoz a gazdaság vezetőinek. Mint ahogy gondot okoz jelenleg egy PM, MÉM irányelv is. Ez az irányelv ugyanis szabályozza, hogy a részes művelőknek bizonyos munkáért hány munkanapot lehet jóváírni. Tavaly a szö­vetkezetben egy hold para- dicsomterület műveléséért; 170 munkanapot adtak. Az irány­elv szerint most ezért 100 munkanap jár. Igen, csak­hogy amíg az országos átlag a paradicsom-termesztésben. 120 mázsa holdanként, addig Horton ennek a dupláját ter­melik. S az alig vitatható, hogy a dupla termeléshez több munka is szükséges. AZ ÖRÖMÖK MELLETT tehát gondok is jelentkez­nek. Remélhető azonban, hogy ezek csupán átmeneti nehézségeket okoznak snem nehezítik tartósan a horti paradi csőm termesztők mun­káját. Kaposi Levente 1972.. október 19., iriiíörWifc ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents