Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

Sérti-e az önállóságot ? Gazdaságirányítása rend­szerünkben a termelőszövet­kezeti vezetők hozzászoktak az önállósáshoz. Amíg ré­gebben ezernyi mutató, irányszám határolta be a döntéseiket, addig ma min­den gazdaság lényegében saját maga határozza meg: mivel kíván foglalkozni. Csupán egyetlen tényező a lényeges: legyen a gazdál­kodás jó és eredményes. Az irányítás ma többnyire közvetett eszközökkel törté­nik, a közgazdasági szabá­lyozók bizonyos célkitűzések megvalósítására ösztönöznek, vagy visszafogják ott a len­dületet, ahol a további fej­lesztés már nem indokolt. Jó példa erre most a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztését célzó kormányprogram. Az állam különböző kedvezmé­nyekben részesíti azokat a mezőgazdasági üzemeket, mélyeik vállalkoznak arra, hogy növelik a szarvasmar­ha-állományukat és jobb kö­rülményeket biztosítanak, a magasabb szintű tenyésztői munkához. A gazdasági vezetők tehát megszokták és igénylik is az önállóságot. Természetes do­log is ez, hiszen, végső so­ron ők felelnek az' üzem eredményeiért. Előfordul azonban olyan eset is, amikor az állami irá­nyítás közvetlenebb formá­ban nyilvánul meg. Heves megyében az idén több me­gyei hatókörű operatív bi- zotság alakult, legutóbb a múlt héten a betakarítási operatív bizottság S őszin­tén meg kell mondani, nem minden termelőszövetkezet vezetője nézte, vagy nézi jó szemmel az ilyenfajta tes­tületek megalakulásál — Úgyis tudjuk — véle­kednék —, hogy az ősz a betakarítási munkák ideje, s nyugodtan rá lehet bízni minden gazdaságra, hogy jól és szervezetten végezze el a maga dolgát. A vélekedés mögött egy kis sértődöttség is meghú­zódik, miért avatkozik bele egy ilyen bizottság a közös gazdaság belső ügyeibe, erő­sebben fogalmazva: miért sértik meg a gazdaságok ön­állóságát? Első hallásra valóban úgy tűnik, hogy van némi logi­ka az érvelésben. De ha részletesebben elemezzük a tényeket, altkor kiderül, hogy ez a logika erősen sántít. Mert miért is jött létre például az említett operatív bizottság? Mindenki előtt is-, meretes, hogy a csapadékos nyár miatt a munkák egy része az őszre húzódott árt. Azt is tudja mindenki, hogy a kukorica — örvendetesen — kiugró termést ígér. A mezőgazdasági üzemek dlég gyenge és elöregedett gép­parkja miatt — nemrégen éppen e hasábokon, foglal­koztunk részletesen e kérdés­sel — azonban a jó termés betakarítása hatalmas fel­adatot jelent. Szaknyelven fogalmazva, a munkacsúcsok összetorlódtak. Éppen ezért az időszerű munkák elvég- \ zése még a naigyon jó gaz­daságokban is nehéz, nem beszélve a gyengébbekről Felvetődött tehát a gondolat: minden gazdaság képes-e maradéktalanul elvégezni feladatait segítség nélkül? Aligha! Az operatív bizottság te­hát felmérte, hogy milyen termékből mennyit kell be­takarítani és mikor, elegen­dő-e a betakarításhoz a meg­lévő géppark, lesz-e elég tá­rolókapacitás, milyen lesz az alkatrészellátás — és még sorolhatnánk bőven tovább. S mindezt azért mérte fel, hogy a meglévő eszközöket a leggazdaságosabban lehes­sen kihasználni és segítséget lehessen adni a rászorulók­nak. A feladat tehát olyan, ame­lyet nem lehet az egyes gaz­daságok keretein belül meg­oldani, ehhez megyei, sőt, or­szágos összefogás, irányítás szükséges. Az idén nyáron például csak úgy lehetett a Dunán­túlon az aratást időben el végezni, hogy a kormány és a MÉM közreműködésével az Alföldről több száz kombájnt irányítottak át a dunántúli mezőgazdasági üzemekbe. Senki sem vitathatja — és lám, senki nem is vitatta —, hogy a gabona betakarítása országos ügy, a feladat meg­oldása ilyen körülmények között, tehát országos irá nyitást, szervezést követelt. Éppen nem a vállalati ön­állóság megsértéséről van szó ilyen esetekben, hanem az üzemek érdekeit szem előtt tartó segítségről. Annyit azonban még fel­tétlenül meg szükséges emlí­teni, hogy az operatív bi zotságoknak semmiképpen sem az a céljuk — s az eddi­gi gyakorlat is ezt látszik bi­zonyítani —, hogy az üze­mek vezetőit mellőzve, át­vegyék a gazdaság irányí­tását s mindenbe beleszólja­nak. Olyan összhangot szük­séges megteremteni, hogy ne egymást kerülgetve, hanem közösen és vállvetve sikerül­jön a gondokon enyhíteni. Különösen, ha ilyen örömte­li gondokról van szó, mint az idei bőséges kukorica- termés betakarítása. Kaposi Levente Lélektan a kereskedelemben KÉPZELJÜNK EL egy áruházat, ahol süppedő sző­nyegen, hangelnyelő falak között járkál a vevő és. az el­adó. Ebben a környezetben az emberek önkéntelenül suttogni kezdenek, valami furcsa feszült hangulat fog­ja el az itt dolgozókat és a nézelődő vásárlókat. Azt ta­pasztaljuk, hogy bizonyos zajok nélkül nem érezzük jói magunkat az áruházban. Van azonban ennek ellen­kezője is. Az olyan üzlet, ahol mindenki kiabál, ahol nagy a zsúfoltság, ahol a hűtőgépek, a ventillátorok hatalmas hangerővel zúgnak, ahol formálisan kiabálni kell, ha meg akarjuk érteni egymást. Aki ilyen áruház­ban dolgozik, annak az ideg- rendszere előbb-utóbb sú­lyos károsodást szenved. In­gerlékenyek lesznek a vevők is, gyakoribbá válik a vita. Nyilván van egy úgyneve- fi­zeti optimális zajszint, amely a vevőknek és eladóknak egyaránt kedvező, vagy leg­alábbis nem ártalmas. A töb­bi között ennek a kérdésnek a tudományos megoldásával foglalkozik a KERORG, azaz a Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet pszi­chológiai és műszaki osztá­lya. Egy tucat ÁBC-áruház- ban hajtottak végre elemzé­seket a zajosság szintjének mérésére és hatására. A vizs­gálat során megállapították, hogy az aggregátnál 80, a hűtőpultnál 75, a ventilláció- nál 73 fon erősségű a zajos­sági érték. Köztudott, hogy 70—80 fon között a zajosság érték már idegrendszeri bán- talmakat is okozhat. Az itt tapasztaltak és a javasolt zajcsökkentő módszereket ma már egyre több üzletben hasznosítják. A KERORG pszichológiai laboratóriuma természetesen nemcsak Ilyen munkát végez. Egyik legfontosabb feladata a belkereskedelembe jelent­kezett fiatalok pályaalkal­massági .vizsgálata. Nem min­denki alkalmas bolti eladó­nak. Jó idegrendszer, alkal­mazkodókészség, intelligen­cia, emlékezőtehetség, jó mo­dor és, megannyi más tulaj­donság szükséges ahhoz, Iwfty valaki a vásárlók meg­elégedésére szerepelhessen az üzletek pultjai mögött. A laboratóriumban számos kü­lönleges műszer segíti a tu­dományos kutatók munkáját. A pszichogalvanoszkóp az emberek érzelmi reakcióit mutatja ki bizonyos külső hatásokra, például erős hang- ingerekre. A tapintás finom­ságának megállapítására az úgynevezett Moede-csavar szolgál. A tapasztalt pszicho­lógus és az életbe most in­duló fiatal jó kapcsolatte­remtéssel, közösen igyekez­nek megállapítani, hogy mi­re alkalmas a kereskedelmi szakmára jelentkezett fiú, vagy lány. A laboratórium, illetve a pszichológiai osztály munká­jának jelentőségére jellemző, hogy az 1964—70 között 5300 tanulójelölt megvizsgálása alkalmából a jelentkezőkegy­harmadát a választott keres­kedelmi és vendéglátóipari pályára alkalmatlannak ta­lálták. A vállalati tapasztat latok azután bebizonyították, hogy a pszichológiai vizsgá­latok az esetek többségében helyes képet alakítottak ki a kereskedelmi tanulókróL TERMÉSZETESEN a pszi­chológiai osztály nemcsak ezt a munkát végzi. Kísérle­ti úton foglalkoznak példá­ul a balesetet szenvedett ke­reskedelmi dolgozók vizsgá­latával, az üzemi balesetek számának csökkentése érde­kében. Nemrég kezdték meg a bolti tolvajlások lélektaná­nak vizsgálatára vonatkozó kutatásaikat. Kísérletekkel elemezték, hogyan támogat­ja a becsületes vásárlókö­zönség a bolti dolgozókat a lopások megakadályozásá­ban. Hernádi Tibor Angyalföldről Vlagyivosztokba rugyár angyalföldi gyár­egységében, szovjet megrendelésre két tengerjáró hajó épül. A Szemen Rosal és a Vilin 1500 tonnás tengeri áruszállító hajó anyakikötője Vlagyivosztok lesz majd. (MTI-foto — Baba István felv. — KS) Túlórák nyomában AZ IDEI ELSŐ félévben 6685 túlórát jegyeztek fel a Heves megyei Kéményseprő Vállalatnál; ugyanennyivel többet, mint tavaly ilyenkor — ugyanis az elmúlt év ha­sonló időszakában egyetlen túlórára sem volt szükség... Vajon ml okozta a történ­teket? A helyzetet Kelemen János Igazgatóval próbáltuk ele­mezni. Mint már a beszélgetés ele­jén kiderült; az említett túl­órák teljes egészében — vi- sontai Gagarin Hőerőműhöz fűződnek... Miután a hőerőműnél a kéményseprő vállalat önálló részleget foglalkoztat éppen tavaly óta. A létszám — az itt dolgozó 30 ember — azon­ban kevés, a munkák elvég­zésére legalább 45—50 dol­gozóra lenne szükség. Az erő- művi ek kérték is a gárda megerősítését, de érbe, kellő jelentkezés hiányában, sajnos nem nyílt lehetőség. Így — jobb híján — inkább a túl- ■ órázást Vállalták a kémény­seprők. A kéményseprőknél is ke­vés hát az ember, főként pe­dig a szakképzett munkaerő. S az igazsághoz tartozik az is, hogy ’a körülmények sem túlságosan vonzóak még: ezt a területet — országosan is — elkerülte a mai idők fuvallata. Alig van valami műszaki fejlődés, ennélfogva a feladat meglehetősen ne­héz, fáradságos, egészségte­len. Jellemző a megyei vál­lalatra, hogy — miként an­nak idején, a húsz esztendős jubileumon számbavették — két évtized alatt mindössze 140 ezer forint jutott számá­ra a tanácstól fejlesztésre, s a megalakulás óta eltelt 23 évben sem kaptak többet ennek a duplájánál. Csupán az idén képződik valami 400 ezer forint körüli fejlesztési alap, amitől már nagyobb változásokat remélhetnek... BAR IDŐKÖZBEN több helyütt sikerült valamelyest korszerűsíteni a hálózatot, napjainkban még Egerben is gondot okoz az elhelyezés, a központ, a kirendeltségek, raktárak, s új szolgáltatá­saikhoz a műhelyek megfe­lelő biztosítása. Sikerült ugyan már néhány újabb szerszámot, sőt műszert is venni — de például a mun­kában egyébként nagy segít­séget jelenthető, különfé kis­gépekről szó sincs. Mire gondolnak ez utób­biak említésekor? — Nos, többi között valamiféle szip­pantó berendezésre, amely a „közületi” kürtők aknájából, vagy éppen a lakások kémé­nyeinek aljáról kiemelné, el- távolítaná a sok kormot, per­nyét, s nem kellene ezt a munkát kézi erővel, hossza- dalmasan végezni. Aztán — sok más mellett — elkelné­nek bizonyos kéményjavító felszerelések is, miután je­lenleg ez a munka többnyire elvégzetten, inkább szíves­ségre vár, de előbb vagy utóbb minden bizonnyal „hi­vatalból” is a kéménysep­rőkre hárul. A helyzet javítása min­denképpen üzemszervezést sürget ennél a vállalatnál is. S hadd mondjuk el mind­járt, hogy ez — a meglehe­tősen szűkös anyagi lehető­ségek ellenére is — már el­kezdődött bizonyos fokig. Előtérbe került a szakmai továbbképzés — új tüzelő­szerkezetekkel, tüzelési mód­szerekkel Ismerkedtek — s szó van a jelenlegi betaní­tott munkások szakmunkás­sá formálásáról is. Az új rendelet szerint ugyanis 16 hónap alatt elvégezhetik a kéményseprők is az általá­nos iskola hiányzó osztályait, s szakvizsgát tehetnek ké­sőbb. örvendetes, hogy kel­lő érdeklődés mutatkozik: 10—15 dolgozóra számítanák a tanfolyamon. Egyfelől tehát a szakmun­kásgárda erősítésével gyor­sítják, javítják a mindenna­pi munkát, másrészt pedig — ahogyan értesültünk: az ed­diginél nagyobb ütemű fej­lesztéssel. Nysa gépkocsit — vagy talán, gépkocsikat — akarnak vásárolni, hogy ez­után, művezető felügyelete, irányítása mellett, egy-egy nagyobb csoport állhasson egyszerre a feladathoz, s mihamarább végezhessen a kijelölt munkákkal. Eddig ugyanis, többnyire egy ké­ményseprőre 4—5 falu, vagy egy városrész több száz la­kása jutott, s a dolgozó álta­lában biciklivel ment dolga után, mert autóbuszra, vo­natra nem vették fel kormos ruhája miatt. MINDEZEK MELLETT pe­dig, természetesen tisztessé­ges fizetéssel is vonzóbbá igyekszenek tenni a szak­mát. így várhatóan kisebb lesz a munkaerőgond, Vison- tán és másutt is kevésbé kell túlórázni... ,.*•*! ..i. (gyónt) A háromnegyed év rész- eredményei már közeli képet adnak vállalataink egész esztendős munkájáról: ott, ahol a tervezettnél jobban, vagy a várt színvonalon si­került a termelés, a műszaki fejlődés, az éves szereléssel sem lehet már baj. Ahol le­maradás mutatkozik, már most kell kezdeni az „óv vé­gi hajrát”. Egy-két kivétel­lel a munkaerőhelyzet stabi­lizálódása a jellemző, s az idei fontos programot, a termelékenység növelését is sikerrel teljesítették a megkérdezett vállalatok. Az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető- és gép­gyárában a termelés negy­ven százalékkal, a termelé­kenység pedig 29 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest. Ezek a számok a tervek túl­teljesítésére utalnak, s a gyár eredményterve is várhatóan száz százalék fölött alakul, Az utóbbi időben egyre na­gyobb arányú exportpjuk az idén elsősorban a gépgyár­tásnál fejlődött. A munka- eröellátottság a tavalyihoz hasonló: az idén is hiány je­Helyzetkép a háromnegyed évről Hogyan dolgozlak vállalataink ? lemtkezett különösen a for­gácsoló szakmában. Á Mátravidéki Fémművek évi tervét a háromnegyedév zárásakor 72 százalékra tel­jesítette. Itt jelentett legtöbb gondot a munkaerőhiány, s ebből adódott némi lemara­dás. A szocialista országok­kal az idén is szélesedett a kapcsolat, ám ennél is jelen­tősebb a fémcsomagoló esz­közök gyárának kivitele a tőkés országokba: a tavalyi­nál 32 százalékkal több árut adtaik el Nyugatra. A létszám nem érte el a tervezett szin­tet, viszont a termelékenység kedvezően alakult. Az» ered­mény növelte még a jobb készletgazdálkodás, s így a nyereségből is több ígérke­zik. Az üzemek egyébként felajánlásokat tettek, hogy az év hátralevő hónapjaiban pótolják á lemaradást, s ez egyúttal a hazai megrendelé­sfis pontosabb teljesítését eredményezi. A nemrég meg­hirdetett újítási verseny lendületet adott a technoló­giai korszerűsítésnek; a gyár vezetői bíznak abban, hogy a dolgozók az eddiginél sokkal nagyobb szárúban vesznek részt az újítómozgalomban. Az egri Finomszerelvény­gyér eddigi teljesítménye minden téren elérte a tervezett szin­tet, az egész évi sikerhez azonban még nagy feladato­kat kell teljesíteni. Az idén különösen a szomszédos, szo­cialista országokba irányuló exportjuk növekedett; új ter­méküket, az olajszabályozó korszerűsített változatát szí­vesen fogadták a külföldi partnerek. Megszűntek a gyárban a munkaerőgondok; a munkaerő hullámzása mintegy 30 százalékkal ked­vezőbb, mint áz elmúlt év­ben. Ezt az év elején hozott intézkedéseknek, a törzsgár­datagság jobb megbecsülésé­nek, s az átgondoltabb fej­lesztési munkának köszönhe­tik. Biztosíték mindez arra, hogy mind a termelékenység, mind eredmény tekinteté­ben előrelépésről lehet majd szólni az év végén. A Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat nagy"beruházásokba kezdett az idén: új öntvénytisztító üzemet adtak át nemrégiben, s az öntödei fejlesztés is be­fejezés előtt áll. Ezek sok erőt vontak el, de az üzemi eredmény így is jobb a várt­nál. Sikeresen teljesítik a diósgyőri kooperációban vál­lalt kötelezettségeiket, eddig már összesen 800 tonna önt­vényt szállítottak. A válla­lat szolgáltató munkája is sokat fejlődött. Örajavíto részlegük 32 környékbeli községgel tart kapcsolatot, minden községet hetenként felkeresnek. Az idén 12 szá­zalékos bérfejlesztést tervez­tek, s ezzel különösen az ön- tömunkások fizetése javult sokat. így igyekeznek javíta­ni a korábbi időszak súlyos munkaerőhelyzetén. Á Vörös Csillag Traktorgyár egri gyára 52 millió forintos termelési értéknövekedést ért el az idén. Ezzel szem­ben a készletek a tavalyihoz hasonló értéket mutatnak, így a készletgazdálkodás ja­vulásáról számolhatunk be. A termelékenység a tervezett szint fölött növekedett, s az idén kedvezőbb volt a gyárt­mányösszetétel is. A munka­erőgondok fokozatosan csök­kennek, amit a három hó­napja bevezetett új bérezé­si rendszernek köszönhetnek legnagyobbrészt. Különösen a fiatal szakmunkásoknak kedvező ez a bérezés; az utánpótlás szempontjából igen hasznosnak ígérkezik. (hekeli) 1972. október 15., vasáru^»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents