Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

Napirenden : az értékelés, az osztályozás Dr. Kálmán György nyilatkozata A közeljövőben jelentős és sokakat érintő minisztériu­mi intézkedés lat napvilá­got a .tanulók értékeléséről, osztály zásáról. A legutóbbi összegezések szerint több mint H>0 ezerre tehető az ál­talános iskolákban azoknak a száma, akik tanulmányaik folyamán legalább egyszer megbuktak. Emellett majd- liog.y eléri a 40 ezret a két­szer. s a harmineezret a háromszor bukottak létszá­ma. A jelenség is igazolja: az általános iskola teljessé tételének programja még nem valósult meg maradék­talanul. A szakemberek mélyrehatóan elemezték az összefüggéseket, s a kérdés lényegéről dr. Kálmán György, a Művelődésügyi Minisztérium általános isko­lai főosztályának vezetője a következőket nyilatkozta az MTI munkatársának: — Az osztályzási rendszer rendkívül súlyos problémá­ja a bukás, illetve az ismét­lés. Az évismétlésre utasí­tás egyoldalúan a tananyag újbóli tanulására kötelezi a diákot. A tapasztalatok vi­szont azt mutatták, hogy ugyanannak a tantárgynak az ismételt tanulása csak korlátozott eredményt hoz. Az eredménytelen tanulás ■nögött ugyanis jórészt szo­ciális és morális tényezők húzódnak meg. Ameriyiben tehát az ilyen tahulók szo­ciális és morális környezeté­ben nem történik lényege­sebb változás, úgy az ismét­lés sikere legalábbis kétsé­ges. Nem biztos, hogy a ta­nárok újbóli végigkiizdése tudást eredményez. Sokkal nagyobb jelentősége van itt a nevelési kérdéseknek, to­vábbá a szülők, az ifjúsági szervezet munkájának. — Az évfolyam ismétlés problémái nem azonosak a különböző fokú oktatási in­tézményekben. Éppen ezért más-más megítélésre van szükség, aszerint, hogy az illető tanuló az általános is­kola alsó, vagy felső tago­zatába, illetve középiskolá­ba jár-e. Az általános isko­la „mindenki iskolája”. Itt nincs helye az erőteljes szelekciónak. Mindenkit le­hetősége és képességei sze­rint, maximálisan kell fej­leszteni. A középfokú isko­lákban viszont szabad vá­lasztás alapján jelentkeznek a fiatalok. Ezzel természete­sen nem azt akarjuk mon­dani, hogy a középiskolák­ban helyes túlhangsúlyozni az értékelés, osztályozás egy­oldalú, szelektív funkcióját. BALÁZS BÉLA KLUB ALAKUL • VERSENYTÄNCOSOK KERESTETNEK • AKI AKAR FILMET FORGAT • KAMARAKIÁLLfTÁS A FIATAL ALKOTOK RÉSZÉRE Hit ajánl őszre a Megyei Művelődési Ház ? A Megyei Művelődési Ház­ban is véget ért a pihenést jelentő nyári szünet. Az in­tézmény vezetői arra töreksze­nek, hogy az őszi szezon kez­detétől a korábbinál is szí­nesebb, változatosabb és természetesen újszerűbb programot biztosítsanak az érdeklődők számára. Újdon­ság lesz a Balázs Béla Stú­dió kihelyezett klubjának rajtolása. A jelentkezők — előadások és vita keretében — megismerkedhetnek a ha­ladó filmművészet legújabb kezdeményezéseivel, s arra is lehetőségük adódik, hogy Heves megyei, aktuális té­mákat megvitatva, filmre vi­gyenek. Az október 4-én in­duló s havonta egyszer meg­rendezésre kerülő foglalko­zásokat Csányi Miklós, a Ba­lázs Béla Stúdió egyik mun­katársa vezeti. Régi elképzelés valósul meg az ősz folyamán: a Me­gyei Művelődési Ház gyér-; mek népi tánccsoportot ala- '. kit, elsődlegesen általános is- : kólái tanulók számára, azért,: hogy az ifjúságban is ébren ! tartsa a magyar folklór ne- ; mes hagyományait. Újdonságot ígér a már; régóta működő társastánc­klub is. Olyan jelenkezőkre : várnak, akik már jó tánco- Soltnak számítanak s kellő : szakmai képzés után részt . vehetnek az országos tánc- '■ versenyeken. A fotószakkör nemcsak ta-' gokra vár, hanem új lehető-1 séget is kínál: a résztvevőké eddig csak elméleti kérdé­sekkel ismerkedhettek meg, ^ s elsajátíthatták a fotózás. alapszabályait, ősztől kezd- • re már maguk laborálhat- nak. Kedvező „kínálattal” vár- ; ja az érdeklődőket a fia- ; tál alkotók köre is, melynek tagjai elsősorban üzemi dől- ; gőzökből verbuválódtak. A ; Megyei Művelődési Központ; ezentúl biztosítja számukra a modell utáni rajzolást s a bemutatkozást jelentő kama­rakiállítások lehetőségét. . Elégedettek lehetnek a; filmesztétikai klub jelenlegi és leendő tagjai mert a fog- ; ialkozások elsősorban gya­korlati jellegiekké válnak. Ősztől ugyanis forgalócso-; port alakul, s a tagok meg- ; ismerkedhetnek a forgató­könyv-készítés és a forgatás ; műhelytitkaival. Az ősz folyamán rendezik meg — immár másodszor — a termelőszövetkezetekben dolgozó mezőgazdasági szak­munkások vetélkedőjét. A jelentkezők — egy-egy ter­melőszövetkezet háromfős csapat képviselhet — először a járási vetélkedőn versen­genek, majd az itt első és második helyezést elért csa­patok a decemberben meg­rendezésre kerülő megyei döntő során bizonyíthatják, hogy mennyire tájékozottak szakmai kérdésekben, hogy miként ismerik az irodalmat, a zenetörténetet és a napi kül- és belpolitikai esemé­nyeket. A rendező szervek igen értékes díjakat osztanak ki az első helyezést elért csapatok között. (—pécsi—) — A tapasztalatok azt mu­tatják. hogy — mivel a tel­jesen tárgyilagos eredmény­megállapítást rendkívül ne­néz elérni — szívesen nyúl­nak az iskolájukban a 3-as, vagyis a közepes osztályzat­hoz. Semlegesnek érzik a közepes értéket, s úgy vélik, hogy ez az osztályzat bi­zonytalan megítélésnél vi­szonylag a legkisebb tévedést jelenti: se nem jó, se nem rossz. — Ennek a problémának a kapcsán jutunk el az át­lagosztályzat témájához. Az átlagosztályzat ma jelentős szerepet játszik a továbbta­nulás szempontjából. Például a felsőoktatási intézménybe történő felvételnél az érett­ségi vizsga átlaga, valamint a választott, illetve felvételi tantárgyak tanulmányi ered­ménye együttesen határozza meg az úgynevezett „hozott pontszámot”. Az átlagosz­tályzatot ma nemegyszer többre értékelik, mint az egyes tárgyakból nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Egy-egy választott életpálya azonban mindig konkrét irá­nyú,. ezért nem helyes az „átlagos” eredmény előtér­be állítása. , — A megoldás a tan ter­vek korszerűsítésében, a tantervi követelmények pon­tosításában és az osztályozás egész rendszerének megvál­toztatásában van. Ez a fel­ismerés vezetett oda, hogy például az általános iskola első osztályában félévkor nem kell osztályozni a tanu­lókat. A tapasztalatok ked­vezőek. Ezen az úton nyil­ván tovább kell menni. Pél­dául nem feltétlenül szük­séges minden évben osztá­lyozni. Félreértés azonban ne essék! Értékelni állan­dóan és szakadatlanul szük­séges, és ezt megteszik már az óvodában is. De ez nem jelenti azt, hogy az előreha­ladást minden szakaszban osztályzatokkal kell kísérni, illetve egy-egy év végén esetleg éppen megakasztani. Hosszabb folyamatban kell elképzelni a tanulást. A hangsúly azon van. hogy fo­lyamatosan kell a hiányokat pótolni, továbbá jobban kell differenciálni a tanufók megítélésében és segítésében. Egyszóval jobban kell „egyé- niesíteni” a tanuláshoz nyúj­tott támogatást — fejezte be nyilatkozatát dr. Kálmán György. (MTI) Elhagyott öregek, akiket otthonukban ápolnak a hatvani nővérek Bővíteni kellene a szociális otthont A SZOCIÁLIS ELLÁTÁS területén mutatkozó kiadó­sok évről évre emelkedjek Hatvanban. öt esztendő alatt mintegy húsz százalék­kal növekedett az összeg, amit ilyen célokra áldoz a város vezetése. Különösen szembetűnő a fejlődés a Kór­ház úti szociális otthon eseté­ben. ahol az 1967. évi 13 ezer forinttal szemben az idén 15 400 forintot tervezett az egészségügyi osztály egy-egv férőhely személyi és tárgyi szükségleteire. A hatvani szociális otthon­ban jelenleg 54 idős férfit és asszonyt gondoznak. De nem mintha annyi rászoruló len­ne. Egyszerűen helyhiány­nyal küzd az intézmény, ahol a tanács gondossága folytán egyébként megfelelőek a gondozási körülmények. Ta­valy újították fel például az épületet. Bekötötték a vizet, aminek hiánya sokáig komoly gond volt. A lakóház mögött pedig tetszetős parkot alakí­tottak ki, ahol jó időben be­szélgethetnek és olvashatnak a beutaltak. MILYEN FELADATOK előtt áll jelenleg a városi ta­nács egészségügyi osztálya, illetve az intézmény vezető­sége? Legfontosabb az ellátási körülmények további javítá­sa. A hátsó épületrész el­avult, előbb-utóbb bontásra kell ítélni. Pótlása nem kis anyagi befektetést igényel. Márpedig nagy úr a pénz. Magas, 75 ev az átlagos életkor az otthonban. Emiatt az öregek foglalkoztatása, s ezzel együtt a jó hangulat megteremtése is igen nehéz feladat. Tervez­ték ugyan, hogy barkácsoló­műhelyt létesítenek az ott­honban. de erre jelenleg nem tudnak helyiséget biztosítani. Így aztán marad az idősebb hölgyeknek a kézimunkázás. a férfiak pedig öntevéke­nyen segítkezinek az intéz­mény munkájában. A SZOCIÁLIS OTTHON iránti igény növekedése, ösz- szefüggésben a város vonzás- körzetével, a befogadóképes­ség emelését indokolja. Ez olyan új pavilon építésével válna lehetővé, amelyben to­vábbi 35—40 idős embert le­hetne gondozni. Az egészség- ügyi osztály foglalkozik e gondolattal. Az építkezéshez szanálással tudnának is terü­letet biztosítani. Most már csak az volna hátra, hogy az új szárny építése beférjen a várós távlati tervébe. Remél­jük, találnak rá módot Hat­vanban! Az idősekkel, elhagyott öregekkel való törődés egyéb területen is szép eredménye­ket tud felmutatni e varos­ban. Itt a terüieti szociális gondozónővérek munkába ál­lítására gondolunk.- Egy ilyen nővér már múlt év végén munkába állt, egy másik pedig alig másfél hó­napja kezdte meg tevékeny­ségét. Hetven öreg, magára maradt, alacsony n.vugdíjú személlyel foglalkoznak je­lenleg a nővérek, s naponta 7—8 lakásba látogatnak el, hogy a legkülönbözőbb segít­séget nyújtsák a rászorulók­nak. Van akihez ormost i nak. Gyógyszert és élei szert vásárolnak másnak akad olyan öreg ember akinek főznek, mosnak. NEM LENNE TELJES pillanatkép, ha elfeledi nénk 3 szociális gond munka „szabadcsapatairól vöröskeresztes aktívak akik szinte kiegészítői a s ciálif otthonnak, a gonuc nővér-hálózatnak. So vannak a Vöröskereszt 1 sadalmi munkásai köz akik hosszú évek Óta far hatatlanul kutatják. istá( ják az egyedül élő öregei s segítenek nekik ügyeik tézésébén. így, együttes hatóság és társadalom kö munkája révén mondh igazán pozitívnak Hatvani a szociális gondoskodás he zete. (moldvai I j filmek A Hunnia Filmstúdióban befejezte Kosa Ferenc „Nincs idő", Zolnay Pál „A retusőr" és Magyar 3ózse rA vőlegény" című filmjeinek forgatását fi* Makk Károly rendező irá­nyításával készül a „Macska- játék”, Fábri Zoltán meg­kezdte legújabb filmje, a .„Plusz-mínusz egy nap” for­gatását. Az előkészület stá­diumában van „A magyar ugaron”, írója és rendezője Kovács András, továbbá a „Lanaszter”, amelyet Herná­di Gyula , forgatókönyvéből Jancsó Miklós rendez és Kende János' fényképez. Próbafelvételek folynak a „Kincskereső kisködmön”- höz. Móra Ferenc novellái­ból Szemes Marianne írta a forgatókönyvei Szemes Mi­hály rendezi, Szécsi Ferenc fényképezi. A Dokumentum Filmstú­dióban készül a „Rezesban­da”, Rózsa János alkotá amely Gross Arnold gra kusművész sajátos költői lágát, ábrázolásmódját n tatja be. „A kocogás” Kn István rendező-operatőr fii: je, a rendszeres testmozgi ra vágyó, az egészségese életforma megvalósítására t rekvő emberek mozgalrr mutatja be. A füredi Ann bálról készített riportfilm t.v dokumentumfilm-osztály val közös alkotás. Vas rr gyéről készítette „Vas rr gye” című filmjét Magyar J zsef. Az „Aulóváros” Kis J zsef rendező és Zöldi Istvi operatőr alkotása, a szovjt unióbeli Togliattiban készü a Zsiguli Autógyárról és városról. W. S. Doxey Munkaközvetítő hivatal Az iroda szemre semmit­mondó volt, A bútor hajszál­ra olyan, mint általában az irodabútorok. Leült egy mű­bőrrel bevont padra és ké­nyelmetlenül feszengve vá­rakozott. Idegesítette, hogy izzad, s hogy szeméből nem tudja eltüntetni a szorongó- könyörgő pillantást. Már vagy tizedik helyen járt, és min­denütt azonos választ kapott: sajnáljuk, de filozófiaprofesz- szort tudomásunk szerint se­jiol sem keresnek! Otthon még vár rá a doktori munka, Mit- szeptember 13.. szerda a feleség és két gyerek. Rápillantott a szőke titkár­nőre, aki féltve őrizte az igazgató, G. Smith ajtaját. — Sokáig kell még várnom, kisasszony? — kérdezte fé­lénken . — Az igazgató megbeszé­lésen van — mosolygott rá a titkárnő. Smithről, a magánmunka- közvetító hivatal igazgatójá­ról, egy volt iskolatársa be­szélt Charlie-nak. — Én is bajban voltam, mint most te — beszélte Tom Grives. — Már arra is gon­doltam kétségbeesésemben, hogy a folyóba vetem ma­gam. Akkor hallottam erről a munkaközvetítőről... — Milyen munkaközvetítő­ről? — Valami Smith nyitotta meg. Remek ember, csak megbízható felek fordulnak hozzá. Nem is hirdeti szolgá­latait napilapokban. Igaz ugyan, hogy ezer dollárt fi­zetett szolgálataiértt de az ál­lás szavatolt! Kíséreld meg, hidd el, megéri. Itt a címe. Ezer dollár egy állásért! Charlie nem tudta lehunyni a szemét, egész éjjel nyugta­lanul forgolódott az ágyában. Eszébe jutott a felvételi kér­vények hosszú sora, eszébe jutottak az egyetemek és is­kolák, amelyeknek küszöbét állás reményében, bizakodva lépte át, s ahonnan megtör­tén, állás nélkül távozott. Másnap kora reggel, föl­hívta a magánmunkaközve­títő hivatalt, és megbeszélt egy találkozót az igazgató titkárnőjével. Útközben be­ment a bankba, kivett ezer dollárt betétkönyvéről, és szomorúan gondolt vagyoná­nak roncsaira, a nyomorúsá­gos 18 dollárra, ami még megmaradt. Ha ezúttal sem sikerült, ez a pénz elég lesz egy használt revolverre, amellyel főbe lövi magát. Charlie-t gondolataiból aj­tónyitás rezzentette föl. Az igazgató irodájából egy kö­zépkorú férfi lépett ki. Ele­gáns öltönyt és csíkos nyak­kendőt viselt. Ugyanakkor megszólalt a telefon a titkár­nő asztalán. — Az igazgató szabad — közölte vele a szőke lány, és Charlie belépett az irodába. Smith fiatal, karcsú férfi volt. Sötét szemüveget viselt, noha az irodában félhomály volt. — Tom Griőcs, a kollégám említette a nevét — kezdte Charlie. O, igen, Tant — raoso­lyodott el az igazgató. — Te­lefonált tegnap, és mondott egy-két szót az érdekében. Szóval ön Charlie Baxter, 27 éves. nős. két gyermek apja, foglalkozása filozófia szakos tanár. — Igen. én vagyok. De Tom kifelejtette a legfontosabb ták, minden hely be van töltve. Valami Goldent vettek fel. — Szeretne ebben az isko­lában dolgozni? — Nagyon ... — Rendben van — állt fel Smith. — Három napra tvan szükségem, hogy az ügyet el­rendezzem. Kérem, fizessen ki ezer dollárt a titkárnőm­nek. A következő két napban Charlie tovább kutatott állás után. Harmadik nap kimerül­tén rogyott le heverőjére. — Baxter professzor, é dekli még az az állás az i tézetünkben? — tért rá mim járt a tárgyra az igazgató. — Természetesen — kiá tott fel Charlie, és nem aka hinni a fülének. — Holnap meg tudná ke deni a munkát? — Egy kicsit hamar ugya de természetesen. De nem v* lami kellemes Golden koll ga miatt... — Golden nem dolgoz többé nálunk. — Nem dolgozik? Fölmoi dott? — Olvassa, el az esti lapi kát, és mindent meg fog tus adatot: állás nélküli. — Miután hozzám jött. máris munkaviszonyban le­vőnek érezheti magái. HalLoll már a Forrest Collcge-röl? — Hogyne! Egyszer már jártam a ott, de azt mond­Csak egy kiutat látott maga előtt, az öngyilkosságot. Ek­kor felcsengett a telefon.* Egy kellemes női hang kö­zölte) vele, hogy a Forrest College igazgatója szeretne yeie Dea&ejju, — Nem értem .'. — Golden professzort re< gél letartóztatták, mert káb tószert találtak nála. Móni halom, nagyon sajnálom c esetet, de ilyen tanárra nini szükségünk. — Biztosíthatom róla. m lem ilyesmi nem' fordullu elő. Én még csak nem is de hányzom. — Golden sem dohányzói és mégis. . Ennek azonba természetesen semmi köz önhöz. Jöjjön el délután alá írni a szerződést. Charlie azonnal felhívt Smith-et, és megköszönt szolgálatait. — Nincs mit — nyugtait meg barátságosan a munka közvetítő igazgatója. — Min dig ,örülök neki, ha segithe tek a bajba jutottakon■ Sze rencséje volt, hogy azt a sze rencsétlen frátert, Golden éppen ma reggel tartóztattál le. és mindjárt bejuthatott < helyére. — De én azt hittem . . . — Ha egy napon a For rest College igazgatója sze ■rétne lenni, csak jelentkes- iák*.». i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents