Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

Tarnaleleszi fészekrakók

Teljes boldogságban találtam a képen látható két fiatalt. Nem is csoda, néhány héttel ezelőtt tartották esküvőjüket, lakást kaptak, új bútort vettek, és modern háztartási gépeket, végül egy iskolában kezdték az új tanévet. Számukra most ez a boldogság.

Az ifjú férj Csik Ferenc, KisnánárÖl indult Egerbe, a főiskolára. Két évvel ezelőtt végzett, biológiai és mezőgazdaság szakos tanár. A diploma után mindjárt Tarnale- leszre került, így ő már ismerősnek számít a faluban. A feleség, Ilonka, novaji. Történelem-ének szakos diplomáján még alig száradt meg a tinta. Neki még minden új, most ismerkedik a faluval.

A kezdésről beszélgetünk.

— Nehéz-e?

— Bizony nehéz. Még így is, hogy lényegében mindenünk megvan, Képzelheti, egyszerre szakadt rám a lakás, a háztartás gondja, és a pályakezdés nehézségei is. Igaz, már ismertem ezt az iskolát, hiszen azért jöttem ide, mert tetszett ez a kollektíva, mégis nehéz a beilleszkedés. Pedig kedvesen fogadtak, sokat segítenek, igazán nagyon rendesek. Baráti körünk még nincs, igaz, egyelőre, saját gondunkkal vagyunk elfoglalva.

A férj folytatja:

— A községi tanács vezetői is nagyon rendesek voltaik, amikor nekünk adták a lakást, Igaz, szoba-konyhás, de egyelőre ez is elég. Képzelje el, mindössze 40 forint lakibért fizetünk érte.. Vízért ugyan az; udvarba járunk, de a tanács megígérte, hogy lesz víz is a lakásban, mi csak árokról gondoskodjunk, a motorszivattyú, meg a vezeték az ő dolguk.

Vajon vonzza-e őket a város?

A férj véleménye:

— Sokan vágták a szemembe: „Elment az eszed, hogy kimentéi.” De én falun nőttem fel, és az a tapasztalatom, hogy itt jobban ismerik és jobban szeretik egymást az emberek. Én nem szívesen mennék városba.

A - feleség:

— Ne higgye, hogy a városi iskola az mind jó. Ami pedig a kulturális lehetőséget

illeti, az a véleményem, hogy aki művelődni akar, az falun is megtalálja a módját. Most vettünk tv-t, van könyvtárunk és lemezjátszónk is. Én nagyon szeretem a zenét, sokat jártam hangversenyre. Látja, ez az egy az, biztosan hiányozni fog, mert egy hangverseny mégiscsak más, sokkal több, mint a gépzene.

— Majd vesznek egy kocsit és ez is megoldódik — mondom.

— Veszünk, de előbb gyerekkocsit. Nálunk ez lesz a sorrend — válaszol határozottan a fiatalasszony.

Ügy tűnik, ezzel a férj is egyetért, nincs ellenvetés.

Ismét iskolai gondokról beszélgetünk.

— Még nem látom elég világosan, hogy milyen gondjaim lesznek. Az osztályíő- nökséggel biztosan, de majd segítenek a többiek. A saját tantárgyaimat, az éneket és a történelmet azt élvezem, az klassz, de magyart is tanítok, erre bizony nagyon kell készülnöm. Az anyagot amit tanítanom kell, ismerem, de a hogyannal bizony lesznek problémáim.

A férj veszi át a szót.

— Egy pedagógusnak sok mindent meg kell tanulni. Ha nem nevet ki, elmondom, hogy én még varrni, szabni és főzni is megtanultam. Mit csináljak, az őszi és a téli hónapokban nem tarthatjuk a kertben a mezőgazdasági

gyakorlatokat, s így helyette bevezettük a háztartási órákat, ahol főzni és varrni tanítom a lányokat.

— Mit gondolnak, mit vár a társadalom, a falu a pedagógusoktól ?

— Nagyon sokat. Elsősorban nevelni, tanítani, az iskolában. De nemcsak erről van szó. Részt kell venni a falu életében, a KISZ, a népfront, a kultúrház munkájában és a társadalmi élet más területein is, mindenütt, ahol szükség van a pedagógus hozzáértésére.

(márkusz)

Pontosan 22 óra 45-kor elzártam ' a televíziót: a magam részéről ebben az éjfélre forduló órában befejeztem a XX, nyári olimpiai játékokat — Egerben. A szélsőséges indulatok terrorakciója miatt valóban „minden idők” legizgalmasabb olimpiája, amely így több mint két héten keresztül szegezte Münchenre a világ közvéleményének figyelmet, a 60x40- es dobozomban egy kattanással kihunyt. A televíziókészülék még forró volt, felhe- viilt, talán nem is a benne kavargó %zer voltoktól, talán a győzelemtől és a vereségektől, az örömtől és a nem kevés tragédiától, a feszült pillanatoktól, a kielégült percek és a keserűen maradt napok miatt.

Milyen volt ez a hét a televízióban?

Igazság szerint a sportrovatnak kellene azt megmagyaráznia és eldöntenie: ha jónak ítéltetik meg a magyar olimpiai csapat müncheni szereplése, akkor a televízió- kritikusnak nincs mit ehhez hozzátennie. Jó volt a tv múlt heti műsora. Ha gyengébben sikerül e szereplés, gyenKISZ-vezetők

továbbképzése

jászervezett tanfolyamom alapszervezeti KISZ-titkárok, csúcsveaetöségek és a végrehajtó bizottságok tagjai vesznék részt.

★

Három megye — Pest, Heves és ^ Nógrád — KISZ-ve- zetőinek magas szintű továbbképzését az idén megszervezték Salgóbányán.- Heves megyéből több turnusban százhetven KlSZ-titkár, és propagandista vesz részt a továbbképzésben. Hétfőn a vezető propagandisták utaztak el egyhetes képzésre a salgó- bányai KlSZ-iskolára.

^AAAAAAAAAAAA'WWWWWWWWWWW'eAAAA/\AAAeAA/OVJSA^V'^e^VWWVWWV\A^JOSA^*AAAAAeAAAAAAAAAAA/VW\AA/VVCVWWWWVWWWWV**

Ez év tavaszán kísérleti, tapasztalatszerző jelleggel szervezte meg a KISZ Heves megyei Bizottsága az üzemi KISZ-vezetők akadémiáját.

Á tapasztalatokat hasznosítva rövidesen ismét megindul az üzemi ifjúsági vezetők szervezett továbbképzése. A tematikát úgy állították össze, hogy az szervesen kapcsolódjon a felsőtár - kányi és a salgóbányai KISZ-vezetőképzés anyagához. A tanfolyam foglalkozásait háromhetenként tartják, nyolc mozgalmi és nyolc politikai témakörben. Az újKÖBANYAI GYÖRGY:

Mária egy augusztus Végi

éjjel égzengésre ébredt. Zápor > vert, egyszerre hűvös lett, friss a levegő (tán bíz künn már faleveleket csónakáztatnak az esőpataltok?), fázott a könnyű takaró alatt, amely az este még teher volt, fel kellett kelnie, előszedni a paplant. Ezen az éjjelen nehezen aludt el, ekkor határozta el, mégiscsak megpróbálja; válaszol egy házassági hirdetésre.

Ezt aztán úgy mesélte el ez a nagyon régóta önálló, független nő, magányos madárka, milyen móka volt, tréfa, játék, egy barátnőmmel, képzeld, leültünk azzal az alakkal és hogy nevettünk !...

Az az alak pedig eljött egy délután a megbeszélt helyre — kis cukrászda Budán, mert ez így szokás —, benyitott és csengetett kicsit az ajtó, és 6 ott állt a kis uzsonnázóasztalok, romlandó édességek és szépségek, induló és múló szerelmek felett, percre tétován, ő, a IS? -es. vagyis az a férfi a vá-osban aki megértő szívet keres és 182 centi magas és 42 éves és most itt »éli meglelni azt a lelkiekben gazdag, intelligens, elvált vagy özvegyasszonyt, aki... — hogy ez milyen

mulatságos volt. Ott ült Mária — meséli — barátnője mellett, és „úgy nevettünk, de csak magunkban”, hogy ez a nagy darab, mamlasz ember — pulykavörös volt a nyaka és kopaszodott is, eltévedtem báván állt ebben a finom budai cukrászdában

— aki ilyeneket be tud adni egy újsághoz: „megértő szívet keres és lelkiekben gazdag!”

— Megsajnáltuk azt a lak- lit — folytatta Mária —, barátnőm felállt, odalépett hozzá és megkérdezte — de csak úgy pukkadozott: — „A sokat .csalódott szív?” ö erre komolyan válaszolt: „Igen, asszonyom, önt keresem?”

Én csak kalauzolom — mondotta, — na, jöjjön: a barátnőmről van szó. Aztán leült hozzánk az az ember

— csak hallgattam, mi lesz most, micsoda mulatság, micsoda cirkusz ?_

Hallgattunk 'mi lányok, de nem is bántott a csend, mert beszélt az az ember, lélegzetet sem kihagyva, mint az éhes, aki fél, siet: csak magáról, gyorsan minél többet,

mint csőd előtt a kereskedő az utolsó üzletnél, amellyel iha sikerül, fennmiaradésát, életét prolongálhatja még, ■ha nem, akkor húzhatja a rolót lefelé.

Hogy mi a foglalkozása, most ne kérdezzük, önálló ember, maga küzdötte fel magát, komoly, fontos pozíciót tölt be. Házasember, ezt rögtön megmondja, ő őszinte, reméli, ezt kapja viszonzásul is, de külön él, a válás már elindult. Hát a felesége! Nem értette meg, mindig csak legyint, ha lelkiekre, komoly beszédre kerül a szó — mert őnála a legfontosabbak a lelkiek, a szellemiek —, kineveti, más utakon jár, már azt is mondta liéki: „Legyünk tekintetted egymásra, ne untass, Géza!” Mert ő művészlélék, nem kér mást, csak megértő, meghallgató szívet.

Képzeld, így beszélt, ilyeri mézesen-mázosan az az ember — mentegetőzve, pirulva vallja Mária, hogy eljött az ősz, amikor tükörbe kellett már néznie és fázott egyedül, s ed kellett mennie, leülni egy újsághirdetés mellé, mondotta szomorúan Mária. Nevetni vagy rohanni kellett: hogy egy nagy darab, 182 centis, kifejlett mamlasz így beszéljen! Es hogy félt, sietett a jámbor! Szeretem-e a zenét? Mert ő, bevallja — nem akar semmit sem elhallgatni —, van neki egy szenvedélye: a zene rabja. És meg sem várta a választ, már folytatta: a zene vigasztal, a zene minden. ö már zenét is szerez. Most jár egy emberhez az István útra, aki kottaírásra tanítja. Mert az ő lelke csupa zsongás, csak le kell kot- tázni. Nézzem csak, ő meg elővesz egy hangjegyfüzetet:, ezek az első munkái. Van egy citarája, azzal penget;

gébb volt a műsor is. A televízió, amikor vállalta, hogy két héten keresztül, szinte éjjel-nappal, a riporterek hadával, a technika teljes fegyvertárával „rááll” az olimpiára, altkor vállalta a kártyások egyik jellemző játékformáját is: sír-nevet. Együtt sír és együtt nevet a magyar olimpikonokkal!

Nem feladatom értékelni a magyar sportolók müncheni szereplését, különösen nem e rovat keretein belül. Annyit azért mégis: végül is kissé lehangolónak tűnt, legalábbis e sorok írója számára, a televízió olimpiai műsora. Rögtön hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy egyetlen pillanatra sem szűnök meg tudomásul venni, hogy a televízió múlt heti műsorában az ezüst- és bronzérmek, a helyezések milyen jelentős számban kaptak képernyőt. Sőt, azt is tudom, hogy aki a kisebbet nem becsüli, az a nagyobbat sem érdemli. És az olyanfajta gondolatokat, miszerint amióta a világ világ, s amióta kitalálták az első helyet, azóta az első hely az első és a második csak a második, nos, az effajta szarvasokoskodásokat messze űzöm magamtól —, a televízió is erre biztatott.

És éh hűséges híve vagyok a televíziónak!

Azzá kellett lennem, nem is elsősorban önmagában

technikai nagyszerűségé irt, hanem sokkal inkább riportereink odaadó, fáradhatatlan munkájáért. Nem erőlködtek, könyedek voltak, nem játszották meg, valóban fesztelenek voltak, nem hangoztatták, de érezték felelősségüket, nem panaszkodtak különösképpen — csak any- nyit, amitől emberibbé vált a munkájuk —, de valóban mindenütt ott voltak, ahol lenniük kellett. A televízió stábja vitán felül aranyérmes lett. Nem jöhetett rosszindulatú biró, indiszpozíció, náluk jobb, nem jöhetett idegi állapot, csak az adás jöhetett, s azt mindig frissen, precízen, és a kitűnő szakértőik segítségével élvezetesen vezették le.

Minden bizonnyal az e témával mélyebben foglalkozó műfajok mélyrehatóbban elemzik a tömegkommunikáció speciális szerepét és nagy vizsgáját az olimpia alapján, sőt — gondolom politikai, esztétikai,, sőt etikai hatása is elemzés tárgya lehet majd. Ezt most és itt, nem az én dolgom. Nekem csak az ju- ,tott osztályrészül, hogy elmondjam a magam véleményét a televízió múlt heti műsoráról.

Jó volt?

Azt hiszem, végeredményben: feltétlenül!

Gyorkó Géza

üt tagozatot indítanak

Aktuális témák szerepelnek a TIT idei szabadegyetemén

zenét hallgatnánk majd, mit jj szólok hozzá?

„Nem értek hozzá, nem érdekel, botfülem vanj”

Hát mondhattam mást, bele az arcába, mert nagyon feszített a nevetés — magyarázta tréfával bukását Mária, aki hájdan tapostatta magát egy jegyért, hogy meghallgathassa Ruggieró Ric- cit, s este odaállt a Városi Színházhoz sorba, hogy reggel jegyet kapjon Galli Curcihoz, mert Mária, szegény, már akkor is önálló, modern lány volt.

Képzeld! Sóbálvány lett egy pillanatra, vörös sóbálvány, kigyulladt az egész arca és gyöngyözni kezdett, brrr, micsoda ember, de aztán kapkodva sietett, hogy véglegesen el ne rontson valamit: nem számít az, mondotta, attól még én igen -jó feleség lehetek. Azért, mert néki ez a szenvedélye, mert ő egy ilyen művészlelkületű ember, ne gondoljam, hogy az életet csak ilyen elvontan, szellemiekben látja, ő szeret szórakozni, kirándulni: hát kirándulni a hegyek közé menni, szeretek-e?

Fulladozni kellet már, micsoda hecc volt ezt az embert nyúzni, hallgatni — mesélte Mária — a végén még olyan büszke volt, biztos a dolgában, hogy nem is kérdezte, hanem mondta: ugye, legközelebb is találkozunk, legyek szombaton délután ugyanitt, ebben az órában. Hát hallottál ilyent?

— Hát nem mész el? — kérdeztem csendben Máriát, mert láttam, elfáradt, késő virág, lehajtott.

Szomorúan emelte szemét — egyedül van, hosszú ősz jön, hosszú tél — és lassan mondta: elmegyek, de hidd el, csak mert más dolgom úgy sincs, nevetni, mulatni elmegyek, mi minden tücs- köt-bogarat össze tud fecsegni egy ilyen emberi

Változatos program fogadja az idén is a TIT közkedvelt szabadegyeteméin azokat az egrieket, akik napjaink aktuális kérdései iránt érdeklődnek. A városi szervezet munkatársai ugyanis az elkövetkezendő oktatási idényre öt tagozat előadás- sorozatát állították össze.

Korunk történelmi eseményeiről, a nemzetközi élet. sok-sok ismeretlen területéről esik szó azokon, az előadásokon, amelyek a nemzetközi-történelmi tagozat terveiben szerepelnek. Tájékoztatást adnak az előadók például a háborúk és a diplomáciai tevékenység összefonódásáról, az európai bé- ketörekvésekröl, s a két világrendszer harcának mai helyzetéről.

A pedagógiai tagozat hallgatói a neveléstudomány hazai és külföldi eredményeiről tájékozódnak majd, de szó lesz az előadásokon a pedagógia és a szociológia kapcsolatáról, a nevelőmunkát korszerűsítő módszerek kidolgozásáról is. A földrajzi vagozat előadói Kubát, Dél- Amerikát, Japánt, Szibériát,

Indiát, Törökországot és Ke- let-Afrikát mutatják be Személyes élményeik alapján. Ezeket a beszámolókat kis- f rímekkel és szebbnél. szebb színes diafelvételekkel teszik élményszerűvé. Az egészség- ügyi témák iránt érdeklődők a táplálkozásról hallanak az első alkalommal előadást. A későbbiek során pedig a rákról, s korai felismerésének fontosságáról, a nemi betegségek terjedéséről, a gyógyszermérgezésekről, valamint az öngyilkosságok hátteréről és okairól beszélnek majd az előadók.

Az ipar, a kereskedelem, a termelés, az életszínvonal alakulása napjaink egyik legtöbbet vitatott témája. Az ezekkel kapcsolatos kérdésekre adnak választ a köz- gazdasági tagozat keretében elhangzó előadások. Szó lesz egyebek között a közgazda- sági szabályzók érvényesüléséről1, a vállalati árpolitikáról, az üzemi önállóságról is.

A-z idei szabadegyetem részletes programjáról a TIT városi szervezete ad majd tájékoztatást az érdeklődőknek.

Taksony déli határában egy homokbánya oldaliból nagy tömegben kerülnek napfényre emberi csontok. Korukról semmiféle korabeli tárgy, vagy eszköz nem árulkodik, nyilván nagyon r'gen é1' Ve.

(MTI foto — Kunkovacs Lászlói

/