Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

Komputerrel az infarktus ellen r Elegendő húsz percnyi sza- Imú idő és egy jó adag őszinteség ahhoz, hogy szi­gorúan tudományos alapon | választ kapjunk arra, milyen esélyünk van rá, hogy az elkövetkezendő öt évben J megbetegszünk-e szívinfark- | tusban, vagy sem. A választ egy Olivetti 101 típusú elek- ' tronikus számítógép adja meg, amely a római Ospeda- le San Camillo egyik részle­gében működik. i Tízévi tanulmányozás, va- ! lamint Emilia és Marche tar­tományok egy-egy falusi központjában, továbbá a római vasutasok körében végzett megfigyelések után Vittorio Puddu szívspecialis­ta és Alessandro Menotti ki­dolgozták az infarktus előre­jelzésének egyik módszerét Puddu kutatása Ancel Keys, a minneapolisd egye­tem professzorának kutatá­sához kapcsolódik. Hat or­szág (Jugoszlávia, Finnor­szág, Görögország. Olaszor­szág, Japán és Hollandia) szívspecialistáival együttmű­ködve Keys megállapította, hogy az infarktusban, vagy más egyéb koszorúér-meg­betegedésben szenvedők olyan sajátos jellemvonáso­kat mutatnak, amelyele meg­különböztetik őket minden más betegtől. Matematikai alapokon kidolgozta ezeket a jellemzőket (számuk mint­egy 40-re tehető), és meg­kapta az infarktus előrejel­zésének általános formulá­ját. Erről a pontról kiindulva a hat ország kutatói egymás­tól függetlenül, saját bete­geiken folytatták kutatásai­kat. Az amerikai elektroni­kus számítógép munkája nyomán kiderült, hogy az infarktus jelentkezése _ or­szágról országra változó. Finnországban igen magas és Görögországban rendkívül alacsony arányszáma között Olaszország a középúton van. „Téves dolog azt hinnünk, hogy az infarktus ellen nincs mit tenni. Sokszor elegendő az, hogy megváltoztassuk az infarktus-veszélynek kitett ember életmódját, és máris jelentősen csökkenthetjük ennek a betegségnek az elő­fordulási számát, amely évente Olaszországban körül­belül 70 000 embert 61 meg” — mondotta Puddu profesz- szor. Ahhoz, hogy megállapít­hassuk az egyénre leselkedő infarktus-veszély előfordulá­si mutatóját, igen gyors és egyszerű módszer áll rendel­kezésünkre, és — ami egyál­talán nem közömbös — az eljárás teljesen ingyenes. Mindenekelőtt a lehető leg­nagyobb őszintéséggel és pontossággal kell válaszolni néhány olyan kérdésre, amely a cigaretta- és alkoholfo­gyasztásra, a táplálkozásra, a szakmai és fizikai tevé­kenységre vonatkozik. Ez- utná következik az orvosi vizsgálat: a súly, a magas­ság, a zsírszövetvastagság, a vérnyomás és a koleszterol- szint ellenőrzéséből áll. Valamennyi adatot végül számokká alakítanak át, és betáplálják az elektromos számítógépbe. „Ha a való­színűségi index meghaladja azt az értélcet, amelyet mi „veszélyességi küszöbnek” nevezünk, olyan gyógyszert írunk fel a páciensnek, amely mindenekelőtt csök­kenti a koleszterol-szintet, helyes értékre állítja be a vérnyomást és szabályozza az anyagcserét” — mondja vé­gezetül Pussu professzor. Kolbásxercsi verseny Ronald Logan 21 éves an­gol tejesember világrekor­dot állított fel, mégpedig az­zal, hogy 12 perc alatt 28 kolbászt fogyasztott el. A versenyzők 100 fontos díj re­ményében álltak rajthoz. Lo­gen legerősebb ellenfele a 45 éves Walter Cornelius volt, aki a közelmúltban 10 perc alatt 30 kolbászt evett meg. A verseny napján azonban 12 perc alatt mindösszé 22 kolbász elfogyasztására ju­tott ereje, ezzel a teljesít­ményével pedig csak a har­madik helyen végzett. Titoktartás Arturo Toscanini a New York-i Metropolitan-ben pró­bált egy ugyancsak elfcapa- tott énekesnővel. A hölgy nagyon nehezein viselte el a , karmester bíráló megjegyzé­seit. „Mister Toscanini, én világhírű énekes .vagyok” — mondta élesen. „Számíthat a titoktartásomra, asszonyom — válaszolt szárazon a mes­ter —, senkivel sem fogom közölni!” Macska a repülőgép ellen Egy babona szerint, ha fe­kete macska szalad át az úton, az embernek nem lesz szerencséje. Mindeddig azon­ban még a legbabonásabb embert sem fenyegette az a veszély, hogy a levegőben találkozik fekete macskával. ... Ontario repülőterén a gép már a levegőbe emelke­dett, amikor a csomagtérben az egyik ketrecből kimászott egy fekete macska. A cica kijáratot keresve végül is a pilótafülkébe jutott és nyá­vogva futkosni kezdett a személyzet tagjainak lábal között. A megrémült pilóta a gé­pet visszavitte a földre, az utasokat egy másik repülő­gépen helyezték el, majd a rendőrség külön parancsot adott ki, hogy fogják el és „tegyék ártalmatlanná” a macskát. A libák okosak .. II. mivel annak idején megmentették Rómát is. Hongkongban a rendőrség járőrjei ebből kiindulva el­határozták, hogy libát állí­tanak az éjszakai ügyelet ellátására a kaszárnya be­járatához. Az eredmény va­lóban meglepő volt. Három­négy foglalkozás után az új ^őrszem” kitűnően elsajátí­totta, hogy melyek a köte­lességei és nem tévesztett szem elől egyetlen járókelőt sem. Amikor a libának meg­rendelésre új egyenruhát varrtak, nyilvánvalóan büsz­kévé tette az esemény, mert ettől fogva még a hivatalos ügyben érkező látogatókat sem akarta beengedni a rendőrség épületébe. Űfdouság: a Japán auíáküzlekedásben A japán hatóságok azt ter­vezik, hogy minden gépko­csit felszerelnek rádió adó­vevő készülékkel, amelynek révén lehetővé válik a csúcs- forgalmi forgalomirányítás a felkelő nap országában. A terv kivitelezéséhez körülbe­lül 00 millió franknak meg­felelő összeg szükséges. Va­lamennyi elektronikus be­rendezésnek négy év alatt kell elkészülnie. MARAT IDA: Kérdés, éjszaka Majd megjelensz-e álmon innen Is, földerengsz-e a vágyalatti mélyből? Lesz-e erőm, hogy lényeged kivéssem a mozdulatlan-tömbű szenvedésből? Lesz-e igém, hogy szólhassak veled, vagy így maradsz már örökre bezárva a tiltó meg a tagadószavaknak irgalmatlan-szép halott nyelvtanába? Fejem fölül, ha elforog az ég már, teremthetek-e arcodból napot, adsz-e majd törvényt, mint a barbár földnek a csillagpercre járó évszakok? Ha megidéz az óra, az utolsó, ha bűneimet már nincs hová rejtsem, leszel-e akkor kegyetlen, föloldő, a legutolsó mentség magam ellen? FARKAS ANDRAS: Mint aki bombatalálat... Mint aki bombatalálat Súlya alatt nem is érti, Hogy hogyan is szabadulhat meg, Hogy kivel és mi eset meg, Hogy beleláthat a bomló Épületek tömegébe Futva keresni az élő Embereket, ha lehet még, Mert a világban az ember Adja a lét koronáját, Mert a lét koronáját, Ügy figyelek, kutatok most, Döbbenetem tükörében Játszik a sokmilliónyi Emberiség, s eme játék öt karikája szorítja Egybe a tiszta, barátság Gondolatát, hogy a verseny És diadal örömében, Győzelem és tudatosság Mámora, ritmusa láttán Százmilliók nemesedjünk, És jön a terror, a bosszú Lőni a tornapadokra! És a halottak a küzdő Téren, a bamba golyótól Földre omolva tanítják: Nem szabadulhat a rémség Ennyire, így a világra! És ez az emberi játék, És ez a tiszta barátság. És ez az új, ez a hellén Életöröm közepéből Megszületett örök és jó Szellem, a sport akarása Rázza le ezt a csapást is, Mert van a földön a harc is. Kin, ezer átok a mában, Ám a hitet ne rabolják, Tiszta magunkat, az ünnep ízeit el ne rabolják. S azt a hitet, hogy az ember Ebben a kerge világban Él, megy előbbre, a lelkét Megnemesíti, a teste Űj diadalra rugalmas, És ami általa érték És ragyogás lehet itt még, Végre kihozza magából. Mint aki bombatalálat Súlya alatt veszi észre, Mennyire egy, egyedüli Szép ez az emberi játék öt kr ikába fonódva, Szép ez az emberi élet Béke derűs mosolyában, Állok a gondolatokkal, Gondolatok cserepére Félve-figyelve, megállók, Állok az itteni őszben. Egy népi szólás értelmezése Egy olvasónk arról érdek­lődik, mi a jelentése, hasz­nálati értéke ennek a ritkán hallott szólásnak: Ingadozó, mint a vigály tippan. Azt is megírja, hogy azért nem ér­ti ezt a szólásformát, mert ismeretlen előtte a vigály és a tippan szavak jelentéstar­talma. Valóban ritkán halljuk és olvassuk mindkét szót. Bár a tippan növénynevet nem­csak népünk ismeri és hasz­nálja, hanem szakszóként is szerepel növénytani tan­könyveinkben. Azt a pázsit­füvet nevezi meg, amely a nedves réteken, szikeseken, ártereken él Vékonyszálúsá- ga és karcsúsága különösen szembetűnő, s a szélben szinte kecsesen hajladozik, ingadozik. Jellegzetes alakja adott tehát alapot ahhoz, hogy az idézett szólásban képszerűen, érzékletesen fe­jezze ki az elvont tartalmat. Mivel ennek a fűnek igen sok változatát ismeri né­pünk (rongyos, nádas, ezüs­tös, lapított, tarackos) stb., róla alkotott kép igen al­kalmasnak látszott a szem­léletes hasonlat, a valóban láttató nyelvi kép megalko­tására is. A vigály szó is jól teljesí­ti szerepét a szóban forgó szólásban, s valóban illik jelzőként a tippanra is. Je­lentése: ritka, ritkás, nem sűrű, nem tömött, szórvá­nyosan' előforduló stb. Mindezt jól tudta nagy költőnk, Csokonai is, ezért írta le ezt a nagyon kifejező mondatot: „A leányok in- góbbak a vigány tippannál.” Az sem véletlen, hogy Cso­konai mondata, és az idézett népi szólás mind nyelvi alakjában, mind jelentésszer­kezetében annyira hasonlít egymáshoz. Közös volt az a valóság háttér, amely alapot adott mindkét nyelvi forma megalkotásához. Sajnos, vannak, akik szá­mára „pallaginak” tűnik ma már a tippan szó is. A kis­újszállásiak méltán panasz­kodtak. hogy a hivatalos il­letékeseknek sem tetszett vendéglőjük, a tájba is na­gyon beillő Tippan megne­vezése, s ezért cserélték fel a Rózsakért névvel. Vélemé­nyünk szerint, kár volt a névcseréhez folyamodni, Dr. Bakos József KÉRSZ EGY FALATOT? (Foto: Vie Nouve) — Láttam a tele­vízióban. Maga volt, ugye... ? — Igen. Én. Hogy tetszett? — Maga? — Á. A műsor .., — Nem volt ép­pen rossz, de maga úgy ült ott a kame­ra előtt, mintha kar­dot nyelt volna. Mondtam is a fele­ségemnek, ez a fickó most tart főpróbát a Kék fényhez... Ott ülnek így a delik­vensek ... Hehehe ... Jó, mi? — Nagyon! — Apropó, nem is kérdeztem, melyik kamerával fogták be? — Mit? — Nem mit, hanem kit. Magát? — Hogyhogy be­fogtak... Nem va­gyok musztáng, drá­ga uram... — Eh, nem úgy ér­tem ... Melyik ka­mera volt az, ame­lyik magára szegező- dött, amelyikbe bele­beszélt... Nos? — Fogalmam sincs. Az egyik. De az pont olyan volt, mint a másik... — Csuda egy fickó maga, hallja. Ott ül a televízióban, a szá­ját is járatja, a ka­mera is ráúszik és ... — Mit csinált a kamera? — Ráúszott... Ma­gára úszott rá ... Ezt így mondják ... Nos, ott ül és fogal­ma sincs még arról sem, hogy melyik ka­mera volt. Szép kis szereplés az ilyen ... — Drága uram, maga téved... Én nem szerepeltem, én egy vitán vettem részt. Kovács Kati és a Kukori az szerepel a televízióban, de én részt vettem vala­min... Világos? — Persze, hogy az. De attól még nem kell tökkelütöttnek lennie... És ez is igaz.. . Ja, majd el­felejtettem kérdezni, ilyenkor ugye nem play-beck rendszerrel megy a hang? — Nem, uram, es­küszöm magának, hogy a hang nem az­zal megy, amit maga kérdezet. A hang úgy megy, ahogy ed­dig ment. Azért, mert a televíziót feltalál­ták, a hang nem vál­toztatott a módsze­rén ... Konzervatív! — Ne hülyésked­jen itt velem... Fo­gadjunk, hogy ma­gának fogalma sincs arról, hogy mi az a play-back? — Ne fogadjunk, nyert! — Állóból adta a kamera, vagy fartól­tak is közben? Erre,; remélem, tud vála-; szólni? — Nézze, hogy fártoltak-e vagy sem,; azt nem tudom, de\ hogy a kamera ott < állt velem szemben, i ez az egy biztos ... — Hát hallja, már '• bánom, hogy láttam! magát ott a képér-' nyön ... Pedig még a '■ képet is magával ke­verték le. Mondta is < a feleségem, hogy ■ magával kezdtek és! magával végeztek, < mint a mackóval a < meseműsor elején és' a végén... De a le-' keverést csak látta? — Hagyjon már '• békén ezekkel a; szakmarhaságokkal...! — Hagyom, uram ...' hagyom ... Sőt van egy gyanúm is, uram, és nem mu-' lasztom el itt rög­tön közölni is...! Nem is maga volt 1 ott. A képernyő tor- '• zit. Maga, uram, ide- ! gén poyákkal ékes­kedik ... Fúj! Tele- víziós-tahó... (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents