Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám

Ősztől tavaszig OiCSuOU a turizmus 1 Gazdag őszi és téli prog­ram várja idén — kedvez­ményes áron — a kiránduló­kat, turistákat. Pénteken a Cooptourist, a MALÉ^ és a Pannónia Szálloda- és Ven­déglátóipari Vállalat vezetői közös sajtótájékoztatón is­mertették a szeptembertől jövő év márciusáig tartó utószezonban nyújtott uta­zási, üdülési lehetőségeket. Mint a Cooptourist és a Pannónia vezetői elmondot­ták, különösen a vidéken élő hazai közönség utazókedvét szeretnék fokozni a „hétvé­ge Budapesten” akcióval, amelyen a Wien, az AERO, az Olimpia és a Volga szál­lodákban' adnak olcsó szál­lást és teljes ellátást. Ez a hétvégi kirándulás főszezon­ban 100 forinttal drágább. Színházlátogatást is szervez­nek, s találkozókat az olim­pián érmet szerzett sporto­lókkal. A „hétvége vidéken” a szabad szombatos fővárosiak­nak nyújthat a dobogókői Nimródban és a visegrádi Silvanusban jó pihenést. Ok­tóberben a „szekszárdi szü­ret” ígér kellemes szórako­zást, a Gemenc Szállóban 2 napig teljes ellátással 200 fo­rintért. A gemenci erdő télen is tartogat sok látnivalót, ame­lyek megtekintésére az idén szerveznek először három­napos kirándulásokat, a programot folklórműsor szí­nesíti. A Silvanus, a Nim­ród és a Gemenc szállóban szilveszteri vidám műsort szerveznek, és farsangi mu­latságot februárban. A hazai tájak bemutatásán túl a MALÉV és a Cooptou­rist kezdeményezésére a ba­ráti országok fővárosainak „felfedezését” is a program­ra tűzték. Így kedvezményes áron tölthetnek a magyar turisták 4—5 napot Moszk­vában, Prágában, Szófiában, Bukarestben, Drezdában, Varsóban és Berlinben is. A repülőút és az ellátás álta­lában 400—500 f >rinttal ol­csóbb, mint a főszezonban. Egyenrangúság a gyakorlatban a z elmúlt két évben egy­re szélesebb ’ körben érvényesült az a tö­rekvés, hogy a nők kettős hivatásából fakadó gondjaik megoldásával ott ' foglalkoz­zanak, ahol élnek és dolgoz­nak, azok a szervek, szemé­lyek, akik ehhez hatáskör­rel, illetve eszközökkel ren­delkeznek. A Központi Bi­zottság 19Í0. február 18— 19-i, a nők társadalmi hely­zetéről hozott határozata eb­ben a folyamatban válik valóra. S ebben alapvető szerepet játszottak a párt- szervezetek, amelyek többsé­ge elismerésre méltóan munkálkodik azon, hogy a párttagok helyesen értelmez­zék a nőpolitikát, az egyen­jogúság lényegét. Ennek ér­dekében élénk véleménycse­re, politikai munka bonta­kozott ki. Sokan kérdezhetik, miért kell ezzel ennyit foglalkoz­ni, van jó határozat, azt kell végrehajtani. A határo­zat végrehajtása azonban éppen azon áÜ vagy bukik, hogy a kommunisták képe­sek-e a munkahelyen és ott­hon, szavakban és tettekben egyformán érvényt szerezni a párt nőpolitikájának. Fel­fogásuk, magatartásuk nagy jelentőséggel bír, hatással van környezetükre, különö­sen a felnövekvő nemzedék­re, amely ebben a kérdésben is kritikusan figyeli a sza­vak és cselekedetek azonos­ságát. A pártszervezetek gondos­kodtak arról, hogy a külön­böző oktatási formák kere­tén belül is helyet kapjon ez a téma. Sok helyen si­kerrel oldották, meg a nők politikai ismereteinek gya­rapítását, különös tekintet­tel azokra, akik valahol tisztségviselők. A pártépítő munkában is nagy figyelmet fordítottak a nők megnyeré­sére, s ez jelentős eredmé­nyeket hozqtt. Itt a jövőben elsősorban a fizikai munkás és paraszt nők felvételét il­letően van tennivaló. A politikai munka sikeré­hez jelentősen hozzájárult, hogy a pártszervezeteknek ebben számottevő segítséget nyújtottak a szakszervezeti bizottságok, a KlSZ-szerve­zetek, a népfrontbizottságok, a szövetkezetek nőbizottsá­gai. Közreműködésük hatá­sára kedvező változás figyel­hető meg a nők társadalom­ban elfoglalt helyének, sze­repének megítélésében, fo­kozódik irántuk a bizalom, a nők közül is egyre többen akarnak jogaikkal élni, részt venni a helyi közéletben. Ma a legtöbb társadalmi szerve­zet, szövetkezet vezetőségé­ben ott találjuk a nőket. Aktívan részt vesznek a poli­tika alakításában, a dönté­sek meghozatalában, és szorgalmasan dolgoznak a határozatok végrehajtásán. Ha azonban valaki azt kér­dezné, hogy akkor most minden rendben van-e — kevés pártszervezet enged­hetné meg magának, hogy igennel válaszoljon. E téma kapcsán sokszor megfogalmazást nyer, hogy „mit akar a párt, amikor a nők maguk sem akarnák í előbbre lépni”. Ez a felfogás a fejlődést éppúgy, mint a jelenlegi helyzetet egyolda­lúan, a realitást mellőzve ítéli meg. Egyre több az olyan asszony és lány, akik egyenrangú tagjai a munka­helyi közösségnek és a csa­ládnak, és sokan fontos köz­életi tevékenységet is végez­nek. Ugyanakkor nem cse­kély azoknak a száma sem, akik gondolkodásukban és szokásaikban még őrzik a múltból hozott előítéleteket, ami hatással van tetteikre, visszatartja őket jogaik kel­lő megértésétől és gyakorlá­sától. A szemlélet és a vélemény változása jól megfigyelhető és nyomon követhető a mun­kahelyeken. Gyakorlati tette­ken * mérhető: azon, hogy mit tettek a nők munkájá­nak könnyítése érdekében, milyen mértékben teremtet­ték meg a feltételeket, hogy minél többen váljanak egyenrangúvá a bérezésben éppúgy, mint a vezetésben. A pártszervezetek egész sora ismerte fel, hogy a gon­dok jelentős része hosszabb- rövidebb idő alatt helyileg megoldható. Egyaránt vonat­kozik ez a nők munkáját könnyítő réndeletek betartá­sára, a munkahelyi körül­Q kormányhatározat első kedvező jelei az állatpiacokon Ä szarvasmarha-tenyész­tés fellendítésére hozott kor­mányhatározat első kedvező jelei szeptember elején már megmutatkoznak a gyakor­latban. Bár még nem jelent meg a határozattal kapcso­latos összes rendelkezés és a végrehajtási utasítás, — amelyek ismeretében a gaz­daságok határoznak, majd a helyi lehetőségek legjobb kihasználásáról, — annyi máris bizonyos, hogy a sza­badpiacon megnőtt a fiatal állatok kereslete: ennek megfelelően csökkent a kí­nálat és az árak is emel­kedtek. Kilónként 2—3 fo­rinttal többet adnak az üszőborjúért, a növendék- és vemhes üszőkért, sőt egyes megyékben 5—8 forin­tos az áremelkedés. Mindez azt jelzi a kereskedelmi és húsipari szakembereknek, hogy az állattartók nagyon is értékesnek tartják a fia­tal állatokat, nem igyekez­nek megszabadulni az állo­mánytól, ellenkezőleg: visz- szatartják a borjakat, mert egyfelől számolnak azzal, hogy esetleg később még kedvezőbb értékesítési lehe­tőségek alakulnak ki, más­részt azt mérlegelik, hogy a kedvező anyagi feltételeket kihasználva, felnevelik az ál­latokat A rendelet — mint isme­retes — az úgynevezett „a” minőségű üszöborjak felne­veléséhez anyagi támogatást biztosít. Az akció iránt a termelőszövetkezetek máris érdeklődnek. Hajdú-Bihar, Baranya és Komárom me­gyékben máris 250—250 bor­jút fogadtak a gazdaságok. Az Országos Állattenyészté­si Felügyelőség, amely a rendelet szerint férőhelyen­ként bizonyos összegekkel segíti az állattartókat, erre a célra már eddig 75 millió forintot utalt át a megyék illetékes szerveinek. A pénz­ügyi előírásoknak megfele­lően az összegek kifizetését Győr-Sopron, Baranya és Vas megyékben megkezd­ték. Kedvező jelnek tartják, hogy az akció keretében több megye között gyümölcsöző kooperáció alakult ki. Az időközben előkészített istál­lókat a társmegyékből felvá­sárolt borjakkal „népesítik be” és így időt nyernek. Az állatszállításokat természete­sen későbbi időpontban viszonozzák majd. A szak­emberek arra számítanak, hogy az év végéig 10 000 fé­rőhelyet készítenek fel a gazdaságok a borjak felne­velésére. A sertéstenyésztés helyze­te továbbra is kedvező, a piaci árak szilárdak; az or­szágos átlagos ár malacból kilónként 34,80 forint, süldő­ből 28,70 forint. A malacért legtöbbet Bács-Kiskun me­gyében adják, kilónként 40 forintot, • a legalacsonyabbak az árak Szabolcs-Szatmár megyeben (29,40 forint). Az elmúlt héten csaknem 20 000 malacot és 7000 süldőt haj­tottak a piacokra, ahol az állomány 70 százaléka. cse­rélt gazdát. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok 1800 malacot és 800 süldőt vásá­roltak fel. (MTI) mények jobbá tételére, a bé­rezési egyenlőtlenségek meg­szüntetésére. Ebből kiindul­va egyre többet kezdemé­nyeznek. a gazdasági vezető­ket is ösztönzik és bátorítják intézkedések meghozatalára és következetes végrehajtá­sára. Sok kedvező lépés történt bérkérdésekben: több he­lyen a fizetések alsó határát felemelték, -például 800 fo­rintról 1000 forintra stb. Gondot jelent még, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati meg­valósítása vontatottan halad előre. Kevés munkahelyen vizsgálták meg, hogy az egyenlő feltételek mellett egyenlő mennyiségű és minő­ségű munkát végzők díjazá­sa milyen eltérést mutat a férfi és a nő dolgozók kö­zött. Ahol ez megtörtént, ott elkészült a terv, és differen­ciált bérgazdálkodással foko­zatosan felszámolják az aránytalanságokat. Sajnála­tos, hogy még mindig erő­sen él a köztudatban az a felfogás, hogy a férfinak többet kell keresnie, mert ő a családfenntartó. Sok kisebb-nagyobb intéz­kedés történt a nők munká­jának könnyítésére, és még sok várat magára. A dolgo­zó nők égető problémája, hogy kevés a gyermekintéz­mény, különösen az óvodák képtelenek befogadni min­den jelentkezőt. A pártszervezetek munka közben érzékelték, hogy a határozat végrehajtásában milyen jelentős szerepük van a vezetőknek. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több az olyan vezető, aki a tervezésnél és döntéseiben érvényesíti a párt nőpoliti­káját. Ugyanakkor még nem egyedi jelenség, hogy egyes vezetők szavakban ugyan elfogadják a párt ál­lásfoglalását, de a tetteik ennek ellenkezőjét bizonyít­ják. ■> Ez á néhány gondolat csak jelzi, hogy a pártszerveze­tek, a politikai munkások számára hosszabb időre fel­adatot ad a határozat vég­rehajtása, az ellentmondások feloldása. Kádár elvtárs az MSZMP X. kongresszusán ezt így fejezte ki: „A társa­dalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet évezredek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, ami­nek vannak már jelei is.” Orbán Józsefné, az MSZMP KB munkatársa „Paradicsomi állapot — konzerválás előtt A horti Kossuth Termelőszövetkezet igen jó eredményt ért el az idén a paradicsom termesztésében. A közel félezer hold- nyi területről átlag több mint 250 mázsa termést takarítot­tak be. Július óta a tsz-ek közül az eddigi legnagyobb mennyiséget, több mint 600 vagon paradicsomot szállítottak a hatvani konzervgyárnak. Emellett 16 vagonnal az NSZK- ba és Hallondiába is exportáltak. Több száz asszony munká­ja segít abban, hogy az értékes gyümölcs mihamarabb feldolgozásra kerüljön. Megrakott lovas kocsik és teherautók sorakoznak a feldől- gozó előtt, ahol a tisztítás után hosszú szalagsor továbbít­ja a paradicsomit, amelynek levét hatalmas tartályok szál­lítják majd a konzervgyárba további feldolgozásra. (Foto: Tóth Gizella) EGY FÉL ÉV nem nagy idő. Ez alatt beilleszkedni egy község lakóinak az éle­tébe, mindent és mindenkit úgy megismerni és átlátni, átfogni, mintha már a kez- .detnél jelen lett volna, bi­zony, ez nem kis követel­mény. Egyáltalán lehet-e kö­vetelmény? Száméi István, a kará- csondi tanács elnöke maga­biztosan válaszolt, nagyon sikeresnek ítélte meg az el­telt fél évet, ami Kará- csondra kerülését jelzi. Mint­ha kicsit haza is jött volna ebbe a községbe. Felesége ugyanis ide való. Letelepedé­sük komolyságát az is jel­zi, hogy most kezdenek ház­építésbe. A kíváncsiskodó kérdés mindjárt azt firtatta, vajon könnyebb-e rokonokkal együtt dolgozni, vagy talán ez a nehezebb? A határo­zott válász szerint az elnök­nek nincsenek rokonai oly­kor, amikor megbízatásában tevékenykedik. Néhányan már próbálkoztak közelebb kerülni hozzá olyan meg­jegyzéssel, hogs: ugye, a ro­konság, mégiscsak...! A fur­csa véletlen folytán kiderült, hogy éppen ezekkel semmi­féle rokoni kapcsolata nincs is az új elnöknek. De mindez csupán szemé­lyes jellegű körülmény. Igaz, riem mellékes, mindenkép­pen szembe kell azzal nézni. Azért is, mert esetleg köny- nyen odavethetik az esetle­ges vita hevében: igen, mert a rokonáról van szó. Az emberek nagyon kü­lönbözőek. fiz fiumészetes. Az új elnök gondjai Karácsondon ezzel számol az új elnök is, aki Mátraverebélyről, bá­nyászközségből jött ide, a Mátra aljára. Ahogy mond­ta, itt is mások az embe­rek, ahol azelőtt volt, ott is mások voltak. Mintha a bá­nyászok szókimondóbbak lennének. Kezdetben mint­ha tartózkodóbbak lettek volna a karácsondiak, ha véleményükre lett volna szükség. Aztán engedett a hűvösség, mostanában pedig már szinte el is tűnt. HOGY MIÉRT beszél any- nyit az emberekről a község államhatalmi szervezetének a vezetője, az is könnyen megérthető. Igaz, hogy a munkája a paragrafusokra épül, a gondolatait is a pa­ragrafusok szabják meg, de hát minden paragrafus mö­gött ott vannak a karácson­diak, a község lakói, az em­berek. Ezekről az emberekről mostanában azt is megtudta az új elnök, hogy szívesen bekapcsolódnak a lakóhe­lyük fejlesztését célzó mun­kába, ha van, aki szót ért velük. Példaként említették Bakó Jánost, a 13-as körzet tanácstagját, aki a társadal­mi munkát kitűnő ered­ménnyel szervezte meg. Köztudott, Karácsond vas­utasközség. Most kitűnt, ez a körülmény is nagy erővé nőhet. A vasutas szocialista brigádok tagjai például el­jöttek karácsondi illetékes­ségű társuknak segíteni a társadalmi munkában. Hat­vanból szép számmal érkez­tek Karácsondra a MÁV dolgozói. Köztük olyan vas­utas tisztek is, akik ehhez a községhez tartoznak család­juk révén. A gyérebben meglévő fo­rintokat kell kipótolni Kará­csondon is az önként vállalt munkával. Minden pénzüket most a vízmű megteremté­sére kell fordítaniuk. A köl­csön visszafizetése, a kama­tok törlesztése szinte minden forintot elvisz. De a vízhá­lózat kiépítése is adott gon­dot. Jó néhány százezer fo­rintot sikerült visszakapniuk abból, amit az építők köve­teltek — megalapozatlanul. Az új elnök nyakába szakadt ez a kényelmetlen feladat, de nagy sikernek tekinti, hogy végül a karácsondiak szempontjából az igazság­nak megfelelően zárult az ügy. HA MINDEN jól megy, még ebben a hónapban meg­tartják a vízmű átadási- ün­nepségét. Aztán hozzákezde­nek a lakások, illetve jövőre a közületek bekapcsolásá­hoz. Miután erre sincs ele­gendő pénzük, itt is a társa­dalmi segítségre alapoznak a község vezetői. Ami szerényebb lehetősé­geikből tellett: most az is­kolába m az óvodába ofifi­kályhákat állítottak be, hogy korszerűbb fűtéssel fokozzák a fiatalok kényelmét. Sajnos, a napközibe már nem tud­tak olajkályhát venni. Hogy miért? Ismét a vízmüvet ve­hetnénk elő öleként. Nem csoda, ha annyira várják a karácsondiak a gondjaik gondjának meg­szüntetését: a vízmű üzem­be állítását, ami egyszerre nagy terhet vesz majd le a vállukról. Különösen, ami­kor már a kölcsön visszafi­zetése is megtörténik a nem is olyan távoli jövőben. Mert a karácsondiak kö­zül sokan dolgoznak a vas­útnál, sokan járnak tehát az ország különböző részében, és van módjuk összehason­lítani lakóhelyüket más te­lepülésekkel. Nem kell ugyan szégyenkezniük, de a más vidék adta tapasztalatok az igényeiket is fokozzák. Erre is figyelnie kell a község ve­zetőinek, és törekedniük is kell a jogos igények kielégí­tésére, maguknak a legérde- keltebbnek, a lakosságnak az összefogásával. ENNYI MINDENT gyűj­tött össze az eltelt félév az új elnök számára, aki igyekszik a munkatársaira támaszkodva minél teljeseb­ben megfelelni annak a meg­bízatásnak, aminek alapján Karácsond tanácsának élére került. (G. Molnár F.) 0 1SJ2. szeptember 9., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents