Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-06 / 210. szám
Remekek csontba, fába faragva Különösebb hírverés nélkül nyitották meg a napokban, a gyöngyösi művelődési házban, két szerényen munkálkodó művészember, a — lapunkból már ismert —, csontfaragó Ivády Ferenc, és a még csak bemutatkozó fafaragó, Juhász Pál első kiállítását. A két gyöngyösi alkotó remekei jó érzékre, ügyes kézre vallanak — mindenképpen figyelmet, elismerést érdemelnek. Tárlatukat egyébként e hónap 10-ig tekintik meg az érdeklődők. Felvételünkön: a csupán hobbyból faragó két nyugdíjas egyike, Juhász Pál beszél munkájáról a fiatal látogatóknak. (Foto: Tóth Gizella.) Az újságárus Kora reggel már ott találják az autóbusz-pályaudvar pavilonjánál a munkába siető emberek. Az utasok, a járókelők egy pillanatra mind megállnak a bódéja előtt, hogy megvásárolják a íriss információkkal teli napilapo" kát, a színes, képes újságokat. Reggeltől késő estig talpon van; a városban szinte mindenki ismeri, s ő is. tudja már előre, ki mit akar vásárolni. Fenyőházi Sándonté, a hatvaniak újságárus ismerőse. Volt már lapkihordó, később pavilont kapott, de megkeresi még a presszókat, s fölviszi az olvasnivalót a kórház betegeinek is. Hat éve ez a foglalkozása. — Reggel hat óra tájban itt keresnek meg sokan, a megállónál — mondja. — Amikor itt enyhül a „nyomás” a napilapokkal, Népúj" Sággal, Népszabadsággal, délután az Esti Hírlappal, útnak indulok. Bizony néha elég nehéz a csomag. — Tehát itt Hatvanban a kis számú hangos újságárusok közé tartozik ... — Nemigen találni itt olyat, s nekem sincs szükségem arra, hogy hangosan kínáljam az árut. Ismerem az embereket: mozdulatukból, pillantásukból tudom, hogy vásárolni akarnak-e, s már nyújtom is az újságot. Egyszer, amikor a lányommal j vittük a csomagot, ő is hitet-j lenkedve kérdezte; honnan < tudom, hogy mit akar azem-< bér? Nem is szól, de én már! adom az újságot, ő meg fizet.' Az újságárusításnak is meg-! vannak a maga szakmai tit-; kai.. A lényeg: mindig vi-< dáman, mosolyogva... A gyermekeit egyedül nevelte, felnőttek már. Fiata-! labb leánya, Katalin, gyakran; segít édesanyjának; most is^ együtt találjuk őket. — Érettségi előtt állok, le-! velező tagozaton — kapcsoló"! dik ő is a beszélgetésbe. —! Azután tanítani szeretnék. < Azért is nem jelentkeztem! nappali tagozatra, mert így! többet tudok segíteni, s ha! hiszi, ha nem, izgalmas ez a< munka. Nagyon érdekes do-< log megismerkedni annyi em-< bőrrel, s valóban, egy idő< után .kitalálom már a gondolatukat is. — Sok újságot olvas-e az< újságárus? _ Olvasnánk, csak lenne t öbb idő rá — felel az édesanyja. — Éppen hogy a leglényegesebbeket tudjuk átfutni. s már jönnek is a vá_ sárlók. Nincs sok „holt idő”. Amikor elkezdtem, ez a pavilon kilencezer forintot forgalmazott havonta, most már az. utcai árusítással együtt elérte a 35 ezret. Sorolja a hét napjait, melyik könnyebb, melyik nehezebb az újságárusnak. Nincs pihenő, szabad szombat, s mindennap meglátogatja a kórházat is. Persze, megéri, elég szép a fizetés. Ilyen forgalom mellet jól lehet keresni. Ismerik, szerétik. Hogy ennek mi a titka? Ö sem tudja megmagyarázni. De ahogy körülveszik, s kérik tőle az újságokat, a „titok” szemmel látható: ő is kedves megkülönböztetés nélkül mindenkihez. (hekeli) Továbbképzés Nyíregyházán Heves megyéből, a célcsoportos beruházásból öntözőfejlesztést megvalósító gazdasági egységek KISZ-titkárai, Nyíregyházán voltak tovább" képzésen. A csoport vezetője Szabó József, a kiskörei vízlépcső KISZ-védnökség operatív bizottságának titkára volt. A résztvevők előadásokat hallgattak a védnökség! munka tapasztalatairól és az elkövetkező feladatokról. A központi és megyei előadók konzultációk keretében beszélgettek a fiatalokkal a változó Tisza tájról, a középtávú fejlesztési tervekről. Érdekesek és hasznosak voltak ezek a beszélgetések, ki-ki beszámolt saját munkaterületének tapasztalatairól, a gazdasági és szervezeti munkáról. A tanfolyam résztvevői ellátogattak a galgavencsellői tsz- be, ahol a közös gazdaság vezetői és a KISZ-fiatalok fogadták őket. Tájékoztatást kaptak a gazdaságban folyó munkákról, megtekintették a baromfi- és gyümölcsöstelepet. A tanfolyam hallgatói sok érdekes tapasztalattal gazdagodva tértek vissza a megyébe, folytatni munkájukat. Berényi József Nagyréde Munkában a tanács bizottságai A tanácstörvény értelmében a Recski Községi Tanács is megalakította, tanácstagok és nem tanácstagok részvételével, a különböző bizottságokat. Így működik az ügyrendi bizottság, a többségében nem tanácstagokból álló szabálysértési bizottság, a kulturális és egészségügyi bizottság, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság. A bizottságok éves tervek alapján végzik munkájukat. Üléseiket ennek megfelelően hívják össze, s azokon az előre elkészített terv szerint kitűzött napirendeket tárgyalják meg. Az ügyrendi bizottság készítette el a helyi tanács szervezeti és működési szabályzatát, a kulturális és egészségügyi bizottság a tanács elé kerülő^eves népművelési tervet, javaslatokkal egészítette ki a körzeti orvosi beszámolót. A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság segíti a tanács munkáját a veszélyeztetett gyermekekkel való fogl a 1 kozásba n, körny ezett a - nulmányokat készít, és javaslatokat tész a fiatalokkal való foglalkozásra. A községi tanács bizottságai az elmúlt egy esztendő alatt többségében eredményesen .működtek, segítették a tanács és ezen belül a végrehajtó bizottság munkáját.. Eredményesen dolgoznak a tanácstagok és a tanácson kívüli bizottsági tagok is. A különböző bizottságok munkájának értékelését a jövő év elején tűzi napirendre a községi tanács. Maruzs János _ Recsk Átadták a KfOSZ-székházat Hatvanban Ünnepélyes keretek között adták át a KIOSZ új szék- házát a hatvani csoport tagjainak. Az átadási ünnepségen képviseltette magát az OKISZ, valamint a helyi párt, tanács és a Hazafias Népfront helyi elnöksége. 'A központi támogatás mellett a helyi kisiparosok nagyon sok társadalmi munkával járultak hozzá, hogy az eredetileg. kitűzött határidőre elkészüljön az új székház. A festés-mázolás, az üvegezés munkálataiban, a fuvaroknál összesen mintegy' 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. így valóban sajátjuknak érezhetik a mintegy 700 ezer forintos költséggel létrehozott székházat. A helyi kisiparosok nevében Suha Andor köszönte meg a támogatást, és a lehetőséget, hogy az új otthonban élénk klubélet alakulhat ki, minden szórakozási és tanulási igény kielégítésére lehetőség nyílik. Szűcs Ferenc \ I Hatvan Petróleumlámpát a korszerű lakásokba ? A füzesabonyi járás minden községében épülnek modern, szép új családi házak. Ez igen jó és kedvező jelenség. Sok falusi ember jut egészséges, korszerű kulturált lakáshoz. Az új lakástulajdonosok örömét azonban csökkenti az Áramszolgáltató Vállalat munkája. A villanyáram bevezetésé- . re, a hálózatról történő bekötésre ugyanis a vállalat hivatott. Sajnos, többszöri kérésre, sürgetésre is, sokszor csak az a válasz az ÉMÁSZ füzesabonyi kirendeltségén, hogy anyaghiány miatt nem tudják teljesíteni a megrendeléseket. „Hosszú ideje nem kapunk légvezetéket — mondják —, tessék türelemmel lenni.” Közben az idő telik, szaporodik a bekötésre várók száma, s a lakásépítők lassan elvesztik türelmüket. A sok gonddal és nem kevés anyagi áldozattal felépített családi házaikban, legfeljebb petróleumlámpákkal lehet világítani. Vajon meddig kell. várakozniuk? Császár István Mezőtárkány Aggodalom egy újítás miatt Ügy érzem, jogos az aggodalmunk a Magyar Posta egyik újabb újítása miatt. Arról van szó, hogy valamilyen szervezési ok kapcsán a hagyományos, vasúton történő postaszállítást felváltotta a gépkocsin történő postaszállítás. Ez jó és talán kényelmes is lenne, ha időben érkezne ezek után a posta. A Hatvanból indított postaautó — amely a hevesi és a füzesabonyi hivatalokba szállítja a küldeményeket —, hajnali öt órakor indul. Mire végigmegy az útvonalon, bizony eléggé későn érkezik az utolsó hivatalokba. A módszerről nem állíthatom, hogy rossz, de az eddigi tapasztalatok szerint azt sem mondhatom, hogy jó. És vajon mi lesz akkor, -amikor télen a közlekedést nehezíti az időjárás? Elképzelhető, hogy még többet késnek a postai küldemények. A posta illetékesei talán megnyugtató magyarázatot tudnak adni az újítás hasznosságáról, és a késedelmek megszüntetésére tett intézkedésekről. I Varga Gyula S! ’ Kál JÚU. szeptember 6., szerda 2. Cirkusz Berci valóságos családnevét senki sem tudta pontosan. Arra sem emlékeztek, mióta jár a telepre. Két éve vagy három, vagy öt? Csupán azt tudták biztosan, hogy gazdagabb esküvőről, bálról, brigádöásze- jövetelről csak ritkán hiányZ1^Voltaképpen háromfajta műsorszámmal dolgozott: névnapbemondással, veir- senyevéssel és igaz, vagy igaznak hangzó történetek előadásával. Számait nem ötletszerűen, hanem aa alkalomnak megfelelően választotta. Kissé túlhízott, nagy erejű ember volt. Sima, gyermeki arcán az egészség és bő- vérűség rózsái virítottak. Azt se tudták pontosan az emberek, hol lakik, mért mindig máshol látták. Valóban, Cirkusz Berci az ünnepségekkel és bálokkal érkezett. Végez- tükkel eltűnt. • Huszonkilenc éves volt. Még soha nem dolgozott. Vagyis . úgy nem, mint mások. Ö a vidék minden községének és településének esküvőjét, keresztelőjét, bálját tartotta számon. És nem csupán ezt. Hanem azt is, hogy ki melyik naptári nevenapját ünnepli, ki kinek udvarol, hol készül eljegyzés, hol várható gyermekáldás, kik között tört ki viszály, hol volt nagyobb verekedés. Gyalog járta az országutakat. Parasztszekérre még csak felült néha. de az olaj- munkásokat szállító autók elől az árokba húzódott. Ismerte a mezőkön és erdőkön át vezető közelítő utakat. Inkább azokon járt, mert az emberek akik este, mulatozás közben szívesen hallgatták és hagyták, hogy elnyerje a tízesüket, másnap idegenül néztek rá és belekötöttek. Ha valahonnan nem akart késni és mégis felült egy munkásbuszra -— mindig megbánta. Amikor meglátták, mindjárt összenéztek. — Hol voltál tegnap este, Berci? — öreglakon volt bál. — Mit nyertél? — A semmit, csak voltam. — Nos, mennyit nyertél? — ötven forintot. Igazat mondott. De megszólaltak : — És még egy darabot... Egymásra kacsintottak az emberek. — Mondd, Berci, dolgoztál te valaha egy órát is? — Hajnali négytől arattam — hazudta, mert nappal mindig azon igyekezett, hogy a többi emberhez hasonlítson. Mindig úgy próbált beszélni, ahogy azok beszéltek, akikkel eppen találkozott. — Arattál, Berci? — Arattam. — Kankalint, mi? — Ne vacakoljanak , 1. — Mutasd a tenyered, Berci. — Ne izéljenek már .’ 11 A nagy erejével nem véd- hette meg magát a kötekedőktől; mert ő sohasem ütött meg spnkit. Napközben mindig zavarban volt, örült, ha békén hagyják. — Na, mondd meg őszin- , tén, Berci, dolgoztál-e már egy fél órát életedben? — leiért, az én mesterségemet is kell valakinek csinálni, nem? — A te mesterséged .Z Ezen nagyot nevettek, azután elgondolkodtak er emberek; Cirkusz Berci mestersége ... Ilyenkor szomorú volt. Nemcsak azért, mert bántották. Még annál is jobban fájt az emberek rosszasága és butasága. Ha napközben érik, minduntalan beléköt- nek, pedig kinek árt ő ? Sőt. Ha valamelyik vidám összejövetelről elmarad, hiányolják is. Kell nekik és mégse hagyják békén. Buták és rosszak ezek az emberek. Nem becsülik, amit a vidámságukért tesz. Irlgylik, amiért nem merül ő is velük együtt a sárba, nem fagy meg a csontjában még a velő is és nem forralja fel az agyát a nap. Az ilyen gondolatok órákra súlyos levertségbe taszították. Ezen enyhített valamit az a mély és forró sajnálat, amit önmaga iránt erzett. 'Mindent egybevéve mégis jól élt és nagyon is elégedett ember volt. Cirkusz Berci. Eszébe se jutott, hogy változtasson a helyzetén. Szép pénzek jöttek össze esténként.. Havonta körülbelül kétszer ahnyi, mintha a fúrásnál dolgozott volna. Ennivalóra se volt gondja, mert — ezt természetesnek tartották — mindenhol bőségesen ellátták. (Nem is beszélve arról, amikor fogadásból evett, a jó érzéssel, hogy ha nyer, fizetnek is érte.) Éjszakai szálláson se kéllett törje a fejét; mindig akadt asszony, aki ágyat vetett neki. Este az italboltban, vagy bálon, ha az emberek már eleget ittak, Cirkusz Berci egészen megváltozott. Fél- szegségének nyoma se maradt. Művészetének tudata, az eikoholsózös emberek bőkezű elismerése visszaadta önbecsülését. Olyannyira, hogy udvariasan elnéző szavai, minden mozdulata a publikumon érzett hatalmát sugározta. Kapor Éliás már átadta a műszakot a déiutános fúrómesternek, amikor kitört a víz. Az emberek már amúgy is fáradtak voltak, mert reggel húsz fokos hidegben kezdték a munkát és délre is csak öt fokkal melegedett fel. Szabad ég alatt, a fúrótorony jeges pódiumán dolgozni nem tréfadolog. Hamar kimerjti az embereket. Még akkor is, ha minden szabad percüket az olajkályhával túlfűtött bádogkalyibában töltötték. A második műszak embereivel együtt este nyolcra zárták el a kitörést. A toron,'/alap aknájában térdig, meg derékig gázoltak a vízben. Azután zörgésre fagyott rajtuk a ruha. Aki már nem hírfa, néhány perere beszaladt a kalyibába melegedni. A kitörés hírére megérkezett Dull János főmérnök is, ákit a munkások az olajmező „karakán gyerekéinek tartottak. — A Dull János? Az karakán gyerek. A főmérnök is derékig gázolt a vízbe és végig a kitörésnél maradt. Alacsony, görnyedt hátú, fekete ember volt a főmérnök. ötvenedik éve felé közeledett. Féltek tóle és szerették. Mindig keskenyre hú- . zott szeme örök lázban égett, (Folytatjuk.)
