Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-05 / 209. szám
A múzeumi hónap küszöbén Miről beszél a boldogi Brindza-dűlő ? Lengyel emigránsok a világháborús Hatvanban NAGY MUNKA köti, le ezekben a napokban Szántó Lórántot, a hatvani múzeum egyik vezetőjét. Kollégájával, Némethy Gáborral, s önkéntesek szerény kis csapatával, költözködésre készíti elő a múzeum mintegy négyezer darabra tehető raktári anyagát, amely pillanatnyilag az egykori Grassalko- vich-kastély oldalszárnyában húzódik meg. Az SZTK-rendelőintézet bővítése indokolja az őszi költözködést. S miatta nem is nagyon bosszankodnak muzeológusaink, Mert az Arany- fácán Étterem mögött, a szabadtéri színpad rendelkezésükre bocsátott kiszolgáló helyiségeiben irodát, valamint az eddiginél jóval nagyobb fektárat tudnak maguknak kialakítani. E NAGY FIGYELMET és körültekintést követelő tevékenység közepette sem feledkeztek el „testhezállóbb” feladatukról Hatvan régészei, múzeumi vezetői. Erről vallanak Szántó Lóránt szavai: — Egészen a legutóbbi napokig gyűjtőmunkát végeztem a boldogi Brindza-dűlőben, amely nemrég felfedezett őskori lelőhelyem. Ezen a határrészen 3—4 ezer esztendős, neolitkori település múltjáról, életéről beszélnek az előbukkanó műtárgyak. Különösen pattintott kőszerszámokban gazdag az összegyűjtött leletanyag! Tucatszám kerülnek elő a földből lejkvarcból való pengék, valamint fekete obszidián kések, amelyek most is olyan élesek, hogy hármas papírszeletet elvágnak játszi könnyűséggel. ELMONDOTTA a múzeum vezetője, hogy a gyűjtőmunkában segítkező nagyköké- nyesi kisdiákok idők folyamán sok hasznos ismeretre tettek szert oldalán. Laczik Rudolf, Gyurika István, Szász Mihály, Oldal Pityu például már pontosan meghatározza egy lelet láttán, hogy az a szarmata korból, vagy a kelták idejéből származik. S az ilyen fiatalok egészen másként nézik szülőföldjüket, a régmúltjáról valló tájat, mint többi társuk. Ismerik titkait, jobban ragaszkodnak hozzá. Ez a helytörténeti gyűjtőmunka egyik pozitív hatása! — Nehány esztendő leforgása alatt egyébként harmincegy régészeti lelőhelyet találtam Nagykökényes környékén, s ezek mind felkerültek térképünkre — mondotta a későbbiekben Szántó Lóránt. Majd kollégája, a Bajza Gimnáziumban tanár- kodó Némethy Gábor ténykedésére terelte beszélgetésünket. MINT MEGTUDTUK: Némethy Gábort a legújabb kor foglalkoztatja különösképpen. Nagy munkában van ő is. „Menekült lengyelek Hatvanban” című tanulmányához gyűjt anyagot. Felkeresi azokat a hatvani családokat, amelyek a náci megszálláskor Magyarországra űzött lengyeleknek otthont nyújtottak, levéltárban, egykori sajtótermékekben kutat, sa körkép teljessége érdekében levélkapcsolatot tart a hazájukba visszakerült menekültekkel. Nem kétséges, hogy a kutató elme mire keres választ e munkában. A cél ké-, zenfekvő: igazolni, a nácizmus terjedése nyomán, a kü- löböző üldöztetések hatására — ha lassan is! —, miként kovácsolódik a csatlós államokban az antifasizmus egysége, s mint tudatosul a józan ellenzék körében a keleti orientáció gondolata. Szép feladat és sürgős munka Némethy Gáboré! Sürgős, mert közeleg erősen az októberi „múzeumi hónap”, s a tudós tanárember, a hatvani múzeum munkatársa a jeles eseménysorozat egyik szereplője lesz idézett tanulmányával. I Őszi—téli divat A Divattervező 'Vállalat szeptember 1-én kezdte meg divatbemutató-sorozatát a Hotel Duna Intercontinentalban. A 119 modell érdekessége, hogy nagy részük a KGST-tagországok nép- művészeti hagyományainak felhasználásával és a nemzetközi divat figyelembevételével készült. Ismét divat a fehér szín. Képünkön 4 őszi—téli kabátkreáció. (MTI-foto Bar a István felv.) Moldvay Győző A KAMERA: mindent lát. Talán már nincs is titok előtte és így előttem sincs. Az olimpiai kamera lebukik a víz alá, ahol delfin testű emberek siklanak a győzelem felé és leleplezi, hogyan folyik a vízilabdázók között a küzdelem a víz alatt. A kamera látja, hogy a játékvezető lesről engedte el a szélsőt, hogy a labda teljes terjedelmével túl volt a gólvonalon, s a kamera azt is megmutatja hogyan torzulnak el az izmok az arcon, hogyan válik az emelés pillanatában lényegtelenné az egész világ a súlyemelő tekintetében. A kamera megmutatja, hogy a semmibe néz. Igaz, hogy ott mégis van valami: érem. Arany, vagy bronz. Esetleg valóban a semmi: a kudarc. A kamera megmutatja és megőrzi az örökkévalóság számára a pillámat századrészét, a kamera arra is képes, hogy konzerválja az időt. A rohanót, a megfoghatatlant, a visszafordíthatatlant! Csodálom a kamerát, itt az olimpián is, de félni is kezdek tőle. Hyen nagy és rettenetes a hatalma? Abban azonban bízom, hogy a mindenhová behatolni képes és kész kamera az emberi lélek legbelső titkait nem képes leleplezni, megmutatni, magrajzolni, ábrázolni. Az talán megmarad végül is az írott irodalomnak. A könyvnek! HOLLÓ A HOLLÓNAK kivájja-e a szemét? A népi mondás szerint soha. A holló nem tesz ilyesmit. A kemény szemű és ítéletű Osztrovszkij szerint az ember igen. Flórának orosz társadalmában, a kialakuló kapitalizmus embertelen időszakának „hollói” bizony kiváljják egymás szemét. S néha még különösebb fáradságot sem vesznek, hogy valami újat, valami egyénit „vigyenek be” a szemkivá- jás nemtelen mesterségébe. Erről szól Osztrovszkij drámája, illetőleg a dráma alapján készült a televíziójáték. Csak helyeselni lehet és nagy örömmel üdvözölni, hogy a televízió tudatosan igyekszik a világirodalom klasszikus darabjait a képernyőre .■ átvinni, új . formanyelven, a ma embere számára, saját korunkra méretezve és saját korunkat vallatva bemutatni. E törekvés hozta képernyőre Marton Endre rendezésében Osztrovszkij drámájának adaptációját.;; Szándékosan használom ezt a kifejezést: adaptáció. Nem lebecsülés akar ez lenni — sőt. Ha valóban ezt akarják tenni — adaptálni, ám a helyenként jó ritmusú, egy-egy drámai csomópontjában színészileg is „elkapott” előadás egészében véve mégis erős hiányérzetet hagyott a nézőben. Vázlatot kaptunk csak, s nem, vagy alig jellemrajzot, helyszínt csupán és nem atmoszférát, nem tragédiát, csupán annak a kamerabéli mását. Egy-egy villanásban így is, ennek ellenére is képes volt felvillantani figurája jellemét Sztankay István, Ve- lenczei István és Dániel Vali. Ügy érzem, hogy Várady Hédi alakítása és szerepelképzelése közös tévedése' volt a színészek és a rendezőnek: rikítóan kirívó volt! t Gyurkó Géza A hatvan? fotósok első kiállításáról Alig egy esztendeje működik a hatvani fotóklüb dr. Szabó Elemér avatott irányításával, s tagjai már érdekes, látványos kiállítással rukkoltak elő. Portrék, életképek, riportfelvételek vallanak Vági Gyula, Vásárhelyi János, Czegka Vilmos, Szabó Sándor, Kovács Károly, Farkas László egyéni látásmódjáról, technikai fejlődéséről. S elküldte művészi felvételeit a megyei kitekintésű kiállításra több társával a kiskörei Gömbös Dezső, vagy Nagyútról Bereczki Gyula is. Előbbi különösen „Kilenc évtized” című munkájával tüntette ki magát, hűséggel érzékeltetve egy idős asszony jellemét, érzelmeit. Több kiállítót ihletett a hazai és külföldi táj váltoaó arculata. Vági Gyula például Szicíliából merít festői látásmódra valló felvételeihez. Kovács Károlyt ugyanakkor a vágtató hortobágyi ménes ösztönzi Vásárhelyi Jánost az ifjú emberek élete, gondolatvilága köti le ugyanakkor. S hogy jól eligazodik e témakörben, díjnyertes „Port- ré”-ja a bizonyság. A Fortegyár által felajánlott értékes jutalmakra találta még méltónak a zsűri Vági Gyula „Alkotás” című munkáját, valamint a kiskörei Gömbös Dezső idézett felvételét, amely talán legkiemelkedőbb képe az egész kiállításnak. Kilencedik tanévét kezdi meg szeptember 11-én az Iskolarádió Az 1972/73-as oktatási évben mintegy tízezer percnyi műsort sugároznak Az embereik . összevissza beszéltek. A szabadjára eresztett hangok öblösen visszhangzottak a téglalap alapú, kőpadlós vendéglőhe- lyisógben, amelyet a telepi asszonyok Becsületsüllyesztőnek neveztek. Kint még este nyolckor is fullasztott a párás hőség. Itt a hűvösön, nagy élvezettel itták és majdnem fenségesnek találták a pancsolt bort. A nehéz munka, az émelyítő olajgő'4 ÜÍ72, szeptember 5„ kedd és főképpen a hőség kimerítette az embereket. Szürke és kék zubbo- nyos férfitörzsek billegtek az asztal körül. Egy rekedt hang rákezdte: — Hejde, rendes a doboza, fúrószára forog, hejde, fúrós legény vigan éli... Mivel a többiek nem kapták fel, bizonytalanul abbahagyta. Egymás szavába vágya, a másikra alig figyelve sokat beszéltek, mert fáradtak és nyugtalanok voltak.. Némelyikük nagyon nyugtalan, hiszen már a második, sőt a harmadik autóbuszt is elengedték. És lesz-e erő felállni ettől az asztaltól? Talán lesz, mert az asszony keservesen sír és nagyon ocsmányul or- > elit a férfire, aki merev vi- gyorral imbolyog lefújás után hat órával a konyhában. Talán mégse lesz, mert jó itt ülni és a busz nagyon ráz, ami most rosszul esne. És végeredményben az asszony sokat sírt és sokat ordított már, azért mégis minden •eggel megvirradt. Elmegy íz utolsó busz, akkor elmegy — az a néhány perc igazán nehéz, még el lehetne érni — végeredményben senki nem alszik a bokorban. Valamelyik telepen lakó majd csak meghívja. Cirkusz Berci lassan fel- emelkedett a helyéről. Minden arcon megállapodva körültekintett, majd szégyenlősen lehajtotta a fejét és ezt mondta: — Uraim, elvtársak, ha szabad egy polgári szóra... Van még egy rongyos százasom egy tízes ellenében ... — Mit mond? — Mit akar? Cirkusz Berci megrogyasz- totta a jobb lábát és türel- , mesen várt. Gyakorlottan várakozott, hiszen értett a sokasághoz. Száznyolcvanhét centiméteres, súlyos testét könnyedén meghimbálta a sarkán. Amikor az emberek elcsendesedtek, folytatta: — Egy százas egy tízes ellenében, hogy megmondom, melyik napon volt tavaly a nevenapja és mikor lesz az idén... Némi szünet után hozzátette még: — Hát lehet, kérem. Kapor fúrómester göbös ujjaival óvatosan puhította a cigarettáját, majd megnyá- lazta és a szája sarkába ragasztotta. Szomszédja egészen közel hajolva tüzet adott. A fúrómester gondolkodott a válaszon. Tudta, hogy ő szólal meg először, mert az emberek még nem ittak annyit, amennyitől már elfelejtették volna a sorrendet. — Napra a tavalyit és az ideit? — kérdezte a fúrom«; - ter. — De amelyiket én tartom, mert az enyémből több van. — Mindegyiket. Amelyiket maga tartja, azt mondom előre.'ü Az emberek elismerően morogtak. — Na, mehet..; — mondta a fúrómester. Bizonytalan kézzel beletúrt az egyik zsebébe, azután a másikba. Gyűrött jegyzetlapok, ceruzavégek és aprópénz közül egy tízest választott ki. Cirkusz Berci százasa már az asztalon volt. Mindent« látta, hogy a nagyra nőtt fiatalember mélyen elgondolkodik. Kövérkés kezét összekulcsolta a hasán, szemét csaknem egészen lehunyta: — Február tizenhat kedd, július húsz péntek, az volt tavaly. Az idén: február tizenhat szombat és július húszadika megint csak szombatra esik. Kellő szünet után megkérdezte: — Stimmel? Mindenki a fúrómesterre, Kapor Éliásra nézett, aki válasz helyett bólintott és a tízest a szomszédja elé tolta, mivel kartávolságon túl ült a győztestől. — Lehet ide Is — mondta nyújtottan egy mélyen barázdált arcú, borostás ember. Magabiztos mosolyát körül- hordta a többieken. Cirkusz Bercj fölényesen hadarta: ' • / — Tavaly április tizenkettő csütörtök és május huszonhét, vasárnap. Az idén: április tizenkettő péntekre, május huszonhét hétfőre esik. A kis ember, Krebmann Gyula felnevetett. .Vadul megrázta a fejét. — Nem jó, ezt eltoltál, Berci.:; Cirkusz Berci megkérdezte: — Miérí nőni J5? Azt mondtam, hogy tavaly április ip-n’rc ! i j cr!"lí és május huszonhét vasárnap, az idén április tizenkettő péntek, május huszonhét pedig hétfő. Körülnézett. — Igaz, így mondtam? Krebmann Gyula hátrasodorta homloíkái'a izzadt haját. Kábán vigyorgott és többször nekikezdett, de nem tudta mivel kezdje, hogy (képtelen volt követni Cirkusz Berci szavait. Csupán azt tudta, hogy neki ellent kell mondania. — Na jól van, de éppen az nem stimt... — Micsoda, kérem? — hajolt előre udvariasan Cirkusz Berci. — Hát az izé... én nem... a sorrend nem stimmel, én nem áprilisban tartom a nevem napját. — Ne kormolj Gyula, hát miikor? — kérdezte egy szőke, sovány fiatalember. — Én csak jobban tudom? A szőke fiatalember dühösen morgott és benyúlt a zsebébe. — Akkor majd én kifizetem helyetted. — Ne mairháskodjunk — mondta Kapos Éliás fúrómester — véletlenül jól emlékszem, itt tartottuk a névnapodat, igenis április tizenkettedikén, aznap vettem ki a szabadságomat, mert előző nap kaptam meg a dróthálót és mentem haza kerítést csinálni. — Nem érdemes vitázni — mondta Cirkusz Bercj — akkor ez a fogadás nem számít. Azt azért megmondom, hogy én nem tévedtem,, de nem érdekes... Krebmann Gyula még mindig hitetlenül csóválta a fejét, de azért kidobott ,-s-inlra egy tízest. (Folytatjuk.) Napraforgó-sorozat, amely a hat-tíz évesek számára készült, s amelyet elsősorban a televízióval, illetve gazdag eszköztárral nem rendelkező 1—4, összevont osztályú iskoláknak számiak. Az idei tanév újdonságaként a kollégiumban lakó 14—18 éves fiúknak és lányoknak külön sorozatot indítanak, amely évente 40 alkalommal jelentkezik, mintegy 40 perces időtartammal. Ebben helyet kap az irodalom, a történelem, a zene, de a matematika, a kémia, a fizika is. „Könyv és olvasója” címmel az irodalomórákon hallottak kiegészítésére riport- sorozat készül, amelyben neves politikusok, irodalmárok, építészek, tudósok, művészek nyilatkoznak kedvenc olvasmányaikról. Enek-zene címmel zenei sorozat is indul. Eszperantó oktatás esti és levelező tanfolyamon Egyre nagyobb az érdeklődés az eszperantó nyelv iránt. Heves megyében idén Egerben, Gyöngyösön és Vámos- györkön indul esti eszperantó nyelvoktatás, levelező oktatás pedig Budapesten és Miskolcon folyik. Az eszperantó nyelvtana egyszerű, könnyen megtanulható, szókincse a modern élet legújabb fogalmait is tükrözi. A tanfolyamokon már bevezették a tesztfeladatos levelezést is, amely széles körű tájékoztatást nyújt az oktatóknak -a diákok felkészültsége felől. A magántanulóiénak is megfelelő könyv áll rendelkezésre, amiből könnyen elsajátíthatják a nyelvet. Bővebb felvilágosítást a Fegyveres Erők Klubjának eszperantó klubja «4. Mint Huszár Tibomé, az Iskolarádió vezetője elmondotta az MTI munkatársának, szüntelenül keresik az új módszeréket, korszerűbb eszközöket a játékosabb, változatosabb tanulási formák kialakítására. Ilyen jellegű a
