Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

A múzeumi hónap küszöbén Miről beszél a boldogi Brindza-dűlő ? Lengyel emigránsok a világháborús Hatvanban NAGY MUNKA köti, le ezekben a napokban Szántó Lórántot, a hatvani múzeum egyik vezetőjét. Kollégájá­val, Némethy Gáborral, s önkéntesek szerény kis csa­patával, költözködésre készí­ti elő a múzeum mintegy négyezer darabra tehető rak­tári anyagát, amely pillanat­nyilag az egykori Grassalko- vich-kastély oldalszárnyában húzódik meg. Az SZTK-rendelőintézet bővítése indokolja az őszi költözködést. S miatta nem is nagyon bosszankodnak mu­zeológusaink, Mert az Arany- fácán Étterem mögött, a sza­badtéri színpad rendelkezé­sükre bocsátott kiszolgáló helyiségeiben irodát, vala­mint az eddiginél jóval na­gyobb fektárat tudnak ma­guknak kialakítani. E NAGY FIGYELMET és körültekintést követelő tevé­kenység közepette sem fe­ledkeztek el „testhezállóbb” feladatukról Hatvan régészei, múzeumi vezetői. Erről val­lanak Szántó Lóránt szavai: — Egészen a legutóbbi na­pokig gyűjtőmunkát végez­tem a boldogi Brindza-dűlő­ben, amely nemrég felfede­zett őskori lelőhelyem. Ezen a határrészen 3—4 ezer esz­tendős, neolitkori település múltjáról, életéről beszélnek az előbukkanó műtárgyak. Különösen pattintott kőszer­számokban gazdag az össze­gyűjtött leletanyag! Tucat­szám kerülnek elő a földből lejkvarcból való pengék, va­lamint fekete obszidián ké­sek, amelyek most is olyan élesek, hogy hármas papír­szeletet elvágnak játszi könnyűséggel. ELMONDOTTA a múzeum vezetője, hogy a gyűjtőmun­kában segítkező nagyköké- nyesi kisdiákok idők folya­mán sok hasznos ismeretre tettek szert oldalán. Laczik Rudolf, Gyurika István, Szász Mihály, Oldal Pityu például már pontosan meg­határozza egy lelet láttán, hogy az a szarmata korból, vagy a kelták idejéből szár­mazik. S az ilyen fiatalok egé­szen másként nézik szülő­földjüket, a régmúltjáról valló tájat, mint többi tár­suk. Ismerik titkait, jobban ragaszkodnak hozzá. Ez a helytörténeti gyűjtőmunka egyik pozitív hatása! — Nehány esztendő lefor­gása alatt egyébként har­mincegy régészeti lelőhelyet találtam Nagykökényes kör­nyékén, s ezek mind felke­rültek térképünkre — mon­dotta a későbbiekben Szántó Lóránt. Majd kollégája, a Bajza Gimnáziumban tanár- kodó Némethy Gábor tény­kedésére terelte beszélgeté­sünket. MINT MEGTUDTUK: Né­methy Gábort a legújabb kor foglalkoztatja különösképpen. Nagy munkában van ő is. „Menekült lengyelek Hat­vanban” című tanulmányá­hoz gyűjt anyagot. Felkere­si azokat a hatvani családo­kat, amelyek a náci megszál­láskor Magyarországra űzött lengyeleknek otthont nyúj­tottak, levéltárban, egykori sajtótermékekben kutat, sa körkép teljessége érdekében levélkapcsolatot tart a hazá­jukba visszakerült menekül­tekkel. Nem kétséges, hogy a kutató elme mire keres vá­laszt e munkában. A cél ké-, zenfekvő: igazolni, a náciz­mus terjedése nyomán, a kü- löböző üldöztetések hatására — ha lassan is! —, miként kovácsolódik a csatlós álla­mokban az antifasizmus egy­sége, s mint tudatosul a jó­zan ellenzék körében a ke­leti orientáció gondolata. Szép feladat és sürgős munka Némethy Gáboré! Sürgős, mert közeleg erősen az októberi „múzeumi hó­nap”, s a tudós tanárember, a hatvani múzeum munka­társa a jeles eseménysorozat egyik szereplője lesz idézett tanulmányával. I Őszi—téli divat A Divattervező 'Vállalat szeptember 1-én kezdte meg divatbemutató-sorozatát a Hotel Duna Intercontinen­talban. A 119 modell érde­kessége, hogy nagy részük a KGST-tagországok nép- művészeti hagyományainak felhasználásával és a nem­zetközi divat figyelembevé­telével készült. Ismét divat a fehér szín. Képünkön 4 őszi—téli ka­bátkreáció. (MTI-foto Bar a István felv.) Moldvay Győző A KAMERA: mindent lát. Talán már nincs is titok előtte és így előttem sincs. Az olimpiai kamera lebukik a víz alá, ahol delfin testű emberek siklanak a győzelem felé és leleplezi, hogyan fo­lyik a vízilabdázók között a küzdelem a víz alatt. A ka­mera látja, hogy a játékve­zető lesről engedte el a szélsőt, hogy a labda teljes terjedelmével túl volt a gól­vonalon, s a kamera azt is megmutatja hogyan torzulnak el az izmok az arcon, hogyan válik az emelés pillanatában lényegtelenné az egész világ a súlyemelő tekintetében. A kamera megmutatja, hogy a semmibe néz. Igaz, hogy ott mégis van valami: érem. Arany, vagy bronz. Esetleg valóban a semmi: a kudarc. A kamera megmutatja és megőrzi az örökkévalóság szá­mára a pillámat századrészét, a kamera arra is képes, hogy konzerválja az időt. A roha­nót, a megfoghatatlant, a visszafordíthatatlant! Csodálom a kamerát, itt az olimpián is, de félni is kez­dek tőle. Hyen nagy és rettenetes a hatalma? Abban azonban bízom, hogy a mindenhová behatol­ni képes és kész kamera az emberi lélek legbelső titkait nem képes leleplezni, meg­mutatni, magrajzolni, ábrá­zolni. Az talán megmarad végül is az írott irodalom­nak. A könyvnek! HOLLÓ A HOLLÓNAK kivájja-e a szemét? A népi mondás szerint soha. A holló nem tesz ilyesmit. A kemény szemű és ítéletű Osztrovszkij szerint az ember igen. Flórá­nak orosz társadalmában, a kialakuló kapitalizmus em­bertelen időszakának „hollói” bizony kiváljják egymás sze­mét. S néha még különösebb fáradságot sem vesznek, hogy valami újat, valami egyénit „vigyenek be” a szemkivá- jás nemtelen mesterségébe. Erről szól Osztrovszkij drá­mája, illetőleg a dráma alap­ján készült a televíziójáték. Csak helyeselni lehet és nagy örömmel üdvözölni, hogy a televízió tudatosan igyekszik a világirodalom klasszikus darabjait a kép­ernyőre .■ átvinni, új . forma­nyelven, a ma embere szá­mára, saját korunkra mére­tezve és saját korunkat val­latva bemutatni. E törekvés hozta képernyőre Marton Endre rendezésében Osztrov­szkij drámájának adaptá­cióját.;; Szándékosan hasz­nálom ezt a kifejezést: adap­táció. Nem lebecsülés akar ez lenni — sőt. Ha valóban ezt akarják tenni — adap­tálni, ám a helyenként jó ritmusú, egy-egy drámai cso­mópontjában színészileg is „elkapott” előadás egészé­ben véve mégis erős hiányér­zetet hagyott a nézőben. Vázlatot kaptunk csak, s nem, vagy alig jellemrajzot, helyszínt csupán és nem at­moszférát, nem tragédiát, csupán annak a kamerabéli mását. Egy-egy villanásban így is, ennek ellenére is ké­pes volt felvillantani figurája jellemét Sztankay István, Ve- lenczei István és Dániel Va­li. Ügy érzem, hogy Várady Hédi alakítása és szerepel­képzelése közös tévedése' volt a színészek és a rendezőnek: rikítóan kirí­vó volt! t Gyurkó Géza A hatvan? fotósok első kiállításáról Alig egy esztendeje műkö­dik a hatvani fotóklüb dr. Szabó Elemér avatott irányí­tásával, s tagjai már érdekes, látványos kiállítással ruk­koltak elő. Portrék, életké­pek, riportfelvételek vallanak Vági Gyula, Vásárhelyi Já­nos, Czegka Vilmos, Szabó Sándor, Kovács Károly, Far­kas László egyéni látásmód­járól, technikai fejlődéséről. S elküldte művészi felvétele­it a megyei kitekintésű ki­állításra több társával a kis­körei Gömbös Dezső, vagy Nagyútról Bereczki Gyula is. Előbbi különösen „Kilenc év­tized” című munkájával tün­tette ki magát, hűséggel érzé­keltetve egy idős asszony jel­lemét, érzelmeit. Több kiállítót ihletett a hazai és külföldi táj váltoaó arculata. Vági Gyula például Szicíliából merít festői lá­tásmódra valló felvételeihez. Kovács Károlyt ugyanakkor a vágtató hortobágyi ménes ösztönzi Vásárhelyi Jánost az ifjú emberek élete, gondo­latvilága köti le ugyanakkor. S hogy jól eligazodik e té­makörben, díjnyertes „Port- ré”-ja a bizonyság. A Forte­gyár által felajánlott értékes jutalmakra találta még mél­tónak a zsűri Vági Gyula „Alkotás” című munkáját, valamint a kiskörei Gömbös Dezső idézett felvételét, amely talán legkiemelkedőbb képe az egész kiállításnak. Kilencedik tanévét kezdi meg szeptember 11-én az Iskolarádió Az 1972/73-as oktatási évben mintegy tízezer percnyi műsort sugároznak Az embereik . összevissza beszéltek. A szabadjára eresztett hangok öblösen visszhangzottak a téglalap alapú, kőpadlós vendéglőhe- lyisógben, amelyet a telepi asszonyok Becsületsüllyesz­tőnek neveztek. Kint még este nyolckor is fullasztott a párás hőség. Itt a hűvösön, nagy élvezettel itták és majdnem fenségesnek talál­ták a pancsolt bort. A nehéz munka, az émelyítő olajgő'4 ÜÍ72, szeptember 5„ kedd és főképpen a hőség kimerí­tette az embe­reket. Szürke és kék zubbo- nyos férfitör­zsek billegtek az asztal körül. Egy rekedt hang rákezdte: — Hejde, ren­des a doboza, fúrószára forog, hejde, fúrós legény vigan éli... Mivel a töb­biek nem kap­ták fel, bizony­talanul abba­hagyta. Egymás sza­vába vágya, a másikra alig fi­gyelve sokat beszéltek, mert fáradtak és nyugtalanok voltak.. Néme­lyikük nagyon nyugtalan, hi­szen már a második, sőt a harmadik autóbuszt is elen­gedték. És lesz-e erő felállni ettől az asztaltól? Talán lesz, mert az asszony keservesen sír és nagyon ocsmányul or- > elit a férfire, aki merev vi- gyorral imbolyog lefújás után hat órával a konyhában. Talán mégse lesz, mert jó itt ülni és a busz nagyon ráz, ami most rosszul esne. És végeredményben az asszony sokat sírt és sokat ordított már, azért mégis minden •eggel megvirradt. Elmegy íz utolsó busz, akkor el­megy — az a néhány perc igazán nehéz, még el lehetne érni — végeredményben senki nem alszik a bokor­ban. Valamelyik telepen lakó majd csak meghívja. Cirkusz Berci lassan fel- emelkedett a helyéről. Min­den arcon megállapodva kö­rültekintett, majd szégyenlő­sen lehajtotta a fejét és ezt mondta: — Uraim, elvtársak, ha szabad egy polgári szóra... Van még egy rongyos száza­som egy tízes ellenében ... — Mit mond? — Mit akar? Cirkusz Berci megrogyasz- totta a jobb lábát és türel- , mesen várt. Gyakorlottan várakozott, hiszen értett a sokasághoz. Száznyolcvanhét centiméteres, súlyos testét könnyedén meghimbálta a sarkán. Amikor az emberek elcsendesedtek, folytatta: — Egy százas egy tízes el­lenében, hogy megmondom, melyik napon volt tavaly a nevenapja és mikor lesz az idén... Némi szünet után hozzá­tette még: — Hát lehet, kérem. Kapor fúrómester göbös ujjaival óvatosan puhította a cigarettáját, majd megnyá- lazta és a szája sarkába ra­gasztotta. Szomszédja egé­szen közel hajolva tüzet adott. A fúrómester gondol­kodott a válaszon. Tudta, hogy ő szólal meg először, mert az emberek még nem ittak annyit, amennyitől már elfelejtették volna a sorren­det. — Napra a tavalyit és az ideit? — kérdezte a fúrom«; - ter. — De amelyiket én tar­tom, mert az enyémből több van. — Mindegyiket. Amelyiket maga tartja, azt mondom előre.'ü Az emberek elismerően morogtak. — Na, mehet..; — mond­ta a fúrómester. Bizonytalan kézzel beletúrt az egyik zse­bébe, azután a másikba. Gyűrött jegyzetlapok, ceru­zavégek és aprópénz közül egy tízest választott ki. Cirkusz Berci százasa már az asztalon volt. Mindent« látta, hogy a nagyra nőtt fia­talember mélyen elgondolko­dik. Kövérkés kezét össze­kulcsolta a hasán, szemét csaknem egészen lehunyta: — Február tizenhat kedd, július húsz péntek, az volt tavaly. Az idén: február ti­zenhat szombat és július hú­szadika megint csak szom­batra esik. Kellő szünet után megkér­dezte: — Stimmel? Mindenki a fúrómesterre, Kapor Éliásra nézett, aki válasz helyett bólintott és a tízest a szomszédja elé tolta, mivel kartávolságon túl ült a győztestől. — Lehet ide Is — mondta nyújtottan egy mélyen ba­rázdált arcú, borostás ember. Magabiztos mosolyát körül- hordta a többieken. Cirkusz Bercj fölényesen hadarta: ' • / — Tavaly április tizenket­tő csütörtök és május hu­szonhét, vasárnap. Az idén: április tizenkettő péntekre, május huszonhét hétfőre esik. A kis ember, Krebmann Gyula felnevetett. .Vadul megrázta a fejét. — Nem jó, ezt eltoltál, Ber­ci.:; Cirkusz Berci megkérdez­te: — Miérí nőni J5? Azt mondtam, hogy tavaly ápri­lis ip-n’rc ! i j cr!"lí és május huszonhét vasárnap, az idén április tizenkettő péntek, május huszonhét pe­dig hétfő. Körülnézett. — Igaz, így mondtam? Krebmann Gyula hátraso­dorta homloíkái'a izzadt ha­ját. Kábán vigyorgott és többször nekikezdett, de nem tudta mivel kezdje, hogy (képtelen volt követni Cir­kusz Berci szavait. Csupán azt tudta, hogy neki ellent kell mondania. — Na jól van, de éppen az nem stimt... — Micsoda, kérem? — hajolt előre udvariasan Cir­kusz Berci. — Hát az izé... én nem... a sorrend nem stimmel, én nem áprilisban tartom a ne­vem napját. — Ne kormolj Gyula, hát miikor? — kérdezte egy sző­ke, sovány fiatalember. — Én csak jobban tudom? A szőke fiatalember dü­hösen morgott és benyúlt a zsebébe. — Akkor majd én kifize­tem helyetted. — Ne mairháskodjunk — mondta Kapos Éliás fúró­mester — véletlenül jól em­lékszem, itt tartottuk a név­napodat, igenis április tizen­kettedikén, aznap vettem ki a szabadságomat, mert elő­ző nap kaptam meg a drót­hálót és mentem haza kerí­tést csinálni. — Nem érdemes vitázni — mondta Cirkusz Bercj — ak­kor ez a fogadás nem számít. Azt azért megmondom, hogy én nem tévedtem,, de nem érdekes... Krebmann Gyula még mindig hitetlenül csóválta a fejét, de azért kidobott ,-s-inlra egy tízest. (Folytatjuk.) Napraforgó-sorozat, amely a hat-tíz évesek számára ké­szült, s amelyet elsősorban a televízióval, illetve gazdag eszköztárral nem rendelkező 1—4, összevont osztályú isko­láknak számiak. Az idei tan­év újdonságaként a kollégi­umban lakó 14—18 éves fiúk­nak és lányoknak külön so­rozatot indítanak, amely évente 40 alkalommal je­lentkezik, mintegy 40 perces időtartammal. Ebben helyet kap az irodalom, a történe­lem, a zene, de a matemati­ka, a kémia, a fizika is. „Könyv és olvasója” cím­mel az irodalomórákon hal­lottak kiegészítésére riport- sorozat készül, amelyben ne­ves politikusok, irodalmárok, építészek, tudósok, művészek nyilatkoznak kedvenc olvas­mányaikról. Enek-zene cím­mel zenei sorozat is indul. Eszperantó oktatás esti és levelező tanfolyamon Egyre nagyobb az érdeklő­dés az eszperantó nyelv iránt. Heves megyében idén Eger­ben, Gyöngyösön és Vámos- györkön indul esti eszperan­tó nyelvoktatás, levelező ok­tatás pedig Budapesten és Miskolcon folyik. Az eszperantó nyelvtana egyszerű, könnyen megtanul­ható, szókincse a modern élet legújabb fogalmait is tükrözi. A tanfolyamokon már be­vezették a tesztfeladatos le­velezést is, amely széles kö­rű tájékoztatást nyújt az ok­tatóknak -a diákok felkészült­sége felől. A magántanulóiénak is megfelelő könyv áll rendel­kezésre, amiből könnyen el­sajátíthatják a nyelvet. Bővebb felvilágosítást a Fegyveres Erők Klubjának eszperantó klubja «4. Mint Huszár Tibomé, az Iskolarádió vezetője elmon­dotta az MTI munkatársá­nak, szüntelenül keresik az új módszeréket, korszerűbb eszközöket a játékosabb, vál­tozatosabb tanulási formák kialakítására. Ilyen jellegű a

Next

/
Thumbnails
Contents